Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-22 / 224. szám
185«. SZEPTEMBER 22. OLNAI NAPLÓ >• • „így épít házat az, aki közel van a tűzhöz" című cikkünk nyomában Fegyelmi Ítélet — amellyel senki sincs megelégedve PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Aparhanti tapasztalatok CSÜTÖRTÖKÖN rendkívüli ülésen tárgyalta a Megyei Tanács Végrehajtóbi2ott sága Klem György és Kláb János ügyét, amelyről lapunk szeptember másodikai számá- ■ ban; számoltunk be. Ezen az ülésen döntött a végrehajtó- bizottság Klem György fegyelmi ügyében és azokról, akiknek valamilyen formában kapcsolata volt az üggyel és fegyelmi eljárás indult ellenük. Döntöttek Sándor Gábor a Megyei Tanács VKG osztályának vezetője, Teszler Vendel, a Városi Tanács elnöke, Jankó Sándor, a Városi Tanács VKG osztályvezetője ' és Preiszinger Erzsébet, a városi vgk. technikusa fegyelmi 1 ügyében. Á fegyelmi eljárást megfelelő körültekintéssel^ álapos munkával folytatták le. Három tagú, olyan emberekből álló bizottság folytatta le a vizsgálatot, akik teljes egészé ben függetlenek ettől az ügy tői, így a részrehajlás gyanúja nem merülhet fel velük szemben. Annak rendje és módja szerint felolvasták az ülésen a fegyelmi referens jelentését, amely azt részletezte, hogy miért kellett fegyelmit indítani. Ezt természetesen végighallgatták azok is, akik ellen a vád szólt és utána elmondhatták a váddal szembeni megjegyzéseiket. Ketten Teszler és Jankó elv- ) társak beismerték, hogy hibát követtek el azzal, hogy nem hajtották végre a városi vb. határozatát, illetve nem ellen őrizték azt, és a halogatással lehetővé tették ezt a nagyfokú korrupciót. Mentségükre szolgál, hogy például Teszler elvtárs betegeskedett ebben az időben, nem volt a városnál elnökhelyettes, szabadságon volt, Jankó elvtárs pedig nem sokkal előtte vette át a városi vkg. osztály vezetését. Sándor Gábornak azonban már nem volt ennyi önkritikája: igyekezett szennyesét tiszta fehérben bemutatni, minden egyes dologra talált L valami magyarázkodást és főleg másodrangú dolgon való rágódással próbálta elterelni a figyelmet a lényegről. Végül majdnem az derült ki, hogy neki prémiumot kellene adni következetes, jó munkájáért. Amint előadta, megtar. tották a szükséges vizsgálatokat, ellenőrzéseket, ő csak a rendeletek szerint járt el, arról azonban annál kevesebbet beszélt, hogy kit terhel a felelősség azért, mert a legna- gyobbfokú üzérkedés folyik a bonyhádi járás községeiben a romépületeknél és Kiérnék üzletelésé elsősorban az ő jóvoltából jöhetett létre. Erről keveset beszélt, ezt lényegében nem ismerte be, pedig a tények letagadhatatlanul bizonyítanak és Sándor Gábor ellen beszélnek. . NEM VOLT\ különb Klem György felszólalása sem. Hát ki mentse őket, ha nem saját maguk. A dolgozók és azok körében, akik részletesen ismerik az ügyet, nem akadt pártfogójuk, hát nyilván mentik magukat, ami menthető. Érdemes megjegyezni, hogy szerkesztőségünk egész sor feljegyzést, figyelmeztetést kapott, amelyek bizonyították Kiérnék pana- mázását és újabb „szálakra“ hívták fel a figyelmet. Több dolgozó felháborodva jött hoz zánk panaszkodni e panamá- zás ellen. Elmondották például, hogy Sándor Gábor pökhendien ezt mondta az egyik dolgozónak, amikor panasszal ment hozzá: „Mit gon , dől, mi vagyok én? Panasziroda?“ és esze ágában sem volt elintézni a panaszt. Annál nagyobb volt a dolgozók meglepetése, amikor megtudták, hogy saját emberének milyen „lelkiismeretesen“ segített. Meg kell jegyezni ugyanis, hogy Klem György volt a vkg. dolgozói közül Sándor Gábor osztályvezető legkedvesebb embere... így aztán itt is eléggé egy húron pendültek: Klem is épp olyan körmönfontan magyarázkodott, mint „főnöke“, Sándor Gábor. Mindenáron azt igyekezett bizonygatni, hogy hivatali állását nem használta fel jogtalanul a telek megszer zésénél. Ugyanakkor megcáfolta saját magát is: elismerte, hogy „alkalomadtán“ Budapesten is eljárt az államosítás ügyében, mert — szó. szerint idézve szavait — „azt mondtam, akkor utána járok az államosításnak, ha én kapom meg a házhelyet.“ El is intézte meglepően rövid úton. Utána következett a telek- könyvezés: itt még fenyege- tődzött ip, hogy simán menjen a telekkönyvezés. Persze ő er re azt mondja, hogy itt csak egyszerű félreértésről van szó. Jankó elvtárs vallomása szerint a 12 forintos ölenkénti ár úgy csökkent le 10 forintra, hogy Klem ebben az ügyben Preiszinger Erzsébethez ment, mint ismerőséhez, aki egyébként nem foglalkozott még ilyen dolgokkal, gyakorlatlan ezekben az ügyekben. Klem szerint azért javasolta a csökkentést, mert nincs szőlő a telken. Végül még majdnem panaszkodni kezdett, hogy nem is olyan jó hely az ott a Munkácsy utcában, ahol ők igényelték a telket. Lehet, hogy így van, de csodák csodája, itt még egyetlen egy fizikai dolgozó sem jutott házhelyhez... Odáig ment Klem, hogy kijelentette: „Nem tudom hol itt a visszaélés?“ Nem tudja? Ezen csodálkozni kell. A többtízezerforint értékű telek és pince átjátszása magántulajdonba (sajáttulajdon- • ba), ez nem szabálysértés? A mórágyi bontás, mivel a házat könnyen lakhatóvá lehetett volna tenni — nem volt szabálysértés? Hivatali állásának a panamázásra való felhasználása nem volt szabálysértés? És így sorolhatnánk tovább a dolgokat: a me gyei vkg-nak kellene elsősorban őrködni az ilyen dolgoknál a rendeletek betartása felett és ugyanakkor a vkg. dolgozója követte el a nagyfokú szabálysértések sorozatát. Roppant érdekes az is, hogy Klem pontosan azokat a rendeleteket nem ismerte, amelyeket megsértett. Sőt, m,ég Sándor Gábor is mosakodott ilyen „nem ismertem a rendeletet“ dologgal. ÍGY tehat I elsősorban nem azon kell problémázni, hogy szabályos volt-e a saját motor hivatali célokra való használata, habár ez is fontos dolog, hanem azon, hogy hogyan jutott állami tulajdon „a' tűzhöz közel álló személyek kezére“ s hogyan károsították meg többtízezer forinttal az államot és ezzel hogyan sértették meg egy állami intézmény érdekeit. Itt kell „keresni“ a szabálysértést még akkor is, ha Klem György és Sándor Gábor mindenre talál „magyarázatot.“ Éppen ezért van néhány hozzáfűznivalónk a vb. határozatához is. Az reális volt, hogy Preiszinger Erzsébetet nem büntette fegyelmivel a vb., mivel őt nem lehet hibáztatni, Teszler és Jankó elvtársak büntetése is reális: szóbeli feddést kaptak és ez intő példa lesz számukra, hogy ezentúl következetesebbek lesznek még akkor is, ha felsőbb szervek embereinek korrupciójáról van szó. Az is feltétlenül helyes, hogy hatálytalanították a városi vbnek azt a határozatát, amely ezt a két telket Klemnek és Klábnak juttatta, és a pincével együtt megkapja a diákotthon és a telekkönyv nél is eljárnak, hogy megtörténjen az átírás. Időszerű az is, hogy utasították a bonyhádi járási vb-t: indítson fegyelmit a járási vkg, vezető ellen a romépületekkel való panamázás miatt (megtörtént például, hogy egy őcsénvi ember 2000 forintért vett rom épületet és azt azonnal eladta egy decsi embernek 6000 forintért). Ám Sándor Gábor megúszta egy írásbeli megrovással, Klem György pedig azzal, hogy kisebb munkakörbe helyezik át. EZ SEMMI j esetre sem lesz elrettentő példa sem Klem György és Sándor Gábor, sem pedig -más számára. Erre legfeljebb azt mondják, hogy „miért ne próbáljam meg az állam megkárosítását, a törvények kijátszását, mert legfeljebb az lesz a következmé- nye, hogy elveszik tőlem azt, ami nem az enyém és adnak egy írásbeli megrovást“. Meg kell jegyezni, hogy ez a langyos ítélet annak a jegyében történt, hegy „nem' lehet egy fiatalembert teljesen tönkretenni, meg kell adni neki a lehetőséget, hogy kijavítsa hibáit.“ Ezt az elvet kétségtelenül figyelembe kell venni minden embernél, de felvetődik a kérdés, hogy a XX. kon gresszus szellemének a leple alatt lehet-e kesztyűs kézzel bánni azokkal, akik korrup- táltak, soktízezer forinttal megkárosították az államot és ez bírósági szemmel nézve is sikkasztásnak minősül. És fel vetődik még egy másik kérdés is: egy egyszerű községi vagy városi funkcionáriust nem egyszer száz, vagy egykét ezer forintért elbocsájtot tak, bíróság elé állítottak, elítéltek több évre, természetesen jogosan, mert nem tűrhetjük az állam megkárosítását, és ha ez így van, miért úszhatja meg Sándor Gábor és Klem György ezt a korrup ciót ilyen langyos „ítélettel“? Talán azért, mert még min • dig közel vannak a tűzhöz? Bőd a Ferenc Pártunk Központi Vezetőségé* nek legutóbbi határozatai mindmind azt a célt szolgálják, hogy a szocializmus építése, dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelése egyre gyorsabban megvalósuljon. E nagyszerű célkitűzések megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági termelés állandó fejlesztése, a terméshozamok növelése. Mindezeket természetesen most, különösen az őszi mezőgazdasági munkák jó elvégzésével segíthetjük elő. Ennek érdekében dolgoznak fáradhatatlanul napjainkban az aparhanti Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjai is. Nem kis feladattal kell megküzdeniök, hiszen a hiányzó eső miatt a földterületek kemény talaja komoly munkát igényel. Még sincs esőváró hangulat a termelőszövetkezetben, hiszen saját tapasztalataikon keresztül érezték már a korai vetés termésnövelö jelentőségét. Bármily nehéz is volt a vetésre előkészíteni a földeket, mégis megoldották, s annyira haladtak, hogy az ösziárpa vetést e héten befejezik. Más tapaszta latokat is felhasználtak az idén Két éve például, amint becsává;- ták a vetőmagokat, azonnal el is vetették. A száraz idő azonban nem kedvezett a hamar kicsirázó növényeknek. Az idén éppen ezért a csávázás után -megszárították a vetőmagokat, s úgy vetették el. A száraz talajban a. száraz vetőmag minden károsodás nélkül megvárja az esős időt, s miután kikel, már nincs veszélyben. Ezzel egyidőben és éppen a korai vetések elősegítése érdekében, lendületesen haladnak a betakarítási munkák is. Természetesen e nagy munkák jó elvégzésében nagy szerepük van a kommunistáknak, akik példamutatásukkal, felvilágosító szavukkal szinte maguk után húzzák a többi tsz-tagokat is. Az olyanok, mint Cseri Lajos, Minker Péter, Törő István, Botos Károly, Németh István és lehetne sorolni tovább is a párttagokat, igyekeznek mindenütt ott lenni, ahol a munkák java folyik. Az igaz, hogy mindenütt ott vannak, ahol a legtöbbet keli tenni a termelőszövetkezet, a tagság érdekeiért, mégis azt kell megállapítani, hogy ez az élen- járás, ez a példamutatás nem mindig szervezett, célratörő. Adódik ez abból, hogy a párttagok lendületét, széleskörű munkáját a pártvezetőség nem tudja megfelelően irányítani. Nincs megfelelő pártélet, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy közel két hónapja nem tat* tottak párttaggyűlést. Amit azelőtt tartottak, azon is a beszá* mólót Lauffer elvtárs, a községi pártvezetőség titkára mondotta el, aki egyúttal a Felszabadulás Tsz elnöke is. Maga Lauffer elvtárs is elmondja, hogy nem éppen a legjobb helyzet ez, hiszen így az ő közvetlen ellenőrzése is el van hanyagolva a pártszer* vezet részéről. E hibák a gazdasági munkákban még most nem jelentkeznek. Nem is jelentkezhetnek, hiszen a termelőszövetkezet földterületéhez mérten sokkal nagyobb munkaerővel rendelkezik. Ez l körülmény azonban nem jelentA mosonmagyaróvári mező- gazdasági gépgyár kibocsátotta újtípusú vetőgépeinek 0-soroza- tát. Az UTV 48-as jelű, sűrűsoros, traktorral vontatható vetőgép teljesítménye 18—22 hold műszakonkint, míg a KTV 24*es, műtrágyaszóróval kombinált vetőgép naponta 12—14 holdon teszi földbe a vetőmagot. Mindheti azt, hogy a pártszervezet munkája felesleges lenne. Nem felesleges, hiszen a termelőszövetkezetnek tovább kell fejlődnie, nemcsak úgy, hogy gazdaságuk erősödik, hanem földterületük is szaporodik, taglétszámuk is növekszik, s ha már a taglétszám és a földterület arányba kerül egymással, súlyos károkat okozhat a pártszervezet hiányzó munkája. Akkor már kevés lesz a kommunisták öntevékeny munkája, akkor már szervezett irányításuk, nevelésük elengedhetetlen. Erre azonban már most gondolni kell. A meglevő jó eredmények elsősorban a kommunistákat ne kápráztassák el, hiszen a felelősség, az egész termelőszövetkezet munkájáért és további előrehaladásáért rajtuk nyugszik. Előbb-utóbb e könnyelműség megbosszulja megát. Arra van szükség, hogy a párttagok igényeljék a pártvezetőség munkáját, hiszen csak szervezetten tölthetik be teljes mértékben felelősségteljes feladatukat. Hiba volna azonban, ha a párt- szervezet munkájának hiányosságait vizsgálva, egyedül csak a pártvezetőségre, vagy éppen a kommunistákra hárítanánk a felelősséget. Ehhez feltétlenül a járási pártbizottságnak is tovább kell javítania ellenőrző, segítő munkáját, A járási pártbizottság munkája annyiban javult, hogy most már többször felkeresik a termelőszövetkezetet, s igyekeznek segíteni munkájukat. Azonban ennél tovább kell menni. Még mindig többségében futóellenőrzés történik, s a konkrét" segítség helyett ígérgetés. Ennek bizonyítására csak egy példát hozunk fel. A Mázai Erőmű dolgozói közül Muth Jenő elvtárs üzemlakatos vezetésével hárman munkaidejük végeztével patronálják a termelőszövetkezetet. Ez természetesen nincs benne a vállalat tervében, mint a bonyhádi Dózsa Népe patronálása, amelyet egyébként munkaidő alatt végeznek. Ezért az aparhanti Felszabadulás Tsz számára, amikor az erőmű gépeit kellene használni, nem lehetséges, pedig a patronálok ezt is szabad idejükben végeznék, amikor az üzemben is kihasználatlanul hevernek a gépek. Ehhez kért Lauffer elvtárs segítséget a járási pártbizottságtól, hogy egy elvtárssal kimennének az erőműhöz, s megbeszélnék e problémát. Rózsa elvtárs mintegy két héttel ezelőtt meg is Ígérte, hogy kimennek Mázára. Az Ígéret azonban azóta is csak Ígéret. Konkrét segítségre volna szükség a pártszervezet munkájának megjavítása terén is. Ez is azonban hosszú idő óta vajúdó kérdés. Mindenki tud róla, de senki sem tud segíteni. Ügy gondoljuk, nagy hiba. hogy itt a jó eredmények lepi® alatt nem történik konkrét intézkedés, segítés a legfontosabb, a pártszervezet munkájának megjavítása érdekében. Számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy enélkül nemcsak a meglevő eredmények megtartása, de azok továbbfokozása is lehetetlen. Lehetőség van, csak az utat, a módot kell megtalálni ehhez. Mindenek előtt azonban cselekedni kell. két új típus jellegzetessége a bütykös-hengeres vetőszerkezet. Ennél a megoldásnál hengeren elhelyezett kis bütykök tolják ki a magot s ez pontosabb magadagolást tesz lehetővé. Az új vetőgépeket állami és a kísérleti gazdaságainkban helyezik üzembe. (MTI) Textilgyári képek Szinte hétről hétre új gyártmányokkal bővíti az «vxport- cikkek választékát a Tolnai Textilgyár. A szövődé I-es és Il-es termében — ahol az export-pa mutszövetek készülnek, majdnem minden gépen másfajta a nyagot szőnek. Legutóbb például a „Panama“ kötéses Gilter-afaroszok gyártását kezdték meg, négy különböző színben. Az exportgyártmányok minőségének javítása érdekében nemcsak a felvetők^ csévélők, i relék és a szövők végeznek jó munkát, hanem az átvevő terem dolgozói is. Ide is bevonul az új technika. Egresi Istvánné és Strau binger Istvánné árutisztíták az új, mechanizált árutisztítóasztalon végzik munkájukat. Rövidesen az összes árutisztítóasztalokat ilyenekkel cserélik ki. A minőség őrei. Guld Fercncné és Pauli Józsefné minőségi ellenőrök éles szemét egyetlen szálhiány, mintahiba sem kerüli el az export-abroszok átvételénél. Ujtípusu vetőgépeket kapnak az állami és kísérleti gazdaságok v
