Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-05 / 184. szám
1956 AUGUSZTUS 5. TOLNAI NAPLÓ r, A DISZ-oktatás u) formái és feladatai Az utolsó két év alatt a DlSZ-alapszervezetek jelentős része ért el eredményeket a fia talok tanulásának, politikai ok tatásának megszervezésében. A két évvel ezelőtt rendszeresített Petőfi-iskolai oktatás hasz nos, jó formának bizonyult. A legtöbb helyen, elsősorban a DISZ-vezetők és aktivisták ko rében megkedveltette a tanulást, felkeltette az érdeklődést a politikai-gazdasági s társadalmi kérdések iránt. A Petőfi iskolák működésének eddigi tapasztalatai azon ban arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy nem lehetséges a tanulás ilyen kötött formájával megoldani a diszisták és szervezeten kívüli fiatalok sokezres tömegének rendszeres, sokoldalú politikai tájékoztatását, erkölcsi és kulturális nevelését. Már pedig ez halaszthatatlan feladata minden alap szervezetünknek. Hiszen nemcsak a diszisták legjobbjait, vezetőit foglalkoztatja száz és száz kérdés, hanem szinte min den fiatal sokszorosan többet akar tudni a körülöttünk zajló gazdasági és társadalmi eseményekről, a szocializmus építésének időszerű és távoli feladatairól, a szocialista erkölcsről, a tudomány és technika fejlődéséről. Bár sokhelyen a közvélemény és még itt-otl egyes DISZ-vezetők is ellentmondanak ennek a megállapításnak s azt hajtogatják, hogy „a fiatalságot nem érdekli a politika, semmit nem akarnak tanulni“, mi az ifjúságban élő sokoldalú tudásszomj mellett állunk ki és ennek megfelelően kívánjuk tovább szélesíteni, színes új formákkal gaz dagítani a DISZ-ben folyó oktató s nevelő munkát. A fenti vélemény csak jó takaróul szolgál a semmittevőknek, akik saját felelőtlensé güket az ifjúságra hárítják s ezzel befejezettnek tekintik a fiatalok művelésére irányuló törekvéseket. Nem az ifjúság érdeklődésével volt eddig sem baj, hanem a DISZ-oktatás egyoldalúságával. Az előképzettségüket, érdeklődési körüket sok tekintet ben figyelmen kívül hagyó anyagok feldolgozására kívántuk bevonni sokezrével a fiatalokat. Ma már tudjuk jól, hogy ez hiba volt, s a Petőfi iskola valamint a párt alapszervezetekkel közösen szervezendő marxista—leninista ifjúsági szemináriumok mellett, melyek főként a DISZ-vezetők tanulását kívánták megoldani — az ifjúság igényeinek megfelelően, a DISZ-alapszervezetek határozatának, munkaprogram jának alapján új, érdekes foglalkozásokon belül fogjuk megoldani díszesek és szervezeten kívül álló ezer és ezer fiatal tanulását. Milyen tanulási formák látszanak a legcélszerűbbnek az egészen fiatal vagy tájékozatlan s a képzettebb fiatalok szá mára is? Rendezzenek alapszervezeteink az ősz és a tél folyamán rendszeresen ifjúsági esteket. A DISZ-szervezetek egyik legkedveltebb programjai lehetnek ezek az esték. A tagság ki vánságának, érdeklődésének megfelelő témából kérjenek fel egy-egy rövid előadás megtartására pedagógusokat, politikai vagy gazdasági vezetőket s a viták, kérdések lezárása után rendezzenek táncot, asztali tenisz vagy sakk versenyeket, kultúrműsort, stb. Jó tanulási lehetőséget biztosít a kérdezz- felelek esték rendezése is. A fiatalok a bennük élő ezernyi kérdésre kapnak itt majd választ, legyenek azok bármilyen természetűek. A kérdéseket gyűjtsék össze előre, s ennek alapján a DISZ-vezetőség kérjen fel válaszadásra egy-eg; tanasztalt, képzett elvtársat vagy kérjenek előadót a járási DISZ Végrehajtó Bizottságtól. Ha a vezetőség jól készíti elő s jó előadót kérnek fel, biztosra vehető az ilyen estek nagy sikere. A tavalyi jó tapasztalatok alapján kézimunka, varró-szabó, faragó és más szakcsoporton belül, vagy a színjátszók és tánccsoport tagjai részére szervezzék meg alapszervezeteink a „Hősök voltak“ című könyv alapján a fiatalok olvasó-köreit. A magyar munkásmozgalom mártírjainak élete s a szocializmus építésének ma élő hőseiről írott könyvek jó közös olvasmányai az egész ifjúságnak. Minden alapszervezet vezetésé ge és tagsága már most válasz- sza ki a sok forma közül, hogy ők melyiket tekintik a leghasznosabbnak s taggyűlés határozata alapján készítsék el a vég leges tanulási tervet. Turgonyi Teréz DISZ M. V. B. Az új igazgató és párttitkár Fél évvel ezelőtt új igazgató és új párttitkár került a Le- perdpusztai Állami Gazdaságba. Az igazgató — Nemes Sándor — a megyei központból jött, régi gyakorlata van a mezőgazdálkodás szervezésében, irányításában. A párttitkár — Szekerka József — Budapestről jött, az egyik kerületi párt- bizottságtól. Tehát különböző helyekről jöttek, különböző munkakörökben dolgoztak, de feladatuk mindkettőjüknek k i zös volt: a gazdaság ráfizetésének megszüntetése, jövedelmezőségének a biztosítása. Az igazgatót ezért egyszemélyben felelőssé tette a felsőbb szerv, a párttitkár pedig pártmegbízatásként kapta, hogy a többi kommunistával karöltve mozgó sítsa a dolgozókat a jövedelmező gazdálkodásra. Ezt a munkát kedvezőtlen körülmények mellett kellett el kezdeniük: talán egy állami gazdaság sincs a megyében, amelyiknek ilyen dimbes-dom- bos területe lenne, mint ennek. A nehéz terep és a rossz munkafegyelem, amit akkor találtak a gazdaságban, nem kis „ellenfélnek“ mutatkozott. Ráadásul nehezítette munkájukat, hogy egymást sem ismerték, s emiatt nem lehetett kellően összehangolt a munkájuk. A párttitkár új ember a mező- gazdaságban, s nem olyanok a pártmunka módszerei, mint a városban. így aztán nem egyszer vitára, összetűzésre került sor. A párttitkár gyakorlatlanságánál fogva megsértette a szakvezetés önállóságát, „intézkedett“ olyan dologban, ami a szakvezetők feladata és a következménye vita volt. Szerencsére egyik vezető sem afféle mindennel megsérthető „hímestojás“ és így azon vitatkoztak,. „hogyan hasznosabb“ és nem azon, hogy ki legyen a „megmondható.“ Az igazgató kommunista módra meggyőző szóval igyekezett — és igyekszik ma is — segíteni a párttitkárnak, hogy megtanulja a jó módszereket. A párttitkár pedig bizalommal volt az igazgató tanácsaival szemben és minden módot megragadott arra. hogy tanuljon a gyakorlottabbak tapasztalataiból. így aztán ha volt is kezdetben nézeteltérés, vita, az végeredményben a hibák kijavításához vezetett és segítette a párttitkárt, hogy megtanuljon az új területen dolgozni. Az igazgató tapasztalt ember. Mielőtt hozzálátott volna a munkához, megnézte, hogy mi volt a hiba az előző vezetésben. Az előző igazgató nem tudott megfelelően összeforrni a többi vezetővel és a dolgozókkal, nem épített másnak az elképzelésére, véleményére és magát csalhatatlannak tartotta, így nem egyszer rossz utasító bizalmas fordulnak — s ez is Nemes Sándor igazgató és Szekerka József párttitkár a gazdaság legjobb kombájnosával, Pető Jánossal beszélgetnek. sokat adott. — Az nagyon tetszik az új igazgatónkban — mondja róla Szíjjártó János szőlészagronómus —, hogy lehet vele emberien beszélni, meghallgatja másnak a vélemé nyét és épít a mi tudásunkra, tapasztalatunkra is. Az igazgató egyszemélyben felelős a gazdálkodásért, joga, sőt kötelessége utasításokat adni, indokolt esetben felelősségre vonni beosztottait, de e mellett szükséges, hogy kikérje az egyes szakvezetők véleményét egyes intézkedések előtt és azt figyelembe vegye, arra építsen. Egy ember csak egy ember, még ha tapasztalt vezető is és egyrészt sokkal körültekintőbb intézkedések születhet nek meg akkor, ha nem egy, hanem több ember véleményét veszi figyelembe. Másrészt pedig csak erősödik a bizalom az olyan vezető iránt, aki megbecsüli beosztottjai tudását és az ellentmondást nem tűrő utasítások helyett, épít az ő véleményükre is. Nemcsak a vezetők, hanem az egyszerű dolgozók is bizalommal vannak az új igazgató és párttitkár iránt. Nem egyszer előfordul, hogy családi ügyekben hozzájuk tanácsért mutatja, hogy jó úton halad a két új ember. Tűrhetetlen lazaságok voltak a gazdaság állattenyésztésében. Az állattenyésztési szak- I emberek felelőtlenül dolgoztak, néha még az elemi agrotechni kai előírásokat sem tartották be. A legeltetés és a zöldtakar mányozás bevezetésével például nem emelkedett, hanem csökkent a tej mennyisége, mert nem törődtek a változatos takarmányozással, a szakaszos legeltetéssel, nem szecskáz ták a takarmányt. A tisztaság ismeretlen dolog volt az istálló ban. Erélyes intézkedésekre volt szükség ahhoz, hogy megszűnjenek ezek a visszásságok és fokozódjon a tejtermelés. A növénytermesztésben is sokkal jobbak az eredmények, mint tavaly voltak. Az idén például sokkal jobban tudják biztosítani a takarmánybázist, mint tavaly. Időben betakarították a gabonát. El tudják érni az év végére — jelenlegi eredményeik ezt mutatják —, hogy nem lépik túl a megengedett önköltségi kereteket, terveiket teljesítik és ez olyan nagy esemény lesz, ami még nem volt a gazdaság életében. Mindez egyaránt dicséri az új igazgató és párttitkár jó munkáját. Boda Megvalósítjuk a KV határozatát Beszélgetés Kállai Sándor tanácselnökkel — A Központi Vezetőség legutóbbi határozata a mi falunkban, Mözs községben is nagy megnyugvást keltett a dolgozó parasztok között — mondotta beszélgetésünk alkalmával Kállai Sándor elvtárs tanácselnök. Határozottan tovább nőtt dolgo. zó parasztjaink termelési kedve. Ezt, mint legjobb példával, azzal tudnám alátámasztani, hogy a kisgyűléseken, majd a tanács ülésen a dolgozó parasztjaink részéről vállalt cséplési határidőt, mely augusztus 10-e volt újabb 5—6 nappal megrövidí tik s előreláthatólag augusztus 5-re a beadási kötelezettségüknek is eleget teszünk. A határozat megbeszélése óta mind többen beszélgetnek egy új termelőszövetkezet megalakításáról is. E szövetkezés segítése mellett a tanács részéről nem feledkezünk el a régi termelő szövetkezetek s még inkább a termelőcsoportok további meg erősítésének feladatairól sem. A „beszédes" példákkal alátámasz tott felvilágosító munka komoly eredményeket hozhat. Ezt tapasztaltuk a három termelőcsoportunk esetében is. A helyzet ugyanis az volt — magyarázza Kállai elvtárs, — hogy az elmúlt évben csak az egyik, a Petőfi Termelőcsoport működött alapszabály szerint, tehát teljesítették közösen a beadást és az adófizetést. Ezzel természetesen jelentős kedvezmények hez jutottak. A 20, illetve 15 százalékos kedvezményből pél dául az egész évi gépi munka díját tudták biztosítani. Ettől a másik két termelőcsoport, a Béke és a Kossuth — amelyek nem alapszabály szerint működtek — elestek. Amikor a kedvezmények előnyét magyaráztuk, egyéni példákat is vettünk. Bányai János nak például a Petői Tszcs elnökének a fent említett kedvezmények mintegy 1200 forint többlet jövedelmet jelentettek. Ugyanakkor a Kossuthban Pi.T tér Vilmos, aki hasonló meny- nyiségű földdel rendelkezik, ezt a kedvezményt nem vehett« igénybe, tehát 1200 forinttal rövidült meg. Az ilyen példák bemutatásának hatására a Kossuth és a Béke Termelőcsoport tagjai is elhatározták, hogy az új gazdasági évben ők is betart ják az alapszabály rendelkezéseit, s akkor részesülhetnek a kedvezményekből. E felvilágosító, nevelő munka szélesítésében elsősorban tanácstagjainkra tá maszkodtunk, ezzel a tanács tömegkapcsolatát is igyekeztünk elmélyíteni, amellett, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében is részt vállaltak tanácstagjaink. A még egyénileg dolgozó parasztjaink is nagy örömmel vették, hogy a gépállomás részükre is több segítséget ad az eddigieknél. Ez egyébként már ebben a gazdasági évben is mutatkozott, hiszen legalább ötször annyian szántattak, mint az előző években, közöttük olyanok is, akik azelőtt hallani sem akartak a gépi munkáról. A napi feladatok végrehajtására való mozgósítás mellett arra is gondot fordítunk — mondotta befejezésül Kállai elvtárs, — hogy a még egyénileg dolgozó parasztok is közelebb kerüljenek a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz. Éppen azért a közeljövőben tsz látogatást szervezünk. Már beszélgettünk is erről a gazdákkal, s éppen e beszélgetések alapján határoztuk el, hogy egy olyan termelő- szövetkezetbe teszünk látogatást, mely főként saját ere jéből igyekszik boldogulni. — Tudják dolgozó parasztjaink, — hogy az állami támogatás nélkül valóban fejlett gazdálkodást nem tudnak megvalósítani, de úgy gondolják, hogy egyszerre nem akarnak nyaWig bele menni az adósságba, más részt pedig az államot sem akar ják a szükségesnél töhbel tgr- 'helni. (Sz. E.) a falusi sportkörök legyenek a fiataloké A Központi Vezetőség július 18—21-1 ülésének határozata foglalkozik azokkal a legfontosabb feladatokkal, amelyeket meg kell oldani az ifjúság körében végzett munka során. A dombóvári járás területén a DISZ-szervezetek a fiataloknak mintegy 50 százalékát tömörítik soraikba, de befolyásuk kiterjed a szervezeten kívül álló fiatalok jelentős többségére is. Ezt azzal sikerült elérnünk, hogy szervezeteink többségének élén a honvédségtől leszerelt fiatalok vannak, akik sok tapasztalattal * S C. 000000000000)000000000000000000000000« i iyxxxxxxxx>xyooooccoccoooocxx „Iskola“ kint a földeken Érdekes történet, jellemző a mi társadalmi rendünkre. Úgy adom tovább, ahogy én is hallottam, tapasztaltam. Adva van egy munkacsapat, jelen esetben a szekszárdi Béke Tsz egyik munkacsapata. Itt dől gozik Nagy Ferencné, a csapat közkedvelt nagyanyója. Az őszszel lépett be a tsz-be, pontosabban december 17Lén. Jó mun kájának legjobb bizonyítéka a munkaegység könyve, amelyben közel 140 munkaegység mutatja határtalan igyekezetét, örökké vidám, rendkívül szorgalmas és úgy őrködik a csapat felett, mintha valóban az anyjuk, a nagyanyjuk lenne. — Most más az élet — szokta mondogatni, — nem zörget az ispán az ablakon. — Ehhez tudni kell, hogy Nagyék is, mint sokan mások, a felszabadulás előtt, nem a maguk gazdái voltak. Nagyné, de szülei is hol itt, hol ott cselédeskedtek, s bizony nem a legjobb körülmények között éltek, pláne, ha a nyolc gyereket is figyelembe vesszük. Ma is van még otthon belőlük három. — Tehát elért eredménye dícséretremél- tó; sok fiatal is példát vehet róla. Nem számít nála milyen munka van; az egyik nap a kapálásban, a másik nap már a zab aratásban található. — Nem kerülheti el a figyelmét semmi, mindjárt szól, ha valahol valami hibát lát — mondják róla. A csapat tagjai tisztelik, becsülik. S éppen ebből adódik a történet, amit meg akarok írni tanulság, de példaképpen is. A sok-sok jótulajdonsága mellett van, illetve volt Nagy Ferencné- nek, ennek a kedves, szeretetreméltó nénikének egy „nagy hl bája” is. Nem tudott írni. A cselédévek, a tengernyi meg próbáltatás a betűvetés megtanulására nem adott időt, módot. Nem a csapat tagjai, de mások már kezdtek gúnyolódni rajta, amikor aláírás helyett kereszteket rajzolt. — Temetőt csinál Nagy néni — mondták nevetve nem egyszer. Nem mutatta, de bizonyosan fájt neki és fájt ez a csoport többi tagjának is. Érezték, tudták, hogy az ő kedves nagyanyójuk nem tehet róla, de tehet róla, de tehetett volna a múlt rendszer, ha nem éppen az lett volna a célja: tudatlanságban tartani a szegény embert. Mindebből fogant a nagy elhatározás a csapatban: megtanítjuk írni-olvasni nagyanyót. — Az elhatározást tett követte. — Megindult a tanfolyam kint a földeken. Az ebédszüneteket felhasználva Nagy néni sorban próbálgatta a betűket, nagy igyekezettel ostromolta a betűvetés tudományának várát. Először csak a nevének betűit tanították vele. Jobban beleizzadt mint a legnehezebb kapálásba, de csinálta, mert akarta, s mind nyáján akarták. Felemelő érzés most látni a papírlapokról amint napról napra fejlődött a tudása, kerekedtek keze alól a betűk, először bizonytalanul, de később egyre szebben. S az öröm leírhatatlan. Ezt teszi a kollektíva ereje segítő készsége. De nem marad: ennyiben a dolog, a csapatvezető legközelebb kisfia elsőosztá lyos könyveit viszi ki, hogy ne csak nevének betűit tanulja meg Nagy néni, hanem a többieket: is. Élvezhesse, szórakoztassa őt is az a sok-sok könyv, a tudás, a megismerés öröme, amely fel szabadult népünknek ma már Jogos tulajdona. S mégegy, a legfontosabb, ha már a tagjelöltfölvételi kérelmét nem is tudja kitölteni, a tagfel: vételi kérelmét már maga írja! meg. E közös erőfeszítéshez sok: sikert, további jó munkát kívá nők az „iskolának” kint a földeken. (I-e) rendelkeznek — pedagógus, ag- ronómus, sőt. mérnök is akad közöttük. Csak egyetérthetünk a Központi Vezetőség határozatának azzal a kitételével is, mely szerint a szövetség vezetőinek szoros kapcsolatba kell kerülni az ifjúság tömegeivel. A közelmúltban tettünk már kísérletet erre — igen jó eredménnyel. Az egyik dombóvári üzem DISZ- szervezete hosszú időn keresztül alig tevékenykedett. A DISZ járási végrehajtóbizottsága úgy határozott, hogy az üzemben DISZ-aktivát kell összehívni, amelyen többek között a vb egy tagja is jelen volt. Az aktíva a szervezet részére részletes programot dolgozott ki. A szervezet azóta aktívan dolgozik. E jó módszert széles körben elterjesz- szük. A Központi Vezetőség határozata kimondja: „A DISZ-ben lehetőséget kell teremteni arra, hogy az ifjúsági tömegek száz ezrei megtalálják képzésük, szó rakozásuk, sportolási lehetőségük fontos eszközeit.” Csak üdvözölhetjük a határozatnak ezt a részét. A megvalósulás útjában azonban úgy vélem, akadályok vannak. Csak egy ilyet említek meg. A falusi sportkörök és a DISZ-szervezetek sok helyen egymástól teljesen függetlenül dolgoznak, pedig a sportolók legtöbbször a DISZ-szervezetek tagjai. Azt gondolom, hogy a falusi sportkörök — a DISZ- szervezetek irányításával legyenek fiataloké, amelyet az idősebb sportolni vágyó dolgozók támogatnának, résztvennének azok vezetésében. Elmondotta: Bódis Vera, a DISZ KV póttagja, a Domb óvári Járási DISZ bizottság titkára.
