Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-15 / 166. szám
1956 JÜLIUS 15. TOLNAI NAPLÓ 7 Június eleje óta csak export minőségű vajat gyártanak a Dombóvári Vaj üzemben IPARI ÜZEMEINK ül GYÍRTMáNYM Bonyhádi Sománcgyár: Megyénk tejüzemei jelentős mennyiségű tejterméket, sajtot és vajat gyártanak és szállítanak exportra, egyre több külföldi országban ismerik meg és kedvelik a magyar tejtermékeket. Az exportnak igen nagy jelentősége van, hiszen a külföldre eladott árukért olyan gépeket, nyersanyagokat vásárolhatunk, amelyre népgazda Ságunknak, az iparnak, mező- gazdaságnak, a lakosságnak szüksége van és amit csak külföldről lehet beszerezni. Maga a tejipar is nagyrészt külföldi gépekkel dolgozik, tehát exportterve teljesítésével saját műszaki fejlesztését is elősegíti. A Dombóvári Vajüzem dolgozói ismerik ennek jelentőségét. Hiszen nemrég kaptak két, ötezer liter óránkénti teljesítményű, a Német Demokratikus Köztársaságból származó fölözőgépet, amelyek beszerzé sét exporttervük teljesítésével segítették elő. Az üzem termelésének egyre nagyobb hányadát gyártja exportra. Tavaly a terv a teljes vaj tér melés 48,2 százalékát irányozta elő exportra. Ezzel szemben az üzem — teljes termelési tervének túlteljesítése mellett — 175.7 százalékra teljesítette exporttervét. A tavalyi jó eredmények alapján egyre nagyobb feladatokat kapnak az üzem dolgozói. Az első félévi exportterv a teljes terv 67.2 százalékát irányozza elő, a most folyó harmadik negyedévben pedig már 92,6 százalékot. A dolgozók sikerrel birkóznak meg a növekvő feladatok kai. Az első félévi exporttervet 104 százalékra teljesítették, .június óta pedig az ösz- szes legyártott vaj exportra alkalmas exportminőségű. Az exportnál főként a minőségi követelmények magasabbak, ugyanis a külföldre szállított vajnak sokkal tartósabbnak kell lennie, bírnia kell a hosszú szállítást is. Az exportterv teljesítése, illetve túlteljesítése tehát egyben mutatója (és elsősorban mutatója) a minőségnek. A gyárban éppen ezért a mű szaki irányításnál, a munka- verseny szervezésénél a fősúlyt a minőségre helyezik. Műszaki értekezleteken — amit elég gyakran tartanak — termelési értekezleteken, a termelés kérdéseivel foglalkozó párttaggyűléseken elsősorban a minőség megjavításának feladatait beszélik meg, erre irányulnak a dolgozók versenyvállalásai is. Sok függ a gépi berendezés állapotától. Az elmúlt hónapokban nemcsak új gépeket állítottak üzembe, hanem megjavították a régi gépeket is, főkép a tejgyűjtőhelyek hűtőberendezé seit is, hogy a nagy nyári melegben hűteni tudják a tejet. Molnár József főgépész és Marosi István lakatos állandóan ellenőrzik a tejgyűjtők hűtőberendezéseit és elvégzik a szükséges javításokat. Nagymértékben a begyűjtésen, a beszállításon múlik, hogy az üzemben milyen minőségű vajat tudnak előállítani. Ha a tej lassan érkezik be az üzembe, hűtetlenül, megsavanyodva, vagy késve kerül feldolgozásra, akkor abból már semmiképpen sem lesz jóminőségű vaj. Éppen ezért, a gépek jó karbantartásán, a felvilágosító munkán kívül következetesen alkalmazzák a selejtbérezést is (amire egyébként egyre rit kábban kerül sor). Á megye legidősebb szövetkezeti dolgozóinak találkozója Kedves esemény színhelye volt az elmúlt napokban a KISZÖV székház. A Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából vendégül látták az idős szövetkezeti dolgozókat. Megható volt, ahogy a kedves öregek ismerkedtek egymással, beszéltek életükről, munkájukról a szövetkezetről, munkásmozgalmi emlékeikről. Szilák Lajos elvtárs, a Dombóvári Ruházati és Szolgáltató KTSZ tagja 70 éves. ötvenhat éve dolgozik a cipész szakmában. Elmondta, hogy 1906-ban Fiúméban kikötőmunkásokkal került kapcsolatba, szakszervezeti tag lett, résztvett a bérharcokban. A megyében az első szövetkezeti elnök volt Szilák elvtárs, 1948-ban alakította meg a cipész szövetkezetét. Borbély Lajos elvtárs 73 éves csizmadia, a Dunaföldvári Cipész KTSZ tagja, elmondta hogy nagyapja, édesapja szintén csizmadia volt, igen jó szak munkások voltak, tőlük tanulta a szakmát, ö maga, idős kora ellenére négy észszerűsítési javaslatot nyújtott be a munka megjavítására. A vendégek között volt idős Zsilka Sándor, a Dombóvári Vasipari KTSZ 70 éves „Kiváló dolgozó’’ jelvénnyel kitüntetett esztergályosa. Elmondta, hogy milyen bizonytalan életük volt a. régi rendszerben azoknak,akik szakszervezeti tagok voltak. Emiatt őt is nem egyszer kitették munkahelyéről. A mai fiataloknak sokkal jobb az életük, nincsenek olyan gondjaik, mint nekik voltak. Ilyen életet ők bizony azelőtt elképzelni sem tudtak. Erdős Sándor elvtárs, a Pincehelyi Vegyes KTSZ tagja, 65 éves szintén régi munkás- mozgalmi harcos. 1919-ben résztvett a Tanácsköztársaság munkájában. 1931-től 1944-ig rendőri felügyelet alatt állt. Elmondta, hogy szövetkezetük házat vásárolt, ahol majd el tudják helyezni az összes részlegeket és egy helyen dolgoznak majd mindannyian. A KISZÖV oklevéllel jutalmazta az ünnepségen résztvevő 20 idősebb szövetkezeti kisiparost, valamennyid^ nevében Révész József asztalos, a Dunaföldvári Épületkarbantartó KTSZ dolgozója mondott köszö netet. „Mi, a régi gárda tagjai, akik életünk jórészét mint magánkisiparosok töltöttük el, különösen hálásan gondolunk arra a figyelmességre, amelyben bennünket most részesítenek. Betöltöttem már a hetven évemet, Dunaföldvárról jöttem el erre az ünnepségre, nem gondolva arra hogy itt ilyen elismerésben lesz részem. Alakulása óta tagja vagyon szövetkezetünknek és most elmondha_ tóm, nem bántam meg, hogy annakidején beléptem. Mi, a kenyerünk javát megettük, különösen jó szívvel vesszük, ha munkánkra, személyünkre felfigyelnek mert abból nem csupán magunk megbecsülését, hanem - szövetkezeti gondolat megbecsülését olvassuk ki.” F. E. A zimányi tejkezelő, Illés Mihály nemrég azért került fegyelmi elé, mert több alkalommal savanyú tejet szállított. Az zal védekezett, hogy ilyen melegben nem lehet úgy lehűteni a tejet, hogy ne savanyodjék meg a szállítás alatt. Mire haza ért Dombóvárról, már ott találta az üzem két ellenőrét, Tabán Imrét és Major Árpádot, akik vele együtt kezelték le a beérkező tejet, megmutatták hogyan kell dolgozni, hogy hiba ne legyen. Azóta.Zimány- ból is minőségileg kifogástalan tejet kap az üzem és lehet, hogy legközelebb Illés Mihály jutalmat fog kapni. Alkalmazzák a selejtbérezést a műszakiaknál is. Májusban fordult elő, hogy a tejtermékeket ellenőrző központ két export tételt — minőségi hibák miatt — letiltott. A vállalat vezetői ellenőrzésükkor azt tapasztalták, hogy Litter József művezető a műszak után nem ellenőrizte a gépeket, hogy rendesen el vannak-e mosva, a pasztőröző gépek piszkosak voltak. Vele szemben is alkalmazták a selejtbérezést. Azóta sem fordult elő ilyen eset az üzemben. Jelentősen ösztönzi az üzem dolgozóit a jobb munkára a nemrég bevezetett új bérezési rendszer, a csoportos norma. Itt az egész kollektíva érdekelve van a gyorsabb, a jobb mun kában, az összedolgozásban. Ko rábban mindenki csak a maga munkáját végezte, most pedig a kannamosók, ha szükség van rá, segítenek a felöntőknek, a felöntők a rakodóknak, hogy a beérkező tej minél előbb feldől gozásra kerüljön. Ugyanis a tej megromlását előidéző tej sav- baktériumok gyorsan szaporod nak, a gyors feldolgozás tehát szinte „versenyfutás“ ezekkel a baktériumokkal. Az új bérezési rendszer ered ménye megmutatkozik nemcsak a minőségben, hanem az egyes dolgozók kereseténél is. Bödő Lajosné köpülő például a múlt hónapban 200 forinttal keresett többet, mint a korábbi hónapokban, de hasonlóan emelkedett a többi dolgozók keresete is. A dolgozók — javaslataikkal is segítik a munka megjavítását. Az egyik termelési értekez létén például Molnár Ferenc gépkocsikísérő javasolta, hogy a beszállítási idő lerövidítése érdekében egy-két távoleső községből naponta csak egyszer, este szállítsák be a tejet. Ugyanis addig a tejeskannákkal megrakott teherautóknak egy-két kanna tejért el kell menni e községekbe is, addig megmelegedett az a tej, amit a többi községekből összegyűjtöttek. Azokban a községekben, ahonnét csak egyszer szállítanak gondosan hűtik a tejet, így ott sem fordul elő minőségi romlás. Komoly tényezője a jó eredményeknek a 25-ös AKÖV dolgozóinak jó munkája. A vállalat gépkocsivezetői fenn akadás nélkül, gyorsan szállítják be a tejet, ha egyikük ko csija az úton meghibásodik, azonnal, minden utasítás nélkül segítségére sietnek, szinte óramű pontossággal szállítják az üzembe a tejet. A Dombóvári Vaj üzem dolgozói tehát eredményesen dolgoznak a minőség javításáért, az exporttervek teljesítéséért, munkájuk nyomán egyre több, jóminőségű vaj öregbíti a külföldi országokban a magyar ipar hírnevét. A MÖHOSZ közleménye: Előadás hétfőn a Pártoktatás Házában A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség mellett működő Szekszárdi Tartalékos Tisztek önkéntes Tagozata közli a szekszárdi tartalékos tiszt elvtársakkal, hogy 1956 július 16- án, hétfőn este 19 órai kezdettel a Pártoktatás Házában a tartalékos tiszt elvtársak részére előadást tart. Az előadás tárgya: A már ko rabban megkezdett témakör to vábbi folytatása. — Az előadás fontosságára való tekintettel a tartalékos tiszt elvtársak megjelenésére feltétlenül számítunk. Három uj gyártmány prototípusa készült el A Bonyhádi Zománcgyár ez- évi műszaki intézkedési tervében szerepelt több új gyártmány bevezetése. Ezek közül háromnak. a takarékfőzőedénynek, az ovális alakú ételhordónak és a szászkannának mintapéldánya elkészült. Közülük különös érdeklődésre tarthat számot a közönség részéről a takarék főzőedény, az úgynevezett „fütyülőfazék”. Az edény teljesen zárt, főzéskor nyomás keletkezik benne, így az olyan étel is, melyne^ főzése más edényben órákat vesz igénybe, rövid idő alatt megfő. Az edény fütyül, amikor az előre beállított nyomást a gőz eléri benne, emellett van egy másik biztonsági szelepe is, hogy ne fordulhasson elő vele baleset. Az edényben két betét van, így egyszerre háromféle étel főzésére használható. Az ovális ételhordó is légmentesen zárható, zománcozott, így az esetleg savtartalmú étel nem támadj- meg. Az alakja olyan, hogy kis helyen táskában, zsebben is elfér. A szászkanna tízliteres, különböző színekben fogják gyártani. A három új gyártmány bevezetését Rabatin Gyula, - műszaki osztály dolgozója javasolta, ő készítette el a szükséges terveket, rajzokat, a szerszámokhoz. A három új gyártmány proto típusát felküldi^ a Kohó és Gépipari Minisztériumba, a minisztérium a kereskedelmi szer vekkel együttesen fog dönteni azok sorozatgyártásának bevezetéséről Az új gyártmányok mintapél dánya és azok tervezője. Szekszárdi Vasipari Vállalat: Százhúsz garnitúra „körmendi háló“ garnitúrát gyártanak e negyedévben Két-három évvel ezelőtt még libalegelő volt az a terület, ahol ma már egy komoly üzem működik. Szekszárdon, a tűzoltólaktanya mellett a Szekszárdi Vasipari Vállalat asztalosüzemében negyven asztalos, gépmunkás és segédmunkás gyártja — futószalagszerűen — a különböző bútorokat, any- nyit, hogy ezekből nemcsak a megyét tudják ellátni, hanem jut belőlük a megye határain túl is. A munkák legnagyobb részét géppel végzik, azok olyan sorrendben vannak elhelyezve, ahogy az egyes munkaműveletek következnek egymás után. A múlt héten fejezték be azt a 240 gamitura konyhabútort, amelynek munkáit három hónappal ezelőtt kezdték meg. — Most új megbízást kaptak az üzem dolgozói, 120 garnitúra „körmendi” hálóbútort kell elkészíteni. A munkákat már megkezdték, úgy tervezik, hogy augusztus 20-ig elkészítik a 120 garnitúra bútort. (55. folytatás.) A lányok fáradtak voltak és izzadt testükön valósággal ropogott a gyapotportól, megkeményedett ruha. Ezek is kora hajnaltól késő estig dolgoztak. Még a nyári gyapotszezonból maradtak itt. Az északi hegyvidékről jöttek..; őseiket az aranyláz hozta erre a vidékre. Furcsa keverékemberek ezek — se nem fehérek, se nem barnák. Arcukon fellelhető az indián vér nyoma, hajuk fekete és két varkocsban lóg a nyakukba. Fred otthonosan mozgott kö- öttük. Az egyik körtearcú ány különösen kedvesen mo- olygott Fredre. A szeretkezés ágya ott perzselt mindenütt, lég a gyapothegyek tövében is. lemmi kedvem nem volt itt ölteni az időt. Nem akartam avarni Fredet — egyedül in- ultam haza. Reggel arra ébredtem, hogy a pajta előtt kiabált valaki. — Gyorsan kiugrottam az ágyból. Magamra kaptam a ruhát. Csípős, ködös idő fogadott. A gazda káromkodott odakint, — Fred csendesen hallgatta a szitkokat. — Mi baj? Sxamoa Rudolf: Intrikából jöttem... Kalandos történet A gazda elrohant. Megrántottam a vállam. — Bolond ez — mondtam félhangosan. Fred idegesen rágta a szája szélét. — Mi bajod? — A gazdának van nagy baja ..; Sztrájkolnak a tejesek és ma nem viszi ej senki a tejet tőlünk.,. Ebben tönkre megyünk. — Mit izgat az téged, öreg fiú? — Mit izgat? ... Mi az hogy mit izgat? A tejet ki keli borítani. — Micsoda? ... Megbolondultál te is? ;: ; — Hova tegyük? A tehenekben nem maradhat. A szállításért nem fizetne^ többet a farmerek. A szállítómunkások nagyobb bért követelnek, mit lehet mást tenni? — Dolgozzátok fel vajnak... — Haha... vaj, miket nem beszélsz össze. Most, amikor a vaj ára is zuhan. Tudod, menynyi vaj van már a piacon? Ren geteg. Az árakat meg kell védeni. — Bolondok vagytok, esküszöm bolondok... — és eszembe jutottak azok a kiabáló munkanélküliek, akik büdös kalarábéval dobáltak meg minket Quebec kikötőjében. Vajon azok tudják-e, miért kevés az élelmiszer..; Amikor eljött az ideje, ugyan úgy, mint eddig, megfejtük a teheneket és a szállító kannákba töltöttük a tejet. Ez alatt a gazda előállt a traktorral és egy vontató kocsival. A vontatóra raktuk a tejeskannákat és nekiindultunk a farm közelében levő folyónak. A kis folyó sebesen rohant Keletnek. Az innenső partja szép tiszta föveny volt. A gazda egészen a víz széléhez kormányozta a traktort — úgy álltunk a folyó, parton, hogy a tejet közvetlenül a vízben boríthattuk. Micsoda hóbort és micsoda gonoszság. Ide öntözni a drága tejet. Pedig lett volna a farmokon is sok ember, aki boldogan megitta volna... De itt ingyen nem ad egyik ember a másiknak semmit — inkább elpusztítja a fölösleget — mert ha ingyen adja, akkor lemegy az ára és kevesebb lesz a nyereség. Ezt a gondolkozást külön meg kell tanulni és aki nehezen fogja fel a kapitalizmus ilyesfajta „igazságait”, az könnyen ráfizet és mielőtt ő falna fel másokat, őt falják fel. Folyott a tej-folyó, Keletnek futó hosszú csíkok kúsztak a vízen. Három és fél hektó tej. Csobogott a kannákból és vitte a víz messzire. Hány és hány kisgyerek nem kapott ezen a napon tejecskét. Végig a folyó két partján mindenütt áradt a tej és világos szürkére festette a zöld vizet... Milyen ország ez? Hiszen itt úgy élhetne mindenki, mint Marci Hevesen. Kanada gazdag állam. Talán háromszor is nagyobb mint Európa és alig 16 millió ember él ezen a hatalmas földön és a tizenhatból három-négy milliónak sosincs rendes munkája. Amerika, te nagy ígéretek földje. (Folytatjuk.)
