Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-28 / 255. szám

Egyet0iai Könyvtár PÉCS­r ALAPLÓ AZ HDP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS 'LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM. VASÁRNAP, 1956. OKTOBER 28. V. Az új kormány a nép kormánya! J WZ •• •• > • •• W r • Kossontjuk as uj nemzeti kormányt ! Az egész ország feszült ér­deklődéssel várta az új nem­zeti kormány megalakulását. — amikor szombaton d. e, a rádió­ból ismeretessé vált a kormány tagjainak névsora, az egész or­szág megelégedéssel vette tu­domásul, hogy az a harc, amely nek során annyi vér folyt Buda pest' utcáin, nem volt hiába­való. Az új kormányban a nemzet akarata öltött testet s minden okunk megvan a biza­lomra és reményre. ■ Kedden délután a pesti egye­temisták s a hozzájuk csatla­kozott jószándékú dolgozók Nagy Imre elvtárs nevével vo­nultak fel a főváros utcáin. A követelések egyik legfontosabb pontja az volt, hogy ismét Nagy Imre elvtárs vegye át az ország irányítását, Most. másfél napi tárgyalás után megalakult az új nemzeti kormány, amelyben Nagy Imre mellett számos olyan politikus sorakozik fel, akik régi, kiváló harcosai köz­életünknek, de akiket a Rá- kosi-esztendők önkénye szám­űzött a politikából. Állammi­niszter lett Tildy Zoltán, volt köztársasági elnök, akit éveken át háziőrizetben tartottak, föld művelésügyi miniszter Kovács Béla, akit hamis vádak alapján hosszú évekre bebörtönöztek. De ugyanilyen ismert és meg­becsült Münnich Ferenc, Kossá István, vagy Janza Károly és a kormány többi tagjának neve is, éppen ezért minden okunk megvan arra hogy bizalommal nézzünk az új kormány mun­kája elé. A most megalakult nemzeti kormánynak nagyon sok fon­tos kérdést kell sürgősen meg-, oldania. Sok sebet kell begyó­gyítani, sok kérdésre kell vá­laszolni. Társadalmi és gazda­sági életünk bajai, az ország népének sok jogos követelése mind arra vár, hogy a nemzeti kormány minden panaszra és sérelemre orvoslást találjon. Újonnan megalakult kormány előtt nem állhat nagyobb fel­adat, mint a Nagy Imre-kor- mány előtt, amely súlyos és tragikus időkben veszi át az •rszág sorsának irányítását. —• Kár lenne elhallgatni: az or­szág nehéz helyzetben volt a budapesti felkelés előtt is. Bel­ső ellentétek, külföldi adóssá­gok, az ipar és a mezőgazdaság nehézségei vártak sürgős meg­oldásra. A budapesti felkelés csak súlyosbította a helyzetet, mert nemcsak sok, ártatlan ember vére hullott hanem na­gyon sok gyári berendezés, anyagi érték is elpusztult. A gazdasági bajokkal küzdő or­szág számára mindez újabb nehézséget jelent. Mégis, nem alaptalan az a bizalom, amellyel Nagy Imre és kormánya működése elé nézünk. Mert nemcsak arról van szó, hogy a kormányban régi, kipróbált, becsületes poli­tikusok kaptak helyet, hanem elsősorban arról, hogy az új kormányt végeredményben az ország népe választotta. Az el­múlt évek diktatórikus állam­formájával szemben ez az első nemzeti kormány, amelyet va­lóban a nép akarata emelt az ország élére. Nagy árat fizet­tünk érte. Ahhoz azonban hogy az új kormány munkához láthasson, hogy betölthesse azt a hiva­tást, amit az egész ország népe vár tőle, mindenekelőtt rend kell és nyugalom. Arra van szükség, hogy az ország élete ismét a rendes kerékvágásba menjen, az kell, hogy véget érjen minden rendbontás és zavargás. Mert aki még ma is zavart akar előidézni, aki még most is a rend, a nyugalom, a lakosság biztonsága ellen tör, az a dolgozó nép ellensége. Nagy árat fizettünk a szabadságért, de annál drá­gább valamennyiünknek. S most, amikor munkához lát a nemzeti kormány vala­mennyiünknek az a feladata, hogy ne engedjünk semmiféle rendbontásnak, zavargásnak, hanem mindnyájan kezdjünk végre munkához. Sokat várunk az új, nemzeti kormánytól, mert az új kormány velünk van, értünk dolgozik. De ahhoz, hogy nehéz, felelősségteljes fel­adatát teljesen mindnyájunk megelégedésére elvégezhesse, a mi munkánk is szükséges. Lás­sunk hát végre munkához s építsük fel a szabad, független, szocialista Magyarországot! Megalakult a Magyar Népköztársaság új nemzeti kormánya A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­ségének, valamint a Hazafias Népfront Országos Elnökségé­nek javaslatára megválasztotta a Magyar Népköztársaság új kormányát. A kormány összetétele a kö­vetkező: A Minisztertanács elnöke: Nagy Imre. A Minisztertanács elnökének helyettesei: Apró Antal, Bog­nár József és Erdei Ferenc. Allanuniniszter: Tildy Zol­tán. Külügyminiszter: Horváth Imre. Belügyminiszter: Münnich Ferenc. Honvédelmi miniszter: Janza Károly. Földművelésügyi miniszter: Kovács Béla, a Független Kis­gazdapárt volt főtitkára. Pénzügyminiszter: Kossá Ist­ván. Igazságügy miniszter: Molnár Erik. Kohó- és gépipari miniszter: Csergő János. Egészségügyi miniszter: Ba­bies Antal egyetemi tanár. Bánya- és energiaügyi minisz tér: Czottner Sándor. Külkereskedelmi miniszter: Bognár József. Belkereskedelmi miniszter: Tausz János. Vegyipari miniszter: Szabó Gergely. Könnyűipari miniszter: Nagy József né. Város és községgazdálkodási miniszter: Nezvál Ferenc. Az állami gazdaságok mi­nisztere Ribiánszky Miklós. Élelmiszeripari miniszter: Nyers Rezső. Begyűjtési miniszter: Gyenes Antal. Építésügyi miniszter: Apró Antal. Közlekedés és postaügyi mi­niszter: Bebrits Lajos. Népművelési miniszter: Lu­kács György egyetemi tanár. Oktatásügyi miniszter: Kó­nya Albert. Az Országos Tervhivatal el­nöke: Kiss Árpád. Az Állami Ellenőrzés Minisz­térium vezetése egyelőre betöl­tetlen. Az új nemzeti kormány az eskütétel után azonnal hivatal­ba lépett. A kormány új tagjainak névsora: LUKACS GYÖRGY Lukács György 1885-ben szü­letett Budapesten. Már kora fiatalságában bekapcsolódott a haladó mozgalmakba. Az 1919- ea Magyar Tanácsköztársaság­ban közoktatásügyi népbiztos volt. A forradalom után, a két világháború között, emigrá­cióban élt Bécsben, Berlinben és Moszkvában. Hazánk felsza­badulása után a budapesti tu­dományegyetemen egyetemi ta­nárrá nevezték ki, rendes tagja lett a Magyar Tudományos Aka­démiának, majd az Akadémia elnökségének. Tudományos mun kássága átalakítóan hatott a magyar irodalomtudományra, kivételes visszhangot váltott és vált ki külföldön is. Műveit szá­mos idegen nyelvre lefordítot­ták, több külföldi tudományos akadémia választotta tisztelet­beli tagjává. Lukács György élénk közéleti tevékenységet fejt ki, így tagja a Béke Világ­tanácsnak. Munkásságáért 1948 ban Kossuth-díjat kapott, 1955- ben pedig a Kossuth-díj nagy­díjával tüntették ki. Számos ma­gyar és külföldi kitüntetés tu­lajdonosa. TILDY ZOLTÁN Tildy Zoltán 1889-ben szüle­tett. Teológiai tanulmányait részben a pápai református teo­lógiai akadémián, részben a belfasti Assembly College-ben végezte. 1916 óta foglalkozik politikával, különösen a kis­gazdák és a szegény parasztság kérdéseivel. Egyideig tagja volt az első Magyar Kisgazda Párt­nak, de amikor ez a párt fel­adta radikális követeléseit, Tildy Zoltán szakított vele és önálló utakon kereste az agrár­proletárok boldogulásának biz­tosítását. 1918—1930 között lelkész! munkája mellett élén­ken résztvett az ellenzéki pa­rasztság szervezésében. 1930- ban munkatársaival Békésen megalakította a Független Kis­gazdapártot. 1936-ban ország- gyűlési képviselővé választot­ták és kemény harcot kezdett a nyilasok ellen. A jobboldali veszéllyel és az ország függet­lenségét veszélyeztető német hatalmi törekvésekkel szembe- szállva, mind szorosabb kapcso­latba került a munkásosztállyal és a parasztság pártjaival. Te­vékenyen résztvett az ellenállá­si mozgalomban, amelynek egyik vezetője és irányítója volt. A német és a nyilas terror ve­szedelmeit illegalitásban élte át. 1945 novemberében minisz­terelnök lett. 1946 február 1-én a Megalakuló Magyar Köztár­saság elnökévé választották. A Rákosi-féle önkényuralom le­mondatta és hosszú éveken át házi őrizetben tartották. Az utóbbi hónapokban ismét be­kapcsolódhatott a magyar köz­életbe. KOVÁCS BÉLA Az új földművelésügyi mi­niszter a magyar parasztság Is­mert és kiváló képviselője. — Maga is gazdálkodó, régi, meg­becsült harcosa a paraszti élet felemelkedésének. A második világháború előtt mint a Parasztszövetség egyik vezetője dolgozott a faluért, ugyanakkor tevékenyen részt­vett a Kisgazdapárt irányításá­ban is. A háború után mint a Füg­getlen Kisgazdapárt egyik ve­zető személyisége, fontos céljá­nak tartotta a nemzeti össze­fogás megteremtésé A Kis­gazdapárt belügyi államtitkár­nak küldte, s mint ilyen, sokat tett a törvényességért, a rend és a nyugalom helyreállításáért. A Rákosi-önkénynek azonban nem tetszett munkája. Amikor a Független Kisgazdapárt fő­titkára lett, hónapról hónapra élezték a harcot ellene, végül Rákosi összesküvéssel vádolta meg és az ellene emelt vádiak alapján a szovjet hatóságok le­tartóztatták. Több év után az idén tért haza a Szovjetunióból és Pécs melletti házában nyerte vissza egészségét, hogy most a nemzet életének e sorsdöntő óráiban ismét felelős helyre lépjen azok érdekében, akikért egész életében küzdött: a ma­gyar parasztokért, a nép' bol­dog, szabad jövőjéért. MÜNNICH FERENC Münnich Ferenc 1896-han született. Jogi egyetemet vég­zett. Az első világháborúban, mint hadifogoly került Orosz, országba és ott résztvett a ma­gyar hadifoglyok forradalmi szervezetének megalakításában 1918 elején hazatért Magyar- országra, ahol 1919-ben kom­munista tevékenységért letar­tóztatták. Kiszabadulása után a Tanácsköztársaság hadsere­gében fejtett ki tevékenysé­get. Résztvett a spanyolországi szabadságharcokban, 1938 ápri­lisában a 11. nemzetközi dan­dár parancsnoka lett. A felszabadulás után először pécsi főispán majd ezt köve­tően budapesti rendőrkapi­tány. 1949-ben helsinki, 1950- ben szófiai. 1954-ben moszkvai nagykövet. 1956 augusztusától a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaságban képviselte hazán­kat. Münnich Ferencet 1956 ok. tóber 24-én beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe. Az új kormány miniszterei­nek további életrajzát lapunk kővetkező számában közöljük. Felelős kiadó: Győré József. Szekszárdi Nyemda. F. v.i Odepka Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents