Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-04 / 283. szám

1958. DECEMBER 4.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Ä melegedőben...

Látogatás a D un a földvári Kendergyárban

A magunk magyar módján építjük a szocializmust

Dobi István rádióbeszéde

Már felhagytam azzal a reménynyel, hogy megtalálom. Utolsó mentsvárként egy idősebb asszonytól tudtam meg, hogy hova ment. Már lemondtam arról a reményről, hogy sikeres lesz utam, de kellemesen csalódtam. Melegedő nincs. A tűzoltó őrszobán, ahova küldtek keresni Bal- dauf Antalt, kellemes meleg fogadott. Kint eső csapdosta a párás ablakokat, s a fel-felerősödő szél recsegve rázta a stabilnak egyáltalán nem mondható apró őrszoba ajtaját, ablakát.

Tizenöten, húszán lehettünk. A halk beszélgetés kellemes zsongással töltötte be a kis szobát. Melegedtünk.

Éppen egy nagy sapkás, katona kabátos mondókáját hallgatják, aki nagy hangon adja elő történetét, hogy mikor ő a karhatalmi században volt Pakson, hogyan fogtak el egy felfegyverzett cigány csoportot. Figyelő szemek lesik minden szavát. Az emberek szívesen hallgatják a történteket. Tőlem is, mint idegentől azt kérdezik, mi újság, dolgoznak-e a többi üzemekben. Van-e másutt villanyáram, és még ki tudja azt felsorolni, hogy hány kérdésre kellett felelni.

Itt ebben a zajgó, beszélgető embercsoportban találtam emberemre. Kék munkaruhában, hosszúszárú gumicsizmában kényelmesen, lábait kinyújtóztatva ült egy pádon, mely mozdulatára, panaszosan fel-fel- nyikorgott. Gyanakodva méregetett, nem bizalmatlanul. Mikor megtudta, hogyt 'újságíró Vagyok, fellélegzett.

— Aztán sokat kell ám rólunk írni, mert dolgozni akarunk. Elég volt már ebből a lustálkodásból, csak áramot küldjenek.

— Már megjavították a transzformátort is — szól közbe egy olajos overálba öltözött, gondolom ő valamit ért a villany dolgokhoz, mert mindjárt elkezdi mesélni, hogy hány kilowattóra áram kellene, hogy dolgozhassanak, s a számvetésbe belejön az is, hogy ha nem bontják le a helyi áramfejlesztőt, akkor most semmi baj sem lenne, tudnának dolgozni.

— Kevés az a pénz, amit most kapunk. Nem lehet 3.10es órabérrel dicsekedni, ha sokáig így lesz, nem

Talán nehéz elmondani, mert az ember nem szívesen beszél életének egy- egy baklövéséről, rossz lépéséről. De ki is ítélhetne el ilyen magamfajta fiatalembert, aki alig 23 éves fejjel gondolt egyet, motorra pattant és illaberek, nádak-erek, eltűnt a gerjeni kanyarban. Lehet, hogy a mai idők egymásutáni, szinte filmszerűen pergő eseményei oltották belém a mindenáron való menniakarás csíráját. Mind*- egy, elindultam és ismét itthon vagyok. Nem úgy hoztak, saját akaratomból fordultam vissza.

Ügy emlékszem mindenre, mintha ma történt volna. Feleségemet édesanyjához küldtem át Faddra, megcsókoltam alig egyéves kislányomat é-, a következményekkel mit sem törődve elindultam, hogy Ják községnél átlépjem a határt. Utazásom határozott in kellemetlen és főleg kényelmetlen volt, mert éppen szembe hordta a szé' a havat és messzebb, a veszprémi erdőségeknél egy-két gyalogos sorstá> J szerette volna „kölcsön kérni” járművemet. Nem álltam meg — igaz, könnyen életembe is kerülhetett volna — csak a községet jelző táblánál, a határtól alig 13 kilométerre. Rum községnél.

Felírtam a nevét: Drábóczi Józsefnek hívták azt az embert, aki befogadott a házába és akivel később átmentünk a tanácsházára beszélgetni, kártyázni. A tanácselnök, meg a párttitkár is ott volt és elmondottam nekik szándékomat, ök nem biztattak, inkább lebeszéltek.

— Ne gondolja, fiatalember, hogy ott fenékig tejfel az élet — mondották —, és szavukat igazolta _ azok a kisebb-nagyobb, főleg fiatal lányokból és fiúkból álló csoportok, amelyek egymás után jöttek vissza, haza.

Mondanom sem kell, hogy ilyenkor már hiába beszélnek az embernek, én sem voltam különb. Motoromat otthagyva elindultam, vállamon egy vasvillával, mintha csak dolgozni, mondjuk trágyát teregetni indultam vo’na. Sok mindent hallottam, hogyan, miként lehet átjutni és tudtam azt is. hogy Jáknál a község hosszúságában magyarok teljesítenek szolgálatot, és

is tudom mi lesz a családommal. Mi nem vagyunk úgy, mint a parasztok, úgy veszünk mindent, nekünk pénz kell és dolgozni akarunk. — Ezt helyéről felugorva egy nagybajúszú áz- tatós dörögte el — mit adok a gyereknek, ha nem lesz pénzem, Nem tudok egy falat kenyeret venni.

Problémák, kérdések, feleletek, okoskodások. Ezzel telik az idő. Közben azok, akik gémberedett tagjaikat kicsit megmelegítették eltávoznak, s jönnek helyükbe mások. Fiatalok nevetgélve sarkig lökik az ajtót, úgy rontanak be. S hogy egy idősebb figyelmeztetésére is csak nehezen csitul el lármájuk. Az okos szó és munka kell. Mindenki erről beszél.

— Én bízok a kormányunkban — mondja Baldauf szaki — bízok, mert már nem lehet úgy vezetni bennünket, mint azelőtt. Uj életet akarunk kezdeni. Nehéz volt a háború után is, de most is nehéz elindulni. De most sem kilátástalan a jövő. A program jó, csak meg kell valósítani, hogy ez mikor lesz, az csak rajtunk múlik.— Ha majd kimennek az oroszok, csak akkor lesz rend, előbb nem — mondja egy fiatal ember.

— Elmentek már, a nagylaktanyából, csak a folyamőr laktanyában vannak még — mondja egy nagy üvegtáblát cipelő ember. Az üveget óvatosan ráhelyezik az asztalra, s hosszan méregetik, majd scrcegve húzza a gyémántot és törik az üveg, igaz nem úgy, ahogy akarja, de futja belőle, a 150 centi hosszú táblából végül is sikeresen kiszab egy 80x40 centis darabot. Ez újabb témát vet fel. A komolyabbak már arra gondolnak, hogy Pesten milyen nagy szükség volna az eltördelt üvegre.

— Arról is kellene írni abban az újságban, hogy Dunaföldváron nem lehet trafikot kapni, csak „Sellőt“ kínálnak az embernek, de mi az egy dohányosnak? — igen, probléma ez is. Mikor elmondom, hogy van cigaretta, csak a kiszállítással van baj, akkor megnyugodnak a kedélyek.

Nem jelzi az ebédidőt a gyár gőz- kürtje, de szinte egyszerre indulnak a dolgozók az étkező felé. Csak né- hányan maradnak bent. Baldauf Andélután öttől hétig áramszünet van. Megpróbáltam, nem sikerült. Megkérdezték tőlem a katonák, hogy hova. milyen célból indultam el. A beszél getés után visszafordultam, elmentem a motorért és hazajöttem.

Boromissza József állandóan mosolygós arca csak akkor komolyodott el, amikor azt kérdeztem, hogyan tudta ilyen könnyen itthagyni feleségét és gyermekét, s elindulni egy bizonytalan útra, amely nemcsak a saját, de a családszámára is szomorúbban végződhetett volna. Vagy talán nem volt megelégedve sorsával, életével?

— Mindenem meg volt és meg van az égvilágon — mondotta Boromisoza József. — Traktoros vagyok a duna- szentgyörgyi gépállomáson és munkám után mindig becsületes bért kaptam. Az elmúlt évben is átlag megkerestem havonta a 2400 forintot. A múlt hónapban már nem tudtam annyit teljesíteni, főleg az üzemanyaghiány mrttt, mégis megkerestem az 1800 forintot.

— Akkor hadd kérdezzem mégegy- szer, miért akart Nyugatra menni?

— Csak azért, hogy külföldre mehessek. Nekem minden szándékom az volt, hogy visszajövök. Nem akartam kint maradni, nélkülözni, nyomorogni, hiszen itthon mindenem megvan. Ilyen

A Pénzügyminisztérium a kormány utasítására több, azonnali módosítást hajtott végre a lakosság adóztatási rendszerében. A már eddig megjelent rendelet szerint január elsejével megszűnik a 4 százalékos gyermektelen- ségi adó. Ugyancsak január elsejével megszüntették a mezőgazdasági lakosság egyes rétegeit sújtó mezőgazdaságfejlesztési járulék fizetését. Eltörölték a magánkisiparosoknak az építőipari munkával kapcsolatos forgalmi adó fizetési kötelezettségét. További intézkedések is folyamatban vannak

tál s egy-két tűzoltó. Készülődök én • is. Mikor kijövünk a melegedőből, akaratlanul is a gyár felé indulok. Mellettem ez a hatalmas ember a sarat fröccsentve gázol, lépked keresztül mindenen. Szomorú kép fogad bennünket. A hangos csörömpöléssel dolgozó gépek most mind állnak. Nem sivít a porszívó, mintha minden meghalt volna. Csak a most épülő kenderturbina mellett dolgozik egy két kőműves.

— Látja? Széjjel van minden. Az erőművünket szétszedték, felét már elvitték Szombathelyre, a szárító berendezés még félig sem készült el. Áll a munka, nincs villany. Nincs élet. Nem élet az, ha nem tudunk dolgozni. A vérünkben van a munka, higyje el fáj, hegy nem dolgozhatunk. De talán nem sokáig lesz így. Biztos adnak szenet a bányászok, és akkor lesz energia. Bizakodva nyúl egy villanykapcsolóhoz. félszemmel lesi, hogy milyen eredménnyel, de az égő sötéten marad.

— Még világítás sincs! — s mérgesen lekattantja a kapcsoló gombját úgy, hogy azt hittem az i „ész kapcsolót a következő pillanatban a földről kell összesöpörni.

— Megválasztottak a munkástanács elnökének. Bíznak a dolgozók bennünk. öten vagyunk a munkástanácsban. És a bizalmat meg akarjuk szolgálni. — Látja milyen rendetlenség van a telepen? Azt mondják, az nem is kendergyár, ahol nem így van. Pedig ez sem igaz. A tőkésnek megérte, hogy akár 30—40 kazalponyvát kiadjon. Most 5—6 darab van csak kint. A megkezdett kazalok áznak, rohad a kender. Az ott lent a Síét uszályban már egy hónap óta ázik. Mi lesz ebből? Nem tudom! Nehéz helyzetben vagyunk. De bízunk, hegy jobbra fordul minden. Dolgozhatunk, új bérezéssel, új irányítással, önállóan.

Kezet ráz velem, búcsúzik.

— De aztán jöjjenek majd máskor is. Mondjuk egy hét múlva, akkor már más lesz a helyzet.

Megígértük. S mikor már a gyártól távolodva visszanézek, látom, hogy határozott léptekkel indul vállára vetett vasvillával dolgozni.

P. J.

magamfajta munkásembernek nem egykönnyen adnaik lehetőséget arra, hogy legalább a szomszéd országokba ellátogasson. Belátom, hogy nem a legmegfelelőbb időpontot választottam ki, de gondoltam, hátha most sikerül. Nem sikerült, de nem tettem le a szándékomról. Szeretnék külföldre menni egy-két napra, egy hétre, de Ígért m, csak egyenes és rendes úton.

Érdemes gondolkodni azon, hogy bűnül róható-e fel ez a meggondolatlan lépés, hogy az emberek mindezek után elítélhetik-e Boromissza Józsefet? Nem! És mégegyszer azt mondom, hogy nem, hiszen minden becsületesen gondolkodó magyar fiatalnak joga van és joga lesz ahhoz, hogy külföldre látogasson.

Az elmondottak nem általánosíthatók, mert csak egy Boromissza Józsefről van szó, aki nem szökni, csak ismert teit gyarapítani akarta .Boromlsz- sza József jól érzi magát itthon, elégedett ég boldog életet él, és amint mondja Is, még nem mondott le tervéről, szeretné megismerni a szomszéd országok népeinek életét. Remélem, hogy terve mielőbb valóra válik és nyugodt, békés körülmények között lépheti át Jáknál a határt.

—y a

az adóztatás egyszerűbbé és igazságosabbá tételére. A minisztérium szük- ;égesnek tartja azonban felhívni a 1 k- s ág figyelmét az állampolgári kö- t 'e rtt '.égek teljesítésére. A begyűj- ’ é i r ndszer megszüntetése jelentősen n'ív li a parasztság bevételeit, tehát kön yebben tehetnek eleget adófizető i kötelezettségüknek. A szociális és hu tu álla intézmények fenntartása, továbbá a kárt szenvedett lakosság közvetlen megsegítése elengedhetetlenül izük ege: :é teszi, hogy a lakosság az < sedék s adókat befizesse.

Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombaton este rádióbeszédet mondott. Bevezetőben hangsúlyozta: körül kell nézni az országban, mert sok a károsodás és a tennivaló, az emberek tele vannak sebekkel, egyik halottat sirat, a másiknak a lakása ment tönkre, a harmadiknak meg alig maradt egyebe a rajta levő ruhánál. A világ minden tájáról, a szocialista baráti országoktól és nyugatról sok segítséget kapunk — mondotta. Csak tiszteletet és hálát érezhetünk mindenki iránt, aki önzetlenül segítségünkre sietett,

de semmi sem volna méltatlanabb, mintha ezt a páratlan segítő megmozdulást itthon tétlenséggel viszonoznánk. Nem lehetünk és nem is leszünk a világ koldusai.

Ezután az elmúlt hetek eseményeit taglalta. Kifejezte azt a véleményét, hogy ha idejében meg nem áll a sztrájk, olyan helyzetet tudott volna kialakítani, amely a sztrájkoló munkások gazdasági öngyilkosságával lett volna határos. A továbbiakban elmondotta, hogy mai helyzetünkben az ipar talpraállítása nem kisebb gond, mint a megrongált, összelövöldözött házak helyreállítása, a hajléktalanok elhelyezése. Beszélt szénbányáink, iparunk súlyos helyzetéről, s arról, hogy a felvásárlási láz és a fosztogatások miatt, jelentős állami készletek fogytak el, helyettük viszont a szükségesnél kisebb összeg folyt be.

A termelés megindításához szénre, energiára, közlekedésre, a legmagasabb színvonalon álló, öntudatos, önkéntes munkafegyelemre van szükség.

A munkástanácsok szerepéről szólva aláhúzta: a munkásigazgatás csak akkor válthatja be a tömegek reményeit, ha az üzemek az új rendszerben a munkástanácsok igazgatásával jobbat és többet termelnek, mint a régi rendszerben. A kipróbált, megbízható embereket kell az első sorokba állítani, akiknek az üzemi munkástanácsokban és a szakszervezetekben minden lehetőségük megvan arra, hogy a legjobb tehetségük szerint dolgozzanak.

Nagy szükségük van a műszaki értelmiség teljes értékű segítségére.

Ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy életünk minden területén nagy az értelmiség szerepe és feladata az iskolákon, az egyetemeken, a kutató- intézetekben, mindenütt, ahol megállt a munka. Mert az értelmiségi

Még az ősz elején komoly gondok adódtak a sióagárdi tanácsnál. Ezek következménye az volt, hogy visszahívták az akkori VB-elnököt. Az új megválasztása viszont huza-vonába ütközött, mert a község lakosságának véleményét tolmácsolva, a tanácstagok úgy határoztak, hogy nem fogadnak el „import” VB-elnököt, mert a falubeliek között is lehet arra alkalmas embert találni.

Az október 23-a utáni események miatt csak az utóbbi két hétben láthatott újból munkához a tanács, így ttöbbek között ahhoz, hogy új VB- elnököt válasszanak. így került sor vasárnap, december másodikán a tanácsülés összehívására. A község lakossága talán soha nem kísérte ilyen figyelemmel a tanácsülést, mint most. Huszonhárom tanácstag jelent meg a harmincháromból, a tanácstagokon kívül pedig mintegy 300 érdeklődő.

A tanácsülés valósággal tükrözője volt az egyre inkább kibontakozó megmunkaterületeken csak az orvosok dolgoztak; operáltak és gyógyítottak éjjel-nappal. — Tisztelet és hála illeti őket munkájukért — mondotta Dobi István, majd ismételten kérte hazánk minden tanult emberét, késedelem nélkül kezdje el a munkát mindenütt.

A parasztság helyzetével kapcsolatban dicsérőleg emlékezett meg az őszi munkák derekas elvégzéséről. Utalt arra, hogy a falunak az október 23-ával elsöpört kormányzati módszerek embertelensége miat* több keseregni való ja volt, mint a városnak. Nehéz volna megmondani, hogy Rákosiék falusi politikájának ostobasága vagy gonoszsága volt a nagyobb — mondotta, s emlékeztetett a falusi osztályharc embertelen és értelmetlen túlzásaira, erőszakosságokra. Ilyen előzmények után nem lehetett volna meglepődni, ha a faluban lobog fel legerősebben az ellenforradalom lángja. Azonban ennek az ellenkezője történt.

Hangsúlyozta:

a kormány intézkedéseinek ellenére gondoskodni fog arról, hogy a parcellán gazdálkodó parasztemberek zavartalanul, békességben élhessenek. Ugyanakkor a megmaradt, megszilárdult és a, jövőben önkéntesen alakuló szövetkezeteket a kormány érdemükhöz és jelentőségükhöz mérten támogatja.

Majd azokról szólott Dobi István, akik e lázas forradalmi időkben elhagyták a hazát. Azokat hívom vissza — mondotta — akiket elkapott valami vándorlási láz, s mire magukhoz tértek, már túl voltak a nyugati határon, szerencsétlenül ott állnak idegen földön.

Szeretettel hívom őket, jöjjenek haza, dolgozzanak velünk együtt hazánk, népünk boldogulásáért.

Befejezésül a népünk előtt álló perspektíváról szólott. Kiemelte: ebben az országban soha többé nem térhetnek vissza az embertelen erőszak politikai módszerei.

Építjük a szocializmust a magunk magyar módján, népünk igényei és szükségletei szerint, tiszteletben tartva történelmi hagyományainkat.

Elmondotta: a rend helyreálltával kibővül a kormány, helyet kapnak benne a régi demokratikus pártok volt vezetői, a szocialista építés szándékában egyetértő szakemberek. Az őt megillető képviseletet kapja a dolgozó parasztság is.

nyilvánulásnak, annak, hogy jónéhány tanácstag csak névlegesen vett rés 't a község ügyeinek intézésében. Ezért a végrehajtóbizottság tagjai benyújtották lemondásukat. Ugyanis 11 tanácstag is .bejelentette, hagy nem vállalja tovább a tanácstagi teendőket. A tanácsülés elfogadta a lemondásokat. Ezek után úgy határoztak, hogy 11 tagú végrehajtóbizottságot választanak, mivel azonban a lemondások miatt a tanácstagok létszáma nem teljes, pótválasztásokat kell tartani. így csak két VB-tagot választottak meg a választások előkészítésére.

A tanácstagok — a többi részvevő véleménye alapján — elhatározták azt Is, hogy szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton megtartják a jelölőgyűléseket azokban a körzetekben, amelyekben megüresedett a tanácstagi hely, s amint a tanácstagság létszáma teljes lesz, akkor választják meg a végrehajtóblzottság többi tagjait.

...de a legjobb itthon

Nemcsak elengedni, hanem fizetni is kell az adót

II Pénzügyminisztérium felhívása az adótartozások rendezésére

T anácsülés Sióagárdon