Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-01 / 281. szám

195ö. DECEMBER 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 ont eo KOPONYEGFORGA ? Megtörtént esetről van szó, de szándékosan nem írjuk meg a köz­ségnevet: nem akarunk gyógyulófél­ben levő sebeket felszaggatni és nem akarjuk, hogy emberek között vi­szálykodás legyen emiatt, és ezzel bomlasszuk a falu egységét. A ma­gyar embernek úgy is az a régi átka, hogy nem érti meg egymást, még ak­kor is képes egymás között viszály- kodni, amikor a közös ellenséget kel­lene megsemmisíteni. Aminap egy megyei értekezleten felszólalt Kovács, akiről köztudomá­sú, hogy körülbelül 20 éve tagja a pártnak és azóta áldozatkészségben sosem volt nála hiány. Felszólalása során ezzel kérkedett: — Falunk párttagjai megmutatták az igazi arcukat. Kommunistának vallották magukat, de amikor arról volt szó, hogy ki kell állni a párt ügyéért, akkor egyre sem lehetett számítani. A függetlenített párttit­kárral az élen kifordították a köpö­nyegüket, és amikor a tüntetés volt, a tömeg élére állottak annyira, hogy a tömeg még meg is éljenezte őket. Könnyű úgy népszerűnek lenni, hogy egy nótát fújunk a tömeggel. Itt felesleges lenne most általános elvi dolgokon rágódni, de nincs is szükség rá. mert véletlenül egész részletesen ismerjük ennek a község­nek az esetét. A járás már régebben készült ennek a függetlenített titkár­nak a leváltására, mert „nem funk­cionáriusnak való.“ A KÖZSÉG VISZONT KIÁLLT MELLETTE, a párttagok éppúgy, mint a párton- kívüliek. Azt mondták róla, hogy „ez a mi emberünk.“ Még azt sem ki­fogásolták nála különösebben, hogy az ötödik faluból került oda, mert nem csak azt merte elmondani, amit a járástól kapott instrukcióként, ha­nem szót emelt a falu parasztjainak az érdekében is. Egyszer rá akarták beszélni, hogy fél éven belül csináljon szövetkezeti községet a falujából, mert különben mehet vissza a terme­lésbe. „Segítségként“ megmondták neki még azt is, hogy úgy vetheti ki az adót, meg a beadást, ahogyan leg­megfelelőbbnek tartja a szövetkezés céljából. Ö azt mondta, hogy inkább visszamegy a termelésbe, de ilyen ésszerűtlen szövetkezést altkor sem csinál. MÉG AKKOR IS FOLYT A VITA erről, amikor jöttek az október 23-i események. Megmozdult az egész község, este kivonultak az utcára: kö­vetelték a begyűjtés eltörlését, a ta­gosítás régi formájának a megszünte­tését, követelték, hogy március 15 le­gyen nemzeti ünnep, a Népköztársa­ság eimere pedig a Kossuth címer le­gyen. Követelték, hogy a párt ne az államháztartás rovására működjön. A függetlenített párttitkár pedig egyet­értett ezekkel a követelésekkel, sőt egy lelkes beszédet mondott arról, hogy nekünk nemzeti módon kell építeni a szocialista társadalmat és nem mechanikusan lemásolni a Szovjetuniót. A vége az lett, hogy a tömeg megválasztotta , tanácselnök­nek, pedig a régi tanácselnök párton- kívüli volt. Most erre a volt párttitkárra, noha minden felsőbb utasítás nélkül hoz­zálátott az MSZMP szervezéséhez is, rásütötték, hogy köpönyegforgató és ezt olyan ember mondta róla megyei nyilvánosság előtt, aki szintén kom­munistának vallja magát. Először is, bárcsak sok olyan párt- funkcionárius lett volna, akik él­vezték a nép bizalmát, a párttagokét és pártonkívüliekét egyaránt. A NÉP KÖVETELÉSEI JOGOSAK VOLTAK és csak dicséretére válott annak a pártmunkásnak, amelyik kiállt azok teljesítéséért. A párt jövője minde­nekelőtt attól függ, hogy majd meny­nyire tudja megnyerni a tömegek bi­zalmát. Itt nem olcsó népszerűségről van szó, mert a dolgozók, az állam ér­dekében cselekedni ma nem köpö­nyegforgatásnak. hanem nemes tett­nek számít. Az igaz, hogy helyenként nyílt ellenforradalmi elemek lettek a hangadók és minden józan észt felül­múló követelésekkel álltak elő,, de ezeket a józan emberek — á megté- vesztetteken kívül — nem is támo­gatták. A PÁRT 8ZÉTFORGÁCSOLÁSA ELLEN Másodszor pedig mindenkinek használ, csak éppen a pártnak nem, ha most ilyen alaptalan érvekkel „kategorizáljuk“ a párt sorait, az egység, helyett felosztjuk „köpönyeg­forgatókra“, majd pedig sztálinisták ra és végül nem marad senki, aki­nek „tiszta“ a múltja. Az igaz, hogy mind a két kategória létezett és léte­zik, de nem az egyszerű tagok és falusi pártfunkcionáriusok körében. Ezeknek volt a legkevesebb közük a régi rossz politikához, mert egysze­rűen félre voltak vezetve és nincs is miért megfordítaniok a köpönyeget. Amikor pedig a nép jogos követelései mellé álltak, azzal tulajdonképpen azt bizonyították be, hogy nem tagad­ták meg népüket, amelyből ők is származnak. Ezért tiltakozunk a párt szétforgácsolása ellen, még akkor is, ha az tudatlanságból történik. Bod a Egy-két mondat köré fonódnak ezek a gondolatok, s ezt az egy-két monda­tot az „Amerika Hangja Európából” nevű rádióadó sugározta. Az adás lé­nyege, hogy Kádár János milyen kö­rülmények között került a jelenlegi kormány élére. Szerintük így: „Novem­ber 2-án Kádár János még a szovjet követségen kijelentette a követ által tett ajánlatra, hogy nem lép ki a Nagy Imre-kormányból, hanem szoro­san együtt akar vele működni. Ezt követően aztán Kádárt szovjet fegy­veresek elrabolták és arra kényszerí- tették, hogy legyen miniszterelnök...” Az események végigvezetése primi­tív, s ilyen gondolkodás is kell hozzá, hogy valaki tényként elfogadja. Egy­szerű okokkal könnyen cáfolható __ a nyugati rádiónak ezen állítása. Miért kellett volna Kádárt fegyverrel kény­szeríteni a miniszterelnökségre? Akadtt volna-e olyan becsületes, igazán magyar, a munkások és pa­rasztok érdekeit szem előtt tartó em­ber, aki nem vállalta volna el az or­szág vezetését? Nem! Erre a szerepre minden hazáját, népét igazán szerető magyar ember vállalkozott volna. Miért kellett volna fegyverrel kény­szeríteni akkor, amikor az egész or­szágban, de különösen a fővárosban megkezdték a kommunisták tömeges kiirtását. Valószínű, hogy ő is sorra • •• került volna! S hogy ő vállalta el mégis, minden oka meg volt rá, mert Rákosiék börtönbe vetették, meg­kínozták. 0 éppen olyan áldozata volt a Rákosi-politikának, mint a többi sok­száz ártatlan magyar. Érdeke volt te­hát, hogy ne térjen vissza a múlt, a Rákosi-politika, de érdeke az is, ahogy az egész ország dolgozó népének az érdeke, hogy ne térjen vissza a fasiz­mus sem. És hogy nem önállóan intézkedő kormány. Ebben az egyben igaza van az „Amerika hangja Európából” nevű rádiónak . .. Valóban nem önkényesen k rmányoz, hanem, mint ahogy ezt u kormány neve is mondja, a munkások és parasztok véleményét kikérve, az egész néppel együtt. Mondjunk példát erre? Említsük csak a munkástaná­csokkal folytatott tárgyalásokat, mely tárgyalások alatt lefolyt beszélgetések a két tárgyaló fél között, azt bizonyít­ják, hogy az ország népének igenis van már beleszólása az ország ügyel­nek irányításába. Világos, hogy a nyugati rádióállo­másnak mi volt a célja ez alaptalan hír közlésével: éket akart verni a kor­mány és a nép közé, de célját nem érte el, mert a magyar dolgozók tisz­tában vannak az igazsággal, s ezután még annyit se hisznek el az „Ame­rika Hangjának”, mint eddig. HÍREK — Sióagárdon vasárnap tanács­ülést tartanak, amelyen döntenek ar­ról, hogy a régi VB. tagok tevékeny­kedjenek-e továbbra is, vagy válasz- szanak újakat a tanácstagok közül. Ugyanakkor a tanácstagságban a megüresedett helyeket is be akarják tölteni. — A bonyhádi járás tizenhárom községében alakították újjá a pártszer vezeteket. Létrejött az MSZMP a bonyhádi Dózsa Népe TSZ-ben és a zombai Vörös Csillagban is. ' — Tolna megyében is hozzáfogtak az ifjúsági rétegszervezetek megte­remtéséhez. Létrehozzák a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetséget, az EPOSZ-t, a Magyar Diákszövetsé­get és a Magyar őrszem Csapatszö­vetséget. Ezek mellett a szervezetek mellett az egyetemeken, főiskolákon a MEFESZ fogja össze a fiatalokat. — A szekszárdi járásban a terme­lőszövetkezetek 50 százaléka döntött úgy, hogy továbbra is a nagyüzemi gazdálkodást folytatja. Számos ter- melőszövetkezetben módosítják az alapszabályt a helyi sajátosságoknak megfelelően. il kormány határozata a novemberi bérek rendezéséről A forradalmi munkás-paraszt kor­mány az 1956 november hónapra folyósítandó munkabéreket az aláb­biakban szabályozza: 1. A forradalmi eseményekre való tekintettel a kormány engedélyezi, hogy mindazon dolgozók részére, akik 1956. november 20-ig bezárólag a munkát felvették, vagy munkakész­ségüket igazolták, a november 1-től 20-ig terjedő időre az alábbiak sze­rinti bér kerüljön kifizetésre. A kor­mány egyidejűleg elrendeli, hogy azoknak, akik november 20. után a munkát akár egyénileg, akár közös határozat alapján beszüntették, vagy esetleg a jövőben beszüntetik, a sztrájk időtartamára munkabér nem fizethető. 2. a) Az élelmiszeripar (sütőipart kivéve), a villany- gáz- és vízszolgál­tató, illetve termelő vállalatok, a posta, a hírközlés és rádió, valamint a nevelőintézetek és a Nyugdíjintézet dolgozói részére, akik Budapesten november 4. és 10. között a harcok idején munkát végeztek, a vállalati munkástanácsok, illetve az intézmé­nyek vezetői a munka alapján tör­vényes rendelkezések szerint fizeten­dő béren és pótlékokon felül a kérdé­ses napokra eső túlóramentes kereset­nek megfelelő jutalmat folyósítsanak. A jutalom költségként számolandó el b) A munkástanácsok jogosultak az „a“ pont szerinti jutalmat folyósí­tani azoknak a dolgozóknak is, akik a harcok alatt nem az „a” pont alá tartozó ipari üzemekben munkát vé­geztek (például kazánfűtők stb.). c) A sütőipari, budapesti kereske­delmi és egészségügyi dolgozók jutal­mazásáról a kormány korábban in­tézkedett. 3. a) November 1-től 20-ig bezáró­lag a tényleg munkát végző dolgozók­nak kifizetendő, ;a törvényes rendel­kezések szerint számfejthető munka­bér — amennyiben az biztosítja a „b“ pont szerinti keresetet. b) Mindazoknak, akik a munkát no vember 20-ig bezárólag felvették, vagy munkakészségüket igazolták, de munkát nem végeztek, november 1-től 20-ig terjedő időre kifizethető az előző átlagkereset (lásd az 5. pon­tot) szerinti egy napra eső résznek és a november 1-től 20. közötti munka­napok szorzata. Amennyiben az „a“ pont szerinti bérek számfejtése aka dályba ütközik, a munkát végző dol­gozók bére is elszámolható a jelen „b" pont szerint. 4. a) November 21-től 30-ig bezáró­lag, tekintettel arra, hogy a dolgozók egy része önhibáján kívül nem dol­gozhatja le a munkarend szerinti munkaidőt, a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a bérek a következőkép­pen kerüljenek kifizetésre. A ledolgozott órákra a tényleges teljesítmény szerinti bér, vagy az 5. pont szerinti átlagórabér fizetendő. A ledolgozott órák és az eddigi munka­rend szerinti napi órák közötti külön- bözetre elszámolható az 5. pont sze­rinti átlagórabér 80 százaléka. Azok­nak, akiknél a 80 százalék alkalma­zása a havi összkeresetet 800 forint alá csökkentené, a 800 forint havi összkeresetet kell a végelszámolásnál biztosítani. Azoknak, akiknek kere­sete az 5. pont szerinti átlagbér alap­ján 800 forint alatt van, az átlagbér csökkentés nélkül fizetendő ki. b) Az „a” pont szerinti rendelkezés alkalmazandó azokra is, akik közle­kedési akadályok, anyag-, energia­hiány stb. miatt a munkástanács döntése alapján nem dolgozhatnak. 5. A 3. és a 4. pont alkalmazásánál ejőző átlagkeresetnek az 1956 szep­tember havi, az 1956 harmadik ne­gyedévi kereset, vagy idényjellegű vállalatoknál a novemberihez hasonló természetű időszak keresete alapján kiszámított túlóra, illetve prémium­mentes napi, illetve órakereset tekin­tendő. A szakminisztérium határozza meg, hogy az említett lehetőségek közül melyiket melyik vállalatnál kell alkalmazni. b) A havi 350 óra munkára kötele­zett gépjárművezetőknél és a vasúti utazóforgalmi személyzetnél az ,a“ pont szerinti átlagkereset kiszámítá­sánál a túlóradíj és kilométerpénz is figyelembe veendő. c) Az alkalmazottak átlag napi ke­resetének kiszámításánál a havi ke­resetet a munkanapok számával kell elosztani. 6. Mindazok a vállalatok, ame­lyeknél október 24. és november 20. között folyamatos termelés volt, azonban a havi, illetve a negyedévi prémiumfeltételeket mégsem teljesí­tik, jogosultak a száz százalékos terv­teljesítésre betervezett prémiumkere- tet igénybevenni, és ebből a rendsze­resen prémiumban részesíthető dol­gozók részére prémiumot fizetni. 7. A fenti 1—6. pontban foglaltak értelemszerűen vonatkoznak a válla­latok, hivatalok, intézmények alkal­mazottaira, és a havidíjas munká­sokra is. 8. A 3—7. pont szerinti kiszámított november havi összkeresetből levo­nandó a pénzügyminiszter korábbi rendeletéi szerint november hónapra kifizetett előleg és végre kell hajtani az egyébként szokásos levonásokat is. (Adó, stb.). 9. A novemberi végelszámolás alap­ján fentiek szerint folyósítandó ösz- szeg csak az előírt bérfizetési napo­kon kerülhet kifizetésre. 10. A kormány felhatalmazza a vállalati munkástanácsokat, intézmé­nyeket, hivatalok vezetőit, hogy a forradalmi, illetve a harci események idején őrszolgálatot teljesítő dolgozók járandóságát a helyi körülmények fi­gyelembe vételével méltányos alapon rendezzék. 11. A kormány utasítja a miniszté­riumok vezetőit, gondoskodjanak sür­gősen a jelen rendelet végrehajtásá­ról és utasítja a pénzügyminisztert, hogy a rendelet betartását a Magyar Nemzeti Bank útján ellenőriztesse. A rendelet helyi végrehajtásáról a vállalati munkástanácsok, illetve hi­vatalok, intézmények vezetői gondos­kodjanak. Nagyobb lesz a jövedelem — belterjessé tesszük gazdálkodásunkat Nem véletlen, hogy a termelőszö­vetkezetek nagyobb önállóságot, sza­badabb kezet kaptak abban, hogy ez­után hogyan dolgoznak, milyen for­mában alakítsák további sorsukat, éle­tüket. Hosnyánszky János elvtársat, a ten- gelicl Petőfi Termelőszövetktezet el­nökét kerestük fel, hogy választ kér­jünk több kérdésre. 1 1 ' ■ Kérdés: Mit jelent a termelőszövet­kezetre nézve az önállóság, a felsőbb szervek bele nem' szólása. Válasz: Nem is lehet pár szóban el­mondani, hogy az elmúlt időkben mi­lyen kötött formák között dolgoztunk, gazdálkodtunk. Csak egy példa a sok közül: A minisztérium a megyének, a megye a járásnak, a járás pedig ve­lünk közölte a tervszámokat, közölte, hogy mennyi lovat, szarvasmarhát, sertés*, juhot kell beállítanunk. Az j elkészült termelési terveket nem egy- j szer áthúzták, visszadobták, mert nem terveztünk megfelelő százalékban búza-, vagy kukoricavetést. Megszűnt mindez és ennek őszintén örülünk, bár a tsz vezetése, irányítás nehezebb lesz, mert nemcsak egysze­rűen utasftást kell végrehajtani, ha­nem az össz-tagság akaratát, kéré ét kell igazságosan a legdemokratikusab- ban teljesíteni. Kérdés: Mennyivel több jut a tag­ságnak a beadás megszüntetésével. Válasz: Egy-két adatot sorolok csak fel, amely bebizonyítja, hogy ha az idén nem lett volna már beadás, ak­kor készpénzjövedelmünk több mint egy millió forinttal nagyobb lett volna. 669 mázsa búzát adtunk be, amely­ből 300 mázsáért egy fillért sem kap­tunk, mert az adóba számították. De emellett 147 000 forint adót is fizet­tünk. 180 mázsa hízott sertést 5,60 forint kilónkénti áron vettek át, ma< ezt legkevesebb 18 forintért értékesí­teni tudnánk. 147 mázsa zabot, 634 mázsa burgonyát adtunk le és vettek át 50, illetve 16 forint mázsánkénti áron. A közel 33 000 liter tej literéért 75 fillért kaptunk. Nem soroltam még el mindent, hiszen oldalakat le­hetne arról imi. hogy a begyűjtési rendszert nemcsak az egyéni parasz­tok, de mi is megsínylettük. Kérdés: Milyen terveik vannak a további gazdálkodás és értékesítés te­rén. Válasz: Először is, nem fogunk össz- szántóterületünk 35 százalékán ke­nyérgabonát vetni, hanem több szá­las- és takarmánynövényt. Azonkívül olyan ipari növényeket akarunk ter­melni, amelyek mindenféle tekintetben jó jövedelmet jelentenek. Gazdálkodá­sunkat belterjessé tesszük. Továbbra is foglalkozunk kertészettel. A tejet saját magunk dolgozzuk fel. Jelenleg 700—800 liter a napi tej, de a zöld­del felmegy 1000 literre is. A tejszínt, vajat és túrót értékesítjük, a vissza­maradó savót, Írót pedig a sertések­kel etetjük fel. Értékesítünk sonkasül- dót és mintegy 500 hízott sertésünk is lesz a mindenkori szabadpiaci áron. A gépállomást továbbra is igénybe vesszük, de természetesen a gépállo­mási díjaktól függően. Tervünk van gép vásárlására is. Három szántó- és ugyanannyi zetor-traktort akarunk venni, hogy a szállítást és növényápo­lást teljesen gépesíteni tudjuk. Á bécsi magyar követség kőkeménye Becs (MTI). Magyarország bécsi kö­vetsége az alábbi közleményt adta ki: Az osztrák sajtó híradásaival kap­csolatban, amelyek szerint a magyar menekültek jelentős része az osztrák határ közelében kíván maradni, a bé­csi magyar követség megállapítja: Ennek az a magyarázata, hogy a magyarországi események során Auszt­riába menekültek körében egyre ha­tározottabb a törekvés, hogy hamaro- í san vagy esetleg későbbi időpontban hazatérjenek. A magyar követség újra kijelenti: mindent megtett, hogy a hazatérni kívánók a lehető legrövidebb úton visszakerüljenek otthonukba. Az el­múlt napokban egyre emelkedett azok­nak a száma, akik a követség konzuli osztályán hazatérési kérelemmel je­lentkeztek. Ezek egyrésze máris vissza­tért Magyarországra. Ä kiadóhivatal közleménye A mai naptól kezdve lapunk ha­sábjain helyet kapott a kiadóhivatal a hirdetések közlésére. Kérjük az üzemeket, vállalatokat intézménye­ket, hivatalokat, kisiparosokat kis­kereskedőket, magánosokat, ameny- nyiben lapunkban akarnak hirdetni, Szekszárdon a Tolna megyei Népúj­ság kiadóhivatalához (Szekszárd, 1 Széchenyi-u. 18. sz.)> vagy az Állami Hirdető Vállalat kirendeltségénél ad ják le. (Várpince mellett.) A vidékieket kérjük a Kiadóhiva­talba küldjék be hirdetéseiket. A hír detés díja: apróhirdetés szavanként j hétköznap 1.— Ft, vasárnap 2— Ft. j Keretes hirdetés hétköznap: millimé. I terenként 2.50 Ft, vasárnap 3.— Ft. Amerika Hangja Európákéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents