Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-18 / 168. szám

1956 JÜLÍUS 18.

TOLNAI NAPLÓ

Aratnak a sombai Vörös Csillag földjén

Sokat hallottam régi öregektől emlegetni az akkori aratásokat... az uradalmi földeken. A hajnali három óra már a földeken találta az aratókat, kötelet csavartak és utána gyerünk estig, még sötétedés után is, 11 óra is elmúlt, amikor a keresztberakással végeztek. így ment ez heteken keresztül. Hajsza a kenyérért a végkimerülésig, mert sokaknak ilyenkor már csak kukoricalisztből sütött kenyér jutott a tarisznyába, mellé néhány fej vöröshagyma — vagy még az se. Az első és utolsó kaszás volt a legjobb, nekik kellett az iramot diktálni, akinek a karja nem ért fel az övékével, az kidőlt.

A kasza irgalmatlanul ki. húzta belőlük a sovány élelemmel alig-alig táplált erőt. — A kaszásokon kívül kijutott a marokszedőknek, a kévekötőknek, de még a kötélterítőknek, a 9—10 éves gyerekeknek is, akiknek két- két csomó kötelet kellett végigcipelni a tábla egész hosz- szában, előbb nem fogyhatott ki a kötél, mert akkor meg kellett volna állni az egész csapatnak. Testet, lelket ölő hajsza, verejték a hatalmas búzatáblákon — ez volt az aratás valamikor régen, de még tizenöt-húsz évvel ezelőtt is. Nem véletlen, hogy a búzatáblákról indult el o. nincstelen, kizsákmányolt — földmunkások legtöbb forradalmi megmozdulása, s hogy az aratósztrájk volt a földes- urak legnagyobb réme. Láttam fényképet aratásról, ahol

az aratók között kakastollas csendőrök sétálgatták... — A kép 1942 körül készült...

Mennyire más a mostani aratás. Nem kell már annyira hajszolni magát az embernek a mindennapi kenyérért. Az egyéni gazdák számára ugyan még mindig az aratás a legnehezebb munka, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok .hatalmas - PúZdtábláin nem sorvasztja már az ember erejét a sok hajladozás. Gépek dolgoznak az emberek helyett, utánuk csak össze keli hordani a kévéket, vagy kocsira rakni a búzával teli zsákokat. A kombájnok, az aratógépek uraljáy a határt...

Aratnak a zombai Vörös Csillag Termelőszövetkezet

földjén is. Nem látni azonban az aratók hosszú sorát nem hallani a kaszaköszörülés ismert zenéjét. Szebb zene ennél a kombájn zúgása, az aratógépet vontató G. 35-ös dübörgése. Szépen megosztoznak ketten a hatalmas táblán. Jó a szövetkezet búzája, az aratógép alig győzi kidobálni

a kévéket, a kombájnról egymásután csúsztatja le Miklós Gyula tsz-tag a teli zsákokat.

A kombájn vezetője Pancza Ferenc, az egyik legjobb teljesítményt elérő gépállomási kombájnvezető a megyében. Kézikaszával sem vágnak sokkal kisebb tarlót, mint amilyent gépével maga után hagy. Pedig most nem köny- nyű a munkája. Több helyen megdőlt a búza, a tábla is dombos helyen fekszik, szóval nem lehet elhamarkodni a munkát.

Mégis csay akad valami hiba. Előbb a motor „köpi be a gyertyát”. Nem, ez nem baj. öt perc alatt kész máris megy a kombájn tovább. De mintha meg lenne babonázva ez a nap. Egy félóra múlva a szalmagyüjtőkocsi felvonója szakad el. Énnek javítása már több ideig tart.

— Hogy az a ■.. — fohászkodik a kombájnvezető —, három év alatt nem volt eny- nyi baj ezzel a masinával, mint ma.

— ügy látszik, fogott az átok — jegyzi meg tréfásan Miklós Gyula.

— Ne is találkozzak akkor . a „Bütyökkel” — szuszogja

Pancza a felvonóból, miközben a láncot kalapálja össze. — Azt mondta, „csak törne, szét az az átkozott kombájn, elviszi előlünk a munkát. Mi-é nek kellett neked idejönni?”} Persze nem komolyan mondta.

annyit kiadni, amennyiért a kombájn dolgozik, s akkor még a cséplés hátra van. — Odaérkezik közben az agro- nómus, Tuza Sándor és az elnök, Szucsányi János. Arra terelődik a szó, hogyan fizet a búza.

— Azt hiszem, meglesz a tizenhat mázsás átlag — mondja Horváth Antal. Az elnök, meg az agronómus már óvatosabb a becsléssel. — Maradjunk csak a tizenöt má_ zsánál, még akkor sem csalódunk.

— Való igaz ,hogy nem, mert tavaly csak 14 mázsát adott holdanként, több jut egy munkaegységre, mint tavaly, még eladásra is kerül belőle — tervezget Horváth, tekintete közben elkalandozik szerte a határban A túlsó domboldalon levő búzatáblában néhány ember mozog. — Úgy látszik, hogy állami gazdaság is megkezdi az aratást, utatvágnak az aratógéfmek. Kíváncsi leszek milyen lesz a termésük — jegyzi meg, majd visszatér az előbbi beszédtémára. — Eddig még igen jó időben tudtunk aratni. Még egy hétig tartson ki, amíg teljesen be nem fejezzük. Akkor már könnyen lehet a tagság. Nem panaszkodhat senki, lesz kenyere bőven.

Pedig nem sok remény volt hozzá — jegyzi meg az agronómus. — Még a tavaszi időjárás is olyan volt, hogy nem nagyon bízhattunk, de azért nem volt hiába mégsem a sok munka.

Közben a kombájnvezető ki javítja a hibát, újból felbúg a gép, Miklós Gyula elfoglalja helyét a zsák mellett, Horváth Antal és Petrik János is megindul a két szürkével a gép után, éppen megtelik a kocsi zsákokkal, amint a föld végére kiérnek. Viszik a cséplőgéphez tisztítani egy másik kocsira a m“r megtisztított magot hordják és viszik a begyüjtőhelyre, a szövetkezet beadási kötelezettségét teljesí. tend.

BOGNÁR ISTVÁN.

Ne mulasszuk el a tarlőhántást

| Ötven négyzetméter üveg és egy múzeumnyitás

A legfontosabb talajmunkák közé tartozik a tarlóhántás. A jövőévi bő termés alapjainak lerakása, a tarlóhántáson is múlik. Ha' időben végzünk vele, — értékét nem lehet felbecsülni, ha késünk vele — kockáztatjuk a jó munkánk eredményét.

Ha letakarítják - növényzetet, — a beárnyékolás megszűnik és a tarló pár nap alatt kőkeménnyé szárad. — Sőt, a záporok ezt még meg is tömik. A hántatlan tarló erősen, mélyen átmelegszik, szinte órák alatt elszáll belőle a nedvesség. Hozzásegíti ezt az is, hogy a levágott növényzet gyökerei még élnek és a megmaradt szár csonkokon is párolog a nedvesség. Kísérletek szerint az elpárolgott nedvesség körülbelül 25—30 milliméter csapadéknak felel meg. ebből következik, hogy a következő évi termés 15—20 százalékkal kevesebb lesz, ez pedig hatalmas kár. A tarlóhántással kapott 4—5 centiméteres porhanyított föld védőtakaróként marad a talajon, hőszigetelést alkot, ezáltal ^ csökkenti a talaj alsó rétegé- f nek felmelegedését és így a pá_ i rologtatást is mérsékeli. így a J növények által fel nem vett J nedvességet tartalékoljuk a 4 következő évre.

\

4 Ha a gabona learatása után fazonnal nem buktatjuk le a ^tarlót, nemcsak a talajban lévő ) vízkészlet párolog el, hanem a I reá hullott csapadék is. Az erő- jsen felmelegedett tarlóra hulló 'csapadék körülbelül úgy jár, iminth- tűzhelyre vizet öntünk — gyorsan gőzzé válik más. területeken gyorsan lefolyik, magával viszi a könnyű talaj szemcséket, a humuszt és a völgyben iszapéi. Ha tarlót hán tunk, ezt a veszélyt nagyban le (tudjuk csökkenteni, a ncdves- | séget bekényszerítjük a :alajba Is a talajrombolást is akadályozzuk.

j Elősegítjük a harmatképző- jdést is. h- buktatunk. Ezen ► harmatképződés 2 százalékkal lis növelheti a talaj víztartalomét, s így elősegíti a baktériumok elszaporodását és a talaj beéredését. Ha nem buktatunk, sokmillió hűséges segítőtárs — baktérium — elpusztul.

Bár a tarlóhántás vízgazdálkodás szempontjából döntő, még I sem hanyagolhatjuk azt el nedban megjelent előttük a bürokrácia vaskalapja amelyben, úgy látszik, még az ozoraiak bicskája is megbicsaklik: szükségük lenne a gyűjtemények le. fedéséhez 50 négyzetméter * üvegre. Futkostak már fűhöz- fához, de minden fáradozásuk kudarcba fulladt.

Mi ezúton kérjük meg a megyei tanács népművelési osztályát, hogy járjon közbe ebben az ügyben, legyen segítségükre az ozoraiaknak, de még inkább azt a szervet kérjük, amelyiktől leginkább függ a kiutalás, hogy intézkedjék, mert az ozo-, rai múzeumnyitás napja vészesen közeleg.

(KOVÁCS.)

vés időben sem. A gyakori nyári esők összetömik a talajt, elrontja a morzsalékos szerkezetét a talajnak, kilúgozza tápanyagot, levegőtlenné válik — az ilyen talaj nem tud beérlelődni, hiányzik a levegő és televény, mely a baktériumok elszaporodásához nélkülözhetetlen. A tarlóhántással irtjuk a gyomokat, mely a Tolna megyei területeket sem kerüli el. Az aratás után, ha megnézzük a tarlóinkat, renge. teg gyomot találunk, vadrepce, repcsényretek, búzavirág, pipacs, stb. Ez a legolcsóbb módja a gyomtalanításnak. Ilyenkor kell a gyomokat irtani, nem akkor, amikor a kultúrnövényeinket fojtogatja. A sekélyre került gyomjaink tarló, hántás után hamar kikelnek majd a további munka során azt könnyen el tudjuk pusztítani.

Nagyban tudunk védekezni a rovarok ellen is tarlóhántással. Ismeretes előttünk, hogy a gabonafutrinka, vetési bagolypille, hernyója és a mocskos pajor kártétele a le nem buktatott kepesorok helyéről indul, terjeszkedik kártevői útján. Ez azt bizonyítja, hogy - rovarok a petéiket a tarlómaradványokra, gyomnövényekre rakják. — Megfigyelhető az is. hogy elsősorban ott pusztít a gabonafutrinka, drótféreg, ahol a tarlóbuktatás nem volt elvégezve. A tarlóhántással a rovarok petézőfészkeit eltüntetjük, romboljuk. Ez sokkal olcsóbb rovar elleni védekezés, mint a pénzen vásárolt védekező szer.

Ha rendkívüli idő következtében sok szem, vagy kalász maradt a földön azt egy-két nap alatt járassuk át sertésekkel, juhokkal és utána azonnal végezzük el a buktatást. Nem éri meg tovább a tarlót járatni, mert elveszítjük a tarlóhántás minden előnyét. Nem mulasztja el e munkát évek óta a Petőfi Tsz Tengelicen, a Vörös Hajnal Tsz Fácánkerten és a dombóvári Vörös Sugár Tsz, mert felismerték hatalmas előnyét és jelentőségét.

A második ötéves terv idő. szaka -latt a növénytermelésben is 27 százalékos emelkedést keli elérni. Ennek megalapozását nem nélkülözheti a termő talaj, s így nem hagyhatjuk el egy darab földön sem a tarlóhántás áldásos hatását sem.

SZŰCS LAJOS megyei főagronómus.

határozata nyomában

takarított be, mint amennyi a múlt évi összes szénatermése volt. Növekedett a takarmányfélék, silókukorica, muhar, köles, borsó, stb. vetésterülete. Sajnos, tovább csökkent főleg az árvíz következtében az értékes lucernaterület mennyisége, amelyeket új vetésekkel nem sikerült pótolni. Minden feltétele megvan annak, hogy fejlődő állattenyésztésünk részére ezévben szilárdabb takarmánybázist biztosítsunk, mint amilyen tavaly volt.

AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN

meggyorsult, az árvíz által elpusztult, vagy megrongálódott lakóépületek újjáépítése is. Július 14-ig 215 lakóházat építettek fel újonnan, és 286 megrongálódott épületet hoztak rendbe. Sajnos az árvízpusztította területeken még most sem kielégítő a felvilágosító munka. Ezért még most is, sok az értetlenség, számos család — főleg Tolnán — a régi, az árvíz veszélyének kitett területen akar építkezni annak ellenére, hogy a tanácsi szervek biztosítottak olyan telkeket, amelyek teljesen árvízmentes területeken fekszenek. Jobban kellene társadalmi úton segédmunkásokkal segíteni az öreg családo kát, egyedülálló nőket. Tovább kell segíteni, hogy az árvízkárt szenvedett családok lakóházuk építéséhez összefogjanak, s ezzel nagyobb számú segédmunkaerőt adjanak a szakmun kások mellé.

Ezek olyan kérdések, amelye két a párt, tanácsi és tömegszervezetek jobb politikai fel- világosító munkával meg tudnak oldani. Megoldásuk pedig egyik feltétele annak, hogy őszre minden árvízkárt szenvedett család beköltözhessen saját hajlékába.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai termékenyítőleg hatottak járásunk pártszerveze teinek életére is.

SZEMBETŰNŐEN ERŐSÖDÖTT A KOLLEKTÍV VEZETÉS,

ennek következtében szélesedett a pártszervezetek látóköre.

A pártrendezvények termékenyebbek, zömükben élő problémákat tárgyalnak. Sokat foglal koznak a gazdasági kérdésekkel, igyekeznek elhárítani az akadályokat a többtermelés út jából. Ugyanakkor törődnek a dolgozók és a falu lakossága ügyes, bajos dolgaival. Igazságot szolgáltatunk azoknak a kő zépparasztoknak, akikkel koráb ban helytelenül jártunk el. Közben nem feledkeznek meg arról sem, hogy éberségüket fokozzák, hogy építő munkánkat az ellenség meg ne zavarhassa. Bogyiszlón például lelep lezték Berekai nevű kulákot, aki magát dolgozó parasztnak álcázva előnyökhöz akart jutni a falu dolgozóinak rovására.

A pártszervezetekbe áramló friss szellem, a dogmatizmus el leni harc eredményeként nap, mint nap erősödik a pártszerve zeteink politikai és szervezeti egysége. Ma már gyakoriak az úgynevezett rendkívüli párttag gyűlések, melyeket öntevékenyen hívnak össze, hogy egy- egy vitatott, úgynevezett „kényes“ kérdésben a kommunisták állást foglaljanak és megfelelő határozat után, meggyőz • zék a pártonkívülieket is. Járásunk árvízsújtotta községeiben termelőszövetkezeteiben sok olyan probléma van, amely nem vár az „esedékes“ taggyűlésig, amely azonnali intézkedést követel. A faddi Búzakalász Tsz-ben egyesek éppen az aratás, növényápolás dandárjában a közgyűlés összehívását kérték, hogy újjáválasszák az igazgatóságot. A párttaggyűlés összeült és helyesen, úgy határozott, hogy semmi esetre sem lenne célszerű a betakarítás előtt a vezetőség összetételét megváltoztatni. Határozatukat, mivel alaposan megindokolták, az egész tsz tagsága elfogadta. A mözsi Úttörő Tsz párttagsága pedig azért ült össze ta nácskozásra, mert vezetőik nem dolgoztak kielégítően, az elnök több időt töltött Budapesten különböző kereskedelmi ügyekben, mint a termelőszövetkezet gazdaságában, a párttitkár családja pedig selyem- hernyó tenyésztéssel foglalkozott a közös munka helyett. A párttaggyűlés megbírálta mind a két elvtársat, akik azóta lényegesen javítottak munkájukon. Számos példát lehetne felsorolni, hogy hogyan fejlődött a pártdemokrácia, az alkotó bírálat és a pártszerveze tek egysége.

Ennek a fejlődésnek az eredménye, hogy

A FALUSI DOLGOZÓK KÖRÉBEN NÖVEKEDETT A PART TEKINTÉLYE.

Míg korábban alig 10—20 dolgozó kérte havonta felvételét a pártba, az utóbbi hónapokban 30—35 fő kéri felvételét tagjelöltnek. A párttagok is szorosabb kontaktust tartanak fenn a pártszervezetekkel. Ennek egyik fokmérője a tagdíjfizetés, amely az utóbbi hónapokban

4—5 százalékot emelkedett. Már a párttagság 98 százaléka fizeti rendszeren a tagdíjat.

A fejlődés azonban gyorsabb is lehetne. Hogy ez nem így van, az a járási pártbizottság és annak apparátusa munkájában keresendő. A járási pártbizottság tagjai és munkatársai ma már sokat járnak vidékre a tömegek közé. Azonban nem alaposan tanulmányozzuk a területet, sokszor csak az alapszervezetek vezetői és a községi párttitkárok által feltárt problé mákra figyelünk fel. Többet kellene tanulmányozni az egyes területeken elért sikereket, vagy más területeken elszenvedett kudarcokat, és megfelelő elvi és gyakorlati következtetések levonásával terjeszteni a jó tapasztalatokat.

Alapjában ehhez kapcsolódik több párttitkár véleménye, felénk gyakorolt bírálata is, akik azt vetették fel, hogy keveset foglalkozunk velük. Azt várják, hogy munkájukat kísér jük figyelemmel, mondjuk meg nyíltan, őszintén mi a jó és mi a rossz tevékenységükben. Egyszóval nagyobb figyelmet, bátorítást, jobb tájékoztatást elvtársi segítséget várnak tőlünk az alsóbb pártszervezetek. A járási pártbizottság rajta lesz, hogy a járásunkban is megindult egészséges fejlődést — a Központi Vezetőség útmutatásai alapján — meggyorsítsa. Megtaláljuk a módját annak, hogy teljesítsük mindazt, amit párttagságunk tőlünk joggal elvár.

Somi Benjamin

a JB első titkára.

— A „Bütyök” az etető a1 cséplőbandában, aki majd itt* dolgozik a szövetkezetnél —< magyarázza Horváth Antal,* aki Petrik Jánossal a zsáko-* kát szedi össze a kombájn* után és rakja kocsira. — Én* pedig nem bánnám, ha min-* det a kombájn aratná le, ak-* kor legalább egyszerre letennénk róla a gondot. Jenő bácsi, ne hagyják ám magukat — kiált a traktorvezetőnek, az őszülő hajú Gyöngyösi Jenőnek, amint az aratógéppel elhalad a várakozó kocsija mellett. — Jól megy ez az öreg masina — int az aratógép után — o szövetkezet ., öröksége”.

— Az aratógép ugyanis a tsz. tulajdona. Még annakidején az uradalomból maradt itt két aratógép és egy traktor, így a szövetkezet bizonyos mértékig „önellátó”.

— Hát én inkább a kombájn' mellett maradok, — mondja Miklós Gyula — az arat a legolcsóbban. Hiszen csak a spárgáért is kell jóformán'

— Jaj, jaj, jaj! — így sopánkodnak az ozoraiak mostanában. De ugyan miért? Megvan rá az okuk.

Riitkaságszámba megy nemcsak megyei de még országos viszonylatban is, hogy egy községnek saját múzeum- legyen. Az ozoraiak azonban nem ismerték eddig akadályt: összegyűjtöttek minden fontos dokumentumot községük történetére vonatkozólag és elhatározták, augusztus 20-án ünnepélyes keretek között megnyitják a várban a múzeumot, egyben Ránky (Roxi) József helybeli születésű képzőművész képkiállítását is ... Mint mondottam, nem ismertek eddig akadályt, de az utolsó pillanat-