Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-22 / 197. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 9 TOLNAI ’ <• AZ HDP TOLHA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR SZERDA, 1956 AUGUSZTUS 22. II Népművelési Minisztérium kitüntette a Központi Művészegyüttest Vasárnap este a Városi Mű­velődési Otthon egyik kistermé ben rövid, de kellemes kis ün­nepség volt, melynek kereté­ben Scherer Sándor, a Városi Pártbizottság munkatársa és Herceg János, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tit­kára kitüntetéseket adtak át a ' Központi Művészegyüttes tag­jainak. Szocialista kultúráért kitünte tést adományozta a Népművé- lési Minisztérium Véghelyi Miklósnak, a zenekar vezetőjé­nek és Tucsni Lászlónak. Miniszteri dicséretben része­sítette a Népművelési Miniszté­rium Ruttkay Lajosné, Gaál József, Jeszenovics Géza és ifj. Theisz Lőrinc zenekari tago­kat, valamint a Központi Mű­vészegyüttes színjátszó csoport­ját. A Pécsi Nemzeti Színház 27-én vendégszerepei Szekszárdon Augusztus 27-én este fél 9 órai kezdettel Szekszárdon sze­repel a Városi Művelődési Ott­honban a Pécsi Nemzeti Szín­ház. A színház művészei be­mutatják Kellér—Horváth— Szenes: „A szabin nők. elrab­lása“ című háromfelvonásos zenés bohózatot. A darabot Hortobágyi Margit rendezi. A szekszárdi közönség az előadás alatt megismerheti és láthatja a Pécsi Színház legkiválóbb színészeit. Többek között Szabó Samu Kossuth-díjas mű­vészt Rettegi Fridolin színigaz­gató szerepében, Mátrai Máriát Borbála szerepében, Bányai Márton tanárt Táncos Tibor alakítja, Etelka leányát Gyapai Yvette. A. Olcsóbbá teszi a gép a munkát A Gerjeni Állami Gazdaság vezetői arra törekszenek, hogy lehetőleg minél több munka folyamatot végezzenek géppel, mert a gépi munka kifizetőbb. Gépesítették például a répamag- betakarítást is. A rtíintegy 20 hold területről kombájnnal ta­karítják be a magot. Előzőleg levágták a szárat, de nem gyűj­tötték össze, hanem otthagyták a tő mellett. Köztudomású, hogy a répamag könnyen pereg és az összegyűjtésnél, behordásnál Rengeteg mag elhullik. Most ezt megelőzik azzal, hogy kombájnt állítottak be a táblába és két- három ember beledobálja a fel­vonóba a magot és ezzel a mód­szerrel a minimálisra csökken a szemveszteség és ráadásul csök­ken a betakarítás önköltsége is. A gazdaság szakembereinek számítása szerint így körülbelül 50 forinttal olcsóbb egy mázsa répamag betakarítása, mint a kézierővel. A kölest szintén kombájnnal takarítják be. Ennek is az az eredménye, hogy csökkenti a szem veszteséget, gyorsabbá és olcsóbbá teszi a munkát. Á jó munkáért... Szombat délben adta át Rév András elvtárs, a Megyei Párt- bizottság vándorzászlaját a Tol nai Selyemfonó dolgozóinak. Ebből az alkalomból több dol­gozót jutalomban részesített a gyár vezetősége jó munkájuk elismeréseképpen. Pénzjutal­mat kaptak többek között: Ke­serű Mária, Kovács Jánosné, Perczel Ferencné, Vizner Ádámné, Szűcs Zs. Ferencné, Gémesi Ferenc, Hujber Mi­hály, Kalocsai József, Szabó Ilona, Hujber Józsefné, Le- hóczki István, Aranyos János­né és a Zó ja- brigád tágjai. Tisztasági verseny volt a gyár bölcsődéje és a napközi­je között. Ezt a versenyt a napközi nyerte meg és dolgo­zóit szintén jutalomban része­sítette a gyár vezetősége;. Min­den dolgozó könyvjutalmat ka­pott, a gyerekeket pedig egy gyönyörű — 170 forintos — ba­bával és labdákkal ajándékoz­ta meg a gyár vezetősége. Többszáz látogatója volt már az első napon az ozorai falumúzeumnak A történelmi nevezetességű Ozora község régi várában falumúzeum nyílt, amely a kő- korszaktól a legújabb időkig mutatja be a község történetét. Az ozoraiak büszkék múzeu­mukra, mert annak anyagát ők gyűjtötték össze, a berendezési tárgyakat pedig társadalmi munkával készítették el. A falu­múzeumot vasárnap délben nyi­tották meg. A megnyitáson is nagyon sokan vettek részt. Dél­után 4 órakor pedig, amikor második alkalommal nyílott ki a falumúzeum kapuja, szinte tolongott a nép. Elkészültek a vetésforgó tervek a Tamási gépállomás körzetében A vetésforgó kidolgozásának nagy jelentősége van megyénk valamennyi termelőszövetkezeté­ben, hiszen ez egyik előfeltétele a talajerő visszapótlásának. A vetésforgó segítségével elkerül­hető, hogy több éven keresztül egyfajta növény kerüljön ugyanabba a talajba, ami külö­nösen káros kalászosoknál. A Tamási Gépállomás körze­tében a két új tsz, a regölyi és a szakályi tsz-ek kivételével, va­lamennyi termelőszövetkezetben elkészítették a vetésforgó tervét. E munkában részt vettek a já­rási főagronómus, a gépállomás főmezőgazdásza és a termelőszö­vetkezetbe kihelyezett mező­gazdász. Az elkészült vetésfor­gókat közgyűlésen ismertetik jóváhagyás és esetleg módosítás végett. Elsőnek a koppányszán- tói Üj Barázda Tsz-ben ismertet­ték a vetésforgót a közgyűlés előtt. Követeljük a jogtipró rendelet hatálytalanítását „Csatlakozva a becsületes dől gozók száz cs százezreihez, mi, a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói is felemeljük tiltakozó szavun­kat a Német Kommunista Párt betiltása ellen. Az Adenauer- kormány becsület- és szabad­ságrabló politikája sokezer sza­badságáért küzdő ember szá­mára megszüntette a gyüleke­zés és a politikai szabadság jogát. Ezzel a cselekedetével egyben azt is bebizonyította, hogy a béke ellensége, mert fasiszta módszerekkel nyomja el a népek békeharcát és a ha­ladásért való küzdelmét. Követeljük ennek a jogtipró rendelkezésnek a hatálytalaní­tását és a Német Kommunista Párt működésének engedélyező sét. Bonyhádi Cipőgyár dolgozói.“ Elitélik az Adenauer kormány döntését A teveli Alkotmány Termelő- szövetkezetben augusztus 18-án szombaton este tartották a ren­des havi közgyűlést. A köz­gyűlés előtt röpgyűlés volt. Perger Józsefné, a termelőszö­vetkezet párttitkára ismertette itt a legújabb, felháborító vi­lágpolitikai eseményeket, a nyugat-német alkotmánybíró­ság döntését, amely betiltotta a nyugat-német Kommunista Párt működését. A termelőszö­vetkezeti tagok közül többen elmondották, hogy elítélik az Adenauerkormány mélységes felháborodást keltő döntését. Ludas András párttag és Prapszk József pártonkívüli tsz-tag például hozzászólásaik­ban hangoztatták, hogy meglá­tásuk szerint az Adenauer-kor- mány döntése nem utolsó sor­ban arra irányul, hogy meg­bontsa a nyugat-német munká­sok sorait. A teveli Alkotmány Termelő szövetkezet tagjai kérik a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségét, hogy a többi ma­gyar dolgozó tiltakozásával együtt az ő felháborodásukat és tiltakozásukat is juttassák el a nyugat-német kománynak a kommunista párt betiltásával kapcsolatban. Vágner Andor kiállítása Értékes, tartalmas és szép ki­állítás nyílt meg az alkotmány ünnepén a szekszárdi múzeum­ban: néhai Vágner Andor festő­művész hagyatéki kiállítása. A kiállítást fia, Varsádi Andor há­lás gyermeki szeretettel, nagy gondossággal és körültekintéssel rendezte. A tárlat megnyitását a művész régi barátja és baráti mestere, Szabó Dezső vállalta. Mintegy 90 képben gyönyör­ködhetünk. Aki még nem ismeri Szekszár- dot és környékét, a lankás sző­lőhegyeket, a Sió és Holt Sió susogó füzeséit, zizegő nádasait, a Duna-erdő nyárfalombjain át­szűrődő napfény diszkrét csillo gását, a vizek finom tónusú tük­rözését, a táj ragyogó napsüté­sét — és az, aki mindezeket látta, de eddig nem tudta meg­érteni, megszeretni, nézze meg ezt a kiállítást és nyomban megérti, megszereti ezeket Vág­ner Andor művein keresztül. A terem főfalán függ leg­utolsó, s talán egyik legkiválóbb alkotása, erdőrészlet titokzatos mélységű lombsűrűjével, másutt távoli hegyekből látjuk Szék- szárdot, itt fényes napsütésben, amott finom borongós, változa­tos szürke színekben. Elmondhatjuk, nemcsak fes­tője, de lírai költője is volt szeretett Szekszárdjának. A kiállítás augusztus 20-tól szeptember 15-ig megtekinthető. Sz. D. Javul a minőség a Bonyhádi Zománcgyárban A Bonyhádi Zománcgyár dől-' | gozói — amikor a múlt hónapéi elején megindult az üzemben az;) Alkotmány Ünnepe tiszteletére) * szervezett munkaverseny, azt!1 vállalták, hogy a harmadik ne-f gyedévben nemcsak terveiket teljesítik, hanem teljesítik az' élüzem-feltételeket is, hogy ígyp a gyár elnyerhesse a kitüntető) I címet. Sok tennivaló volt a zo­máncedény minőségének megja-1 vitásánál, hiszen a gyár hónaA pok óta nem teljesítette a mi-1 nőség terén a tervet. A legyár-(i tott zománcedényekből a terve­zettnél kevesebb lett elsőosz­tályú. A dolgozók versenyvállalásai mellett az üzem vezetősége is komoly intézkedéseket hozott a minőség javítására. Megszigorí­tották a műveletek közbeni el­lenőrzést, megszilárdították a' technológiai fegyelmet. így si­került elérni, hogy júliusban» már a tervezett 85 százalékkal;I szemben 86 százalék volt az el-f sőosztályú zománcedény aránya, augusztus első tizenöt napjában*' pedig már 87 százalékban ke-], rült a raktárba elsőosztályú zo-(, máncedény. Míg azelőtt a selejt, i jelentős része már mint nyers-i áru-selejt került a sajtóiéból ai zománcozócsarnokba, így abból*[ nem is készülhetett elsőosztályú' áru, most a sajtóiéból egyálta-i Ián nem kerül selejtes félkésS'-, i áru a zománcozóba. VALAMI HIÁNYZIK A VÁSÁRRÓL. Valami abból a vaskos, zajos, bolondos tarka hangulatból, amikor puffog- tak a réztányérok, recsegő trombitaszó zenéjére pörgött —csilingelt a gyerekek hajtőt ta ringlispil, bájoló török márcot kínálgattak az egyik sarkon, a másikon meg ki- •kent kifent bohóc fintorgatta a maga tréfáit a csodálkozó népre. Csak a hangos híradó szól: pöttömnyi kislány elma­radt a mamájától, Letenyei Gyurkát keresik azonnal, mert elveszett a kabátja... s a ringlispilt meg olajjal etetett motor hajtja, törökméz nincs, s csak néha csattan egy-egy kemény lövés valamelyik sátornál: egy fiú megpróbál­ta ellőni a madzagot, ami az órát tartja... De ha a hangulat tisztelet­tudóan meg is komolyodott, áru azért van bőven, talán még több is, mint régen. Min­den, mi szem, szájnak inger. Hálószobabútor, szép német fényezett áru, s nem is olyan drága, fényképezőgép, szita, selymek, szövetek, százféle színben, mintával, játékor­szág labdás, léggömb kincsei, aztán rádió, különböző ingek. Ha ide is, oda is pillant a kislány, s már szólna a fiú­nak, hogy ezt vedd meg, de csak megy egyenesen előre. Odakukkant minden sátorhoz, néha meg is kérdi. — Itt nincs, hanem a bejá­rat felé megtalálják — vála­szolják neki. Ünnepi Vásár Szekszárdon Egész embertömeg tumbo- log ott az Óra és Ékszer Vál­lalat bódéja előtt. Ezek is olyan fiatalok, mint ők. Ezek is olyan szégyenlősek, mint ők. — Két karikagyűrűt kér­nék — böki ki a legény a maga kívánságát, hogy oda­kerül a pulthoz. — Ne, ne... — pirosodik hirtelen Marika. — Jajj, úgy szégyenlem magam — súgja még Laci füléhez hajolva. Mért szégyenled magad Marika? Ez az élet rendje. Apád is így tette valaha. így szokás erre a Sárközben. NINCS BOLDOGABB VÁ­SÁRLÓ mégsem, mikor Laci lefizeti a lilahasú bankókat, s belekarol, és mennek, men­nek, míg el nem nyeli őket a vásár forgataga... Én meg elbóklászok arra a felső rész felé, ahol a bazáro- sok kínálgatják portékáikat. Hátha akad ott valami abból az izgalmas, színes vásári láz­ból. Talán ott lesz az az öreg vásári árus is, aki egyszer annyira megtetszett nekem a szekszárdi vásárban. „Gyere­kek öröme, a csattogó ma­dár. Olcsóbb, mint a gyárban, — leszállított árban: a csat­togó madár“ — csalogatta az embereket, csalogatott engem is — annyira, hogy végül egy csattogó madarat én is meg­vettem. Azt sem tudom már, hogy kinek adtam, de nem le­hetett ellent állni annak az embernek. Hát csattogó madár nincs, hanem helyette egy öreg bácsi, Rendes Antal nevezetű Bátaszékről. — Ide, ide asszonyok, itt a szép bütykös harisnya! Mindig tűnődtem, hol vá­sárolják ezeket a tarka, nagy. bütykös iüszekliket a sió­agárdiak, a bátaiak. Mert üzletben még sehol sem lát­tam. No, itt a titok kulcsa. Antal bácsi járja velük a megyét. Mennyi ideje is? — Éppen 38 esztendeje. És nem is volt olyan nagyobb vásár a környéken, ahol én ne ütöttem volna fel a sát­ram. — Csak volt? — Bizony, csak volt. A perion meg a nylon falun is kezdi kiszorítani a bütyköst, a régit... Úgy is van. Már vagy fél­órája beszélgetünk az öreg­gel régi vásárok színéről-ízé- ről, s még egyet sem vittek el. Csak egy sióagárdi mamó kának kellett egy sima fekete. Kiveszőben a népviselet. Egy falusi kislányt sem lát­tam a vásárban ternószoknyá ban; a fejkötő, ami még leg­erősebben tartja magát. Szűk, fehér szoknya egy fiatalasz- szonyon, de a fején kendő és csak a decsi menyecskék kö­tik ilyenmódon a keszkenőjü­ket. Vagy kötötték? Igaz, drága, nagyon drága egy sok­szoknyás ünneplős ruha. Tíz másikat vehet az árán. Meg nehéz is, meleg. Azért mégis kár elhagyni, kár sublót mé­lyén őrizgetni, mert csudálato san szép... Hanem a sok beszédben meg nézelődésben alaposan meg is szomjaztam. Nem csoda, olyan meleg van ma, hogy sokan még az ingüket is ledobálják magukról. Hát ak­kor irány: a vendéglátó. S míg egy sörrel igyekszem le­hűteni magam, mindjárt el­kapom egy villáminterjúra Váradi Sándort, a vállalat igazgatóját. — Hány pohár sör fogyott el az Ünnepi Vásár két nap­ján? — Több mint nyolcvanezer — hangzik a meglepő válasz. — És fagylalt? — Mintegy húszezer adag, aztán vagy ötezer szendvics, hétezer kifli, s mintegy har­minc hektoliter málna... EGY NAGY VÁROS FOR­GALMA. Alaposan fel is kel­lett rá készülni. De megtet­ték, mert — lám — semmi­ben sincs hiány. Még feketét is lehet kapni cukrászdái részlegükben, s a fagylaltot itt kint keveri egy fiatal le­gényke. Aztán van több csár­da, rétes-lángos bolt, sörki­mérő is vagy négy, meg a nagy étterem. Azt hiszem, egy más vállalat sem bonyo­lít le ekkora forgalmat, s ilyen — szinte pedáns szak- avatottsággal, mint ez a sokat szidott Vendéglátó. Lassan délutánba hajlik az idő. Mit kell még megnézni? — A sorsolás azonnal kez­dődik — bömböli tíz mikro­fon egyszerre. A sorsolásról még írni kell. Nekem is van egy jegyem Itt sózta rám egy kislány el­bájoló és ellenkezést nem tű­rő szózápor közepette. No, most már mindegy, talán meg nyerem a motort. A Pannó­niát. Hát nem nyertem meg. 81 907/A-s jegyem nekem nincs. Hanem egy bonyhádi bányászé. Ugrott is akkorát örömében, hogy legalább ket­ten kaptak a bokájukhoz De érdemes volt sorsolás közben figyelni az embereket. Kis cédula mindenki kezében. MéS a rend figyelmes őre is közibük állt, nyugodtan te­hette, egy lopás sem történt a vásáron. Aztán az arcok: iz­gatott várakozás, nagyképű reménykedés, lemondó két­ségbeesés, haragos méltatlan­kodás. Én se nyertem. Talán majd esztendő múlva, amikor újra csak eljövök, majd keresni azt a lázas, izgatott vásári hangulatot, ahol a felnőttek kicsit gyerekekké lesznek, s minden gyerek a fél vásárt meg akarná vetetni... Addig meg további jó munkát min­denkinek a vidáman komoly vásári napok után. Ónody György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents