Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

1956. SZEPTEMBER 30. TOLNAI NAPLÓ 7 Ellenőrző kőrúton •. • A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete te­rületi bizottságának elnöke és munkavédelmi felügyelője meg invitáltak egy ellenőrző körútra. — Az újságok — mondták — éveken keresztül csak arról írtak, hogyan emelkedett évről- évre a kiskereskedelmi forgalom, hogyan nőtt a fogyasztás. Arról vajmi keveset, hogy hogyan és milyen körülmények között élnek, dolgoznak azok, akik ezt a növekvő forgalmat lebonyolítják, a kereskedelmi dolgozók. Pedig itt még komoly hibák vannak olyan állapotok, amelyek máshol, főkép az üzemekben már rég megszűntek. Csak egy községbe, Paksra látogattunk el, itt a földmű­vesszövetkezet néhány boltját, üzemét és a Vendéglátó Válla­lat éttermét vizsgáltuk meg. a szakszervezeti elvtársak szerint itt van a legtöbb baj, az itteni tapasztalatok nem általánosit- hatók de azért ami itt előfordul, megtalálható, — ha nem is ilyen nagymértékben — de másutt is. A SZÉP, PIROS ALMA — BELÜLRŐL A község középpontjában van a szövetkezet legnagyobb üzlete. Egy épületben, sarok- házban, sőt egy bejárattal is, két üzlet. Az l es számú vegyes bolt és a textilruházati bolt. Kívülről szép az épület, mind­két szárnyán ízléses kirakatok csalogatják a vásárlókat. Mind­két boltban belül is példás rend és tisztaság uralkodik. De lépjünk csak még egy ajtóval beljebb, a vegyesbolt raktárá­ba. Korhadt padló, itt felpúpo- scdva, amott mély kátyú, ha nem néz a lába elé az ember, könnyen crrabukhat. Vakolat­törmelék az árukon, az egyik fiatal tanuló éppen takarít. Köz ben gyakran a mennyezetre pislant, hogy el tudjon ugrani, amikor esetleg leszakad a mennyezet. — A padláson van a szemben levő vasbolt raktára, vasáru­kat raktak oda, azért szállt vagy tíz centivel lejebb a kor­hadó plafon — mondja a bolt­vezető. Megnézzük a padlást. Míg a vasbolt vezetője hozza a kul­csot, körülnézünk az udvarban. Félszer alatt, vagy a szabadban rozsdásodó tűzhelyek, drótfonat és még sok minden, aminek nem jutott fedett hely. — Óvatosan jöjjenek az elv­társak — int bennünket De- metrovits István, a vasbolt ve­zetője — csak a nyomomban. Az kitaposott út, ott biztosan nem szakad le. Ijesztő kép fogad bennün­ket. A padlás zsúfolva zománc­edénnyel, különböző vasakkal, itt-ott üres helyek, ahonnét el­pakolták az árut, mert már „megindult“ a mennyezet. Egy helyen rövid gerendákat fek­tettek keresztbe, csavarokkal húzták fel és erősítették meg a korhadt gerendákat. Félméter vagy ennél is magasabb geren­dákon kell átmászni. Ahogy megszokjuk a félhomályt, egyik-másik gerendán kiálló csavarokat veszünk észre (ezek tartják a mennyezetet). — Mi lesz, ha egyszer valaki meg­botlik és a fejét beüti egyikbe’ — Előfordult már — mondja a boltvezető. — Vagy tíz ilyen akadályon kell átbukdácsolni annak, aki kerékpárgumit akar levinni az üzletbe. (Az ügyes tolvaj sokkal könnyebben jut' hat a tetőn keresztül ezekhez a gumikhoz.) Naponta pedig sokszor kell megtenni ezt az utat, nem csak akkor, amikor áru érkezik, hanem ha vevő jön, akkor is. Az üzlet kicsi, eay közepes szobanagyságú üz­letben van összezsúfolva a villanykonnektortól a kötőfé­kig. a Hannemann-rácstól az éjjeliedényig és a motoralkat­részekig ezer- és ezerféle áru. Gyakran kell utánpótlás a „raktárból“. — Vagy húsz helyről voltak már itt ellenőrizni — mondja Demetrovics elvtárs —, mind­annyiszor felháborodtak, jegy­zőkönyveztek, megállapodtak, hogy így nem lehet dolgozni, az alkalmazottak életét veszélyez­teti ez az állapot, ugyanakkor az áruk épségét is, de minden maradt a régiben. — Talán a területrendezés megoldja a mi problémánkat is, talán hozzájutunk megfelelő raktárhelyiséghez. (Ebben bíz­nak most sokan.) De akár így, akár úgy, kell megfelelő rak­tárt biztosítani a boltnak. A szép, piros alma jut az ember eszébe, amiről csak ak­kor veszi észre, hogy belül rot­hadt, férges, amikor belehara­pott. Kívülről szép az épület, sőt az üzlethelyiségekben sem venni észre semmit — erről gondoskodnak a szorgalmas boltvezetők, kiszolgálók, ta­nulók, — de a raktárakban élet veszélyben dolgoznak. MÉRTÉKTELEN TŰLÖKÁ ZÁS — TÜLÖRADlJ NÉLKÜL A cukrászdában egy fiatal fiú — még nincs tizennyolc éves — az ideiglenes üzemveze. tó. Munkaideje — mint meg­tudjuk — 12—14 óra. Horváth elvtárs, a területi bizottság el­nöke megkérdezi a két eláru­sítónő egyikét, Lendvai György nét, mennyit dolgoznak napon­ta. — A kérdezett nem mer vá­laszolni, látszik rajta, hogy fél, félti az állását. De csak meg­tudjuk. hogy ők is 12—14 órát dolgoznak. Van, amikor ennél is többet. A cukrászda nyolctól tizenkettőig, kettőtől nyolcig (néha tízig) tart nyitva, felül­ről elrendelték a létszámcsök­kentést, egyikük sem tudná egy-egy műszakban egyedül el­látni a szolgálatot. — Vezetnek jelenléti ívet? — Miért vezetnénk? Hóna­pokig beírtuk, mikor jöttünk, mikor távoztunk, nem vették figyelembe. Egy fillér túlórát sem kaptunk. — És előkerül­nek a pár hónappal ezelőtti je­lenléti ívek, szép sorjában be­írva mindkettőjüknek a 8—12, 12—22 órás szolgálat. Pedig szi­gorú rendeletek vannak a túl­órázás korlátozására, túlóráz tatni csak a • szakszervezet en­gedélyével lehet. Azonban min­denképpen jár a túlóradíj a megdolgozott túlórákért. El­gondolkoztató az is, hogy az iparban már a 48 órás munka­idő csökkentéséről beszélünk, itt pedig még ilyen állapotok vannak. — Hogyan, mikor veszik at az érkező árut? — kérdezzük a szemben levő textil-rövidáru- boltban. — Rendszerint munkaidő után. Napközben nem lehet be­csukni a boltot — válaszolja a boltvezető. — Mit kapnak érte? — Két alkalommal kaptak a beosztottak túlóradíj at, több­ször nem, mert nincs rá keret. És itt is elhangzik az, amit már máshol is hallottunk: A boltvezetők félnek. Mert egy boltvezetőre akár öt percen be­lül rá lehet húzni a vizeslepe­dőt ... AZ ÉTTEREM KONYHÁJA Szép. ízléses helyiségek vár­ják a Béke-étteremben is a vendégeket. Mi azonban most nem az éttermekre, a kerthe­lyiségre vagyunk kíváncsiak, hanem a konyhára. — Gyakran olyan a füst, hogy nem látjuk egymást — panaszkodnak a szakácsnők. Huzatot kell csinálni, hogy ki­csit is megtisztuljon a levegő. — Pedig már hónapok óta itt van az új tűzhely, de nem állít­ják be — mondják. Egyikük éppen mosogat, ami­kor Csiszár elvtárs, a munka- védelmi felügyelő megkérdezi: — Az elvtársnőé ez a kö­tény?-— Az enyém. — Pedig a mosogatáshoz gu­mikötényt kellene adnia a vál­lalatnak. — Erről nem tudtunk ed­dig. ÉPÍTKEZÉS — SZOCIÁLIS LÉTESÍTMÉNYEK NÉLJKÜL A Fcldművesszövetkezet szesz főzdéje a következő állomás. Lázas készülődés az udvaron, többek közt sok vagon szilvát akarnak itt még az ősszel pá­linkának feldolgozni. Betonoz­zák a cefrevermeket. — Hol a munkásöltöző? — Tessék, itt a falon — mu­tatja a kazánházban a falba vert szögeket a szeszfőzde ve­zető. — És a fürdő? — Az még nincs. Sőt még azt sem döntötték el véglegesen, hol lesz. Itt meg kell jegyezni azt is, hogy a szeszfőzde az egyik leg­jövedelmezőbb üzletága a föld művesszövetkezetnek. A SZÖVETKEZET KÖZ­PONTJÁBAN — Milyen összeget irányoz­tak elő ez évre munkavédelem, re és munkásellátásra? — kér­dezzük a szövetkezet vezetői­től. — Ilyen nálunk nincsen -- válaszolja a főkönyvelő. Ha va­lahol marad egy kis pénz, azt fordítjuk erre. — Mióta üzemel a szeszfőz­de? — Tavaly december óta. — A bővítésre vonatkozó tér veket megmutatták a szakszer­vezetnek? — Vagy négy-öt helyen be­mutattuk, jóváhagyattuk, nem tudtuk, hogy a szakszervezet hozzájárulása is szükséges. — Pedig erre is törvény van — mondja Horváth elvtárs. Ha a szakszervezetnek bemutatják, nem fordulhat elő. hogy beter­vezik az új üzemrészeket és „ha jut rá“-alapon gondolnak csak a munkásvédelemre, a szociális ellátásra. Nem lehet csak úgy foglalkozni a terme­léssel, hogy kihagyják belőle az embert. Nem tudnak elfogad­ható választ adni a túlórázta­tásokra, a szabadságolások el­maradására sem. Ellenőrző kőrútunk tapaszta­latai igen szomorú képet mu­tatnak. Azt mutatják, hogy a népgazdaság egy igen fontos területén, a kereskedelemben, komoly hibák vannak a dolgo­zók munka- és életkörülményei területén, erre az utóbbi évek­ben nem fordítottunk kellő gondot. Nem sikerült még biz­tosítani — mint ahogy az ipari üzemekben már túl vagyunk ezen — az alsóbb szakszerve­zeti szervek kellő aktivitását e területen. Pedig ,,A legfőbb ér­ték az ember’* jelszó érvényes kell, hogy legyen itt is. Ezt kell elősegíteni a kereskedelmi szer­vek, vállalatok vezetőinek, az itt dolgozó szakszervezeti szer­veknek. J. J. A Furkópusztai Kendergyárról nem sok jót lehetett hallani az utóbbi években. Gyakran maradt el terve teljesítésével, szinte kivétel­nek számított az a hónap vagy negyedév, ami­kor teljesítette a tervet. Sok baj volt a munka- fegyelemmel, a technológiai fegyelemmel. Ma azonban más a helyzet. Augusztus 20-án a furkói üzem falára is felkerült az él- üzem-csillag abból az alkalomból, hogy a Du­nántúli Rostkikészítő Vállalat élüzem lett, azok a telepek kapták meg a kitüntető címet, amelyek legtöbbet tettek a kitüntetés elnyeré­séért, teljesítették az élüzem-feltételeket. Köz­tük a Furkópusztai Kendergyár is. Az élüzem- ünnepségen megfogadták az üzem dolgozói, to­vábbra is úgy dolgoznak, hogy a kitüntetést megtartsák. Azóta is, hónapról-hónapra túlteljesíti ter­vét az üzem. Augusztusban például mennyiség­ben 114, értékben 120 százalékra teljesítette tervét. Ez utóbbi szám arról tanúskodik, hogy a minőségnél, a rosthozamnál, a szálaránynál jobb volt az eredmény a tervezettnél. A rost­hozam a tervezett 18.8 százalékkal szemben 19.3 százalék a szálhozam pedig 7.89 százalék a tervezett 6.2 százalékkal szemben. Amikor megkérdezzük Halász József elvtár­sat, a telep néhány hónappal ezelőtt kinevezett új vezetőjét az eredmények „titka” felől, azt várjuk, hogy Halász elvtárs először azt mondja el, hogyan szervezték meg a munkát, hogyan ellenőrzik a technológiai előírások betartását, milyen új módszereket alkalmaznak. Halász elvtárs mégsem erről beszél először. — Évekig dolgoztam én is az üzemben, voltam már itt telepvezető is — mondja. — Tudom hogy a legfontosabb: Legyen munka­kedvük a dolgozóknak érezzék, hogy a veze­tőség gondoskodik róluk. Sok baj van itt pél­dául a dolgozók ellátásával a telepi boltban nem lehetett zsírt, szalonnát, húst kapni. A Bátai Földművesszövetkezetnél sikerült elin­tézni, hogy megjavítsák a bolt áruellátását. — Van már zsír is a boltban, aztán mindig össze­írjuk, kinek, mennyi és milyen hús szalonna, kolbász kell és azt kihozzuk Bátáról. Azelőtt nem volt mozielőadás a telepen, most tartunk filmvetítést minden szombaton. Rövidesen meg kezdjük a telepi munkáslakások javítását, tata­rozását. A kisgyermekes anyákat a délelőtti műszakba osztjuk be, hogy gyermekeiket addig a bölcsődébe vihessék. Arról már inkább a dolgozók beszélnek, hogy Halász elvtárs állandóan köztük van, ellenőrzi, irányítja a munkát, keményen köve­teli meg a rend betartását. Megmutatja a kender-átvevőknek hogyan kell átvenni, osz­tályozni a termelők által behozott kórót, ami a jó, gazdaságos feldolgozásnak feltétele. Gyak­ran jelenik meg hajnalban, munkakezdés előtt a munkahelyen, meghallgatja és orvosolja ész­revételeiket, panaszaikat. A termelés jó irányítása, szervezése, a dolgozók ellátása, munka és szociális körül­ményeik állandó javítása, együttesen biztosít­ják az egyre szebb eredmények elérését. Ezt mutatja a Furkópusztai Kendergyár példája. A Tamási Tejüzem 112 százalékra teljesítette esedékes tervét örömmel számolhatunk be arról, hogy üzemünk szeptem­ber 30-ával háromnegyedéves tervét 112 százalékra teljesítet, te. Üzemünk becsületes dolgo­zói örülnek ennek a szép ered­ménynek és zálogát látják ben ne, hogy éves felajánlását az üzem teljesíteni fogja, eredmé­nyével nagyban hozzájárul ah­hoz, hogy a szocializmus meg­erősödjön. Az eredmények elérésében nagy munkát fejtettek ki be­gyűjtési dolgozóink is, akik a mennyiség és minőség biztosí­tásával tették folyamatossá az üzem munkáját. A vidéki tejgyűjtíík közül ki kell emelni Fehérvári Péter iregszemcsei íejkezelőt, aki minőségileg kifogástalan műn kát végzett és begyűjtésben is 113 százalékra teljesítette tervét. Zsírtervéhek teljesítésében na. gyón jó munkát végzett Kasza Emánuel újiregi tejkezelő, aki­nek átlagzsírja 3,9—4 százalék között mozog. A begyűjtési dol­gozókból ki kell emelni Faul- stich Egyed körzetellenőr mun­káját, aki fáradhatatlanul segí­tett minden egyes községben a tejhátralékok felszámolásában, és a minőség biztosításában. Sem mennyiségileg, sem minő­ségileg nem végzett megfelelő munkát Visi Ferenc Ireg-szőlő- hegyi tejkezelő, aki többízben szállított savanyú tejet az üzem nek és begyűjtési tervével is le van marad va. Az üzemi alkalmazottak kö­zül ki kell emelni Csik László né pasztőrös munkáját, aki példás munkájával élen járt. Az üzem eredményeinek eléré­sében nagy szerepe van: Roz- r.er Ádám MEÓS-nak, Kurcz Tamásné átvevőnek, Túrós Fe. renc felöntőnek. Csiszár Lajos sajtkészítőnek, Geiger Mihály és Bán András sajtforgatók­nak. Sok hibaforrása volt az üzem nek abból, hogy a villanyháló­zat még mindig nincs rendben. Lassanként egy éve kérjük en­nek rendbehozatalát, mert ez balesetelhárítás szempontjából sem megnyugtató. Törődjön a megyei vállalat vezetősége többet az üzemi problémákkal, így elsősorban a dolgozók egészségét veszé­lyeztető hibák kiküszöbölésé­vel, valamint a termelés folyama­tosságát akadályozó üzemi hi­bák kiküszöbölésével. Üzemünk dolgozóinak leg­nagyobb része szívvel-lélekkel végzi munkáját, mert tisztában van azzal, hogy az üzem ered­ményes múnkája saját jólété­nek az alapja. Azon dolgozunk, hogy népünknek tett Ígéretün­ket határidőre teljesítsük és de­cember 10-én jelenthessük: tel­jesítettük éves tervünket Kincs János Cikkünk nyomán Elbeszélések Vízszintes: 1. Tömörkény' 1st ván elbeszélése. 11. Igen nagy feladat vár rá az energia ellá­tásban. 12. Papírra vetette. 14 Üt mentén nő — fordítva. 15. Kinyitják-becsukják. 17. Ez csíp a zöldpaprikában. 18. Csőn tokát borít be. 19. Lóverse­nyeknél van. 20. Ismert idegen név. 21. N. T. 24. Mezőgazda- sági szerszám. 25. Kicsoda. 26. Érdekes eseménye. 30. Francia kettős betű. 31. aaaa. 32. Tö­mörkény István elbeszélése. 33. Kiejtett betű. 35. Igen nagy szükség van minden egyesre ebből. 36. Én olaszul. 37. Égi­test. 39. Kevert lap! 40. Elesek (felső kockába két betű íran­dó). 41. Ezt mondja a csacsi. 43. Pestkörnyéki hely. 44. Megy. 45. Testrészt. 47. K-val útszélen nő. 48 Ez az edény. 50. Fran­ciák. 52. Tömörkény' István elbeszélése. Függőleges: 1. Ma sokféle le­het. 2. Megszereztük a népnek. 3. Bakó Miklós. 4. Időjelző. 5. Indulás. 6. Ha megérik, leverik. 7. Felfog — ékezethibával. 8. Igen németül. 9. Ennivalója. 10. Becézett női né# 11. Tömör­kény István elbeszélése. 13. Ez író egy másik elbeszélése. 16. Cseres Tibor elbeszélése. 22. Mindenkinek naponta szüksége van rá. 23. Kihúzták a kötvé­nyét. 26. Már meghalt. 27. Bá­tor. 28. N. Z. Á. 29. Női név. 34. Hadírckkantaknak van. 36. Foglalkozás. 38. Gyorsan forog. 39. Nem fölüle — ékezethibá­val. 41..........—szemcse. 42. Af­rikában van. 45. Ugyanaz, mint a. függőleges 4. alatti. 46. Ko­pasz. 49. Kettősbetű. 51. 450 római számokkal. A Tolnai Naplóban megjelent „Nem helyeseljük” című cikk nyomán a Szekszárdi városi ta­nács végrehajtóbizottsága visz- szavonta korábbi határozatát a Bezerédj-szobor áthelyezéséről. A végrehajtóbizottság úgy döntött, hogy a kérdést Q kö­vetkező tanácsülés elé terjeszti és kikéri a lakosság vélemé­nyét. A. végrehajtóbizottság kéri a város lakóit, hogy a szo­bor áthelyezésével kapcsolatos észrevételeiről tájékoztassák a VB-t, vagy a Tolnai Napló szerkesztőségét. Javuló eredmények a Furkópusztai Kendergyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents