Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-13 / 291. szám
TOLNA MEGYEI ARA: 50 FILLÉR. XIII. ÉVFOLYAM. 291. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1956. DECEMBER 13. 4 lOl'űí ítérni Könyvtár PáCS* I I r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA A MAI SZÁMBAN: Öt gyerek útja... (2. o.) Munkásgyűlés a Mezőgazda sági Gépjavító Vállalatnál ; o.) in» Gyorslisfa... (4. o.) J „Á munkástanács alapvető intézménye lesz a népi demokráciának" A sztrájk minden napja 300 millió forint veszteség Á többpártrendszerről, a kormány programjáról beszélgetett Kádár miniszterelnök az erzsébeti munkásokkal Kedden délben Pesterzsébet üzemeiből — a többi között a Soroksári Vasöntödéből és a Textilművekből, a Hazai Fésüsfonóból, a Dugattyúgyűrű gyárból, a Pesterzsébeti Kötöttáru- gyárból és Harisnyagyárból és az Autó- és Traktoralkatrészgyárból munkások és műszakiak keresték fel a kormányt, hogy megbeszéljék az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatos észrevételeiket és kívánságaikat. Kérték a rend és nyugalom feltétlen helyreállítását, hangoztatva, hogy a becsületes emberek dolgozni akarnak, hangot adtak annak a kívánságnak, hogy ' csak a ténylegesen dolgozók kapjanak bért, fizetést; felvilágosítást kértek olyan célzatos hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint a területi munkástanácsok feloszlatása csak az első lépés volt és ezt rövidesen aZ üzemi munkástanácsok megszüntetése követi. Kérték a kormányt: a többműszakos munka érdekében javítsa meg a közbiztonságot. Többen részletes programot kértek a kormánytól. mások kormánybiztost javasoltak a felelőtlenül gazdálkodó üzemek élére. Az ellenforradalom tömegbázisa összeszűkült A beszélgetés során Kádár János válaszolt az elhangzott észrevételek :e. Hangsúlyozta, a helyzet értékelésénél abból kell kiindulni, hogy az dlen- forradalom erősen tért veszített, sok jóhiszemű, becsületes emberből álló tömegbázisa erősen megszűkült, ami egyrészt az ellenforradalmi veszély felismerésének, másrészt annak a felismerésnek köszönhető hogy a köz- biztonság fenyegetésével, a rend meg bontásával nem lehet normális élet felé haladni. Ehhez feltétlenül alapot kell teremteni és ez nem lehet a sztrájk, a lövöldözés, a bizonytalanság, s az sem, hogy nem dolgoznak, de felveszik a pénzt és a meglévő kész leteket fogyasztják. Ezután arról szólott, hogy az MSZMP szervezése, a becsületes dolgozók aktivizálása, a forradalmi erők jelentkezése dühödtebbé tette a visz- szaszorított ellenforradalmi erőket. A becsületes embereknek, pártállásra való tekintet nélkül, meg kell akadá- lyozniok, hogy ezek az erők a munkások nevében lépjenek fel. A munkástömegek első utcai felvonulása megdöbbenést idézett elő a háttérben izgatok között, akik megértették: végük van ha az utcán forradalmi tömegek veszik át a vezetést. A karhatalom erősítését is sokallják — a tömegek azonban bizalommal fordulnak feléje, mert látják, hogy határozottan és kellő erővel védi a rendet és a nyugalmat. Amikor most -úlen- forradalmárokról beszélünk — mondotta Kádár János —, azokra gondolunk, akik meghúzódnak a háttérben, s a külföldi imperialistáktól kapott megbízásuk alapján izgatják a félrevezetett tömeget. Egyre inkább az elé a választás elé kerülnek, hogy most már nekik kellene megjelenniük az utcán, mert nem tudnak többé félrevezetett embereket, különösen fiatal gyerekeket meggondolatlan cselekedetekre bírni. A forradalmi erők offe'nzivája jellemzi a most kialakult helyzetet. — Amikor elhatároztuk, hogy támadunk, hogy az ellenforradalom fegyveres legyőzése után politikai legyőzését és szétverését tűzzük napirendre, számoltunk vele, hogy harcos hét kezdődik — folytatta a miniszterelnök. — Az események megmutatták, hogy ezt a politikai csatát tovább kell fejleszteni, hogy a tömegek teljesen elforduljanak az ellenforradalomtól. Az üzemi munkástanácsokat erősíteni kell Ezután az üzemi munkástanácsok feloszlatásáról terjesztett rémhírekről szólva, hangsúlyozta: — A munkástanács alapvető intézménye lesz a népi demokráciának. — Arra hivatott, hogy a dolgozók közvetlenül oldják meg az üzemigazgatás feladatait — folytatta. — Megszüntetjük a gazdasági igazgatás bürokráciáját, eleven igazgatást hozunk létre. Itt feltette a kérdést: Mit akar csinálni a munkástanács, kilépve az ÜÄmböl, mint területi, budapesti, v^y éppen országos munkástanács? A területi tanács nem is lehet más, minthogy politikai kérdésekkel foglalkozzék, például a karhatalom vagy a sajtó kérdéseivel. Az ilyen tevékenység természetszerűleg szembekerül az államhatalmi szervekkel, ezért vagyunk ellene a területi munkástanácsoknak; de az üzemi munkástanácsokat erősíteni kell, mert ez az üze mi demokratizmust fejleszti tovább. A munkástanácsok összességükben eddigi tevékenységük során, sajnos, még nagyon keveset tettek a munkás- osztály valódi érdekeinek védelmében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy akik a munkástanácsokban vannak, becstelen emberek. E tanácsom tag jainak nagyobb fele becsületes szándékú van azonban bennük egy kisebbség, melynek semmi köze a munkásosztályhoz. A sztrájk ára —- százmilliókban! Itt áttért a sztrájk kérdésére, amelyet a kapitalizmus érdekeit képviselő elemek szítanak. Ennek a sztrájknak a levét a munkásosztály, a nép issza meg. Egyhetes sztrájkkal tönkre lehet tenni a munkások egy évre lehetséges életszínvonal-emelkedését. Minden napi sztrájk háromszázmillió forint veszteséget jelent. Ha egy évre egy-egy munkáskategória életének megjavítására fordíthattuk volna e háromszázmillió forintot, jelentékenyen emelhettük volna életszínvonalukat. Itt bírálta a miniszterelnök egyes üzemek munkástanácsait, akik csereberével, a készletek felemésztésével károsították meg az üzemek dolgozóit. Az üzemi munkástanácsoí mint intézményt, meg kelj védeni, ha eredeti feladatát végzi és erre kell rászorítani minden oldalról, felülről és alulról. Kérem — folytatta, — mondják el üzemükben és mindenütt, senkinek sem jut eszébe, hogy az üzemi munkástanácsot megszüntesse. A súlyos szénhelyzetről szólva aláhúzta, hogy ha a bányák termelése továbbra is elmarad, tízezrével "lesznek ipari munkások, akik követelik, hogy dolgozhassanak, de erre szén és energia hiányában nem lesz mód. — Kiemelte a volt budapesti központi munkástanács felelősségét a súlyos szénhelyzet kialakításában. Pozitív program — a jövő hét vége felé Ezután hangoztatta: a rendetterem- tés során a kormány nem lesz kíméletes az ellenforradalmárokkal szemben, nem hátrál meg. Majd válaszolt a kormányprogramot sürgető felszólalásokra. Elmondotta, hogy a kormány fellépésekor leszögezett ugyan néhány elvet a távolabbi jövőt illetően, de többet kellett foglalkoznia az azonnali tennivalókkal, mint például a rend helyreállításával. Ezért nem volt mód a pozitív kormányprogram kidolgozására. Ez azonban nemcsak rajtunk múlik — folytatta; Szükség volt egy forradalmi támadásra, az ellenforradalom politikai megsemmisítésére. Ez a helyzet bizonyos kiéleződésével jár, de ha ezen a hullámon átjutunk, s letörtük az ellenforradalmat. elérkezik a pozitív program ismertetésének ideje. Gondolom, hogy ez a jövő hét vége felé megtörténhetik, s egy sor nagyon fontos kérdésben a nyilvánosság elé lehet lépni. A többpártrendszerről szólva, a többi között elmondotta: — Sohasem tudtam, hogy a munkásosztály szívében élő fő követelés az, hogy a bur- zsoá pártok szabadon tevékenykedhessenek. A több párt kérdésében, az élet további demokratizálásában legmesszebbmenőkig elmegyünk, ami azon a határon belül van, hogy Ma: gyarországon népköztársaság van és marad és hogy szocializmust akarunk. Ami ezen a határon túlmegy, abba nem mehetünk bele. Úgy kell megoldani a több párt kérdését, hogy a politikai életben résztvegyen minden becsületes ember, aki szocializmust akar. Itt utalt egy nemrég Budapesten járt külföldi vendéggel folytatott beszélgetésére, aki elmondotta neki: Kellemes meglepetés volt számára, hogy nálunk kivétel nélkül mindenki azt mondta neki, szocializmust akar. — Erre én azzal válaszoltam — folytatta a miniszterelnök, — hogy ebben az a lényeges, mit ért az illető szocializmuson. Hitlerék is azt mondták, hogy szocializmust akarnak,- de nemzeti szocializmust. A magyar nép is tapasztalhatta a saját bőrén, hogy mi lett ebből. Szabadság a legmesszebbi határokig — Szándékunk, hogy minden kérdést a nép, a munkásosztály érdekében oldjunk meg. Ránk még a legellenségesebb elemek sem mondhatják, hogy mi a gyárosok, bankárok, föld- birtokosok kormánya vagyunk és azok érdekében akarunk cselekedni. Ami a szabadságjogokat illeti, olyan szabadságot akarunk adni, amely elmegy a legmesszebbi határig de egy korlátja van: a nép hatalmát nem engedjük megsemmisíteni. Ezekből a felvilágosításokból és főként a kor- mány intézkedéseiből láthatja majd mindenki, hogy a demokrácia továbbfejlesztése mellett vagyunk. A büroI magyar küldöttség kivonult az ENSZ közgyűléséről Mindaddig nem vesz részt a közgyűlés munkájában, amíg a magyar kérdés megvitatása nem felel meg az ENSZ alapokmányának Az ENSZ-közgyűlés keddi ülésén nyilatkozatot tett Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Népköztársaság ENSZ-képviselője. Horváth Imre kijelentette: — A magyar delegációt azzal a céllal küldte ki kormánya az ENSZ jelenlegi ülésszakára, hogy az ENSZ teljesjogú tagjaként más államokkal együtt részt vegyen az alapvető nemzetközi problémák megvitatásában. Küldöttségem azonban rámutat arra a tényre, hogy az Egyesült Államok küldöttsége és néhány. az Egyesült Államok befolyása alatt álló ország küldöttsége felszólalásokban, valamint néhány határozati javaslatban több kísérletet tett arra, hogy beavatkozzék Magyarország belügyeibe. Ezeket a kísérleteket a magyar küldöttség kormányának utasítására több ízben elutasította és következetesen el fogja utasítani a jövőben is. — Ugyanakkor, minthogy a magyar kérdés majdnem állandóan napirenden szerepel, több küldöttség durva és szégyenletes formában sértegette a Magyar Népköztársaság kormányát és küldöttségét, olyan formában, amely összeegyeztethetetlen Magyar ország szuverenitásával és a magyar nép nemzeti méltóságával. — Tekintettel a mondottakra, a magyar küldöttség nem vesz részt a közgyűlés 11. ülésszakának munkájában, addig, amíg a magyar kérdés megvitatása nem fog megfelelni az ENSZ-alapokmány szellemének. A nyilatkozat elhangzása után a magyar küldöttség valamennyi tagja elhagyta az üléstermet. Az AFP jelentése szerint Horváth Imre felszólalása után a bolgár delegátus szintén tiltakozott az ellen, hogy az ENSZ beavatkozott a magyar belügyekbe, de nem hagyta el az üléstermet, ahol a vita tovább folyt a két előterjesztett határozati javaslatról. Az angol ENSZ-kdldött kijelentette, hogy támogatja az amerikai határozati javaslatot, de nem támogatja a négy ázsiai országét. Az ENSZ közgyűlése magyar idő szerint kedden a késő éjszakai órákban folytatta vitáját a magyar kérdésről. A vitát lezáró szavazások eredményéről lapzártáig nem kaptunk jelentést. Országos s»z@szfilcdam Az ország egész területén 1956. december 12-én 0 órától szesztilalmat rendelek el. Az italboltokat, valamint a bor-, sör- és szeszkiméréseket a szesztilalom időtartama alatt nem szabad nyitva tartani. A vendéglátóipari üze mellben szeszes italt nem szabad kiszolgálni. A borforgalmi vállalatok, továbbá a szeszforgalmi vállalat és annak összes telepei és raktárai szeszes italt a szesztilalom időtartama alatt nem szállíthatnak ki. Jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. 1956. december 11. NYERS REZSŐ, közellátási kormánybiztos. Kinevezték Jugoszlávia új magyarországi nagykövetét Tito köztársasági elnök Jovo Kapr csicsot, a külügyi államtitkárság eddigi államtanácsosát Jugoszlávia magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki. Ugyanazzal a rendelettel visszahívta Dalibor Soldaticot, Jugoszlávia eddigi budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki más beosztást kapott a külügyi államtitkárságban. Megszűnt a mezőgazdaságfejlesztési járulék A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozatot hozott a mezőgazdaságfejlesztési járulékok megszüntetéséről. A határozat kimondja, hogy a mezőgazdasági járulék újabb szabályozásáról szóló 1004/1954. M. T. számú határozat 1957 január 1-ével hatályát veszti. kratikus vezetést nem is lehet visszaállítani, nagyon véres leckét adott erről a történelem. Tehát nemcsak, hogy nem akarjuk visszaállítani, de véleményünk szerint ezt nem is lehetne megcsinálni. — Szocializmust, néphatalmat akarunk és ezen belül annyi szabadságot, amennyi ebbe az elvi keretbe belefér. Hangoztatta: a kormányt az az eltökéltség vezeti, hogy a forradalom ügyében nem enged, azt tűzzel-vassal megvédi, de nagyon kerülni akarja a vérontást, amennyiben az rajta múlik. Egyetlen ember se vesszen el, ha nem elengedhetetlenül szükséges. A tömegeket foglalkoztató kérdéseket pedig pozitívan megoldjuk, egy sor kérdés hamarosan napirendre kerül — mondotta. Aktív és bátor fellépést kért a tömegek között, a gyárakban, a munkás lakóházakban, mert a kemény fellépésnek sikere van. A forradalom politikai ereje százszorosán nagyobb, mint az ellenforradalomé. Most az a fontos, hogy a tömegekkel együtt haladva, velük összeforrva eltökélten lépjünk fel. Beszéde befejezésében Kádár János ismertette beszélgetését egy bányászküldöttséggel. — Vitatkoztam bányászokkal — mondotta —, mikor azt mondták, hogy hajlandók dolgozni, hiszen ez jó lesz a kormánynak. Azt válaszoltam, hogy a kormánynak ne tegyenek szívességet. Ha igazi bányászok akkor tudják, hogy a népért kell dolgozni. Én nem vagyok bányarészvényes, hogy ilyen szívességet tegyenek nekem. Aki a népből való és a népért akar dolgozni, ne szívességet tegyen, mikor munkához lát. Mi nem egyesek iránti szívességből folytatjuk a harcot, hanem meggyőződésből, mert tudjuk, hogy a magyar nép jövőjéről van szó, a szó szoros értelmében a magyar nép jobb életéről. Aki ezt megérti és ennek megfelelően jár el, az segíti, hogy helyreálljon a rend és a nyugalom, a termelő munka. A megbeszélés részvevői megnyugvással vették tudomásul a kormányelnök bejelentéseit.
