Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-06 / 210. szám

1956 SZEPTEMBER 6.

TOfcNAI NAPLÓ

3.

Végrehajtjuk a Központi Vezetőség határozatát [

A Tolna megyei kommunista vasutasok tanácskozása *

Nem ezt vártuk

Az elmúlt napokban a Tolna megyei vasutas pártszervezetek vezetői, a legjobb párt- bizalmiak, DISZ-titkárok. üzemi bizottsági elnökök, nagyobb szol gálati helyek szákmai vezetői részvételével Szekszárdon, a vá rosi kultúrotthonban kommunista aktíva értekezletet tartottunk.

A kommunista aktívaértekezletnek az volt a célja, hogy a Központi Vezetőség 1956. július 18—21-i határozatából adódó politikai és gazdasági feladatokat megtárgyalja. A vitát bevezető referátumot Kapusi Mihály- né, a Vasút Politikai Osztály Tolna megyei bizottságának vezetője tartotta.

A BESZÁMOLÓ

behatóan foglalkozott az őszi forgalom politikai és gazdasági jelentőségével, majd a vasútra háruló nagy feladatokkal. Ismer tette azokat a feltételeket, feladatokat, amelyek végrehajtása biztosítja a szállítás zavartalanságát, az őszi forgalom sikeres lebonyolítását. Többek között ehhez a politikai nevelőmunka rendszeressé és tartalmassá té tele, a dolgozók problémáival való fokozottabb törődés, a versenyhez a műszaki feltételek biz tosítása. a szállíttató vállalatok párt- és gazdasági vezetőivel való még jobb kapcsolat kialakítása, a felsőbb vezetés rendszeres segítése és végül a kom munisták példamutatása, helytállása szükséges. Végül tájékoztatta az aktívaértekezlet résztvevőit a vasút politikai osztályok megszűnéséről, a területi pártszervekhez való csatolás kérdéséről és arról, hogy a Vasút Politikai Osztály a külső szervekkel közösen készíti elő a pártszervezetek átadási munkáját, mely idő alatt tovább kell erősödni szervezetileg és politikailag a vasutas pártszervezeteknek.

ÉLÉNK VITA

követte a beszámolót. A hozzászólások bátran bíráltak S) el mondották. hogy e határozat végrehajtását jó munkájukkal fogják segíteni.

Vajda elvtárs, a bátaszéki állomás főnöke például elmondotta, hogy a Központi Vezetőség határozata véget vetett sok dől gozóban és nála is a hosszú bizonytalanságnak.

— MINDIG BÍZTAM A PART EREJÉBEN,

de most még inkább, mert szilárdabb, még egységesebb lett a Központi Vezetőség. — Beszélt arról, hogy a szocialista törvényesség szigorú betartása egyformán kötelező minden vezetőre, legyen az felső, vagy közép vezető. A vasút felső vezetői több önállóságot biztosítsanak a közép vezetőknek abban, hogy a dolgozóknak a gazdaságosság érdekében tett javaslatait megvalósíthassák, a lehetőségek figyelembe vételével, minden túlzott bürokráciától mentesen. A területükre vonatkozó intézkedések végrehajtását megelőzően kérjék ki véleményüket. annál is inkább, mert ezzel egyben úgy érzi, hogy bíznak a középvezető munkájában.

Eterrer elvtárs, a dombóvári fűtőház főnöke az őszi forgalomra való felkészüléssel foglalkozott hozzászólásában. Többek kö zött elmondotta, hogy az őszi forgalom az idén sokkal nagyobb feladatokat ró fűtőházukra, mint az elmúlt esztendőben. — Mi az idén is helyt akarunk állni. Fütőházunk a forgalom részére — annak ellenére, hogy az idei feladatok sokkal nagyobbak a tavalyinál — minden esetben biztosítani fogja a mozdonyokat. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a szocializmus építését az őszi forgalomban való helytállással segítsük.

Somogyi Béla elvtárs, a dombóvári Fatelítő telep pártszervezetének titkára hozzászólásában arról beszélt, hogy a Központi Vezetőség határozata óta a párttagok és a pártonkívüli dolgozók sokkal aktívabbak, mint a határozat előtt. Azonban

SOKKAL TÜRELMESEBBEN KELL MAGYARÁZNI,

feleletet adniok a felvetődő kér désekre, hogy minden esetben leszereljék a helytelen nézeteket. — Feladatunk tehát az, hogy nemcsak gazdasági téren aktivizáljuk a dolgozókat, hanem politikai téren is.

Varga elvtárs, a Tolna megyei Párt Végrehajtóbizottság párt és tömegszervezeti osztály vezetője emelkedett ezután szólásra.

— Elvtársak! — mondotta többek között, — A megyei pártbizottság csak most kezd kö zelebb kerülni a vasutas dolgozókhoz Ami a jövőt illeti — úgy vettem észre, hogy az elvtársak egy kicsit bizonytalanul vetik fel a kérdést, milyen lesz

a vasútnál a munka, ha a politikai osztályok megszűnnek és

A VASUTAS PARTSZERVEZE TEK ISMÉT A MEGYÉHEZ, ILLETVE A JÁRÁSOKHOZ TARTOZNAK.

Részünkről nem lesz hiány a segítségadásban. Vannak tapaszta lataink s a káder átcsoportosítás folytán is sok olyan elvtárs jött hozzánk, akik nagyjából ismerik e munka sajátosságait. A párt bizottságokon is elég sok olyan elvtárs dolgozik, akik előzőleg a vasúton dolgoztak fizikai, vagy egyéb munkában, s ismerik a legalapvetőbb kérdéseket a vasút területén. Mi számítunk arra is, hogy a politikai osztály megszűnése után a politikai munka társak jelentős része pártbizott súgókra fog kerülni, különösen olyan helyekre, mint Bátaszék Dombóvár. Szekszárd. Befejezésül arra szeretném felhívni az elvtársak figyelmét, ha van valamilyen problémájuk, bátran jöjjenek a Megyei Pártbizottsághoz, mi tőlünk telhetőén minden segítséget megadunk a vasút előtt álló feladatok megoldásához.

A hozzászólásokra Kapuslné elvtársnő adta meg a választ. Az aktívaértekezlet hangulata azt tükrözte, hogy a vasutas pártszervezetekben is jó táp talajra talált a Központi Veze tőség határozata, s a résztvevők ezzel a gondolattal tértek haza: ..Nemcsak egységesen helyeseljük, de egységesen végre is hajtjuk a Központi Vezetőség július 18—21-i határozatát.”

Tancsik Lajos

Vasút Politikai Osztály £ megyei bizottságának tagja.►

I

j gen, nem ezt vártuk a kedd estétől. Sem én. sem mások a jelenlevők közül. De hogy világos legyen mindenki előtt, hogy miről is van szó, hát beszéljünk bővebben.

Nagyon szívesen fogadtuk valamennyien, amikor a Sörkert Cukrászda vezetősége megegyezést kötött az Országos Filharmóniával és neves pesti művészek kezdtek ellátogatni Szekszárdra. örültünk annak, hogy fellépett a két Latabár, később Bilicsi, Tompa, Máthé, majd most kedden este Zárai Márta és Vámosi János. Igen, mondjuk meg őszintén, örültünk ezeknek az esteknek és egyre szívesebben vártuk vendégszereplésre a pestieket. De meg kell mondanunk azt is, hogy már az első alkalomkor a legtöbb nézőben és hallgatóban csalódást váltott ki a két Latabár szereplése, de azért kárpótolt bennünket Bilicsi, Tompa, majd Máté Jolán nagyszerű és minden dicséretet megérdemlő estje. Azonban minden illúziónkat elrontotta Zárai Márta és Vámosi János. Nem arról van szó hogy amit adtak nem volt jó, félreértés ne essék, nem erről van szó. Jó volt. Csupán azt furcsáljuk, hogy egyes művészek kidugják a közönség szemét négy slágerrel és azt hiszik, hogy mindent a legnagyobb rendben csináltak. Korántsem ez a valóság. Mi megszoktuk azt, hogy a pénzünkért nívós és időtartamban is.kielégítő műsort nézzünk Kedden este pedig nem ez történt. Zárai Márta és Vámosi János elénekelt négy táncszámot és ezzel búcsút mondtak Szekszárdnak. De nem lennénk eléggé következetesek önmagunkhoz és a művészekhez, ha csak azt állítjuk, hogy ennyit hallottunk. Abban a szerencsében is részesültünk, hogy a konferanszié elmondott számunkra jónéhány versnek nevezett sületlenségeket (kivétel Szenes és Heltai verse).

Qálcsiky megemlítette a konferansziéjában hogy Zárai és Vámosi most érkeztek meg pár napja a Szovjetunióból ,ahol nagy sikereket arattak. Ezt el is hisszük. De megjegyezni kívánjuk, hogy nem ilyen, vagy ehhez hasonló estekkel, mint amilyet kedden a szekszárdiaknak adtak. Nekünk csak az lenne a kérésünk hogyha mégegyszer ellátogatnak hozzánk és ez vonatkozik a többi művészre is, akik a Sörkertben szerepelnek majd, jobban becsüljenek meg bennünket és ne higyjék azt, hogy négy táncszám eléneklésével ,,tökéletes munkát’’ végeztek, mert negyven perces műsor még a szekszárdiaknak is kevés. Bilicsi Tivadar, Tompa Sándor. Máthé Jolán, de még Latabár Kálmán és Árpád is rászoktatott arra bennünket hogy két óra hosszat gyönyörködjünk a műsorukban.

Úgy gondoljuk, ez nem valami földöntúli kívánság, hiszen ezért fizetjük a belépő díjat.

KOVÁCS ,

ESTEFELÉ még senki sem hitte volna, hogy ilyen viharos népgyűlés lesz Értényben.

Sokáig üresen állt a kivilágított moziterem, később néhány öregember telepedett le benne. Úgy látszott, hogy más nem is igen jön.

— Megvan ennek az oka — mondogatták itt-ott az utcai be_ szélgetések során —. Nem úgy megy ám manapság, hogy egy_ szerűen lóvátesszük az embereket. Kétszer volt már falugyűlés ugyanebben az ügyben (mármint a középparasztok rehabilitálásának ügyében), a falu mindkét alkalommal egyhangúlag döntött ,a tanács meg semmibe sem vette a döntésünket. Hát miért mondta a kormány, meg a párt hogy döntsön a falu lakossága?

Nehéz lenne vitába szállni az ilyen megjegyzésekkel mert való igaz, hogy így történt a „rehabilitálás”. Itt vannak a járás vezetői: Papp Károly elvtárs a pártbizottság titkára, Vidóczi László, a tanács megbízott elnöke — már ők is kezdenek lemondani a tervezett yazléleskörű” népgyűlésről. — Meg is jegyzik: — Ha jönnek is néhányan biztosan a tagosításról beszélnek majd. nem a „tárgyról’’.

NEM ÍGY TÖRTÉNT. Megteheti a nagy mozihelyiség, sokan eljöttek, még az asszonyok közül is. Sokan a nyitott ablakon keresztül figyelték az eseményeket. Volt aki vacsora nélkül jött el, volt aki akkor jött haza kocsival és átadta a feleségének a gyeplőt, hogy hajtsa haza a lovakat, ő pedig azonmód bejött a gyűlésre. Pedig „mindössze” tizenhét azoknak a száma akiknek a sorsát felül kell vizsgálni, de a falu népe úgy érezte, ez valameny- nyiőjük ügye, mert az egész

Viharos népgyűlés Értényben

parasztság önérzetét sértették az előző évek túlkapásai. — így aztán — pedig ez nagy szó — a gyűlésen egy szót a jb. titkáron kívül senki sem szólt a tagosításról, noha ez is nagyon foglalkoztatja mostanában az értényieket, ám annál nagyobb volt a tárggyal kapcsolatos vita. Itt tehát nem „egyéni” sérelmek orvoslásáról volt szó.

EGY DARABIG viszonylag „símán” folyt a vita: — Cséplő József 25 holdas gazdánál én hét évig voltam cseléd. Meg voltam vele elégedve és most is azt mondon, hogy rendes ember. Én is annak ismerem, kiabálták közbe nem éppen parlamentáris formában. Végül szavaztak: A kezek erdeje mutatta, hogy a falu egyhangúlag kiállt mellette. Később szórványosan volt egy-egy ellenvetést: az egyik

ellen valaki azt hozta fel, hogy neki nem adott meg az igazság szerint járó fizetségből egy kéve rozsét. — Nem ez volt rá jellemző s egy ellenében mellette foglalt állást a falu népe. Volt akinek a szülei voltak ku- lákok, de ez a „cím” apáról fiúra szállt: Miért bűnhődjön

az apáért a fiú — itt is símán ment a döntés. Volt, aki ellen azt hozták fel, hogy nagyon drágán ment el fuvarba Nagykónyiba. Még le sem ült a „reklamáló”, így tromfolták le: — Hát maga Pista bátyám mennyiért adta el azt a rossz szénáját? Pedig maga kisparaszt. .. Tehát ezt sem lehet ellenvetésként felhozni. — Äm odaértek Bencze Péter nevéhez. — Száznegyven holdja volt — mondja a tanácselnök. Itt egy pillanatra megtorpant a vita, elcsendesedett a nagy ováció, de itt sem kellett sokáig várni a hozzászólókra.

— Én ismerem Benczééket régóta — mondja valaki a tömegből. — Másik három család sem dolgozott annyit Értényben, mint ezek. Jó ember, rendes ember, le kell venni a listáról... (Itt még úgy tudták, jobbanmondva úgy érezték — hogy nem szűnt meg 1953-ban a kuláklista.)

— Ennek a szavára nem nagyon lehet adni — súgja valaki a szomszédok közül — csend őr volt másfél évig, a huszas években. De figyeljük csak mit mond a következő:

— Tizennyolc holdon kezdték, „deszkametszőjük” volt, úgy „forgatták” magukat, hogy tudtak gyarapodni, mert akkoriban olcsó volt ám a föld.

MÁST IS MONDANA, de talán százan is közbeszólnak, megjegyzéseket tesznek: legalább tízen arra figyelmeztetnek hogy ,, csak egy beszéljen’’, a a többi pedig Benczéék mellett kardoskodik. A tanácselnök izgatott lesz: Eddig is ezen volt a vita, a falu lakosai már kétszer megszavazták, hogy „le kell venni a listáról”, s most harmadszor is emellett áll a hangulat. Ráadásul még szóba se került a másik két ember, akinek „vitás maradt” az ügye. A járási titkár kér szót őt is alig hagyják beszélni, de azért érvel:

— Azt akarják, hogy ismét a kulákok kerüljenek fölénybe? Elképzelhető, hogy Bencze nem kizsákmányolásból gazdagodott meg? Maguk azt akarják, hogy a fejük tetejére nőjjön holnap pedig talán éppen rájuk akarják bízni a község igazgatását'’

Közbekiabálnak:

— Azt csak bízzák miránk.

Sokan már a szavazást sürgetik, de a tanácselnök még feltesz egy kérdést:

— Gazdatársak, jó lenne talán azt is megnézni, hogy Benczéék hogyan viselkednek a népi demokráciában?

Ismét új és új emberek szólnak közbe, új és új arcok emelkednek ki a tömegből — rendes, becsületes kis- és középparasztok:

— A felszabadulás óta csak 18 hold földje van, mindig rendesen adózott az államnak.

— 1953-ban pedig akkor min denki azt mondta, hogy nagy szarvuk lett a kulákoknak, megdöglött a lovam és kellett volna takarodni. Segítségért szaladgáltam, ő felajánlotta segítségét — szívességből.

SZAVAZTAK: Egyhangúlag kiállt mellette a falu képviseleteként itt lévő legalább háromszáz ember. Kiálltak a másik két vitatott mellett is — hosszas vita után. S az elnök éjféltájban bezárta a gyűlést.

Eddig az események menete: Semmit sem változott az érté- nyi lakosság véleménye s itt áll junk meg egy-két szóra.

Feltétlenül lehet és kell azon vitatkozni, hogy Bencze, meg a másik két vitatott személy kizsákmányoló volt-e és kulák-e. Egy ember, akinek száznegyven holdja volt, nyilván nem tudta saját maga megművelni a földterületének nagyrészét, így jövedelmének nagyrészét is kizsákmányolásból szerezte, tehát kizsákmányoló volt. De viszont itt van a falu lakosságának az immár harmadszori egyhangú döntése: Mindent

mérlegelve, nem kell kuláknak minősíteni. Hiba volt, hogy a község vezetői, kommunistái előzőleg nem magyarázták meg elég széleskörűen a párt politikáját most a XX. kongresszus után, csupán arra támaszkodtak, hogy majd a gyűlésen úgyis a tanácselnök elnököl, ez jutott kifejezésben ebben a dön tésben is, de helytelen lenne, ha a tanács még most sem tar. taná tiszteletben a község döntését és ezt a vitatott három embert elszigetelné a község közéletétől. Ez bizalmatlansághoz vezetne a kialakulóban lévő aktivitás helyett. Ugyanis bátran lehet és kell támaszkodni a helyi lakosság józan paraszti gondolkozására: „Azt csak

bízzák miránk” — mondták a gyűlésen és ez azt jelenti, hogy7 nem értettek egyet az eddigi elszigetelésükkel, nem emberi módon való kezelésükkel, azt akarják, hogy egyenrangúak legyenek velük ebben a társadalomban, de esze ágában sincs egyik újdonsült parasztnak sem hogy ismét cselédnek álljon be hozzájuk, mert az a világ elmúlt és ha lenne is ilyen törekvésük, az egész faluval szemben találnák magukat: akkor éppenúgy ellene fordulnának a falu lakói, mint ahogyan most egyhangúlag megszavazták nekik a bizalmat.

MÁSRÉSZT pedig nem lebecsülendő az sem, hogy az utób bi tizenegy év alatt eredmé nyeink láttán, nyilvánvalóan bizonyos változáson is átestek látják, hogy a múlt többé nem jöhet vissza. Ezt tanúsítja állami rendelkezéseink tisztelet- bentartása is. így tehát feltétlenül úgy kell közeledni hozzá_ juk, mint akiket meg akarunk nyerni az országépítés ügyének.

BODA FERENC

Nem titkolják az

eredményeket

Bátaszéken nem kampányszerűen folyik a tsz fejlesztése, így a nyár folyamán is vettek fel nyolc új tagot a Búzakalász Tsz-be.

A tsz tagjai nem titkolják eredményeiket, — bár a téli nagy árvíz a termelőszövetkezet földjeit sem kímélte, — van miről beszélni. A zöldség és tejter méket árusító boltjuk havi 50— 52 000 forinttal gyarapítja a ta gok jövedelmét. De tervbe vet ték, hogy az őszre saját termésű borukat palackozva árusítják majd.

Szépen fejlődig a tsz állat állománya is, ezért állandóan folyik az építkezés. A kőműves brigád jelenleg egy 50 férő helyes borjúnevelő építésén dől gozik. de épül egy 200 férőhelyes sertéshizlalda is. A jövő évre 400 darab sertés hizlalását vették tervbe, melynek megvalósításához hozzá is fogtak. Éppen az elmúlt nap szállította le a tengelici Petőfi Tsz az anya sertéseknek valót, melyből a hizlalásra kerülő állatállomány egy részét alakítják ki. Rövidesen sor kerül egy 600 férőhelyes juh hodály építésére, miután a juhállomány fejlesztése is terv ben van.

A tsz tagjainak beszélgetése, felvilágosító munkája nem is eredménytelen. Az elmúlt nap Tóhegyi László, a Kossuth Tszcs elnöke kérte felvételét a Búzakalász Tsz be, — mint mondotta — a fejlettebb szövetkezeti formát választotta.