Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-21 / 249. szám
1956 OKTÓBER 21. TOLNAI NAPLÓ S. AZ ÉRTELMISÉGI HATÁROZATRÓL: A határozat nyugodtabb légkört, nagyobb megbecsülést biztosít az értelmiségieknek Bessélgetés Dr Kurnik Ernővel és Dr Kapronyi Zoltánnal as Sregssemcsei Kísérleti Gasdaság vesetőivel Értelmiségi politikánk néhány kérdéséről szóló párthatározatot az értelmiségi dolgozók örömmel fogadták. Azokra a kérdésekre adott választ, amelyek foglalkoztatják az értelmi ségieket. A határozat számos pontja konkrét intézkedéseket ír elő, hogy az értelmiségi dolgozókat ezentúl senki se helyez ze háttérbe, hanem tekintsék egyenjogú dolgozónak. Az értelmiségi határozat jelentőségéről, annak végrehajtó sáról beszélgettünk el dr. Kurnik Ernő kutatóval, az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaságvezetőjével és dr. Kapronyi Zoltánnal, a kísérleti gazdaság- helyettes vezetőjével. Dr. Kurnik Ernő elvtárs arról beszélt először, hogy sokat beszélünk arról — különböző témakörökkel kapcsolva —, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg azok az elkövetett hibák, amelyek az elmúlt esztendőkben súlyosan rányomták bélyegüket egész politikánkra, így az értelmiségiekkel való foglalkozásra is. Majd arról beszélt, hogy az értelmiségi határozat megjelenése óta történt egy és más, amely mutatja, hogy a párt Központi Vezetősége jelentős mértékben változtatott már eddig is az értelmiségiekkel szemben folytatott politikával. A gazdaságban a tudományos munkát nagyban elősegíti, hogy szeptember 1-ével jelentős mértékű béremelést hajtottak végre az értelmiségi határozat előírásainak megfelelően. Ezzel valóban megszűntek azok az anyagi gondok amelyek többé-kevés- bé befolyásolhatták a közelmúltban a kutató munkát. — A határozat mindenekelőtt nyugodtabb légkört, nagyobb megbecsülést biztosít az értelmiségiek számára. A mi esetünkben nem annyira a felsőbb szervek, mint inkább az alsóbb szervek, és főleg a községi szervek azok, amelyek leg inkább nem értették meg munkánkat. A felsőbb szervek részéről általában eddig is éreztük a megbecsülést. A határozat megjelenése óta jelentős vál tozás tapasztalható azonban az alsóbb szervek munkájában is. — örülünk a határozatnak, ez szinte szabad utat adott nekünk ahhoz, hogy valóban a tudománynak, az élet által felvetett kérdések megoldására fordíthassuk minden erőnket. A határozatnak részünkre az a legfontosabb jelentősége, hogy nyugodt légkörben dolgozhatunk. Tudjuk, hogy a párt és az állam számít a mi munkánk rá is, szükségesnek tartja, hogy bizonyos kérdésekben meghallgassák a szakemberek véleményét. Ez a bizalom lehetővé teszi számunkra, hogy a kutató munkába belevigyünk minden fantáziát. A kutatásnál három dolog szükséges: legyen célja és fantáziája a kutatónak. Ha e kettő mellé párosul a nyugodt légkör, akkor a kutatás, kísérlet, előbb vagy utóbb jelentős sikerrel járhat. — Sokszor szemükre vetették a kutatóknak, hogy nem ért el eredményeket. A mi területünkön, a mezőgazdasági kísérleteknél, viszonylag hosszú idő szükséges ahhoz, — ha minden sikerül is —, hogy elmondhassuk: a kutatómunka eredmény. nyel járt. Mi, sajnos, nem rendelkezünk olyan felszerelésekkel, eszközökkel, hogy előre megmondhassuk, hogy a kísérletnek milyen eredménye lesz. Abszolút biztosra tehát nem tudunk menni. A múltban is. de jelenleg is egy élet kell ahhoz, hogy olyan eredményt érhessen el egy kutató, hogy az örökéletű legyen. A mi viszonyaink között bizonyos mértékig kedvezőbb a helyzet, de így is egy élet kell ahhoz, hogy egy-egy kutató 2—3 valóban jelentős eredményt érhessen el. — Eddig csak arról beszéltem, akik kimagasló eredményeket érnek el a kutatás terén. De ahhoz, hogy kimagasló eredményeket érhessen el valaki, annak szüksége van számos olyan „apró1’ eredményre is, amelyeket mások, hírnevet nem szerző kutatók érnek el. A siker a sok apró eredményből tevődik össze. Ők a tudomány névtelen hősei, rájuk is ragy szükségünk van, nélkülözhetetlenek. Nagyszerű az értelmiségi határozat ilyen értelemben is, mert gondolt a tudomány névtelen hőseire, javított anyagi helyzetükön a szeptember 1-i fizetésrendezés. Az értelmiségi határozatról dr. Kapronyi Zoltán a következőket mondta: — Még nem is olyan régen itt a községben is reakciósoknak neveztek bennünket. A helyzet eléggé kritikus volt, s a „hivatalos kö- zöny‘‘ és rosszindulat miatt szinte a társadalom kivetettjeinek éreztük magunkat. Nem sok gondot fordítottak arra a helyi vezetők, hogy megismer jék problémáinkat és a munkánkat. Tudom — mert erre számos példa volt 1945—49 között —, hogy az értelmiség, ha megvan a megfelelő bizalom mindént megtesz, ami tőle telik a sikerek érdekében. Sok mindent meg lehet csináltatni az értelmiséggel: kutatásokat végeztetni, szakvéleményt kérni, helyes nevelést adni ifjúságunknak, de csak akkor, ha megbíznak benne. A határozat elsősorban ezért jelentős: Minden bizonnyal jelentős eredmények elérésére fogja serkenteni az értelmiséget, ugyanakkor a párt, tanács és egyéb szeri vek részéről eloszlatja a bizál-: matlanságot. Ä termelőszövetkezet fiatallal... Nem lenne különösebb nehézség arról beszámolni, hogy a dunakömlődi Szabadság Tér. melőszövetkezetben jól halad az őszi munka. Lehetne arról is írni, hogy a termelőszövetkezetben a tagok mintegy 80—90 százaléka rendszeresen kiveszi részét a közös munkából... és lehetne sorolni a jól jövedelmező kertészetet, az öntözött kukoricát és így tovább. Mind- mind alkalmas arra hogy valóban öregbítse a szövetkezet jó hírét. Nem erről írok most, hanem a szövetkezet fiataljairól, azoknak -munkájáról mondok néhány szót, akik — ha lehet így mondani — még nagyobb terveket szőnek, mint a felnőttek. Fiatalok, akik előtt még az élet csaknem teljesen előttük áll, itt a szövetkezetben készülnek megalapozni jövőjüket. Szorgalmasan, jól dolgoztak egész évben. Már évek óta külön ifjúsági munkacsapatban dolgoznak. Addig amíg iskolakötelesek voltak, csak a nyári szünidőben vehették ki részüket a közös munkából, mint családtagok. Közülük többen még most is miután elvégezték az általános iskolát, de nem érték el még a 16. életévet, továbbra is, mint családtagok dolgoznak. A szövetkezetben azonban máris mindenki úgy gondol rájuk, mint a leendő szorgalmas szövetkezeti tagokra. Igen szorgalmasak, nem ritka a fiatalok tulajdonában a 150—180 sőt, a 190 munkaegységet igazoló könyvecske. Közülük néhánynak a nevét említsük meg, akiket mindenki ismer a faluban: Nádori Veronka, Nagy Mihály Deákfalvi Éva, Kiss Mária. A fiatalok a szövetkezetben példaképüknek tekintik a munkacsapatuk vezetőjét: Szilágyi Ilonkát. Csendes szorgalmas lány. — A lányok és asszonyok közül, akik a növényter- | melésben dolgoznak, neki van a legtöbb munkaegysége. Irányítja, szervezi a munkát a munkacsapatban. Megtartja a fegyelmet, s így nem kis része van abban, hogy a legjobbak között van az ő munkacsapata. Van tapasztalata rátermettsége — hiszen ezt bizonyítja az is, hogy két év óta ő vezeti a munkacsapatot. S e gazdasági évben is a szorgalmas, eredményes munkája után gyűlnek a munkaegységei — megdolgozott érte. De szüksége is van rá, fiatal, kell a kelengye is, 18 éves, lassan férjhez megy. Eddig 220 munkaegységet szerzett. A gazdasági év végéig még lesz vagy harminc. Számolgatja a munkaegységeket, mérlegeli azok értékét is s amint számította, körülbelül egyévi munkaegységéért megkapja a bútorát, sőt... Ha az általa tervezettnél talán jobb lesz a munkaegység értéke, még tolira is jut. Erre is szüksége van. Minden valószínűség szerint a szorgalom meghozza ebben az esetben is a jutalmat. A szövetkezetben jó értéke lesz egy-egy munkaegységnek. mint mondják 3.25—3.50 kiló búza, 1 kiló takarmánygabona, 3 kiló kukorica és számos egyéb mellett, mintegy 14—16 forint jut egy-egy munkaegységre. A terményt szabadpiaci árra átszámítva, Szilágyi Ilonka évi keresete meghaladja a 9000 forintot. Ebből jui kelengyére is, de elsősorban bútorra. Nincs akadálya most már annak hogy megvalósuljon a régi álma. Már el is ment Sztálinvárosba, hogy megnézze milyenek a bútorok milyen árban vannak. A dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezetet szeretik a fiatalok, mert tagjai is szeretik őket, s mert a szövetkezet jelentős mértékben elősegíti a fiatalok terveinek, vágyainak valóraválását. K. BALOG JÁNOS NÉHÁNY MEGJEGYZÉS egy tiaeaMstál Balatonfiireden mesélték, hogy az egyik ottani kertészetben évek óta kísérleteznek narancs termesztésével. A kísérletek „szép ‘ eredményt hoztak, mert az idén már termett egy narancs. Ne legyünk szerénytelenek: ha figyelembe vesz- szük a dunántúli éghajlatot, akkor ez az egyetlen narancs valóban eredmény s szembeszökő példája annak, hogy az ember a mostoha természeti viszonyokat is le tudja győzni. Termelési eredménynek persze felettébb gyenge, de ha arra gondolunk, hogy Magyarországon ezer év óta nem termett meg egy kosárral, akkor ezt a balatonfüredi árva narancsot olyan teljesítménynek kell tekintenünk, ami a hegyek elmozdításával ér fel. Az egyetlen narancs mögött természetesen heroikus munka, sőt hihetetlenül nagy költség van, amit most, amikor rendbe akarjuk hozni hét év gazdasági ziláltságát, szóba kell hozni. Nincsenek pontos adataim, de a füredi kertészetben azt mondták, hogy az egyetlen narancs árából több vagonnal vásárolhattunk volna Itáliából. És ennél a pontnál a balatonfüredi narancs története tragikomikus fordulatot vesz. Az elmúlt hét év gazdaságpolitikájában volt valami olyan irányzat, amely egy látványos belterjességre törekedett. A gyapotmezők, a virágzó gumipitypang és a narancsligetek ábrándja mögött egy naiv és ostoba elképzelés lebegett. afféle nagyhangú hetvenkedés, hogy majd mi megmutatjuk, mit tudunk. Meg is mutattuk. Hiába volt a józan ész és a szaktudás tiltakozása: amire a gazdasági vezetés önkénye kimondta, hogy lehet, azt kellett is és tűzön, vízen keresztülhajtották. A szomorú eredményt mindnyájan tudjuk, felesleges részletezni. A „tiszta lap“ politikája nem lehet teljes, ha nem terjed túl egyes személyek kicserélésén és egyes személyek rehabilitálásán. Meg kell változtatni gazdaságpolitikánkat is, revideálni kell minden korábbi tervet, mezőgazdaságban, iparban egyaránt. A különböző „tervszámok'' mögött megkell keresni végre azt is, hogy a tervnek van-#reáiis alapja és sürgősen ki kell iktatni minden milliókba kerülő kalandos tervet. Az országban még ma is több kísérleti gazdaságban foglalkoznak például a narancs meghonosításával, noha mindenki tudja, hogy az is kifizetődőbb lenne, ha ezeken a területeken krumplit termelnénk, bár vitathatatlan, hogy nem olyan szép a neve, mint a narancsnak. Azt is ideje lenne megvizsgálni, hogy mindenütt a talajnak, a hagyományoknak az éghajlati viszonyoknak legmegfelelőbb növényeket terme- lik-e? Ugyanígy szükséges leime az ország állattenyésztési lehetőségeinek is a felmérése. Az elmúlt évek minden írott hírverése ellenére is miért nem fejlődött kielégítő módon például a bonyhádi járás állattenyésztése, miért engedik, hogy olyan termelőszövetkezetekben is juhtenyésztéssel foglalkozzanak, ahol erre semmi alap nincs, vagy miért nem fejlődnek kellőképpen halgazdaságaink? S ha már itt tartunk, azt is meg lehet kérdezni, miért áll évek óta üresen az elmúlt évek gazdaságpolitikai baklövéseinek ijesztő példája, a 11 millió forintos költséggel épült szekszárdi gyapotegre- náló? A balatonfüredi naranccsal semmi okunk sincs kérkedni. Mégis, azt hiszem, nem árt, ha időnként mint a meggondolatlanság és a suta tervezés példáját idézzük: a „tiszta lapra“ nem lehet a narancstermesztéshez hasonló délibábos terveket írni. Mert hiába teljesítjük például a narancstermelési tervünket — mert Balatonfiireden végeredményben termett narancs —, ha a termés száz, vagy ezerszeresébe kerül annak, mint amennyit ér. A tervezésnek csak akkor van értelme, ha rentábilis is. Hét év alatt pedig nagyon sok olyan tervet agyaltak ki egyes okos emberek, mint a narancstermesztés kolosszális terve. Ezek pedig semmiképp sem férnek el a tiszta lapon. Csányi László XXXXXXXIsmét éliizem szint felett teljesített a Dombóvári Filtőiiáz Három hónappal ezelőtt izgalmas napokat éltek át a Dombóvári Fűtőház dolgozói. Ez volt az a nap, amikor 9 év után „megtört a jég” és végre a Dombóvári Fűtőházra is felkerülhetett a büszke Élüzem jelvény. Ez az eredmény öröm volt számunkra, mert nemcsak erkölcsileg hatott át bennüket, hanem magával hozta a jól dolgozók anyagi honoráriumát is. Felvetődött az a kérdés, hogyan tudott Élüzem lenni a Fűtőház most, s miért nem tudott előbb is? Először is mind- annyiunk előtt ismeretes, hogy a kapott terveket teljesíteni úgy lehet, ha annak feltételei biztosítva vannak. És ez, ami döntő mindkét negyedévben megvolt. Egy példa arra, mi is a feltétel: Ahhoz, hogy mozdonyaink az egy napra az egy hónapra, illetve egy egész negyedévre, meghatározott száz- elegykilométert teljesíteni tudják, az szükséges, hogy üzemképes, jó állapotba kerüljenek. Vagyis javításból eredően minél kevesebbet essenek ki a tenmelésből. Ezt a részét sikerült is teljesíteni, mert az előző időköz mérten a mozdony javításhoz szükséges anyagellátásunk megjavult. Nem áll fenn olyan eset, mint a múlt év utolsó negyedében, amikor volt olyan mozdonyunk, amely egy hónapig állt javításon azért, mert a javításhoz szükséges tűzcsöveket nem tudtuk beszerezni. A másik feltétele a tervek teljesítésének az, hogyan van megszervezve a tervek teljesítésének végrehajtása.Itt szeretnék megemlíteni egy dolgot, ami nélkül bármily nagy is a lehetőség, de ha ez hiányzik sose juthattunk volna el idáig. — Nem hiába van az a határozat, amely szerint a kapott terveket időben felbontani és a dolgozókkal ismertetni, tudatosítani kell. Ha ezt nem tesszük, nem látják dolgozóink miből, mennyit kell nekik végrehajtani és nem várhatunk kimagasló teljesítményeket. Mi erre kényesek vagyunk, s az az első teendőnk, hogy a kapott terveket üzemrészenként, mozdony- sorozatonként, mozdonyonként egyemberig felbontva ismertettük és a szűk keresztmetszetek felszámolására minden negyedévet megjelölve vállalásokat teszünk. így lehetett aztán az, hogy a tervek teljesítésében egyetlen egy munkaterület sem maradt el és minden területen minden tekintetben terveinket a III. negyedévben is Élüzem- szint fölött teljesítettük. Ezeknek az eredményeknek elérésében nem kis szerepe van pártvezetőségünknek és pártvezetőségünk részéről feladatokkal megbízott vezetőségi tagoknak és bizalmiaknak. — A pártvezetőség ezirányú munkáját az egyik pártvezetőségi tagon keresztül szeretném ismertetni. Herke János elvtárs, pártvezetőségünk oktatási felelőse nemcsak pártvezetőségi tag, hanem többszörös újító is. Ne említsek meg mást, mint azt, hogy a fűtőházi vízellátás megjavításáról sok szó esett már a pártvezetőségi értekezleten. Herke elvtárs, mint maga- sabbtudású műszaki vezető a vízellátási problémákat tanulmányozva, olyan újítást vezetett be, ahol évi 51.000 forint megtakarítást érünk el közvetlen anyagtakarékossággal de felértékelhetetlen az az összeg, amellyel a mozdonyok belső tisztaságát segítette elő. így részletezhetnénk mindazokat a helyes intézkedéseket, amelyek hozzásegítettek bennünket az Élüzem cím másodszori elnyeréséhez. Ez párosul azzal, hogy minden tekintetben a dolgozók véleményeinek meghallgatásával irányítottunk, s a dolgozók véleményének kikérése meghoz ta az eredményeket. Ha a IV. negyedévet is ilyen eredményekkel akarjuk befejezni ahhoz az eddigi felsőbb segítést tovább kell fokozni, mert most nem segítenek bennünket. Ugyanis az történt, hogy az igazgatóság szeptemberiben rendelkezésünkre bocsá tóttá a IV. negyedéves tervet. A terv kézhezkapásakor szűk keretek közt megállapítottuk, hogy a kapott tervek feszítettek, egyenesen teljesíthetetlenek. Mindennek dacára a tervet felbontottuk, a dolgozók elé vittük és megvitattuk. Ellenben nem volt egy olyan észrevétel sem, amely a kapott tervet reálisnak tartotta volna. Mindenütt sokalták a 18, illetve 22 százalékkal felemelt tervet. Úgy érzik dolgozóink, vannak még képessegeink, de ezt ők sem bírják. — Nyilatkozatukban többek között megjegyezték — hogy lesz idő, amikor a most megadott 18—22 százalékkal magasabb tervet teljesíteni tudják, amikor például nem lesz 16 darab mozdonyunk műhelyben és nem lesz vonatkorlátozás. A pártvezetés részéről egyet kellett értenünk ezekkel a véleményekkel és észrevételeinket meg tettük a felsőbb szervek felé. Sajnos, erre azt a választ kaptuk, hogy terveinket magasra kellett emelni, mert a Kanizsai Fűtőház egész éven át nem tudta teljesíteni tervét. Az ő tervük is magas volt és így az igazgatósági tervet el kellett osztani, mely szerint Dombóvár lett az, amelyet 22 százalékkal megterheltek. Mi ezzel nem értünk egyet, mert feltételezzük, hogy . felsőbb szerveinkben is vannak olyan elvtársak, akik meggyőződhetnek a tervek reálisságá- ról és figyelembe vehetnék, ne- csak azt a lovat üssük, amelyik húz, hanem azt is, amelyik nem húz. — Ellenben nézzék meg Kanizsánál mi az ok. és olyan irányban igyekezzenek segítséget adni nem pedig az egyiket tulpatronálni, a másikat pedig inaszakadtáig megfeszíteni. Reméljük, igazgatóságunknak sem kevés az az összeg, amelyet a tervjavaslatban benyújtottunk, hisz az az előző negyedévinél és a múlt év azonos negyedévéhez viszonyítva 10 százalékkal magasabb. — Nem történt tervjavaslatunkban alá- vállalás és reméljük, felsőbb vezetőink meg fognak érteni bennünket és a negyedik negyedévben is megadják a lehetőséget a reális terven keresztül. FÜLÖP LAJOS Dombóvár, Fűtőház.
