Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-20 / 222. szám

1*85«. SZEPTEMBER 20. TOLNAI NAPLÓ 3| G.adájuknak érzik-e a ko- c so iái termelőszövetkezeti asz- szcmyok a helyi Vörös Csilla­got? Erre a fontos kérdésre első pillanatban nehéz meg­nyugtató választ adni, mert a szövetkezet vezetőségében — ide értve még az ellenőrző bi­zottságot is — egyetlen asz- szony sincs. Pedig a szövetke­zet 150 tagja közül 68 asszony és lány. A vezetőségben közvet­lenül nem vesznek részt, de a szövetkezeti közgyűlésen sem igen hallatják hangjukat csak néha-néha szólal fel Zóki La­josáé, aki elmondja az asszo­nyok észrevételeit, tapasztala­tait. És nincs tovább ... A dombóvári járásban mégis igen sokan úgy vélekednek, hogy a kocsolai asszonyok mé­gis magukénak érzik a szövet- kőzetet, gazdájuknak * vallják magukat. Igen, ha az ember alaposan utána jár, akkor va­lóban erről győződhet meg. — Őket talán -csalc a gyulaji Uj Barázda Tsz asszonyai, ru> meg a tüskepusztaiak előzik meg, de más aztán nem került eddig eléjük az egész járásban, de talán a megyében sem. A hat­vannyolc asszony a termelőszö­vetkezetben eddig szerzett 22.000 munkaegység egyharma- dát — hétezret — szerezte meg. Ez pedig nem kis dolog azt mutatja, hogy nem játszanak alárendelt szerepet a szövet­kezetben a férfiakkal szemben. Nekik sincs átlagban kevesebb munkaegységük, mint a fér­fiaknak. Ezek mögött a számok mö­gött aztán megtalálhatja bárki, aki utánajár, hogy valóban a szövetkezet gazdájának vallják magukat az asszonyok is, még ha ezt nem is mondják. Mit csináltak hát a kocsolai asz- szonyok? — Semmi különöset: dolgoztak, erejükhöz mérten jól vették ki részüket a közös munkából. A közös terület, amelyet megművelésre kiosz­Akikről megyesserte beszélnek... Néhány óra a kocsolai asszonyok között 5 tottak a tagok között, rende­sen kapált gyomtdlan volt egész évben. A szénagyüjtéssel, aratással, csépléssel el sem le­hetett volna képzelni, hogy a szövetkezet időben végezzen, ha nem mentek volna dolgozni az asszonyok. Sőt, — az asz- szonyok dicséretére legyen mondva — az aratásban, ami­kor a gépállomás által küldött kombájn felmondta a szolgála­tot, az asszonyok voltak azok, akik elsők között javasolták: „Gyerünk, kaszát kell ragadni, mert pereg a szem.” A csép­iéinél is kivették részüket a munkából, a borsó cséplését pedig — az egy etetőt kivéve — az asszonyok végezték el. Most is jeleskednek az asz- szonyok. Triőröznek. Eddig többek között 350 mázsa búzát, 200 mázsa zabosbükkönyt triőröztek. Az asszonyok az őszi szántás, vetési munkákban nem vesznek részt, mert azt a gépállomás jó(l minőségben és olcsón elvégzi.i Azért nem kell arra gondolni, hogy most az őszi, s majd a1 téli napokon nem fognak sem-1 mit sem tenni az asszonyok. Találnak munkát! Máris kér-, ték a tsz vezetőségét, hogy a kukorica morzsolást a dohány-\ simítás valamint az árpa és ai zab rostálását a tavaszi veté-1 sekhez, ők végezhessék. A szö­vetkezet vezetősége egyetértett' a kéréssel. Az apró állatok is jelentős, hasznot hoztak a szövetkezet­nek. Tóth Józsefné baromfi­gondozó jó munkája eredmé­nyeként egy gazdasági évben mintegy 12.000—15.000 forintot jövedelmezett a baromfiállo­mány. És á dohány! Pedig alig' két és félholdnyi területen tér-' meltek, mégis mintegy 50.000, forint tiszta jövedelemre tesz, szert a szövetkezet. Ezt is az asszonyok munkálták meg. Uj tervek Medinán Uj tervekkel készülnek a tél­re a medinai kultúr munkások. Ezekről a tervekről beszélge­tett munkatársunk, Kőszegi Márton kultúrotthonigazgató- val. A valamikor híres medinai délszláv népi együttes több1 mint két éve nem hallatta hangját, nem szerepelt sehol. Annak idején az együttes nem, kapta meg minden területen, azt a támogatást, amelyet meg-1 érdemelt volna, de különösen a i tengelici kultúrversenyen tör- < tént sérelem annyira elvette a * szereplők kedvét a kultúrmun.1 kától, hogy azóta teljesen1 visszavonultak a szerepléstől. A közelmúltban külön helyi- ( séget kaptak a községben a dél, szláv nemzetiségűek, s így re-' méihető, hogy valamilyen formában ismét sikerül össze-, fogni őket. # ( A pedagógusok tervet dolgoz i tak ki a közelmúltban, mely i terv alapján akarják felélénkí-1 teni a község kulturális életét.1 A terv nagy lelkesedéssel ké- ’ szült, át is adták a pártszerve­zetnek megvitatásra. A lelke­sedés úgy látszik, lelohadt, mert a tervekből mindeddig rém valósult meg semmi. A kultúrmunka fellendítésé­ben komoly feladat hárulna a DISZ-szervezetre, de az ifjúsá­gi szervezet nem képvisel olyan .erőt, hogy komoly szerepet játszhatna e munkában. Jellem ző az ifjúság gondolkodás mód­jára egy régebbi eset. Akuor az egyik pedagógus volt a DISZ- titkár, s szorgalmas munká­val a DISZ-szervezet rövid idő alatt 1000 forint tiszta jövede­lemre tett szert. Az új vezető­ség ezt az összeget vitatható 1 fontosságú célokra hamarosan elköltötte. i Az új tervek szerint a kultúr i otthon vezetősége szoros kap- i esolatot kíván felvenni a DISZ i szervezet vezetőségével, s a 1 rendezvényeket közösen akar- 1 ják megszervezni. I Uj bérezési rendszer !a Tolnai Selyemfonégyár fonodájában A Minisztertanácsnak egy nemrég hozott határozata az eddiginél nagyobb hatáskört biztosít az üzemek vezetőinek a bérezésnél, hogy így lehetővé váljék az üzem körülményei­dnek, technikai adottságainak ’és a termelés legfontosabb fel adatainak megfelelő helyes bérrendszer kialakítása. A Tolnai Selyemfonógyárban élnek ezzel a lehetőséggel, a fo­nodában szeptember 1-ével — egyelőre kísérletképpen — új bérezést vezettek be. Elsősorban a fonodában dől el, hc.gy milyen gazda,ságosan termel az üzem, hogyan alakul az anyagfelhasználás, a minő­ség. Itt igen fontos, hogy a bé­rezés ösztönözzön az anyagtaka rékosságra, tehát, hogy a ren­delkezésre álló gubóból (az or­szág egész gubótermelése és az esetleges import) minél több selyemfonal készüljön. Ugyan­akkor az fis lényeges követel­mény, hogy minél jobb minő­ségű legyen a selyemfonal. Az eddigi bérezési módszer nem ösztönzött eléggé a taka­rékosságra. Előfordult, hogy jobban járt az a fonó, aki meny nyiségben magasabb teljesít­ményt ért el, mint az, aki nem a mennyiségre, hanem az anyagtakarékosságra, az ala­csony renditára törekedett (Pl. 3.5ü-es rendita azt jelenti, hogy 3,50 kilogramm gubóból 1 kg selyemfonalat font a fonó). Az új bérezési rendszernél csökkentették a mennyiségi normákat. Míg korábban az volt a követelmény, hogy egy jó fonó az elsőosztályú gubó­ból nyolc órás műszak alatt 940 gramm fonalat készítsen, most ezt 860 grammra csökkentet­ték. A vegyes gubó normája 810 gramm helyett 740 gramm lett. Ez felel meg 100 százalékos teljesítménynek, ennek teljesí­tésével kapja meg a fonó a 100 százaléknak megfelelő darab­bért, 8 órára 33,60 forintot. Ha ezt nem éri el, a teljesítmény­nek megfelelően csökken a bér is. Ha túlteljesíti, a többletre bért nem kap. A szövetkezet gondoskodik az idősebbekről, akiknek ke­zéből már kihullt a kapanyél. Az egyik asszony Jóna Dá- vidné, aki 1951 óta tagja a szövetkezetnek, amellett, hogy el­érte már a 61 évet, beteg is. Az idős asszony nem számított arra, hogy a szövetkezet valamit is adjon, hiszen nem tud dol­gozni, nincs munkaegysége. Be meglepetésére tavaly kifizet­ték a házadéjáí és 800 ölnyi terület termését is, — mint ház­tájit — megkapta. A szövetkezet biztosított két mázsa kenyér gabonát is a számára, amelyből évi konyérszükségletét fe­dezte. A közgyűlés határozata értelmében, amíg nem rendező­dik az idős szövetkezeti tagok nyugdíjazása, addig a szö­vetkezet gondoskodni fog az idősek, így tehát Jéna Dávidné megélhetéséről is. Azonban az eddigi sikeres munka ellenére mégis van amelyen változtatniok kellene. Többe,t kellene például hallat­ni hangjukat, sok javaslatot vár tőlük a tsz vezetősége. Már közel két évvel ezelőtt, amikor velük egy alkalommal be­széltem, elmondották, hogy valami nincs rendjén a sertéste­nyésztésben. Meg kell mondani őszintén, hogy a tavaszi nagy elhullást meg lehetett volna előzni, vagy részben megakadá­lyozni, ha az asszonyok a két évvel ezelőtt tett ígéretük­höz híven jobban figyelik a sertéstenyésztést és felhívják fogyatékosságra a tsz vezetőség figyelmét. Jó gazdák* ők, a kocsolai asszonyok, de azért még job­baknak kell le,nniök, mert ha jobb eredményeket ér el a sző vetkezet, akkor jobb lesz a részesedés, már pedig, ha több a jövedelem, jobb az élet, vidámabbak az emberek. B. J A renditát figyelembevették eddig is a bérezésnél. A fonodá ban kialakult átlagos renditát vették alapul, aki ennél alacso­nyabb számot ért el, az dekán­ként 30 fillért kapott. Most *< renditánál a normát a gubó minősége szerint állapítják meg (elsőosztályúnál például 3,22, a vegyesnél 3,64), aki en­nél jobb eredményt ért el, de­kánként 70 fillért kap. Aki túllépi a renditát, annak de­kánként 20 fillérrel csökken a keresete. A minőséget a bére­zésnél úgy veszik figyelembe, hogy minden — minőségileg ki fcgástalan — próba után 5 fo­rintot kap a fonó. Az új bérezési rendszer te­hát az anyaggal való takaré­kosságra ösztönöz. Bevezetése óta már több olyan nap volt, hogy a fonoda átlagrenditája jóval a tervezett alatt v volt. Gyakran fordul elő, hogy még a fonótanulók is jó renditát ér nek el. Különösen jól járnak azonban azok a fonók, akik ed­dig is elsősorban az anyagtaka­rékosságra törekedtek és így szokták meg a munkát. A fo­nodában napról napra kiírják a táblára az eredményeket, köz­tük az aznapi legjobb fonók napi keresetét és eredményeit. Szeptember 12-én például Klem Antalné mennyiségileg teljesítette a normát, ezért 33 forint 60 fillér alapbért kap. A renditáért 9, a három jóminő­ségű próbáért 15 forint jár ré­szére, tehát napi keresete 57 forint 60 fillér. Lehet, hegy az új bérezés nem tökéletes. Vitatható példá­ul az, hogy helyes-e, ha a nor­ma mennyiségi túlteljesítéséért nem jár többletbér a fonónak. A gyár vezetői szerint helyes, mert így a fonó energiáját in­kább a takarékos gubófelhasz- nálásra fordítja. Feltétlenül he lyes azonban az a bátorság, ahogyan a gyárban igyekezne« kialakítani a legjobb, a gyár legfontosabb feladatait szolgá­ló bérezési rendszert. J J. TÖBB SEGÍTSÉGET VÁRNAK a Szedres! Gépállomástól a mözsi Úttörő Tsz tagjai A tanácstagok tekintélyének megvédéséről i A Közpffl^ Vezetőség július 18—21 -i mSfirozata világosan megmutatja azt az utat. ame­lyen gépállomásainknak halad­nia, ahogyan segíteniük kell körzetük termelőszövetkezete teit, szocialista mezőgazdasá­gunk új művelőit. A gépállomá sok segítésének ezután még l’okozottabbnak kell lennie, hiszen nem kis részben rajtuk is múlik, hogyan tudják a tsa-ek a nagyobb termést el­érni, hogyan tudják teljesíteni a második ötéves terv célkitű­zéseit. Az a segítés, amely most fo­kozottabban kellene, mint az­előtt bármikor, nagyon hiány­zik a mözsi Úttörő Termelőszö vetkezet tagjainak. ÉS JOGGAL KÉRDEZIK valamennyien, hogy a szedresi gépállomás vezetősége miért kezeli mostohagyerekként őket. Persze nem mindig így volt ez. Ez év januárjában megyénk­ben is több gépállomást össze­vontak, így szűnt meg a mözsi gépállomás, s így került az Út­törő Tsz a szedresi gépállomás körzetébe. Nem mondanánk igazat, ha amellett foglalnánk állást, hogy a szedresi gépállo­más vezetősége a tavasz folya­mán feléje sem nézett a tsz- nek. Látogatták, az igazgatók, a főagronómus, a párttitkár na ponta kétszer is a tsz-ben volt, szorgalmazták a négyzetes ve­tést. Sőt ez a túlzott látogatás már a tsz kárára is ment, mert a főagronómus egy olyan 16 hol das lankás terület négyzetes ve tését is kierőszakolta amelyen a vetés a legjobb akarat mel­lett sem sikerülhetett. Az erő­szakoskodásra a mindenáron való tervteljesítésre tette fel a koronát a gépállomás vezetősé­gének az a következő lépése, amikor 102 hold olyan kukc- ricaterületen végeztettek küllős kapálást, ahol 2—3 napja ke­rült földbe a mag. EZUTÁN MINDEN NÉVEN NEVEZHETŐ KAPCSOLAT MEGSZŰNT a gépállomás és a tsz között. A tsz-ben végezték a tagok a so- ronkövetkező munkákat, de a gépállomás igazgatója, Kovács elvtárs, vagy a főagronómusa, Miklós elvtárs, még véletlenül sem kereste fel a tsz elnököt, hogy megkérdezze, van-e vala­milyen problémájuk, miben se­gíthetnének. Az aratás előtt egyszer, de az aratás, cséplés ideje alatt egyetlen egyszer sem látogatták meg a tsz-t. És ez a lehetetlen állapot sajnos még mindig tart. A gépállomás nem tudni miért, haragszomrá- dot játszik a termelőszövetke­zettel, annak pedig nagy szüksé ge lenne a gépállomás segítsé­gére, például az aprómagcsép- lésnél. Három hete már, hogy Szűcs elvtárs, a tsz elnöke szólt a gépállomási brigádve­zetőnek, hogy adjanak az apró- magcsépléshez gépet, de a ké­rés nem talált teljesítésre, sőt a gépállomás vezetősége leg­utóbb úgy nyilatkozott, hogy talán majd szeptember vége felé. Az aprómagcséplés fontos feladat, hiszen az állatállo­mány jövő évi szálastakarmány ellátását biztosítják azzal, ha az aprómagot időben elcsépelik és még ősszel új vetésű terü­lettel pótolhatják a pillangós területeket. NEM VÉLETLEN, hogy éppen a szedresi gépállo­más körzetében van e téren a legnagyobb lemaradás, amely­nek sajnálatos következménye lett, hogy az Úttörő Tsz tagjai hiába szerettek volna ezen az őszön 14 holdon lucernát vetni, nem tudtak, mert a lucerna­mag még mindig nincs elcsé­pelve. De nemcsak az aprómag cséplőt várják a tsz tagjai, ha­nem a burgonyaszedő gépet is, — amelyet szintén megígér­tek —, sajnos az is csak ígé­ret maradt és most kénytele­A Népművelési Miniszté­rium rendelete értelmében az idén is megtartják a zenészek kategorizáló vizsgáját. A vizs­gák az elmúlt évtől eltérően, csak Szekszárdon lesznek. Je­lentkezési határidő: szeptember 30. Jelentkezni csak a Megyei Tanács Népművelési Osztályán lehet írásban, vagy személye­sen. A vizsga díja 35 forint, mely összeget a 660.612—924. Megyei Tanács Népművelési Osztálya letéti számla címre kell befizetni az összeg rendel­tetésének (vizsgadíj) feltünte­tésével. Jelentkezéskor a be­fizetést igazoló csekkszelvényt le kell adni. írásbeli jelentke­nek kézi és fogatos erővel hoz­zálátni a 24 hold burgonya fel­szedéséhez. A 'mözsi Úttörő Termelőszö­vetkezet vezetősége és tagsága nem tudja elképzelni, miért ta­núsít a szedresi gépállomás ilyen magatartást velük szem­ben, nem tudják elképzelni azért sem, mert a termelőszö­vetkezetek megszilárdításában jelentős feladat hárul a szed- resi gépállomásra is, és ahhoz, hogy a gépállomás hivatása ma gaslatán tudjon állni, okvetle­nül és mielőbb változtatni kell a gépállomás vezetőségének ed­digi magatartásán, és BARÁTI SZŐVAL kell törekedni az eddigi kap­csolat gyökeres megváltoztatá­sára. j Bodolay Róza zéskor a jelentkező személyi adatait (név, születési hely. idő anyja neve), valamint pontos címét is közölni kell. Vizsgára jelentkezhetnek azok, akik még zenei vizsgán nem vettek részt, valamint akik a tavalyi vizsgán elért eredményüket javítani kíván­ják, végül az ideiglenes műkö­dési engedéllyel rendelkező ze­nészek. Ez utóbbiak részére kötelező az újabb vizsga leté­tele, mert ideiglenes működési engedélyük november 30-án lejár. A vizsga időpontjáról a je­lentkezők egy héttel előbb ér­tesítést kapnak. Vizsgát keli tenni a zenészeknek A tanácstagok tekintélyének megvédése érdekében javaslom az illetékes szerveknek, hogy a tanácstagok által felvetett ja­vaslatokat. kéréseket, melyeket a közösség érdekében tesznek, ne úgy, mint eddig, hanem le­hetőség szerint 100 százalékig teljesítsék és annak eredmé­nyéről mindenkor értesítsék az illető tanácstagot, hogy az kör­zetében megfelelően ismertesse azt a választókkal. A tanács­tagok lejáratását vonja maga után az, ha a felvetett problé­mákat nem intézik el, sőt, ha meg sem válaszolják. A körzetembe tartozik pl. a Járási Szülőotthon. Mióta meg­választottak, többszöri felszóla­lásomban kértem gépiberende­zést. 1 darab mosógépet 1 da­rab jégszekrényt. X darab szá­rítógépet, stb. A kérés azonban teljesítve nem lett, mindez a mai napig csak Ígéret. Szocia. lista társadalmunk egészség­ügyileg megkívánja azt, hogy egy szülőotthon, ahol a jövő nemzedéket hozzák a világra, a kornak és a fejlődésnek meg­felelő fokon álljon, még akkor is, ha az nagyobb városoktól távolabb fekszik. Ezenkívül javasoltam Lado- mány község villamosítását. Válasznak azt kaptam hogy nincs pénz. Szerintem ez nem elfogadható válasz, mert Bony- hád községnek igen szép összeg áli rendelkezésére fejlesztésre, csak annak a felhasználásánál van a hiba. Tovább menve, Bonyhádon épül egy új város­rész, a legnagyobb baj azonban az, hogy nincs víz. Ehhez már többízben kértünk segítséget, sajnos, azonban csak ígéretet kaptunk, mást semmit. Java­soltam azt is, hogy a volt Per- czel-kastély félig lebontott ke­rítését bontsuk le egészen és azt használjuk fel valami hasz­nosra például autóbusz váró- helyiség építésére. Végezetül az általános tisztaság érdeké­ben már határozatot is hoz­tunk, hogy Bonyhád belső te­rületeit és a piacteret heten­ként kétszer rendbeteszik — azonban mindezek csak üres beszédeknek látszanak és a ké­résekre csak ígéret a válasz, még a mai napig sem kerültek megvalósításra. Kérdezem, hogyan legyen egy tanácstagnak tekintélye, ha a dolgozók jogos kéréseit, csak ígéretekkel intézik el, amit nem teljesítenek. Tulaj­donképpen itt megmutatkozna a tanácstagok munkája, s a dolgozók ezen keresztül is lát­nák a község fejlődését, s így a maguk munkájával is jobban segítenék. En ezúton is kérem a járást, majd a községet, hogy eredményesebb munkánk érde­kében a teljesíthető kéréseket intézzék el a közelgő tanács­tagi beszámolónk idejére, hogy ha kimegyünk a körzetünkbe, megelégedéssel fogadjanak a választók, s ezáltal tekinté­lyünk és becsületünk is tovább növekedhessen. BORSODY ISTVÁN tanácstag, Bonyhád.

Next

/
Thumbnails
Contents