Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-08 / 287. szám
TOLNA MEGYEI ÁRA: 50 FILLÉR. XIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM. SZOMBAT, 1956. DECEMBER 8. 4 l'O. •Konyvti •** » v( PáC Sí 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA r A MAI SZÁMBAN: A ' m /■ . J •• I n • r * | Az uj part bölcsőjénél (3. o.) Olimpiai hírek (4. o ) J Az öntudatos fegyelemről Aranyigazság az a magyar szólásmondás, hogy az emberek a bajban ismerik meg egymást igazán. Ezen a kinyilatkoztatáson nincs mit változtatni, nincs mit hozzátenni és elvenni belőle, ez így igaz, ahogy írva van. A napokban Pakson jártam, ahol elbeszélgettem Lakos Józseffel, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével Egy érdekes epizódot mondott el az életükből: manapság mindenki vezetni akar manapság senki nem ért semmihez. S mindjárt megmagyarázza e szavak értelmét is: Az október 23-i események után mindenki vezetni akarás mindenki feltételezi magáról, hogy ő a legjobb vezető és vezetéshez csak egyedül ő ért és senki más. A másik dolog pedig, hogy senki nem ért semmihez sem. — Ezt úgy kell értelmezni hogy amikor munkáról van szó, akkor senki sem tud semmit. Most a mezőgazda- sági osztálynak az lenne a feladata, hogy segítsen a termelőszövetkezetekben a zárszámadások elkészítésekor. Az egyik leányka három évig tanulta az iskolán a különböző zárszámadások készítését. Volt már kint tsz-ben is de „nem látta az elejét” és így egyedüj nem képes segítséget nyújtani. Tehát: Küldjön ki a vezető vele még egy-két embert. Van a mezőgazdasági osztálynak olyan dolgozója, aki Öt éve foglalkozik ilyen ügyekkel, külön az ő reszortja, de egy zárszámadást még mindig nem tud elkészíteni. Hiába, nagy dolog a számtan! A megtanulása időt vesz igénybe. De mint mondani szokták, ami késik, nem múlik. ... és most álljunk meg egy pillanatra. Mi hosszú éveken keresztül szajkóztuk, hogy így öntudatos, hogy úgy öntudatos a magyar dolgozó nép. Nem vonja kétségbe senki sem, hogy tíz- és százezrek becsülettel megállják a helyüket mindig és minden időben. De a másik tíz- és százezreknél nem ez a helyzet, — ezért nem őket terheli a felelősség, hanem a volt felsőbb vezetést Azt hitték sokan, hogy minden kinyomtatott szó úgy igaz, ahogy meg vagyon írva, hogyha leírjuk azt: „öntudatos fegyelem”, az úgy is van. Sajnos, ma már látnunk kell, hogy nálunk a kinyilatkoztatás és a végrehajtás külön-külön utakon jártak és csak nagyon ritkán találkoztak. Szajkózták az emberek éveken keresztül, hogy ők „öntudatosak” és „fegyelmezettek”, s végül maguk is elhitték. Mint egynéhány dolgot: Ifjúsági politikánkat, az értelmiség poblémáját stb., úgy ezt is revízió alá keli vennünk, s olyan politikát kell teremtenünk hogy a dolgozók valójában önként vállalják az öntudatos fegyelmet, a szó és a tett igazi értelmében. Nagyon naivak és kishitűek lennénk, ha azt hinnők: Csupán paksi betegségről van szó. Sajnos, a hivatalaink egy részében nem töltik mással az idejüket az emberek, mint kötnek, sakkoznak ping-pongoznak. Az ultipartikkal már felhagytak. És ez jelentős. A jelenlegi állapot azonban csak félmegoldás. Az államnak pedig nem félmegoldásokra van szüksége. Legyen már egyszer rend a hivatalokban is Találja meg mindenki a maga munkáját úgy, mint azelőtt. Itt már valójában az öntudatos fegyelem kérdése és értelmezése nyilvánul meg: Munkáért vagy semmittevésért veszik-e fel az emberek a fizetésüket. Alakítanunk és formálnunk kell az embereket, de nem úgy, mint eddig tettük. Az emberséges szó, amely a múltban bizony sokszor hiányzott, százszorta többet ér, mint ezer kinyilatkoztatás és néhány fogalom értelemnélküli szajkóztatása. Ügyelnünk kell arra, hogy az öntudatosnál? nevezett fegyelem valójában öntudatos legyen, nehogy újból „meglépjen” az öntudatos fegyelem. A kormányunk már megkezdte ezt a munkát, amikor a munkástanácsok kezébe adta a gyárak irányítását. (KOVÁCS) Az áramkorlátozás néhány problémája A kórház és a sütőipar munkájában nem lesz fenuakt^^s — Nagyarányú takarékosságra van szükség A szerkesztőséget többen felkeresték azzal a panasszal, hogy Szek- szárd város egyes részein esténként állandóan áramszünet van, ugyanakkor néhány körzetben állandóan éghetnek a villanyok a lakásokban. Felkerestük a Déldunántúli Áram- szolgáltató Vállalat szekszárdi üzem- igazgatóságának vezetőjét, hogy tolmácsoljuk a panaszokat, s ha lehet orvosolják azokat. A következő felvilágosítást kaptuk: — A vállalat csak annyi energiát adhat, amennyit ő maga is kap. Sajnos, ez igen kevés, s kénytelenek vagyunk jelentős korlátozásokat eszközölni, főleg a koraesti órákban. A város transzformátor-körzetre van osztva. A nyolc körzet közül kettő nem eshet — csak végszükségben — áram- korlátozás alá. Az egyik körzetben a kórház és környéke (illetve körzete), míg a másik rész a Sütőipari Vállalat és körzete. A kórházat nem lehet áram nélkül hagyni, mert a gyógyászatban okozna kiesést, de a kenyér- ellátásban is súlyos zavarok állnának elő, ha a Sütőipari Vállalat nem kapna elég áramot. — A többi transzformátor-körzetek minden este — legalább is egy időre — ki vannak kapcsolva az áramszolgáltatásból. A bekapcsolásukat este 9 óra táján megkezdik. A bekapcsolást vállalatunk dolgozói úgy igyekszenek megoldani, hogy azok a körzetek, amelyek ejső este utolsóként, a következő nap elsőként legyenek bekapcsolva az áramszolgáltatásba. Többen feltették a kérdést, hogy a cukrászdák és a város belterületén lévő szervek miért kapnak áramot, amikor rendkívül nagy szükség van az áramtakarékosságra? Erre a kérdésre a következő választ kaptuk: — Nem élveznek a város belterületén levő szervek és lakások előnyöket. Nem tartjuk őket különös kegyben, de a helyzet az, hogy a már említett két transzformátor körzetbe ezek is bele tartoznak. Csupán ezért kapnak ezekben a lakásokban és egyéb helyeken áramot. — E nagymérvű korlátozásra szükség van, mert az erőművek nem dolgoznak teljes kapacitással — szénhiány miatt. Ahhoz, hogy a probléma megoldódjék mindenek előtt az szükséges, hogy a bányászok szenet adjanak. * Tájékoztatásul a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat közölte szerkesztőségünkkel, hogy az Áram- szolgáltató Vállalat körzetében csak Szeles zárd város és Baja részére biztosítanak áramot. Szekszárdnak 1000 kilowattra, Bajának 1500 kilowatt áramra lenne szüksége, ezzel szemben Szekszárd részére 400 kilowatt, Baja részére pedig 300 kilowatt elektromos áramot tudnak biztosítani. A megye községeit az áramhiányra való tekintettel lekapcsolták, de az élelmiszerellátás biztosítása érdekében a megye 40 malma közül húsznak éjszakára biztosítják az üzemeltetéshez szükséges energia mennyiséget. A közeljövőben várható a város területén elektromos árammal működő motorok kikapcsolása is. (Hegesztők, darálók, stb.) * A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat kéri a város lakosságát, hogy akik villamosfőzőberendezéssel rendelkeznek, készülékeiket 16 órától 22 óráig ne üzemeltessék, mert ejzzel veszélyeztetik a közvilágítást. Tovább gazdálkodnak — új elnököt választottak Egyre több termelőszövetkezet tagsága gondolkodik úgy, hogy kár lenne most szétosztani a közös vagyont, nem szabad a rémhír terjesztőkre hallgatni, bízni kell a forradalmi munkás-paraszt kormányban, amely segíti, támogatja a parasztok önkéntes szövetkezését. A termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett döntöttek a minap az alsönyéki Petőfi Termelőszövetkezet tagjai is. A közgyűlésen 22 tag határozta el, hogy folytatják a szövetkezeti gazdálkodást. Elnököt is választottak, Gyenis József személyében, aki a tsz mezőgazdásza volt. Tóth Péter a tsz egyik tagja, volt 28 holdas középparaszt a tavasszal kérte felvételét és belépése óta 380 munkaegységet szerzett. Tóth Péter ma úgy nyilatkozik a termelőszövetkezetről, hogy ő megszerette ezt a gazdálkodási formát és a termelőszövetkezetben kíván továbbra is dolgozni. Ugyancsak a termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett döntöttek az alsónyéki Világszabadság Tsz tagjai is. Mintegy 30 tag 450 holdon kíván tovább közösen gazdálkodni. Van még tennivaló a határban Lassan befejezéshez közelednek megyénkben is az őszi mezőgazdasági munkák. Pár hold kukorica törni- valót még találni a paksi járásban, másutt teljes egészében végeztek ezzel a munkával is. Nagy feladata most az egyéni és a termelőszövetkezeti parasztságnak, hogy letakarítsák a területet, levágják a szárt és íelRégen hallott mesék megelevenedett ördögeit vélné az ember felismerni, ha nem tudná azt, hogy egy fűtőházban forog az emberek között. Fekete, olajos, kormos mindenki és minden. Olaj s szénpor keveréke csillog a sárban, az emberek ruhájában; a levegőben fojtogató széngáz terjeng, amely az ember torkát úgy marja, mint szüretelés után a forró bor szaga A sínek tekervé- nyes szövevényéből csak nagy nehezen lehetne elindulni, hogy kijusson az ember a fűtőházból. Hatalmas gépek sistergésétől, a fül már kezdi a szolgálatot felmondani s az idegtépő figyelmesség, hogy kikerüljük a tolató mozdonyokat, csak akkor enged fel, mikor a domb óvári főnökségi épület homályos folyosóján az ajtócédulákon keresgélve, alig olvashatóan feltűnik: „Főnökség”. Az irodában Nem vagyok ismerős a fűtőház- ban. Az utóbbi események is teljesen zavaros és hihetetlen dolgokat terjesztettek el. Az irodában két mérnököt találtunk. Egyik éppen szolgálatra jelentkezett. Hatalmas aktatáskájából rakosgatja ki a magával hozott élelmet' kenyeret, szalonnát, almát és még néhány papírcsomagot, melyek tartalmát megállapítani nehéz. A FUTOHAZBAN... Mikor megtudják, hogy újságíró vagyok, rámnéznek, szinte hitetlenkedve, arcukról azt lehet leolvasni: ,,— Hogyan, hát el mertek jönni, ilyen messzire is?” Igen eljöttünk. Sok múlik a vasutasokon, különösen a vontató szolgálaton. Tőlük függ, hogy milyen gyorsan indul meg az ország vérkeringése, s az olvasókat érdekli, hogy mi a helyzet, hogyan gondolkodnak Dombóváron, e fontos üzemben. Boda Emil, vezető főmérnök, a távollévő főnök helyettese. Magas, szikár ember, már túljár a harmincon. Kék munkaruhában, sapka nélkül toppan be az irodába' Fontos dolgokat tudunk meg tőle. — Meg lehet nyugtatni a szállítókat, utazókat, rajtunk nem múlik a forgalom teljes beindítása. A mostani szénkészlettel még tíz napig üzemelni tudunk. Kinéz az ablakon, követem tekintetét s látom hogy van még szén. A tárolón ott csillog gyenge hólepel alatt az éltető szén. — Azt ott, a nagy halommal, — a napokban kaptuk. Lengyel barátaink küldték. De kevés ez. Ha úgy kémének tőlünk mozdonyt, mint a szokásos őszi csúcsforgalmak idején, akkor bizony csak 4 napig tudnánk dolgozni. — És pótlás nincs? — De igen! Azaz, hogy nem! Mert még nincs itt a szén, de már tárgyalást folytattunk közvetlen a Komlói Bánya Tröszttel és ígérték, hogy hamarosan kapunk. — Nem kell félnünk, — szól közbe egy bundába öltözött mérnök, — lesz szenünk, én tudom, hogy küldenek a bányászok. Úgy is lehetne mondani, hogy muszály, ezt kívánja az élet. — A karbantartást és javítást hogyan oldják meg? — kérdeztem. — Ezt volt a legnehezebb. Számos „hathavis” gépünk van és kevés a villanyáram. Ha van is, rendszertelenül. Nem lehet kiszámítani, a szerszámgépeket nem lehet rendszeresen üzemeltetni, pedig kellene az alkatrész a javítóknak. De ettől függetlenül, van megoldás, dolgoznak a javítók, a kazánkovácsok is. Igaz, nem termelnek annyit, mint normális körülmények között, de a mostani szükségletet termelésük kielégíti. — Az áramkorlátozás ellensúlyozására tettek-e intézkedést? — Van egy agregátorunk. Azt állítjuk üzembe akkor, mikor nincs villanyáram, erre szükség van, mert a mozdonyok szerelésénél, a szén felszállítása lifttel történik. Csak kevés a benzinünk. S ha ez is elfogy és hálózati áramot sem kapunk, akkor nehéz helyzetbe kerülnénk. — Egy kérésünk volna az Áram- szolgáltató Vállalathoz — mondja Boda elvtárs, — határozzák meg, hogy a nap melyik szakában tudják a megfelelő mennyiségű energiát rendelkezésünkre bocsátani, mi akkor el tudnánk intézni a munkások foglalkoztatását úgy, hogy dolgozni is tudnának, meg fennakadás sem volna a termelésben És tenni kellene már valamit a kijárási tilalommal is. — Az a probléma — szól közbe Katona Lajos, a munkástanács elnöke, — hogy nehéz úgy megoldani a vezénylést, hogy az ne ütközzék a kijárási tilalomba, ez az egyik, a másik meg az, hogy nem tudnak rendszeresen a vidéki dolgozók munkára jelentkezni. Kiesésük van a termelésből. — Dolgoztak-e az elmúlt hetekben? — Igen, teljesen soha nem álltunk le. A forgalmi szolgálat amikor vonatot összeállított és mozdonyt kért, mindig tudtunk adni. — Mindennap egy-két gépünk úton volt. De természetes most is a sztrájkjog fenntartásával dolgozunk. Követeléseink mellett kitartunk. (Folytatjuk.) szántsák a földet. A termelőszövetkezetek mintegy 66, az egyéni gazdák pedig 77 százalékban végeztek a szárvágással. Ez az eredmény azonban nem kielégítő, mert körülbelül számítva mintegy 27 000 hold szárvágás van még vissza. A termelőszövetkezetek és egyéni gazdák 85—85 százalékban végeztek a kenyérgabona vetésével, pár százalékkal kisebb az eredmény a paksi járásban. A kedvezőtlen időjárás és főleg az üzemanyaghiány nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek csak 14, az egyéni gazdák pedig mindössze 12 százalékban fejezték be az őszi mélyszántást. Vala- menyi gazdának érdeke, hogy a kedvező idő minden pillanatát kihasz- jinálja, ne maradjon szántatlan Lcrü- jilet a tavaszra. Új belépők A gyönki járás termelőszövetkezetei (közül mintegy 20 tsz tagsága határo- ('zott amellett hogy továbbra is a közös gazdálkodást tekintik a legfontosabbaknak. Sőt, nem egy, például a iszakadáti Aranykalász és a miszlai Sarló-Kalapács Termelőszövetkezetben két-két új tag kérte felvételét. Van megyénkben számos példa áriára is, hogy a már feloszlott termelő- * szövetkezetek tagjai is arról beszélgetnek, hogyha kisebb létszámmal is, ide újra tsz-t alakítanak, mondván (iazt hogy kár lenne azokért a gazdagsági épületekért és egyéb felszerelé- i 'sért, amelyeket eddig nehéz munkáival sikerült megszerezniük. A feloszlott hőgyészi Uj Barázda Tsz-ben 30, a kölesdi Kossuth Tsz-ben pedig 16 ,akar közösen gazdálkodni. De gondolkodnak már a tolnanémedi Felszabadulás Tsz tagjai is a szövetkezet ujjá- zervezésén.
