Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-04 / 156. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JÜLIUS 1. Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek kiküsziböléséröl Á poznani események után Adenauer kancellár és Segai olasz miniszterelnök első megbeszélése gének sokoldalú fejlesztéséhez, A burzsoá ideológusok csak gyártsák meséiket a kommu­nizmus „válságáról“ a kom­munista pártok soraiban állító­lag mutatkozó „zavarról.“ Mi nem szoktunk hallgatni az el­lenség efféle ráolvasásaira. Az ellenség jóslatai mindig szét­pattannak, mint a szappan- buborék. Ezek a kudarcot val­lott jósok jöttek és mentek, de a kommunista mozgalom, a marxizmus—leninizmus halha­tatlan és életet teremtő esz­méi győzedelmeskedtek és győzedelmeskednek. így lesz a jövőben is. Ellenségeinknek semmiféle ádáz, rágalmazó tá­madása sem tudja megállítani az emberiség történelmi fejlő­désének feltartóztathatatlan ^, menetét a kommunizmus felé. ményekkel kapcsolatban. A fel szólalok rámutattak arra, hogy különbséget tudnak tenni a poznani munkások és a provo­kátorok között, akik ellenségei a dolgozó népnek. A wroclawi vagongyár párt- szervezete ugyancsak gyűlést tartott. Számos munkás és mér nők — párttagok és pártonkí- vüliek egyaránt — vett részt a vitában, amely több órán át tartott. Valamennyi felszólaló sajnálkozással és méltatlanko­dással beszélt a poznani esemé nyékről. A gyűlés résztvevői levelet / intéztek a Lengyel Egyesült • Munkáspárt Központi Bizottsá­gához, amelyben elítélik a tra gikus poznani események fel- bújtóit. (Az alábbiakban közöljük az SZKP Központi Bizottságának a személyi kultusz és követ­kezményeinek leküzdéséről ho zott határozatának második részét. A határozat első része lapunk & eddi számában je­lent meg.) A párt a személyi kultusz bírálatában a marxizmus-leni. nizmus elveiből indul ki. Pár­tunk immár több, mint három éve folytat következetes har­cot J; V. Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul kiküszöböli káros következmé. nyeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresszu­sának munkájában és határo­zataiban. A kongresszus rá­mutatott arra, hogy a Köz­ponti Bizottság teljesen helyei sen és időben lépett fel a sze­mélyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lekicsinyítette a párt és a néptömegeknek sze­repét, lealacsonyította a kol­lektív vezetés szerepét a párt­ban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvényesség durva megsértéseihez vezetett. A kongresszus megbízta a Köz­ponti Bizottságot hogy követ­kezetesen hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a marxizmus-leni- nizmustól idegen személyi kul. túsz teljes leküzdését, követ­kezményeinek kiküszöbölését a pártmunka, az állami és az ideológiai munka minden te­rületén, biztosítják továbbá a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitásának a nagy Lenin által kidolgozott elvei szigorú betartását. A párt a személyi kultusz elleni harcban £ marxizmus- leninizmusnak, a néptömegek, a párt és az egyes személyek történelmi szerepéről, a poli­tikai vezetőnek — bármilyen nagyok legyenek is érdemei — személyi kultusza megenged- hetetlenségéről szóló ismert tételeit tartja szemelőtt. Marx a tudományos kommunizmus megalapítója hangsúlyozva el­lenszenvét „mindenféle sze­mélyi kultusszal szemben” ki­jelentette, hogy ő és Engels az. zal a feltétellel lépett a kom­munisták társaságába „hogy a szervezeti szabályzatból kive­tik mindazt, ami előmozdítja a tekintélyek előtti megalázkodó haj bókolást,’’ (K, Marx és F. Engels művei XVI. kötet 487— 488. oldal oroszul). V. I. Lenin, kommunista pártunk létrehozásakor kér­lelhetetlen harcot folytatott a „hős” és a „tömeg” anti- marxista felfogása ellen, ha­tározottan elítélte az egyedül­álló hős szembeállítását a néptőmegekkel. „Az alkotók tízmillióinak esze — mondot­ta V. I. Lenin — valami ösz- szehasonlíthatalanuj magasbb- rendűt hoz létre, mint a leg­nagyszerűbb és legzseniálisabb előrelátás.” ' (Művei XXVI. kö. tét 431. oldal oroszul). Amikor az SZKP Központi Biottsága felvetette a J. V. Sztálin személyi kultusza el­leni harc kérdését, abból in­dult ki, hogy a személyi kul­tusz ellentétben áll a szocialis­ta rend természetével és fékké vált a szovjet demokrácia fej­lődésének és a szovjet társa­dalom kommunizmus felé tar­tó előrehaladásának útján. A XX. pártkongresszus a Központi Bizottság kezdemé­nyezésére szükségesnek tar­totta, hogy bátran és nyíltan beszéljen a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utol­só időszakában fordultak elő, szükségesnek tartotta, hogy felhívja az egész pártot: kö­zös Erőfeszítésekkel számol-1 jón le mindazzal, amit a sze­mélyi kultusz eredményezett. A Központi Bizottság egyút­tal számolt azzal, hogy az el­követett hibák nyílt beismeré­se bizonyos mínuszokkal és hátrányokkal fog járni, ame­lyeket az ellenség felhasznál­hat. A bátor és kíméletlen önbírá­lat a személyi kultusz kérdésé­ben ékesszóló bizonyítéka volt pártunk és a szovjet szodalista rendszer erejének és szilárdsá­gának. Bizonyossággal állít­ható, hogy a kapitalista orszá­gok egyetlen uralkodó pártja sem kockáztatott volna meg soha ehhez hasonló lépést. El­lenkezőleg, igyekezett volna agyonhallgatni, takargatni a nép előtt az ilyen kellemetlen tényeket, de a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a marxizmus—leninizmus forra­dalmi elvein nevelkedett, ki­mondta a teljes igazságot bár­milyen keserű is volt az. A párt kizárólag saját kezdemé­nyezésére, elvi meggondolások­tól vezettetve tette meg ezt a lépést. Abból indult ki, hogy ha a Sztálin-kultusz elleni fel­lépés elő is idéz egyes átmeneti nehézségeket, távlatában azon ban a munkásosztály alapvető érdekei és végső céljai szem­pontjából óriási pozitív ered­ménnyel jár. Ezzel biztos ga­ranciákat teremt arra, hogy pár tunkban és az országban soha többé ne bukkanhassanak fel a személyi kultuszhoz hasonló jelenségek, hogy a párt és az állam vezetése a jövőben kol­lektív módon, marxista—le­ninista politika folytatása alap­ján, a széleskörű párton belüli demokrácia feltételei között a dolgozó milliók cselekvő, terem tő részvételével, a szovjet de­mokrácia sokoldalú fejlődésé­vel folyjék. A párt azzal, hogy eré­lyesen szembeszállt a személyi kultusszal és következményei­vel nyíltan megbírálta a belő­lük született hibákat, újból be­bizonyította a marxizmus—le­ninizmus halhatatlan elveihez való hűségét, odaadását a nép érdekei iránt, gondoskodását arról, hogy a legjobb feltételek jöjjenek létre a párt és a szov­jet demokrácia fejlődéséhez az országunkban folyó sikeres kommunista építés érdekében. A határozat a továbbiakban azt vizsgálja hogy a szovjet szocialista Rendszer viszonyai között hogyan terjedhetett el Sztálin személyi kultusza ösz- szes negatív következményei­vel együtt. A határozat végig­kíséri az Októberi Szocialista Forradalom, majd a fasizmus németországi hatalomraj utásá- nak eseményeit, s rámutat ar­ra, hogy ebben a bonyolult nemzetközi helyzetben a szov­jet államnak szakadatlanul fokoznia kellett az éberséget, a vezetés legszigorúbb centra­lizálását, ami szükségképpen negatív hatással volt egyes de. mokratikus formák fejlődésé­re. Sztálin személyével kapcso­latban idézi a párthatározat V. I. Lenin 1922 végén írt le­velét, melyben bírálta Sztálin magatartását. A határozat ez­után a következőket mondja: A XX. pártkongresszus és a Központi Bizottság Sztálin halála után folytatott' egész politikája ékesszólóan bizonyít ja, hogy a Központi Bizottsá­gon belül megvolt azoknak a vezetőknek kialakult lenini magva, akik helyesen megér­tették a megérlelődött szük­ségszerűségeket mind „ bel-, mind a külpolitika területén. Nem lehet azt mondani, hogy nem voltak ellenakciók azok­kal a negatív jelenségekkel szemben, amelyek összefüggőt tek a személyi kultusszal és fékezték a szocializmus előre­haladását. Sőt, mi több, voltak meghatározott időszakok, pél­dául a háborús években, ami­kor Sztálin egyéni akciói lé­nyegesen korlátozódtak, ami­kor lényegesen gyengültek a törvénytelenségek, az önkény stb. negatív következményei. Ismeretes, hogy éppen a há­ború idején a Központi Bizott­ság tagjai, valamint kiváló szovjet hadvezérek a hát­országban és az arcvonalon saját kezükbe vettek bizonyos tevékenységi területeket, ön­állóan hoztak döntéseket és saját szervező, politikai, gazda sági és katonai munkájukkal, a helyi pártszervezetekkel és a szovjetek szervezeteivel vállvetve biztosították a szov­jet nép győzelmét a háború­ban. A győzelem után a szemé­lyi kultusz negatív következ­ményei ismét nagy erővel kezdtek mutatkozni. A Központi Bizottság lenini magv- nyomban Sztálin halá­la után erélyes harcot kezdett a személyi kultusz és súlyos következményei ellen. Az SZKP Központi Bizottsá­gának határozata ezután arról beszél, hogy a személyi kultusz komoly kárt okozott a kommu­nista pártnak a szovjet társa­dalomnak. Mint ismeretes a személyi kultusz következtében néhány komoly hiba történt a párt és a szovjetállam tevékenysége bizonyos ágainak vezetésében, mind a szovjetország belső éle­tében, mind külpolitikájában. Többek között rá lehet mu­tatni azokra a komoly hibákra, amelyeket Sztálin a mezőgaz­daság vezetésében, a fasiszta hódítók visszaverésére való felkészülésnek a megszer­vezésében elkövetett, arra a durva önkényességre, amely a legutóbbi időszakban a Jugo szláviával való összeütközést okozta. Ezek a hibák kárt okoztak a szovjetállam élete egyes oldalai fejlődésének, kü­lönösen Sztálin életének utolsó éveiben fékezték a szovjet társadalom fejlődését, de ma­gától értetődően nem térítették le a kommunizmus irányába tartó fejlődés helyes útjáróL A határozat ezután a test­véri kommunista pártoknak a személyi kultusz és következ­ményei ellen tett intézkedé­sekkel kapcsolatos nyilatkoza­tát ismerteti, majd így folytat­ja: Az SZKP Központi Bizottsá­ga úgy vélekedik, hogy máris meghozta pozitív eredményeit az a munka, amelyet a párt eddig a személyi kultusznak és következményeinek leküz­désére végzett. A XX. pártkongresszus ha­tározatából kiindulva. az SZKP Központi Bizottsága fel­hívja az összes pártszerveze­teket: Egész munkájukban követ­kezetesen tartsák be a marxiz­mus—leninizmus ama tanítá­sának igen fontos tételét, hogy a nép a történelem alkotója, az emberiség összes anyagi és szellemi javainak létrehozója, továbbá azt a tanítását, hogy a marxista párt döntő szere­pet tölt be a társadalom át­alakításáért, a kommunizmus győzelméért folytatott forra­dalmi harcban; állhatatosan folytassák azt a munkát, amelyet a párt Központi Bizottsága végzett az utóbbi esztendőkben annak érdekében, hogy az összes pártszervezetekben, a legfel­sőktől a legalsókig a legszi­gorúbban tartsák be a pártve­zetés lenini elveit, elsősorban a legfőbb elvet, a kollektív vezetés elvét, valamint annak érdekében, hogy betartsák a pártéletnek a pártunk szerve­zeti szabályzatában leszögezett elveit; bontakozzék ki a bírá­lat és az önbírálat. maradéktalanul állítsák hely­re a szovjet szocialista demok. rácia elveit, amelyek kifejezés­re jutnak a Szovjetunió alkot­mányában, teljes mértékben javítsák ki a forradalmi szo­cialista törvényességen esett sérelmeket; mozgósítsák harcra káderein két, az összes kommunistákat és a dolgozók legszélesebb tö­megeit a hatodik ötéves terv­ben foglalt feladatok gyakor­lati megvalósításáért s ennek érdekében minden vonalon fej­lesszék ki a tömegeknek, a tör ténelem igazi létrehozóinak al­kotó kezdeményezését és ener­giáját. A határozat ezután rámutat arra, hogy jelenleg a kommu­nista párt és az egész nemzet­közi munkásmozgalom előtt lelkesítő távlatok nyílnak: az, hogy az összes békeszerető erőkkel együtt kiharcolják az új világháború megakadályo­zását. A határozat ezután így folytatódik: Az új történelmi körülmé­nyek között beszüntették te­vékenységüket a munkásosz­tály olyan nemzetközi szerve­zetei mint a Komintern és a Kominform. Ebből azonban korántsem következik, hogy elvesztette jelentőségét a marxizmus—leninizmus állás­pontján álló forradalmi test­vérpártok nemzetközi szolida- ritása és kapcsolatainak szük­ségessége. Manapság, amikor mérhetetlenül megnőttek a szocializmus erői és a szocia­lizmus eszméinek befolyása az egész világon, amikor a kü. lönböző országokban feltárnia szocializmushoz vezető utak sajátszerűsége — a munkás- osztály marxista pártjainak természetesen meg kell őriz­niük és erősíteniük kell ideo­lógiai egységüket és nemzet­közi testvéri szolidaritásukat az új háború veszélye elleni harcban, a monopóltőkének a forradalmi és haladó mozgal­mak elfojtására törekvő nép­ellenes erői elleni harcban. A kommunista pártokat ösz- szeforrasztja a nagy cél: a munkásosztály felszabadítása a tőke igája alól, a kommunista pártokat egybefűzi a hűség a marxizmus—leninizmus tudo­mányos eszmevilágához, a pro- letárHinternacionalizmus szel­leméhez, a határtalan odaadás a néptömegek érdekei iránt. A jelenlegi körülmények kö­zött minden kommunista párt a maga tevékenységében or­szága nemzeti sajátosságaiból és viszonyaiból indul ki, a legnagyobb teljességgel jut­tatva kifejezésre népe nemze­ti érdekeit. Ugyanakkor an­nak tudatában, hogy a mun­kásosztály érdekeiért, a bé­kéért és hazájuk nemzeti füg­getlenségéért folytatott harc egyúttal az egész nemzetközi proletariátus ügye, a kommu­nista pártok összefognák és erősítik egymás közötti kap­csolataikat és együttműködé­süket. Arra, hogy a különböző országok munkásosztályának marxista pártjai ideológiailag egységesek legyenek és test­véri szolidaritásban éljenek egymással, annál is inkább szükség van, mert a kapitalis­ta monopóliumok megteremtik a maguk nemzetközi agresz- szív egyesüléseiket és tömbjei­ket —- olyanokat, mint a NATO, a SEATO, a bagdadi szerződés —, amelyek a béke­szerető népek, a nemzeti fel­szabadító mozgalom, a mun­kásosztály és a dolgozók élet­bevágó érdekei ellen irá • nyúlnak. A határozat ezután arról be­szél,1 hogy mialatt a Szovjet­unió oly sokat tett és tesz a nemzetközi feszültség enyhíté­séért, az amerikai monopol- tőke továbbra is nagy összege­ket irányoz elő a felforgató te­vékenység fokozására a szocia­lista országokban. A határozat így fejeződik be: A szovjet dolgozók joggal büszkék arra, hogy hazánk el­sőnek építette ki a szocializ­mushoz vezető utat. Most, ami­kor a szocializmus világrend- szerré vált, amikor a szocia­lista országok között testvéri együttműködés és kölcsönös segélynyújtás jött létre, újabb kedvező feltételek alakultak ki a szocialista demokrácia felvi­rágzásához, a kommunizmus anyagi-termelő bázisának to­vábbi erősítéséhez, a dolgozók életszínvonalának szakadtlan emeléséhez, az új, a kommu­nizmust építő ember egyénisé­Varsó (PAP). Számos lengyel országi ipari létesítmény dolgo zói tartottak tömeggyűléseket ezekben a napokban, amelye­ken a munkások elítélték a poznani zavargások felbujtóit. Poznanban a mérnökök és technikusok tartottak gyűlést. A Chorzowban lévő Konstal művek munkásainak gyűlésén számos felszólaló hangsúlyozta a párt és a kormány iránti oda adását és kifejezte meggyőző­dését, hogy a provokátorok szá mításai ellenére a poznani ese­mények nem tartóztathatják fel az élet demokratizálásának folyamatát Lengyelországban. A lublini B. Bierut tehergép­kocsigyár munkásai tiltakozásu kát fejezték ki a poznani ese­Adenauer kancellár és Segni olasz miniszterelnök hétfőn délután tartotta első politikai megbeszélését — jelenti az AFP. — A két órán át tartó ülésen résztvett Heinrich von Brentano nyugatnémet és Gae Moszkvában ismét megnyílt az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás és a területén rendezett 1956-os összszövetségi Ipari Ki­állítás. A képen: Látogatók a tano Martino olasz külügymi­niszter is. A tárgyalások csak szerdán folytatódnak. Adenauer kancellár hétfőn este résztvett a díszvacsorán amelyet tiszteletére az olasz miniszterelnök adott. „Gépgyártás“ pavillonban a „Volga“ személygépkocsi újtípu sát tekintik meg. (Foto: Sz. Preo 1 brazsenszkij. Moszkva: Gorkij-park A képen: Moszkvában, a Köz- (Foto: N. Granovszkij.) ponti Gorkij Kultúrparknál. A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL • • Összszövetségi ipari kiállítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents