Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-23 / 250. szám
1S56. OKTOBER 23. T ÓLMAI NAPLÓ 3. ŐSZI HATARSZEMLEN A szakkönyvek és a szaklapok tömegei írnak és szemlél tetik az új agrotechnikai eljárásokat, a helyes talajművelési módszereket, amelyek alkalmazásával valóban magasabb átlagtermést lehet elérni Hiába tudja azonban a tsz-elnök, vagy a tsz-mezőgazdász szóról- szóra, hogy milyen mélyen végeztessék a vető, vagy mélyszántást, hiába tudják, hogy például egy-két héttel ezelőtt megszántott területet célszerűtlen újra szántani és inkább hengerezni kell — ha a gyakor latban nem alkalmazzák. Az elmondottak és az ellenőrzések hiánya teszi azután megtörténté az olyan dolgokat, amelyekkel a napokban a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet határában, az Özsáki- és az Anna-majori részen találkoztunk. Szűcs Lajos elvtárssal, a megyei főagronómussal jártuk a határt és néztük, hogyan dolgoznak a várdombi gépállomás traktorosai, milyen az elvégzett munka minősége. A látottak és tapasztaltak azonban arra engedtek következtetni, hogy a termelőszövetkezet elnöke, mezőgazdásza, brigádvezetője, de a gépállomás vezetősége sem igen törődik a területen dolgozó traktorosokkal, a végzett munka minőségével, az ellenőrzéssel. Először Horváth Istvánnal, az Anna-majori részen dolgozó traktorossal beszéltünk, aki elmondotta, hogy nem olyan régen, alig féléve került traktorra. Munkaterületén a gépállomási igazgatót még nem lát ta, a főmezőgazdászt is vagy két hónappal ezelőtt. De ritkán látja a tsz vezetőit is. A traktoros szánt, mert kell a teljesítmény, a pénz, munkáját azonban senki nem ellenőrzi, így nem figyelmeztetik, hogy mun- Júájában (kifogások merülnek fel, a barázdák nem fedik egymást, a szántás mélysége pedig nem kielégítő. Amióta ő traktoros, az utalványozásról még nem is hallott, így természetesen nem tudja azt sem, ha egy táblán délig befejezte a szántást, akkor azután hol foly tatja. Ugyanez a helyzet Özsákon is. Itt Szabó László traktoros végzett vetőszántást, bár munkautalványa ezt nem igazolta, (mert nem volt), de munkája sem. A szántás mélysége a tábla egyik részén 6—8, a másik részén pedig 10—20 centiméter között váltakozott. A terület egy részén leheti volna szántás nélkül is jó magágyat készíteni, ezt elismeri a traktoros is mivel körülbelül egy 15—20 holdas területet 2 héttel ezelőtt már megszántott egyszer, de a tsz vezetői közül senki sem volt ott a munka megkezdésénél, ezért még egyszer felszántotta ezt is. Pedig ezen a terülétén gyűrűshengerezéssel, amely olcsóbb mint a szántás, jó magágyat lehetett volna kéi szíteni. Kettős munkát végzetti a saját hasznára és a tsz ká-f rára. A traktoros normálholdja így gyarapodott, a tsz gépállomással szembeni tartozása nőtt, mivel egy hold felszántása 74 forintba, egy hold gyűrűshen- gerezése pedig 14 forintba kerül/ nem beszélve arról, hogyia feleslegesen forgatták a földet és' „segítették“ a nedvesség elpárolgását. Az elmondottakban a legki sebb felelősség a traktorosé, mert az végzi a munkát, de mégis szólni kell a traktoros hanyagságáról is. Az aránylag száraz és kemény talaj különösen megköveteli az éles ekevasat. Ilyennel azonban nem lehet találkozni. Horváth István traktoros két hete nem cse rélte ki az ekevasat, Szabó László öt napja, pedig a lakókocsiban volt ekevas, csak éppen ki kellett volna cserélni. A főagronómus által észlelt hibák, hiányosságok sorra az ellenőrzőkönyvbe kerültek, amelyek egy példánya valószínű, az illetékesekhez is eljutott. Most már csak az a kérdés, hogy mindezek után változtat-e „módszerén" a termelőszövetke zet és a gépállomás vezetősége, vagy minden marad a régiben. B. R. Köszönet az állampolgári kötelezettség teljesítéséért A Megyei Tanács október 12-én foglalkozott azzal a kima1 gasló eredménnyel, amelyet me gyénk a begyűjtési versenyben, elért, és a hasonló kategóriájú, megyék versenyében első hely- J re került. Ez az eredmény csak i _ termelőszövetkezetek és dől- 4 1 gozó parasztok összefogása, f * együttes erőfeszítése révén jö- J hetett létre és ezért a Megyei J Tanács köszönetét fejezi ki me j gyénk valamennyi termelőszö- J vetkezetének és valamennyi i egyénileg dolgozó parasztjának. 4 Az elért eredmények a jövő- i ben is köteleznek bennünket, ] de jövőre csak akkor érhetünk i el hasonló eredményt, ha ennek { előfeltételeit már az idén biz- * tosítjuk. Éppen ezért javasolja | a Megyei Tanács, hegy minden j termelőszövetkezet és dolgozó paraszt mielőbb teljesítse ke- i nyérgabona vetési kötelezettsé- j gét, mert a kenyérgabonaterme < lésben évek óta jó eredményt j elért dolgozó parasztok példája ] mutatja, hogy jó terméseredmé { nyékét csak korai vetéssel le- j hét elérni. Másik sürgős és fon ( tos feladat a takarmánybázis i biztosítása. Éppen ezért a leg- ^ gyorsabban el kell végezni a j betakarítási munkákat és a ku- ( korica-szárvágást, de gondot! kell fordítani a burgonya és a j répa megfelelő tárolására is, í Bízunk abban, hogy termelő- szövetkezeteink és dolgozó pa- i rasztságunk továbbra is példa- * mutatóan fogja teljesíteni ál-, lampolgári kötelezettségeit és l erre a bizalomra minden hazáját igazán szerető dolgozó pa- < rasztnak az lesz a válasza, hogy l az összes mezőgazdasági munkákat időben elvégzi. i Megyei Tanács l i Végrehajtó Bizottsága 1 Megyénk öt gépállomása teljesítette éves tervét Megyénk 12 gépállomása közül elsőnek az országoshírű Szedresi Gépállomás kollektívája jelentette, hogy éves tervüket 112.1 százalékra teljesítették. Azóta további négy, a bölcskei, az ireg- szemcsei, a nagydorogi és a legutóbb a teveli gépállomásról jelentették éves tervük 106.7, 105.3, 100.6 és 100.1 százalékos teljesítését. A Gépállomások Megyei Igazgatóságának legutóbbi ér tékelése alapján a gépállomások közül átlagosan számítva a Dalmandi Gépállomás ért el legjobb eredményt, az összes traktor és motormunka, a talajmunkák, a vetés és silózás terén. Második Iregszemcse, harmadik Bölcs ke, az utolsó Várdomb. A vetőszántásban legjobb .eredményt elért gépállomások Dalmand, Bonyhád, Nagy derog. Utolsó Várdomb. Mélyszántásban 59.9 százaiéi: kai első Dunaszentgyörgv, utolsó Varsád 9,3 százalékkal. Vetésben és a silózásban első Iregszemese 89t,3„ illetve 83.9 százalék. Utolsó Tevel 53.7, illetve 14.2 százalékkal. (I 5 NÉHÁNY MEGJEGYZÉS kötelességről és jogról Hét éven át kötelességeink emlegetésén kívül jogainkról jóformán nem is hallottunk. A ne ölj és a ne lopj, mint az emberi együttélés örök játékszabálya, hatályát vesztette, mert bizonyos hatáskörön belül nem volt jelentősége és kötelező ereje, de azokat, akik a különböző hatáskörökön kívülrekedtek, annál jobban szorította az állampolgári kötelességek egyre jobban szaporodó száma s a szankcióktól való félelem. Mindezt az állampolgári fegyelem gyűjtőcím alatt foglalták össze s ez a sajátosságos fegyelem nemcsak a beadás és az adózás kötelezettségét jelentette, hanem bizonyos nevek kiejtésekor az ütemes tapsot, bizonyos alkalmakkor feliratos iáblák cipelését is, de jelentette minden jól megfontolt magánvélemény elhallgatását, bizonyos személyek képviselővé való megválasztását, ami alól még az agonizáló beteg sem bújhatott ki, a jégkár elleni kötelező biztosítást, sőt a szerződéses növények kötelező termelését is. amire a gynfás- dobezok címkéje szólított fel minden rendű és rangú halandót. Hét éven át ki beszélt jogokról, amikor eltévedtünk a kötelességek vadonéban? S most, hét súlyos esztendő után valószínűleg szükséges, hogy számbavegyük jogainkat is, azokat a jogokat, amelyeket az Alkotmány és a törvények sokasága biztosít, nekem és valamennyiünknek. Ki vonná kétségbe bármelyikünk mozgásszabadságát, de az ország határainak átlépése ma is egy kicsit ábránd. Miért nem kaphatunk, bármelyikőnk, egy egész Európára érvényes útlevelet, természetesen negyvennyolc órán belül, miért külön kegy és ritka szerencse, ha valaki eljuthat Bécsbe? De jogunk van a pontos tájékoztatáshoz is, mert a nép államában a nép tudta nélkül semmit sem lehet csinálni. De még mindig nem hozták nyilvánosságra a rehabilitáltak névsorát, a kivégzettek számat, még mindig homály fedi a Rajk-per részleteit, a Nagy Imre civtárs elleni hajsza rugóit, a politikai perek igazságszolgáltatási eljárásait. De jogunk van beleszólni az ötéves tervbe is, amelyet jelenleg is sűrű homály fed, nem az irányelvek általánosságához, hanem részleteiben, egy város, egy megye problémáiba, annál is inkább, mert keserű tapasztalataink vannak az eddigi tervezésekről. Akik pedig a terveket készítik kötelesek mindazt figyelembe venni, amit Péter és Pál mond vagy követel. Mert jogunk van a vélemény- nyilvánításhoz is, nem általánosságban, hanem a részletekbe- menően, az egyes személyekről épp úgy, mint az egyes személyek tetteiről. Jogunk van megmondani, hogy olajgondjainkért egyeseket súlyos felelősség terhel, de jogunk van azt is tudni, hogy kik ezek az egyes személyek? Jogunk van külföldi újságokat olvasni és külföldi rádióállomásokat hallgatni és nemcsak azokhoz az újságokhoz van jogunk, amiket a kezünkbe adnak és azokhoz a rádióállomásokhoz, amelyeket nem zavarnak. Jogunk van számonkérni, hogy kik kapnak lakást as új szekszárdi bérházakban s jogunk van számonkérni az Elnöki Tanácstól, hogy mikor hajlandó végre valamit tenni a mindent elborító központosítás és bürokrácia ellen. Hét éven át mcgfélemlítve> kötelezettségekkel agyonzsúfolva éltünk. Most a szocialista építés és a társadalmi kötelmek szabályai között — élni szeretnénk, mert végre, hét év után. az élethez is jogunk van. Persze csüggedésre azért nincs okunk. A látóhatár, amit hét éven át a személyi kultusz fekete felhője sötétített el, egyre tisztul. Ha kicsit lassan is megy minden, de ma már végre egyre több jogunkkal élhetünk, olyanokkal, amelyekre nem három éve, de három hónapja is, gondolni sem mertünk. Mint ahogy e sorok írója sem írta volna meg még három hónappal ezelőtt ezt a cikket. Dg már már úgy érái, hogy ezzel is egyik állampolgári jogát gyakorolja. Csányi László ARATÓ FRIGYES: Gyermek a vádlottak padján SsBÉmmk* 1844. október 23-án született Edouard Branly francia fizikus, a kohérer feltalálója (megh. 1940-ben). Előbb vidéki tanár volt, azután a párizsi Sorbonne egyetem kutatólabo- latoriumában fizikai és kivált elektrotechnikai kísérleteket végzett. Hogy meg tudjon élni, orvosi oklevelet szerzett 20 éven át gyakorló orvosként működött, közben állandóan vé- ,gezve fizikai kutatásait. 1890- ben fölfedezte a fémszilánkok közti kohérer-jelentőséget. (A kohérer két végén fémdugóval elzárt üvegcső, amely lazán ősz szeíüggő fémreszelékkel van megtöltve. Elektromos ellenállása igen nagy, ha azonban elektromágneses hullámok érik ellenállását elveszti, s a rákapcsolt telep árama megfelelő jelzőberendezést hoz működésbe). A Branly-féle kohérert 1894-ben Lodge angol fizikus használta fel detektor készíté sére. — Szombaton gste nyílik meg a Szabadság-szálló emeleti átépített nagytermében a táncos szórakozóhely. A terem az igényeknek megfelelően átfestve, hangulatvilágítással felszerelve várja a vendégeket. HÍJLEK — A Szekszárdi Garay János Gimnázium DISZ-szervezete minden vasárnap délután klub műsort rendez az intézet kultúrtermében. Az eddigi tapasz tálatok szerint a diákok kellemesen töltik el vasárnapdélutánjaikat egymás társaságában. — Az orosz irodalom klasszikusai címmel Tyimofejev szovjet irodalomtörténész szerkesztésében tanulmánykötet jelenik meg decemberben a Művelt Nép Kiadónál. — Vasárnap, október 21-én Iregszemcsén szüreti bált rendezett a községi DlSZ-szerve- zet. A jólsikerült, színes szüreti mulatságon külföldi vendégek is résztvettek. — Készül az első szovjet— indiai közös film, melynek története Afanaszij Nyikitin utazásáról szól, aki 500 évvel ezelőtt az India földjére lépő első európai volt. A forgató- könyvet Szmirnova és Abbas írta, rendező Pronyin lesz. A forgatást október közepén kezd ték Indiában. Olvasd, terjeszd a Tolnai Naplót S V. folytatás. F. I. szülei gyermekük bűnözését ,,pajkossägnak“ vették. Igen szomorú ez. Ez kevés erkölcsi érzékre mutat. De mégis belátták, hogy gyermekük olyasmit tett, amit nem lett volna szabad és legalábbis látszólag úgy nyilatkoztak, hogy majd változtatnak a helyzeten, jobban utánanéznek gyermeküknek. Mennyivel szomorúbb és le- sújtóbb azonban K. I. és K. S- nek, ennek a két fiatal testvérnek az esete, ahol nemcsak a szülők passzivitása sodorta őket a bűn útjára, hanem éppen a szülők voltak azok. akik e két igen jószándékú, becsületes, munkaszerető testvért szinte tudatosan és elkerülhetetlenül taszították a bűnözés szakadékába. A két testvér közül az idősebbik 18, a fiatalabb 14 éves. A nagyobbik három, a kisebbik öt osztályt végzett. Apjuk kiskorukban meghalt, mostoha apát kaptak (a mostoha szülőkről bővebben majd később). (Mostoha apjuk és anyjuk rendetlen, hanyag emberek, minden pénzt elisznak. A gyerekek becsületesen dolgoznak szorgalmasak és elég jól keresnek. Az egyik 900, a másik 750 forintot havonta. Mindig anyjuk megy el á fizetésüket felvenni. Távol van a munkahelyük, ott is laknak, csak hetenként járnak haza s bár az anya minden pénzüket felveszi, nem gondoskodik róluk a szükséges mértékben, sem ruházatukról, sem élelmükről. Ez különösen elítélendő, mert koruknál fogva szervezetük állandóan fejlődő és emellett komoly fizikai munkát is végeznek. Mint említettük. aránylag jól keresnek, s mégis igen sokszor fordult elő, hogy ebédjegyre sincs pénzük, úgy kérnek kölcsön. Becsületükre legyen mondva, a kölcsönt visszaadják. A két gyermek tehát elkeseredve dolgozik, eltompulnak, erkölcsi normáik nincsenek. Elkeseredésükben odáig jutnak, hogy megunják ezt az állapotot, — lehet, hogy éppen nagyon éhesek voltak — és a kisebbik az üzem öltözőjéből egyik munkatársuknak a ruhájában hagyott pénzét, 840 forintot ellopja és a pénztárcát a benne lévő igazolványokkal a WC-be dobja. Nézzük csak meg, mit vásároltak ezen a pénzen. Nem italt, s nem olyan dolgokat, amely léhaságnak, könnyelműségnek kifejezői. Ezek a gyerekek vacsorát, élelmiszert vásároltak. Mily szomorú gyermeksors! Ha más apjuk, ha más anyjuk van. ezek a fiatal gyermekek, akik fiatal korban megbecsülték a munkát, szorgalmasan és példamutatóan dolgoztak, mily kiváló tagjaivá lehettek volna társadalmunknak. És ha a későbbiek során azzá is lesznek, — amit méltán remélhetünk a fiatalkorúak bíróságának intézkedése nyomán, amely kimondotta, hogy a gyermekek érdeke legalábbis egyideig az, hogy közösségi nevelésben részesüljenek — egy parányi folt majd mindig beárnyékolja múltjukat. Az ilyen szülő pedig nem érdemel mást. mint embertársainak mély megvetését. A következő sorokban két anyát kívánok bemutatni. Személyesen nem ismerem őket, nevükkel és főleg becstelenségükkel a Társadalom és Természettudomány Ismeretterjesztő Társulat által szervezett egyik előadáson (ha rajtam múlna ezeknek az előadásoknak a meghallgatását, szülők részére kötelezővé tenném) mu tatta be dr. Tomszer Ferenc a fiatalkorúak bírája. Egyik lánykollégiumban sorozatos lopások történtek. A kollégium vezetői felfigyeltek a dolgokra és kutatni kezdtek a tettes után. Egy szép napon rajtakapták, amint éppen egy gyűrűt lopott. Elővették holmijait és azokat átvizsgálva megtalálták naplóját. A napló • • • ban minden be volt vezetve. Behívatták az anyját. S most csodálkozz kedves olvasó, az anya megrótta a gyermekét, de nem azért, mert lopott, nem azért, mert becstelen volt, hanem kizárólag azért, hogy hogy tudott olyan — mafla lenni, hogy mindent beírt a naplóba. Nem kell nagy fantázia annak megállapítására, hogy az ilyen anya miképpen készíti elő gyermekeit az élet útjára, milyen életszemlélettel a tarsolyá ban indul az ilyen anya gyermeke felvenni a harcot az élet számos akadályával. Nézzük a másik anyát. Lánya VII. osztályba jár, s ezt a bár fizikailag jól kifejlett, de mégis csak 13 éves leányt állandóan magával viszi vendéglőbe, szórakozóhelyekre. Hagyja, hogy „gavallérok“ serege vegye körül. Imponál néki. hogy már ilyen nagy lánya van. Midőn az iskola igazgatója közli vele, hogy eljárása ellenkezik az iskolai szabályokkal, kikéri ezt magának, mondván, hogy az ő lánya „nem olyan”. Kikéri magának, hogy az iskola igazgatója beavatkozzék magánéletébe. Az eredmény, a gyermeket kiveszi az iskolából, aki ezután kezdi meg igazán élni világát és egy év múlva gyermeke születik. (Folytatjuk.)
