Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-16 / 244. szám
1S56 OKTÓBER 16. TOLNAI NAPLÓ 3. A Tolnai Textilgyár kommunistái az évi terv teljesítéséért Jó két hónap választ el bennünket az új esztendőtől. Addig azonban még sok á tennivaló: meg kell szilárdítani újabb sikerekkel elért eredményeinket, de sok helyen van mit pótolni is, hogy a következő évben az ez évi eredményekre építve új sikereket érhessünk el. Most végsősoron 12 hónapi munkáról adnak majd számot... A TERVEK TELJESÍTÉSÉÉRT Jól tudják ezt a Tolnai Textilgyár kommunistái is, akik az előző évekhez hasonlóan most is az elsők között, a legjobbak között vannak, igyekez nek az üzem dolgozói közül is a legtöbbet tenni a terv érdeké ben. Az üzemben egyáltalán nem titok, hogy Sáli Ádám elytárs főművezető műszakja a legjobb már hosszú idő óta. De az is közismert, hogy az ő műszakjában van az üzem legjobban összekovácsolt blokkja, mégpedig az első blokk. Az üzem valamennyi dolgozója tudja, hogy ha valaki beteg a blokk dolgozói közül_ akkor sem marad árván a szövőgép, a blokk kollektívája megosztja maga között a beteg dolgozó gépeit, üzemeltetik és ezek a gépek is rendszeresen teljesítik a rájuk eső vetési tervet. Példájuk egyre inkább követésre talál. AZ ÁRUK MINŐSÉGÉÉRT Igen fontos, hogy az áru a meghatározott mennyiség mellett kifogástalan minőségű is legyen. Az üzem a termelt áruk mintegy 35 százalékát exportra gyártja. így tehát méginkább szükség van arra, hogy jó legyen a minőség, hiszen ez jelen tős devizabevételt biztosíthat az állam számára, s ugyanakkor jó hírnevet szereznek a magyar textiliparnak. A minőség állandó javításáért a pártszervezet tagjai teszik a legtöbbet, a kommunisták példát mutatnak. Nézzük csak meg a legutóbbi dekád eredmé nyét. Szabó Mártonné 100.2 szá zalékra teljesítette normáját és 99 százalékban elsőosztályú árut gyártott. Németh Jozefa 96.6, Guld Ferencné 96.5, Gravencz Ferencné pedig 95.2 százalékos minőségű eredményt ért el. Az természetes és talán nem is kellene hangsúlyozni, hogy mindannyian túlteljesítették a normájukat is. De lehetne sorolni tovább a jó munkájukat. A FONHATÓ HULLADÉKOK CSÖKKENTÉSÉÉRT. Nem kisebb gondot okoz az üzem vezetőinek az, hogyan lehetne a jelenleginél sokkal alacsonyabbra szorítani a hulladék, főleg a fonható hulladék százalékát. A kommunisták ja- vasolták_ hogy át kellene csévélni az export áruknál fel- használásra kerülő színes fona lat. A javaslat megvalósításával valóban csökkent a hulladék. De mindjárt meg kell mondani azt is, hogy a kommunisták kezdeményezése nem marad hatás nélkül. Igen sok pártonkívüli dolgozó követi az ő példájukat. Csupán egyetlen példával szeretnénk igazolni ezt. Az előkészítő vezetője új szerkezetet épített, amely a színes fonalak további megtakarítását eredményezi. Amint láttuk eddig is NEM ÖNCÉLÚ A PÁRTÉLET a Tolnai Textilgyárban. A párt szervezet termelést ellenőrző munkája közben nagy gondot fordít a fiatalok szakmai, politikai nevelésére. E téren a pártcsoportok jeleskednek. A pártcsoportok a saját munka- területükön gondoskodnak arról, hogy a fiatalok az üzem legjobbjai közé kerüljenek. Munkájuk jó eredménnyel járt, amit talán legjobban az bizonyít, hogy az idén eddig nyolc fiatalt vettek fel a pártszervezetben tagjelöltnek Közeledik a zárszámadás VAJMI KEVESET hallat magáról a hőgyészi Uj Barázda Termelőszövetkezet. A legjobbak között nem igen említi őket a szóbeszéd. Pedig az év elején, amikor a duzsiak is megalakították a termelőszövet kezetet, az volt náluk az egyik indítóok; sokszor látták a hőgyészi tsz-tagokat vásárolni, azok tehették, volt miből. Mindez a múlt év eredményei után volt. Vajon most ebben az évben is ki tudják harcolni az elismerést a hőgyészi tsz-tagok? Valószínű, igen. Habár munkájukról kevés hír adódott, dolgoztak szorgalmasan egész éven keresztül. Csak meg kell nézni a munkaegység nyilvántartást. Főleg az aratás, eséplés idején az asszonytagok is 27—34 munkaegység között teljesítettek, a férfiak ennél is többet. Most ősszel megint csak szaporodnak a munkaegységek, növekszik a jö vedelem. — Nem mondhatnám, kerestünk elég szépen — így Mező Eenedekné. — A férjemmel, kettőnknek több mint 600 n.unkaegységünk van. (Három és fél kiló búzát osztottak előlegként, tehát húsz mázsán felül kaptak búzát.) Persze, azért emellett panasza is van, szerinte Tóthné, a könyvelő ludas abban, hogy kevés a munkaegység. (Persze, különböző okok miatt nézeteltérés van kettőjük között, de hát ez melyik termelőszövetkezetben nincs meg?) Szóval azért nincs elégedetlenségre oka a hőgyészi tagoknak. Főleg most, hogy a halastót lehalászták. Bocsánat, nem egészen pontos kifejezés, hogy nem elégedetlenkedik a tagság, idézzük egyik tag szavait „Hát, a fene ezt a halat, az este úgy belaktam, hegy alig szuszogtam tőle, de reggel éppen olyan éhes voltam, mint azelőtt.“ (Ezek után tehát merészség a tagság megelégedettségéről beszélni.) A HŐGYÉSZI ÚJ BARÁZDA tagsága lassan most már eljut a zárszámadáshoz, ahhoz az időponthoz, amikor számvetést végeznek, mit is ér az egy éven keresztül végzett munka. Most még korai lenne meghatározott számokban beszélni — hallani tőlük — az azonban biztos, hogy elérjük, sőt, valamivel túl is haladjuk a múlt évi jövedelmet. Tavaly kiosztottunk munkaegységenként 3 kiló 51 deka búzát, 1 kiló kukoricát, azonfelül árpát, burgonyát, szappant, olajat, pénzt, úgy, hogy 30 forint néhány fillér volt egy munkaegység értéke. — Most pedig? Pénzben eddig 7 forintot fizettünk ki, de 9 forint lesz a készpénzrészese dés — mondja Szabó Orbán tsz-tag — tavaly csak valamivel hat forinton felül volt. Eddig három és fél kiló búzát osztottunk egységenként, de még jön hozzá körülbelül 20 deka. Aztán 5 gramm zsír, két gramm szappan a beadott napraforgó után... Ezekután látszólag úgy áll, hogy a szövetkezet alig fejlődött egy év alatt. Pedig fejlődött, méghozzá igen sokat. Ne mondjunk mást, mint azt, hogy a taglétszám tavaly 32 volt, most pedig 79. Igaz földterületük nem növekedett a létszám arányában, a 403 hold szántóról csupán 504-re. A sok tagnak munkát, megélhetést kellett biztosítani — ezért építették meg a télen s a tavasz- szal a halastót — az összmunka egység csaknem mégegyszer- annyi, mint tavaly volt. Igen komoly eredmény tehát, hogy ilyen körülmények közt is túlhaladják valamivel a tavalyi m u nkaegység-értéket. HOZZÁ KELL SZÁMÍTANI természetesen azt, hogy a múlt évhez képest szaporodott az ál latállomány, nyolccal több a te henük, szarvasmarhaállományuk tizenkilenccel több, mint tavaly, a sertés pedig harmincnyolccal több, amellett, hogy 70 darabot hizlaltak. így az állattenyésztésből származó bévé tel is több lett, mintegy 155 000 forintra rúg, míg tavaly csak 123 000 forint volt. Az év elején lépett be a szövet kezetbe Pech István bognár, aki április eleje óta mintegy 70 000 forintot „faragott össze” a szövetkezetnek A kertészet is adott 25 000—30 000 forint hasznot — szóval több volt a bevétel, mint a múlt évben. EZEK UTÁN most újból azt mondjuk, megelégedettek a tsz tagjai. Szabó Orbánnak és fiának együttesen 811 munkaegysége van, Liska Sándornak egymagának 399, Bús Elemérnek, aki a tavalyi zárszámadás után lépett be, 454. Bárki kiszámíthatja, csupán csak búzából milyen részesedésük van. A hőgyészi Uj Barázda tag sága most az őszi munkákkal van elfoglalva, de közben már egyre-másra a jövő évre terelődik a szó. Nem egy tag szól már a vezetőségnek, hogy ezt vagy azt, így vagy úgy kellene megvalósítani. Olyan javaslat is van, amelyet a vezetőség már el is fogadott. Götz János kertész javasolta, hogy a 15 hold kertészet helyett a jövő évben legyen csak öt, de ezenkí vül készítsenek 15 hollandi melegágyat, amelyből primőrárut vihetnek p piacra, mert jóviszony ide, jóviszony oda, ebben az évben a földművesszövetkezet csak akkor vette at az árut, amikor amúgy is sok volt belőle a piacon, amikor már leesett a zöldségfélék ára. Márpedig a termelőszövetkezet tagsága nem a földművesszövetkezet, hanem elsősorban a maga hasznára termel. A bognárműhelyben azóta meg is kezdték a melegágyak deszkakeretének az elkészítését. B. I. Egy lakásper — és ami mögötte van 1956-ban történt, még pedig a KV júliusi határozata után. Hogy miért tartjuk ezt fontosnak kiemelni az a későbbiekből kiderül. A rövid tényállás a következő: Szalók Józsefnét, egy zombai parasztasszonyt a Nagy tormási Állami Gazdaság volt szakácsnőjét a zombai tanács lakásából kilakoltatta azon oknál fogva, hogy nevezett vétett a szocialista együttélés szabályai ellen. A Bonyhádi Járásbíróság a kilakoltatást bírói ítélettel szentesítette. A Megyei Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy a Bonyhádi Járásbíróság és a zombai tanácselnök törvénysértést követett el. Szalók Józsefnét — mint a Megyei Bíróság ítéletének indokolása világosan kimondja, — nem lett volna szabad kilakoltatni, és a Bonyhádi Járásbíróságnak abban a formában, ahogy ez volt, nem lett volna szabad az ügyet egyáltalán tárgyalni, Lakatos Antal zombai tanácselnök azonban a párt és a tanács „tekintélyét” féltve, s a hivatali hatalommal visszaélve, Szalók József né lakását feltörette, személyi hol. mijait onnan eltávolíttatta s éjnek idején a mentőkkel a szék. szárdi kórházba szállíttatta Sza lóknét, mint őrültet. Ahonnan persze az alapos vizsgálat után nemsokára kiengedték, mint teljesen épelméjűt. Mi nem szállunk vitába Lakatos Antallal a tekintetben, hogy Szalók József né összeférhetetlen-e — vagy sem. Tegyük fel, hogy igen, de a törvény az ilyen civakodó természetű emberekkel is törvényes eljárást követel meg. Lakatos Antal, ha félti a párt és tanács tekintélyét, ha attól fél, hogy a párt és tanács tekintélye le lesz járatva, akkor elsősorban a saját meggon. dolatlan, törvénysértő eljárásától féltse. Mód van arra, hogy a szocialista együttélés szabályait sértő elemekkel a jog erejévej és nem az erő jogán járjunk el. Meg kell emlékeznünk e cikk keretében arról a rendkívüli tanácsülésről, amely Szalók József né ügyében lett egybehíva ,és amelyen a jegyzőkönyv tanúsága szerint a ta. nácstagok részéről olyan kijelentések is hangzottak el, hogy ,a bíróság úgylátszik nem hisz a tanácsnak, s annak adnak igazat pénzért, akinek nincs igaza”. Az egyik tanácstag pedig javasolja, hogy „... a bíróság a VB intézkedését hagyja jóvá és hozzon olyan határozatot, amelyben Szalók Józsefnét a községből is eltávolítsa, mert ha ezt nem hagyják jóvá, akkor fel lehet oszlatni az egész tanácsrendszert, mert egy két ügyvéd jó pénzért képes a tanács munkáját felborítani”. (!!!) Mi tudjuk hogy a zombai tanácstagok becsületes, népet szerető, rendszerünk megszilárdításáért dolgozó emberek, akik minden valószínűség szerint a törvényesség hű őrei s a párt- határozatok megvalósítói. Éppen ezért ilyen tanácsi taggyűlések, melynek — szervezettségének körülményei igen gyanúsak — alkalmasak arra, hogy becsületes, de jogi tudással nem rendelkező tanácstagokat félrevezessenek és a szenvedélyeket felkorbácsolva, helytelen irányba vezessék. Megkérdeztük Szabó Péter elvtársat, a megyei ügyész helyettesét, aki e törvénysértő do. logban hivatalból eljárt mi a véleménye ebben az ügyben. — Szabó elvtárs a következőket felelte: „Akkor járt volna el helyesen a tanácselnök, ha Sza- lókné összeférhetetlenségéről tu domást szerezve, a VB elé hívta volna, ahol meggyőző, nevelő szavakkal figyelmeztette volna őt, magatartásának helytelenségére, és csak ha ez sem használt volna, akkor konkrét esetbőj kiindulva az idevonatkozó törvények szemelőtt tartása mellett, kellett és lehetett volna Szalóknéval szemben eljárni. Mikor a nyomozás megindult, közöltük az esetet Bercsényi Vince elvtárssal, a járási tanács elnökével, aki helytelenítette a nyomozás elrendelését, de ha már el lett rendelve a nyomozás — mondotta, — az ügyész úgy járjon el, hogy az ügy ne kerüljön' a bíróság elé. Miért? Ezt Bercsényi elvtárs úgy indokolta meg, hogy Lakatos már évek óta a bonyhádi járás legjobb tanácselnöke és az ő bíróság elé állításával a tanácsi munkák felborulnának. Sajnos ezt az álláspontot osztotta Szabó István a bonyhádi járás pártbizottság első titkára is, azzal a különbséggel, hogy Szabó elvtárs elismerte, hogy „formális” törvénysértés van a dologban, azonban mégis célravezetőnek találja, ha a bíróság nem foglalkozik az üggyel. Beck András: FUJDOGÁI A HIDEG SZU (Folytatás.) Köszönés után az asztalhoz tessékelte vendégét az erdész. Nem ismerték egymást, lassan indult a beszéd.-rr Hidegszik az idő, itt az ősz! — így a vendég. — Hidegszik. már a vad- ludak is szállnak. —r*. Szállnak, de nem mind; Itt is maradt elég. Az erdész fölfigyelt a szóra. A vendég meg folytatta: — Hát bizony október vége van, fújdogál a hideg szél oszt a vadludak szorulnak a nádasban! Én is azok után járok. — Vadludak után jársz? Erzsikéin, kislányom, menj csak a konyhába, hozz valami harapnivalót meg egy kis bort a vendégünknek. Te meg öcsém kerülj közelebb. Rövid idő múlva jött a leány. Tányéron szalonnát, kolbászt, kenyeret, ikancsóban bort hozott. András csak most nézte meg jobban. Karcsú alakját, egyszerű, tiszta ruháját, két hosszú fonatban alácsüngő szőke haját. A leány szemét lesütve, szégyenlősen jött. Az ennivalót, bort az asztalra tette. — Tessék — mondta fülig pirulva. Visszafordultában egy pillanatra felnézett a legényre. Tekintetük találkozott. A leányka rövid ideig ott felejtette tekintetét a legény szemében Tétovázva állt az asztalnál. Zavarában igazított valamit a térítőn, azután ment vissza a kemencéhez. De András kezében is megállt a bicska, amellyel a szalonna után nyúlt. Olyan melege lett egyszerre, mintha nyár derekán járnánk. — Szóval vadludak után jársz öcsém, — vette fel a szó fonalát az erdész, miután látta, hogy vendége a falatozást befejezte. — Azok után bátyám. — Aztán csak magadba járod a nyomukat? — Többesen nem Igen lehet errefelé most. — Hát nem ... Aztán valami védelem van-e nálad? ... Ha baj érne? — Egy kis kuruc furfang, a két karom, no, meg egy rövid- nyelű fokos. — Elég az? Amíg a férfiak beszéltek, Erzsiké, csöndben kióvakodott a konyhába anyjához. — Édesanyám! Ugy-e, édesapám vadludaknak nevezi mostanában a bujdosó kuruco- kat is? — Úgy van, kislányom. — Akkor ez ... ez a legény a bujdosókat keresi? — Meglehet. — Édesanyám! De ha egyedül jár, nem érheti baj? Fegyvere nincs. — Azért kuruc, tud ez magára vigyázni, úgy nézem. — De ha napokig az erdőt, nádast járja, hol alszik, hot eszik? — Ahol a többi bujdosó — ahol kap. — Ugyan evette-e most eleget? — Kínáltad? — Én ... én ... nem mertem. De édesanyám bemehet ne, megkínálhatná. Megérti az anya gyermekének azt a szavát is, amit ki sem mondott. Az erdésznó is megértette leánya szavát, gondolatát. Szelíden megsímogatta haját, arcát. — Jól van, kislányom. Bemegyek és megbíztatom az evésre, no, meg majd a tarisznyába is teszünk egy kis útra- va!ót. A kínálásra azonban már nem volt Idő, mert a két férfi bú- csúzkodva kifelé igyekezett a szobából. — Várj itt egy kicsit — szólt az erdész — elébb körülnézek a csapáson, nem járnak-e rossz szelek. Az , erdészné a nagy sebtében összecsomagolt útravalöt erőltette a szabódó legény tarisznyájába, kulacsát megtöltötte borral.-*■ Aztán ha erre jár, máskor is nézzen be hozzánk, mindig szívesen látjuk — bíztatta az erdészné a legényt. — Köszönöm a szívességüket. Ha tehetem, máskor is elnézek erre. A leány felé fordult, szemével a leány tekintetét kereste. Köszönöm az útfa- valót, de szeretnék még valamit kérni. Itt a kiskertben egy szál piros rózsát láttam. Ritkaság az már ilyenkor ősszel... Ha megkaphatnám a süvegem mellé. — Azt... azt nem lehet — zavarodott és pirult bele a szóba Erzsiké. Maga Is megijedt amit mondott, hát sietve hozzátette: — Majd . . . majd ha visszajön. — Köszönöm! Visszajövök érte. (Folytatjuk.) Nem kell különösebb jogi tudás — fejezi be az ügyészhelyettes elvtárs nyilatkozatát — annak eldöntésére, mennyire helytelen most ez az álláspont. Mindenesetre az ügyészség nem fogadja el. de nem is fogadhatja el ezt az álláspontot. A szerkesztőség véleménye az ha Lakatos elvtárs „jó káder” is és ha munkája eddig eredményes is volt, mégsem lehet ez palást olyan cselekmények elkövetésének takarására, mely a párthatározatok sutba- dobását jelenti. * Epilógus: A Megyei Bíróság Szalók Józsefnét visszahelyezte lakásábaj a tanácsot kötelezte költségeinek megfizetésére. Az ügyészség pedig Lakatos Antal ellen megindította az eljárást hivatalos hatalommal való visz- szaélés és a személyes szabadság megsértése miatt.
