Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-23 / 225. szám
1956. SZEPTEMBER 23. TOLNAI NAPLÓ 5. Egy helyi kezdeményezés viszontagságai Irigylésre méltó az a szívós munka, amellyel a németkéri tanács megépíttette az azóta már míködő téglaégetőt. Tavasszal kezdtek hozzá, s a kiadásokat a községfejlesztési alapból erre szánt 25 000 forinttal fedezték. Helyet készítettek a jövendő tég- laégetőnek, szántókat építettek, különböző szerszámokat, lapátokat, ásókat, talicskákat vásároltak. fuvaroztak és addig nem volt nyugalom, amíg meg nem indulhatott a téglaégetés. Mindenki örült, különösen amikor látták, hogy a vállalko zás sikerrel jár. Nem kell Paksról, 13 kilométerről szekereznl a1 téglát, lesz helyben is elég. 147|( állami ház javításához, járdák(i építéséhez kell a községnek az|l anyag. Az egyéni gazdák is soH1 lkat vásárolnak, s a faluban!* előbb-utóbb nagyobb építkezések* lesznek, hiszen négy tsz és öt* termelőszövetkezeti csoport v .n.p Az első széria égetett tégla utáni l jelentkezett a vidék is. Dunaföld-|| várról, Kajdacsról, Cecéről érkeztek igénylések. valósítást. A Ságvári Tsz átvette volna a téglaégetőt, ha nem feltétel, hogy a téglát csak 460 forintos áron a környező tsz-ek- nek kell kiutalni. Gondolkozott a földművesszövetkezet is az átvételen, de végül visszalépett. Mit volt mit tenni, a tanács újra kezdte a pénzhajszát. A járási községgazdálkodási osztály tudna egy módot — körülbelül egy hónap múlva, ha valamelyik járásnak maradna pénze, talán sikerülne megkapni és a német* körieknek adni, — de ez nagyon bizonytalan. Végre a sok huzavona után a Megyei Tanács Tervosztálya biztatót mondott. Kaphatnak az építkezésre beruházási hitelt, csak készítsék el a költségvetést. Pénz tehát lenne, de nem kell azt hinni, hogy Németkéren már épül a körkemence. Nem épül, és valószínűleg nem is fogják építeni egyhamar. A beruházási hitel egyik kikötése ugyanis, hogy a munkát csak KTSZ végezheti el. Olyan építőipari A németkéri tanácsot azonbanp két okból nem elégítették ki e/tk|! a sikerek. Egyrészt azért, mert!1 ha több téglát égetnének, az Isf elfogyna, másrészt, mert a tábori égetés nem kifizetődő, még 550 forintos ár mellett sem. Sok, a selejttégla, ami emeli a has» nálható anyag árát. Ezért hatá roztak úgy, hogy tovább fejiesz-1 tik az üzemet. körkemeneet és1 kéményt építenek. Mikor a tér t megszületett, még nem sejtette! mennyi akadállyal találkoznak, mer* talán hozzá sem kezdtek volna, hiszen azóta elkezdődött az utazgatások tárgyalások iciő szaka: pénzt xell szerezni az épít kezeshez, A jáiási tanács hitelkerete kimerült. így jó ' nem tudtak adni a németkéri tanácsnak csak elismerést és ige-' retet, ami ugyan jól esik, de körkemencét nem lehet belőle építeni. Sebaj, ha a pénz nem jön a# tanácshoz, menjen a téglaégetőt a pénzhez. Jő terv, lássuk a meg-. \ Kedvezőbbek lettek a hitelfeltételek Jóleső érzéssel olvastam a legújabb minisztertanácsi határozatot a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. Ilyen részletes alapos és a termelőszövetkezeteket, a közös gazdálkodást ennyire segítő határozatot még nemigen olvastam. Minden egyes pontja választ ad sok kérdésünkre. A mi szövetkezetünket leginkább az a rész érdekli, amely a közép- és hosszúlejáratú hitelek rendezésére vonatkozik. Sajnos, ami az épületeinket illeti, nem vagyunk olyan előnyös helyzetben, mint egyes tsz-ek. Mi ugyanis nem kaptunk készen egyetlen nagyobb vagy korszerűbb épületet sem. Mindent magunknak, saját erőből kellett és kell ezután is építeni. Most, hogy a középlejáratú hiteleket 25 év alatt kell kifi- zetni, 1 százalékos kamatra, gyorsabb ütemben foghatunk az építkezéshez. Még ebben az esztendőben sertésfiaztatót és dohánypajtát építünk, jövőre pedig egy 50 férőhelyes lóistállót 7—800 férőhelyes juhhodályt, 150 férőhelyes sertéshizlalda és gabonaraktár építését tervezzük. 'Ezekről a tervekről bátran beszélhetek, mert igen bízom ezért, mert az eddigi jelekből úgy látom, hogy a tagság is nagyon akarja. Eddig, ha építkezésekről, vagy gépvásárlásról volt szó, előfordult, hogy a tagok közül többen ellenezték. Azt mondták, kevesebb lesz az osztalék és bizony ebben sok igazság volt. Ha hitelt vettünk fel, egész évben számítgattuk, mennyit kell visszafizetni, mi marad tartaléknak és mi jut a munkaegységre. Igaz, most is kell számítani a törlesztésre, de egy évre sokkal kevesebb visszafizetés jut, mint eddig. Most kiszámítottuk, hogy ebben az évben 80.000 forinttal kevesebbet kell visszafizetni az államnak. A pénz egy részét már el is költöttük. Néhány hete egy teherautót vásároltunk 125.000 forintért és 50.000 forintot már ebből a pénzből vettünk el. De olvastam a határozatban azt is, hogy ezután már Zetort is vásárolhatunk. Régi vágyunk egy univerzális traktor. Ha vehetnénk ilyet, az sokat lendítene gazdaságunkon. Mindjárt vásárolnánk hozzá pótkocsit is és különböző munkagépeket. Például fűkaszát, kapálógépet, rendsodrót, kulti- vátort. Elmondta: UHR1N VENDEL a dunakömlődi Szabadság Tsz elnöke. (Megjelent a Szabad Föld legutóbbi számában.) KTSZ-re viszont még nem akadt a németkéri tanács, amelyik elvállalta volna, mivel a kisipari szövetkezetek hosszú időre el vannak látva munkával. Maradt tehát minden a régiben, s csak az a kérdés, mit tesz a németkéri tanács ezután. Két lehetőség áll előttük: vagy lemondanak a tétflaégetö építéséről, vagy megszegik az építkezést gátló rendelkezéseket — ha tudják. Értékes kezdeményezés a németkéri, megvan az alapja, mivel a föld jó, sőt még a tüzelőanyaggal is tudnának takarékoskodni a helyi készletek felhasználásával. Pénz van, szükséges Is az építkezés, még sem lenne egyetlen út és mód a kivitelezésre? Mert ha nincs lehetőség a terv megvalósítására, az előbfc-utóbb meg nem engedett módszerek felhasználására készteti a tanácsot — amire máris gondoltak —, vagy megbuktat egy olyan kezdeményezést, amely igen sokat jelent egy község fejlődésében és megoldaná a körinyék építőanyagellátását. í Egy holdról 90 mázsa | paprika » I A németkéri termelőszövetke. Izetek az idén először termesztet- Itek keszthelyi fajta paprikát. Különösen az Üj Élet és a Ság- vári Termelőszövetkezetekben si- ikerült a paprikaszüret. Kísérlet1 |iképpen egyelőre két*két holdon i'ültettek keszthelyi paprikát és az i'üj Élet Termelőszövetkezetben egy holdon 90 mázsa paprika | (termett. ]i A paprikát a termelőszövetke izetek a Paksi Konzervgyárnak I'szállítják, ahol azt feldolgozzák. !A termelőszövetkezeteken kívül 'az egyéni dolgozó parasztság kő- erében is nagy az -érdeklődés a , i keszthelyi paprika Iránt és töb l'ben Igényt tartanak a paprika imagra. Befejezték a cukorrépaszedést, vetik a búzát a dombóvári Vörös Sugár Tsz-ben Koczka János elvtárs, a dombóvári Vörös Sugár Termelőszövetkezet elnöke telefonon jelentette szerkesztőségünknek: — Befejeztük 30 holdon a káposztarepce, 50 holdon az őszi árpa, 10 holdon a bíborhere és 20 holdon az őszi takarmánykeverék vetését. Ezenkívül felszedtük 20 holdon a cukorrépát, 6 holdon a burgonyát és learattuk, beszállítottak 20 hold kendertermésünket la. Befejeztük 12 holdon a napraforgó szedését és cséplését. A felsorolt munkákon kívül megkezdtük a búza vetését la. A Bor forgalmi Vállalat felkészült a szőlő s a borok átvételére A Borforgalmi Vállalat jól felkészült az idei szüretre és a beadási borok átvételére. A begyűjtési hivatalokkal és tanácsokkal együttműködve, úgy szervezi meg az átvételeket, hogy a műltévihez hasonló torlódás sehol nem lesz. Dunaföldváron és Pakson, ahol a borbeadás egy része a szőlőben kerül átvételre, egy-egy Bulgáriából exportált, nagyteljesítményű, folyton működő préssel bonyolítják le a szőlő feldolgozását. Ez a gép egyszerre darál, présel és a törkölyt is önműködően dobja ki magából. Egy ilyen géppel 24 óra alatt csaknem 1000 mázsa szőlő dolgozható fel. A borbeadás teljesítésére minden termelő írásbeli felszólítást kap a begyűjtési megbízottól, amely időpontban köteles borát (szőlőt, mustot) a kijelölt átvevő- helyre beszállítani. A borbeadási kötelezettséget az idén is 11,5 százalékos borral kell teljesíteni, ennél gyengébb borból több, erősebb borból kevesebb litert kell bead«i. Az átvételre kerülő bor azonban 10 százaléknál gyengébb nem lehet. Azoknak a bortermelőknek, akiknek vegyesen van oltvány- és direkttermő szőlőjük, a beültetett terület arányában kell a beadást teljesíteni. Tolna megye területén Duna- földvár és Bölcske községekben szőlővel, Báta, Bátaszék, Bikács, Alsónána, Alsónyék, Györköny, Kajdacs, Nagydorog, Mórágy. Sárpilis, Sárszentlörinc, Puszta* hencse és Várdomb községekben musttal kell a borbeadási kötele* zettségüket teljesíteni. A többi községek borbeadási kötelezeti sége borban van elrendelve. Tiszta répát a cukorgyárnak A cukorrépa szennyező anyaga nemcsak a rátapadó föld, hanem a különféle gyom és kő is. Földtől, részben a termelő gazda megtisztítja a répát, hogy az átvételi állomáson kisebb legyen a levonás. A föld további részét a gyárban, mosás útján távolít- ják el. Sokkal veszedelmesebb szeny* nyező anyag a gyom és a kő. A cukorgyár fel van ugyan szerelve gyom* és kőfogóval, azonban ezek a gépek nem végeznek tökéletes munkát. A fás-rostú gyomnövények a szeletelőkések közé kerülnek, fás voltuknál fogva gyorsan tompítják a kések élét és ilyenkor a kések nem a megkívánt hosszú szeleteket vágják a répából, ha nem darálják. Ezzel romlik a cukor kivonásának lehetősége — a termelő pedig akár nyers, akár szárított állapotban, nem szép szálas szeletet, hanem morzsalé- kosát kap, száraz állapotban az ilyen szeletnek nincs meg a normális vízfelvevőképessége. A gyomosan szállított répa feldolgozása tehát káros a népgazdaság számára — de külön, még a termelő is hátrányát szenvedi. A nagyobb kövek a cukorgyár berendezéseit rongálják, a kiseb* bek eljutnak a szeletelő késekhez, azokat nemcsak kicsorbítják. hanem össze Is törik, ez ismét kár a népgazdaságnak. Ezért a cukorgyár dolgozói arra kérik a cukorrépatermelőket, hogy szállítsanak tiszta répát a cukorgyárnak. Kaposvári Cukorgyár Paraszti sorsok, paraszti gondok — Dombóvár — SZÁMOMRA mindig jóleső érzés az okos, nyugodt beszédet hallgatni. Ha négy-öt magyar összehajol, az első félóra egymás gondolatát tapogató szavai után kibújik az igazi, a gond. Az embert ma érdeklő száz és száz kérdés. Beszélhetünk-e őszintén? Szót érthet-e egymással végre a két Magyarország — a hivatalos és a nem „hivatalos”? Még csak az első hónapjait éljük annak a tisztultabb szellemnek, amely hosszú vajúdás után végre a nyár elején kapott végleges polgárjogot nálunk. Nem vagyok híve a merev elhatárolásoknak, nem is szeretem azokat az embereket, akik akár korlátoltságból, akár egyéb okokból mes_ terséges válaszfalakat keresnek ott is, ahol nincsenek ilyen válaszfalak, mégis a kétféle Magyarország említése indokolt és jogos még a jelen helyzetben is. Nehéz sokkal nehezebb a hibákat kijavítani, mint azokat elkövetni... különösen akkor, ha a falu népe úgy látja még mindig, hogy ez a „javítgatás” meglehetősen nehezen döcög, és bizony csak nagy vargabetűkkel kanyarog előre. Értsünk szót egymással. Mit akar a parasztság? EZ AZ AKARAT talán csak egy kérdésnél egységes — az adó és a begyűjtési terhek csökkentésénél . •. Egyébként a mezőgazdaság fejlesztésénél számos különálló véleményre oszlik a paraszti nézet. Most erről a különböző nézetekről szeretnék beszélni. Termelőszövetkezet, egyéni gazdaság, vagy esetleg más eddig nálunk még kevésbé ismert szövetkezeti formák megvalósítása? Az elmúlt évek erőszakos szövetkezetpolitikája, a százalékos kimutatásokra törekvő, meg nem alapozott csoportfejlesztés meglehetősen erős ellenszenvet váltott ki a parasztság jelentős részénél. Hogy miért? Farkas Péter dombóvári 15 fcnldas gazda szavaival kell erre válaszolnom. — Alapító tagja és két éven keresztül elnöke voltam a Rákóczi-csoportnak. Amikor megalakítottuk a szövetkezésben a paraszti összefogás erejét kerestük. Úgy gondoltuk, hogy az állam támogatásával eredményesebben boldogulunk... Mi történt? Jött is a támogatás esőstől... Budapesttől Szekszárdon keresztül Dombóvárig megmozdult minden íróasztal, hogy minket „támogasson”. A tagság szavazott és az íróasztal választott. Megszabtak mindent, mit csinálhatunk és mit nem, mit vessünk, hova búzát, a gyapotot, a pitypangot és a fészkes fenét. Az önállóságot kivették a parasztemberek kezéből. Az önállóságunk csak a papíron szerepelt — nem ilyennek ígérte Lenin a szövetkezetét... Magam is úgy lettem vele, csak az első kínálkozó alkalmat vártam, hogy megszabadulhatok tőle. Ki is bújtam a hámból amikor Nagy Imre egy kicsit megeresztette a gyeplőt. Ha nem keresném a dolgok mélyebb összefüggéseit, ezek után azt mondhatnám, hogy ez az okosbeszédű gazda a szövetkezés ellensége. Nem úgy van... Bognár László és Buda István társaságában ez az ember járta néhány héttel ezelőtt házról-házra az utcát és a szövetkezetről beszélt az embereknek, hívta, biztatta őket — fogjanak össze, szövetkezzenek. DOMBÓVÁROTT és az országban másutt is, meglehetősen újszerű szövetkezést hirdettek. A Földművesszövetkezetek Járási Központja segítette őket és senki más. A júliusi párthatározat szelleme úgy alakult itt, hogy azok, akik a tsz-ről hallani sem akartak, maguk kezdtek spekulálni a szövetkezésről... és olyan emberek segítettek nekik akiket évek óta jól ismertek és akiktől a jótanácsot szívesen fogadták. (Bertus Ferenc, Kovács András és Zsilé József a szövetkezeti szövetség járási vezetői). Még az újságokban meg sem jelent az egyszerű társulások alakításának lehetőségéről szóló hír, a dombóvári parasztok már egy háromoldalas saját maguk szerkesztette működési szabályzatot vittek a Földművesszövetkezetek Járási Központjába. — Ezt lehet-e? így alakulhatunk-e? ... Meghallgat-e végre minket is a kormány, amikor a saját dolgunkról akarunk határozni? — Ezek voltak a leggyakrabban felmerülő kérdések. A földművesszövetkezeti mozgalom, amelyet tíz évvel ezelőtt maguk a parasztok indí tottak el, az elmúlt időben is megőrizte a parasztság bizalmát... és minden egyéb mellett ez a legnagyobb eredménye ennek a mozgalomnak. A bizalom vezette őket most a földművesszövetkezethez. A VÁLASZ egyértelmű igen volt. Lehet végre olyan szövetkezetét is alapítani, amely a parasztoknak legjobban megfelel... és a szövetkezeti mozgalom megyei és országos vezetőinek egyöntetűen az a véleménye, hogy íróasztal mellől nem lehet szövetkezeti mozgalmat szervezni... Bízzuk a parasztokra a zös összefogás alapjainak kialakítását. Sajnos, ezt igen sok állami és pártvezető még ma sem akarja megérteni — pedig a szövetkezeti mozgalomnak maguk a parasztok a legjobb agitátorai. Bizonyítja ezt az a tény is hogy a dombóvári parasztok saját maguk jártak házrólházra, mutatva a magukszerkesztette alapszabályt. Nem kellett itt sok beszéd — olvasd és nézd ... így megfelel-e? Jöttek is esőstől. A járási központ helyisége estéről estére a parasztok klubja lett. A parasztok jöttek, ám a dombóvári járási tanács mezőgazdasági osztályát hiába hívták, nekik mindig egyéb fontos elfoglaltságuk volt, nem értek rá a parasztok új szövetkezetével foglalkozni ... Szerencsére a merev szellembe megrögzött néhány funkcionárius ellenére is megalakult az új szövetkezet. « És nekünk támogatni kell ezt, támogatnunk kell minden olyan paraszti kezdeményezést, amely a mezőgazdaság fejlődését a szociálisig összefogást erősíti. Még szerencse, hogy a földművesszövetkezet lelkes vezetői a parasztok mellé álltak és — bár sajnos — tanács nélkül és bizonyos értelemben még ellenére is, de megalakult az új szövetkezet. EZ AZ ERŐS, az egészséges kezdeményezés hiszen közös földterületre, közös állat- állományra, közös művelésre és értékesítésre szövetkeztek a dombóvári parasztok... és nagyon igazuk van, amikor azt mondják, — minden jótanácsot szívesen veszünk, de azt nem engedhetjük, hogy megmásíthatatlan szóval bárki belebeszéljen szövetkezetünk belső életébe, elkormányozzuk mi magunkat... és mi nem akarjuk, hogy a gróf autója helyett most mások autói csapjanak port a szemünk közé. MEGSZÍVLELHETNÉK ezt azok a funkcionáriusok, akik még ma is úgy gondolják a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hogy minden erővel csak a meglévő szövetkezeti formát erőltetik. Az új lépcső is odavezet a különbség csak annyi, hogy ezt az újat kedvvel és nagy igyekezettel csinálják a parasztok — és ez nagyon fontos, talán mindennél a legfontosabb. SZAMOS RUDOLF
