Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-25 / 252. szám

1956. OKTÓBER 25. TOLNAI NAPLÓ 3. Nyílt levél Szekszárd város tanácsához Egy parttitkár naplójából s A tiszta lapra... (Az én önkritikám) ,,A decsi párttitkár csak bí­rál és /nem gyakorol önkriti­kát”. Ezt néhányszor elmond­ták nekem. Most pótolom, s nyíltan beismerem hibám. Nem tartozom a hivatalos ön­kritikusok közé, akik minden alkalommal ugyanazt a hibát beismerik, s hogy beismerhes­sék, mindig újra elkövetik. Nem a felszín hibáit boncolgatom, mert ezt úgyis mindenki tudja, s tökéletes ember nincs, csak tökéletesnek tartott ember (bár ez is egyre kevesebb). Követtem el hibát! (Nagyot és súlyosát. De vegyük sarjában: Én is úgy kezdtem az életet, mint a többi, s úgy is folytat­tam. Dolgoztam, tanultam. Ta­nultam és hittem. Hittem és boldog voltam, mikor apám a többi nincstelennel együtt föl­det kapott. Nagyon szerettem a dolgozókat és megfogadtam, küzdeni fogok azért, hogy jobb életet élhessen nyomorgó né­pünk. Megfogadtam, harfcolni fogok a nincstelenek igazsága mellett, hogy ne térhessen visz- sza többé a cseléd- és napszá­mosélet, a kivetettség, a munka­nélküliség, és a kiszolgáltatott­ság a gazdagok felé. Népi demokráciánk első évei­ben a nagy küzdelem valóban -ezért folyt, s valahogy elköny­veltem magamban, hogy: lám, milyen helyesen vezetnek ben­nünket. Milyen szép az élet, s nagy perspektíva bontakozik ki előttünk, s nekünk, egyszerű dolgozóknak, tényleg nincs más teendőnk, mint e helyes veze­tés alatt dolgozni és harcolni ellenségeink ellen. Ha néha- néha volt is árny, a sok ered­mény láttán megnyugtattam magam. Eddig se tévedtünk. Nehézségeink csak átmenetiek, s ezek is — ha csak távlatuk­ban is — a dolgozók érdekeit szolgálják. A jó eredmények le­szoktattak az önálló gondolko­dásról és az árnyaktól nem lát­tam a sötétséget. Nem láttam, mert köztük fényes felirat állt: „A dolgozók érdekében . ..” Én nem vettem fáradtságot, hogy e fényes felirat mögé néz­zek. És itt követtem él a hibát. Ezért történhetett meg, hogy én is átestem a ló túlsó oldalá­ra, s odáig eljutottam, hogy dolgos apám nélkülözését ter­mészetesnek vettem, sőt meg voltam győződve, és őt is meg akartam győzni; — ez így van jól. Elhitették ezt velem és én el­hittem, mert e mögött is csak ama fényes feliratot láttam. De mikor 1953-ban öcsényben és Szabadszálláson öreg paraszto­kat láttam sorbanállni, s sírva kenyér nélkül távozni, akkor megrendült bennem valami, ak­kor megkezdődött bennem a harc. Helyes ez így? Jól van ez így? A felismeréshez és végleges állásfoglaláshoz a XX. kong­resszus és a K. V. határozatai utáni idők, valamint a magyar írók harca segített el. Nehéz út volt, de most itt vagyok, önkritikát kell gyako­rolnom. Tettem olyat életemben, amit örökké szégyelni fogok. Meg kell követnem a népem, mert vele szemben hibáztam. Segítettem, ezt akartam, de most rájöttem, hogy a kulákok elleni, körültekintést nélkülöző harccal a szegényparasztokat is elhanyagoltuk. A mezőgazdasá­gi termelés, tervszerű és foko­zódó csökkentésével kihúztuk a talajt az életszínvonal emelése alól. Szégyenlem, hogy ifjúi len­dületem ennyire kihagytam használni, hogy a dolgozók irán­ti szeretetemet, a dolgozók ellen használták fel. E hibák felisme­rése azonban biztosíték, hogy többet nem követem el. Nem eszmetemetést akarok rendezni, mert továbbra is, és rendület­lenül hiszem a marxizmus-leni- nizmus igazságát. Nem akarok eredményeinknek — melyek vannak — hátat fordítani. Most is éppúgy gyűlölöm a kizsák- mányolókat, mint eddig, el­ítélve a személyi bosszút, me­lyek sok középparaszt életét keserítették meg, de a gyűlölet­hez hozzájött a Kucserák útála- ta ,akik unosuntalan hangoztat­ják, hogy ők a népből vannak és a népért, takarva ezzel él­hetetlenségüket. Nem! Elfajzot­tak ők már rég, s a dolgozó nép nyakán vannak. Nem akarom lerombolni a jót. amit eddig építettünk, de való­di helyére akarom állítani a fenti feliratot és azt akarom, hogy a háttere ne sötétség, ha­nem világos út legyen. Plessz József Pótolta első negyedévi lemaradását a Tatarozó Vállalat Es is a tanács gondja, Vállalatunk harmadik ne­gyedévi tervét 92 százalékos munkásíétszámmal, 100 száza­lékos önköltségi tervbetartás­sal 120.5 százalékra teljesítette. Ezzel a komoly eredménnyel az év első részében az árvíz- veszély és kemény időjárás okozta kieséseket legnagyobb részben behoztuk és éves vi­szonylatban esedékes tervün­ket 99.7 százalékban teljesítet­tük. A lemaradás, mely az első évnegyedben egy millió fo­rint volt, ma már csak 38 000 forint. Eredményeink állandó javulá­sa nagyrészben tudható be an­nak, hogy irodaházunk a Kese- lyüsi úton felépült, a munkála­tok nagyrésze közelebbről irá­nyítható. De lakáshoz juttat­tuk ezzel két dolgozónkat is, helyreállítva régi irodahelyisé­günkből két lakást. A jó eredményekben nem csekély a jelentősége a munka- versenynek. A részlegeink és brigádjaink a vándorzászlóért havonta egymással élénk ver­senyben vannak. Élenjárt a részlegek verse­nyében Steindl Antal építés- vezető irányítása alatt álló Szekszárd II. építésvezetősé­günk, mely termelési tgrvét a negyedévben 19.500 forint bérmegtakarítással 139.3 szá­zalékban teljesítette. Az eredményben nem marad azonban messze a vertikális üzemünk 132.8 százalékos és a Szekszárd I. építésvezetősé­günk 129 százalékos tervtelje­sítése sem. Az eredményekben nagy ré­sze van a kiváló termelékeny­ségű brigádjainknak. A Szek­szárd II. építésvezetőség Keizer brigádja negyedévi tervét átla­gosan 170 százalékra teljesítet­te. A Szekszárd I. építésveze­tőség Varga József brigádja pedig 162 százalékra. Varga József brigádjának több tagja már másodízben nyerte el a Város és a Községgazdálkodási Minisztérium Szakma Kiváló Dolgozója címet és az ezzel já­ró jutalmat. Állandó magas t.ervteljeítési eredménye alap­ján elmúlt hónapban került ki­tüntetési javaslatra Szakma Kiváló Dolgozója címre a ver­tikális üzemünk asztalosrészle­gének Felszabadulás brigádjá­nak négy tagja, kik elősegítet­ték vertikális üzemünk magas teljesítési eredményét. Birtokosa a kitüntetésnek ácsrészlegünk, Wiedemann János brigádjának több tagja is, akik segítették a vállala­tot a legnagyobb anyaggon­dok idején is, hogy épülete­ink ne maradjanak tetőszer- kezet nélkül. A versenylendület további fo kozását előidézi, hogy beindí­tottuk a Forradalmi Műszakot vállalatunk éves tervének ma­radéktalan teljesítése, sőt túl­teljesítése és az éveleji hiányok behozása érdekében méltókép­pen ünnepelve ezzel a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 39. évfordulóját. Jelentőssé teszi eredményein két, hogy a munkáink 90 szá zalékát mennyiségi és minő­ségi hiány nélkül adtuk át, nu'g az összes átadott munká­kon csak 0.06 százalék a minő ségi hiány. Ebben jelentős része volt kiváló dolgozó bri­gádjainknak, akik az építtetők kifejezett dicséretével adták át a palánki kocsiszín (Varga-bri­gád) és a Széchenyi utca 43. sz. épület tatarozását, illető­leg építkezését (Tar-brigád). Építkezéseinket kivétel nél­kül határidőben adtuk át sokszor nehéz körülmények között. A bogyiszlói iskola ha­táridőben történő átadásával lehetővé tettük a tanítás idő­ben történő megkezdését. Az építtető dicséretét nyertük el a bonyhádi templom tatarozás! munkálatainak kifogástalan el­végzésével is. László István a Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat igazgatója. Tóth Bálint elvtárssal, a bonyhádi tanács elnökével be­szélgettünk hivatali szobájá­ban a község örömeiről, gond­jairól, mikor halkan kopognak az ajtón és „szabad” felhívá­sunkra két fiatal nő lép be a szobába. — Jónapot! köszön­nek halkan. — Tessék beljebb — invi­tálta őket az elnök — mi baj van — kérdi tőlük. — Hát baj, az van — szólal meg az idősebbik. — A... a húgom megesett... Házassá­got ígértek neki, fiatal volt. Hát... megesett. Most pedig nem akar hallani róla... el­jöttünk hát elnök elvtárshoz, beszéljen maga a fiúval... Ne hagyja szégyenbe a leányt... — Megpróbálom — mondja az elnök, és máris intézkedik, hogy a fiatalember előkerül­jön. Tíz perc sem telik bele és előttünk ül már a „delikvens”. (VII. folytatás) E cikksorozat írása közben mutatott valaki nekem egy re­produkciót, melynek címe: ,,A részeges apa hazatér”. Az élethű kép azt a döbbenetes pil­lanatot ábrázolja, amidőn a ré­szeg, düledező apát egy barátja karonfogva bevezeti a szegé­nyes bútorzatú, hideg szobába. A részeg tekintete révedező, el­homályosult. Ajkán bárgyú mo­soly, és elhanyagolt külsejéről lerí a züllésnek minden jele. Ogy rémlik, mintha asszonyá­hoz — aki kisgyermekét az ölé­ben tartva, mereven ül egy széken — szólna. A feleség fi­nom arcvonásain a visszafojtott bánat és keserűség tükröződik vissza. Könnyei már kiapadtak, sírni már nem tud. Gyermekét görcsösen szorítja magához és Örömmel olvastam Tucsni László: Liszt Ferenc emléke­zete című cikkét a Tolnai Napló október 18-i számában. Tudtam, hogy Liszt Ferencnek sok szekszárdi kapcsolata volt, de, hogy ez a város annyira a szívéhez nőtt, azt csak a cikk­ből tudtam meg. Ennek dacára jelenleg semmi kézenfogható dolog nem dokumentálja Szék- szárdon Liszt emlékét, hisz az egyetlen Liszt emléktábla is le került avatatlanok folytán az A.ugusz-féle házról. Hogy miért és ki által, ne kutassuk, zár­juk le a múltat, nézzünk a re­ményteljes jövő felé, tegyünk jóvá mindent, ami tőlünk te­lik. Ezt követeli tőlünk a tisz- tultabb légkör és Szekszárd város józanul gondolkodó la­kossága is. Érdekes véletlen, hogy a Szekszárdi Állami Zeneiskola Liszt Ferenc szekszárdi első hangversenyének 110 éves for­dulójára kapott állandó helyisé get a Széchenyi utca 5. szám alatt, a volt Tiszti Klubban. Egyelőre a helyiségeknek egy része áll a zeneoktatás rendel­kezésére, (a nagyobbik részé­ben még laknak), de remélhető leg az a rész is mielőbb a zene oktatás célját fogja szolgálni kellő tatarozás után. Ezért há­lás köszönettel tartozik Szek­szárd város közönsége az ille­tékes szerveknek. Ez az épület minden tekintetben megfelel a zeneoktatás céljának: jelenlegi létszám mellett elegendő helyi ség van, illetve lesz a lakók ki. — Talán gondolja, hogy mi­ért hívom — kezdi az elnök és mélyen a fiatalember szemé­be néz. Az lesüti a szemét és csak ennyit mond: — Sejtem. — Nézze, fiatalember — foly­tatja az elnök — lényegében semmi közöm az ügyhöz, de emberi érzéséhez, értelméhez akarok szólni. Nem gondol a jövőre, a megszületendő gyer­mek jövőjére, akinek joga van az élethez, olyan joga, mint más gyermeknek... Neki is kell apa, aki neveli majd. — Gondolkodjék, remélem tudja mi lesz a kötelessége... Nem tudjuk, hogy végül is a fiatalember mire határozta el magát, csak jól esett tudomásul venni, hogy a község gondjai mellett, ilyen problémákkal is foglalkozik a tanács. Kis em­berek nagy gondjaival. A. F. tekintetében lemondás, szemre­hányás ül. A másik gyermek az asztalon kúszva, nyújtja kis ka­csóját apja felé. A kép reali­tása megrázó. Fordítsuk el fejünket a kép­től, nézzünk körül s megdöb­benve fogjuk megállapítani, hogy a való élet mily sok élő­reprodukciót produkál. Hány és hány olyan családot találunk, ahol ez a kép megelevenedik. Ilyen képet látott maga előtt sokszor S. József 14 éves isko­lásgyermek hét testvérével együtt. Mily sokszor tért édes­apja borgőzös állapotban, szit­kokat szórva, káromkodva és átkozódva, csoda hát, hogy a 14 éves gyermek nem érezte jól magát otthon, hogy otthonról, ahol semmi jót nem látott, meg­szökött és végül is tyúklopáson érték tetten. S mily jellemző a költözése után, van hangver’ senyterme, ami a kisebb házi hangversenyek céljára megfe­lelő, jó nagy udvara van, te­hát fejlesztési lehetőség is van, no meg jó idő esetén a kö zös oktatásokat az udvaron is meg lehet tartani. Az udvar a most megnyílt zeneóvodások részére lesz igen célszerű jó idő esetén. Ez az épület véle­ményem szerint jobb hely, mint a Tucsni László által em­lített Augusz-féle ház, ahol ezek az adottságok nincsenek meg. Mivel a Szekszárdi Álla­mi Zeneiskolának még nincs neve, Liszt Ferencről nevezzük el első szekszárdi hangverse nyének 110 éves évfordulója alkalmából. November hónapban Szek- szárdon Liszt Ferenc emlék­hangverseny lesz a volt megye háza nagytermében, amikor is ugyanott Liszt Ferenc emlék­táblát lepleznek le. Nagyon szép ez a gondolat és cseleke­det. Sajnos, ezt az emléktáb­lát Szekszárd város közönsé­gének csak kis töredéke fogja látni. Hogy miért? Mivel Szek- szárdon még nem tartunk ott, hogy a komoly hangversenye­ket a széles tömegek is láto­Október 20-án és október 22-én az alapszervi párttitká­rok részére értekezletet tartót tunk, melyen megtárgyaltuk az értelmiségről szóló párthatá­rozatot és a gazdasági, vala­mint pártéletünk főbb kérdé­seit. Örömünknek és megelégedé­sünknek adunk kifejezést, ami­kor azt tapasztaljuk, hogy szé­leskörben kezd kibontakozni a szocialista demokratizmus és a politikai életet az aktivitás jel lemzi. Ugyanakkor azt tapasztalhat juk, hogy a közhangulatot a különböző körökben lezajlott viták irányítják. Hiányoljuk azt, hogy a Központi Vezetőség nem áll a politikai élet irányí­tásának és a kezdeményezés­nek élén. S éppen ezért nagy­fokú a bizonytalanság a párt tagsága és a dolgozók között. Igen nagy az aggódás a nép­gazdaság súlyos eladósodása miatt. A mezőgazdaságban is nyugtalanító a helyzet. Nincs szülőkre, hogy fiúk ügyének tárgyalására ismételt idézések dacára sem jelentek meg. Mindannyian még élénken emlékezhetünk arra a plakátra, amely azt hirdette: „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt!” Mi még hozzátesszük, hogy bűnö­zésre serkent. Vajon ki ne lá­tott volna már korcsmából ki­perdülő, szinte önkívületien ál­lapotban levő, dűlöngőző alako­kat, kik minden emberi méltó­ságot megcsúfolva viselkednek, nem törődve semmivel, senki­vel. Ki ne látott lerészegedett, eltompult agyú embereket, kit feleségük, de sok esetben gyer­mekük kísér haza szégyenkezve, pirulva utcahosszat. Mit tanul­hat ilyen gyermek az apjától. Tán soha sem fogom elfelejteni azt a jelenetet, amelyet egy pécsi korcsma előtt láttam: gatnák. Az Állami Zeneiskola létesítésével minden remény megvan arra, hogy ez is be fog következni. De ehhez idő kell. Liszt Ferenc megérdemli, hogy Szekszárd városa olyan emlé­ket állítson neki, amit sokan látnak, de jelenlegi gazdasági adottságaink is megengedik. A legkézenfekvőbb volna a Ga­ray teret elnevezni, hisz ott hallgatta Liszt-et a szekszárdi közönség, ott is lakott, de a már létező Garay-szobor el­helyezése költséggel járna, s nem is lehetne jelenlegi helyé­nél jobb helyre elhelyezni. Szerény véleményem szerint a volt megyeháza előtti teret kellene elnevezni Liszt Ferenc térnek. Ez a tér monumentális épületeivel méltó lenne Liszt Ferenc halhatatlan nevéhez. Kérem a Városi Tanácsot és az illetékes szerveket, vitas­sák meg ezt a kérdést. Biztos vagyok benne, ha szavaztatnák Szekszárd város dolgozóit, nem volna vitás az eredmény. Dicsőítsük azokat a magyar géniuszokat, akik világszerte hírnevet szereztek a magyar nemzet számára! Megérdemlik! Egy Liszt Ferenc hódoló. biztosítva a termelőszövetkeze­tek tagjainak és az egyénileg dolgozó parasztok termelési kedve. Mezőgazdasági politi­kánk válságba jutott, azonnali intézkedést kell tenni, felül kell vizsgálni a mezőgazdasági adó­politikánkat és a begyűjtési rendszerünket, csökkenteni kell a beadás méreteit. Olyan po­litikát dolgozzanak ki, amely biztosítja a termelés menetét. Kérjük a Központi Vezetősé­get, hogy 3—4 hónapon belül hívja össze a párt IV. kong­resszusát és tárják fel a való helyzetet és vonják le a szük­séges következtetéseket, mu­tassa meg a kongresszus kive­zető utat pártunk és népünk számára. Erre igen nagy szük­ség van ahhoz, hogy helyreáll­jon a párt iránti bizalom. Dombóvár, 1956 október 23. A járási párt vb. nevében: Daradics Ferenc járási első titkár. Hideg, zimankós idő volt. Egy hiányosan öltözött 8—10 esz­tendős kislány fázva, dideregve kapaszkodik apja kopott-ron­gyos kabátjába, és arcára fa-; gyott könnyekkel kérleli: édes­apám, gyere már haza, és az apa belerúg gyermekébe, és eriggy, te kis ringyó! kiáltással löki el magától, hogy visszatér­jen részeg, dorbézoló cimborái­hoz. A kislány hangosan zokog­va rohant a gyéren megvilágí­tott pécsi utcán. Ki j tudja hová. Ha az alkoholfogyasztás mér­sékelt irányú lesz, ha kevesebb lesz a részeg apa, akkor meg­csappan a gyermekbűnözők szá­ma is. Ha a részegséget a jó­zanság váltja fel, akkor lénye-' gesen kevesebb lesz a fiatal­korúak bíróságának is a dolga. (Folytatjuk) ARATÓ FRIGYES: Gyermek a vádlottak padján... A Dombóvári Járási Párt-Végrehajlóbizottság levele a Központi Vezetőséghez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents