Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-14 / 243. szám

l#*e OKTOBER 14.

TOLNAI NAPLÓ

rr

Őszi szemlén

Néhány szóban egy kukorieatermesztési kísérletről r — Egy 40 holdas tábla „kiadó“ — Szüret előtt és szüret után — Érdekes újítás

Sokat hallottak ma már arról megyénkben is, hogy az Állattenyésztési Kutató Intézet Közép hídvégi Kísérleti Gazdaságában milyen szép, népgazdaságunk számára is jelentős eredmények születtek. A gazdaságnak nemcsak az állattenyésztési eredményei kiválóak, mert legalább gólyán joggal büszkélkedhetnek a ' növénytermelésben felmutatott kísérleteikkel is.

A Középhídvégi Kísérleti Gazdaságban több parcellán ösz- szehasonlító kísérletet végeztek annak megállapítására, hogy egyes kukoricafajtáknál, különböző sortávolságra vetve, milyen terméseredményeket lehet elérni.

A gazdaságban a kísérleteket öt-öt holdas parcellákon végezték. Elsőnek az F. korai kukoricát törték le és végezték el a méréseket, amelyek azt igazolják, hogy a teljesen azonos talajba és egyforma elővetemény után, de eltérő sortávolságra vetett kukoricák eltérő eredményeket hoznak.

Az öt holdon vetett Gödöllői ikersoros kukorica holdanként 3*,61 mázsás termést, a 70X 70-es kötésben vetett kukorica 45,63 mázsás, a 100X100- as kötésbe vetett kukorica 37,1 mázsás, a 90X90-es kötésbe vetett kukorica 41,34 mázsás és a 100 centiméteres s®r- és 40 centiméteres tőtávolságra vetett kukorica pe- 44,85 mázsás termést

adott.

(Az ikersoros és soros kukoricavetésen kívül a többi vetés négyzetesen történik.)

A Gödöllői ikersoros kukorica a gazdaság szakvezetőinek véleménye alapján búzaelővetemény szempontjából igen jelentős, mivel a széles sorközt teljesen gyommentes állapotban lehet tartani. Üjabb kísérlete a gazdaságnak, hogy az ikersoros kukorica után búzát vetnek. A talaj állapota megengedi, hogy szántás helyett a tárcsás művelést alkalmazzák.

*

Azt gondolhatná az ember, hogy a sióagárdí Béke Termelő- szövetkezet tagságának nincs szüksége arra a körülblül 40 holdas táblára, amely szerényen húzódik meg két gazdaság, a kajmádi és a palánki között. Ebbe a területbe ugyanis gondoljuk, hogy a tagság határozata alapján, egy évvel ezelőtt őszi búzát vetettek. A termést azután annak rendje és módja szerint kombájnnal learatták, 9 elcsépelték. A gabonát elszállították, egy részét ki is osztották, sőt ntár újból vetettek is, de a 40 holdas táblán még mindig ott éktelenkedik a letakarítatlan kombájn-szalma.

Feltételezzük, hogy a sióagárdi Béke Termelőszövetkezet állatállományának a szalmára nincs szüksége, de a tagságnak a pénzre annál inkább.

Ezért, ha más megoldás nincs, akkor adják el a szalmát, mert a felvásárlók, ha a szalmát alomszalmának is veszik át — és 14 mázsás szalmatermést számítanak holdanként

— akkor is minden mázsáért 22 forintot adnak, ami legkevesebb 12 300 forint nemvárt jövedelemnek felel meg. De ha már a tsz tagságának

a pénz nem számít, akkor nézzék azt. hogy ez a 40 holdas terület nem válik a tsz dicsőségére és hasznára, de nem válik az országoshírű szedrest gépállomás dicsőségére sem.

•

Alig pár nappal ezelőtt látogattunk el a Kanacsl Állami Gazdaság pincészetébe, ahol serényen dolgoztak az emberek, tisztították a hordókat, festették a préseket. Magyar Józsefné és Menyhei János, a gazdasági szőlészet két dolgozójának keze- nyomán a prések fehér és szép zöld .ruhát” öltöttek magukra.

— A paksi határban — mondotta Magyar Józsefné — ilyen szőlőt nem igen lehet találni.

Az olasz rizlingen például olyan sűrűn vannak a fürtök, hogy többet szinte már nem is lehetne ráakasztani.

Ez a bő termés természetesen nekünk is hasznot jelent, mivel prémiumban részesülünk. En tavaly 270 liter bort kaptam prémiumként és remélem, hogy ebben az évben is kapok ennyit.

—- A termés nagyon jónak Ígérkezik, a prémium is biztosan meglesz, hiszen

a tervezett 20 mázsával szemben 40 mázsa szőlőtermést várunk holdanként.

Az idei termés természetesen nem csak mennyiségileg lesz több a tavalyinál, hanem minőségben jobb is.

A szőlőben még nem, de a 90 holdas gyümölcsösben már befejeződött a szüret. Az eredmény sajnos, meg sem közelíti az elmúlt évit, amely részben érthető is, hiszen a tavaszi árvíz a gyümölcsös egyetlen fáját sem kímélte meg. A fák koronája alig látszott ki a vízből, néhol pedig 30 centiméteres termőtalajt vitt el az ár.

A dunaszentgyörgyi gazdáknak is lesz mit elvégezni még október folyamán, már csak azért is, mert az őszi gabonafélék túlnyomó részét még ezután kell elvetni. Nem kevesebb, mint 1200 holdon kell búzát vetni a dunaszentgyörgyi gazdáknak, s eddig csak néhányan. köztük Kanász István és Magyar János vetették el. A múlt hét végén esett eső — ha nem is volt sok — meggyorsította a ta- lajelökészftést s most nagyobb arányokban indulhatott meg a vetés a dunaszentgyörgyi határban is.

A múlt évben bevetették a

Ehhez képest mégis kielégítőnek mondható a termés, mert 16—17 vagon almát szedtek le, amelyből három vagonnal exportra tudnak szállítani.

Ebben az évben megyénk valamennyi állami gazdaságában az egyéb építkezések mellett szénaszárításra alkalmas légszárító szénapajtákat építettek.

A Kajmádi Állami Gazdaságban ezeket a légszárítókat azonban nemcsak a szálastakarmányok szárítására használták fel, hanem a tavasztól kezdve szárítottak itt fűmagot, búzát és legutóbb kukoricát.

Múlt hónap 20-án kezdték meg a gazdaságban a kukorica törését, amely természetesen még eléggé nedves volt és így azt morzsolni, darálni egyáltalán nem lehetett. A légszárító azonban megoldotta ezt a problémát is. összesen 1200 mázsa kukoricát szárítottak így, amely olyan tökéletes lett, hogy azonnal lehetett morzsolni és darálni.

B. R.

gazdák a kötelező vetésterületet, a tanács azonban nem nyugszik meg abban, hogy elvetik ebben az évben is. A vetés megtörténtét három napon belül jelenteni kell, a mezőgazdasági állandó bizottság pedig rendszeresen ellenőrzi a vetésterületek nagyságát.

A betakarítással elég jól állnak a dunaszentgyörgyiek, a burgonyát már felszedték, a kukoricaszedés Is túlhaladt már a felén, ebben a hónapban befejeződik. Tehát, minden erővel a vetéshez látnak a gazdák, hogy időben befejezhessék a vetéseket.

Felkészültek a télre

Allatátteleltetési szemlére jönnek össZe szombaton a bonyhádi Szabad Föld Tsz-ben a bonyhádi járás agronómusai és tsz elnökei. Erre készülnek a tsz-ben, s erre készül Hóner Józsefné, a tsz einök felesége is, akire a borjak nevelését bízták a tsz tagjai. Üjak az ajtók, a vakolat és a friss mész is még alig száradt meg az új borjúnevelőn, amelyet egy romos fészerből egy hónappal ezelőtt házilagosan építettek.

Lesz nézni, tapasztalni valójuk a meghívottaknak:

A hét darab itatással nevelt borjak közül a legidősebb 8 hetes és 160—170 kilogramm

Szépek és gondozottak a szarvasmarhák és a sertések is. Ad majd látnivalót az állatok téli takarmányozására való felkészülés. A tsz az elmúlt év tapasztalatain okulva' gondoskodik a szükséges takarmány készletről, az állatok jó átteleltetéséről.

A szálastakarmány, a 17 va- gonnyi pillangós, a hat és fél vagon réti széna szakszerűen kazalba van rakva,

gondosan vigyáztak arra, hogy az ősz és tél folyamán vizet ne kaphasson, alá ne ázzék. Eddig 500 köbméter silót készítettek, de a kukorica betakarításával egyldőben tovább folytatják a sllózást és még 1000 köbméter kukorieaszárból készült silót készítenek, amelynek tápértékét ctxkorrépaszelet keverésével növelik.

Lány a traktoron . • •

Az már úgy szokott lenni, akár fiú, vagy lány az illető, hogy alaposan meggondolja, mielőtt szakmát, munkakört választ. Mert csak az az ember tudja hivatását betölteni, aki nemcsak pénzkereseti lehetőségnek tekinti, hanem a munkáját szereti is. Szép eredményeket ér el az az állattenyésztő, aki a kis állat születésének első pillanatától kezdve gondozza, eteti, neveli azt, de szép eredményeket ér el a traktoros is, aki jóbarátjának tekinti a kissé hangos, csupa vasmasinát.

Szánt a traktor, mélyen jár az eke és boldogan szemléli az egymásra boruló barázdákat a traktoros: Sípos Ilona. Nem kell azon egy percig sem csodálkozni, hogy lány ül a traktoron, mert ő becsületes és kitartó munkájával bebizonyította, hogy megállja a helyét és végez olyan munkát, mint bármely férfi traktoros. Amíg azonban Sípos Ilona a Várdombi Gépállomásig, a traktoros életig eljutott, hosszú utat tett meg.

A szülő, az édesapa, vagy édesanya mindig idegenkedik az újtól, az ismeretlentől, idegen kedik az olyan foglalkozástól, szakmától, amely új, amely eltér a régitől. Sípos papa is ellenezte, hallani sem akart arról, hogy gyermekei, fia és Ica lánya a traktoros szakmát válassza. Az édesapa ellenkezése azonban megtört a két ,.gyerek” akaratán, akik traktorosok akartak lenni és azok is lettek.

Hat munkában szorgos év telt el, amióta Sí pos Ilona a traktoroséletet választotta, hogy a Várdombi Gépállomásra, került, és négy éve annak, hogy Balogh Gyula elvtársnak, a gépállomás másik kiváló traktorosának váltótársa. Mindkettőjüket jól ismerik a gépállomáson, a brigádterületükön, az alsónyék! tsz-ek és tsz.cs-k tagjai, de nemcsak ismerik, hanem elégedettek is munkájukkal.

A lány, Sípos Ilona munkáján keresztül meg mutatta már, hogy jól választott, amelyet bizonyít az is, hogy egy hónappal ezelőtt teljesítette már éves tervét, bizonyítják a kitüntetések és az oklevelek és nem utolsó sorban a munkája utáni jobb terméseredmények.

Dolgozik szorgalmasan, különösen most, az őszi szántások idején, mert Sípos Ilona azt akarja, hogy a körzetében ne maradjon felszán- tatlan terület. .— Rajtunk, traktorosokon múlik — mondotta —, hogy ezen az őszön minden talpalatnyi földet felszántsunk, mert jövőre csak akkor érhetünk el jobb terméseredményeket. Bodolay

Dunaszentgyörgyön is igyekezni keli a vetéssel

Akiket az iróasztalpolitika éveken keresztül ostorozott

Látogatás a gyönki Petőfi Tsz-ben

Ki tudná megmondani, hány lekicsinyítő megjegyzés hangzott el az elmúlt években a gyönki Petőfi Termelőszövetkezetről. Ezt elmondták „kulákszövetkezet- nek’\ „spekuláns-társaságnak”, mert nem tartják be minden tekintetben a minta- alapszabályt. Tehát sehogyan sem felelt meg az akkori politikának.

Most érdemes ellátogatni ebbe a szövetkezetbe a régi, ledorongoló „érvek" nyomá- bant s körülnézni kinyitott, szemmel.

Egyszer ezért panaszkodtak a szövetkezetre: „Csuda egy társaság ez, még állami hitelt sem igen akarnak felvenni, azt mondják hogy megélnek ők a saját erejükből is. Nem akarják rohamosan fejleszteni a gazdaságukat. Más szövetkezet örökké veri az asztalt hitelért, ezek meg tiltakoznak, ki hallott ilyet...” Való igaz így volt. Saját erejükből igyekeztek fokozatosan fejleszteni a gazdaságukat, a tagok azt így mondják: „Addig nyújtózkodtunk mindig, ameddig a takarónk ért.” Most ők a legboldogabb emberek mert nincs felhalmozott adósságuk és a jövedelmet nem viszi el a törlesztés. Ha fel is vettek tó — 15 ezer forintot valami nagyobb beruházásra, azt százszor is meggondolták, hogy jó lesz-e s nem jártak úgy mint egynémelyik szövetkezet, — hogy még akkor is kell törlesztenie a milliós adósságot, amikor már rég használhatatlan lesz a rossz típusterv alapján rosszul épített istálló.

Egyelőre „megelégedtek” saját maguk készítette sertésólakkal. Ahogy szaporodott a sertésállományuk, úgy építettek hulladékanyagból újakat Azt mondták, hogy ez is megfelel a 300 holdas gazdaságnak legalább annyira, mintha valamelyik építő ktsz, vagy vállalat drága pénzért megépítene egy úgynevezett „korszerű sertésólat'’ kimondottan „szakemberek" által. — A szarvasmarhaistállókat is így bővítették kicsinyenként, — ahogy erejükből tellett ahogy szaporítani tudták állományukat. Közben iparos is bekerült a szövetkezetbe, jelenleg ezek végzik az építkezést. A nyáron elkészítettek egy 100 köbméteres silógödröt. — Most egy tehénistállót építenekt mivel a meglévőkben már nem fér el a szarvasmarhaállományuk. Ezt is jórészt saját erejükből építik.

így vannak a gépállomással is. Sokat dolgoztatnak vele, de évről évre megfizetik a munkadíjat és csak olyan munkát végeztetnek vele, amire nem tellik saját erejükből: szántanak, a trágyát kihordatják. — A mag belemunkálását a földbe főként saját erőből végzik: jelenleg például lovakkal vetnek pedig csak 4 pár lovuk van. Nem egy szövetkezetben azt csinálják_ "hogy a sok lófogatot háztáji munkákra tartják és most ősszel, a nagy munkák idején is félnapokat állnak a lovak kihasználatlanul. ök még a háztáji kukoricát is inkább vontatóval hordatják be, mert az úgyis trágyát hord, így annak sem jelent munkakiesést és a lófogatok is dolgozhatnak. Még három pár ökörfogatot is tartanak, mert a hegyoldalakon bizony sem traktorral, sem lóval nem lehet boldogulni.

„Kulákszövetkezetnek” pedig azért nevezték él ezt a tsz-t mert jómódú középparasztok alakították, mert nem fogadtak be mindenkit soraik közé. Ha például olyan jelentkezett, aki már százféleképpen megpróbálta a kenyérkeresetet, de sehol sem tetszett a munka, sehol sem becsülte meg magát — becsukták előtte a kaput, de szívesen várták a jól dolgozó szorgalmas paraszt- embereket. Ezért lettek „be- felőfordulók”. Igaz, ezt így is lehet mondanit de nem gondolnám, hogy akad szorgalmas ember, aki rncga melle fogad egy kerékkötőt, aki csak azt lesi hogy mit lehet megkaparintani a szövetkezetből.

Mert azt meg kell hagyni, hogy a Petőfi tagjai ejytől- egyig szorgalmas emberek, a közös gazdaságnak élnek. Ami kor munkaidő van, akkor nem találni otthon egy munkabíró embert sem: még a3 asszonyok is eljárnak dolgozni rendszeresen pedig csak egyrészük tag és többnek kis gyereke van. így aztán van etetnivaló az állatoknak. A tavalyi kukorica utolját például akkor söpörték le a póréból, amikor megkezdték az új szedését. Osztanivalójuk is akad bőven, pénz is, termény is.

Az elnöküket ,idős Zengő Konrádot becsülik a tagok, már négy éve elnökük. Ez is mutatja, hogy a tagság milyen komolyan veszi a szövetkezést: Nem cseréli nyakra-főre az elnököt. Ám eddig neki is volt egy nagy „hibája": nem mindig törődött « felsőbb szervekt különféle instruktorok véleményével, hanem azt mondta, hogy majd a tagság dönt. A tagok pedig éppen emiatt becsülik. Ezt mondják róla: „Olyan ez a mi elnökünk, hogy nem hagyja magát egy pohár bor melleit rábeszélni olyan dolgokra, amiből nem lát hasznot a tag- ság.”

„Megsértették a mintaalapszabályt” — hangzott a következő vád. De meg ám.. Több olyan tag van, aki mellékesen segíti az idős apósának vagy édesapjának a 2—3 hold földjének a megművelését. Ezen még most is próbálkoztam velük vitatkozni hogy ez nem jó, mert a közös munka rovására megy. Ezt válaszolták: — Ne vicceljen már a kartirs, ezeknek a tagoknak van a legtöbb munkaegységük, hát akkor hogyan lehet őket hibáztatni. Igen, ők nem vették minden tekintetben „szentírásnak” a minta- alapszabályt, de mégis fejlődik a közös gazdaság, jobbon élnek a tagok. Vagy talán éppen emiatt.

És még, hogy spektilánsok a Petőfi Tsz tagjai ... Ebben van is valami. Az idén például kispekulálták, hogy szabad-; piacon értékesítenek legalább húsz sertést — miután már teljesítették beadási kötelezettségüket. De nem ám akárhogyan hanem Budapesten adják el valamelyik szövetkezeti standnak. Így még a szer- ződéses árnál is többet kap-r nak érte.

A gyakorlat tehát őket igar zolta. Jól tették, amikor nem hódoltak meg a régi íróasztalpolitikának: a központi, sabr Ionos intstruálásoknak, jól tették' amikor minden körülmények között azt vették és veszik ma is figyelembe, hogy hogyan tudják gyarapítani leghasznosabban gazdaságunkat és jól teszik,, amikor ragaszkodnak ■ önállóságukhoz és azt mondják: „Mi vetünk^ mi aratunk mi kapálunk —? így saját ügyeink intézésének a joga is minket illet.’' 1

BODA FERENC