Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-18 / 195. szám

195« AUGUSZTUS 18. TOLNAI NAPLÓ 3i Milyen műsor lesz augusztus 19-én és 2t-án a Vidám Vásáron CSIBRÁKI KÉPESLAP... A falu szélén két névtábla áll. Az egyik a hivatalos, fe­hér alapon, fekete szegéllyel. A másik kisebb, mint a hivata­los méret, de az is a község nevét mutatja, mégpedig a kö­vetkezőképpen: „Csibrák ter­melőszövetkezeti község.“ Az arra utazó figyelmét mindig megragadja ez a tábla, már csak azért is, mert nem igen talál olyan községet, amely előtt ilyen tábla áll. Nem azért, mert nincs több termelőszövet kezeti község. Szó se róla, csak hát a csibrákiak azt akarják, hogy mindenki, aki arra jár, tudomást szerezzen róla. Hosszú történetet lehetne el­mondani arról, milyen előzmé­nyei voltak annak, hogy a csib- rákiak ezt a táblát kitehették a falujuk szélére. 1954-ben >lett termelőszövetkezeti köz­séggé Csibrák, miután az előző évben olyan megpróbáltatáso­kat kellett kiállni a Viharsarok Termelőszövetkezetnek, mint jónéhány másiknak abban az évben. A tagság bizony nem volt megelégedve azzal, amit akkor a közös gazdálkodás nyújthatott, s amikor 1953-ban megcsillogtatták előtte még- egyszer az egyéni gazdálkodás lehetőségeit, kapva kapott utána. Nagyrészük otthagyta a szövetkezetei. Hamarosan ta­pasztalták, hogy a biztost a bizonytalannal cserélték fel. A kilépettek egyrésze visszament a termelőszövetkezetbe, másik részük, hogy rendszeres kere­sethez jusson, leszerződött az erdőgazdasághoz. így lett szövetkezeti köz­ség Csibrák. Olyan gazda, aki csupán a földművelésből él, hárem van a községben. Érde­mes megjegyezni a nevüket. Tóth János 15 holdon, Gödri György 8 holdon és ifj. Hor­váth Ferenc hét holdon gaz­dálkodik. Tóth János két évig volt tagja a Viharsaroknak. Az akkori gyenge évek, a nagy család miatt 1953-ban ő is ki­lépett. Most már újból a szövet kezet felé hajlik az érdeklődése. — Most ez az egy hónap dönt majd, hogy visszakérem-e ma­gamat — mondja. A másik kettő bérelt földön gazdálko­dik. Úgy érzi még, elég bizto­san állnak a lábukon, sem­hogy a szövetkezetei válasszák. Pedig a Viharsarok Termelő- szövetkezetben is megváltozott a helyzet az utóbbi időben. A terv szerint például ebben az évben 41 forintot ér egy mun­kaegység, ennek jórésze lesz a pénzjövedelem, amit a kender, meg a dohány hoz. — Annak­idején éppen a pénz jövedelem miatt volt elégedetlen a tagság. — Ma a legtöbbjének tehene van, Vanya Ambrusnak, Feith Ferencnek, Kovács Lászlónak, Szögyéni Lajosnénak havonta 400—500 forintot hoz a csar­nokba vitt tej. Hegyesi Gábor most akar tehenet vásárolni. A cséplés után a gabonaelőleg- osztáskor 10 mázsa búzát vitt haza. A hétszáz lelket sem szám­láló kis községben nem történ­nek országoshírű események. A maguk erejéhez mérten, amit a közös gazdálkodás, és egyéb lehetőségek nyújtanak, igyekez nek, hogy jobbá, könnyebbé te­gyék életüket. A községpoliti­kai terv során bővítik a vil­lanyhálózatot, rendbehozzák a parkot. Pingpongasztalt vettek a fiatalságnak, orvosi rendelőt létesítettek, ellátták felszere­léssel. A park rendbehozásánál áll­junk meg egy pillanatra. Egy kis terület csupán a községben, de éppoly kedves a csibrákiak- nak. Vasárnaponként szórako­zást nyújt öregnek, fiatalnak egyaránt. Ott van a futball- pálya festői környezetben, azonkívül egy röplabdapálya is. Sokat törődnek a fiatalokkal, amit csak lehet, megadnak ne­kik. így aztán fejlett sportélet van a községben, a futballcsa­pat a megyei II. osztályban játszik. fi futballcsapatban egyformán szerepelnek az erdő gazdaságban, a termelőszövet­kezetben, vagy egyénileg dol­gozó paraszt fiatalok. A sport­kört az erdőgazdaság tartja fenn. Hajdú György a bátyjá­val együtt szerepel a futballis­ták között, ő tsz-tag, bátyja az erdőgazdaságban dolgozik. A lányok a röplabdát kedvelik. Vanya Magdi, Csuta Margit tsz fiatalok a többiekkel együtt gyakran töltik ezzel a szórako­zással szabadidejüket. Télen viszont, amikor a kultúrterem­be szorulnak, közösen tanulnak színdarabokat, tartanak előadó sokat. És még egyszer a fiatalság­ról. A termelőszövetkezetben kevés a fiatal. Szüleik ott dol­goznak ugyan, de ők inkább az erdőgazdaságba mentek dol­gozni. Igaz ugyan, kell a munkaerő oda is, az is igaz, hogy nagy munkák — a kapá­lás, aratás — idején többnyire segítenek a fiatalok szüleiknek, de az idősebb szövetkezeti ta­gok gyakran gondolnak arra, lesz-e elég fiatal, aki majd fel­váltja őket a munkában? En­nek az az oka, hogy a fiatalok szívesebben mentek dolgozni oda, ahonnan havonta pénzt kapnak, hiszen az előző évek­ben nem volt munkaegység­előleg. A pénz hiánya pedig éppen a fiatalok számára okoz gondot, mindig szükség van némi költő pénzre, szeretnek öltözködni, ruházkodni, kultu­rális és szórakozási igényeik kielégítésére is keveset tudott áldozni a szövetkezet. Most már változik a helyzet, meg­találják számításukat a fiata­lok is a termelőszövetkezet­ben. Csibrákon is befejeződött a nagy nyári munka, az aratás, a cséplés. A termelőszövetke­zet búzája 11 mázsás átlaggal fizetett, pedig tavasszal kárt tett benne a víz. Jutott belőle jócskán minden tagnak, 7 fo­rintot fizettek munkaegység­előlegként, a tagság anyagi helyzetét össze sem lehet ha­sonlítani a néhány év előttivel. A csibrákiak életkörülményei lassan-lassan egyre jobbá vál­nak, ahogyan egyre mélyebbre nyúlnak a szövetkezés gyöke­rei. Most például az állami juh akció során tizennégyen társul tak juhtenyésztésre, 160 darab juhot igényeltek. Vannak kö­zöttük tsz-tagok, erdőgazdasá­gi dolgozók, egyéni gazdák. Az ötéves terv irányelveiből hal­lottak arról, hogy az öt év alatt jelentősen fokozni kell a gyap­jútermelést. Ezért hozták létre a csibrákiak a juhtenyésztő csoportot, a tanács pedig 40 hold legelőt adott hozzá. Nem történnek nagyjelentő­ségű események a csibrákiak életében, élik egy kis község egyszerű, mindennapi életét, amely a közös gazdálkodás, a közös erő eredményeként a napok, hónapok, évek múlásá­val együtt halad a jobb, kul­turáltabb élet felé. — r. —n. Színes műsor szórakoztatja augusztus 19-én és 20-án a vá­ros lakosságát, s azokat a vidé­ki dolgozókat, akik meglátogat­ják a Vidám Vásárt. Augusztus 19-én reggel 7 órakor a vonat­ról érkező vendégeket a nagy- mányoki zenekar fogadja. Kilenc órakor a Himnusz hangjaival nyílik meg a sok szórakozást és kellemes élményeket Ígérő Vi­dám Vásár. 10—11 óráig ugyancsak a nagymányoki ze­nekar szórakoztatja indulókkal a vásár látogatóit. 11-től 12 Óráig a Tolnai Textilgyár és a MÉSZÖV tánccsoportjának mű­sorában gyönyörködhetnek a vásár látogatói. 12—13 óráig Csorba Géza és népi zenekara magyar nótákat játszik, Gerse József énekel. 13—15 óráig ru­habemutató. 15—16 óráig a de- csi népi együttes és a Paksi IGAZAN JÓL GAZDÁL­KODNI csak közösen és szak­szerűen lehet, így vélekedik az emberek egy számottevő cso­portja. Az egyéni gazdák kö­zül azonban még sokan más véleményen vannak, csak ép­pen azt nem tudják, ha már egyéni gazdák, hogyan tegye­nek szert mégis nagyobb jőve delemre. Ezért szúrt szemet sokaknak Pakson Girst Ádám jól jövedelmező egyéni gazda­sága. Többször meggyanúsítot­ták már, hogy titokzatos uta­kon jut jövedelemhez, mert hiába Girst Ádám valaki, Paks egyik legnagyobb gazdája, ar­ra a földből nem futja, hogy a beadás és az adó pontos tel­jesítése mellett olyan jól men­jen sorsa. ,A jólét rejtett folyosóit azon ban nem sikerült felkutatni, ENNEK A „TALÁNYNAK“ éppúgy megvan a nyitja, mint minden látszólag érthetetlen dolognak. Ugyanis Girst Ádám — vagy ahogy mindenfelé szó­lítják, Ádi bácsi — szaksze­rűen gazdálkodik. Kilenc szarvasmarhát tart, ami sok egyéb haszon mellett bőségesen ad trágyát. Az ő földjei mindig jól teremnek, mert nincs köz­tük olyan, amelyik évek óta nem kapott, csak adott. Papír­ral, ceruzával a kezében min­dent pontosan kiszámol, s nem éri csalódás, vagy meglepe­tés. Az az elve, hogy kis, vagy nagy gazdaság, de jó állatte­nyésztés nélkül nincsen ered­ményes 'növénytermelés, s eszerint is gazdálkodik. Ez az egyszeregy a mezőgazdaságban, s ha ezt tudja az ember, már könnyebben számol. Egy lova van, mégis győzi a munkát, mert akármilyen furcsán hang­Konzervgyár tánccsoportja ad műsort. 16—18 óráig szintén ruhabemutató lesz. Augusztus 20-án, reggel 7 órakor a tolnai fúvószenekar fo­gadja az állomásnál a vonattal érkező vidélii vendégséget. 10— 11 óráig ugyancsak a tolnai fúvószenekar ad szórakoztató térzenét. 11-től 12 óráig a szek­szárdi diákcsoport mutat be két táncot, majd a bátaszéki úttörő zenekar játszik és a Szekszárdi KISZÖV kamarakórusa énekel, Bodonyi Ferenc vezényletével. 12—13 óráig Csorba Géza és népi zenekara játszik, Gerse Jó­zsef énekel. 13—15 óráig ruha­bemutató, 15—17 óráig pedig ökölvívó mérkőzés lesz. 17 órá­tól sor kerül az előreláthatólag legtöbb érdeklődőt vonzó tom­bola sorsolásra. zik is, Girst Ádám egyéni gazda, a közös munka erejére támaszkodik. Évek óta a na­gyobb mezőgazdasági munkák idején együtt dolgozik négy család és Ádi bácsi irányításá­val közös erővel, kevesebb ve­rejtékkel végzik el azt, ami más egyéni gazdának kétszer annyi fáradságot jelent. EZT CSINÁLJAK már jó­néhány esztendeje és az idén még egy lépéssel tovább men­tek. Girst Ádám újabb fejeze­tet nyitott mindentudó füzeté­ben, újra csak közösen dolgo­zik több egyéni gazda társával, de a kör kibővült. A négy csa­lád helyett most már egy egész kis csoport szövetkezett. A földművesszövetkezeten ke - resztül állandó kapcsolatot tar­tanak a gépállomással. Amint egyheti folyamatos munkát tud nak biztosítani a gépnek, be­mennek a földművesszövetke­zetbe, telefonálnak és a duna- szentgyörgyiek máris kivonul­nak traktorral, ekével, vontató val, vagy ami éppen kell és mindjárt kevesebb gond, fá­radság van a munkával. Az első tapasztalatok jók. Míg más dolgozó parasztokat lefog­lalt az aratás, cséplés, ennek a kis csoportnak a válláról a gépállomás levette a trágya­hordás gondját, elintézte ezt is pár nap alatt. ÍME a TÖBBTERMÉS, a jö­vedelemszerzés egy valóságban meglevő, járható útja. A jó­lét rejtett forrásainak kutatá­sa nem vezetett eredményre. Meg kell hát próbálni ezt a másikat, úgy gazdálkodni, mint Girst Ádám, felhasználni a gé­pet, a korszerű agrotechnika vívmányait, felhasználni — a közös munkában rejlő erőt. Melyik a három közül ? Ki az öt közül? — így hangzik a Szabad Ifjúság és a Rádió nagy nyári rejtvényversenye. — 1, 2, 3t 4, 5? Most elhatároztam; hogy ennek a rejtvényversenynek alapján én is teszek fel egy rejtvényt. Ez sokkal egyszerűbb lesz, csak három közül kell választani, tehát az én rejtvényem így hangzik: „Melyik a három közül?” A rádiótól eltérően a neveket is közlöm. — Gr. Tisza István? Károlyi Mihály? Pol. láck Mihály? A rejtvényversenyen résztvehet minden szek­szárdi lakos, aki úgyérzi illetékes ebben. Hogy minél könnyebb legyen a megfejtés, elmondom a rejtvény megszületésének körülményeit. Tegnap, estefelé a vasút melletti utcán mentem végig. Egy idősebb férfi megszólít bizonytalan hangon: „Mondja kérem... Ez a Károlyi Mihály- utca?” Bár néhány év óta szekszárdi lakosnak mondhatom magam, hasonlóan bizanytalanul válaszoltam. „Ez az. Úgy tudom, ez az.” S hogy állításomról meggyőződjek, lopva a ház­számtáblára pillantottam, amelyen az állt: „Gr. Tisza István- utca” (!!!) — Nemrég változtatták meg az utca nevét — tettem hozzá mentegetőzve. (Ha már idegen Szekszárdon, ne mondjon rossz véleményt a városról, hogy még 1956-ban is Gr. Tisza István-utcában jár. Ezzel mentem tovább. — Most már magamat is meg kell győznöm arról, hogy ez a Károlyi Mihály-utca — gondoltam és nézegetni kezdtem a házak homlokzatát. Az egyik házon végül fel is fedeztem a táblát, amelyiken „Károlyi Mihály-utca” felirat állt. Az utca végére érve újabb meglepetés ért. „Polláck Mihály-utca” állt a homlokzaton levő táblán. Ezek után újból felteszem a rejtvényt. Melyik a három közül? Gróf Tisza István., Károlyi Mihály? Polláck Mihály? A megfejtés beküldési ideje: tetszés szerint. BOGNÁR ISTVÁN Papírral, ceruzával... Megvan a lehetőség . . . Egymásra néztek és várták, hogy a másik szólaljon meg. A feszült várakozást Horváth Gyula törte meg: — Szíwel-lélekkel amellett vagyok, hogy alakítsuk meg a tszt-t. Bár én eléggé idős, és beteges vagyok, de a fiam az belépne a földdel, az igaerővel, meg a gazdasági felszereléssel. Erőmhöz mérten én segítek majd. Megtört a „jég” és Horyátn ' Gyula után még vagy öt gazda kért belépési nyilatkozatot. Volt, aki helyeselte a gazdák elhatáro­zását, volt, akii nem. És ezek közé tartozott Beleczki Sándor is, aki nem rejtette véka alá vé­leményét: — Jól spekulál a Horváth, ö nem lép be, dolgozni nem akar, de ha azt mondanák, hogy le­gyen tsz.elnök, akkor biztosan elvállalná. Alig száradt meg a tinta a be­lépési nyilatkozaton, máris visz- szakérte Horváth Gyula azt, de ugyanígy tett Ruzsics László és még több gazda is. 1956 januárjában történt ez, amikor Magyarkeszi községben téeszt akartak alakítani. Nem le­hetne azonban azt mondani, .1. hogy az emlékezetes januári este óta nem került szóba a tsz- szervezés. A tanácsüléseken, a VB-gyűléseken, vagy ahol há­rom ember összejött, ott a tsz- re terelődött a szó. Azonban hi­ba volt az, hogy csak beszéltek erről, sorozatosan napirendre tűzték e feladat megoldását, de a valóságban vajmi keveset tet­tek. A gazdák ma is beszélgetnek a tsz alakításáról és többségűje tisztán látja azt, hogy a tsz könnyebb, jobb megélhetést biz­tosít, de tisztázatlan problémáik vannak, amelyeket meg kellene magyarázni. Bakonyi József elvtárs, VB-titkár megoldását, dr hogy az idősebbek előtt az nem világos, hogyan biztosítja a tsz munkaképtelenségük esetén a megélhetést. A fiatalok pedig, hogy a termelőszövetkezetben egy évben csak egyszer oszta­nak pénzt. 1 Olyan problémák ezek, ame­lyeket szóval és példákkal meg lehet magyarázni, hiszen a Köz­ponti Vezetőség július 18—21 -í határozatában szó van arról, hogy az idősebb tagok számára nyugdíjalapot kell létesíteni, amelyből a biztos, gondtalan megélhetést biztosítani lehet. Bátran, őszintén lehet a fiatal­ság problémájára is válaszolni azzal, hogy ma már szinte vala­mennyi tsz-ben havonta kész­pénzelőleget osztanak a teljesí­tett munkaegységek arányában. E problémák megmagyarázásá­ban lenne a pártszervezetnek, a kommunistáknak a legnagyobb feladata. E téren azonban ko­moly hiányosságok vannak: A párttitkár, a tanácselnök, a gaz­dák arról beszélnek, ha meg­alakul a tsz, akkor biztos, hogy az egész falu ezt az utat vá­lasztja, mert jó tsz lenne ez, szorgalmas, igyekvő emberek laknak itt. Mindenki tisztában van azzal, ha lenne tsz, akkor milyen lenne, hogyan lenne, de ahhoz már a járási pártbizottság sem sok segítséget ad, hogy ne csak szótAn, hanem a valóság­ban is megtegyék a közeledő lé­péseket. Magyarkeszi község az egyet­len olyan hely a megyében, ahol még nincs termelőszövet­kezet. A Tamási Járási Pártbi­zottságon mégis harmadrendű kérdésként kezelik ezt, legalább Is ezt a következtetést lehet le­vonni, amikor Füzes elvtárs mo­solyogva arról beszél, hogy „igaz, nem foglalkoztunk komo­lyan azzal a gondolattal, hogy megalakítsuk Magyarkeszi köz­ségben is a tsz-t. Bár megpró­báltuk tavaly, az idén is, de ta­lán majd az őszre lesz belőle valami”. Papp elvtárs, a járá­si pártbizottság titkára pedig csak annyit mond, hogy „Ma- gyarkeszin nincs meg a tsz-ala- kítás politikai feltétele”. Az igaz, hogy a magyarkeszi pártszervezet nem áll hivatása magaslatán. Igaz, hogy a párt­tag dolgozó parasztok nem tá­mogatják a szövetkezés gondo­latát, de talán éppen ezért kel­lene a járási pártbizottság munkatársainak alaposan, lelki- ismeretesen foglalkozni, törődni azzal, hogy magyarázatot adja­nak a dolgozó parasztság prob­lémáira és nem utolsó sorban, hogy nagyobb segítséget adja­nak a helyi pártszervezetnek. Horváth Gyula annak ellené­re, hogy megsértették, mégis azt mondja, ö belépne a ter­melőszövetkezetbe, mert jól tud­ja, hogy ott könnyebben élne, de nemcsak ő vélekedik így, hanem a magyarkesziek közül többen. Megvan a feltétel, az emberekben a szándék, csak se­gíteni, vezetni kellene őket, hogy mielőbb rátaláljanak arra az útra amelyen valamennyiek­nek haladni kell. Lehetne, ezerféleképpen segít­hetne a járás pártbizottság, a tanács, a gépállomás, hiszen, mint ahogy a tanácselnök, Sző­ke János elvtárs szavaiból is ki­tűnt, nagyon sok adottsággal rendelkeznek. Egy új életnek a kialakítása, megteremtése nem megy végbe zökkenőmentesen, hiszen egy nagy családba, egy olyan kol­lektívában kell élniök, dolgoz- niok, amelyet nem ismertek ed­dig és legfeljebb csak hallottak róla. De ahol 270 hold legelő van, ahol egy 70 holdas halas­tavat lehetne létesíteni kevés munkával, ahol 100 állat befo­gadására képes istálló és egy törzsállomány részére sertésól van, ott, olyan helyen, az első lépések könyebbek, már az első év sok sikert hozhat. Ahhoz azonban, hogy ez a régóta vajúdó kérdés megoldás­ra találjon, sokat kell foglalkoz­ni az emberekkel, és le kell vet­kőznie a tamási járási pártbi­zottság munkatársainak előíté­letüket, hogy Magyarkeszi köz­ségben nincs politikai feltétele a tsz-alakításnak. Van, csak meg kell találni a módját an­nak, hogy a gazdák ne csak be­széljenek arról, hogy jobb a tsz-ben. Adjanak nagyobb se­gítséget ahhoz, hogy ezek a gondolatok termékeny talajba hulljanak, hogy mielőbb meg­alakuljon Magyarkeszi község­ben is a termelőszövetkezet. Bodolay Róza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents