Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-03 / 233. szám

1956. OKTÓBER 3.

TOLNAI NAPLÓ

3

I bSIcskei gondok már nem az egyhelyben topogás gondjai...

Két hónapja múlt, hogy „Bölcskei gondok“ címmel cikket írtunk a Vörös Október Tsz életéről. A cikkben a többi között azt hiányoltuk, a termelőszövetkezet néhány tagjának elbeszélése alapján, hogy a Vörös Októberben nem gondoskod tak kellőképpen a jövedelmező állattenyésztés biztosításáról, az állatállományra alapozott pénzforrásokról, annak ellenére, hogy a takarmánybázis arra módot adott volna a szövetkezetnek. Mintegy 100 mázsa múltévi árpája, zabja és kukroricája volt abban az időben is még a termelőszövetkezetnek, de például hízott disznója, amit a szabad piaci értékesítésre szántak volna, hogy a nyári nagy munkák ide jén pénzelőleget oszthassanak a tagoknak, egyetlen egy sem volt. A pénz hiánya következtében viszont olyan helyzet ala kult ki a szövetkezetben, hogy az egyes tagok a közös munka elvégzése után esténként, éj - jelenként egyéni parasztokhoz, vagy . iparosokhoz mentek munkát vállalni, hogy családjuk számára némi pénzt biztosítsanak. Mások már annyira beleélték magukat a napszámos életbe, hogy a tsz földjein a közös munkában csak hébe- hóba vettek részt.

Felhoztuk az említett cikkben azt is, hogy a mintegy kétszázas juhállomány megrü- hesedett s emiatt semmi hasznot nem hozott a szövetkezetnek, sőt inkább ráfizetéses volt, csupán azért, mert hozzá nem értő kezekre bízták a különben értékes állatállományt.

MOST KÉT HÓNAP UTÁN

újból megkerestük a nem is olyan régen még nagy gondokkal küzdő termelőszövetkezetet. A látottak és tapasztaltak a két hónap előttinél sokkal szebb és biztonságosabb, tervszerűbb és meggondoltabb gaz •dálkodás képét mutatták.

Ma már van 32 hízója a termelőszövetkezetnek s ebből csak 12 hízó szükséges a beadási kötelezettség teljesítésére, 20 disznót pedig szabadpiaci értékesítésre hizlalnak. A malacállományuk is megszaporodott: 130 kismalacuk van,

melyek közül jó néhányat eladásra szánnak, csupán azért, hogy hizlalásra fogható süldőkkel cseréljék fel őket. Lám, két hónappal ezelőtt még úgy vélekedtek, hogy inkább legyen a takarmány a padláson és a raktárban, minthogy a sül dókért pénzt adnának. Úgy tér.

vezik, hogy a malacok árán vett süldőket majd januárban és februárban értékesítik, mint kész hízókat. Ez lesz a termelőszövetkezet jövő gazdasági évének első pénzforrása.

A juhászat körül is rendet teremtettek. A múlt heti szövetkezeti taggyűlésen megvitat tők a hozzá nem értő juhász ügyét és bár későn, a saját maguk kárán okulva, de mégis leváltották a régi juhászt s újat tettek helyébe: Illés Zoltán,

akinek az édesapja is aranyérmes juhász volt.

A REND ÉS A FEGYELEM ÉRDEKÉÉN

a legmerészebb lépéseket az előbb említett közgyűlésen tették meg a Vörös Októberbeliek. A két hónappal ezelőtt meg jelent cikk után az már nem igen fordult elő, hogy a tagok egy része a közös munka és a ■közös vagyon rovására máshová mentek volna napszámba. De az elmúlt idők munkafegyelmének lazítóival szemben, a szövetkezethez hűtlen tagokkal szemben nyiltan kellett beszélni a becsületes tagok véleményéről és követeléséről. A Vörös Október tagjainak a zöme — akik télen-nyáron becsületesen helytálltak, minden munkából kivették részüket — azt követelte, hogy akik nem teljesítették a kötelező munkaegységet, — férfiaknál 120, nőknél 80 — azoktól vonják vissza a háztáji földön termett gabonát, kukoricát stb.

A KÖZGYŰLÉS ezt nagyon helyesen, határozatba is foglalta, hisz néhá- nyan — ahogy a látszat mutatja — valóban csak azért léptek a szövetkezetbe, hogy a közel 1 hold háztáji földet megkapják és a jó termést a szövetkezetben lévő társaikat becsapva, elharácsolják. Egynéhány elhangzott javaslat alapján egy lépéssel tovább is mentek ezen a téren.

— Aki kivonta magát a közös munka alól, hátat fordított a szövetkezetnek, cserbenhagyta azt a legnagyobb munkák idején, azzal szemben a kizárás lehetőségét foganatosítjuk — mondták többen is a közgyűlésen s ezt határozatba is foglalták. Megszabták a közös földekről való betakarítás rendjét is. Kimondta a közgyűlés határozata, hogy a háztáji földekről csak szombaton és vasárnap takaríthatják be termésükét a szövetkezet tagjai, hogy a tsz őszi közös, nagy betakarítási munkáit és az őszi vetéseket ne hátráltathassa a munkaerőhiány. A hét két utolsó napján viszont a tsz összes fogata a háztáji betakar] tásban vesz részt.

Igaz, hogy az előző cikkben kifogásolt

ELOLEGOSZTÁS HIÁNYÁT

most sem pótolták azzal, hogy legalább kéthavonta rendszeres előleget biztosítsanak, de hozott az előző közgyűlés egy olyan határozatot, ami szerint a munkájukat rendesen végző tsz-tagok bármikor vehetnek fel a szövetkezet házipénztárából előleget akár 500 forint erejéig is. Persze az olyan tagok, mint Bereczki Ferenc — aki csak akkor ment ki 3—4 napot dolgozni a tsz földjeire, amikor neszét hallotta, hogy pénzt kaphatnak a tagok — nem részesülhetnek a kedvezményben. „Aki nem dolgozik és munkájával nem gyarapítja a szövetkezet vagyonát, az ne is kívánjon a közösen szerzett jövedelemből részesülni!“ így tartják a szövetkezet legjobbjai, s az így is van rendjén.

S, hogy valóban

ÜJ ERŐ ÉS ÚJ ÉLET

pezsdült a bölcskei Vörös Októberben, azt az bizonyítja a

legjobban, hogy a múltheti közgyűlésen 5 új tagot is vette!« fel, köztük Illés Zoltánt az új juhászt, Papp Gyulát és idős Kovács György 5 holdas dolgozó parasztot. Bár most sem mondjuk, hogy gond nélkül élnek a bölcskei termelőszövetkezetben, hisz most van az őszi munkák dandárja, s az igényelt árpavetőmag helyett „szemetet'1 küldtek hozzájuk — bosszúságot is okoz számukra, de a munka szinte ég a szövetkezetiek kezében. 60 hold ősziárpájukat már elvetették, s megkezdték a 15 hold rozs és 270 hold búza vetését is. Törik a heterózis kukoricát és a külön exportra termelt kukoricát, egy-két napon belül megkezdik a jó termést és .jó jövedelmet hozott két holdnyi piros fűszerpaprika szüretelését is.

— A bölcskei gondok már nem az egyhelyben topogás gondjai, hanem a jövő, még nagyobb eredményei biztosításának tervei. A jövő évben víztornyot akarunk építeni a tanya közepén, és Zetort aka runk vásárolni a magunk számára. Ilyenek most már a mi gondjaink — mondotta a búcsúzáskor Klárik Imre elvtárs, a Vörös Október elnöke.

Kis doiog — nagy bosszúság

A tisztaság nemcsak szép, hanem elengedhetetlen követel meny, s ezért csak helyeselni tudjuk, hogy a szekszárdi utcákat reggelente elárasszák azok a dolgozók, akik nagy seprőkkel, lapátokkal és egyéb utcát tisztító szerszámokkal az előző napi szeméttől, portól és piszoktól megszabadítják. Ez így nagyon helyes, de a sors (vagy inkább az illetékes szerv) kifürkészhetetlen akarata úgy rendezi e,zt a valóban nemes műveletet, hogy a seprés nyomán támadó porfellegek a munkába siető dolgozókat vagy

ami még szörnyűbb, a napközibe, bölcsődébe igyekvő anyákat és gyermekeiket lepik el.

Ez már helytelen. Állítólag már az illetékesektől több ízben ígérték, hogy a különben áldásos köztisztasági rendelkezést a végrehajtással ne tegyék áldatlanná. Ennek azonban ugyancsak állítólag az lett az eredménye, hogy az illető kérelmezőt azóta nagyobb adag porfelleggel látják el. Pedig a kérés szerény, és főleg teljesíthető. Tessék talán valamivel korábban az utcákat seperni.

Szolőlopás mozdonnyal

Nagy Ferenc

Egy szőlőcsősz mesélte ... Bátaszék—pécsi vasútvonal

keresztülszeli a Leperdpusztai Állami Gazdaság szőlészetét, így tehát mindennapi dolog, hogy egy szerelvény végigprüszköl a területünkön. Ezért az egyik hajnalban sem lepődtem meg, amikor egy fényes szempár közeledett a síneken. A mozdony azonban nem húzott maga után szerelvényt és legnagyobb meglepetésemre, a szőlő közepén megállt. Még ilyet sem láttam, hogy egy mozdony megálljon a nyílt pá

Hozzászólás

r ___

a

z „Oh Posta...64 című cikkhez

1956. szeptember 23-án egy cikk jelent meg a Tolnai Naplóban, mely a posta műszaki munkájával foglalkozott.

Az a véleményem, hogy helyes bírálatot kapott a posta műszaki részlege, a távbeszélő- hálózatok hibájának sürgős megszüntetése érdekében. Nemcsak a cikkíró munkaterületén van hiba a távbeszélőhálózattal, hanem máshol is olyan helyen, ahol még szükségesebb lenne a telefonszolgálat biztonsága.

Én nem olyan címet adnék a postának, amilyet a vasárnapi cikkíró tett, hogy „Óh, a posta”, hanem inkább azt, hogy Óh, mi lenne akkor, ha tűzesetet jelentenének valahormét és ezt a posta hibájából, — mivel a tűzoltóságnál is állandóan „sztrájkol” a hálózat —, a tűzoltóság késői riasztásából kifolyólag egy-két emberélet is a tűz martaléka lenne. Vagy mi lenne akkor ha komoly tűzesethez csak késve tudna a tűzoltóság kiérkezni, ahol már esetleg milliók vesznének kárba. Vajon nem gondol a posta arra, hogy ez teljes egészében az ő felelősségükre hárulna, mert őszintén megvallva, amióta a tűzoltó osztályparancsnokság telefonköz. pontot kapott, azóta majdnem minden nap. hol az egyik, hol a másik postai alkalmazott jön telefont javítani, de alig kiér a laktanyából,

tán még vissza sem ér a postához a központ ismét felmondja a szolgálatot.

Azt hiszem, hogy helyes lenne most már végre rendet teremetni a postán a hírközlések biztonságosabb lebonyolítása terén, mert előfordulhat az is, hogy pontosan valamelyik postai dolgozó vagyonában esik tűzkár és a tűzoltóság a rossz hálózat miatt, esetleg már csak az üszkös romokhoz tudna kiérkezni. De nemcsak postai alkalmazott érdekében, hanem a megye minden dolgozójának érdekében vetjük fel ezt a hiányosságot, hogy biztonságosabban tudjuk mi Is védenj feladatunknak megfelelően népünk életét és anyagi javait.

Amennyiben a tűzrendészeti osztálynál ezt a hírközlési formát meg nem javítják, úgy kénytelenek leszünk a tűzesetekkel kapcsolatos károkat, melyből kifolyólag a tűzoltóság nem tud beavatkozni, a posta felelősségére hárítani.

Úgy látszik hogy Szekszárdon, mivel már nagyvárossá alakult ki, ezt már nehéz biztosítani, vagy talán nincs megfelelő műszaki munkaerő? Úgy hiszem, hogy van. csak szervezettebb és lelkiismeretesebb munkát várunk a postától, a hírközlések biztosítása érdekében.

GOMBOR ISTVÁN

Iván kilométerekre az állomástól. Mondom, talán „de- fektje“ van, vagy kifogyott belőle a szusz és aztán el kezdtem arra felé menni. Alig hogy megáll leugrálnak róla a masiniszták bakterlámpával a kezükben, de nem a mozdony alá bújtak a hibát keresni, hanem egyenest be a szőlőtőkék közé. Oda akartam menni, hogy majd megkérdezem: „Miben lehetek a segítségükre, talán egy csavarral, vagy francia kulccsal“, de a kutya elkezdett ugatni, így megtudták, hogy a szőlőcsősz van a közelben. Visszaszaladtak a mozdonyhoz, talán még szőlőt sem vittek magukkal és — teljes gőzzel visszaszágul- dottak Bátaszékre. így aztán még azt sem tudjuk pontosan, hogy kihez volt szerencsénk...

Eddig a történet és az ember megtudja belőle, hogy még mozdonnyal is lehet szőlőt lopni... Sőt, ennek számtalan előnye van. Például: nem feltűnő, mert ahol vasút vezet, ott mozdony is jár, ha netalántán szükség van rá. könnyen „kereket lehet oldani“, a gyalogos csőszök nem tudják utolérni, a kutya nem meri megharapni, elég sok „szajrét’1 fel lehet rá rakni és így tovább. És ami talán a legfőbb: nem kell az embernek például a saját kerékpárját koptatni még ezért sem. A bányászok ugyanis elég sok szenet termelnek terven felül és így . rengeteg gőz van... A teljesség kedvéért el kell azonban azt is mondani, hogy ez a „mobilizált“ lopás azután történt, miután közzétették, hogy több száz vonatot leállítanak szénhiány miatt...

Boda

\ ugusztus második felében az a nagy öröm ért, hogy **■ felejthetetlen 2 hetet tölthettem Moszkvában, a Földművelésügyi Minisztérium által szervezett mezőgazdasági kül_ döttség tagjaként. A küldöttség moszkvai látogatásának fő célja az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás tanulmányozása volt, de megnéztük Moszkva nevezetességeit, valamint egy Moszkva környéki kolhozt és egy gépállomást is.

Utunkat oda repülőgéppel visszafelé vonattal tettük meg. Ahogy átszálltunk a Kárpátok felett, érdeklődéssel figyeltük a falvak mellett kiépült nagy kolhozközpontokat. Kombájnok, tarlót hántó lánctalpas traktorok dolgoztak az 1200 m magasságból is nagy tábláknak látszó szántóföldeken. Moszkváról már valamennyien sokat hallottunk, tudjuk hogy új érdekes látnivalók és élmények várnap ránnagy a csend. (Az ember egy mindnyájunkat meglepett nagyságával és gazdagságával.

A csendes város

Lehet, hogy másnak az a véleménye: egy elhagyatott középkori város lehet csak csendes, ma viszont ritkák az ilyenek — de aki ezt mondja az nem ismeri Moszkvát. Az utak itt legalább háromszor olyan szélesek, mint Budapesten, a terek tágasak, tele fával, növénnyel, tetszetős parkírozással. Ez a tágas, egészséges városépítés régi eredetű, mert nemcsak az új, hanem a régi városrészekben is megtalálható. Hiába szélesek azonban az utcák, tágasak a terek ahol óriási a forgalom, viszonylag nagy a csend. (Az ember egy világvárosnak több zajt is megengedne.) Villamos csak elvétve a külvárosi részeken zakatol. Az utasforgalom nagyobb része a világviszonylatban is páratlan Metrón bonyolódik le. amely beágazza az egész várost a házak és utak alatt. Egyes helye, ken emeletes, egymásfölé épített vonalakon száguldanak a kocsik, gyorsvonatnak beillő sebességgel a föld alatt. Hihetetlenül sok az autó Moszkva utcáin, valósággal egymást érik a város belsejében. A taxik közűi legkisebb a Pobjeda, legtöbb a nagy ZIM és ZISZ autó, de egyetlen egynek sem szabad dudálni. Az autók halkan, vigyázva surrannak tova. az emUtijegyzetek a Szovjetunióból

Irta: Papp Lajos, a gépállomások megyei igazgatója

berek pedig akkor mennek át az utcán a kijelölt helyeken, amikor akarnak. Nincs kiabá. lás, rendőrfütty, de még a baleset is ritka.

önkénytelenül is hazaröppentek a gondolataim, valahová a Nagykörútra, Budapestre, s az ellentét meglehetősen szembetűnő volt. Kerestem, kérdeztem ennek az okát és később pár- napos ottlétem után megtaláltam. Az emberek itt valahogy nyugodtabbak, nem idegesek, udvariasabbak jobban vigyáznak egymásra, mint nálunk.

A másik feltűnő jellegzetessége Moszkvának, ellentétben a magyar városokkal, hogy rendkívül tiszta. Nincs eldobott cigarettavég, nincs eldobott autó„ busz, vagy villamosjegy az utcán, s nemcsak azért, mert a hajnali órákban modern seprő, porszívó, locsológépekkel tisztítják az utakat. A tisztaság fő oka egyszerűen az. hogy az emberek nem szemetelnek. El- vétVei a forgalmasabb, helyeken látható egy-egy árva cigarettacsikk — eldobó ja idegen. Milyen üdvös lenne nálunk is valamilyen módon ezt megvalósítani. Nem lenne nehéz, hiszen a tisztaságot minden ember szereti.

Ez az egyre inkább épülő világváros azonban nemcsak csendes és tiszta, hanem növekvő is. Gombamódra nőnek a nagy modern lakóépülettömbök, a felhőkarcolók. Az építkezési munka nagymértékben gépesített. Igen szépek a már elkészült 30—35 emeletes felhő karcolók, amelyekből 17 van Moszkvában. Ilyen hatalmas épületkolosszus a nemrégen épült Lenin-hegyi Lomonoszov Egyetem. Azt mondják, 100 évnél tovább kellene élni annak, aki mindennap más szobában akarna aludni az egyetem épületében. Hasonló stílisú felhőkarcolóban van a Lenin-szálló is. Nevezetessége, hogy lépcső- háza nincs léglökéses lift működik benne. A moszkvai és Moszkva környéki házak legtöbbje tetején ott látható a T-alakú televíziós antenna. A vevőkészülékek nagyon olcsók,

hazai kereseti viszonyokat és vásárlóértékeket figyelembe- véve 700 forinttól kapható.

Azt hiszem már az eddigiek is bizonyítják, érdemes Moszkvában körülnézni, nem csoda hát, ha rengeteg a külföldi látogatója a világ minden tájáról. Mi is végigjártuk azokat a helyeket, amelyeket minden idegen meglátogat. A hatalmas felhőkarcolókat, az óriási sportkombinátot, a világhírű, hatalmas többemeletes bérházakat lefoglaló kép- és könyvtárakat. a méreteiben és ahyaggazdasá- gában párját ritkító mezőgazdasági kiállítást és a Kremlt, amelyet nemrég nyitottak meg a látogatóközönség számára. A Kreml dombon épült, magas, piros téglából rakott falakkal, bástyákkal van körülvéve, belsejében középületek, múzeumok, templomok vannak. Megnéztük világhíres kincstárát, s mondhatom. csodálatosabbat nem láttam. Két emeleten arany, ezüst,, drággkő mázsaszámra, különféle használati és díszítési eszközökben. Mértéktelen kincshalmaz van itt felhalmozva, a cárok kincsei.

II. Katalin cámő nyergében 4000 drágakő van. Az orleansi herceknek adott ajándéka 300 személyes ezüst étkészlet, 23 mázsa súlyú. Elefántcsont trónok, hermelinköntösök, aranyozott hintók láthatók mindenfelé. Aranyozott belsejű és tor- nyú templomok ejtik csodálatba a látogatókat, ezeket egy- egy győzelem alkalmával építtették a cárok.

A „Cár puskája” egy hatalmas régi ágyú, amely a Kreml egyik terén áll, 40 tonna súlyú, kalibere 89 centiméter. Ettől nem mesze van egy óriási harang ezüstből, átmérője 6 méter 15 centiméter, magassága is több, mint 6 méter. Egy tűzvész alkalmával 11 tonnás darab törött ki belőle. Szédítő kincshalmaz mutatja a cárok néptől szerzett gazdagságát. Kincsek, amelyeket azelőtt a nép nem látott, nem használt nem gyönyörködhetett benne. A mai orosz emberre azonbaft nincs hatással már az arany, az ezüst, a drágakő, díszítésre használják. A mezőgazdasági kiállítás főbejáratánál lévő ,,Népek barátsága” szökőkutat például 16 természetes nagyságú női arany szobor díszíti,, jelképezve a 16 köztársaságot. Ma már az arany a Szovjetunióban művészeti, építészeti célokat szolgál, s helyette az igazi érték a teremtő az alkotó emberi tevékenység — a*munka.

(Folytatjuk.)