Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-16 / 219. szám
1W6. SZEPTEMBER 16. fOLNAI NAPLÓ 5. Äz iregszemcsei példa figyelmeztet 1 Az iregszemcsei Üj Élet Termelőszövetkezetet évek óta jó közepes gazdaságnak tartották, amelyik állandóan fejlődik. Már két éve minden esztendőben építkeznek, egyszer egy sertésőlat, másszor egy lakóháznak is íbeillő baromfitelepet, az idén pedig egy korszerű, jól felszerelt, 50 férőhelyes tehénistállót, saját erőből. Mindenki nyugodt volt afelől, hogy a termelőszövetke* zet helyes irányban halad, s nem kis meglepetéssel vették tudomásul a járásnál, hogy baj van Iregszemcsén. Kilenc tsz* tag el akarja hagyni a termelőszövetkezetet. Ha megnézzük ennek az okát, sokat tanulhat belőle szövetkezet, a helyi tanács, járás és megye egyaránt, mert nem valami hirtelen villámcsapás ez, hanem régi hibák következménye. Egy évvel ezelőtt kezdődött, 33 tagja volt akkor a termelő- szövetkezetnek, s az év elég jól sikerült. A tervek azonban még magasabb jövedelmet Ígértek, mint a valóság, s így adódott, hogy a jó zárszámadás ellenére nem kaptak annyit a tsz-tagók, sem a tsz-ben dolgozó traktorosok, amennyiről a tervek beszéltek. A tamási járás mezőgazdasági osztálya szerint olyan jövedelemforrásokat is beterveztek, amelynek reáll? alapja nem volt. Ehhez hozzájárult még az, hogy a kukorica javát eladták, s a sertésállományban is elhullás volt. A bajok kijavítása maradt, de annál inkább megindult a tsz szervezés, ami annyira sikerült, hogy a 33-as létszám ebben az évben 75-re emelkedett, de földet későn kaptak. Az új belépők zöme föld nélkül jött, tghát segítségre szorult, segítséget viszont nem tudott a termelőszövetkezet adni. A családtagok elmentek dolgozni az állami gazdaságba, sőt maguk a tsz-tagok is máshová járnak, ha pénzre van szükségük. Ilyen helyzet alakult ki Iregszemcsén anélkül, hogy a helyi tanácstól kezdve a megyéig valamelyik hivatal is közbelépett volna. A sok belépőhöz adtak ugyan földet, de csak ebben az évben, az tehát jnem jövedelmezett. Ráadásul közbelépett a Nemzeti Bank is. A múlt évi zárszámadásnál ki nem fizetett összeget — amiről a tsz-tagok és a traktorosok egyaránt lemondtak, mert csak tervben volt meg, valóságban nem — ki kell fizetni most a gépállomási dolgozóknak. De ha azok megkapják, akkor a tsz-tagok is igényt tartanak rá. Ahelyett tehát, hogy a már meglevő bajokat orvosolták volna, ezzel újabb nézet- eltéréseknek adtak tápot. Egy év óta hiba hibát követ. Rossz volt a tervezés, helytelenül gazdálkodtak, nem volt elég föld, s nem akadt egyetlen szerv sem, amelyik, ha nem is intézkedésekkel, de . tanácsokkal, figyelmeztetéssel segített volna. A rossz tervet javítani lehet, a rossz gazdálkodást helyre lehet hozni egy jó agrond- mussal — aki itt nincs —, a fejlesztést is lehet másként csinálni, de nem volt, aki mind erről gondoskodott volna. Most már törődnek velük, de hogyan. A sok nehézséggel küzdő tsz-nek lemondott az elnöke, a tagság újat választott, hát azt rögtön elküldik tízhónapos iskolára. Hasznos az iskola mindenkinek, de az Üj Élet Tsz-nek káros az, ha olyan ember kerül most a vezető helyre, aki érzi, hogy csak ideiglenesen van ott. Éppen most felesleges váltogatni a vezetőket csak azért, hogy az iskolára menőknél meg legyen a keret. Máshol kell most segíteni, mert Simon Imre elvtárs, elmehet jövőre is iskolára. Inkább oda kell összpontosítani a figyelmet, hogy az Üj Élet Tsz hathatós segítséget kapjon. A gabonaosztásnál nem lesz hiba, csak pénz kell, s ha jól értékesítik az aprómagokat, a dohányt és a sertéseket, máris egy lépést tettek előre. A földterület most már megvan, takarmány is bőven termett, csak az állatállományt kell feljavítani. Egy jól képzett agrc- nómus is sokat segíthetne, s erre már régóta szüksége van a termelőszövetkezetnek. Ami pedig a tsz-tagokats illeti, rajtuk Is sok múlik. Számos példa bizonyítja a megyében, hogy a kertészkedés —■ még öntözéses művelés nélkül is —• bármilyen nagylétszámú tagságot foglalkoztatni tud és jövedelmező. Míg más termelési . ágaknak csak nyár végén és ősszel mutatkozik haszna, a kerti növények tavasszal és nyár elején is pénzre válthatók. Közel a piac, hiszen Tamási és Siófok nincs messze és a kísérleti intézet bizonyosan segítene szaktanácsokkal, ha hozzáfordulnának. Itt kell keresni a megoldást, csak több segíteniakarás és körültekintőbb gazdálkodás kell hozzá, mint eddig. B. L. Áz utolsó simítások... A szedrest gépállomás traktorai, kombájnjai, növényápoló gépei, vetőgépei, sok nehéz munkától kímélik meg a gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben a tagságot, de az egyéni gazdákat is. Most, az őszi vetések során a termelőszövetkezeteknek, egyéni gazdáknak kölcsönöznek könnyű, fo- gatos vetőgépeket. Képünkön Molnár József és Tóth Árpád az utolsó igazításokat végzik a vetőgépeken, mielőtt a gépállomásról kikerülnek a búzavetések idejére. Ami nem derül ki a könyvelésből . .. A dombóvári Sertéstenyésztő Vállalat könyvelése azt mutatja. hogy a legnagyobb rendjén mennek a dolgok az egész gazdaságban. Az idén például „súrolták” az Élüzem cím határát: Majdnem teljes egészében teljesítették az Élüzem cím elérésének feltételeit. Csupán a tej önköltsége volt magasabb a megengedettnél ég valamivel kevesebb malacot választottak le a tervezettnél. így aztán még prémiumot is kaptak a vezetők többtízezer forint erejéig, ahogyan az a fennálló rendelkezések értelmében dukál Ann van néhány olyan dolog, ami nem tartozik szorosan „tervteljesítéshez”, a könyveik sem könyvelik naprakészen, mivelhogy nincs ilyen rubrika és nincs olyan mértékegysége, mint például amivel a hízók súlygyarapodását mérik. Mégis vannak, léteznek e dolgok ^ és hétköznapi nyelven egyszerűen csak úgy nevezik őket, hogy „a XX. kongresszus szellemével össze nem egyeztethető dolgok”. Uton-útfélen fellelhetők a nyomai a vállalat területén és az egyszerű emberek sokat beszélnek róluk. A vállalat vezetői körében például megszületett nemrégiben egy furfangos gondolat: Tartsunk egy termelési értekezletet, mennyire elkéne ez a tér ■ inelés érdekében és — tették fcoazá kicsit halkabban — utána meg rendezhetnénk egy- kis társas összejövetelt, olyan bankett félét, az is elkéne. De persze csak olyan szúkebb körben az irodisták részére, a iizikai dolgozók nélkül. Mert — gondolván — mégiscsak jobb az olyan termelési értekezlet és mulatság, ahol csak amolyan kebelbéli emberek vannak jelen, — mert ugyebár így nem ronthatják meg a harmónikus ünnepséget holmj bírálgatással, panaszkodással és hát a mulatság is jobb lesz így, mert több marad az erre adható vállalati pénzből a — vezetőknek. Lám, micsoda ész, micsoda logika ... Szerencsére a vállalat fiatal párttitkárának is van egy kis logikája és felszólalt ez ellen. Végül pedig meghiúsult ez az úgynevezett „termelési mulatság” és a termelési értekezletet a dolgozók bevonásával tartották meg és a mulatság helyett néhány szendvicset osztottak szét. Akárhogyan csűr. jük-csavarjuk a dolgot de ennek olyan színezete van. hogy ha nem mulathatunk külön, akkor a dolgozókkal sem mula. tunk együtt. A fiatal párttitkár szót emelt még egyéb dolgok ellen is: helytelenítette, hogy az igazgatói alapból, amelyet Nyerki Lajos igazgató jutalmazásra használhat fel, aránytalanul többet kapnak a vezetők — úgy hírlik, hogy kebelbeli, az igazgatónak hajbókoló emberek — mint a fizikai munkások. A fizikai dolgozók például 100—200 forintnál nagyobb összeget nem kaptak jutalomként ebből az alapból, de a vezetők még 500 forintos tételeket is kaptak. Sőt, van olyan dolgozó aki 4—5 éve a vállalatnál becsületesen dolgozik de még nem kapott semmiféle jutalmat, ugyanakkor az igazgató titkárnője az idén min_ den jutalmazáskor kapott 200— 200 forintot. Erre sokan azt mondják, hogy a fizikai dolgozók, akiken elsősorban múlik a termelés, nem kapnak olyan megbecsülést, mint az „irodisták”. Szerény kifejezéssel élve: ennek van is alapja... Amint mondják, az igazgató szörnyen fél a bírálattól valósággal beteg lesz. ha kritizálni akarják. Ebből a betegségből még a XX. kongresszus szelleme sem tudta teljesen kigyógyítani. Egy alkalommal például a pártvezetőség be akarta számoltatni a vezetőségi ülésen, mint az lenni szokott a hasonló jellegű gazdaságoknál, vállalatoknál. — Erre az igazgató: „Méghogy engem beszámoltatni, hát mit gondolnak az elvtársak?” Azonnal felment a járási pártbizottsághoz „panasz, tétel’’ végett... A párttitkárnak kerek-perec azt javasolta, hogyha valami mondanivalója van „személyével kapcsolatban”, azt mondja meg négy- szemközt és ne a plénum — értsd a dolgozók — előtt, mert mi lesz az ő tekintélyével. j* Ezeket a dolgokat a párttit-j| kár természetesen nem hagyta( i szó nélkül és ennek az lett ad következménye, hogy az úgyne.d vezett „irodisták” ellene for-l* dúltak. Hogy ez véletlen volt,11 vagy nem, az most más kérdés,*, de annyi bizonyos, hogy a józan , ész nem érthet egyet az ilyen, i „epizódokkal”, még akkor sem.,i ha látszólag nem befolyásolják!1 a gazdaság könyvelési" mérle-d gét. Annál is inkább beszélni1* kell ezekről, mert Nyerki elv-* társ régi párttag és munkásem-\ bér volt életének nagy részé-n ben. így nem ártana, ha egy|i kicsit most is a munkások közéi* képzelné magát és onnan bírál-!* ná saját módszereit. Bizonyára*1 nem értene egyet saját magá-*' vál. * Annyi bizonyos, hogy a fiatal? párttitkár, Olasz Lajos elv társ,1 akivel emiatt komoly ellen-1 téteik is voltak, nem rendelke-' zik olyan szaktudással, tapasztalattal, mint ő, mivel tavaly, még városon élt dolgozott és néha talán neki is vannak olyan túlkapásai, amelyeket a1 jóindulatú törekvése szül, de ha1 igazság, amit mond, akkor az igazság még az igazgatóvali szemben is, ha tetszik, ha nem,, és itt nem egyszerű szőrszálha- sogatásról volt szó; hanem a dolgozók fokozattabb megbecsüléséről. B. F. A nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei A néhány nappal ezelőtt megjelent minisztertanácsi hatá- rozat számos új lehetőséget nyit meg a termelőszövetke, zetek előtt, Uj lehetőséget teremtenek meg ahhoz, hogy a tagság a szövetkezetét valóban korszerű, mezőgazdasági nagyüzemmé fejlessze. A hathatós anyagi támogatás, a termények, termékek nagyobb értékesítési lehetősége — olyan segítség, amelynek okos felhasználásával biztos alapot teremthetnek a jövedelem fokozásához. Lehet mondani, minden egyes termelőszövetkezetben tervezget a tagság, mivel, hogyan kellene foglalkozni ezzel, vagy azzal, hogyan lehetne nagyobb jövedelmet elérni. A kurdi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben egy beszélgetésnek voltunk a tanúi. A tsz-elnök, a járási agronómus, néhány tag, tartott eszmecserét. — Nálunk is sok mindent meg kell még valósítani, hogy nagyüzemi gazdálkodást folytathassunk. Először is, az állat- állományt kell fejlesztenünk, de istálló is kell hozzá. Milyen sokat jelentene egy 100 férőhelyes istálló, egyik végében a ta. kannányelökészíto, bent külön etetőjárda, a jászlakon önitatóberendezés, az istállóhoz még tejház — és ha már annyira jutunk — fejőgép. Az istállót vasbeton-födémmel lehetne építem és a padlást raktárnak használnánk. Lenne egy 20—25 vagonos raktárunk. ‘ — Csakhogy a tagság már fél a hiteltől. Elég volt éppen eddig is fizetgetni a hiteleket. Tavaly is 400 000 forintot kellett visszafizetni. Ha azt kiosztottuk volna munkaegységrésze’ .sedésre .. 'E' ppen emiatt vannak a kormány intézkedései. Ebben az évben 160 000 forintot kellett volna kifizetni és most az átváltozott hosszúlejáratú hitellé. Az állam segít, amiben csak lehet,.. — Az igaz, hogy kellene a férőhely. Itt van két istálló, de szűk lesz, ha októberben, novemberben leellenek a tehenek. Újabb tíz borjú, főhet a fejünk, hova tesszük őket. Az lesz a helyzet a malacoknál is. Most néhány nap alatt 80 kismalac. Decemberben leellik megint 14 koca. Azoknak is kellene a hely. — Ha azt akarjuk, hogy nagyobb legyen a jövedelmünk, elsősorban az állattenyésztéssel és a kertészettel kell foglalkoznunk. Nézzük csali a lehetőségeket. A község zöldség és kertivetemény-ellátása nincs biztosítva. A szövetkezet nyithat elárúsító helyet, legalább 30 holdon létesíthetünk kertészetet, elláthatjuk a községet zöldségfélékkel. Itt lesz a sok sertés, hizlalhatunk, amennyit csak tudunk. Ha teljesítettük a beadást, a hízókat tetszés szerint értékesíthetjük, feldolgozhatjuk, az elárúsítóhelyen húsfélét is árusíthatunk. A tejet feldolgozhatjuk, árusíthatunk abból is. Miért ne használnánk ki a lehetőségeket, ha módunk van rá? — Az igaz. De akkor be kellene fejezni a melegház építését is. Elkezdtük, már nem is tudom mikor. Ha meg lenne, kora tavasszal vihetnénk zöldséget a piacra. — Csak aztán nehogy úgy járjunk ezzel is, mint tavaly a kenderrel. 58 000 forint bevételre számítottunk és végül 9000 forint lett belőle. ]Vr e feledjük el, hogy a tagságon múlott az egész. Nem ’ akart dolgozni senki, kiadták egyénieknek a kendervágást, kifizetett ezért a tsz 12 000 forintot. A 9000 forinthoz is úgy jutottunk, hogy áprilisban sikerült értékesíteni a kendert, így aztán nem csoda, hogy az államtól felvett sok kölcsönnek kevés látszata van. Meg kell változtatni az eddigi gazdálkodást, ' ha azt akarjuk, hogy valamire menjünk. A feltételek — a kertészet, az állatállomány — rendelkezésre állnak, az állam is segít, csupán a tagságon múlik, mit valósít meg. Az idén bevált a számításunk. Harmincöt forint 58 fillér értéket terveztünk egy munkaegységre, de el tudjuk érni a negyven forintot. A kívülállók várják a zárszámadást, ha jól gazdálkodunk, számíthatunk új belépőkre. — Na, majd a keddi közgyűlésen ismertetjük a Miniszter- tanács határozatát, olyanformán, hogy milyen lehetőségeket tudunk mi felhasználni. Ott majd határozhat a tagság, mit akar a jövőre nézve... Nem lehetne mindent ilyen egyszerűen ? Ha valaki frisset, szellemeset akar írni hogy nevetést csaljon az emberek ajkára, köny- nyen talál témát: ott a bürokrácia. Ha bírálni kell, újra csak kézenfekvő a megoldás, hiszen mi akadályozná más a gyors ügymenetet, az építkezést, a szállitást, a segélyek kiadását, vagy bármi mást, mint a bürokrácia. Ha nem akad téma, amiről elfogulatlan hévvel lehet beszélni: mentőkötél — a bürokrácia. Mi is csépeltük már eleget szidtuk, bíráltuk, kifogásoltuk a terjedő bürokráciát, de most nem ... Most az erélyes fellépés helyett örömmel üdvözöljük azt az intézkedést, amely megszüntetett egy papírgyártó időt és idegeket roncsoló rendeletet, — amely végetnemérő tengeri kígyóvá változtatta a termelőszövetkezeti tagok háztáji tehén vásárlását. Míg azelőtt 2000 forint kölcsönt kaphattak erre a tsz-tagok, most 3000 forintot kapnak. A termélőszövetkezet kezességén kívül mindössze annyi kell, hogy a vásárlót ne akadályozzák különböző adósságok a hitel visszafizetésében. Nem kell már a községi és a járási tanács igazolása, az államkölcsön fizetését egyébként is eltörölték, nem kell a »ok kezes a vizsgálat, az utánajárás. Nagyon okosan, a hitel a vásárlás előtt felvehető, és nem utána, mint ahogy szellemesen de nagyon károsan ezt a régi rendelet előírta. Beláthatalan haszna van csak ennek az egy örvendetes rendeletmódosításnak is. Máris lénye gesen több igénylés érkezett az OTP-hez a tamási ég a domb óvári járásból, mint eddig. Kevesebb a hivatalokban a panaszos levél a nagyszerűen megszerkesztett, de egészen felesleges akta, igazolás, elismervény. Kevesebb a gond, a bősz. szúság az elfecsérelt idő, kevesebb a bürokráciát átkozók száma — és több termelőszövetkezeti tagnak van tehene, jobb a tejellátás. Hát nem megérte? Mennyivel egyszerűbb így. Ez a bürokrácia mérge és az emberek orvossága — az egyszerűség. — Reméljük nem ez az utolsó, az egyszerű, érthető és könnyen megvalósítható rendeleteknek még hosszú sora következik. A módszer már megvan, nem beszélni róla, szidni, átkozni, bírálni a bürokráciát, hanem „egyszerűen’’ megszüntetni. BÉZI
