Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-15 / 218. szám

195ti. SZEPTEMBER 15. IO&NAI NAPLÓ a. PART és pArtépItés Jl lag- és tagjelaltfelvételi munka tapasztalatai a dombóvári vasutas pártszervezeteknél Dombóvár vasutas pártszer­vezeteinél értékeltük a tag és tagjelöltfelvételi munkát, s megállapítást nyert, hogy ezen a téren pártszervezeteink aránylag elég jó munkát vé­geztek. A jó munkát főként a Központi Vezetőség áprilisi ha­tározatának megjelenése utáni időszak jellemzi. A K. V. hatá­rozatának megjelenése után a jó munkát jelképezi az, hogy mindegyik alapszervezet a párt építés e fontos kérdésével kap­csolatosan meghatározta fel­adatait és munkatervet készí­tett. Dombóvári Fűtőház MDF alapszervezet vezetősége mun­katervét például a következő szempontok figyelembevételé­vel készítette el: Először A TAG ÉS TAGJELÖLTEK­KEL VALÖJOBB FOGLALKOZÁS érdekében az üzemet feltérké­pezte és minden üzemrészt egy egy vezetőségi tag felügyeleté­re bízott. Meghatározták azokat a szakma kiváló dolgozókat és műszaki vezetőket, akikkel foglalkozni akarnak és szán­dékukban van, a közeljövő­ben tagjelöltnek felvenni. A feltérképezésnél megvizs­gálta a vezetőség azokat a munkaterületeket, ahol ke­vés a párttag, s ide irányí­totta a vezetőség legnagyobb részét. A vezetőségi tagoknak feladatul szabták, hogy a terü­letükön lévő jól dolgozó elvtár­sakkal a pártcsoportvezetőkön, s népnevelőkön keresztül fog­lalkozzanak, állandóan érdek­lődjenek a termelésben kitűnt dolgozók munkája iránt, se­gítsék őket munkájukban, va­lamint abban, hogy mielőbb tagjelöltnek lehessen javasolni őket elsősorban a fizikai dol­gozókat, s a műszaki értelmi­ségieket. Második fontos kérdés, A FIATALOKKAL VALÓ FOGLALKOZÁS a DISZ-ben lévő jó társadalmi és szakvonali munkát végző fiatalok felvétele. Ezekkel a fűtőház alapszervezet vezető­sége úgy kíván foglalkozni, hogy a jelenleg DISZ-ben lévő fiatal párttagoknak feladatául szabta a jól dolgozó fiatalokkal való foglalkozást. A pártvezetőség a tagjelöltek minőségi felvétele érdekében nagy gondot fordított a leendő tagjelöltek politikai oktatás­ban való bevonására. Az 1956—57. oktatási évben ezek az elvtársak mind be vannak vonva politikai ok­tatásokra. De ugyanezt a lehetőséget ad­ta meg a pártszervezet azok­nak a szakszervezeti tagoknak is, akik továbbképzésük szem­pontjából oktatásban kívánnak résztvenni. Ezután megnéztük, hogy az alapszervezetek a munkaterv be foglaltak szerint mit és ho­gyan hajtottak végre? Elsősor­ban azt, hogy HÁNY TAGJELÖLTET VETTEK FEL és ezekből a felsőbb pártszerv hányat hagyott jóvá, illetve utasított el? Mennyi ezek kö­zül fizikai dolgozó, műszaki ér­telmiség, női dolgozó, DlSZ-tag és szakszervezeti tag. Az állo­mási alapszerevezet 1956-ban 5 tagjelöltet vett fel, amit a felsőbb pártbi­zottság el is fogadott. Mind­annyian fizikai dolgozók, hárman DISZ-tagok 24 éven felüliek. A telítőtelepen 3 elvtárs kérte felvételét, melyet a felsőbb pártszervezet szintén elfoga­dott. Ezek közül kettő fizikai dolgozó. A fűtőház részéről az alapszervezet vezetősége felvé tel re terjesztett 8 tagjelöltet, a taggyűlés mind a nyolcat elfo­gadta. ellenben a felsőbb párt­bizottság a nyolcból csak hetet fogadott el, egyet elutasított. A felvételre jelentkezők közül 5 DISZ-tag volt, 3 idősebb dol­gozó. A hétből egy női dolgozó. A pályafenntartásnál a taggyű­lés elfogadott 5 tagjelöltet s a felsőbb pártbizottság jóváha­gyott négyet. A munkatervben megjelölt feladatok szerint hiányosság­nak kell megállapítani azt, hogy többek között pártszervezeteink tag és tagjelölt felvételi munkája kiterjed ugyan a DISZ-re, de annál kevésbé a szakszer­vezetre. Bár a munkaterv foglalkozik azokkal a szakszervezeti ta­gokkal is, akik jó munkát vé­geztek, de a felvételekből még­is az tűnik ki, hogy A SZAKSZERVEZETEKBŐL KEVÉS TAGJELÖLT KERÜLT KI. Nyugodtan mondhatjuk két esettől eltérően, a szakszerve­zet egyáltalán nem tett ja­vaslatot. Ezért hibásak az alap­szervezetek is, de főképpen hi­básak a szakszervezet kommu­nista vezetői. Mint már említettem, általá nosságba véve a tagjelöltfelvé­teli munka jó. De az eredmé­nyek mellett mégis vannak hiá nyosságok, melyre fel kell fi­gyelnünk. Egyik ilyen hiányos ság; amikor is az alapszerve­zet vezetőségei nem érzik át tel jes egészében a felvételi mun­ka jelentőségét és olyan elvtársakat is javasol­nak, akiket a felsőbb párt­szervnek el kell utasítani. Ebben a tekintetben azt kell megállapítani, hogy egyes alap szervezetek még mindig úgy ve szik fel a tagjelöltet, mintha azokat a felsőbb pártszervnek vennék fel és nem ők maguk erősítésére. A pártvezetőség- nek fel kell ismernie, hogy a tagjelöltnek és tagnak felvett elvtársakkal annak a vezetőség nek kell foglalkoznia, amelyik a felvételüket eszközli. Nekik kell ellátni pártmunkával, s nekik kell a végzett pártmun­káról beszámoltatni. Egy újabb hiányosság, amelyen szintén változtatni kell az, hogy A FELVÉTELT KÉRELMEZŐ ELVTÁRSAK KEVÉS PÁRT- MEGBlZATÁST KAPNAK. Több felvételnél találkoztunk olyan beterjesztéssel, ahol a „milyen társadalmi munkát végez“ kérdésre azt a választ kaptuk, népnevelő. Ez a szó egy tágfogalom, amibe sok bele fér, és sok hiányozhat is belőle. Ilyen esetekben a pártbizott­ság tagjainak kell megállapí­tani, hogy az a népnevelő va­lójában milyen pártmunkát végez. Ahhoz, hogy valaki jó népnevelő legyen, pártmegbí­zatásokat kell kapnia, s a párt­vezetőségnek a pártmegbízatá­sok elvégzésén keresztül kell mérlegelnie a felvételt. Ne legyenek megalkuvók alapszervezetünk vezetőségei ezen a téren sem és ne érjék be csupán azzal, hogy az il­lető elvtárs termelési ered­ményei kifogástalanok. A felvételt kért elvtársak ügyét gondosabban bírálják el, mert csak a termelési eredmé­nyeken keresztül való értékelés nem lehet kielégítő. Ezt példá­val szeretném megvilágítani. A FÜTŐHÁZ MDP ALAP­SZERVEZET VEZETŐSÉGE a feltérképezésnél megállapi-1 tóttá, hogy a szén és a salak- i rakó munkásoknál kevés párt-' tag van és leginkább itt kell' foglalkozni a jól dolgozó mun­kásokkal. A pártvezetőség ez- ] irányban meg is tett mindent ( és rövid idő lejártával 3 elv­társat hozott javaslatba, akik I a termelés terén a szakma ki- ( váló dolgozó jelvény tulajdono­sai voltak. De sajnos, az elbírálások folytán kiderült, hogy az elvtársak­kal tagjelöltfelvétel szem­pontjából foglalkozni nem le hét, mert többek között az egyik tiltott fegyvertartásért, a másik társadalmi tulajdon ellen tör­tént vétségből büntetve volt. Feltétlenül szükséges tehát, hogy alapszervezeteink vezető­ségei a pártépítés fontos kérdé­sének olyan elbírálói legyenek, ami kizár minden kételyt, ami elkerüli a megalkuvást és se­gíti munkájukat az elkövetke­ző időkben. Fülöp Lajos Dombóvári fűtőház. TWVVTTVy VVWVTTWTTTVTf Wf WTf yf ▼ttWttttttttTTWW FÖLDES PUSZTÁN — a gazdaság egyik üzemegységé­ben — a pusztaiak kilenc­ven százaléka a közelmúltban látott először mozit. Hetente egyszer egy szűk kis szobá­ban százötven—százhatvan ember zsúfolódik, össze „fény­játékot“ nézni. És ha a gazda ság vándormozija valamelyik szombaton nem megy el Föl­desre, hétfőn már a központ­ban vannak a földesiek és követelik — miért nem jött? És itt kell arról szólnom — miért halad lassan a puszta kulturális fejlődése. Nincs egy olyan alkalmas nagy helyiség, ahol összejö­hetnének az emberek. Nincs művelődés-ház, de még erre alkalmas terem sincs. A tervek között szerepel majd az elkövetkező évek va­lamelyikében felépítik. Akik az állami gazdaságok építke zési pénzét kezelik, valahány­szor törlik az építkezési keret bői a művelődésházra szánt összeget — gondoljanak arra — az emberek kultúrált élet- körülményeinek biztosítása legalább annyira fontos fel­adat a mi államunkban, mint Pusztai emberek — Birilói jegyzetek — egy új korszerű tehénistálló felépítése. A HOLNAP TERVEI. Nem egészen egy évtizede, még ez a vidék az ország leg­híresebb vadaskertjei közé tartozott. Ezerszámra röpköd, tek a fácánok, a fajdok, a tú­zok is otthonra lelt a fenyő és akácerdők mélyén... Ma nem­hogy fácánt, de még nyúlat is alig találni ezen a csodásán szép tizenkétezer holdon. Pe­dig ha ez a vidék újból vé­dett vadaskert lenne, leg­alább annyi valutát hozna az országnak, mint jelenleg a göböly hizlalás... és vélemé­nyem szerint azt az igazgatót, aki ilyen tervekkel áll elő .tá­mogatni és nem gáncsolni kell. Fejlődik majd a gazdaság is. Egészen kis kertváros épül majd a gazdaság köz­pontja köré. Alakul, most kovácsolódik a nehézségek tüzében a gazda ság dolgozó közössége. Innét nem kívánkoznak máshova a munkások és ide telepednek a fiatalok, az új házasok is. BÜCSŰZÖUL .. ... Azt szeretném elmon­dani, ami nagyon nem tet­szett. Ez pedig a gépesítés mértéke. Ha kapnak is új gé. pékét, azok nagyon hamar tönkremennek, mert, (jól fi­gyeljenek) egy többezer hol­das nagygazdaság igazgatójá­nak, akire milliós értékeket bízunk, nincs joga, még ha pénz lenne is, hogy a napon, az esőben, sárban pusztuló gépeinek egy féltetős színt építsen. Ha az ügyvitelt egy­szerűsítjük, az ilyen „agyon­támogató“, mindent felülről tervező „segítséget“ is meg kell szüntetnünk. Nyugodtan bízhatunk „kis“ ügyekben is a mi igazgatónkban, és csak nyerne vele az ország, ha a beruházások felét a gazdasá­gok rendelkezésére adnánk, él jenek vele, használják a leg­jobb belátásuk szerint. Ak­kor bizonnyal nem fordulna elő olyan furcsaság, hogy a tervezőiroda (jelen esetben a MEZŐTERV) dohánypajta he lyett tankcsapdákat, könnyű és olcsó szárító helyett beton kolosszusokat építetett a gaz­dasággal. (Aki nem hiszi, néz ze meg Biritón a sűrűn egy­más mellé épített derékvas- tagságú betontömböket.) Az sem tetszett, hogy a szakszervezeti bizottság el­nöke a főállattenyésztő fo- gatosa és a szakszervezet csak halott, papíros szervezet ezen a pusztán. Alakul, fejlődik a puszták népének élete. Az elfalazott közös konyhák helyén épített önálló lakások egyre jobban temetik a múlt nyomorát, a rádióval, a gépekkel szőnye­gekkel és a vezetés új szelle­mével változik a régi életfor­ma. Jó úton haladnak — a szocializmus útján. Szamos Rudolf Építési rekord, vagy időálló építkezés ? Még 1954-ben történt, hogy a termelőszövetkezeteket járó bizottságok és ellenőrök sáskahadának egynéhány csoportja unszolására a tengelici Petőfi Tsz-ben elhatározták, hogy istállót építenek a szövetkezet és a szövetkezettel szomszédi* községek csikóinak dicsőségére. A több mint 500.000 forintos vissza nem térítendő állami támogatásból fedezett építési költ­séget pár napon belül biztosították a tengelici Petőfi Tsz-nek a 100 férőhelyes csikóistálló építését azon nyomban meg is kezdték. Igen ám, de a járás szakemberei áltai jóváhagyott építési hely, sehogysem tetszett az istállónak. Egy körülbelül 10 m átmérőjű szemétdombon csak úgy fért volna el a szép tetsze­tős istálló, hogy az épület két végének 15—15 m-nyi szakasza a levegőben lógott volna, félő volt, hogy a szilaj csikók bevo­nulása után a középen megtörik az istálló. A hibát időben észrevették s mielőtt teljesen felépült volna az istálló lebon­tották ezt. Uj helyet, most már igazán méltó helyet kapott az istálló, dombos, szépfekvésű helyen. Újból megindult az építkezés. A tsz sokezer hazai és külföldi látogatója elismeréssel adózott már 1955. tavaszán a hosszan nyúló s nagyságáról értékesnek ígérkező istállónak. Büszkén mutogatták jövendő modem istállójukat a Petőfi-beliek is. Az építés varázsa azonban most sem használta a szelleműző vizet és másodszor is le kellett bontani az istállót. Most már harmadszor épül, sőt, a kőművesek falegyenhez értek éppen két évvel az első alapkőletétel után. A paksi KTSZ szakemberei kerülgetik nézegetik az istállót s azt sac- colják, hogy ugyan mikor lesz kész. A betonkoszorút kellene a falakra önteni, de 500-as cement híján megakadt a munka. Eddig több, mint 400.000 forintba van már ez az istálló, amely már kezd a tengelici Petőfi Tsz szégyene lenni. Nem is emle­getik másként, mint a ,.Luca széke házának”. Érthető is, hogy szégyenük az ilyen „vissza nem térítendő támogatást”, hisz két év alatt akadtak olyanok, akik másodszor harmadszor voltak Tengelicen s ezeknek mindannyiszor csak úgy válaszol­hattak, hogy — igen, még most is épül. Bizony sokan gondolhatták már azt is, hogy az ilyen állami támogatásból nem kérnének. Persze a tengeüciek sem rajon­ganak érte, még ha az építők rekordnak szánták is ezt az építkezést. NAGY FERENC Kultúrház, vagy kocsma ? Avagy, kinek az érdekeit szolgálja a kultúrházak italmérése? Helyes, ha a kultúrházakban van büffé. Helyes azért, mert az előadások szüneteiben a színházlátogatók, a táncosok szomjúságukat enyhíthetik. A fennálló rendelkezések érteimé ben kultúrotthonokban csak üdítő italok árusíthatók. Tö­ményszeszek nem mérhetők ki. Helyes volt ennek elrendelése. De semmiesetre sem helyesel­hetjük azt, hogy a kultúrottho- nok italmérései a részegeske­désnek, a duhajkodásnak le­gyenek táplálói. Már pedig ilyen is akad. Most, amikor a „Szabadság, szerelem...” című színdarabunkkal járjuk a köz­ségeket több helyen tapasztal­tuk, hogy nem mindenkor a szórakozni járó dolgozókért vannak az italmérések. A hőgyészi kultúrotthonban a földművesszövetkezetnek van italmérési engedélye. Az ivó a kultúrház nagyterme mellett található, ahol színdara bot adnak elő. Előadás alatt is folyik az italmérés. Ez még nem is volna olyan nagy baj, de igen kellemetlen, hogy vala­mennyi szereplőnek az ivón kell átjárni a színpadra és nem egyszer éretlen emberek meg­jegyzéseinek vannak kitéve. Az előadás alatt pedig állandó, an behallatszik a nótázás és ez nemcsak a szereplőket zavarja, hanem a nézőközönséget is. Ja­vasoljuk, hogy műsorok alatt az italmérés szüneteljen és csak a szünetekben mérjenek. A gyönki kultúrotthonban még szomorúbb a helyzet. Ott is állandó az italkimérés. Tö­ményszesz is akad bőven. Pe­dig kultúrotthonokban tömény­szeszt kimérni nem szabad. Az előadás alatt az udvarban lár­ma van, mert a tekézők ko­moly pénzekben játszva, izga­tottan lesik, ki viszi el a pén­züket. A színházterem mellett italmérés, kártyacsaták, verik az asztalt hajnali 3 órakor is. Szeptember 2-án éjjel is, ami­kor odaértünk, a gondnok már pihent, az igazgató már haza­ment, de az ivóban nem egé­szen józan fejjel még javában folyt a kártyacsata. Jó lenne, ha megállapítanának egy bizo­nyos időt, hogy a kultúrház- ban mikor csináljanak zárórát, illetve, mikor szüntessék be a szeszmérést. Legyen a kultúrotthonban italmérés, de csak akkor, ami­kor táncmulatság van, vagy pedig előadás, hogy a műsorok szüneteiben üdítő italokkal olt. hassa szomjúságát a nézőkö­zönség. Töményszesz kimérése azonban mindenkor helytelen. Ne tegyük a kultúrotthonokat kocsmává csak azért, mert az 200—300 Ft bérletdíjat jelent. Major Mátyás Korszerű, új gépek segítik az őszi mezőgazdasági munkát Mezőgazdaságunk az idén is sok korszerű gépet kap az őszi munkákhoz iparunktól és kül­földről. A Jászberényi Aprító* gépgyárban e héten kezdik meg 2000 nehézborona átadását gép­állomásaink számára. Az állami gazdaságok és a gépállomások között több mint 200 Cambridge típusú rögtörő hengert osztanak szét, a Mosonmagyaróvári Mező* srazdasáei Gépgyár 130 ekét gyárt terven felül az őszi mun* kákhoz. A , Német Demokratikus Köztársaságból megérkezett az első 300 váltvaforgató eke, amit Zetor-traktorokra szerelnek, a Szovjetunióból októberben 100 ötvasú ekét kapunk. Ugyancsak a Szovjetunió több Sz—8C*as ti* pusú traktort szállít gépállomá­sainknak az őszi gyümölcstelepí* téshez.

Next

/
Thumbnails
Contents