Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
1956 JÜLIUS 8. lObNAl NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPlTÉS « Propagandisták felelőssége az új pártoktatási év előkészítésében A pártoktatási év jó megszer vezése ilyen időtájt minden évben nagy feladatok elé állítja pártszervezeteinket. Ebben az évben azonban a feladatok tovább növekedtek. Ez az első év, amikor a korszakalkotó XX. kongresszus útmutatásai alapján állította össze pártunk Köz ponti Vezetősége a pártoktatás új rendszerét. A határozat bizonyítja, hogy a mi pártunk alkotó módon vette figyelembe a kongresszus útmutatásait. Ez a körülmény tehát párt- szervezeteinkre, a kommunista vezetőkre különösen nagy felelősséget hárít. Az új pártoktatási év előkészületéi már folynak. Egyes pártszervezetnél az oktatási terveket előkészítették, a propagandistákat kiválogatták, s folyamatosan beszélgetnek a pártoktatásba bevont hallgatókkal. És éppen ez utóbbi, a hallgatókkal való elbeszélgetés igen fontos tényező, hogy a jövő évi pártoktatás valóban betöltse hivatását. E munkához nélkülözhetetlen segítséget tudnak adni a propagandisták. Mikor ezt írjuk, utalunk Puskás László elvtárs várdombi propagandista szavaira: .,A hallgatók elbeszélgetésével már most kell foglalkozni, hogy jók legyenek a szemináriumok. Magam is a pártvezetőségtől függetlenül külön beszélgetek hallgatóimmal. Fontosnak tartom ezt, hiszen az oktatás jó menetéért felelősséggel tartozom.“ S valóban az a propagandista, aki szívügyének tekinti a reábízott megtisztelő feladat jó elvégzését, már most bekapcso lódik ebbe a munkába. A hallgatókkal való ilyen törődés jó eredményeket hoz. Mindenekelőtt azt, hogy a propagandista és a hallgatók között elvtársi- as jó viszony alakul ki, s ez egyúttal ösztönzi is majd a hallgatókat, hogy rendszeresen látogassák a foglalkozásokat. Szükséges ez a közvetlen, személyes beszélgetés azért is, hogy a propagandista meggyőződjön, valóban olyan elvtársak kerülnek szemináriumába, akik annak anyagát megfelelően el tudják sajátítani. Ha a tapasztalat után ez nem így van, még mindig könnyen segíthet a propagandista rajta, egyrészt a hallgató meggyőzésével, hogy neki magas, vagy alacsony ez az oktatási forma, másrészt a pártvezetőséggel való megbeszélés útján. Többéves tapasztalat bizonyítja tehát, hogy a pártoktatási év sikerét most kell megalapozni. De ugyancsak többéves tapasztalat bizonyítja azt is, hogy ez lehetetlen a propagandisták odaadó, segítő munkája nélkül is. Csak akkor lesz eredményes és hatásos, ha propagandistáink is átérzik, hogy az alkotó tanulás, a marxizmus —leninizmus helyes alkalmazó sa nagy felelősséget hárít rájuk. Nem könnyű feladat ez, hiszen az utóbbi időkig jóformán csak idézetekből éltünk. Ha valaki a párt, a nép ügyét akarja szolgálni — már pedig a propagandisták ezt szolgálják — ezzel számolnia kell. Látnunk kell, hogy alkotó, ered ményes, szocialista építőmunka manapság már el sem képzelhető alkotó tanulás, az élet alapos elemzése, a marxizmus helyes alkalmazása nélkül. Ezt a nagy tanulságot fi- gyelembevéve segítsék propagan distáink is az új pártoktatási év előkészítését. Tizenkét év után... Aki már volt hosszabbb ideig távol szüleitől, az elképzelheti, hogy milyen érzés 12 évi távoliét után az „Édesanya” és az „Édesapa” nyakába borulni és megcsókolni őket. A szülő viszontlátása a legnagyobb örömök egyike, ami előfordulhat egy ember életében. Tapolcsányi József is valósággal újjászületett, hogy találkozhatott apjával, anyjával, akik őt megtanították az első szóra, felnevelték, taníttatták. Elmesélni, leírni nem lehet hogy milyen boldogság 12 évi távoliét után egy hónapot együtt tölteni a szülőkkel. Kellemes érzés mondjuk Tihanyban, vagy Lillafüreden tölteni a nyári szabadságot, de vajon akad-e ember, aki ezt ne cserélné fel a szülők 12 év utáni viszontlátásáért. De egyáltalában miért van arra szükség, hogy egy gyermek és a szülő ilyen hosszú időre elváljon egymástól? A munka miatt? Megesik, hogy az életbe kiröppenő gyermek messze kerül a szülői háztól, de ha máskor nem is, karácsonyra, újévre visszatér oda. De 12 évi távoliét... Ez nagy idő. Ez alatt az iskolás gyermek felnőtté érik és alig képzelhető el indok, ami szükségessé teszi ezt a hosszú távollétet. Pedig van. Nézzük csak Tapolcsányi József életét. 1944. — háborús időszak. Tapolcsányi József Pesten tanul, egyetemen. Szeretne „délvidékre” utazni — de nem lehet, háború van, közeleg a front. Egy-két hónap és ideér a front, Tapolcsányi József végképp itt reked. A következő évek — háború utáni évek, rendezőtlen körülmények, nem lehet utazni. Mire létrejönnének a megfelelő megállapodások, megtörténik az úgynevezett „Titó-ügy”: viszály keletkezik a két ország között. Az újságok megtelnek Jugoszlávia- ellenes rágalmakkal, a határt szinte teljesen lezárják. A békétlenség levét pedig ki inná meg más, mint Tapolcsányi József, akinek a szülei a határon túi élnek és már levelet sem igen küldhet. A rágalomhadjárat pedig nem csökken, hanem fokozódik és kezd „gyanússá” válni, akinek valamilyen jugoszláviai kapcsolata van. Neki pedig a szülei élnek ott — tehát szoros „kapcsolat”, tehát egyre bizalmatlanabbul néznek rá munkahelyén is, és végül kizárják a Magyar Dolgozók Pártja tagjai sorából. Ek kor feltett magában egy kérdést: „Miért kell az emberek között rossz viszonynak lenni? Mi ebből a haszna az embereknek? Az, hogy sok ember még hozzátartozójával sem tarthat kapcsolatot, mert ellenségnek bélyegzik meg?” En nek így kell lenni válaszolták E lap hasábjain június 24-én .„Tallózás ...” elmen cikk jelent meg, amely kifogásolta, hogy az újonnan kibocsátott távbeszélő névsor fedőlapján a fontosabb kapcsolási számok jegyzéke Szekszárdra nézve, helytelenül jelent meg. A Pécsi Postaigazgatóság azóta értesítette a Tolnai Naplót, hogy „a kifogás teljes mértékben indokolt”. Majd a továbbiakban a következőkről kaptunk értesítést: „Sajnálatos módon az egész ország minden megyéje névsorfüzetének fedőlapjára egységesen azonos szövegű fedőlapot nyomattak. Megkísérelem (Paál József ig. az események, de az okok magyarázatlanul maradtak továbbra is. így aztán ő is rosszalló szemmel kezdte nézni államrendünk egyes intézkedéseit, értelmetlenséget látott az egész ügyben, és a megbélyegzés valósággal kiprovokálta belőle a rosszallást. Annál nagyobb volt az öröme, amikor két éve az újságokból eltűnt a rágalom, helyette emberibb, megértőbb hangnemben kezdtek írni Jugoszláviáról. A Szovjetunió vezetői tavaly baráti jobbot nyújtottak a jugoszláv vezetőknek tisztázták, korrigálták a nézeteltéréseket és megjavult a mi viszonyunk is Jugoszláviával szemben. Tapolcsányi József így aztán elmehetett meglátogatni szüleit. Hogy mit látott, mit tapasztalt, arra feleljen ő maga néhány mondatban : — Csak megerősödött bennem, hogy értelmetlenség volt távközlési vezetőhelyettes) a hiba helyrehozatalát azzal, hogy javaslatot teszek a posta névsor szerkesztőségéhez adjon ki a szekszárdi névsorokra felragasztható pótlapot, amelyen már a helyes hívószámok szerepelnek. Addig is célszerű volna a lapbant amelynek olvasói nyilván érdeklődéssel kísérik a cikk fejleményeit, felhívni a figyelmet arra, hogy a címlapon helytelenül nyomott állomások, magában a névsorban Szekszárd alatt és azon belül a posta címszó alatt helyesen jelentek meg.” Ezúton teszünk eleget a kérésnek. a viszálykodás. Az ottani emberek a legnagyobb barátságot mutatják a magyarok iránt. Amikor jelentkeztem az ottani közigazgatási hatóságoknál, a legnagyobb barátsággal fogadtak. Megmondták, hogy bármikor megyek szívesen látnak. Sőt, azt is mondták, hogy ha oda akarok véglegesen költözni, az ellen sem lesz kifogásuk. Persze ez már kényes probléma, mert szeretek itt is Magyarországon és itt szereztem diplomát a jogon. Ezzel külföldön nem sokat tudnék csinálni, majdnem élőiről kellene kezdenem. Lényegében ott is ugyanaz a rendszer van mint nálunk, ott is tanácsrendszer van, csak a neve más. A forradalom után a Kommunista Párt földreformot hajtott végre, és így 17 hold a legnagyobb földtulajdon. Ott is szövetkezetek vannak a mezőgazdaságban, mint nálunk. Sok érdekességet hallottam az egész gazdasági rend szerről: Meglepett például, hogy ha három boltban vásároltam ugyanazt, annak nem egyszer háromféle ára volt. Ez azért van így mert sokkal nagyobb önállósága van egy üzemnek, mint nálunk és amelyik olcsóbban termel, az olcsóbban tudja adni a kereskedelemnek is áruit. így aztán a munkástanácsok vezette üzemek állandóan versengenek egymással az olcsóbb termelésért, mert amelyik drágán termel, az háttérbe kerül a piacon. A látogatás legnagyobb értéke azonban nyilván az volt számára, hogy együtt lehetett szüleivel és ennek valameny- nyien csak örülni tudunk hiszen ez a két nép közti jóviszony kialakulását mutatja. B. F. A bírálat nyomán Megyénk dolgozói röpgyűlé- seken vitatják meg a Központi Vezetőség határozatát, amelyet a sajtó az elmúlt vasárnap tett közzé. Mindenütt helyeslik ezt a határozatot és mélységesen elítélik azokat a népellenes megnyilvánulásokat, amelyek a Petőfi kör vitáján megmutatkoztak. A TOLNAI TEXTILGYÁRIJÁN mintegy 300 dolgozó vitatta meg röpgyűléseken a Központi Vezetőség határozatát, és a dolgozók kezdeményezésére a következő táviratot küldték a K. V.-nek. „Üzemünk dolgozói a mai napon megtartott röpgyűléseken részleteiben értesültek a DISZ Petőfi körben lezajlott vitaesten a pártunkat és kormányunkat ért támadásokról. Mi tisztában vagyunk azzalt hogy ezek az elemek propagandájukkal a munkásokat akarják felhasználni a dolgozók hatalmának megdöntésére, ígérjük, hogy még egységesebben fogunk felzárkózni a Központi Vezetőség mögé és termelésünkkel is hitet teszünk népi demokráciánk mellett. A TOLNAI TEXTILGYÁR DOLGOZÓI” VISSZAUTASÍTJUK A DEMAGÓGIÁT Az SZKP XX. kongresszusa tapasztalatainak hazai alkalmazását egyesek félreértették és a kommunisták türelmét arra igyekeznek felhasználni, hogy éket verjenek a dolgozó nép és pártja közé. Ilyen megnyilvánulások voltak tapasztalhatók a Petőfi kör vitaestjén, ahol egyes újságírók és írók nép- és pártellenes nézeteket hangoztattak. Mi a DEDASZ Szekszárdi Üzlet- igazgatóságának dolgozói, akik látjuk pártunk vezetésével történt alkotások sorozatait visz- szautasítjuk ezt a demagógiát. Tiltakozunk az ellenséges mesterkedések és kísérletek ellen, visszautasítjuk a népellenes nézeteket és felháborodásunkat fejezzük ki azok szószólói ellen. MÉG SZILÁRDABBAN TÖMÖRÜLÜNK PARTUNK MÖGÉ. A Tolnai Selyemgyárban közel négyszázan vettek részt a röpgyűléseken, amelyeken a Központi Vezetőség határozatát vitatták meg. A cérnázó- ban reggel 6 órakor a műszak megkezdése előtt tartottak röp gyűlést. Külön röpgyűlésen vitatták meg a határozatot a többi résztvevő dolgozók is. Az üzem dolgozói a következő szövegű táviratot küldték a Központi Vezetőségnek: „Követeljük, hogy a legszigorúbban toroljanak meg mindennemű népellenes megnyilvánulást. Nem tűrhetjük, hogy a nép ellenségei rágalmazzák népi demokráciánkat, eddigi eredményeinket. Mi még szilárdabban tömörülünk pártunk mögé és követjük mindenben Útmutatásait és továbbra is békében akarjuk építeni a szocializmust. A TOLNAI SELYEMGYÁR DOLGOZÓI” A dolgozó parasztokra támaszkodva Orvosolják Osorán a sérelmeket A dolgozó parasztság örömmel fogadta azokat a rendelkezéseket, amelyek megfékezték az olyan személyeket, akik embertársaik kizsákmányolásé ból éltek. Természetesen időközben hibákat is követtünk el, sok becsületes dolgozó parasztot is kuláknak nyilvánítót tak és most a XX. kongresszus után feltétlenül szükséges e hiányosságok kijavítása. Községünkben hozzáfogtunk ehhez a munkához, a dolgozó parasztok aktív közreműködése alapján. A pártbizottsági ülés után összehívtunk gyűlésre egy-egy utcarészletet és ott vitattuk meg azoknak az ügyét, akiket eddig kuláknak nyilvánítottak. Sorra felszólaltak a dolgozó parasztok és az ő véleményeik alapján döntöttünk. Többek között szóbakerült Király János ügye, aki eddig szintén a kulákok között szerepelt. Felszólalt Katona László 6 holdas dolgozó paraszt és elmondotta, hogy ő régóta ismeri Király Jánost, de az cselédet soha nem tartott, és saját maga munkálta meg családjával együtt 25 hold földjét. De nemcsak a felszabadulás óta, hanem azelőtt sem volt cselédje és mindig becsületes embernek ismerték. Ugyanakkor elmondotta azt is Katona László, hogy egyetért azzal az állásponttal, hogy Bakics József továbbra is maradjon kulákok között. Amint mondotta, Bakics Józsefet is jól ismeri, de mióta ismeri, ő volt a falu legnagyobb gazdája, cselédje volt, állandóan 5—6 napszámost foglalkoztatott. Kardos József felszólalásában helyeselte, hogy felülvizsgálják a kulák kérdést, mert mint mondotta, több esetben igazságtalanság történt. Cs. Kovács Józsefről például elmondotta, hogy kisgyermek kora óta ismeri és mindig úgy ismerte, mint rendes, becsületes parasztembert, aki szereti a földet és igyekszik minél többet termelni. A termelőszövetkezetekben is kedvező visszhangra talált ezeknek a problémáknak a rendezése, a tagság támogatta az ilyen ügyek igazságos rendezését. Tudják, hogy kik voltak a község dolgozóinak a ki- zsákmányolói és azokat nem ve szik le a listáról. Némethpál György Egy párttitkár néhány napja Az elmúlt napokban Köles- den járva ismertem meg Séta Béla elvtársat, a községi pártvezetőség titkárát. Még jóformán „új“ ember — mint mondotta — Kölesden. Május közepén választották meg a falu kommunistái párttitkámak. Nem sok ideje van, akad munka bőven, de kérésemre mégis szán egy kis időt, hogy elmondja, mint él, hogyan dolgozik új munkahelyén. Az már az első percekben kitűnik, hogy igyekszik rendszeresen szinte tervszerűen dolgozni. Ez arra is fényt vett, hogy rendszerető, pontos ember. Jegyzetfüzete, a benne lévő tapasztalatokkal, tervekkel ezt támasztja alá. Belelapoztam e füzetbe, s az alábbiakban arról írok, mit olvastam belőle. Az egyik lapon hétfő cím alatt ez áll: „Délután a Kossuth Tsz-ben az aratást megnézni.“ Mennyi mindent magába foglal ez a rövid néhány szó. Mert természetesen, nemcsak az aratás érdekli Séta elv társat, hanem elsősorban az emberek, a kommunisták, a pártonkívüliek. Ezek a beszélgetések hasznosak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt évben a Kossuth Tsz-ben is az alapszervezet ve zetőinek az volt a véleménye, hogy „nem lehet itt tagjelöltet, vagy párttagot felvenni.“ S már május óta 5 párttagot vettek fel tagjelöltségi idő nélkül, s júniusban is három jól dolgozó termelőszövetkezeti tagot terjesztettek fel. „Este községi pártvezetőségi ülés“ olvasom tovább a feljegy zést. Ezen beszélték meg az aratás-cséplés, begyűjtési mun kákkal kapcsolatos feladatokat, valamint a tsz-fejlesztés problémáit. Jtendremegvitatták mennyi kalászost kell levágni a termelőszövetkezetekben, az egyénileg dolgozó parasztok földjein, s ehhez mennyi munkaerőt, milyen módon mozgósítanak. A pártvezetőség többi tagjainak javaslatára elhatározták, hogy a termelőszövetke zetekben az egyéni felvilágosító, nevelő munka mellett, aktíva értekezleten is megbeszélik a feladatokat. Az egyénileg dolgozó parasztok segítségére pedig a népnevelőket készítik fel alaposan. Ezenkívül arra törekednek, hogy a termelőszövetkezetekben és majd a csépléseknél, a munkahelyeken, a pihenőidőben legyenek sajtóviták, sajtóolvasás. A kedd főcím alatt ezt olvas tam: „Délelőtt a szövetkezet dolgozóinak panaszát megvizsgálni.“ A vizsgálatot elintézés is követte. Arról volt szó ugyanis, hogy két dolgozó a minisztertanács határozata után nem kapta meg a felemelt fizetését. Elintéződött az ügy, mert eddig kerethiány miatt nem tudták őket kifizetni, de ígéretet kaptak, hogy július 12-én megkapják. „Este házi agitáció a tsz-fej- lesztése érdekében“ olvasom to vább a feljegyzéseket. A falu népnevelői mintegy 50-en ezt a munkát rendszeresen végzik. A községi pártvezetőség azonban külön is 5 pár népnevelővel — s ebbe tartozik Séta elvtárs is — rendszeresen látogatják a falu egyéni dolgozó parasztjait. Nincsenek eredményükkel megelégedve, de ide írom, hogy az utóbbi időben 43, — május közepe óta 3 — család lépett be a termelőszövetkezetekbe. A szerdai program a hangosi Uj Élet Tsz-t jelöli meg munka területül. Itt is az aratás van beírva, hogy megnézi. De itt is a főcél az emberekkel való foglalkozás. E tsz-nél is voltak olyan vélemények, hogy „nem lehet itt felvenni senkit sem párttagnak.“ Azóta Ferenc József párttag lett. Még most is van a pártszervezet vezetőinek olyan véleménye, hogy most már aztán csakugyan nem lehet felvenni senkit. Séta elv- társ jegyzőkönyvében azonban már ott van Szabó Miklós, Szabó Boldizsár és a többiek nevei, akik méltók lehetnek a párttagságra, csak foglalkozni kell velük. „Egyúttal a párttitkárral és Márfai József propagandistával beszélni a pártoktatás megszervezéséről, s megvizsgálni, hogy a hallgatókkal való beszélgetést meg- kezdték-e“ olvasom befejezésül a szerdai jegyzetekbe. Sorolhatnám még a csütörtöki, pénteki, szombati feljegyzéseket is, de azok is hasonló problémákkal foglalkoznak, mutatják, hogy a párttitkár. Séta elvtárs igen elfoglalt ember. Mutatják, hogy igyekszik munkáját becsületesen elvégez ve segíteni a falu fejlődését, a falu lakóinak fejlődését. Magam csak annyit tudok hozzátenni, hogy csak így tovább és sok sikert, erőt, egészséget kívánok Séta elvtársnak munkájához. — i—e — Elitéljük a párt-és népellenes demagógiát
