Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-24 / 199. szám

195« AUGUSZTUS 2Í.

TOLNAI NAPLÓ

3.

Betakarítás után j övünk...

S

zekszárdiéi alig pár kilométerre van József-puszta, ahol 10 hold földjén gazdálkodik Sütő József egyéni gazda. Sütő Józsefet nagyon sokan ismerik a helyi Béke Tsz tagjai közül, hiszen valamikor együtt dolgoztak, földjeik is talán egymás mellett voltak. Később azonban elágaztak útjaik, ki továbbra is a kisparcellán próbált boldogulni, ki a könnyebbik, a szövetkezeti utat választotta.

— Hej, de régen találkoztunk, talán már meg sem ismered a szegény embert — szólította meg nevetve Sütő gazda egykori földszomszédját. Pók Józsefet.

— Hát, bizony régen volt, amikor az öcsényi szőlőhegyről a József pusztai határba jártam azt a 8 holdat művelni. Bizony, komám, halad, ni kell, és előre nézni. Nem sok hasznom volt nekem abból, hogy a házam itt, a földem meg 10 kilométerrel •arréb volt. Most jobb, otthon vagyok, a háznál van a munkám is, az állattenyésztésben dolgozom.

— Hát te?

— Nem számolhatok be vál tozásról. Dolgozunk, kapálunk, aratunk, majd vágjuk a kendert, később törjük a kukoricát és így tovább.

B

i izony, bizony, nem könnyű a parasztember munkája, élete — folytatta Pók József —, de azért, ha »eked így könnyebb, csináld.

— Amennyire ez könnyű — mosolygott keserűen a gazda — dehát... Gondoltam én tavaly is, meg azelőtt is arra, hogy kellene valahogy fordítani a sorson, de lebeszéltek mindig. Pedig én figyelem a tsz-t, jobban gazdálkodnak, mint tavaly, vagy azelőtt. Más a vezetés, jobban dolgoznak a tagok.

— Ha ilyen jól látod, akkor én azt is elmondom, hogy minden hónapban egy-egy munkaegységre 10 forint előleget kapunk. Aratás után pedig búzából 3, árpából pedig 1.5 kg jutott munkaegységenként. Zárszámadásra pe dig 60 forintot ér majd egy munkaegység. Bizony nem lesz ritkaság, ha egy tag jövedelme meghaladja a 30 000 forintot.

— De ne haragudj, nekem mennem kell, sokára érek még haza.

Elbúcsúzott a két szomszéd, mindegyik hazafelé tartott. Sütő József gazdának az járt a gondolatában, hogy jó lenne megpróbálni azt az utat, amelyről hallott, amelyet Iá tott is, hiszen tőle nem mesz- sze terülnek el a Béke Tsz táblái. Pók József pedig arra gondolt, hogy ennek a becsületes, jól dolgozó középparaszt nak is köztük lenne a helye. Jól tudta ő, hogy az elmondottak belevésődtek a gazda emlékezetébe és addig nem hagyja nyugodni, amíg nem követi az ő példáját.

S

ütő József az emlékezetes találkozás óta több tsz-taggal beszélt, de beszédesebb volt számára az, amit a tsz határában látott, ami a tagok szorgalmas munA Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága a kilencedik, a Juhépusztai Állami Gazdaság pedig a hatodik az országos tej termelési versenyben

A Földművelésügyi Min. legutóbbi értékelése alapján a 18 megyei állami gazdasági igazgatóság tejtermelési verse_ nyében a Tolna megyei a kilen cedik helyet szerezte meg. Általában eddig a megye állami gazdaságaiban 1700 liter tejet

fejtek egy-egy tehéntől.

Az augusztus 20-án ismét Él üzem címmel kitüntetett Juhépusztai Állami Gazdaság az ország valamennyi állami gazdaságának tejtermelési versenyében pedig jelenleg a hatodik.

PREMIER

MILYEN SZÉP egy városban az, ha a lakosság magáénak tekint minden középületet a strandtól kezdve a. kultúrházig mindent, vigyáz ia is rá, s ha elmegy oda, indul el hazulról, »íintha ismét hazamenne. Vasárnap este amikor a Központi Művészegyüttes Havasi kürt c. előadására igyekeztem, kedves és megható »zavak ütötték meg a fülemet. Nem tudom ki mondta, mert sötét volt már és nem is fot»to6 — inkább az, hogy mit mondott... Arról beszélgettek, milyen jó, hogy új épületbe költözött a kultúrház, s mennyivel szebb helyen van most. Amikor az épület elé értek, azt mondta karját felemelve: „íme a mi kis színházunk...” Munkásembernek nézett ki, s nagyon megható volt ez a pillanat, amikor megfeledkezve a járókelőkről, az idegen arcokról kimondta ezt a pár szót. Valószínt sokan gondolták még ezt akkor este a szekszárdiak közül, ha nem is mondták ki... Igen, a mi kis színházunk és én még hozzátenném, hogy akik ott játszottak és játszani fognak, azok a mi színészeink. Még inkább a mi színészeink, mint az épület a mi színházunk, mert értünk, nézőkért áldozták munka utáni szabad perceiket, hogy önfeledt, boldog pillaBatokat szerezzenek nekünk előadásukkal ...

Ml IS TÖRTÉNT voltaképp vasárnap este az avató előadáson, a Havasi kürt premierjén?" Ha megkísérelném leírni a körülményeket talán legtalálóbban akkor érzékeltethet- , ném a hangulat emelkedettségét, ha az egész estét egy bensőséges családi ünnepséghez hasonlítom, ahol egy újszülöttet köszöntenek fel, s aa öröm mellett aggódva lesik, várják minden mozdulatát. — Vajon egészséges-e? Remélem, nem leszek ünneprontó, hogy észrevettem pár olyan arcot is a földszint közepén és a páholysorban — amelyiken az utcai elfeledkezettség, fásultság terpeszkedett, s az előadás alatt egy világért el nem mosolyod- tak volna, tapsra nem lendítették volna kezüket. Feltételezésem szerint ők még nem a mi színészeinket láttákba színpadon, hanem üzletfelet, akit figyelni kell fagyosan, ridegen, hogy a dal megéri-e a pénzt, amit a pénztárnál a két papírcsík ellenében hagyott. „Holnap” már biztos ők is mosolyogni fognak, s azzal az ismeretlen emberrel együtt magukénak vallják a „színházat és színészeit”.

Sokat lehetne írni az előadást megelőző percek kedves epizódjairól, amikor az együttes több szereplője átvette a ' Népművelési Minisztérium kitüntetését s még többet az előadásról.

AZ ELŐADÁSRÓL keveset mondanák, ha így fejezném ki véleményemet: — Jó volt. Mégis nehéz eldönteni, hogy milyen szerep,

melyik alakítás jelentett legnagyobb élményt. Választhatnám Paraszját Latyák Károlyné alakításában. Oleszját. Papp. Lászlónéval és ugyanilyen joggal Mikolát Kovács Istvánnal. De ha ezt a felsorolást követem, mintha hiányozna valaki: Czakó István Kosub Atanász szerepében. Igen ,azt hiszem az jó alakítás volt, legjobb a darabban, s minek szégyenleni*, bárkinek, hogy vívódása olyan sikerült játék? volt, hogy könnyet csalt sokak szemébe. S1, játéka nyomán elhihető az a finoman kon-, i túrozott változás, melyen a „vénember” ke-,i resztül megy, a csalódás a régihez kötő utolsói » szálban, melyet az új emberek tépnek el, s ől1 közéjük pottyan unokája hozománytalan há-11 zasságába, mert nem érti meg egészen, hogy1' annak hozománya a szovjet föld, a csillogó', hegycsúcs ... Nem érti, de érzi hogy valami( | nagyon szépet hall, s talán az is ott vibrál aj tekintetében, hogy ő már nem fogja ezt egé-d szén megérteni soha, pedig most már sze-1' retné... 11

Vaszilina (Dávid Ágnes) játékában is volt , valami magával ragadó szenvedélyesség, amiji a nézőt is vonzotta, hivta a szavak és játék] i mögötti mondanivaló megértéséhez. Kár, hogyi • hangja a terjedelem közepénél fátyolos és ígyi1 elveszett a kissé erős zenei kíséretben. Dávid*1 Ágnes fiatal még, most szerepelt először a*] Központi Művészegyüttesben ha erős akarat-, erejével le tudja győzni azt a merevséget,] i mely itt-ott kísérte játékát, sok kellemes^ perccel lepheti még meg a szekszárdi közön-|> séget. 11

LATYÁK KÁROLYNÉ (Paraszja) szerepe]» egyik legkedvesebb színfoltja volt az előadás-'1 nak. Hozzá hasonlóan Papp Lászlónéé is. La-»' tyák Károlyné alakítására mindössze talán az* vetett egy kis foltot, hogy a darab vasárnapig előadásán az első felvonás konfliktusánál fe-i lesleges mozdulatot tett. mely a drámai hatástp egyszerre komikussá tette. i

A darab szerint igen hálás szerepe volt!1 Bogdán Szusziknak (Mayer Rezső). Mayer!1 Rezső tehetséges színjátszó és mértéktartó já-f tékkal nagyobbat alakíthatott volna a jelen" darabban is, mint így — agyonjátszva szerepét. Szolgáljon mentségére, hogy előadás előtti csak két héttel kapcsolódott be rendszeresen a(l próbákba, s így magában nem tudta kialakí-i» tani teljes egésznek a szerepet.

EMELTE az előadás értékét a mözsi Bartók Béla kórus közreműködése és a balett-' betétek is. A zenekari kíséret kisebb hiányos-? Ságoktól eltekintve, jó volt csak egy kicsit^ erős. Végül , de nem utolsósorban dícséret( illeti a díszletezést, ezek készítőjét, Ottófy Jó-( zsefet és a rendezésért Krassay Gyulát. i

BUNI GÉZA *

kájának eredménye volt. Elhatározásával nem váratott sokáig és egy délelőttön a tsz irodaajtaján kopogtatott be.

— Az elnököt keresném, Sütő József a nevem, itt gazdálkodom József-pusztán.

— Én volnék az elnök, Kiss Antal vagyok, mutatkozott be — foglaljon helyet, érezze jól magát nálunk. Éppen most akartam kiindulni a határba az emberekhez. Jó, hogy nem később jött.

— Igen — felelte a gazda — szorgalmasan dolgoznak a tagok, magam is látom, és azért is jöttem, hogy megmondjam, szeretnék belépni a családdal együtt. A földet, meg a pár lovat és a gazdasági felszerelést is behoznám.

— Örömmel fogadjuk, Sütő gazda, és arra kérem, hogy a legközelebbi taggyűlésen, ame lyet augusztus 3-án tartunk, jöjjenek el, felvételükről ugyanis a tagok döntenek.

¥7' lérkezett a közgyűlés

•*-i napja, és a tagok közül többen, akik ismerték őt. szót kértek. Elmondották, hogy milyen embernek ismer ték és végül egyöntetűen határozták el, hogy felveszik soraikba.

— Betakarítás után jövünk — mondotta később Sütő József az elnöknek. — Betakarítás előtt azért nem tudunk jönni, mert van több mint 3 hold kendervetés és az sok munkát ad.

— Ahogy gondolják, de lehet arról is szó, hogy géppel levágjuk a maguk kenderét, így kevesebb lesz a munkájuk és előbb jöhetnek dolgozni.

Mondani sem kell, hogy Sütő József örömmel fogadta a gépi segítséget, amely megkönnyíti munkájukat és lehetővé teszi, hogy előbb megkezdhessék az új életet. Sőt már meg is kezdték, mert a családból égy már a tsz-ben segít a kenderaratásnál.

— y.—a.

Bonyhádi Zománcművek;

Bővül a választék

A Bonyhádi Zománcművekben, ahogy erről már hírt adtunk, 87 százalékos az I. osztályú zománcedény aránya, mely jó eredménynek számít az elmúlt hónapokhoz viszonyítva.

A javulás különösen jelentős, ha figyelembevesszük, az üzem műszaki dolgozóinak bátor kéz deményezését, amellyel a választékot igyekeznek bővíteni. Augusztus hónap elején megkezdték a dekoredények gyár tását, . virággal díszített Ceglédi kannákat, vízvödröket,

paraszttálakat gyártanak. Ezen kívül igen tetszetősek az úgyan csak virágos rizstálak is, melyeket jól fel lehet használni a háztartásban, az asztal ízléses terítésénél, mert igen alkalmas sütemények tálalására is.

Az alföldi városokban megrendezett Vidám Vásárokon keresett árucikk volt a Bonyhádi Zomándművek dekoredénye, s a nagykereskedelmi vállalatok egymásután jelentik be ilyen irányú megrendeléseiket.

Majosi Tejüzem:

Behozzák a lemaradást

A Tolna megyei tejfeldolgozó üzemek közül a majosi üzemegységben évek óta készítenek exportvajat, amelynek minősége megfelel az export követelményeknek. Naponta 3000 liter tejszínt dolgoznak fel vajnak, amelynek egy részét belföldi fogyasztásra, a másik részét pedig külföldre szállítják.

Az első félévben 88.8 száza-' lékra teljesítették exporttervüket, a hiányzó 11,2 százalék annak tudható be, hogy a tél folyamán, az árvíz idején fel kellett emelni a belföldi fogyasztási tervet a lakosság igényeinek kielégítésére.

Az üzem valamennyi dolgozó ja érzi a felelősséget a tervek teljesítéséért, a minőség javításáért. Állandóan ellenőrző munkát végeznek a falusi tej- átvevőhelyeken. Nagy gondot fordítanak a tejgyűjtő edények tisztántartására. Ellenőrzik a tejhűtést is, melynek során rájöttek arra, hogy Simon József kisdorogi tej kezelő sorozatosan rosszminőségű tejet szállított, s ez azért történhetett meg, mert nem hűtötte a begyűjtött tejet. A tejkezelő 2 hónapon ke resztül ezért a hibáért nem kapott minőségi prémiumot. Az üzem kollektívájának ellenőrző munkája kiterjed a termelőknél végzett ellenőrzésre is. Mucsfán például az egyes termelők nem tesznek eleget kötelezettségüknek. Antal József, Szappanos Sándor és még néhány gazda olyan tejet vitt a begyűjtőhelyre, amelynek faj- súlya 1015 gramm, a zsírtartalma pedig mindössze 0.9 százalék volt.

A majosi tejfeldolgozó üzem dolgozói az Alkotmány-műszak befejezése után újabb lendülettel fogtak munkához, hogy a második félév exportterv teljesítésével egyidőben az első félévből hiányzó 11.2 százalékos lemaradást is behozzák.

Kijavítják a hidakat, kútakat Kakasdon

Kakasd községben a község- fejlesztési hozzájárulás címén befolyt összegből 5700 forintos költséggel három hidat javítottak meg és két kocsiúti gyalogjárót építettek.

A továbbiakban az e célra előirányzott pénzből 2000 forintot kútak javítására fordítanak, de még az ősz beállta előtt sor kerül újabb négy híd építésére is, amelyhez a szükséges 4008 tégla már biztosítva van.

A három levél

Mint egy frissen kinyílt virágbimbó, olyan volt Edit. Hamvas, tiszta, ártatlan. Éle. te eddigi tizennyolc évét a szorgalmas tanulással és egészséges sporttal töltötte. Mikor idekerült hozzánk a munkahelyre, alig akartuk elhinni hogy még soha nem csókolták meg. Munkáját lelkiismeretesen végezte, délután olvasgatott, kézimunkázott, szívesen eljött velünk a moziba, de — „randevuk”-ra nem járt el soha. Mindenkihez kedves volt, de egyetlen fiatalember sem dicsekedhetett volna el azzal, hogy őt jobban kitüntette, mint máso kát. Hogyan történt, hogyan nem, egyik reggel levelet talált a munkaasztalán:

„Feltétlenül el kell mondanom Magának valamit de itt nem lehet. Délután hat órakor várni fogom a hídnál, nagyon kérem, jöjjön el... Tibor.”

Próbáltam leolvasni arcáról, hogy mit érez. örömet, büszkeséget, avagy semmit, esetleg haragot a tolakodás miatt... Edit arca nem árulta el, legfeljebb' ha jól láttam, szeme csillogott egy kissé jobban a szokottnál. A reg gélt szünetben észrevettem, levelet ír. Büszkén sorakoznak egymás mellett a betűk:

„Én nem azért jöttem ide, hogy könnyű szórakozásokat keressek magamnak. Maga nagyon téved ha arra gondol hogy az első hívásra én is menni fogok, mint a többi, akiket eddig ismert. Ne haragudjon meg' de nem megyek, — és ne is hívjon többet ...

Igen, körülbelül ezt vártam tőle' — gondoltam magamban. Perszet azért ezt már túlzásnak minősítettem, elvégre fiatal, aztán meg mit akar... így füstölögtem magamban, — meg aztán az a Tibi olyan rendes gyerek... na, de semmi közöm hozzátok, a ti ügyetek.

Már-már napirendre tértem a dolgok felett, mikor látom, hogy barátnőm lehor- gasztott fejjel jár-kel, s már harmadszor kezdi el azt a munkát' amit kétszer elrontott. Na, ennek valami bántja a begyét, — gondoltam pici kárörömmel. „Elküldted a választ?” kérdeztem tőle' s arcón rögtön láttam, hogy a kérdés „elevenére tapintott”. Nem, még nem... — Hát akkor ne is küldd — szóltam, minden bővebb magyarázat nélkül, ö kapott is a szón: Te is úgy gondolod..-. Otthagytam, s a férjes asszonyok enyhe kárörvendésével arra gondoltam: — Na, a halacska már horgon van...

Délelőtt tíz óra felé járt az idő, amikor harmadszor is elrontotta Editünk a munkáját. Remény étvesztve hagyta abba, s pár perc múlva lenéi. papírt kért. Ezeket írta:

„Nagyon bánt ha azt hiszi, hogy én talán mindenre kapható vagyok, s a férfiak egy szavára már találkozóra megyek. Amit én az életről, s a j övömről elképzeltem, nem egyeztethető ezzel össze, — s

kérem értse meg ezt, s ne haragudjon rám...”

Ekkor már láttam, hogy „itt lesz valami”, de nem szóltam semmit. De munkaközben figyeltem a fiókot, ahová az immár második leragasztott levelet tette. Telt az idő' de a levélke tovább is csak ott lapult nem nyúlt hozzá senki. Edit pedig szó nélkül dolgozott tovább, nem volt szomorú, — de vidám sem. Gyakran és idegesen tekintett az órájára, mint aki valamire vár, s nem tudója, mikor is kell annak jönnie. Aztán olyan segélytké- rően nézett rám, s én csak bólintottam. — Igazad van, csacsi vagyok — kiáltott ezután — s kikapta a két megírt levelet s gyorsan összetépte. Jegyzőkönyvéből egy papírdarabkát szakított ki, s csak egy szót firkantott rá: „Jövök!” — Na, siess gyorsan hozzá — unszolt türelmetlenül, $ még azt sem hagyta, hogy megigazítsam a hajam. Jónak láttam tényleg szaladni, s még a folyosóról is hallottam a vidám énekszót ,ahogy Edit dalolt... — Amikor visszatértemt főnökünk éppen megdicsérte a remek eredményért, amit munkája nyomán kapott. A teremben is, Edit szemében is napfény ragyogott.

Az egész kis történetet azért írtam meg, hogy nászajándékul adjam nekik. — Most készül Edit és Tibor esküvőjére.

VÉTEK ISTVÁNNE