Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-09 / 288. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 9. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról.) hazafiak, akik a Horthy-rendszer alatt illegalitásban harcoltak a mun­kásság és a parasztság felszabadítá­sáért, akik mint partizánok küzdöt­tek a második világháború éveiben a hitleristák ellen az ország független­ségéért, akik a felszabadulás után a földreformért, a gyárak, a bányák és bankok államosításáért és a néphata­lom megteremtéséért harcoltak. Ezek legtöbbje szembenállt a régi pártve­zetéssel, és ha az elmúlt években té­vedtek is, a párttal együtt tévedtek, s ma a párttal együtt javítják ki a múlt hibáit. Minden tisztességes embernek meg kell értenie, hogy nem lehet forradalmi, munkás, nemzeti vagy demokratikus követelések­nek tekinteni olyan követelése­ket, amelyek lényege kommunis- taellenes, demokráciaellenes, szovjetellenes. Ezek nem forradalmi, még ke­vésbé munkáskövetelések, ellenke­zőleg. népi demokratikus rendszerünk alapjait támadó tiszta ellenforradalmi követelések. Az ellenforradalom, a fegyveres harc, valamint a sztrájk és bojkott csatájának elvesztése után nem adta fel a harcot. Most a rémhírterjesztés és a népellenes provokációk eszkö­zeire tért át, hogy a visszatérő nyu­galmat, a megkezdődött munka fo­lyamatát és a megszilárduló törvé­nyes rendet újból megzavarja. Arra törekedik, hogy az ország nehéz gaz­dasági helyzetét súlyosbítsa és a po­litikai kérdések demokratikus meg­oldását gátolja és késleltesse — s ha csak helyileg is — újabb összeüt­közéseket provokáljon ki és növelje a sok szenvedésen átment nép gyöt­relmeit. E kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket a napokban követtek el, többek között a megté­vesztett és félrevezetett nők felhasz­nálásával ellenforradalmi céljaik el­érésére. Ide tartozik a békés lakossá­got újabb fegyveres harcokkal ré­misztgető illegális röpiratok és hírek terjesztése is. Az ellenforradalom, amely lát­ja, hogy e,reje és tömegbefolyása napról napra csökken, elkesere­dett kísérleteket és kétségbe­esett erőfeszítéseket tesz vesztett ügye megmentésére. A békét és nyugalmat óhajtó lakos­ság azonban egyre inkább látja, hogy ezek a provokációk csak akadályoz­zák a belpolitikai és a nemzeti szu­verenitásunkkal összefüggő kérdések rendezését és mindinkább elhatárolja magát az ellenforradalmi erőktől, sőt a magyar karhatalommal együtt­működve, mindinkább szembefordul velük. Végigtekintve a most lejátszódó sú­lyos események egész menetén, azt látjuk, hogy a magyar ellenforrada­lomnak és a nemzetközi imperializ­mus magyarországi fellépésének fon­tos tanulságai vannak a magyar nép számára. Az egyik legfőbb tanulsága az ellenforradalom álcázott fellépése. Korunkban az emberiség haladó esz­méje a szocializmus. A szocialista és népi demokratikus országok egész so­rának létrejöttével a szocializmus már világrendszerré változott és ha­talmas vonzóerőt gyakorolt a kapita­lista országok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellen­forradalom és az imperializmus ép­pen ezért már nem tud többé a né­pek előtt saját zászlaja alatt az ellen- forradalom, a kapitalizmus és az im­perializmus jelszavaival fellépni. Kalóz módjára, idegen zászló alatt kényszerült fellépni nálunk is, hogy a néptömegek bizalmát meg­nyerje, kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, amelyek a nép előtt ro­konszenvesek. Ellenforradalom he­lyett „forradalom“, az imperialista gyarmati elnyomás helyett a „szabad­ság’“ és a „nemzeti függetlenség“ jel­szavaival lopakodik be a tömegek közé, csapja be és vezeti félre őket. IV. A párt egyes kérdései Súlyos előzmények után nehéz helyzetben kell szembenézniük a fel­adatokkal a Magyar Szocialista Mun­káspárt — ma már az egész ország­ban működő — pártszervezeteinek és tagjainak. Az ideiglenes központi bi­zottság meg van győződve arról, hogy az október 30 és november 4-e közötti legmélyebb válságon már túljutot­tunk. Ha világosan látjuk az esemé­nyeket, s következésképpen a jelen­legi helyzetet és tennivalókat, akkor minden előfeltétele megvan annak, hogy a párt a néptömegekkel össze­forrva, velük együtt élve és harcolva, becsülettel betölthesse nehéz, ugyan­akkor megtisztelő történelmi felada­tát; szükségesnek látja — a felsőbb pártszervekkel ismertetni. A Magyar Szocialista Munkáspárt minden egyes szervét demokratiku­san, alulról választják meg. Az ideig­lenes központi bizottság szükséges­nek tartja a párt programjának és szervezeti szabályzatának mielőbbi kidolgozását és a pártkongresszus elő­készítését. A program és szervezeti szabályzat tervezetét a párttagság egészével meg kell vitatni. A párt minden szervezete és tagja bátran lépjen fel a régi szektás, anti­demokratikus vezetési módszerek fel­újításának kísérletei ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozottan szakítani kíván azzal a régi, káros gyakorlattal is, amely eddig a pártnak az állami szervekhez, valamint más társadalmi szervekhez való viszonyát jellemezte. A párt po­litikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szervei­ben nem utasításokkal, nem a köte­lezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és felada­tok helyes meghatározásával, a dol­gozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal e szervekben dolgozó párttagok példamutató, sze­rény áldozatkész munkájával. A párt szervei és tagjai — Lenin szellemé­ben — a dolgozó nép élettapasztalatá­ban és bölcsességében bízva segítsék elő, hogy a szocializmus építésében minél teljesebben érvényesülhessen a nép alkotó ereje. Az MSZMP minden tagja köteles pártmunkát végezni. Az eddigi gya­korlattal szemben — amikor a párt munkája jelentékeny mértékben a nagy apparátusra épült — most és a jövőben is munkáját a párttagok ön­ként vállalt társadalmi tevékenysége útján fejti ki. Y. A párt előtt álló legfontosabb feladatok I. A párt tevékenységének elméleti és politikai alapjai A Magyar Szocialista Munkáspárt a világ munkásságának élenjáró elmé lete, a marxizmus—leninizmus taní­tásai alapján végzi tevékenységét. — Visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és továbbfej­leszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a ma­gyar kommunista mozgalom 38 éves történelmi harcában Élesen elítéli az MDP vezetésének bűnös, dogmati­kus hibáit a leninizmus eltorzítását. A párt történelmi feladata, hogy vezesse, segítse dolgozó népünket a szocialista társadalmi rend felépíté­sére hazánkban. Védi és továbbfej­leszti a szocializmus építésének mind­azokat a történelmi jelentőségű vív. mányait, amelyeket népünk az elmúlt 12 év alatt — a hibás vezetési mód­szerek ellenére is — az alapvető tevé­kenységében marxista—leninista párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésé­vel ért el. A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egységes, forradalmi pártja. A kommunista és szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresszus történelmi jelentőségű határozata alapján áll. A párt ideiglenes központi bizottsága elítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kiala­kult egységét meg akarja bontani. A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leninizmust alkotó mó­don alkalmazva, a szocializmust a magyar sajátosságoknak és a jelen történelmi követelményeknek megfe­lelően kívánja megvalósítani. — Nem fogja más szocializmust építő orszá­gok gyakorlatát gépiesen másolni, ha­nem történelmi tapasztalataikat és eredményeiket figyelembe véve, a hazai adottságok alapján a szocializ­mus építésének sajátos, magyar út­ján akar haladni. 2. A párt szervezeti és vezetési módszerei A Magyar Szocialista Munkáspárt tiszta és puritán munkáspárt legyen. A pártszervezetek megalapításában támaszkodni kell a MDP erőire; azo­kat, akik szilárdan és ingadozás nél­kül kitartanak a dolgozó nép, a szo­cializmus ügye mellett, át kell venni az MSZMP-be. Megértő, baráti, elv­társi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP- tagokkal is, akik még az elmúlt időszak megrázó eseményeinek hatása alatt állanak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni. Nem lehetnek a párt tagjai azok, akik az internacionalizmus elveivel szembenállva, nacionalista álláspon­tot képviselnek. Pártunk tisztaságának megóvása érdekében nincs helye az MSZP so­raiban a karrierista elemeknek sem. A megalakuló pártszervezetek és pártszervek a lenini szabá­lyoknak megfelelőe;n dolgozzanak. A demokratikus centralizmus elvének alapján állva, szabad és széles viták után, a párttagok többségének döntése alapján hoz­zanak határozatokat. E határoza­tok, valamint a felsőbb pártszer­vek határozatainak végrehajtása minden párttag számára kötelező. A párthatározatok kötelező végrehajtása mellett minden párttagnak jogában áll vélemé­nyét fenntartani, és azt — ha 1. A kommunistáknak most elsősor­ban türelmes felvilágosító munkával, meggyőzéssel, az ellenség leleplezésé­vel és politikai elszigetelésével — ha kell, fegyverrel is — küzdeniük kell az ellenforradalmi veszély ellen. Meg kell értetniük a jóhiszemű, de félrevezetett emberekkel, hogy' aki ma a termelőmunkát akadályozza, vagy zavarja, az nemcsak anyagilag károsítja meg a dolgozókat, hanem egyúttal a munkáshatalom gazdasági és politikai alapját is gyengíti. Meg kell értetniük azt is, hogy a kommu­nisták üldözésére és megfélemlítésé­re irányúló kísérletek, csakúgy, mint azok a törekvések, hogy a munkásta­nácsokból kirekesszék a kommunis­tákat, az egész munkásosztályt és végeredményben a dolgozók hatal­mát fenyegető reakciós támadások. Vissza kell verni az ellenforradalom­nak azt a próbálkozását, hogy a mun. kás tanácsok segítségével — részben félrevezetve őket, részben közéjük csempészett emberei segítségével kiragadja a hatalmat a népköztársa­ság törvényes államhatalmi szervei kezéből. 2. A kommunisták annak tudatá­ban végezzék munkájukat, hogy a munkástanácsok a munkásosztály fon tos szervei most is és a jövőben is azok lesznek. Ennek megfelelően nagy figyelmet szenteljenek a mun­kástanácsokban végzendő politikai munkának. Segítsék elő, hogy a taná­csok mielőbb betöltsék feladataikat; az üzemekben a munkástanácsokon keresztül valóban érvényesüljön a munkásság joga, az önigazgatás. En­nek érdekében a munkások legszéle­sebb köreinek bevonásával részletei­ben is ki kell dolgozni a munkástaná­csok feladatkörét és hozzá kell segí­teni a munkástanácsok tagjait, hogy feladataik ellátásához szükséges is­mereteket elsajátíthassák. Segítséget kell nyújtani az üzemek dolgozóinak ahhoz is, hogy munkástanácsaikat megtisztíthassák az oda nem való de­magóg, deklasszált, helyenként fa­siszta elemektől. 3. A kommunistáknak mezgósíta- niok kell az összes becsületes dolgo­zókat a szakszervezetek, a munkás- osztály hagyományos érdekvédel­mi szerveinek megvédésére, az osztályellenség támadásával szemben. Minden segítséget és támogatást meg kell adni ahhoz, hogy a szakszerveze­tek tevékenységükben leküzdjék a korábbi években volt bürokratikus vonásokat és valóban a dolgozók ér­dekeinek hathatós védelmezőivé és képviselőivé váljanak. 4. Az Ideiglenes Központi Bizottság azt tartja, hogy a kormánynak az ille­tékes állami szervek és a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával mielőbb ki kell dolgoznia az új hely­zetnek megfelelő gazdaságpolitikát. E gazdaságpolitikának minden tekin­tetben gazdasági adottságainkon és sajátosságainkon kell épülnie. Segí­tenie kell messzemenően az egyéni kezdeményezés és szaktudás érvénye­sítését. A népgazdaság érdekeinek megfelelően alkalmazni kell az anya. gi ösztönzést minden területen,, így a műszaki fejlesztés előmozdítására, a minőség javítására, az önköltség csök­kentésére, a munka termelékenységé­nek emelésére. A tervezés fontossága nem csökkent, de a feladatkörének meg kell változnia és elsősorban a népgazdaság legfontosabb arányai és fejlesztési iránya megállapítására kell figyelmét fordítani, ahol ez a szocia­lizmus építését nem veszélyezteti, na­gyobb lehetőséget kell biztosítani a magánszektor fejlesztésére. Egész gazdaságpolitikánk fő kér­dése, hogy a nemzeti jövedelem elosz­tásában, gazdasági beruházási tervei­nek készítésében elsődleges szem­pont a dolgozók életszínvonalának fo­kozatos emelése legyen. 5. A Magyar Szociialista Munkás­párt egyik legfőbb feladatának tekinti a népi államhatalom alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek állandó erősítését. Kormányzatunk mezőgaz­dasági politikáját ezen alapvető cél­kitűzésnek kell szolgálnia. A dolgozók életszínvonala emelése érdekében elő kell segíteni a mezőgazdasági terme­lés erőteljes fellendítését, az egyéni paraszti gazdaságokban és a mezőgaz­daság szocialista szektorában egy­aránt. Ezt kívánja előmozdítani a kor mány a begyűjtési rendszer megszün­tetésével, úgyszintén a szövetkezeti és állami felvásárlás kiszélesítésével. 6. A szocializmus építésének tudo­mányos alapokon és tudományos mód szerekkel kell történnie. Mindent meg kell tenni, hogy a tudomány fejlődése számára a legkedvezőbb feltételek alakuljanak ki, beleértve a szabad vitákat, a kommunista és nem kommunista tudósok együttmű­ködését, a szocialista és nem szocia­lista országok tudományos eredmé. nyeinek ismerését, külföldi utazások és tanácskozásokon való részvétel formájában is. Az irodalmi és művészeti életben biztosítani kell nemzeti hagyomá­nyaink ápolását és fejlesztését. A szocialista-realista művészeti irány­zat támogatása mellett biztosítani kívánjuk minden haladó irányzat és haladó alkotó művész érvényesülését. Tudósainknak, művészeinknek és a különböző szakterületeken dolgozó értelmiségieknek — megfelelő szerve­zeti formák megteremtésével — meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a saját területükön a legnagyobb mér­tékben érvényesíthessék tudásukat és képességeiket. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindent megtesz azért, hogy az ifjú­ság nyugodtan visszatérhessen az iskola padjaihoz, hogy a valóban de­mokratikus és nemzeti követelései teljesülhessenek, hogy oktatási rend­szerünk megtisztulhasson a múlt hibáitól. 7. A jelenlegi helyzetben különösen fontos feladat az ellenforradalmi ve­szély leküzdésére az erős, demokrati­kus karhatalom megteremtése és ké­sőbb a gyári munkásőrségek meg­szervezése. Az öntudatos kommunis­táknak, a régi szervezett munkások ezreinek ma a karhatalomban van a helyük, mert erős, szilárd karha­talmi századok, forradalmi honvéd- ezredek a néphatalom, a szocializmus vívmányainak védelmezői mindenféle ellenforradalmi próbálkozással szem­ben A Magyar Szocialista Munkáspárt proletárintemacionalista álláspontja, hogy külpolitikánk alapja a Szovjet­unióval és a népi demokráciák or­szágaival való szoros barátság és együttműködés, a teljes nemzeti füg­getlenség önállóság és szuverenitás elvei szerint. A párt politikája első­rendű feladatának tartja, hogy mi­hamarabb tárgyalások induljanak az SZKP és MSZMP vezetősége, vala­mint a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság kormánya között, hogy a szocialista országok közötti teljes egyenjogúság és önállóság, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján rendezzék a két ország közötti viszonyt. Az Ideiglenes Központi Bizottság sürgető feladatnak tartja és javasolja a kormánynak, hogy készítse el a november 4-i kormánydeklaráció cél kitűzéseinek megfelelően a fő politi­kai és gazdasági kérdések megoldá­sának tervét, a kibontakozás program ját, a nemzet haladó erőinek összefo­gása és a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének alapján. Elvtársak! Előttünk, kommunisták előtt nem egyszer állottak már a maihoz hasonló súlyos, nehéz és bo­nyolult feladatok, de a munkásosz­tály legyőzhetetlen erejére támasz­kodva, szövetségben a parasztsággal és együtt a haladó értelmiséggel, most is leküzdj ük az ellenforradal­mat és megteremtjük a független, szabad, demokratikus és szocialista M agyarországot. Sepilov a magyarországi szovjet csapatok kérdéséről Az AFP francia hírügynökség kö­zölte, hogy Sepilov szovjet külügy­miniszter a finn nemzeti ünnep al­kalmából a moszkvai finn nagykövet­ségen rendezett fogadáson, amelyen a szovjet vezetők közül résztvett Bul- ganyin, Mikojan és Sepilov is, a kül­földi sajtótudósítóknak a középkeleti helyzettel és a magyar eseményekkel kapcsolatban több kérdésre válaszolt. Magyarországról szólva az AFP je­lentése szerint Sepilov kijelentette; egyetlen szovjet katona sem ma­rad Magyarország földjén a magyar kormány és a nép rata ellenére. aka­Mihelyt a rend helyreállt, sor kerül ennek a kérdésnek a megvitatására. Ez azt jelenti, mindegy, hogy a var­sói paktum melyik tagja kéri a szov­jet csapatok kivonását? — kérdezte az egyik küülföldi újságíró. Ezt a kérdést csak közös meg­egyezéssel lehet megoldani — vála­szolta az AFP szerint Sepilov- — A megbeszéléseken azonban elsősorban az egyes országok akaratának kell ér­vényesülnie. Mihelyt a magyar kor­mány szükségesnek látja a kérdés fel­vetését, foglalkozni fogunk vele. Elutaztak Magyarországról az indiai kormány képviselői K. P. S. Menőn, India moszkvai nagykövete, aki követi minőségben a magyar kormány mellett is akkredi- álva van, továbbá J. N. Khosla, India prágai nagykövete néhány napi magyarországi tartózkodás után, de­cember 7-én elhagyták Magyarorszá­got. Menőn nagykövetet elutazása előtt fogadta Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. (MTI.)

Next

/
Thumbnails
Contents