Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-27 / 228. szám

195«. SZEPTEMBER 27. TOLNAI NAPLÓ P^RT ÉS PÁRTÉPlTÉS Á pártmunka néhány tapasztalata a Tolna megyei Építőipari Vállalatnál * ír. 2, > A pártszervezetek munkája az SZKP XX. kongresszusának, va­lamint a Központi Vezetőség jú- liusi «határozata után megélén­kült. A kommunisták érdeklődé­se nagymértékben a gazdasági feladatok megoldása felé fordult. Alig-alig lehet találni olyan párt- szervezetet, de egyes kommu­nistát is, aki a „tiszta” párt­munkát akarja végezni. A Tolna megyei Építőipari Vállalat pártszervezetének elmúlt háromhónapi munkáját össze sem lehet hasonlítani a régi gyakorlatukkal. Erről nemcsak á kommunisták, de a vállalat pártonkívül'i dolgozói is sokat és szívesen beszélnek. A pártszer­vezet a dolgozók által felvetett valamennyi kérdésre igyekszik választ adni. A dolgozók figyel­me az utóbbi időben a termelési kérdések felé fordult. A pártvezetőség a termelés problémáit tűzte napirendre a pártvezetőségi ülésen és az au­gusztus 31-i taggyűlésen. A pártvezetőség szükségesnek vélte, hogy felmérje a téli mun­kákra való felkészülés fokát: ho­gyan foglalkoznak a szakmunká­sok az ipari tanulókkal: milyen a műszakiak viszonya az újítá­sokhoz, mik a további gépesítés problémái. A pártvezetőség, a pártcsoportbizalmiak és műsza­kiak bevonásával ÖTTAGÜ BRIGÁDOT SZERVEZETT, amely valamennyi fontosabb építkezésen vizsgálatot folyta­tott. A brigád tagjai voltak: Ru- bányi János párttitkár, műszaki vezető, Szűcs György ü. b. el­nök, Vörös László pártvezetésé- gi tag, a termelési osztály veze­tője, Vittinger Ferenc, az ü. b. pártcsoport vezetője, valamint Rohr János pártcsoportbizalmi, műszaki vezető. Ez a brigád összetételénél lógva igen alkalmas volt arra, bogy a termelés problémáit, valamint a vállalat dolgozóit foglalkoztató kérdéseket ala­posan megvizsgálja. Nem volt elhamarkodott a munka, egy hét alatt gondosan megvizs­gáltak mindent. Amikor a brigád befejezte munkáját, a pártvezetőség részé­re írásos jelentést készített. A jelentésben többek között meg­állapítja, hogy a téli munkára a vállalat még nem készült fel teljesen, fontos, hogy ezen a té­ren gyors intézkedések történje­nek. Megállapították azt is, hogy a vállalat a jelenlegi létszámnak mintegy 92 százalékát télen is tudja alkalmazni. Az idén lényegében megszűnik az a többéves gyakorlat, hogy a tél beálltával tömegesen „fagyszabadságra” küldték a munkásokat. A szedresi, a bonyhádi és a simontornyai építkezésnél minden feltétel adva van a téli munkához. A szekszárdi 20 tantermes is­kola és a 216 fős munkásszállás építkezésein csak akkor lehetsé­ges a téli munka, — s így a 92 százalékos foglalkoztatás —, ha az Építésügyi Minisztérium vál­toztatva eddigi álláspontján, a mintegy 400 gerendát leszállít­tatja. Megállapították azt, hogy a vállalat vezetősége intézkedett a gépek, a tüzelőanyag és né­hány felszerelés beszerzésének ügyében. A brigád a beszámolóban megállapította, hogy nem min­denütt jó a szakmunkások" és az ipari tanulók kapcsolata. Szük­ségesnek tartja, hogy erről a közeljövőben termelési értekez­leten legyen szó, széleskörűen alkalmazni keli a néhány építkezésen bevált „egy szakmunkás egy tanuló” beosztást. így lehet leginkább biztosítani, hogy a fiatalok a választott szakmának tényleg mestereivé váljanak. A brigád beszámolója Jután nem kevesebb, mint 29 kérdést tettek fel a brigád vezetőjének. Bíró György főmérnök elvtárs­nak. A TAGGYŰLÉS A pártvezetőség alapos vita után jóváhagyta a párttaggyű­lés elé terjesztendő beszámolót. Augusztus 31-re összehívták a taggyűlést. Egyetlen kommunis­ta sem hiányzott igazolatlanul. Csupán azok hiányoztak, hkik betegek voltak és a szabadságu­kat vidéken töltötték. A 48 kommunista közül tizen­nyolc kért szót. A felszólalók közül többen el­mondották: ,,A műszakiak nem érdekeltek az újításban, mert egy Idevonatkozó rendelet ki­mondja, hogy a műszakiak hi­vatali kötelessége az újításokkal foglalkozni, s éppen ezért nem lehet premizálni”. így történhe­tett meg, hogy a vállalat műsza­kijai igen kevés gondot fordítot­tak az újítások bevezetésére. Igen kevesen tudták például azt, hogy az egyik építkezésen már a betonozással egyidöben végzik a redőnyszekrények elhelyezését, beszerelését. Javasolták a kommunisták, hogy a vállalat vezetősége él­jen észrevételezési jogával az Építésügyi Minisz'crium felé, és tárja fel az említett rende- lettermelést gátló hatását. Nem kerülte el a kommunis­ták figyelmét a takarékossági mozgalom jelentős csökkenése sem. Megállapították, hogy mi­vel az egyes építkezésen nem vezetnek anyagfelhasználási nap­lót, így az sem állapítható meg, ki az, aki munkája során jelen­tős anyagmegtakarítást ér el. Ja­vasolták, hogy rövid időn belül változtassanak ezen a helyzeten, értékeljék a takarékossági moz­galmat és premizálják a mozga­lom legjobbjait. A hosszantartó, de igen ala­pos vita után megszületett A KOMMUNISTÁK HATÁROZATA. Pontról pontra határozatba vet­ték azokat a feladatokat, ame­lyek megoldása nem tűr halasz­tást. Így például — az eddig említetteken kívül — meghatá­rozták azt, hogy a pártszervezet kezdeménye-i zésére létrehozott és általa irá-'[ nyitott Műszaki Tanács min­den építkezésen, az építkezé-ji sek előrehaladásának megfeleli lóén, havonta két-két órát for­dítson arra, hogy a dolgozók# megismerjék az építőiparig munka problémáit, fogásait" (például az előregyártott elemek^ felszerelését, a gépek használa-, tának jelentőségét, stb.). A hátá- rczat megjelöli a határidőket és- a felelősöket is. 1 A taggyűlés után a kommu­nisták a vállalat valamennyi dol­gozóját mozgósították határoza­tuk megvalósításáért. A pártcso portbizalmiak a határozat szerint tájékoztatót kaptak, amelynek^ alapján minden munkahelyen az* építésvezetők segítségével szep­tember első napjaiban termelésig értekezletet tartottak. j A PARTONK1VOLI DOLGOZÓK ELMONDOTTAK: igen örülnek annak, hogy a kom-( munisák feléjük fordulnak és ké­rik segítségüket. A kommunli ták tevékenysége nyomán két-három hetes lemaradáso-1 kát hoztak már be az elmúlt napokban a dolgozók. Az át-A Iagteljesítés a 160—180 szá- 1 zalékról 190—210 százalékrai1 emelkedett. Többek között enJ nek köszönhető az, hogy a' szekszárdi bérházakat határ­időre átadhatják a lakosság-J nak. A kommunisták harca a terv teljesítésért tehát már eddig is Igen jó eredménnyel járt. S eb­ben a harcban, amelyben őszin­te lelkesedéssel részt vesznek a pártonkívüliek is, a pártszerve­zet tömegkapcsolata erősödik, s erősíti a pártszervezet sorait is a dolgozók legjobbjaival. így érezteti többek között jó hatását az SZKP XX. kongresszusának, valamint az MDP Központi Ve­zetőségének július 18—21-1 ha­tározata a Tolna megyei Építő­ipari Vállalat pártszervezeténél. i: K. Balog János Egy példamutató tanácstag v Hálás a föld, mindig jól fizet, -de csak akkor, ha megkapja a kellő munkát, a talajerő vissza­pótlást. A jó gazda, mert ilyen nagyon sok van megyénkben, szereti földjét, amelyben éve­ken keresztül gazdálkodik, sze. reti állatállományát, amely nem csak dísze istállójának, de je­lentős hasznot is ad. Nakon a dombóvári járás egyik távoli községében sok be­csületes egyéni gazda él, dolgo­zik, akik hangyaszorgalommal, éjt nappallá téve szorgoskod­nak, hogy minél szebbé, jobbá tegyék kis gazdaságukat. E be­csületes gazdák egyike Cs. Hor­váth Lajos 13 holdas dolgozó paraszt is. A Fő-utcára néző új, de még vakolatlan ház, az udvaron ta­lálható apró baromfiak hada, a 25 darab sertés, a 3 tehén 3 borjával, a két ló arról tanús­kodik hogy olyan ember a gaz dájuk, s az egész család, aki az anyatejjel szívta magába a föld az állatok iránt érzett szerete- tet. Igaz, sokat dolgoznak, töb­bet dolgozni talán már nem is lehet, mert késő éjszaka van, amikor beteszik az istálló ajta. ját, kora hajnal, amikor a két deres már a határba indul. — Szorgalmasan dolgoznak az öregek a szülők és a fiatalok, mert látják munkájuk gyümöl­csét és hasznát nemcsak ők, hanem valamennyien érezzük. Valamennyien, hiszen a hiz­lalásra lekötött 20 darab sertés nemcsak a gazda egyedüli hasz­na, hanem a miénk is, mert abból a mi asztalunkra is ke­rül. A 3 törzskönyvezett tehén, amelyek naponta átlag 16 liter tejet adnak, nemcsak a gazdá­nak jelentenek hasznot, hanem népgazdaságunknak is, mert a törzskönyvezett tehén utódja a 14.000 forintért tovább tenyész­tésre eladott bika még sok ki­váló egyed létrehozója lesz. Ismerik, szeretik és becsülik Cs. Horváth Lajost a nakiak, amit bizonyít az is, hogy ta­nácstagnak választották. — Szinte naponta ellátogat a tanácsházára — mondotta a VB titkár, Szebeni Kálmán elv társ. Mindig érdeklődik a leg­újabban megjelent rendeletek, határozatok iránt, amelyet kör­zetének lakóival ismertet is. Gazdatársai iránt tanúsított figyelmességét bizonyítja az is, hogy amikor jégverés volt ha­tárukban és körzetében volt olyan dolgozó paraszt, aki sa­ját hibáján kívül nem tudta a kárt jelenteni, mert beteg, vagy kórházban volt akkor az ő ne­vükben is szólt. Ilyen ember Cs. Horváth La­jos, ilyennek ismerték és ezért becsülik is a falubeliek, mert ahol lehet, segíti körzetének lakóit, de ő maga is példát mu­tat. Beadási kötelezettségét mindig pontosan teljesíti, sőt, eleget tett már egész évi adó­fizetésének is Jubiláló kisipari szövetkezetek Szekszárd Kedves ünnepséggel ülték meg a Szekszárdi Építőipari KTSZ dolgozói, szövetkezetük alakulásának ötödik évfordu­lóját. A szövetkezet házi „szerzője” Töttős Gábor ez alkalomra vi­dám rigmust írt a szövetkezet életéről. Ezzel kezdődött az ünnepi gyűlés, ahol Simon- Takács István elnök ismertette a szövetkezet ötéves fejlődé­sét, jelenlegi helyzetét. Ezt kö­vetően közös vacsorán vettek részt a tagok, családjukkal és a vendégek. Utána vidám han­gulatban mulatott szórakozott a tagság. Nagy utat tett meg a szövet­kezet megalakulása óta. 1951- ben egy 16 tagú lelkes kis cso­port indult el a szövetkezés út­ján és ma már 98 taggal, 13 részleg dolgozik a KTSZ-ben. Kezdetben sok nehézséggel küz döttek, de ma már a jól mű­ködő szövetkezetek közé tar­tozik a Szekszárdi Építőipari KTSZ. A tagok szívesen dol­goznak szeretik szövetkezetü­ket. Augusztusi tervét is 105 százalékra teljesítette a KTSZ. Jelenleg is sok munkája van minden részlegnek, lelkesen versenyeznek a dolgozók, hogy felajánlásukat — az éves terv határidő előtti befejezését — teljesíthessék. Bonyhád Bensőséges ünnepet tartottak a múlt hét szombatján Bony­hádon, a Ruházati és Szolgál­tató KTSZ-ben. A szövetkezet fennállásának ötéves jubileu­mát ünnepelték a KTSZ tagjai. Jóleső érzéssel ünnepelhettek, mert az elmúlt esztendők alatt munkájuk eredményes volt. A néhány lelkes taggal indult szövetkezetnek ma 112 tagja van. Évek során élenjártak a ter­melésben is. Kétízben nyerte el a KTSZ a „Megye kiváló szö­vetkezete” megtisztelő címet, a vándorzászlót és a vele járó pénzjutalmat. A megye szövet­kezetei között folyó verseny­ben is ért ej első helyezést. Az elmúlt évben pedig az ország szövetkezetei közötti verseny­ben harmadik lett, aminek ju­talmául oklevelet és 4000 forint pénzjutalmat kapott a szövet­kezet. A szövetkezetnek hat Szakma kiváló kisipari szövetkezeti dolgozója” és tizenhárom „Ki­váló dolgozója’’ van. Augusztusban 132 százalékra teljesítették tervüket. A tagság lelkes munkakészsége, valamint a vezetőség jó irányító és szer­vező munkája a biztosíték arra, hogy a szövetkezet a jövőben is eredményesen fog működni és továbbra is jó minőségű ter- melvényekkel látja el a lakos­ságot. Az ünnepi közgyűlésen Ivan- csik Lajos elvtárs a Megyei Pártbizottság, Back Gyula elv­társ a Járási Pártbizottság, — Pollák Andor elvtárs pedig a KISZÖV részéről üdvözölték a szövetkezet dolgozóit a jubi­leum alkalmából és sok sikert kívántak a további munkához. A Minisztertanács határozata további gazdagodásunkat jelenti Nemcsak mit hanem az ország valamennyi termelőszövet­kezetének tagsága örömmel vette a Minisztertanács legutóbbi határozatait, amelyek a termelőszövetkezetek megerősítéséről megszilárdításáról szólnak. Termelőszövetkezetünk, a bölcskei Vörös Október Tsz az elmúlt évek alatt közel 1000 holddá gyarapodott és bizony volt 50 négyszögöles parcellánk is. Az elmúlt évben ezért nem volt meg a lehetőségünk, hogy való­ban nagyüzemi módra gazdálkodjunk. Az idén végrehajtott tagosítás azonban lehetővé teszi, hogy a következő években eddig el nem ért eredményeket tudjunk felmutatni. Ehhez járul e munkában segít a Minisztertanács határozata. a hitelek és a Zetor-traktor vásárlása. Számítgattuk a tagokkal együtt, hogy mit is jelent ne- künk, ha eddig rövid- és középlejáratú hiteleinket nem pár év alatt, hanem 15—20 év alatt kell visszafizetni és a törlesz­tést 6 év után kell megkezdeni. Mondanom sem kell hogy termelőszövetkezetünk fejlesztésében milyen hatalmas jelen­tősége van ennek, hiszen egy-két év is elegendő ahhoz• hogy a kapott pénzt úgy forgassuk, hogy mire azt államunknak vissza kell fizetni nagy hasznot jelentsen nekünk. Régi terve volt tagságunknak egy hídmérleg vásárlása. Eddig nem tudtuk megvenni mert nélkülözhetetlen volt az a közel 8000 forint, amibe a hídmérleg került. Most megvettük hosszúlejáratú hitelre. Ebben az évben még nem tudjuk megvásárolni, de jövőre sikerül majd, az igénylést már beadtuk egy Zetor-traktor vásárlására. Durván számítva is, saját Zetorunkkal mintegy 80.000 forint megtakarítást tudunk elérni, amit nem kell a gépállomásnak adni, amit majd a tagok között oszthatunk szét. A Zetor megoldja a szállítást, a növényápolást, mert a tagosított területen például 30—40 holdon tudunk kukoricát négyzetesen vetni, így könnyebb a növényápolás. Hallgattuk a rádión keresztül, de olvastuk a sajtóban is a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjazásáról szóló tervezetet Azt természetesen mi nem tekintjük és nem is tekinthetjük vég­legesnek, mert úgy gondoljuk, hogy azt a helyi viszonyoknak megfelelően módosítani lehet. Egyszóval valamennyiőnknek az a véleménye, hogy a Minisztertanács és Termelőszövetke­zeti Tanács legutóbbi határozatai még jobban hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a tsz-ünk tagsága még gondtalanabbul éljen. KLÁRIK IMRE tsz-elnök. Ha jobban dolgoznának, nagyobb lenne a jövedelem Látszólag rendben folynak a munkák a tabódi Rákóczi Ter­melőszövetkezetben. Az eddig sorrakerülő őszi gabonaféléket, az ősziárpát, a rozsot, a takar­mánykeveréket elvetették. Ami­kor azonban a szövetkezetek éle­tére terelődik a szó, azzal kezdi Rudas József, a szövetkezet el­nöke: — Sokat lehetne mondani, de sok panaszunk is lenne. Az a leg­nagyobb baj, hogy nagyon laza a munkafegyelem. Elment a tag­ság kedve a munkától, mivel ke­vés lesz a részesedés. — Igen — mondja az elnök — van adósságunk, azt kell visszafizetnünk, és kevés a be­vételünk . . . — Kevés, de miért? Többet kaphatnánk a tejből is, ha job­ban utánanéznénk, ki mennyi te­jet visz el — szól közbe Dunai Mátyás. — Mert van olyan is, aki elvisz majd tíz literre valót, de ez nincs beírva. Aztán nem tudják, miért csökken a fejési átlag. Amikor egy hónapban így elmegy száz-százhuszonöt liter tej, annak megvan ám az érté­ke... az is pénzt jelentene a tsz-nek. Ne csak egy héten egy­szer, hanem minden nap ellen­őrizzék a tej elosztást — magya­rázza Dunai. Ha jobban gazdálkodna a szö­vetkezet, ha jobban dolgozna a tagság, nem lenne okuk arra, hogy a kevés jövedelem miatt panaszkodjanak. Elég. szép állat­állományuk van tehenekben, ser­tésekben, és ha jöbban foglal­koznának velük, jó jövedelmük lehetne. Azonban van olyan nap, amikor enni sem kapnak. — Azért nem gondoltam vol­na, hogy amíg nem leszek itt, a nyolc nap alatt felforduljon minden — korhol az elnök két embert. — Szombaton lakodal- mázott mindenki, de már meg­kezdték csütörtökön, a jószág­gal meg nem törődött senki. Még csak enni sem adtak nekik. — A takarmányos nem vitte le az abrakot — hangzik a vé dekezés. — Szólhatott volna a raktáros is, amikor ott voltunk kocsival. — Azért van a takarmányos, hogy mindenhova széthordja az abrakot — szól a másik. — Az a baj — mondja az elnök —, hogy mindenki a má­sikra vár, hogy majd az elvégzi ezt, vagy azt. — Az volt a baj, hogy a Nagy-Tabódiak idejöttek — szói közbe Hagymási János. — Az­előtt sokkal jobban dolgoztak az itteniek is. Ok elmentek a nyá­ron részes szénát kaszálni, mi pedig azt sem tudtuk, rriihez fogjunk, Amit kerestek, eladták, a két hét alatt kerestek négy-öt­ezer forintot, amellett a szövet­kezetét csak úgy vágták volna le, ha mindet megkapják. Most úgy kellene határozni a közgyű­lésnek, hogy ne kapjon a széná­ból részesedést az, aki a nyáron máshová ment kaszálni. — Csakhogy egyik sem fog maga ellen szavazni — szól köz­be Dunai Mátyás. A tabódi Rákóczi Tsz-ben te­hát nem az a legnagyobb baj, hogy sok a fizetnivaló. (A min­den látszat nélkül elfecsérelt ősz- szegeket természetesen vissza kell fizetni az államnak.) Azon­ban ebben is jelentős segítséget kaptak az államtól, azzal az in­tézkedéssel, amely a rövid- és középlejáratú hiteleket hosszú- lejáratúvá változtatta át. Annak, hogy kevés a jövede­lem, maga a tagság az oka. A lehetőség éppen úgy megvan ná­luk is, mint bármelyik másik ter­melőszövetkezetben. Jó példáért nem is kell messzire menni, a zombai Béke Tsz jövedelmének nagyrésze az állattenyésztésből származik — amelyet itt el­hanyagolnak. Ha jónéhány tsz- tag nem a szövetkezeten belüli egyéni gazdának érezné magát, hanem úgy dolgozna, mint Győr- fi András, aki három, négy csa­ládtagját viszi dolgozni, akkor nem panaszkodnának a kevés jö­vedelem miatt. Nem valószínű, hogy Győrfiék szívesen dolgoz­nak helyettük is. A szövetkezet tagságának meg kell változtatni addigi gondolkodás- és .gazdál­kodásmódját, mert a jövedelem magától nem lesz nagyobb, azért meg kell dolgozni, úgy, ahogyan más termelőszövetkezetekben is megdolgoznak érte. Akkor maj'd megváltozik a hangulatuk is.

Next

/
Thumbnails
Contents