Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

1956 JULIUS 19.

TOLNAI NAPLÓ

3,

Jól élünk,

s vidáman dolgozunk

Mi, a tamási Vörös Szikrában évről-évre gazdagabbak vagyunk, jobban élünk, állandóan nő a taglétszámunk is. A tél fo. lyamán megkétszereződött: 250_ ről 500-ra nőtt szövetkezetünk taglétszáma. A tagok között sok fiatal van, — míg tavaly 70, az idén 180 dolgozik a szövetkezetben. Több olyan fiatal is van, akinek a szülei még egyéniek. Biztos vagyok benne, hogy az őszre már sz egész család meggyőződig fiúk, vagy leányuk helyes lépéséről.

De nem is csoda, hogy a mi termelőszövetkezetünkben ilyen nagy számban lépnek be a fiatalok. Megvan a jó jövedelem, a biztos munkalehetőség. 3000 hold földön gazdálkodunk, s van 270 szarvasmarhánk, 800-nál több sertésünk. 345 juhunk, s mintegy 3000 ba_ romfink. Gondolom, nem kevésbé vonzó a jövedelmünk ősz szege sem. Tavaly egy munkaegység értéke 36 forint volt. — Sok fiatal elérte a 350, sőt, 500 munkaegységet is. Én növény, termesztésben dolgoztam és 210 munkaegység után többek között kaptam 8.4 mázsK búzát

4.2 mázsa kukoricát, 52 kiló cukrot, 2 mázsa burgonyát és 2730 forintot. A többi lány jövedelme sem kevesebb, s a fiuké még több. A tél folyamán tíz leány vett bútort és 12 pár fiatal házasodott össze.

Természetes, a tavalyi eredmények nem tesznek elbizako. dottá bennünket. Ebben a gaz.

dasági évben még nagyobb részt vállalunk a munkából, a terméseredmény fokozásáért folyó harcból.

Már a munkák elején dicsé, retreméltó módon élre kerültek a fiatalok. Az első nagy munkában, a répa egyelésében ifjúságimunkacsapatunk a legjobbat között voltak. A takarmányrépába is mi álltunk be elsőnek, de ezzel nem volt baj a felnőttek körében sem. Azonban nem akart símán menni a dolog a cukorrépával. Sokalták a területet, néhány nagyhangú szervezkedni is kezdett, hogy nem fognak munkához, hiába kedvez az idő. Mi, fiatalok pedig egyit délután elkezdtük a cukorrépa egyelését azzal a szándékkal, hogy ha kell, elvégezzük az egészet. Gyorsan híre kerekedett a dolognak, s másnap reggel benépesedett az egész cukorrépatábla. Ezzel végétért a vita, mindannyian alig vártuk a jó időt, hogy néhány nap alatt végezni tudjunk vele.

i

Az állatállomány jobb ellátása érdekében a tavalyihoz ha. sonlóan mi díszesek vállaljuk számosállatként a 8 köbméter siló elkészítését, s mi fiatalok végezzük el többségben a sarju- széna és minden takarmány növény betakarítását is.

Hasonló a helyzet a tehenészetben is, hol összesen öt fiatal dolgozik. Annak ellenére, hogy jól keresnek, nem vállalják szívesen e munkát, sajnálják a szombat és vasárnap délutánokat. Pedig egy kis ügyességgel e munka mellett is el lehetne jutni a moziba és bálba.

Én elhatároztam, hogy a lányok közül elsőnek átmegyek a tehenészetbe. Tizenkét tehén gondozását vállalom, s be akarom bizonyítani, hogy a leányok is képesek e fontos és jól jövedelmező munkakör ellátására. Remélem, rövid időn belül több leány és fiatalasz- szony követi példámat.

Bizakodással nézünk az új gazdasági év feladatai elé. Úgy dolgozunk most az aratás idején is. hogy a tavalyinál is gyorsabban ügyesebben, jobban végezzük el. Munkánk lendületét fokozz-, a tsz vezetőség és pártszervezet részéről felénk áradó bizalom és megbecsülés. Bizonyítja azt, hogy komoly feladatokat is bíznak ránk. Érezzük a megbecsülést úgyis, hogy a télen házasodott 24 fiatal 1000—1000 forintot ka. pott K tsz-től ajándékba, vagy DISZ-szervezetünk nyári budapesti kirándulásra készülhet, hol színházba megyünk és üzemlátogatásra. Most építünk 3 röplabdapályát, felszerelésünk már van.

Apró részletek ezek a mi életünkből, de mutatói annak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás hogyan tudja színessé és boldoggá tenni parasztif jóságunk életét.

KUN ERZSÉBET, a tamási Vörös Szikra Tsz DISZ titkára.

Termelőszövetkezeti tagok nyugdíjbiztosítása

I. RÉSZ.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben — különösen a korosabb tagok részéről — gyakran felvetődött az - nyug. talanító gondolat az utóbbi idő. ben, hogy mi lesz a sorsuk, megélhetésük miként lesz biztosítva, amikor már nem tudnak dolgozni. Ugyancsak mind gyakrabban került szóba a munkában megrokkantak, a huzamosabb időn keresztül betegségben szenvedő termelőszövetkezeti tagok létkérdése, az elhalt termelőszövetkezeti tagok özvegyeinek és árváinak ellátása is.

A termelőszövetkezeti öregek, munkaképtelen tagok, özvegyek és árvák kötelező nyug.

díjelleátására az eddig élőké szító munkák és tárgyalások során kétféle elgondolás alakult kiAz egyik javaslat szerint a szövetkezeti tagok nyugdíjbiztosítását termelőszövetkezetenként külön és a termelőszövetkezeteken belül kellene megoldani. A másik javaslat szerint a nyugdíjbiztosítást intézménye sen, államilag kezelt országos szövetkezeti nyugdíjalap keretében kell megoldani. Mindkettő esetben a nyugdíjellátások fedezéséről a termelőszövetke. zetek saját erejükből gondoskodnának. A javaslatok alap. elveit a következőkben foglaljuk össze:

kaegységek száma szerint történne, vagyis ezektől függően emelkedő nyugdíjat kell megállapítani olymódon, hogy a nyugdíj címén jóváírható maximális munkaegység se haladja meg a termelőszövetkezetben egy tagra eső átlagos munkaegység 70 százalékát.

Özvegyi nyugdíj nem lehet több, mint az elhalt szövetkezeti tagnak jóváírható nyugdíj 50 százaléka, árvaellátás címén pedig gyermekenként az elhalt szövetkezeti tag részére jóváírható nyugdíj egyharmada,, szülötten árva esetében, kétharmada.

Szaporán megy a munka a faddi Uj Élet Termelőszövetkezetben

Szövetkezetünk tagsága az árvíz után nagy lelkesedéssel fogott a munkához, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségek kihasználásával minél nagyobb termést takarítsunk be. Azt a területet, amelyet az árvíz után megtudtunk művelni, gyorsan elmunkáltuk és bevetettük. Szé pen fejlődik a 25 hold kukorica, az 5 hold dohány és a 10 hold paprika. Az említett növénye-i két kétszer már megkapáltuk, f jelenleg is gyommentesek.

A kapálással egyidőben le- U arattuk az ősziárpát és július $ 12-én megkezdődött a búzaaratás is. Aratnak szövetkezetünk ben most a mesteremberek is. Bognár, kovács, kertész és fo- gatos, mindenki kaszát fogott,]) hogy minél előbb, kis szemvesz, i teséggel a raktárba kerüljön a búza,

Kertész János

brigádvezető..

A nagykónyi Uj Élet az első

A tamási járás termelőszövet kezeteinek állattenyésztéssel j)

kapcsolatos versenyét Garaif Antal, a tamási járási tanács főállattenyésztője július 10-cni értékelte. Az értékelés szerint*1 a nagykónyi Uj Élet Tsz az első, amely szarvasmarha tervét, ezen belül a tehenek számsze rinti fejlesztési tervét 100 száza lékig teljesítette. Ezenkívül af termelőszövetkezetben 100 szá-J zalékig végeztek a takarmány^ betakarításával és az éves siló-f zási tervet már 36 százalékra^ teljesítették.

Válasz

az Irodalmi Újságnak...

Az Irodalmi Újság július 14-i számában „Tolnai túllici- tálás“ címmel cikk jelent meg, amely bírálja lapunk július 6-i számában (az Irodalmi Újság szerint június 6.) megjelent szerkesztőségi cikkünket.

Az Irodalmi Újság cikkírója — Sípos Gyula — szemünkre veti, hogy a „Félre a párt- és a népellenes demagógiával“ című cikkünk, — ellentétben a bizonyítás és a vitatkozás több ezer éves hagyományaival, nem érvel, hanem általánosít és ezzel nem kívánatos ellentéteket kelt. Ugyanakkor Déry Tibor és más súlyosan megbírált írók védelmében — akik vitathatatlan demagógiával szónokoltak a Petőfi Körben — valósággal minket vádol demagógiával, mert „bátorkodtunk“ meglehetősen súlyos ítéletet mondani az ilyesfajta rágalmazó módszerekről, „bátorkodtunk“ a szerkesztőségünkbe érkezett levelek és táviratok alapján — azok küldői és olvasóinak nevében tiltakozni, a zavartkeltő szólamok ellen.

Meglehetősen furcsa, hogy Sipos Gyula, a demagógokat elítélő cikkben számos „modortalanságot“ talált, míg a Petőfi Körben hangoskodó néhány író felszólalásában — amely hemzsegett a durva sértésektől — egyetlen egy kifejezést sem ítéltek el az újságíró etika nevében, azokban egyetlen egy említésre méltó „modortalanságot“ sem talált.

Egy, amiben talán némi igazat adhatunk első látszatra az Irodalmi Újságnak — még pedig az, hogy a sérelmes cikkben volt néhány erősebb jelző, amely félreértésre adhat okot, de ha figyelembe vesszük az akkoriban lejátszódott külföldi és hazai eseményeket — változatlanul az a véleményünk, hogy az erősebb hang (és nem szitkozód ás) szükséges volt.

Szemünkre veti az Irodalmi Újság azt is, hogy á cíkV künkben felsorolt írók közül kettő tehetséges, (azt Is meg kellett volna írni, szerinte melyik nem tehetséges?) ... mi szerintünk a tehetséggel egyiknél sincs hiba és ha Sípos Gyula figyelmesebben elolvasta volna a bírált cikket, észre vehette volna az egyik mellékmondatot a másiktól értelmileg különválasztó írásjeleket is, mert az írásjel sokszor többet mond egy hosszú szónál — (és ezt egy fiatal költőnek illik tudni).

A cikk végén „csöndes érvről“ ír Sipos Gyula. Ezt a „csöndes érvet“ azonban hiába keresi cikkében az olvasó — helyette, a cikkíró által elítélt személyeskedő, sértegető hangot találja. Mi nem akarunk, és elvi vitákba nem kívánunk személyeskedni — csupán Sipos Gyula és az Irodalmi Újság figyelmébe szeretnénk ajánlani, hogy lapunk címe nem Tolna megyei Napló, hanem Tolnai Napló. (Ennyi figyelmet még egy vidéki lap is megérdemel, mert mit szólna az Irodalmi Újság, ha neve helyett mondjuk az „írodalmiberkek Ujság“- ját írná „tévedésből“ valakj.) .....

A sérelmezett „túllicitálásról“ csak annyit, — hogy az Irodalmi Újság által is annyiszor hangoztatott sajtószabadság nevében engedje meg nekünk az írószövetség lapja, hogy véleményünket egyes demagóg írókról — még ha egyeseknek fájdalmas is — a párt lapjában megírjuk. Ehhez nemcsak jogunk van, hanem kötelességünk is.

A tanács, a bíróság, meg a lakáskiutalás

I. Termelőszövetkezeten belüli megoldás

A mezőgazdasági termelőszövetkezeten belül az elöregedett munkaképtelen, valamint a tartós betegségben szenvedő, dolgozni nem tudó tagok, továbbá -z özvegye^ és árvák megélhetésének biztosítására külön •öregségi-betegségi biztosítási alapot kell létrehozni. Ez min_ den mezőgazdasági termelőszö, vetkezetre kötelező lenne.

Az öregségi-betegségi biztosítási alaphoz a termelőszövetkezet tagjai az általuk teljesített évi munkaegységnek általánosan 2—5 százalékával járulnának hozzá. A hozzájárulás mértékét a 2—5 százalék között a közgyűlés határozza meg. A biztosítási alapból munkaegység jóváírással az alábbi termelőszövetkezeti tagokat lehetne támogatásban részesíteni.

a) Nyugdíjat kell folyósítani a közös munkából kiöregedett tagoknak; a betegség folytán munkaképtelenné vált tagoknak az elhalt termelőszövetkezeti tag özvegyének. Árvaellátást kell folyósítani az elhalt termelőszövetkezeti tag gyermekeinek részére 16 éves korig.

b) Betegségi segélyben kell részesíteni az orvosilag igazolt betegség folytán egy hónapnál hossszabb ideig munkából kimaradt termelőszövetkezeti tagot, valamint a szülőanyát az

alapszabályban engedélyezett háromhavi időtartamra.

c) Tanulmányi segélyben kell — közgyűlés határozatától függő mértékben — részesíteni azt a családfenntartó szövetkezeti tagot, akit a tér melőszövetkezet küld egy hónapnál hosszabb ideig tartó tanfolyamra.

Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár férfiaknál 65, a nőknél 60. életév betöltése. A vára. kozási idő a termelőszövetkezetben már bennlévő öregeknél kétévi tagság. A következő években belépő tagoknál a várakozási időt fokozatosan hosz_ szabb idejű tagsághoz kell kötni és akik 45 éves, vagy ennél fiatalabb korban lépnek be (fér fiák) azoknak már húszévi tagságot kell & nyugdíjjogosultsághoz megkövetelni. A nyugdíj feltételéül kell előírni, hogy a szövetkezeti tag az öregségi korhatár elérése előtt a kötelező munkaegységet évenként teljesítse.

A nyugdíj mértékének megállapítása a termelőszövetkezeti munkában eltöltött idő és az idő alatt évenként a kötelező munkaegységen felül szerzett mun.

Lehetővé kell tenni hogy az öregségi nyugdíjra már jogosulttá vált, de még munkaképes tagok tovább dolgozzanak a közös munkában. Az ezért járó munkaegységek a nyugdíjként előírt munkaegységeiken felül a javukra írandó.

Az öregségi nyugdíj címén jóváírt munkaegységekre a zár. számadás szerint kell kiadni a pénzben és természetbeni részesedést és a többi tagokhoz hasonlóan az előlegeket is. A biztosítási alapból ellátottak részére háztáji földhasználatot kell engedélyezni.

A betegség és tanulmány idejére, valamint a szülő anyák részére, az előző év hasonló időszakában teljesített munkaegységnek legfeljebb 50 százalékát lehet jóváírni.

Az öregségi-betegségi biztosítási alaptól elkülönítve továbbra is fenn kell tartani a minta alapszabályban előírt szociális-kulturális alapot, s abban a kiosztásba kerülő jövedelemrészesedés egy, illetőleg másfél százalékát kell elhelyezni. A közgyűlés határozatától függően ebből az alapból fedezhető a napközi otthon, bölcsőde fenntartási költsége, a tagok kulturális és sportéletének elősegítése, valamint házassági és haláleseti segélyek.

(Folytatjuk.)

— Kérem a községi tanács az semmiben sem hibás. Mi kiutaltuk a lakást a tulajdonos Patkó fellebbezett s a bíróság helytadott a fellebbezésnek.

— így nyugtatta meg a saját lelkiismeretét, no meg az enyémet is a pincehelyi tanácstitkár. Az első szavak hallatára az az érzésem támadt, hogy van a titkár szavaiban némi igazság. Mi az ördögnek avatkozik bele például egy lakás kiutalás mene tébe a járási tanács, abban, hogy az évek óta bérbeadott lakásrész, amely három hónapja most is üresen áll, kiadható-e, de nem helyes, hogy a járási tanács mondja ki a végszót, főleg nem helyes hogy a bíróság dönt.

Érthetetlen, ha a párt és a kormány a kuláknak elkeresztelt középparasztok sok kai kényesebb rehabilitálását magára a községi pártszervezetre, a tanácsra és főképp magukra a dolgozó parasztos ra bízta, miért nincs döntő szava például a községi tanácsnak egy kihasználatlanul üresen álló lakáskiutalása tár gyában?

Arról van ugyanis szó, hogy a pincehelyi gépállomás fő - mérnöke kérte, hogy utalják ki részére Patkóék házának azt a részét, amelyet három hónappal előbb a ktsz iroda - részlege tartott megszállva. A községi tanács kiutalta ugyan

a lakást, hisz Patkóék eddig sem használták, most is üresen áll. Igen ám, de a szoba amolyan nagy hodályhoz ha sonlít, és élére állított téglafallal ketté lehetne választani a nagy szobát, hogy családias otthon legyen belőle. A gépállomás ezzel kapcsolatos költséget vállalná is, de... Igen, most jön a de.

Patkóék inkább üresen nézegetik a lakást, mint sem a családos gépállomási műszaki vezetőnek adják csupán azzal az ürüggyel, hogy nem enged nek a lakásba — noha az a lakás értékét növelné — egy keresztfalat építem. S a járási tanács meg a bíróság már nem törődnek a községi tanács véleményével, ahelyett, hogy szolgálati lakássá minő sítenék a tulajdonos által ki nem használt és ma is üresen álló épületrészt, inkább labdáznak az üggyel. Különben is nekik van lakásuk, ráérnek a törvények között kibúvó paragrafusok után kutatni. Ha másként nem, hát kiutalnak, fellebbeznek. Kiutalnak, fellebbeznek és így folytatják a hivatalos játékot. Persze mindenki fedezi magát, ügyel arra, hogy a kezeit tisztára moshassa.

A községi tanács fedve van, mert a járási tanács vette a kezébe az ügyet azon a törvényes jogcímen, hogy ktsz lakásról van szó. Pedig mindenki tudja, hogy amikor a ktsz onnan kiköltözött, Patkóék lakása megszűnt Ktsz- bérlet lenni, dehát miért vegye ezt észre a járási tanács, amikor a ktsz nevével húzni, halasztani is lehet bizonyos ügyek elintézését.

De a járási tanács is fedi magát azzal, hogy a lakásügy ben a bíróságé a döntő szó. Különben is. Volt gondjuk az illetékeseknek arra, hogy a Fejér megyei Pártbizottságra hivatkozzanak, hogy annak nyomására állította meg az említett lakásügyet a járási tanács is, meg la bíróság is. Jó lehet a Fejér megyei Párt- bizottság nem is tud az ügyről. De mi köze is lenne hozzá, hisz Pincehely az Tolna megyében van, s a Tolna megyeiek ügyes-bajos dolgával az itteni megyei pártbizottság foglalkozik és ez így is természetes.

Ezek után a járási bíróságra és a járási tanács illetékeseire bízzuk, vagy intézzék el végre a gépállomás gépészfőmérnökének lakásügyét, vagy tegyék át az aktákat a megyei bíróságra, hadd vonjuk bele a legfelső bíróságot is csupán azért, hogy minél többen lehessünk a játékban. Utóvégre is az ügyintézés egy szerűsítéséről nem hallhattak még Pincehelyen és Tamásiban.

Nagy F.