Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-02 / 232. szám
1856. OKTÓBER. 2 TOLNAI NAPLÓ S Értelmiségi politikánk néhány kérdéséről A Megyei Pártbizottság kibővített ülése megvitatta a Központi Vezetőség határozatát Szeptember 28-án az MDP Tolna megyei Végrehajtóbizottsága beszámolója alapján a kibővített megyei pártbizottsági ülés megvitatta a Központi Vezetőségnek az értelmiségi politikánk néhány kérdéséről szóló határozatát. A pátbizottság ülésén több pártonkívüli értelmiségi dolgozó is részt vett. A VB. beszámolóját Rév András ejvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára ismertette. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszámolóból és a vitáról. Á végrehajtóbizottság beszámolója A Központi Vezetőségnek az értelmiségről szóló határozatát, megyénk értelmiségének túl nyomó többsége örömmel fogadta. Látják, hogy e határozatból a bizalom és megbecsülés sugárzik feléjük. Nagy tetszést váltott ki a határozatnak az a része, mely szerint az értei mifiég munkája nem származása, vagy múltja, hanem a felsza badulás óta eltelt tevékenysége alapján ítélendő meg. Megbecsülésüket látják abban is, hogy a párt határozata nagy gondot fordít anyagi helyzetünk további javítására. Megyénkben mintegy 4000 ér telmiségi dolgozó van. 1800 pedagógus, több mint 300 orvos, közel 400 mezőgazdasági szakember, 1500 pedig egyéb foglalkozású (műszaki értelmiség, jogászok, bírók, párt- és állami funkcionáriusok stb.) Megyénk értelmisége mintegy ötven—hatvan százalékát a régi értelmiség teszi ki. Helyes volt tehát pártunknak az a törekvése, hogy a régi értelmiséget megnyerje a szocialista építés számára. Ez a törekvés alapjában véve sikerrel járt. A jó kezdeményezések Helyes volt a megyei Pártvégrehajtóbizottság részéről, hogy az elmúlt év őszén egyrészt az agrár értelmiséggel, másrészt a fiatal értelmiséggel megyei aktívát tartott, ahoi az értelmiség problémáival is foglalkozott. Ennek eredménye a mezőgazdasági termelésben, valamint a DISZ-szervezetek kulturális tevékenységében "'mérhető-letó i ^ Építő munkánk eredményei nem választható el értelmiségünk áldozatos munkájától. Ellenkezőleg. Nélkülük, önzetlen gyümölcsöző munkájuk nélkül meg sem születhettek volna. Erre számtalan bizonyítékot tudunk felhozni. Megyénk ipara túlteljesítette ez év 8 hónapos teljes termelési tervét. Túlteljesítettük a munkatermelékenység tervét is, és valamelyest csökkent az önkölt ség. Az állami gazdaságokban közel 2 mázsával, a tsz-ben pedig közel 1 mázsával volt magasabb a búza termésátlaga, mint az egyéni dolgozó parasztok termésátlaga. Állattenyésztésünk is fejlődött. A tejhozam meghaladja a 2000 litert. Ezzel országosan a legjobbak közé sorakoztunk fel. Állatorvosaink lelkes munkájukkal elérték, hogy sokat javult az állategész ségügy. Lényegében leküzdötték a sertés, baromfi pestist. Az árvíz ideje alatt megyénk orvosai szinte hősies munkát végeztek. Nékik köszönhető, hogy az árvíz idején megakadó lyozták a ragályos megbetegedések elterjedését. Mindezekből az következik, hegy hála és megbecsülés illeti meg megyénk értelmiségének mindazon tagját, kik az adott munkaterületükön hazánk további felvirágoztatásán, dolgozóink életkörülményeinek további javításán fáradoznak. Pártunk Központi Vezetőségének határozata megállapítja, hogy értelmiségünk többsége magáénak vallja népi demokráciánk alapvető célkitűzéseit. Ennek ellenére az elmúlt 5—6 év során erősen nyugtalanító jelenségek mutatkoztak a párt és az értelmiség kapcsolatában, valamint az értelmiség, különösen a régi értelmiség körében. A végrehajtó bizottság beszá mólója ezután a K. V. határozata alapján részletesen elemezte azokat a körülményeket, amelyek lazították a párt és az értelmiségiek kapcsolatát, majd így folytatta: Számoljuk fel a szektás politika maradványait Az elmúlt években megyénk párt és állami szerveinek mun kája az elért eredmények dacára nem alakult kielégítően értelmiségi politikánk megvalósításában. A Megyei Pártbizottság és a Végrehajtóbizottság egyetlen esetben sem tárgyalta meg ezt a fontos kérdést. Nem tanulmányozta behatóan megyénk értelmiségének helyzetét, ritkaságszámba ment az értelmiségiekkel való tanács kozás. A párttagsággal nem tisztáztuk az értelmiség jelentőségét, szerepét társadalmunk fejlődésének minden területén. Nem lett megvitatva, hogy a technikai, a műszaki színvonal fejlesztésében, a mezőgazdaság átszervezésében, a hozamok no velősében, ideológiai és kulturális munkánkban milyen nagy az értelmiség szerepe. Munkánkra hosszú éveken keresztül az volt a jellemző, hogy nem vitával, érveléssel, hanem parancsolgatással akartuk az értelmiséget irányítani. Párt és állami szerveink, be leértve a megyei pártbizottságot is, az esetek többségében gazdasági, kulturális tervek kidolgozásánál, vagy fontosabb párthatározatok meghozatalánál nem veszik igénybe egyes kiváló szakemberek véleményét, közreműködését, kivéve a pártbizottságok mezőgazdasági osztályait. Ezért fordulhatott elő olyan eset, mint Gyönkön, ahol például annyi pénzt költöttek egy kultúrház javítására, amelyből a mostaninál jóval nagyobbat lehetett volna oan építeni. A párt és értelmiség kapcsolatában komoly károkat okozott az osztályharc feltétlen élesedéséről szóló helytelen elmélet (következményei. Ez -nagymértékben közre játszót* abban a bizalmatlanságban, ami főleg a régi értelmiség felé megnyilvánult. Ezért tudott elterjedni az olyan nézet, hogy az értelmiség azonos a kispolgársággal, vagy hogy a régi értelmiség nagyrésze reakciós. Ilyen körülmények között nincs semmi csodálatos abban, hogy az értelmiségeink egy része közömbössé, tartózkodóvá vált. Nem törekedett arra, hogy felelősségteljes munkát vállaljon. De hogyan is törekedett volna erre, mikor olyan légkör aralkodott, hogy ez sok esetben személyi biztonságát is veszélyeztette. Az egyoldalú megítélések következtében gyakran indult hajsza, főleg a pedagógusok ellen, az esetleges kulák-rokon- ság miatt. Ez a hajsza nem egyszer elbocsájtással, vagy éppen erkölcsi meghurcoltatással végződött. Mindennek következtében a régi értelmiség széles rétegeiben ott volt az a nyugtalanító érzés, hogy csak addig van rájuk szükség, amíg nincs elég munkás, vagy parasztszármazású értelmiség. Áz értelmiség marxista, neveléséről Népi demokráciánk nem lebecsülendő eredménye, hogy ér telmiségünk számottevő része megismerkedett a marxizmus— leninizmus alapjaival, szorgalmas munkával fáradozik ideoló giai képzettsége további javító sán. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évi pártoktatásban az értelmiség számottevő része tanulta főleg a pedagógusok, a marximust—leninizmust. Egyre több azoknak a száma is, akik elvégezték az öt hónapos pártiskolát, vagy ennél magasabb színvonalú marxista-tanfolyamokat. Többen, mint például párt- és DISZ-propagandisták derekasan helytálltak, jól végezték munkájukat. Azonban ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy ezzel elégedettek le gyünk. Nem lehetünk elégedettek azért, mert értelmiségünk egyrésze közömbös a marizmus—leninizmussal szem ben, nem foglalkozik ennek tanulmányozásával. Ennek több oka van. Legtöbb oka propaganda munkánk elmaradottságában, a propaganda munkánkban széleskörben kialakult és különböző formában megnyilvánult dogmatizmus- ban keresendő. Az értelmiség fejlődését ez kedvezőtlenül befolyásolta. Propaganda munkánkból hiányoztak a magasszínvonalú vi ták, hiányoztak az egyéni gondo latoknak bátor kifejtése, méghonosodott a betűrágás, elterjedtek az iskolás módszerek. Igen sokan vannak, akik még mindig nem látnak világo- san olyan kérdésekben, mint a munkásosztály és a párt vezető szerepe. Az értelmiség és! a munkás-paraszt szövetség stb Ez mellett még sokan vannak, akik számos burzsoá világnézeti maradványt hordoznak me gukkal. Figyelmen kívül hagytuk, hogy a régi értelmiség nagy része vallásos. És ahelyett, hogy e téren ideológiai meggyőző munkát végeztünk volna köztük, vallásosságukért egyszerűen reakciósnak bélyegeztük őket. Helyes-e beszélnünk régi és új értelmiségről ? Feltétlenül helyes, mert egyenlőre még van különbség az értelmiség e két rétege között. A régi értelmiség képzettsége, szakmai és gyakorlati tapasztalata gazdagabb, mint az új értelmiségé. A régi értelmiség általános művelt sége, külföldi tapasztalatai szélesebb körű, mint az újé. A régi értelmiség származása. politikai beállítottságában is különbözik az új értelmiségtől. Kétségtelen, hogy a régi értelmiség a felszabadulás óta nagy változáson ment keresztül, azonban ezeket a különbségeket ha tagadnánk és nem küzdenénk ezek megszüntetésére, akkor akadályoznánk a régi és új értelmiség egybe- forrottságót. Az elmúlt években nem alakult kielégítően a régi és az új értelmiség, . kapcsolata ebben közrejátszott a személyi kuL túsz, valamint az osztályharc feltétlen éleződéséről szóló elmélet által kialakult légkör. Ebben a légkörben sok régi, egyébként becsületes munkát végző értelmiségi ellenséges elemnek lett megbélyegezve. Különösen akkor, amikor nem értett egyet a vezető egyik, vagy másik elgondolásával. A régi és új értelmiség kapcsolatában komoly változást ho zott a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa. A kongresszus nyomán szabadabb légkör alakult ki, sok korábban elkövetett hiba feltárult, ezek egy része ki lett javítva, illetve kijavításuk folyamatban van. s A tapasztalatok mutatják, hogy fiatal értelmiségünk több sége a rábízott feladatokat sikeresen megoldotta. Ennek dacára szakmai továbbképzésük nem alakult kielégítően. Politikai fejlődésünkben is az utóbbi időben megtorpanás tapasztalható. Az elmúlt években történt némi előrehaladás az értelmiség közötti pártépítő munkánkban. Amíg 1955-ben 38, addig ez év augusztusáig 75 értelmiségit vettünk fel tagjelöltnek. Ezek a számok mutatják, hogy volt valami minimális előrehaladás, de azt is mutatják, hogy nem volt kielégítő az értelmiség közötti pártmunkánk. Az értelmiségiek közötti párt oító munkánk gyengeségének legfőbb oka pártszervezeteink értelmiséggel szembeni szek- táns magatartásában van. Hova vezetett ez a szektánsság? Ez odavezetett, hogy az elmúlt években számos értelmiségi, főleg pedagógus ki lett zárva indokolatlanul a pártból. Másokkal szemben pedig túlzottan, sokszor durván alkalmazták a fegyelmi eljárásokat és ez is sok esetben a kizárásban öltött testet. Feladatok Mivel megyénk megszűnik, ezért nem terjesztünk elő határozati javaslatot. Csak néhány közvetlen konkrét feladatra hívjuk fel a párt, állami és tömegszervek figyelmét, ami a Központi Vezetőség értelmiségről szóló határozata végrehajtását segíti elő. A járási pártbizottságok pedig a saját területüknek megfelelően konkrét határozatot fognak hozni. 1. Egyik legfontosabb feladata megyénk párt és állami szer veinek, hogy határozottan lépjen fel a párt politikáját és az ország érdekeit sértő minden ;*n nézettel szemben, amely az értelmiség szerepét, jelentőségét, munkáját a szocializmus építésében lebecsüli. Nagyobb megbecsülést és teljes bizalmat kell biztosítani az értelmiség számára. Bátran vonják be őket az adott terület gazdasági, kulturális, községpolitikai tervezési kérdések megoldásában. 2. Nagy gondot kell fordítani régi és új értelmiség összefor- rottságának megerősítésére. Ez nemcsak párt, állami és tomegszerveink feladata, de feladata ez valamennyi értei miségnek is. 3. A most kezdődő pártoktatásba mind több értelmiségit vonjanak lpe. Itt nemcsak a parttagokról van szó, hanem a pártönkívüliekről is. Emellett pártbizottságaink tartsanak az értelmiség számára diferen- ciáltságnak megfelelően a legjobb előadók bevonásával magas színvonalú elméleti előadásokat, kül- és belpolitikai tájékoztatókat. 4. Fő feladatként áll előttünk az értelmiség és a párt kapcsolatának megjavítása. Éppen ezért pártbizottságaink és pártszervezeteink törődjenek az értelmiség problémáival, ismer jék meg úgy is, mint egyes személyek, de úgy is, mint a kü lönböző munkaterületen dolgo. zó értelmiségi problémákat. Ne féljenek ezeket behatóan tanul mányozni, erről az értelmiségiekkel érdemben tanácskozni és a lehetőséghez mérten különböző intézkedéseket megtenni. 5. Végül, de nem utolsó sorban az a feladat, hogy a párt és állami funkcionáriusok az egész párttagságunk, értelmisé étink megismerje és kezdjen hozzá a Központi Vezetőség ezen határozatának végrehajtásához. Ezért járási és városi pártbizottsági értekezleten tár- "valják meg egy hónapon belül a területüknek megfelelően a határozatokból adódó konkrét feladatokat. Ezenkívül az októberi párttaggyűléseken, kü lön napirendi pontként tárgyalják meg az értelmiséggel kapcsolatos párthatározatot. Á hozzászólások A vitában elsőnek dr. Erdélyi János kórházi főorvos kért szót. Elmondotta, hogy az értelmiségi dolgozók többsége örömmel fogadta a határozatot. Kifogásolta, hogy egy ilyen nagyjelentőségű határozat, amely az értelmiséget foglalkoz tatta legfontosabb kérdéseket veti fel. nem jelent meg a Szabad Népben. Ezután elmondotta, hogy nem lesz könnyű feladat a határozat megvalósítása, arrtely felszámolja az értelmiséget lebecsülő szektás- politika maradványait. Elmondotta többek között — az új és régi értelmiség kapcsolatát vizsgálva —, hogy eddig a régi értelmiség azért nem foglalkozott mindenütt kielégítően az új értelmiséggel, mert abban saját sírásóját látta. Ha ez így volt az orvosoknál, méginkább így volt ez az értelmiség többi rétegénél, ahol * viszonylag rö- videbb idő alatt lehet felnevelni az utánpótlást. A kommunista értelmiség helyzetét vizsgálva elmondotta hogy megkövetelték tőlük, hogy jó szakember legyen és példát is mutasson. „Ez a gyakorlatban másfél ember munkájának elvégzését jelentette. Emellett számos megbízatás ne hezedik vállaikra. Szükség van arra, hogy meghallgassák és figyelembe vegyék véleményeiket, de nem szabad túlterhelni sem őket.“ Elmondotta, hogy a napi munkája mellett 27 féle megbízatása van, s nem képes egynek sem eleget tenni Szügyi Elek elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára felszólalásában önkritikusan vetette fel saját hibáit az értelmi séggel történt szektás cselekedeteiért, majd elmondotta, hogy jogos a bírálat amiatt, hogy a párt VB a határozat megjelenése után több hónappal hívta csak össze a pártbizottsági ülést. E huzavona a területrendezés miatt volt. A VB úgy vélte, nem feltétlenül szükséges a pártbizottság ösz- szehívása a határozatból származó feladatok megvitatása cél jóból, mert nem hoz az ülés határozatot. Elmondotta, hogy az értelmiség egy rétegében bizalmatlanul fogadták a határozatot, mert az eddigi politika következtében nem voltak megbecsülve az értelmiségi dől gozók, sok sérelem érte őket. A bizalmatlanságot csak szívós. kitartó munkával tudjuk eloszlatni, amelyben a szó egy a tettel. Székely Iván elvtárs megyei főállatorvos elmondotta hozzászólásában többek között, hogy az értelmiségi dolgozók örömmel fogadták a határozatot. Felszólalása későbbi részében pedig a következőket mondotta: „Kezdettől fogva bizalmatlan volt az értelmiség az olyan vezetőkkel szemben, akik a szakértelem hiányát uta sítgatással, parancsolgatással akarták pótolni. Sokszor az élettől elszakadt vezető úgy gondolta, hogy ért a gyógyításhoz, a növényápoláshoz, az állattenyésztéshez és mindenhez, amit az élet felvet. Hozzászólásában kifogásolta végül a „régi és új’1 értelmiség különválasztó sát, mert mint mondotta, mindkettőnek közös a célja: segíteni a párt politikájának megvalósítását, a népjólét emelését. Dr. Máté Géza, a megyei könyvtár vezetője is helyesnek tartotta volna, ha a Szabad Nép közli e fontos határozatot. Saját példájával igazolta, hogy az értelmiséget sokszor jogtalanul háttérbe szorították, s nem egy esetben üldözték is. Felszólalása során elmondotta még. hogy a határozatot csak úgy lehet végrehajtani, ha az értelmiség és a párt között helyes kapcsolat alakul ki. Fridrich Gyula, a Tolnai Selyemgyár főmérnöke: — A Központi Vezetőségnek ez a ha tározata mindenekelőtt a bizalom légkörét teremtette meg, amire rendkívül nagy szükség volt. Meg kell azonban azt is mondani, hogy a határozat maga nem cldott meg minden problémát, ez csak a megvalósítással érhető majd el. Az előző években ugyanis nagyon sokat éreztük saját tapasztalatainkon. hogy egyes vezetők nem úgy bántak velünk, ahogyan azt megérdemeltük volna. Nagyon sok volt a személyek elleni rosszindulat és ez nyilván a munka rovására ment. Nagyon sok sérelmet okozott a „káderanyag-dosz- sziék“ rendszere. Ide ugyanis ami egyszer bekerült, az megmásíthatatlan volt. Ha valamilyen hibát elkövettünk, az nem egyszer felnagyítva került — egyes vezetők rosszindulata miatt — a káderanyag közé. Az ember azonban hiába változott meg az évek során, a káderanyag nem változott. Véleményem szerint felül kell vizsgálni éppen a további bizalom érdekében ezt a rendszert. Ezután beszélt még Fridrich elvtárs a fiatalok nevelésének néhány időszerű problémájáról. Pólya József, az állami gazdaságok megyei igazgatója: — A legrosszabb helyzetben talán a régi gazdatisztek kerültek, pusztán azért, mert uradalomban töltöttek be vezetőállást.. Ez nagy hiba volt, és véleményem szerint már kezdettől fogva különbséget kellett volna tenni a volt gazdatisztek között és aki igyekezett becsülettel dolgozni, azt értékelni kellett volna, nem pedig egyformán durva módszerekkel bánni azzal, aki valamikor gazdatiszt volt. Ez természetesen bizalmatlanságot szült bennünk és az országnak is csak kára lett belőle mert sok jó szakembernek' vette el a kedvét. Az értelmiség többségében azonban megvolt a jóindulat, igyekeztek közeled ni a népi demokrácia felé, mi, mezőgazdasági szakemberek mindenekelőtt gazdálkodni akartunk. Sok esetben nem csak a jóindulatunkat nem ismerték el, hanem még a szaktudásunkat sem, 4—5 évvel ezelőtt például még az volt a divat, hogy az égvilágon minden ki értett a gazdálkodáshoz, mindenki tudott szempontokat adni, csak éppen a mi véleményünket nem vették figyelembe. A gyapottal évekig kínlódtunk, mi megmondtuk időben, hogy mi a baj, csak éppen nem vették figyelembe és ráadásul megbízhatatlannak bélyegeztek bennünket s nem egy esetben jött a rendőrség... Az önállóság ami a gazdálkodás alapja, csak alom volt számunkra — szempont, határidő, ez volt az „önállóság“ és ha éppen ennek nyomán nem úgy ment minden, ahogyan kellett volna, „szabotálok“ lettünk. 1953 után volt bizonyos fejlődés, de ez csak kezdet volt. Ügy gondolom, hogy a Központi Vezetőségnek ez a határozata egyszersmin- denkorra véget vet azoknak a rossz módszereknek, amelyek eddig jogosan sértették az értelmiségiek önérzetét és ez a határozat valamennyiünkben nyugalmat szül. Rácz Lajos a Megyei Tanács oktatási osztályának vezetője: — A határozattal nagyon egyet értünk, de meg kell mondani azt is, hogy végeredményben annyit fog érni, amennyi megvalósul belőle. Ezt azért mondom, mert már eddig is volt-nn rendelkezés — igaz, nem ilyen átfogó és mindenre kitér jedő, mint a jelenlegi — amelyet az illetékes szervek nem hajtottak végre teljesen. Példának elég itt utalni a tanítói földekre, lakásokra. A határozatra s annak végrehajtására nagy szükség van, mert még a legutóbbi időben is éreztük a velünk szembeni bizonytalansi got. Mindenekelőtt az önállóság hiányát éreztük. Én oktatási vezető vagyok, de magam hiába láttam, hogy egy bizonyos feladatot hogyan lehet leghasznosabban megoldani — keresztül húzták a számításomat. Előfordult, hogy egy pedagógus áthelyezésének ügyében a pártszervektől ellentétes „utasítgatásokat“ kaptam és most nem tudom, hogy végeredményben mit tegyek. Ahhoz, hogy az oktatási munka eredményesebb legyen, ilyennek nem szabad előfordulnia, mindenekelőtt ezért időszerű ez a határozat és ezért lesz szükséges ennek a végrehajtása. Miklós Péter, a dombóvári gimnázium igazgatója: — Nekem az az érzésem, hogy jelenleg bizonyos mértékig olyan felelőtlen időszakot élünk és ez éppen a rehabilitálásokkal, a régi sérelmek orvoslásával kapcsolatos. Nagyon sok ember mostanában csak beszél, bírál s minden további nélkül kéri a rehabilitálását. Az kétségtelen, hogy sok embert jogtalan sérelem ért, különösen az értelmiségiek közül, de véleményem szerint ezt a munkát sem lehet mechanikusan, „statisztika formában“ végezni, mint ahogyan azt egyes helyeken teszik éppen azért, hogy ne kapjanak elégtételt azok, akik valóban hibásak voltak, mulasz tásokat követtek el, mert ez végül is majd odavezet, hogy egyes emberekben csökkenti a felelősségérzetet. Véleményem szerint a rehabilitálásnál mindig figyelembe kell venni a köz véleményt is. Nagyon fontosnak látom, hogy minden értelmiségi dolgozót elsősorban képességeinek megfelelően dolgoz tassunk, mert a pedagógus elsősorban nyilvánvalóan a nevelés terén tud jól dolgozni és éppen ezért nem valámi szerencsés, amikor a tanítónak olyan megbízatást adnak, hogy mozgósítson a trágyahordásra. Horvai Árpád, a szekszárdi gimnázium igazgatója: —Eddig mindenekelőtt bizalomra vártunk, mert nem volt önállóságunk, néha az embernek mint vezetőnek még a léte is bizonytalan volt, mert valamilyen közvetett formában megtudta, hogy nincsenek megelégedve a munkájával egyes felsőbb vezetők. Nagyon sok kezdeményezésünk volt minden téren, de a megvalósításhoz már nem voltunk minden esetben elég (Folytatás a 4. oldalon.)