Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-16 / 193. szám
1S5C AUGUSZTUS 16. TOLNAI NAPLÓ Szekszárd ipari övezetének problémája Évekkel ezelőtt Szekszárd város vezetősége a Keselyüsi út környékét úgynevezett ipari övezetnek jelölte ki. E helyes és ésszerű intézkedés következtében mind több üzem létesül e területen, a mór ottlévők is gyorsan fejlődnek. E fejlődést azonban igen károsan befolyásolja, hogy a terület távbeszélő hálózata nem hogy nem fejlődik, hanem egyenesen visszafejlődik a régi, korszerűtlen berendezés (vezetékek) túlterhelése folytán. Ma már alig van itt olyan vállalat, amely ne lenne valamelyik ugyanitt lévő vállalattal „iker“ így nemcsak egymással, nem tudnak beszélni, de egymástól veszik el a vonalat, azonkívül az ikerállomásokra mellékállomás sem szerelhető. Elképzelhető, mennyit kell emiatt feleslegesen hívogatni, mászkálni. Értesülésünk szerint ez az állapot csupán az illetékes szervek kellő időben való intézkedése elmulasztásának következménye. A Magyar Posta még mindezideig nem értesült hivatalosan az ipari övezetről, semmit sem tud tenni, a beruházási tervet nem lehet megindokolni. Csupán a szekszárdi posta műszaki dolgozói érzik a nehézséget, igyekeznek megoldani a bajokat, de ez csak a javításokra szorítkozik. Az pedig van, szinte naponta, nem is kell hozzá szélvihar. E lehetetlen helyzetnek egyik áldozata vállalatunk is. Az egyik legfontosabb élelmiszerrel, hússal foglalkozunk, s az utóbbi időben vállalatunk gondoskodik az egész megye húsellátásáról, elvégezve a kiszállítást a legkisebb falu hentesüzletéig is. Ez maga olyan feladat, ami állandó távbeszélő használatot követel meg, ezenkívül naponta jelentést kell adnunk, aztán állandóan érintkezni a különböző szervek, hatóságok, hivatalokkal. Erre egy ikerállomásunk van, amire még mellékállomást sem lehet szerelni. Vállalatunk ma már nem tudja a felek (népbolt, földművesszövetkezetek) rendeléseit felvenni, helyesen ütemezni a termelést (kényszervágások, szállítások előrejelzése stb.) és a szétosztást, ezzel a lakosság hús. és húskészítményekkel való tervszerű ellátását biztosítani.. Kérjük ezért a Magyar Postát, de a többi érdekelt szerveket — mindenekelőtt Szekszárd város Tanácsát, tegyék meg a szükséges lépéseket e termelést és ellátást gátló állapot sürgős megszüntetésére. Grónai Fere,nc a Tolna megyei Húsipari Vállalat igazgatója. A pincehelyi gépállomás vezetőinek figyelmébe ajánljuk Az elmúlt héten cikk jelent meg arról, hogy Pincehelyen lassan halad a cséplés. A cikk jelhívta a gépállomás vezetőségének a figyelmét: intézkedjen, onnét csoportosítson át iséplőgépeket, ahol már végeztek a gabona- csépléssel. Hogy a cikk nyomán milyen intézkedést hozott a gépállomás vezetősége, erről sajnos, nincs tudomásunk. Ellenben augusztus 13-án kaptunk egy levelet, melyet Szabó István cséplőmunkavezető és Szabó János, az említett cséplőmunkacsapat gépének ellenőre írt alá. A cikkírók az egész munkacsapat nevében helyte_ lenítik, hogy Simon elvtárs, a gépállomás igazgatója leállította cséplőgépüket, akkor, amikor még 8—10 napra való cséplés van Pincehelyen. Amint megindokolták a levélírók, az igazgató azért hozta ezt az intézkedést, mert a Megyei Pártbizottság valamilyen határozatára hivatkozva, a tarlóhántás előbbrevaló mint a cséplés. A Megyei Pártbizottságnak nincs olyan határozata, amely szerint a cséplést háttérbe szoríthatja a tarlóhántás. Fordítva: A Megyei Párt bizottságnak az az álláspontja, hogy addig, míg csépelnivaló van, addig csépeljenek a gépek, s az természetes, amelyik gép végzett a cséplés- sel, az azonnal lásson hozzá a tarlóhántáshoz. A fentebb említett levélírók az egész munkacsapat nevében sérelmezik a gépállomás vezetőjének ezt az intézkedését. és mint írták, az a kérésük, hogy sürgősen intézkedjenek az illetékesek. A levelet a pincehelyi gépállomás vezetőinek figyelmébe ajánljuk. Húsz nap Bulgáriában n. A felszabadult bolgár nép szocialista népgazdaságának megteremtése során óriási feladatok elvégzésére vállalkozóit. Ezek közül egyik legnagyobb alkotása a Sztálin duzzasztó és vízierőmű. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának 1950. szeptemberben jelent meg a határozata az Iszker folyón a Sztálin duzzasztónak és három vízierőműnek a megépítéséről. A határozat óta eltelt idő alatt a bolgár dolgozók lelkes munkája szinte csodákat művelt az Iszker Szófia és Szamakov közötti szakaszán. Az Iszker vizét már a felszabadulás előtt is felhasználták öntözésre, kisebb vízimalmok hajtására, de ilyen óriási alkotásra még nem volt példa. A folyó vizét egy gigászi duzzasztó fogja fel és fékezi meg. A duzzasztó gátja Szófia és Szamakov között a Dőlni Paszerel falutól délre elterülő szűkületet torlaszolja el. A gát hossza természetadta előnyei folytán csak 200 m, mélysége viszont 75 méter. A gátat betonból építették, hogy ellent tudjon állani a 620 millió köbméter kolosszális víztömeg óriási nyo másának. Az épikezéshez 190 000 köbméter betont használtak fel. A gát hatalmas beásott kampókkal kapaszkodik a folyó két oldalán emelkedő domboldalakba. Hogy szilárdan megkapaszkodhassék, 75 000 köbméter föld és sziklatömeget mozgattak el a föld méhéből. A gát eltorlaszolja az Iszker vizét és mögötte délre hatalmas tó képződött, amelynek területe körülbelül 28 km2. A duz zasztó olyan feladatot tölt be amely óriási gazdasági javakat jelent. Vízdús évszakokban összegyűjti az Iszker vizét és megőrzi a szárazabb időkre. Az így megzabolázott vízierőket elektromos árammá alakítják át. A tó partján üdülők, nyaralótelepek létesülnek,» amelyeket szívesen látogatnak* | a kirándulók és a dolgozók százai számára adnak pihenési \ lehetőséget. (( A duzzasztótól délre háromé vízierőmű épült: a „Paszerel“, a „Kokaljane“ és a „Szófia“ erőművek. ( A duzzasztóból 5.5 kilomé-1 tér hosszú alagúton keresztül,1 — amelyet egy hegyen fúrtak1 át — párhuzamosan körülbelül1 1.8 méter átmérőjű acélcsővezetékbe ömlik a víz. A cső - ( vezetékben 118 méter magas-1 Ságból lezuhanva sebes moz-| gásba hozza a Paszerel erőműi turbinát, amely 26 000 kilowatt! áramot termel. A vizet egy ki-l egyenlítő medencében össze-* gyűjtik, hogy aztán újabb esés] sei tovább felhasználhassák a] 22 000 kilowatt kapacitású! „Kokaljane“, majd a 9000 kilo- ^ watt kapacitású „Szófia“ erő-j művek hajtására. A három ( vízierőmű 57 000 kilowatt elek-* tromos áramot szolgáltat a* bolgár népgazdaságnak. Ez a' hatalmas alkotás csak egy a] sok közül. Bulgáriában már( számos duzzasztóművet és( vízierőművet építettek az első ( ötéves terv alatt és fognak) még építeni a jövőben. Ez is mutatja azt, hogy a felszabadult bolgár nép a szocialista rendszerben fel tudja használni azokat a természetadta lehetőségeket, amelyekre a kapitalista Bulgária nem volt képes. Molnár István MEGJEGYZÉS Az Ünnepi Vásár hírei Az idei vásár igen nagyszabásúnak ígérkezik, amely kitűnik abból is, hogy a kereskedelem felkészültsége majdnem a tavalyinak a dupláját teszi ki. Megkérdeztük Fejes István kartársat, a Népbolt vasműszaki előadóját, hogy a Népbolt vasműszaki sátraiban milyen újdonságok lesznek. Fejes kartárs mindenekelőtt arról beszél, hogy az idei vásáron minden választékban kap hatók majd rádiók, mégpedig igen előnyös feltételek között, minden típusban 1580 forinttól felfelé 6—12 havi részletre, de nemcsak rádiók, parkettkefélők és porszívógépek kaphatók rész letre ,hanem a háziasszonyok nagy örömére sima és mintás üstnélküli, vagy üsttel ellátott zománcozott asztali tűzhelyek is. És ha már a részletvásárlásnál tartunk meg kell említe_ nem, hogy a „dongó” motorokat már kerékpárral együtt vásárolhatnak részletre. Természetesen a Népbolt a fentieken kívül még igen nagymennyiségű edénnyel is vonul fel a vásárra. Különösen nagy választék lesz majd aluminium edényből is, amelyet egyre inkább kedvelnek meg a háziasszonyok, különösen azóta, mióta az Alu- vimmel jól tisztántarthatók. Ha mindent fel akarnánk sorolni ,akkor ehhez sok idő és sok hely kellene, így csak egynéhány olyan dolgot említek meg amely biztosan érdekli a vásárló közönséget. A különböző kisipari termelőszövetkezetek közkedvelt és gyakorlatban már igen sok helyen használt háztartási kisgépekről emléke- zeni meg, mint a robotgép, pa~ szírozógép stb., melyek mind a háziasszonyok munkáját köny- nyítik meg. A szőlősgazdák va_ lószínűleg örülni fognak annak, hogy boroshordókat is vásárolhatnak a Népbolt pavillonjai- ban, mégpedig a legjobb minőségűt. A Népboltnak módjában van vásárlóik felé azt a kedvezményt nyújtani, hogy minden vásárolt tárgyat, amelynek súlya nehezebb, Szekszárdon házhoz vidékieknek vasúthoz szállítja. % — Reméljük, — fejezi be nyilatkozatát Fejes elvtárs, — hogy az idei vásár fő sikere: a közönség teljes megelégedése. A. F. A kultúra szerepe a mezőgazdasági üzemekben jl/l egyénk állami gazdasá- gaiban, s a gépállomások többségében van már szépen berendezett kultúrház, vagy kultúrterem. Népi államunk minden évben nagyobb összegű beruházást fordít a mezőgazdasági üzemeink kultúrájának fejlesztésére. Ki ne ismerné megyénkben a híres Sárközt, ahol az elmúlt évben fejeződött be több mint félmilliós költséggel a művelődési ház építése. A Fornádi Állami Gazdaság dolgozói is várják, hogy az ő korszerű kultúrházuk is elkészüljön. A kultúrház egybeépül a gazdaság üzemi étkezdéjével, konyhájával és fürdőhelyiségével, majdnem 700 000 forintos költséggel. Üzemeink vezetői, dolgozói nagyrésze már felismerte a kultúrmunka jelentőségét. Egyes kultúrcsoportok már ismertek, közkedveltek a megye területén, mint például az Alsóleperdi Állami Gazdaságé, mely a legutolsó megyei kultúrversenyen I. helyezést ért el. Most pedig nagy igyekezettel készülnek az augusztus 20-án rendezendő szekszárdi Vidám Vásár közönségének szó rakoztatására. De nem feledkez nek meg a gazdaság dolgozóinak szórakoztatásáról sem, még a legnagyobb munkaidőben sem. pártunk és kormányunk biztosítja mezőgazdasági üzemeink dolgozói részére a művelődési és a szórakozási lehetőséget. Megyénk mezőgazdasági üzemei ezévben 750 000 forintot kaptak kulturális célokra. Az Alsóleperdi Állami Gazdaság 90 000, az Alsópéli Állami Gazdaság 60 000, a Sárközi Állami Gazdaság 56 000, a Szedresi Állami Gazdaság 11 500 forintos és a Tamási Erdőgazdaság 40 000 forintos kulturális költségvetéssel rendelkezik. Hasonló összeggel rendelkez nek a többi üzemek is, létszámukhoz viszonyítva. Üzemeink vezetői és szakszervezeti bizottságaink többsége felismerte a kultúrmunka nevelő hatását, de akadnak még egyes helytelen nézetet valló ÁG. és ÁMG-vezetők és üzemi bizottságaink, akik csupán fizikai munkával akarják termelési tervfeladataikat megoldani. lzárkóznak a kulturális propaganda munkától és év végén néznek nagyot, hogy E] a terveiket, csak hiányosan teljesítették. A dolgozók pedig, a szerződésük lejártával otthagyják az ilyen üzemeket, vagy még az említett határidőt sem várják be, elvándorolnak olyan üzemekbe, ahol munka után tudnak szórakozni, művelődni kocsma nélkül is. A kulturális alap a dolgozók bérkiegészítését, szórakozását és művelődését szolgálja, így nem áll jogában azt senkinek sem megvonni. A jóváhagyott kultúrköltségvetés gazdája az üzemi bizottság és az üzem főkönyvelője. Egyes üzemekben a kapott pénzösszeget az üzemi bizottság és a főkönyvelő tehernek veszi, mert a költség- vetési összeget a jóváhagyás szerint fel kell használni és el kell róla számolni. Ilyen például a bölcskei, dunaszent- györgyi, pincehelyi, szedresi gépállomás. Az utóbbi hónapokban a könyv és film került a szórakoztatás nevelő munkájának homlokterébe. A szakszervezeti üzemi könyvtárak jelentősen bővítik dolgozóink művelődési lehetőségeit. Meg kell állapítani, hogy még vannak egyes üzemeink, ahol a könyvállomány többségében a dolgozókat nem érdeklő kötetekből áll, és a könyvbeszerzés meglehetősen tervszerűtlen, kampány- szerű, nem a könyvtár gazdagítására, hanem egyszerűen megtöltésére irányul. Pedig kétségtelen, hogy könyvtáraink egészséges fejlődéséhez szükséges összég mindenhol biztosított: egyes üzemeinkben e célra 5—8—10 000 forint is rendelkezésre áll. A hiba ott van, hogy a kulturális alap felhasználásáért felelős személyek egyes helyeken könnyelműek, csáki-szalmájaként bán nak ezzel a pénzzel. A hhoz, hogy mezőgazdasági üzemeinkben a kultúr munka megjavuljon, szükséges, hogy az üzemek vezetői, és nem kis mértékben az üzemi bizottságok, fokozottabb mértékben foglalkozzanak a dolgozók állandó és folyamatos, sokoldalú szórakoztató és művelő nevelésével. Üzemi bizottságok már most készüljenek fel az őszi és téli kultúrnevelési munkára és ne feledkezzenek meg a tervszerű kultúrköltségvetések felhaszná lásáról, legyenek gazdái az üze mek kulturális életének. W!# Kasza Aurél MEDOSZ MB. szervező titkár. Nem lehetne „Rövid utas“ igazolás nélkül ? Nemrégiben nagy öröm érte családunkat, s én néhány nap múltán annak rendje és módja szerint, apai kötelességhez híven, elmentem az anyakönyvi hivatalba az újszülött nyilvántartásba vétele végett. Az utam ezután az SZTK felé vezetett, ahonnan 600 forint anyasági segélyt kapunk. Elővigyázatosságból felszereltem magam a kő vetkező iratokkal: Születési anyakönyvi kivonat, Személyi igazolvány, munkaadói igazolás terhességi könyv, orvosi igazolás (hogy az újszülött megszületett), kórházi elbocsátó biztosítási igazolvány, szakszervezeti könyvek. Mindezeket felmutatva, jelentkeztem az SZTK 4-es számú ablakánál ,ahol intézik az ilyen ügyeket. Az illető kartárs nő átnézte irataimat, majd visszaadta azzal, hogy mindez még nem elég, ugyanis arról is igazolás kell hogy feleségemmel és gyermekeimmel együtt élek. Kérdés: Milyen az, hol adják és miért kell, hisz a személyi igazolványban minden adat megvan. Felelet: Az kérem nem elég, tessék a tanáccsal is igazoltatni, hogy valóban együtt él feleségével és gyermekeivel. És mivel a kartársnő hajthatatlan maradt, mit tehettem mást, elmentem ismét a tanács anyakönyvi hivatalához, gondolván hogy itt majd megkapom a szükséges papírt, innen azonban elküldték az igazgatási osztályra, mondván, hogy ezen Uratokat ott készítik. Elkérték tőlem a személyi igazolványt és arról szóról-szóra kiírták a 18-, illetve a 20. oldalon lévő adatokat egy kész nyomtatványra. Lévén ennek neve: „Rövidutas igazolás.” (Valóban nem volt hosszú az út amíg idáig jöttem, mindössze másfél kilométer de vajon mit tesz az, aki nem Szekszárdon, hanem mondjuk Ozorán lakik.) Itt is megkérdeztem azt, amit az SZTK-nál. Faragó József igazgatási osztályvezető azt a feleletet adta, hogy ők sem tudják, hogy mire jó ez az igazolás. Már többször elmondták a Megyei Tanács felé is, hogy ez szükségtelen, de ezidáig válasz nélkül maradt a kérés. Ezzel az értékes igazolással most már kiegészítve igazolványaimat, visszatalpaltam az SZTK-hoz. Legnagyobb meglepetésemre ekkor már figyelembe sem vette a rövidutas igazolást hanem gyorsan magához vette a tucatnyi irat közül, amit szükségesnek tartott és mielőtt az ablakot becsukta volna, adott egy számot azzal, hogy várjak. ötven perc leteltével megkérdeztem, hogy még körülbelül mennyit kell várni. Rövi. den azt a feleletet kaptam, hogy ez nem megy olyan gyorsan. így aztán tovább vártam még 42 percet. Ekkor bekísértek a pénztárba és itt már 8 perc alatt még a pénzt is megkaptam. Tehát mindössze az egész nyilvántartás és segélyezés csak egy fél napba került. , Az illetékes szervekhez is van egy-két szavam. Tisztelt SZTK Alközpont. — Nem lehetne a dolgozók ügyeit egy kicsit gyorsabban és kevésbé bürokratikusán elintézni, — mondjuk rövid úton, „Rövidutas igazolás” nélkül? A Megyei Tanács Igazgatási Osztályához. Azt kérdezem, hogy önök szerint egyáltalán van-e szükség a személyi igazolványra, avagy elég lesz esetenként egy-egy „Rövidutas igazolás”? VADAI MIHÁLY
