Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-01 / 206. szám
1956 SZEPTEMBER 1. TOLNAI NAPLÓ *< Beleszólnak már a község életébe a rehabilitált középparasztok Szakoson, az SZKP XX. Kongresszusa előtt 40 kulákot tartottak nyilván. A kongresszus anyagának tanulmányozása és annak szellemének felhasználására törekedve, a községi párt vezetőség felülvizsgálta a ku- lákoknak tekintett személyek múltbeli gazdasági, politikai te vékenységét. Megállapította, hogy közülük sokan a szektás baloldali politika következtében kerültek kuláklistára. Többségük soha nem tartott gazdasági cselédet, maga és családja művelte meg a földet. Ha a jövedelem nagysága, vagy a földterület elérte a megszabott határt, kuláknak nyilvánították az illetőt ,akár kizsákmányolásból, akár saját munkájából tartotta fenn magát. A pártvezetőség véleménye szerint a 41 személyből harminckettőt jogtalan sérelem ért a kulákká nyilvánítással ügy határoztak, hogy falugyűlés elé viszik a 32 személy ügyét. A falugyűlés úgy döntött, hogy mind a 32 érdekelt középparasztnak nyilvánítja s ezentúl egyenlő jogúnak tekinti őket a többi középparaszttal. Mindez még a Központi Vezetőség ülése előtt történt. A falugyűlés által rehabilitált középparasztokkal a pártvezetőség és a tanács tagjai sze mélyesen tudatták a hírt, amelyet örömmel fogadtak. Többen közülük azonnal bekapcsolódtak a község életébe. Fülöp Ferenc például a rehabilitálás után néhány nappal javaslatot tett a község tanácselnökének, hogy az idén az eddigi gyakorlattól eltérően, a község egy másik pontján kezdjék meg a cséplést — így azok csépelhetnek el előbb az idén, akik eddig mindig az utolsók között voltak. A jogos panasznak a végrehajtóbizottság helyt adott s amint a tűzveszélyes helyen végeztek a csépléssel, azonnal a kívánt helyen kezdték meg a gabona cséplését. • A tanács időközben felülvizsgálta a progresszivitásból adódó beadási és adóhátralékukat. A beadási hátralék 78 500 búzakilogrammot tett ki, amit töröltek. A legtöbbet a 77 éves Rohonczi Istvánnak engedtek el, 99 mázsa búzakilogrammot. A rehabilitáltak közül hatan Gyenis Ferenc, Halász József, Magyar János, Bálint János. Bújdosó Simon és Fülöp Ferenc rehabilitás után néhány napra beléptek a helyi termelőszövetkezetekbe. Azóta újabbak követték őket. A csoportokban szorgalmasan dolgoznak. Teljesen egyenjogúak, senki sem nézi kevesebbnek őket, mint saját magát. Sokan fordulnak felvilágosításért a községi tanács végrehajtóbizottságához is közülük. Legutóbb Fülöp Vendel érdeklődött a termelőszövetkezetek életéről, a tagok jogai és kötelességei felől, milyen kedvezményben részesülnek a dolgozó parasztok, ha termelőszövetkezetekbe lépnek. A tanács szívesen adott választ a tájékozódni szándékozónak. A kulákoknak nyilvánított középparasztok 1948 óta nem vehettek részt nyilvános rendezvényeken, nagygyűléseken, majd a megalakult tanácsok ülésein sem. A rehabilitáció óta minden rendezvényen ott vannak. A Hazafias Népfrontbizottság által ren dezett nagygyűlésen ott volt a 120—130 részvevő között többek között Túri János is, aki elmondotta, hogy ilyen rendez, vényre, ahol a község életéről de végső sorban az ország ügyeiről van szó, szívesen elmegy máskor is, mert sokat tanulhat. Sokat kell pótolnia... A legutóbbi tanácsülésen közülük többen a tagosítás problémáihoz szóltak hozzá. A felsoroltak azt bizonyítják, hogy a rehabilitált középparasz tok egyre határozottabban kap csolódnak be a község ügyeinek megbeszélésébe, intézésébe. Ez a kezdeti eredmény jó, biztató. A községi pártvezetőségnek azonban további erőfeszítéseket kell tennie, hogy a még sokaknál meglévő bizalmatlanság, félénkség megszűnjön. Egy ilyen módszer: sokkal többet kell foglalkoznia velük, hiszen éveken keresztül teljesen elzártuk őket minden lehetőségtől, nem engedtünk beleszólást nekik a központi határozatok helyi alkalmazásába, nem kértük ki véleményű két a gazdasági kérdésekben. Áz igazgatók önállósága avagy igazolójelentés néhány seprő ügyében Még a késői tavaszi napok egyikén gondolt egyet, a revizor, hatalmas pápaszemét orrára, fülére akasztva, s hogy még hivatalosabb legyen, a minisztérium egy „kiküldöttjét’’ maga mellé vette és útnak indult. Nem hagyta nyugodni az egyik álma. Almában ugyanis azt látta, hogy a minisztérium és a termelő üzemek között létesített trösztök, igazgatóságok, egyesülések (tehát a középszervek) ... teljesen feleslegessé váltak. A 30—40 sőt, 50 emberből álló középszervek nem tudnak mit csinálni, nem lesz munkájuk. A kiszállását azért határozta el. hogy valami munkalehetőséget teremtsen a középszerv adminisztratív dolgozóinak. Az egyik üzemben azon akadt meg a pápaszemmel takart szeme, hogy az üzem saját maga végzi a könyvelést, s így azonnal látja az üzemvezető a költségmutatók alakulását. De miért kell ez nekik? — tanakodott magában a revizor s hamarosan megszületett a határozat: „Pécsre kelj vinni a könyvelést..Számos más hasonló intézkedés történt 24 óra leforgása alatt. Az üzem vezetője — aki úgy vélte, hogy mégis csak önálló vezetője az üzemnek — most minden önállóságától megfosztva, szinte mankót érzett kezeiben s az anyaszülte lábak helyett műlábakon jár. Az eddig elmondottak után mintegy 2 hónapra nagy szüksége volt az említett üzemnek néhány seprőre, s mivel a népboitban a seprő ritkább, mint a fehér holló ,az egyik házi iparostól vásárolt néhányat. Egy másik alkalommal az egyik csapágy összetört, s mivel nem lévén hasonló egyetlen állami vállalatnál sem, kénytelen volt „maszektól” venni. Ám a pápaszemes revizort ismét rossz álmok gyötörték. A hajnal, amelyre ébredt, különös volt. Úgy érezte, valahol megsértették az „ügyvitelt”, valahol túlzott önállóságra törekszenek és kevésbbé tekintélyes a középszerv. Már pedig vissza kell szerezni a tekintélyt, mert..: (Még gondolatban is irtózott annak a lehetőségétől, hogy az üzemek nagyobb önállóságának következtében esetleg a „középszerv’’ apparátusát csökkenteni lehet ) És ismét autóra ült, hamarosan megtalálta a tekintélyrombolót. Azonnal revíziót tartott... és megtalálta a rossz álmot okozó seprőt. — Hát ez hogy került ide? — tolta fel pápaszemét homlokára. Az üzemvezető pedig magyarázta. — Élelmiszeripari jellegű vállalat vagyunk .alapvető követelmény a tisztaság, kellett a seprő. — De miért nem a népboltból vették? — Mert nem volt, de ezek is éppen olyan jók, mintha ott vettük volna. — Már pedig ez szabálytalan, államosították volna a magánszektort, akkor nem lenne semmi baj... S miután így kioktatta a telepvezetőt, a tekintély visszaszerzésén buzgólkodott. — önnek, üzemvezető elvtárs, sok önállóságot biztosítunk. Önállóan dönthet abban, hogyha van seprő a népboltban, annyi levelet írhat az egyesüléshez, amennyit akar, amelyben 40—50 forintot kér seprővásárlásra. Ott használja fel a seprőket, ahol akarja, sőt, az a joga is megvan, hogy annyi engedélyt kér, amennyit csak akar, de hogy mennyit kap, azt majd mi mondjuk meg. Persze, ellenőrizni fogjuk, hogy például a seprőket tényleg seprésre használják-e fel;:: Néhány percnyi gondolkodás után még hozzátette. — A maszektól vásárolt seprők ügyében pedig írjanak igazoló jelentést az egyesüléshez, amelyben önbírálatot gyakorolnak. Éppen ideje lesz... * Némi túlzással ez a helyzet a Dombóvári Malomban. Amikor az üzemek igazgatóinak fokozott önállósága kerül előtérbe, a Malomipari Egyesülés annyira megfosztotta az igazgatókat az önállóságtól, hogy nem vehet egyetlen seprőt sem, ha azt Pécs nem engedélyezi. A könyvelés „áttelepítése” következtében nem ismerik a költségek alakulását nem is beszélve arról, hogy kapunbelüli munkanélküliség ütötte fel a fejét az adminisztratív dplgozók között. De nem tehet semmit Petróczi Kálmán igazgató, hiszen semmi önállósága sincs. Nem lehetne-e a névleges jogok helyett, tényleges jogot adni a Dombóvári Malom igaztójának? Úgy vélem, erre minden lehetőség megvan, csak akarni kell. K. BALOGH JÁNOS Tudósítás Gyönkről •• Ötéves az Állami Faliiszinház Augusztus 16-án „nyelte el” az utolsó gabonakévéket Gyönk községben a cséplőgép dobja. A csépléssel egyidejűleg a begyűjtési tervet is teljesítették a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok. A gabona átlagtermése nem hozta meg a .várt eredményt. A termelőszövetkezetek termésátlaga 9,7 má ysa volt, ez elérte, illetve meghaladta a betervezettet. Sajnos az egyéni parasztok gabonater- mésátlaga jóval kevesebb volt, mint tavaly, 6,2 mázsa. A párt legutóbbi határozatára községünk dolgozó parasztsága beadási kötelezettségének maradék nélküli teljesítésével, a jövő évi termés jó megalapozd savai válaszol. Említésre méltó ugyanis, hogy nemcsak a gabo- nabegyűtés ment a községben zökkenőmentesen, hanem ezzel egyidőben állat és állati termő kékből is a beütemezés szerint teljesítették kötelességüket a dolgozó parasztok. A hízottsertés beadást, ami különben a legnehezebben ment mindig, zökkenő nélkül, a beütemezés szerint megtörtént. Egyetlen hátralékben levő dolgozó paraszt sincs a községben. A nyári nagy munkák befe jezése után azonnal hozzálát tunk az őszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos »tenni valók előkészítéséhez, illetve végrehajtásához. 272 egyéni termelővel beszéltük meg a vetéstervet. s ezen kívül a szocialista szektorok képviselőivel is megállapodtunk a gabona vetés tervek nagyságát illetően. Az őszi vetések előkészületei a tavalyinál jóval gyorsabb ütemben mentek. A pillangósnövények talaja mintegy 200 holdon már készen áll a vetésre. Sajnos azonban, a dolgozó parasztok önhibájukon kívül nem tudták még eddig megkezdeni a szerződéses repce, őszi borsó vetését, mert a vetőmagot az illeté kesek még mindig nem szállították a községbe. A repcének pél dául már a földben lenne a helye. Ezért azzal a kéréssel fordulunk az illetékesekhez, hogy sürgősen intézkedjenek a repce Gyönkre szállítása ügyében. Ezen kívül hibának lehet elmondani, hogy a termelőszövetkezetek még mindig nem kap ták meg a megrendelt műtrágyát. E tekintetben is sürgősen intézkedni kell az illetékeseknek, mert a jövő évi gabonatermés sorsa forog kockán. Az őszi mezőgazdasági munkák előkészületein' kívül a tér vezés is megy Gyünkön. A község termelőszövetkezeteivel és dolgozó parasztjaival megálla podtunk abban, hogy a községben levő legelőket és réteket megjavítjuk. Ehhez elsősorban szükséges mintegy 10 holdas magfogó terület biztosítása. Terveinket, s a végrehajtásukkal kapcsolatos elgondolásainkat közöltük a járási és megyei szakemberekkel, akíik azzal egyetértettek. Terveink végre hajtásához már hozzá is fogtunk. Felvettük a kapcsolatot a Mar- tonvásári Kutató Intézettel, amely egy ideküldött munkatársán keresztül megállapította, hogy a rétek jelenleg 15—20 mázsa holdankénti átlagtermését helyes gazdálkodással, szakszerű kezeléssel, két éven be lül 40 mázsára lehet fokozni. Három év múlva pedig takar mánytermésünk elérheti a holdankénti 60 mázsát. Ügy szá mítjuk, hogy a fent említett- tek megvalósítása során községünkben 1 200 000 liter tejjel termelhetünk többet egy esztendőben. Terveink megvalósítását a felsőbb szervek is támogatják. A megyei Vízügyi Igazgatóság Ígéretet tett arra, hogy rövidesen megkezdi az árokrendszer kialakítását. Községünk dolgozó parasztjai mindezt nagy mdg- elégedéssel vették tudomásul, tapasztalják, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi határozata fokozatosan valósul meg. Deli György községi tanácselnök 1951 SZEPTEMBER 1. Jelentős dátum ez színháztörténetünkben, mert az Állami Faluszínház társulata ekkor kezdte meg a falujárást és Moliere, Shakespeare, Oszt- rovszkij, Móricz s még számos nagy író nyelvén tolmácsolta a művészetet a legkisebb községek színpadain is. Az ő érdemük, hogy az akkor még közömbös közönségnek felkeltették a figyelmét, megszerettették vele a művészetet és igé nyességhez szoktatták ezt a nézőközönséget. Az első három társulatot hamarosan követte még hat. Eszt- rádműsorokat játszottak, Moliere vígjátékát, Urbán színművét, Dunajevszkij operettjét mutatták be a színpadokon. A közönségnek tetszett. Megtapsolták a szereplőket... Az öt év alatt 55 egész estét betöltő színművet játszottak a falvakban a faluszínház művészei. A nézőközönség száma már majdnem gléri a hárommilliót. AZ ÖT ESZTENDŐ alatt műsorukra tűzték: Shakespeare: Ahogy tetszik, Moliere: Tartuffe, Fösvény, Dandin György, Goldoni: Két úr szolgája, Schiller: Ármány és szerelem, Osztrovszkij: Karrier, Zapolska: Dulska asszony erkölcse, Balzac: Grandet kisasszony, Shaw: A szerelem komédiája, Móricz: Sári bíró, Kis faiudi: Három egyszerre, Szigligeti: Liliomfi, Eötvös: Hű szerelmesek, Jókai Az aranyember, A gazdag szegények, Mikszáth: Szépasszony madara, Gárdonyi: A lámpás című művét. Ezeken kívül játszottak 13 mai témájú szovjet, három népi demokratikus, tíz mai magyar és kilenc zenés darabot. A haladó irodalmat Mona Brand: Hamilton család című műve képviselte. A DARABOK SIKERÉT bizonyítja, hogy a Tartuffe-ot 600, a Liliomfit és a Vándordiákot 400, a Tűzkeresztséget, a Dankó Pistát, a Hamilton családot 300, az Aranyember, a Pettyes, A borjú, a Szibériai rapszódia, a Vidám Vásár és a Montmartrei Ibolya című mű. veket 200 alkalommal játszották a színpadokon. A MEGYÉNKBEN 642 alkalommal tartott előadást az Állami Faluszínház és összesen 27 színművet, operettet mutattak be 153 257 néző előtt. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy megyénk lakossága megszerette a faluszínház művészeit. A néző- közönség együtt osztozott a sikerekben. Persze előfordult, hogy nem nyújtottak néha olyan művészi játékot, amilyet egy pesti színtársulattól elvártunk volna. Ez azonban kevésszer fordult elő, és játékukban több volt a szeretni, mint az elvetni való. Úgy gondolom, mindnyájunk véleményét tolma csolta a népművelési osztály levele, amelyet még tavaly küldött az Állami Faluszínháznak: „...A faluszínház megszerettette a színházat a dolgozókkal, emelte igényüket, kulturális fejlettségüket és jó nevelő, agi- tációs munkát végzett a mező- gazdaság szocialista átszervezése érdekében. Szervezőjük egészen kis községek dolgozói számára biztosított művészi és nevelő előadásokat akkor, amikor a falu még jóformán teljesen közömbös volt a művészetek iránt... Szép és jó munkát végzett megyénkben a faluszínház, amelyért a megyei tanács népművelési osztálya és egész megyénk nevében elismerésemet és köszönetemet fejezem ki.“ 1.956 SZEPTEMBER 1. E napon ünnepli az Állami Faluszínház működésének ötödik év fordulóját. Ebből az alkalomból megyénk lakossága nevében további sok sikert kívánunk a színház valamennyi művészének és az új évadban örömmel látjuk ismét körünkben a faluszínház művészeit. K. J. Quo wadis?... Régi, idős kérdés ez már a római karból, de napjainkban is hallhatjuk néha, amint valaki megkérdezi: — Hová mész? Próbáljunk meg egy embert megkérdezni mi is — nem pilla natnyi mozgásra korlátozva hanem az életcélt tekintve... Nemcsak más, de önmagától is megkérdezheti az ember, hogy „Hova mész?”, hová igyekszel, s ilyenkor nehezen tud válaszolni akár önmagának ,akár másnak. Nem így kérdeztem meg Szigeti Lajos bácsit, a paksi kul- túrház igazgatóját, talán nehéz lett volna ilyen különös kérdésre válaszolni, de amit kérdeztem tőle és amit ő mondott, az mögött az eddig megtett út és a végcél bujt meg... Ki ne ismerné Szigeti Lajos bácsit, ki ne hallott volna róla? Kedves és szigorú, kövér és friss, ősz és mégis fiatal... Vasárnap este egy kedves pillanatot lestem meg az irodájá- ban. Ült az asztalnál szipkáját rágogatva, s boldogan, hogy a fenti nagy teremben minden a legnagyobb rendben van, ringatta magát a székben. S egyszeresek nyílik az ajtó és három fiatal lép be. Két fiú és egy szőkefürtös leány. A két fiatalember zavartan mosolyog, amikor a leány az igazgatóbácsi elé áll és egy zöld, frissen tört hajtást nyújt át neki. Az igazgató bácsi is zavarban van egy pillanatig, amikor feláll, hirtelen nem tudja mire vélni az eseményt, csak akkor moso- lyodik elt amikor a lány sok boldog névnapot kíván neki.. - Lajos bácsi átveszi a zöld ágat — mit mondjon? — Megremeg a szája széle egy kicsit sűrűbben pislog, mikor kezet fog fiatalokkal. — Nagyon köszönöm, kedvesebb ajándék ez nekem, mint egy csokor virág. S amikor azok elmennek, még mindig az újjai között forgatja a zöld ágat, s mosolyog rá, mintha a leány szemébe nézne ... Honnét indult el Lajos bácsi és hová igyekszik? ... Tolna megyében 1930. óta ismerik a nevét. Akkor került Nagydorogra, itt is az maradt, aki volt: a kultúra szomjazója és osztogatója... Úgy van ő a kultúrával, mint apja a vasúttal volt. Amikor nyugdíjazták, akkor is minden nap kiment az állomásra azért, hogy vonatot lásson, ö sem tud a kultúr- munka nélkül élni. Most is szabadságon van, de itt üj oz irodában, itt érzi jól magát. Itt van a felesége is, a fiai is. ök is segítenek neki. A feleségéről ezt mondja: — Az ő sikere, az én sikerem, az én sikerem az ő sikere. — Milyen szép, hogy így megértik egymást, ök talán nem is tudnak veszekedni. Számtalanszor megtörtént már, hogy a felesége idehozta az ebédjét, vagy a vacsorát, mert elfeledkezett róla, hogy éhes. S biztos vagyok benne, hogy vacsora után a felesége is ott maradt és együtt mentek haza. Mondjam el azt, hogy mit dolgozott Pakson? Tiltakozik ellene,, hogy az ő érdeme lenne bármi is. Azoké, akik segítik, és sorolja a neveket: Kántor Antalné, a népművelési csoport, a községi tanács, a járási pártbizottság. Szerinte mindenkié, csak az övé nem. Jól van, Lajos bácsi, mi azért a Te kezedet szorítjuk meg 51. névnapodról kicsit lekésve. Köszönjük, hogy ennyire szereted a kultúrát, s hogy sok boldog percet szerzel azoknak az embereknek akik elfáradtak a napi munkában. Hogy hová mész, én úgy fogalmaznám meg, hogy tanítani, szórakoztatni, nevelni, Te azt mondod, hogy meghalni is a színpadra. BUNI GÉZA
