Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-28 / 202. szám
1956 AUGUSZTUS 28. TOLNAI NAPLÓ Sí Bemutatjuk a Tolnai Textilgyár legjobb fiataljait Mint mikor a tanári kar beszél valamelyik osztályról, egyik is tesz hozzá valamit' a másik is, úgy szedegetjük össze a sok apróságot a Tolnai Textilgyár legügyesebb, s legderekabb ifjúmunkás^ brigádjáról^ a Petőfi- sekről. Mindenki dicsérő szóval említi, hogy 100 százalék alá sose szorulnak, mindig számi_ tani lehet rájuk, csak fel legyen vetve a gépük, a többi már az ő dolguk, szokták mondani. Tizennégyen dolgoznak a brigádban, 13 fiatal lány és asszonyt meg egy fiú. No, szegény Mex Jóska, neki is elege lehet a jókedvű' szaporabeszédű asszonynép között. De hát ha szájjal nem is bírja, mert úgy emlegetik, hogy csendes, szolid fiú; hát az ügyességben kel versenyre velük. Meg hogy az ő szövése még szebb legyen, mint a lányoké, Sző is olyan zsebkendőket, hogy a legkényesebb angol ladyk is méltatlankodás nélkül prüszkölnek bele, ha meghűltek a hagyományos jó londoni ködben. Bajza Andrásnéval, a legnehezebb versenyeznie mert ő a legügyesebb. Meg is mutatják azt a négy gépet, amelyiken sző. Az egyiken zsebkendő, kettőn molinó, olyan lepedőnek való anyagt s az utolsó edénytörlő készül. Naponta 205.000 vetést csinál. Persze nem ennyi a normája, kevesebb; de a fiatalasszony most nagyon megnyomja a munkát. Kell a kere_ sett hiszen nemrég ment férjhez a gyár egyik fiatal lakatosához, s ilyenkor sok mindent kell beszerezni az új háztartáshoz. Izold Klotildnak, a brigád legfiatalabb tagjának még nincsenek ilyen gondjai. Neki csak az a dolga, hogy minél többet dolgozzék. Hiszen becsülettel kell teljesíteni a megbízást, amit az üzem DISZ-szervezetétől kaptak. S hogy teljesítik is, arra mi sem jobb bizonyíMARCOLAJ ték minthogy a múltkoriban vitték el az egész társaságot — férjeikkel és udvarlóikkal együtt — jutalomkirándulásra Kalocsára. Úgy mondják hogy a kis Klotild volt a. legvidámabb. Fürdött, csónakázott, nevetett, olyan eleven volt hogy még a brigád legcserfesebb tagjával, Farkas Ilivel is felvette a versenyt. Persze a Farkas Ili. Nem lenne teljes a kép; ha róla egy szót sem szólnánk. Úgy hírlik, ő szeret legkevésbé dolgozni. Ezer megbeszélnivalója akad mindig, s hol az egyik gépnél, hol a másiknál bukkan fel egy pillanatra, aztán rövid sustorgás következnék, de itt a szövőteremben a leghalkabb sugdosás is kegyetlen ordítás, a gépek zajától nem hallana különben semmit a másik. Azért Ili is vigyáz arra mindig hogy a sok beszéd mellett azért százalék is legyen. Ritkaságt ha norma alatt dolgozik valamelyik nap. Es végül hadd mutassuk be a mestert, aki ezt a vidám, fiatal kis együttest összefogja: tanítja, neveli és segíti. Ö a Jóska bácsi. Negyven éves csakt de olyan régi „bútor” a gyárban, hogy mindenki bácsizza. Valahonnét Lengyelországból jött Tolnára, de nagyon megszeretett itt. Széles, zömök, kerekarcú férfi. Sikerének titka az_ hogy nagyon érti a szakmáját, s nagyon tud bánni a fiatalokkal. Nem szigorú mestert hanem barát, tanító, kis perpatvarok tisztába tevője, szóval akire mindig számíthatnak. Vannak még tizen a brigádban. Lehetne róluk is sokat beszélné, dehát rövid a papír ... Talán majd legközelebb. Addig csak annyit, hogy rájuk is büszkék vagyunk, mint Bajza Andrásnéra, a kis Klotildra, Jóskára, az egyetlen férfi tagra, s eleveni cserfes, locsi-fecsi Farkas Ilire. — Ody — Mi a véleménye a Szekszárdi Autóközlekedési Vállalatnak ? Megkezdte működését a szekszárdi szarvasmarhatermékenyítö főállomás A Szekszárdi Központi Szín- játszóegyeüttes augusztus 19-én és 20-án bemutatta Miljutyin: Havasi kürt című operettjét Az előadáson közreműködött a „Szocialista kultúráért” címmel kitüntetett mözsi Bartók Béla énekkar. A pénteki főpróba azonban majdnem kudarcba fulladt a szóbanforgö vállalat egyes dolgozóinak „jóvoltából’’. Történt, hogy augusz tus 17-én, pénteken délután 3 órakor Krassay elvtársi a Városi Kultúrház művészeti vezetője megrendelte az autóbuszt, amely hivatva lett volna indulni este 8 órakor a mözsi kultúrotthontól Szekszárdra a kórus tagjaival. Az énekkar tagjai pontosan megjelentek a megbeszélt időre. A kórustagok türelmesen várakoztak 9 óráig, de a busz nem jött. Fél 10 óra felé már kezdtek nyugtalankodni — (óh, a türelmetlenek!) — Telefonon kértem magyarázatot a Városi Kultúr - háztói a busz késéséért. Legnagyobb meglepetésemre ott úgy tudták, — persze az AKÖV megkérdezése után — hogy a busz már elindult Mözsre. Hát jó, még egy félórácska nem a világ, több is veszett Mohácsnál — mondogatták. Negyed 11, még egy utolsó kísérlet. Most már a vállalatot hívtam. — Milyen szerencse: Ugyanis egy női hang megerősítette, hogy a busz 9 órakor elment Mözsre. Minden logikám összeomlott. Megfeledkeztem a kötelező udvariasság elemi szabályairól s hogy mit mondtam, nem emlékszem, de a női hang emígy replikázott: „Hát akkor menjen a busz Mözsre, vagy ne menjen?” Jöjjön — mert próbálni feltétlenül kell, vasárnap előadás lesz. Háromnegyed 11 órakor megérkezett a busz, no, már csak 12—14 perc — gondoltam és próbálhatunk — hála a XX. század ‘fejlett technikájának. De nem így történt — mert a szerencsétlen motor pöfögött, és félórába telt, míg Szekszárdra értünk. Fél 9 óra helyett fél 12 órakor kezdődhetett a próba. Még csak annyit, hogy 60 kultúrmunkás várt a buszra, 25 Mözsön, 35 Szekszárdon és pedig olyan emberek, akik már egyszer napi munkájukat elvégezték és szabad idejüket áldozták azért, hogy a város dolgozóit, köztük a vállalat dolgozóit is szórakoztassák. Mond_ hatjuk-e, hogy tévedés? Nem! ez több mint tévedés, ez hanyagság, nemtörődömség. A 60 fős kollektíva nevében kérem, hogy vonják felelősségre azokat, akik ezt előidézték. CZANK JÓZSEF megyei népművelési oszt. Ismerd meg hazádat... Amikor hétfőn reggel felbúg a gyárkémény munkára hívó szava, ezer színes élménnyel telített fiatalok sietnek a gyár felé. Lélekben újra és újra átélik a vasárnap minden szépségét, s miközben munkaruhájukat öltögetik magukra, egymásnak mesélgetik: ugye milyen szép volt..., ugye milyen jó volt... A gyári gépkocsi a hűvös ün népi hajnalon Siófok felé tart a csillogószemű, vidám diszis- tákkal. Énekszóval hintik tele a környéket maguk után s mikor először pillantják meg a magyar tenger habjait, a szépségtől még a dal is elhalkul ajkukon egy pillanatra. Egy tel jcs napra félreteszik az élet minden gondját és problémáját, hancúroznak a vízben, kéz a kézben sétálnak a Balaton parton, ringatóznak Füred felé a nagy fehér hajón. Boldogok, felszabadultak. A balatoni szellő is boldogan kapja szárnyra dalukat: „Hazám, hazám te mindenem... Azután következik hat szorgalmas munkanap. S mivel egyszer minden eljön, ismét vasárnapra virrad. Most Budapestre mentek, a bőripari fesztiválra. Ezer és ezer fiatal találkozott itt, hogy elmondhassák egymásnak problémáikat, örömeiket, hiányaikat. A tanulságos tapasztalatcserét a már összemcleggdett barátság jegyé ben szórakozzásal folytatják. A sportolók megtekintik a röplabda és a futball eseményeit, a művészetkedvelők is megtalálják a maguk szórakozását a vidám román népi együttes műsorán. Köszönjük, hogy nemcsak a munkánk lett szebb és emberibb, hanem ünnepnapjaink is valóban ünnepek, szép és magasszínvonalú szórakozást nyújt államunk minden dolgozójának... nekünk is, simontor- nyai fiataloknak. Köszönjük, hogy minden héten megismerhetünk egy új fejezetét, épülő és szépülő életünknek. Vétek Istvánné Augusztus elsején megkezdte működését a Városmajorban az ország 16. szarvasmarhatermékenyítő főállomása. A szék szárdi főállomás munkáját a már évek óta működő 15 előbb létesült főállomás más bevált tapasztalatai alapján szervezte meg. Intézményünk feladata az. hogy a bonyhádi tájfajta szarvasmarha továbbnemesíté- seben és fokozott elszaporításá ban, valamint a súlyos károkat okozó meddőség leküzdésében segítséget nyújtson szarvasmarhatenyésztőinknek. E főállomáson összpontosítják a megye legértékesebb — származásukat és anyagi tejhozamukat figyelembe véve — legjobb bi káit, a Kakasdról származó és Harcról bekerült Szultánt és a Zombóról bevont Bátort, míg a közeljövőben kapja meg az állomás Bonyhádról a Berci, valamint a Juhépusztai Tözsál- lattenyésztő Gazdaság-tói az Uhri és Szepi nevű törzsbikákat, hogy tőlük minél több utód szármázhassák és kiváló tulajdonságaikat így minél több utódra vihessék át. Az állomás jelenlegi működési köre: Szekszárd város, valamint egy, naponta gépkocsival menetrendszerűen bejárt körút, melybe Sióagárd, Harc és Zomba községek, valamint a hozzájuk tartozó termelőszövet kezetek és a Juhépusztai Törzs állattenyésztő Állami Gazdaság tartozik. E körút során a kijelölt helyeken és meghatározott időpontban történik a helyenként elővezetett űzekedő szarvasmarhák vizsgálat utáni termékenyítése, az állomáson termelt és megvizsgált ondóval. Azok a szarvasmarhák viszont, melyek a vizsgálat során nem minősülnek termékenyítésre alkalmasnak — mert vagy előző Szakály Györgyné pincehelyi nyolcgyermekes édesanya, termelőszövetkezeti tag azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy 1955 november 17-én született Irén nevű leánya után nem kap családi pótlékot. Amint írta — a kislány adatait — az anyakönyvi kivonattal a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályára küldte. Semmi választ nem kapott, pedig ajánlott levelet is küldött, amelyben az iratokat, kérte vissza. ellésüket követően, vagy egyéb okból kifolyólag fertőzöttek — a helyszínen teljesen ingyenes meddőségi kezelésben részesülnek olyformán, hogy még a gyógyszer ára sem terheli a tulajdonost. A kezdet óta két hét tapaszta latai és számadatai mutatják, a mesterséges termékenyítő főállomás jelenlegi működési körében számottevő a különböző meddőségi okok miatt fogamzásra alkalmatlan tehenek számát. Ez alatt a két hét alatt ugyanis a 88 elővezetett tehénből, csupán 23 volt termékenyítésre alkalmasnak minősíthető, míg 65, azaz a felvezetett állatok háromnegyed része meddőségi kezelésre szorul. Ez az arány nem meglepő, mert a régebben működő mesterséges termékenyítő állomások tapasztalatai szerint, munkájuk kezdetén egyebütt is hasonló volt az arány. Később viszont a rendszeres és folyamatos meddőségi kezelések hatására a felvezetett tehenek csupán 15—20 százalékát kellett meddőségi ke zelésben részesíteni, a többi már az első megjelenés alkalmával termékenyíthető volt. Mindebből kitűnik, hogy az eljárás bevezetése és igénybevétele az állattartóknak és a nemzetgazdaságnak komoly hasznot jelent, részben azáltal, hogy a későbbiek során sokkal kevesebb meddő állat pusztítja — akár csak időszakosan is — az amúgy sem bőségesen ren delkezésre álló takarmányt, részben azáltal, hogy a mesterséges termékenyítésből származó utódok kiváló származá súak lévén, kellő felnevelés ese tén többségük jóminőségű tenyészállattá válhat. Dr. Bogdány László szakállatorvos az állomás igazgatója. A szerkesztó'ség az SZTK hat hatős közreműködésével orvosolta a jogos panaszt. Az SZTK két nap alatt megszerezte a Me gyei Tanács Egészségügyi Osztályától az oda beküldött anyakönyvi kivonatot. Az egész ügy — a panaszos levéltől számítva — három nap alatt elintéződött. Az SZTK augusztus 28-án 192 forintot utalt ki családi pótlék különbözet címén Szakály Györgynének és ezentúl már teljes összegben kapja meg a családi pótlékot. A Tolnai Napló elint este Egy nap az ozorai falumúzeumban Múlt és jelen találkozott Ozorán, az Alkotmány ünnepén. Ezen a napon volt az ozorai falumúzeum megnyitója. Az ünnepély résztvevői* az ősi ozorai vár udvarán gyülekez tek. Itt beszélt hozzájuk Alkotmányunk születésnapjának jelentőségéről Németpál György, párt bizottsági titkár és Albert László, a Hazafias Népfront ozorai elnöke, majd Pintér Endre Zsigmond tanító szólt Ozora múltjáról és arról a sok áldozatos munkáról elsősorban ifj. Poór Ferenc ta nácsi dolgozó lelkes munkájáról, amelynek eredményeként sor kerülhetett Alkotmányunk idei ünnepének az első igazi Tolna megyei falumúzeum megnyitására. Az ünnepség résztvevői kíváncsian tódultak az ozorai vár három ódon termébe, amelyet a múzeum céljaira kaptak a lelkes szervezők. Indokolt volt a kíváncsiság. Nemcsak az összegyűjtött anyag kapta meg őket, hanem a művelődést előmozdító pompás elrendezés is. Egy egész termet töltenek meg az Ozora múltjáról szóló régiségek. Időrendben elhelyezve. A kőkorszaktól kezdve az 1919-es emlékekig. Minden tárgycsoport mellett a falon, ízléses, művészi kivitelű háttér nyújt magyarázatot a kiállított tárgyak egykori rendeltetésének megértéséhez. Közben ízlésesen falra- festett, tömör magyarázó szövegek a fejlődés és az összefüggések megértéséhez. A festmények Szabó István bogyiszlói festőművész áldozatos munkáját dicsérik, a szövegeket Albert László népfront elnök készítette. A terembe lépve, megakad szemünk a szemben lévő ablakmélyedésben elhelyezett díszes céhládán, amely 1833- ban készült az Ozora mezővárosi Csizmadia Céh számára. Előtte a céh jegyzőkönyve 1787-ből és 1830-ból. Két vaskos fóliáns, amely sokat beszél az egykori mezőváros múltjáról. A szembeniévé falon a 48-as emlékek, majd az 1905-ös ozorai aratósztrájk ma is élő résztvevőinek képei. Fülünkben csengenek Pintér Endre megnyitó szavai: „Ozorán értékek vannak“ s őszintén örülünk, hogy az 500 éves vár három termében ilyen szép helyet kaptak ezek az értékek. A délutáni órákban tolonga nak a falusi dolgozók a termekben. Az idősebbek közül igen sokan csodálják meg a szép néprajzi gyűjteményt. Saját múltjuk, gyermekkoruk elevenedik meg előttük. „Ilyen ruhám nekem is volt az első világháború előtt“, mondja id. Eperjesi János, a Petőfi Tsz tagja s elmerengve nézi a terem sarkában kiállított régi ozorai legényviselet darabjait. De azt is hozzáfűzi, hogy az ő gatyája 10 szeles volt, ez pedig csak 8 szeles. Alul volt a szűk gatya, s csak délelőtt viselték felette a bőszárút. Ami kor a templomból hazamentek, ezt leeresztették és délután már szűk gatyában jártak. „Ilyen citerán én is tudok játszani“ mondja Eperjesi bácsi, amikor a szomszédos sa rokban elhelyezett asztalon meglát egy régi citerát. Ö maga készítette, még megvan óhaza a padláson a régi tárgyak között. össze nézünk Pintér elvtárs sál s már szinte látjuk, hogy indulnak lassan a még szanaszét levő ozorai régiségek az elkövetkező^ hetekben, hónapokban az őket megillető helyre, a falumúzeumba, Hiszen ennek már ma reggel is tanúi voltunk, amikor egy kisdiák egy füstös, ólomkeretű képet hozott a múzeum részére, egy Batthyány Lajos kivégzéséről szóló régi olaj- nyomatot; amely mindjárt a 48-as emlékek közé került. Az ozoraiak már az első naptól kezdve a magukénak érezték a falumúzeumot, s az ifjúság még inkább, még lelkesebben, mint az idősebbek. Hiszen ott találtak helyet az ő munkájuk emlékei is. „Ez a mi Marikánk!“ mutat egy kipirult arcú fejkendős édesanya boldogan a lánya képére, a kiváló ozorai táne- csoport tagjai között. A kiállított tárgyak legszorgalmasabb szemlélője Cseke Lajosné nagyszokolyi pedagógus, aki tapasztalatcserére jött Ozorára. ők is szervezik Nagyszokolyon a falumúzeumot. Elmélyedve tanul mányozza szinte lapról lapra az ozorai Csizmadia Céh fakult jegyzőkönyveit. Nagyszokolyi adatokat jegyez ki belőlük. A példa bizonyosan több helyen követésre fog találni a megyében. A megnyitó ünnepség fényét emelte Ozora szülöttének, Ránki József rajzolóművész karikatúra kiállítása is, amelynek anyagát a Műcsarnok bocsátotta a falumúzeum rendelkezésére. A falu dolgozói örömmel látták a megnyitó ünnepségen a vendégek között a művész özvegyét, aki ennek a napnak az emlékére három képet ajándékozott férje alkotásai közül a falumúzeumnak. A múzeumnak az első két napon 716 látogatója volt. A nagy mezőgazdasági munkák befejezése után bizonyára még nagyobb lesz az érdeklődés. Gácsy Ferenc pedagógus lelkesen beszélt arról, hogy télen múzeumi heteket fognak szervezni a múzeum anya gához fűződő ismeretek feldől gozása érdekében. Ekkor lesz alkalom arra, hogy pl. az 1766 évi ozorai jobbágyfelkelés körülményeit, lefolyását részletesen megismerjék a falu dolgozói. Ekkor fogják csak igazán érezni az ozorai dolgozók, hogy mit jelent számukra a falumúzeum. Hunyadi Károly
