Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-15 / 166. szám
Jrodalom * Ifiüvéázet * T^udomány CSEHOV R. Tomasovszky: Múlt és jelen asszonya Kábító parfőmök, csókok, csipkeálmok... ennyit tudtunk rólatok francia lányok... Vagy zegzugos utcákon, züllött apacstanyán, szennyben pusztultál el kis francia leány. De lerázták rég a könnyelműség átkát! férfiakkal együtt a harcot is állták, és állják még most is, mert náluk a végzet: „a szabadság nélkül, szolgasors az élet!“ Orosz nagyhercegnők, telve ékszerekkel, a szegény muzsik asszony éhező gyerekkel... A két asszonyt egy világ választotta ketté, míg szabadságvágyuk kivirágzott tetté!! Orvosnő lett, mérnök, politikus, munkás! Kemény kézzel végzik asszonyok a munkát. Uj gyárak, iskolák, kórházak épülnek, boldog szabad anyák, szabad embert szülnek! És a magyar anyák! Kiknek a gyermekét évszázadokon át háború tépte szét! Hiába volt esze, tanulni nem tudott, zsellérnek született, szolgaság jutott. A magyar anyák csak szültek és temettek, Tenger volt a könnyük, keveset nevettek. Hiába dolgozott annyit, mint a férfi, munkaverejtékért fele bér járt néki. Más lett most az élet, Ember lett belőlünk, Uj életünkben magunknak építünk! Magunknak vetünk és magunknak aratunk, szabad hazában, szabadok vagyunk! KOVÁCS FERENC: Tavasxfényben Mint ifjú asszony, ki előbb ébred s jő férjéhez meleg csókjával, felkölti a széles messzeséget a hajnali Nap derűs csillogással. Udvözül megint a vén Természet! Hizlaló füvébe borj harap, virágjaiból méh szürcsöl mézet s fái lombjai közt új madárfütty hasad. Bégető juhnyáj nyomában por kél, köhint a juhász, de nem morog: falkája most már bő legelőt ér és „családjából“ el egyse kóborog. Mint hűtlen hitves, őszi gondjától elvált a Világ. Tavaszi láz gyönge serked felhőfátyolából s föld-kebelében létünk jussa tanyáz. ... Látom, amint drágábbá sarjad mezőnk hajlatain a Kenyér, érzem, hogy szőkén, mosolygó arccal az adakozó Nyár újra ideér! KOVÁCS FRIGYES: Jó éjszakát... Szendereg az erdő mélyen. — Ne hallgasd már szívem szavát. Hunyd le szemed te is szépen, Jó éjszakát. Csillagos a tiszta égbolt, Kis szobámban álom vár rám. Álmot ragyog reánk a Hold, Aludj drágám. Nem dalol a forrás se’ már, S a csobogás álom áldott. Fészkén pihen a sok madár; Édes álmot. Béke, csend ül itt a tájon. — Csitítgatom szívem szavát. — Két szemedre álom szálljon, Jó éjszakát.» — Jó éjszakát. Ülést tartott Szekszárd város kulturális vezetősége Szerdán este tanácskozásra gyűltek egybe Szekszárd város kulturális ügyeinek a párt- és állami szerveknek a vezetői, akik a beosztásuknál fogva hi_ vatottak intézni a város ilyenirányú ügyeit és képesek változtatni a helytelenségeken. A tanácskozást dr. Erdélyi János elvtárs nyitotta meg. Méltatta a Szekszárdi képeslapok c. ciltk és a javaslatok jelentőségét, majd javasolta a jelenlévőknek, hogy vizsgálják meg a kultúrház, a zeneiskola, a színházi előadások, a Művészeti Tanáes, az ifjúság nevelése az értelmiségi klub kérdéseit és az átszervezés utáni teendőket. Erdélyi elvtárs a megnyitójában hangsúlyozta, hogy Szekszárd kultúrális élete elvá laszthatatlan a kultúrház problémájától, éppen ezért a tanácskozás különösen s kultúrház kérdéseivel foglalkozzék. Letenyei György elvtárs, a kultúrház igazgatója, beszámolójában elismerte, hogy a művelődési ház nem tudta és még ma sem tudja betölteni a hivatását; nem összpontosul a városi kultúrház kezében a város kultúrális élete. Az ifjúság nevelését sem tudták teljes egé_ szében megoldani. Az alkalmazott adminisztratív rendszabályok kevésnek bizonyultak. Éppen ezért a kultúrház vezetősége kéri a pedagógusokat és a DISZ-szervezeteket, hogy a jövőben nyújtsanak több segítséget a kultúrháznak. Az alkalomszerű ismeretterjesztő előadások helyett a jövőben anké- tokat és vitákat szerveznek az erkölcs ,a divat az italfogyasztás kérdéseiről, majd később másról is. A munka megjavítása érdekében negyedéves színházi programot dolgoznak ki és az új helyiségben eleven klubéletet teremtenek. Véghelyi Miklós elvtárs kar. nagy megállapította, hogy a vezetéshez szükséges szaktudás megvan a kultúrház vezetőiben Csupán a vezetés erélytelensé- ge okozza a sorozatos hibákat Nincs hitele a városi kultúrház szavának. Hogy miért, erre c sem adott feleletet. A továbbiakban megállapította, hogy s munka megjavítása érdekéber szükséges egy terv kidolgozása, amelyet végre is kell hajtani. Majd javasolta a város életében megmutatkozó szét. aprózottság megszüntetését és kérte, hogy a vállalatok ezentúl anyagiakban is segítsék s kultúrházat. Krassay Gyula elvtárs elis. merte, hogy tervszerűtlen voll a kultúrház munkája és nerc képes arra, hogy irányítsa e város kultúrális életét. Javasolta, hogy alakítsák ki a jövőben jobban a közönségszervező hálózatot. Szerinte az is hozzájárult a kultúrház nerc kielégítő munkájához, hogy e vezetőségben a hivatalos hangol teljesen a baráti hang váltotta fel. Ottóffy József elvtárs a maga részéről egy 53 éves embei tapasztalatait mondotta el.- — Megállapította hogy másfél é\ óta a kultúrház munkája állar dóan gyengült. Ennek okát ab- ban látja, hogy Letenyei elv- társ meghasonlott önmagával A kultúrház dolgozói többszöi akartak segíteni, de ez a segí- teniakarás szerteágazó, kapko. dás lett, és Letenyei elvtárs ez1 a segítséget vagy nem látta meg, vagy nem akarta elfogadni: Hiba van a pénzgazdálkodással is. Még mindig nem tudják, hogy reszortonként mir« mennyi pénzt lehet fordítani. A kultúrház életében beállott változás következménye a foto- klub egyre rosszabbodó működése is. Bállá Márton elvtárs elmondotta, hogy a megyeszékhelynek kellene példát mutatnia a népi tánccsoport működtetésében is, de, sajnos, még mindig ott tartunk hogy tánccsoportunk sincs. Megemlítette még, hogy a városi kultúrház munkája nem illeszkedik bele a város kulturális életébe. Scherer Sándor elvtárs a hozzászólásában leszögezte, — hogy a Megyei Tanács Népművelési Osztálya egyáltalán semminemű segítséget nem ad a város kulturális élete megja_ vitása érdekében, sőt, mindennemű itt folyó kultúrális munkát lebecsül — ennek sürgősen véget kell vetnie — mondotta Scherer elvtárs. A továbbiakban javasolta, hogy a kisebb vállalatoknál hivataloknál és kereskedelmi szerveknél szereplő kultúraktívákat a városi kultúrház köré tömörítsék, mert előbbrevaló egy város nevelése, szórakoztatása, mint 20—30 dolgozóé. Szólt még arról, hogy a kultúrház vezetői kénytelenek elvégezni a fizikai munkát is, és nem megfelelő a kultúrmunkások fizetése. Éppen ezért helyteleníti a Népművelési Minisztérium álláspontját, amikor is nagyon kevés anyagi támogatást nyújtanak a kultúrházaknak, mert így a kultúrmunkások, ahelyett, hogy eszmeileg is irányítanák egy város életét kénytelenek fizikai munkát végezni, ha előadást akarnak tartani. Hangoztatta továbbá, hogy Szék. szárdon sürgős intézkedésre van szükség az értelmiség megnyerése céljából. Kiss Imréné elvtársnő közöl, te, hogy ezentúl együtt kívánnak működni a kultúrházzal az ifjúság nevelése ügyében. Rugási Endre elvtárs is osztja azt a véleményt, hogy a Megyei Tanács Népművelési Osztálya teljes egészében elhanyagolja Szekszárd kultúrális életét, megkérdezte, ho.gy Öcsényben miért van különb kultúrház, mint a megyeszékhelyen. Majd javasolta hogy helybeli műkedvelők is lépjenek fel a Sörkertben. Teszler Vendel elvtárs hangoztatta, hogy állami vonalon a városi tanács a felelős Szekszárd kulturális életéért. Javasolta, hogy a párt- és állami szervek sürgősen vizsgálják meg a kultúrház problémáját, ezen belül az egyszemélyi vezetés kérdését is nézzék meg. Kéri a felsőbb szerveket, adjanak lehetőséget arra, hogy a városi tanács anyagilag is támogathassa a városi kultúr-" házat. Ezután bírálta a városi DISZ-bizottságot, mivé} sorozatosan távol tartják minden fontos megbeszéléstől magukat. Javasolta, hogy csak nívós műsorokra szerződjenek le. Továbbá: oldják meg végre a Pártoktatás Háza és a városi kultúrház cseréjét, javasolta, hogy a zeneiskolát szeptember elsejével a volt Tisztiklubban helyezzék el. Végezetül kijelentette: „Bízom abban, hogy Szekszárdon a kultúrális élet hamarosan óriási léptekkel ha. lad előre.” A tanácskozás végén még javaslatok hangzottak el. A pártós állami szervek vezetői megígérték, hogy hathatós segítséget nyújtanak a városi kultúrháznak. Majd Erdélyi János Anton Pavlovics Csehov 1904. július 15-én halt meg egy esztendővel az orosz polgári forradalom előtt. írói pályája is ezt az életsorsot tükrözi — alig valamivel innen maradt az író beteljesülésen. Csehov elbeszéléseiben és drámáiban az orosz realisták hagyományait folytatva leleplezte annak a kapitalizálódó Orosz országnak a társadalmát, amely nejj édesapja tönkremenését köszönhette ... Műveinek az a korszakos jelentőségük, hogy felismerte a cári Oroszország társadalmának teljes csődjét, s hogy e társadalom belső romlottságát roppant drámai erővel tudta ábrázolni, hogy írásaiban félreismerhetetlenül szembenállnak egymással az elnyomottak és elnyomók. Csehov irói nagysága abban rejlik, hogy nem keres mentséget a bűnösök számára, hogy nem keni el a társadalmi problémát, hanem azt könyörte len hidegséggel tárja fel. Hiány zik azonban elbeszéléseiből és drámáiból a forradalmi megoldás felismerése, hiányzik belő lük a pozitívan előremutató op timizmus, hiányzik belőlük az a pártosság, melyhez talán éppen az 1905-ös forradalom élménye juttatta volna el. Az a komor kritika, amivel korát nézte, az a bensőséges együttérzés, amivel a cári önkény száműzötteiről írt, az ifjú Gorkijhoz való barátsága, mind azt mutatják, hogy készen volt a forradalom befogadására. Egyik legjelentősebb elbeszélése a „A 6-os kórterem“ amelyben mintegy megtagadja régebbi tolsztojánus elveit, az önmagunkkal való megbékélés helyett tettekre, bátor helytállásra ösztönöz. Az „Életem“ című novellájában tagadva a kis feladatok elvégzésének hasz nát, nagy tettekre buzdít. Az „Anna a férje nyakán“ c. mesteri elbeszélésével felháborodást, csömört, megvetést és szánalmat vált ki néhány szerencsétlen alakja iránt. Annában egy olyan kispolgári lányt mu tat be, aki a fényűzésre való vágya miatt gazdag házasság révén menekül a szegénysorstól, s egyben „feláldozza magát“ családja kedvéért. Az ábrándos, naiv leányt a gyűlöletes férj és a nagyvilági élet rontja meg. Csehov élénken érzékelteti az erkölcsi züllés fokozatait és a mély pontját. Az író, Anna és férje viszonyával kapcsolatban azt élezte ki, hogy egyik képmutatás a másikkal mennyi re összefér. Az 1903-ban írt, s egyben? utolsó novellájában a „Meny-1! asszonyban“-ban „Nagya“ sze- | mélyében egy olyan bátor le-(i ányt mutat be, akiben van elégd erő, hogy otthagyja szívéért ad szülői házat, s szakítson a meg-'1 únt kisvárosi élettel. Csehov a1 leány szájába adja az új, , szebb, boldogabb, szabad kor ( iránti vágyódását és rémé-, nyét... Amíg elbeszéléseiben! csak apróbb, részletképeket tu-i dott bemutatni az orosz társa-1 dalomból, addig drámai művei J ben sokkal egyetemesebb ké- J pet nyújtott. Ismertebb drámai J művei az„Ivanov“ (1887), a „Síi rály“ (1896.), a „Ványa bácsi“ (1897.), a „Három nővér“ és ai1 „Cseresznyés kert“ (1903). Drá-I1 máit valamikor azoknak a drá-1 maíróknak a sorába állították, J| melyek — mint Ibsen, Ger-,| hardt Hauptmann, Shaw szín-! művei — elfordultak a dekadens polgári dráma epigoniz-i musától, álproblémáitól. Ma1 már látjuk, hogy Csehov to- ( vábbjutott ezen az úton, mint! a nyugati drámaírók. Tovább-! jutott drámai realizmusával. ( Drámaíró művészete a nagy 1 orosz realisták hagyományai és , eleven alkotásai között alakult < ki és színpadon oly hagyomány j ba kapcsolódott, mint Osztrov-, szkij drámaíró művészete.1 Ezért nem vész bele Csehov J sem az ibseni szimbolizmusba, j habár olykor ő is él megjeleni- * tő képekkel: például a Sirály- ( ban, de nem téved a forma- ( lizmus útjára sem, mint olykor1 pályája kitérőin Shaw. | Csehov darabjaiban nélkülöz' nünk kell a különös bonyodal-' makat, meglepő fordulatot, ha-1 tásos jeleneteket. Ezek realista1 alkotások, melyek a való életet tükrözik a maga problémáival. Jellemábrázolása életszerű, Csehov figurái valóban élő alakok. Érdemes megfigyelnünk a Ványa bácsi című darab Szerebrjakov professzorának alakját. Ez a germántípusú „Herr Proffesszor“ a mű veltség elefánt csonttornyába elvonuló értelmiség karikatú-, rája. , Csehov művei koráról és ko-1 rának írtak. A valóság iránti hűség, a bátor kritika és azi ábrázolás egészséges, józan for1 mái azonban átmentik műveit ( születésük sívár korából a l mába. Kovács Antal | elvtárs javasolta, hogy hozzanak létre egy bizottságot, amelynek feladata lesz megvizsgálni, hogy mely épületek felelnek meg a zeneiskola végleges elhelyezésének, a értelmiségi klubnak, a hangverseny- teremnek, a TTIT-nek a második mozinak. A kultúrház, a zeneiskola végleges cseréjét, illetve ideiglenes elhelyezését már most meg kell oldani. Erre azért lesz szükség, hogy az átszervezés után a szükséges épületeket az említett célokra azon nal lefoglalhassák. Ezenkívül határozatot fogadtak el a jelenlevők arra vonatkozólag, hogy tervet dolgoznak ki a színházak szerepeltetésére és a hangversenyek időpontjá-* nak meghatározására. Ezek sze- *. rint műsort ad havonként a i Pécsi Nemzeti Színház, a Ka-(i posvári Csiky Gergely Szín. 11 ház, a Kecskeméti Katona Jó-11 zsef Színház és évente kilenc-*1 szer az Állami Faluszínház. —'[ Minden hónapban sor kerül' | egy hangversenyre. Változni (i fog a jövőben az ismeretter-|i jesztő előadások rendszere. Vi-i1 tákat, ankétokat szerveznek a*, fiataloknak és olyan kérdése-(i két tűznek napirendre, ami ér-1' dekli az ifjúságot. A javaslata. \ kát a jelenlévők elfogadták ési* £z albizottságok, akik hivatottak* a program elkészítésére, márp megkezdték munkájukat.
