Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

1956 JÚLIUS 1. TOLNAI NAPLÓ S 4 A I f A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL tói árt jobban a duzsi tanács tekintélyének ? Sok szó esik mostanában or­szágszerte arról, hogy a községi tanácsok hatáskörét bővíteni kell, hogy a megkötöttség sok­szor fékezője a községi taná­csok tömegkapcsolata helyes kibontakozásának. A kérdés felvetése jogos, egészen biztos rövid időn belül ilyen vonatko­zásban is intézkedik a kor­mány. Van azonban a községi tanácsoknak egy másik telje­sen jogos kívánsága is az, hogy a község lakói jobban bízzanak a tanácsok vezetőibe. Pana­szaikkal ne forduljanak mind­járt a Szabad Néphez, a Rádió­hoz, vagy más felsőbb szervek­hez. Ezt a kérdést Danics Károly, a dombóvári járás egyik legki­sebb, mindössze 435 lelket számláló községének, Duzsnak tanácstitkára vetette fel. S mindjárt elmondotta, hogy Nagy Lukácsné helybeli lakos egészen kis ügyben, nevezete­sen 30 m hosszú kerítés ügyben kereste fel a Rádiót. A Rádiótól Nagy Lukácsné levelét a me­gyei tanácson keresztül a já­ráshoz küldték kivizsgálás vé­gett. A járási tanácstól kiküld­tek az ügy kivizsgálására egy fontos beosztásban lévő vezetőt, Szuprics Jánost, hogy kivizsgálás után helyszínen döntsön az ügyben. Megkértük a tanács vezetőit engedjék meg, hogy mi is jelen lehessünk Nagy Lukácsné panaszának a kivizsgálásán. A községi tanács titkár, Danics Károly először tiltakozott, mondván: „Majd csak akkor írjon a sajtó Nagy Lu­kácsné „jelentéktelen“ ügyé ről ha már teljesen tiszta víz lesz a pohárban. De aztán mi­vel mi tovább ragaszkodtunk álláspontunkhoz — beleegye­zett Danics Károly abba, hogy mi is részt vegyünk a kivizs­gáláson, beszélhessünk a pa­naszossal és azzal, aki ellen szól a panasz... Nagy Lukácséknál vagyunk. Felesége sírva panaszolja, hogy már idestova 10 esztendeje húzódik ez az ügy. Évek hosszú során át kilincselt a tanács­nál, hogy intézzék el panaszát. Ő ugyanis termelőszövetkezeti tag lévén, nem kap háztáji föl­det, mert mintegy 1300 négy­szögölet kitevő kert tartozik a házához. Itt azonban nem igen tud termelni semmit, hiába veti el, mire a termés betaka­rítására kerülne a sor, addigra leeszik a szomszédok kisebb- nagyobb jószágai. — Higgyék el, nem bizalmat lanságból, kénytelenségből for­dultam a Rádióhoz, mert ezt már nem bírom tovább. Amel­lett, hogy kárt csinálnak, ha szólok, hogy kerítsék el a sa­ját portájukat gúnyt űznek be­lőlem, sőt egy alkalommal már össze is verekedtünk. Mint később kiderült, igaza volt Nagy Lukácsnénak, mert a tanácselnök, László Béla min den alkalommal kifizette így: „Kerítse el, ha valami baja van, vagy menjen a bíróság­hoz, majd az eldönti, hogy ki­nek van igaza, a tanács nem intézhet el ilyen ügyet.“ Lám — csodák csodájára — mégis elintézhette a tanács. Szuprics elvtárs, a járási ta­nács kiküldötte a községi ta­nácselnök jelenlétében fél­óra alatt elintézte Nagy Lu­kácsné 10 éves panaszát. Eután kiderült, hogy nem is annyira jogtalanul bizalmat­lanok a duzsi lakosok a ta­nács egyik-másik vezetője iránt s mi ezt elmondtuk Danics Károly vb. titkárnak, ö, — bár látszott rajta, hogy kétel­kedve — azt mondta, hogy ezzel is egyet lehetne érteni, de gyorsan hozzátette; „Erről azonban a világért se írjon a sajtó, mert ez nagyon sokat ártana a duzsi tanács tekinté­lyének.“ A tanácselnök, László Béla pedig azt mondta; „Ha az én mulasztásomat meg merik említeni a Tolnai Naplóban, akkor majd én is megmutatom, kimondom a nyilvánosság előtt, hogy milyen baklövése­ket követnek el az elvtársak.“ Ehhez a néhány mondathoz volna néhány megjegyzésünk... Távol áll tőlünk az a szán­dék, hogy egy makulányit is ártsunk a duzsi tanács tekin­télyének. Ehhez nincs jogunk, meg nem is volna méltó hoz­zánk. Különben is arra még nem volt példa, hogy attól ki­sebbedéit volna egyetlen vezető ember szavának a súlya, hogy beismerte hibáját, s azt kijaví tóttá. Ennek tudatában mi azt vártuk a duzsi tanács vezetőjé­től, hogy azt mondják: „Be­ismerjük, hogy eddig lelketle­nül foglalkoztunk a lakosság problémáival, s nem alaptalan volt a bizalmatlanság. De ta­nultunk saját hibánkból s igyekszünk úgy dolgozni, hogy munkánkra ezután ne legyen panasz, egyetlen lakosnak se legyen oka ezután a felsőbb szervekhez fordulni panaszá­val.“ De ami késett, az nem múlott. Melegen ajánljuk a duzsi tanács vezetőinek, hogy minél előbb mondják el a község lakosságának, hogy munkájukban hol és milyen hibákat követtek el, s ígér­jék meg, hogy eddigi mulasz­tásaikat pótolják, s ehhez kér­jék — egész biztosan megfog­ják kapni — a lakosság segít­ségét. Ismételjük, ez nem árt a duzsi tanács tekintélyének. De az igen, hogy a dolgozók jogosan bizalmatlanok a ta­náccsal szemben. Megemlítjük még azt, amit a tanácselnök lapunkkal kap­csolatban mondott. Igaza van a „Tolnai Napló“ sem mentes a hibáktól. Nálunk is emberek dolgoznak, s követnek el hibá­kat. de örömmel vesszük bár­kitől, így öntől is kedves László elvtárs, hogy felhívja a figyel­münket a hibákra. S kérjük, hogy mivel nekünk ezt nem mondta el, utólag levélben írja meg. Mi igyekszünk jóvátenni, amit rosszul csináltunk, min­denképpen arra törekszünk, hogy hibáinkat kijavítsuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez nem árt a lap tekinté­lyének. Molnárné—Bodolay Példamutató tanácstag Minta tanácsülés Iregszemcsén Két évvel ezelőtt tartották meg a tanácsok újraválasztá­sát. A tanácsválasztás óta eltelt idő azt igazolta, hogy a tanácstagok megérdemelték a. község lakóinak bizalmát. Minden esetben igyekeztek, hogy a körzetük lakóinak pa­naszait, kérelmét elintézzék, vagy elintézés végett továb­bítsák. Ilyen példamutató tanács­tagról hallottunk Döbrököz községben is. Vida József 7 holdas dolgozó paraszt, aki a jó gazda gondosságával ke­zeli földjét és mindig ■ elsők között van az állampolgári kötelezettségek teljesítésében. Jó gazdának, olyan embernek tartották a hármas körzet lakói Vida Józsefet, aki törő­dik kérelmeik elintézésével. Ezért választották községi ta­nácstagnak, ezért lett járási tanácstag is. Döbröközre látogattunk el ,a napokban, ahol arról hal­lottunk, hogyan látja el fel­adatát Vida József mint ta­nácstag. A hármas körzet lakói töb­bek között azt kérték tanács­tagjuktól, hogy a községi ■or­vos és állatorvos háza előtti útszakaszra szereljenek vil­lanyégőket. Ugyanis az orvosi segítséget éjszaka többször is igénybe kell venni. A kérés a községi végrehajtó bizottság elé került, ahol igazat adtak a körzet lakóinak. Vida József javasolta, hogy valamennyi tanácstag szer­vezze meg körzete lakói kö­zött a határban lévő dűlőutak rendbehozását. A tanácsülés elfogadta a javaslatot és mintegy 4 kilométer hosszú­ságban rendbehozták a dűlő- utakat. De nemcsak az elmondottak kai törődik Vida József, ki­terjed a figyelme arra is, hogy a község lakói befizessék a községfejlesztési hozzájárulást. Megkente a többi tanácstago­kat, hogy körzetük lakóival a községfejlesztés jelentőségéről beszéljenek, arról, hogy az összeadott forintokból új, na­gyobb napközi otthon építését kezdhetik meg, azután 1 kilo­méter hosszúságban gyalogjár­dát tudnak építeni a szőlő­hegy és a község között, to­vábbá a vasútállomásig. Meggyőző szavai megértés­re, meghallgatásra találnak a lakosság körében, amit bizo­nyít az is, hogy jelentős az az összeg, amelyet községfejlesz­tésre eddig a gazdák befizet­tek. Minta tanácsülést tartottak az elmúlt héten Iregszemcse községben. Ezen a tanácsülé­sen a község mintegy 400 gazdája vett részt, ahol meg­jelent és felszólalt Győré Jó­zsef elvtárs, a Megyei Párt- bizottság első titkára, Tuska Pál elvtárs a Megyei Tanács v. b. elnöke és még többen a tamási járási pártbizottság munkatársai közül. A község­ben és termelőszövetkezet­ben végzett mezőgazdasági munkákról, valamint a terme­lőszövetkezet fejlődéséről if­jú Tóthi Mihály elvtárs a he­lyi Uj Élet Tsz elnöke, a köz­ség ellátásáról pedig Kemény Tamás elvtárs a földműves­szövetkezet ügyvezetője tar­tott beszámolót. 283 panaszos levél érkezeit eddig a dombóvári járási tanácshoz Az elmúlt esztendő hasonló időszakában körülbelül 400 panaszos levelet számláltak a dombóvári járási tanács pa­naszirodájánál. Ez a többi között azt is tükrözte, hogy a dolgozók bizalommal fordul­nak a járási tanácshoz vélt, vagy jogos panaszaikkal, sé­relmeikkel. De azt is igazolta, hogy az elmúlt évben rosz- szabb volt a községi tanácsok és a lakosság közti kapcsolat, mint most, mert nem fordul­tak bizalommal a községi ta­nácsok vezetőihez panaszaik­kal a dolgozók. Ebben az év­ben javult a helyzet. A közsé­gi tanácsok tömegkapcsolatá­nak javulását igazolja, hogy ma már egyre inkább a közsé­gi tanácsokhoz fordulnak pa­naszaikkal a dolgozók. Persze azért még nagyon sok panaszt kell kivizsgálni a járási ta­nácsnak is. Ebben az évben a dombóvári járási tanácshoz például összesen 289 panaszos levél érkezett. A panaszok legtöbbje adóval és beadással foglalkozik. Több az olyan tárgyú panasz, mint Matesz József naki gazdáé, aki az el­len emelt kifogást, hogy a községi végrehajtó bizottság az egyháztartásban lévő apjá­val egy beadási könyvet ké­szített az eddigi kettő helyett. A járási tanács illetékesei ter­mészetesen az ilyen tárgyú panaszokat is megvizsgálják, s amennyiben jogos, elintézik, amennyiben pedig nincs iga­za a panasztevőnek, megma­gyarázzák, hogy miért nem lehet egyetérteni felvetésével, miért nem lehet helyt adni vélt igazának. Természetesen azért szívesen veszik a dom­bóvári járási tanácsnál bárki­nek a bejelentését, s minden sérelmet legkésőbb két hét alatt elintéznek. Ifjú Tóthi elvtárs beszámo­lója elején az időszerű mező- gazdasági munkákról, a kuko­rica háromszori kapálásáról beszélt, amelynek elvégzése 4—5 mázsával több kukorica- termést jelent. Másik fontos tényezőnek tartotta a burgo­nya másodszori töltögetésé- nek elvégzését, továbbá a ré­pa-félék harmadszori kapálá­sának a befejezését még az aratás megkezdése előtt. A beszámoló további részé­ben foglalkozott, különösen a réti szénák betakarításával, mert e téren hiányosság mu­tatkozik. Ugyanis a réteket nem a legmegfelelőbb időben kaszálják s ekkorra már el- vénüj a széna, értéke pedig nem ér többet szalmáénál. Végül a lucerna magfogás je­lentőségéről és az aratásra va­ló felkészülésről beszélt. Ezután Kemény Tamás elv­társ arról beszélt, hogy jól felkészültek földművesszövet­kezeteink az aratás és csép- lés idejére. Áz élelmiszer s a füstölt áruféleség korlátlan mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére. A zsírellátás hiányos, de az aratás idejére központi készletből ezt is biz­tosítani tudjuk. — A beszá­moló további részében meg­említette, hogy a mezőgazda- sági munkák elvégzéséhez szükséges felszerelések állan­dóan vannak raktáron. A földművesszövetkezet keretén belül pedig két vetőgép áll a gazdák rendelkezésére, majd így folytatta: — A földműves­szövetkezet vezetősége a moz­góboltok beállításával kíván­ja még jobbá tenni a dolgo­zók áruellátását. A munkaidő után, illetve az esti órákban pedig a szórakozási lehetősé­get az új vendéglőnél lévő sörkertben kívánja biztosíta­ni. , A beszámolók után mintegy tízen kértek szót. Felkészülten Tárják az aratást—cséplést Beszélgetés Csapó János regölyi VB-elnökkel Alig pár nap választja el a termelőszövetkezetek tagjait és az egyéni gazdákat az év leg­szebb, de legnehezebb munká­jától, az aratástól. Egyes he­lyeken már megkezdődött az őszi árpa aratása, de a munka dandárja körülbelül egy hét múlva köszönt be. Jó pór héttel ezelőtt az ara­tás megkezdésére és majd a zavartalan folytatásra meg­tettek minden előkészületet Re göly községben is. Erről érdek­lődtünk Csapó János vb. el­nök elvtárstól. — Már egy korábban meg­tartott tanácsülésen foglalkoz­tunk gabonáink veszteségmen­tes learatásának és betakarítá­sának kérdésével. Nem lesz könnyű e nagy munkát a leg­megfelelőbb időben és gyorsan elvégeznünk, hiszen 1700 hold kenyérgabona, 155 hold őszi­árpa és 120 hold tavaszi árpa learatásáról van szó. Dolgozó parasztjaink legfontosabb fel­adatuknak tartják pillanatnyi­lag a kukorica, burgonya és a répa félék növényápolásának mielőbbi elvégzését. Utána tel­jes erővel kezdik meg majd az aratást. Azok a dolgozó parasz­tok, akik munkaerő hiányában nem tudják a gabonát learatni azok az aratásra vállalkozók­kal aratási szerződést kötnek. — Az Uj Korszak Termelő- szövetkezet tagjainak 180 hold aratni valójuk lesz, amelyből mintegy 120 holdat a gépállo­más fog learatni. — A helyi földművesszövet­kezet hogyan készült fel a nagy nyári munkára? — Időben gondoskodott az ügyvezető elvtárs, hogy az ara­táshoz szükséges mezőgazdasá­gi szerszámok a gazdák rendel­kezésére álljanak. Eddig mint­egy 136 darab kapa, 76 darab kasza, 45 darab vasvilla, 11 darab kalapács, több ülő és sarló talált gazdára. Természe­tesen nemcsak ezek a cikkek, hanem egyéb áruk, élelmisze­rek, italok és mindenféle ruha zati cikkek elegendő mennyi­ségben találhatók földműves­szövetkezeti boltjainkban. — Hogyan szervezik meg a versenyt és annak nyilvánossá­gát az aratás-cséplés ideje alatt? — Őszintén meg kell mon­dani, hogy a versenyszervezés terén bizony nálunk sincs minden rendben. Ennek első­sorban mi vagyunk az okai, mert könnyen ráhagytuk a gazdákra, akik azt mondották, ha a versenyre terelődött a szó hogy dolgozunk mi, nem érünk rá versenyezni. Az ara­tás, cséplés ideje alatt azonban másképpen lesz. Mindennap ki írjuk a dicsőségtáblára azok­nak a gazdáknak a nevét, akik elsőnek kezdték vagy fejezték be az aratást, emellett a han­goshíradón keresztül is nép­szerűsítjük őket. — Az elmúlt években is nagy versengés volt az egyes cséplő munkacsapatok között. A legjobb napi átlagteljesít­ményt elérő cséplő munkacsa­pat meg fogja kapni a tanács vándorzászlóját. Tavaly is nagy vetélkedés folyt és nem egy esetben napokon keresztül is egy munkacsapatnál volt a zászló. — Utolsó kérdésünk, amely a versennyel szorosan kapcso­latban van: — Hogyan bizto­sítják a cséplőgépek folyama­tos üzemeltetését? — A község területén össze­sen 7 darab cséplőgép fog dol­gozni. Meghatározzuk, hogy az egyes vagy a kettes számú cséplőgéphez kik, hányán hord jak gabonájukat. Három he­lyen lesz közös szérű, ahova 20, 30 vagy több gazda fog hor­dani. Mindenesetre valameny- nyien azon leszünk, hogy a leg­kisebb szemveszteséggel tör­ténjen az aratás, behordás és cséplés. Három nap alatt elintézték ifj. Gulyás János jogos panaszát A szakcsi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban olyan határozatot hozott, hogy ifj. Gulyás János 9 hold föld­jét hozzá kell csatolni apja 12 hold földjéhez, mert a bir- tokszétírás jogtalan. If). Gu­lyás János, a végrehajtó bi­zottság döntésével nem értett egyet, nem is érthetett egyet, mert egy háznál ugyan, de kü­lön háztartásban él apjával, s \külön-külön gazdálkodniuk mind a ketten. E hó 23-án személyesen vitte be fellebbe­zését a járási tanácshoz. A dombóvári járási tanács pa­naszügyi előadója, Balassa Bé­la elvtárs megígérte, hogy a járási tanács helyszíni vizs­gálat alapján eldönti, kinek van igaza. Június 25-én Ba­lassa elvtárs Kecskés László­val, ifj. Gulyás János körzeti tanácstagjával meg is jelent a Gulyás portán. Miután apró­lékosan megvizsgálták, hogy jogos-e a panasz, eldöntötték, hogy helytelenül járt el a végrehajtó bizottság, Gulyás János panasza jogos. A dom­bóvári járási tanács végre- hajtó bizottsága intézkedett is, hogy a szakcsi tanács végre­hajtó bizottsága megmásítsa korábban hozott határozatát, szétvegye ifj. Gulyás János és apja beadási és adófizetési kö­telezettségét. Ifj. Gulyás Já­nos nagyon meg volt eléged­ve a járási tanács gyors, lel­kiismeretes munkájával, bol­dogan vette tudomásul, hogy mivel panasza jogos, elintéz­téki Fényképagitáciéval segít a dombóvári járási népművelési osztály A dombóvári járási népmű­velési osztály még a télen megkezdte a fényképezést a járás termelőszövetkezetei­ben és állami gazdaságaiban. Most a tavaszon különösen so­kat látogatta Lukács elvtárs, a népművelési osztály mun­katársa, a termelőszövetkeze­teket és állami gazdaságokat, ahol a gépi munkákról készí­tett felvételeket s tablókat. A fényképfelvételek a gépi munka előnyét propagálják a kézi munkával szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents