Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚLIUS 1. Jozef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban a poznani eseményekről Varsó (PAP). Jozef Cyraiv kiewicz, a Lengyel Népköztár­saság minisztertanácsának el­nöke pénteken a következő re- szédet mondta a 'eng.V' 1 rá­dióban: Poznan polgárai, lakói, mun­kások, értelmiségiek, fiatal oL: ■— Mély fájdalommal fordu­lok önökhöz: Szorgalmáról és rendszeretetéről ismert gyönyö rű városunk bűnös provokáció és olyan véres események szín tere lett, amelyek lelke mélyé­ig megrendítették Poznan minden becsületes lakóját, min den lengyelt és amelyeket határozottan és keményen el­ítél egész társadalmunk. — őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takar­gatni, hogy a bűnös provokáto­rok azokat az elvitathatatlanul meglévő fogyatékosságokat és azt az elégedetlenséget hasz­nálták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és különböző, oly­kor igen érezhető hibák okoz­tak néhány gyárban. Ami eze­ket az egész sor poznani gyár ban felfedezett hiányosságo­kat érinti — ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, vala­mint a kötelező törvények hely télén alkalmazása — teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és ki is fogjuk javítani, annál is in­kább, mert a kormány és a párt már né­hány nappal ezelőtt határo­zatot hozott e hibák kijaví­tásáról, amikor a kormány képviselői fogadták a munkásküldöttsége két és pozitív megoldást nyert igazságos követeléseik kérdése. nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervez­zenek, amelyre már régóta ké­szülődtek az odaérkezett szer­vezők segítségével. Poznanra összpontosult az imperialista központok figyel­je, mivel az volt a céljuk, hegy Poznanban, a nemzetkö­zi vásárok városában, éppen az itt folyó vásár idején idéz­zenek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletle­nek. így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munká­sok és alkalmazottak egy részé­nek elégedetlenségét, amelyet a város dolgozóinak és különö­sen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a kö­rülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeret­nénk. A párt Központi Bizottsága és a kormány munkatervet dől gozott ki, amely lehetővé teszi a dol­gozók életszínvonalának fo­kozatos emelését. Mindenek előtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik te­kintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem aka­runk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értel­me és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvona­lat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, külö- nősen a munkások és parasz- tok hoznak létre munkájuk­kal. A feladat megoldására akarjuk összpontosítani erőfe­szítéseinket, de erre töreked­tek-e a provokátorok? ök természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provo­kátorok és az imperialista ügy nökök pontosan az ellenkező­jére gondoltak, meg akarják akadályozni a munkások kö­veteléseinek teljesítését — ezt pedig nem sikerült nekik —■ anarchiát akarnak előidézni, amely megakadályozná éle­tünk demokratizálásának fejlő­dő folyamatát is. Az imperialis taügynökök ettől félnek a leg­jobban és ezért nem meglepő, hogy a provokátorok e tervei ösz- szeomlottak, amint a mun­kásosztály túlnyomó többsé­ge felismerte ezeket. A munkásosztály többsége el­határolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetés­ben, a fegyverrel támadó és középületeket megrohai nozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohanásaiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazsá gos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink között lehet séges vagy még nem lehetsé­ges követelésekről volt szó, ha­nem a provokátorok által elő­készített és a népi hatalom el­leni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a biztonsági szervek tagjai el­len intézett támadásokról. A munkások egészben véve, ke­vesek kivételével, támogatták népi hatalmukat. Ekkor a vá­ros néhány pontján egyes épülő tek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak mind a rendet őrző személyekre, mind a vá­ros békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országun­kat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tra­gédiát, amelyet Poznan hős la­kossága a hitleri uralom idején élt át. Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Len­gyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erőviszo­nyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a háborús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a kö­rülmények nem gátolták meg abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül visszafordíta­ni a történelem menetét. Ki kell emelni a rendőrség,, a csapatok és a biztonsági szol gálát tagjainak magasrendú felelősségérzetét és állampolga ri kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pilla­natig elkerülték a fegyverek alkalmazását, amíg nem nyitót tak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága. A hatóságok a polgárok éle­tének és vagyonának megvédő se és a rend helyreállítása ér­dekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez folya­modni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezé­ben, elfogták. Ellenük bírósági eljárás indul. Mély fájdalommal és szomo­rúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a bizton­sági szolgálat tagjai, akik őr helyüket védték, valamint a poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak a provoká­toroknak. Fájdalommal és szo­morúsággal tölt el bennünket azoknak az ártatlan polgári sze mélyeknek a halála is, akik véletlenül az események szín­helyén tartózkodtak. A Poz­nanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelor­szággal szemben ellenséges imperialista központoknak és a reakciós földalatti mozga­lomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, ame­lyen életünk demokratizálásá­ra, feladataink jobb végrehaj­tására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyorsabb megjavításáról való odaadó gondoskodás diktál. Ilyen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támo­gatására, Foznan munkásainak és dolgozó értelmiségének tel­jes támogatására számít. Bí­zunk abban, hogy minden póz nani dolgozó becsülettel tel­jesíti kötelességét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi ha­talomra, ne kételkedjék ab­ban hogy a népi hatalom le­fogja a kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó paraszt­ság és az értelmiség érdeké­ben, a lakosság életszínvona­lának emeléséért folyó harc, életünk további demokratizá­lása hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üd­vözölni fogyatékosságaink, hi­báink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatá­nak minden megnyilvánulá­sát. Együtt fogunk harcolni éle­tünk további demokratizálá­sáért. A demokratizálódás ter­mészetesen együttjár azzal, hogy növekszik az államért ér­zett felelősség tudata a leg­szélesebb tömegek között és minden egyes állampolgár ré­széről külön-külön. Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, fel­hívom önöket a párt és a kor­mány nevében, a népi hata­lom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi ha­talomnak abban a törekvé­sünkben, hogy leküzdhessük a már ma leküzdhető fogyaté­kosságokat és segítsenek ben­nünket azoknak a fogyatékos­ságoknak a megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk kö­zös erőfeszítésekkel leküzde­ni, abban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságun­kat, megjavítsuk a széles tö­mege^ életkörülményeit. Dolgozzunk együtt, gondol­juk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreáll­jon Poznan jó hírneve és az a tisztelet amely Poznan lako­sait szerte Lengyelországban övezi és hogy a jövőben Poz­nan lakosainak serény gazda­sági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben se­gítse elő hazánk felvirágzá­sát. (45. Folytatás.) — És itt levest is adnak hozzá. — Még profán - gondola­tod ... de bocsánatra mél­tó, néha még húst is adnak. — Ne mondja? A lelkem máris az Üdv Hadseregé. Csak hallgattam és kicsit irigyeltem Gabit, ahogy be­szélni tud. Hiába ezt teszi a műveltség; a gimnázium. — Amerre mentünk, mindenütt megálltak a villamosok. Szép kis menet volt az biztos. Köz­ben Gabi tájékozódott. — És isten az üdvösségért mit kér cserébe? — Hív hitet és nagy elszánt­ságot a pogányok ellen. — Ha kell a vérem áldo­zom. — Énekelj fiam. — Az még jobb. — Legjobb. A zenekar erősebben ját­szott, valami indulófélét har­sogtak a trombiták, mert az ember akaratlanul is üteme­sen lépegetett a menetben. — És a maga agyát mikor világosította meg az üdvösség — kérdezte Gabi. — És azóta ebből él? — Az üdvösségem szol­gálom. Az MDF Központi Vezetőségének üdvözlete a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához Aláírták a magyar-görög árucsereforgalmi megállapodást Június 28-án a magyar kor­mány megbizottai és a görög kormány képviselői között ba­rátságos légkörben lefolyt tár­gyalások eredményeként, új magyar-görög árucsereforgal­mi megállapodást írtak alá Athénben. Az aláírt megállapodás az elmúlt évi árucsereforgalom terjedelmének mintegy a há­romszorosára való növelését irányozz-, elő az új szerződéses évre. Magyarország többek között mezőgazdasági, ipari termékeket, különféle mező- gazdasági gépeket, járműve­ket, távbeszélő központokat, textilárut és élelmiszeripari termékeket szállít Görögor­szágnak, főleg pamut, továb­bá nyersbőrök, különféle ér­cek, dohány és citrusfajták el­lenében. Szovjet kormányküldöttség érkezett Lengyelországba Varsó (PAP): Pénteken Mi. hajlovnak, a Szovjetunió kul­turális ügyei miniszterének ve zetésével szovjet kormánykül­döttség érkezett Varsóba, hogy megkösse a Lengyelország és a Szovjetunió közötti kulturá­lis együttműködésre vonat­kozó egyezményt. külföldi hírek Berlin (MTI): A bonni kor­mány hivatalos közlése sze­rint abban egyezett meg az angol kormánnyal, hogy évi négyszáz millió márkával hoz­zájárul a Nyugatnémetország­ban állomásozó brit csapotok eltartási költségeihez. Bonn ugyanezen a címen az Ame­rikai Egyesült Államoknak hatszázötvenmillió, Franciaor­szágnak kettőszáznyolcvanhét millió márkát fizet, jóllehet a párizsi szerződések rendelke­zése értelmében 1956. május 5-e óta nem kellene hozzá­járulnia a külföldi csapatok költségeihez. • Belgrád (Tanjug): Rodoljub Csolakovics, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács alelnöke fo­gadta a Karol Krylud kultúr- ügy miniszter vezetésével Belgrádban tartózkodó len­gyel kormányküldöttség tag­jait. A fogadáson jelen volt Grohulski, belgrádi lengyel nagykövet is. — Értem... és mivel tet­szik foglalkozni... Az öreg üdv veterán kihúz­ta magát... — Gróf Zichy vagyok. — A vagy úgy, bocsánat gróf úr, akkor magának könnyű. — Miért? — kapta fel fe­jét a kis keszeg ember. — Úgy gondolom nem kell a test bűnös kívánságaival törődnie. — Isten gondoskodik hűsé­ges gyermekeiről, akiket a kommunizmus megfosztott földi javaitól. — Csa^ nem arra gondol, hogy az üdvösség biztosítása mellett még el is tartják az embert? Egy nagy ötemeletes palota­szerű épület elé ért a menet és ahogy a megtorpanó sorok egymásra torlódtak elveszett mellőlünk a töpörödött gróf. — Megmenekültünk pajtás — csapott vidáman a vállamra Gabi. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Peking. Drága elvtársak! A Magyar Dolgozók Partja és egész dolgozó népünk nevé- be,n forró elvtársi üdvözletün­ket küldjük kínai testvérpár- tünk megalakulása 35. évfor­dulója alkalmából. Pártjuk több évtizedes te­vékenysége — szüntelen harc története Kína népeinek a gyarmati elnyomás alóli fel­szabadításáért, a nen zeti füg­getlenségért, a kínai forrada­lom győzelméért. Dolgozó népünk méiy együtt­A Tanjug hivatalos forrá­sából származó hírek alap­ján közli hogy Nasszer egyip­tomi köztársasági elnök au­gusztus elején Moszkvába uta­zik, utazásának pontos ide­jét azonban még nem állapí­tották meg. Ezenkívül július elején a Sovjetunióba látogat Kim ír Szén, a KNDK miniszterelnö­Berlin (MTIí: Wilhelm Pieck a Német Demokratikus Köz­társaság elnöke pénteken este a nieder-schönhauseni elnöki palotában fogadást adott a Német Demokratikus Köztár­saságban tartózkodó Moham­med albadfl jemeni trónörö­kös, miníszterelnökhelyettes és külügyminiszter tiszteletére. A A szekszárdi városi Haza­fias Népfrontbizottság, MNDSZ és a Békebizottság június 29- én tartotta meg egyesülő ülé­sét a városi tanács nagyter­mében. Az értekezleten reszt­vettek a népfront, az MNDSZ és a 'békemozgdlom legjobb aktivistái, a városi pártszer­vezet és a helyi tanács képvi­selői. A felszólalók egyhangú lel­kesedéssel üdvözölték az egye­sülést. Az egyesülő ülés elfo­— Viseljük a kokárdát, megmentik az üdvöségünket és ebből remekül megélünk, amíg a kanadai kormány ki nem szállít Amerikába. Hal­lottad, kaját adnak kisapám és ez számunkra a fő. — Csak a rendőrség. — Csuda hülyéket beszélsz, ha a rendőrség akarna vala­mit, már régen szétzavarhatta volna az egész társaságot. Ez az igazi demokrácia öregem. Szabadon eladjuk nekik a lel­künket, hogy váltsák meg a túlvilági gyönyörök számára és közben ebédet adnak. Ezért megtérünk... és tudod isten a megtérő bűnösnek szívesen jnegbocsát. A ház, amely előtt álltunk agyon volt díszítve mindenfé­le gipszfigurákkal, ügy csüng­tek azon a félmeztelen an­gyalok, mintha minden perc­ben elakarnának röppenni. A kapu bejárata fölött olyan nagy kép lógott, hogy az első emeletről betakarta a fél be­érzéssel és őszinte rokonszev- vel kísérte és kíséri a nagy kínai nép hősies küzdelmét, amelyet a Kínai Kommunista Párt vezetésével a marxizmus —leninizmus szellemeben ha­zája felvirágoztatásáért, szebb és boldogabb jövőjéért, az ázsiai és a világbéke megőrzé­séért, a szocializmus ügyének végső győzelméért folytat. Ehhez a harchoz kívánunk az elvtársaknak további kiemel kedő sikereket. Forró kommunista üde ízlet­tel: Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége. ke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterel­nök. Moszkvai hivatalos körök­ben igen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak Sihanuk látoga­tásának és annak a vélemény­nek adnak kifejezést, hogy Kambodzsa, független politi­kájánál fogva fontos tényezőt jelent a délkeletázsiai béke megőrzésében. fogadáson megjelent Johannes Dieckmann, a Népi Kamara elnöke, Ottó Grotewohl mi­niszterelnök, Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottsá­gának első titkára. A fogadás szívélyes baráti légkörben folyt le. gadta a városi Hazafias Nép­front elnökségének beszámoló­ját és az előterjesztett munka­tervezetet, amely Szekszárd gazdasági, ^ulturális életének fellendítéséincélozza. A városi pártbizottság ré­széről Scherer Sándor elv­társ, a városi tanács nevében Teszler Vendel elvtárs üd­vözölte a Hazafias Népfront­bizottságát, munkájukhoz a legteljesebb támogatást ígér­ve. járatot. Ahogy jobban nézem — nicsak hiszen ez a tábornok sapkás képe, aki idáig vezette a menetet. Valami templom lehet ebben a házban — gon­doltam és mondtam is Gabi- nak. — Miből gondolod? — Hát a képből, tudod min­den istent megrajzoltak már az emberek. A katolikusoknak hosszú szakállú öregember az istenük... ő az öreg isten. A hinduknak is van valamilyen hinduforma istenük, látod a mi istenünk a tábornok sap­kás, aki reméljük nyomban oszt valami kaját. De az is le­het, hogy valami főpap. — Hülyéket beszélsz kis­apám. — Miért lenne hülyeség- tudód még otthon hallottam, hogy az egyik közeli község­ben ... Szedresen vagy hol a háború után templomot épí­tettek a hívők és a plébános, aki ugye a faluban főpap, odafestette a saját arcképét a templomi szentek közé. Kép­zeld micsoda balhét csapott a püspök, amikor megtudta ezt Igaza volt, mégis szemtelen­ség, a püspök képét nem fes­tették a falra a plébánosét meg igen. (Folytatjuk.) Moszkvába utazik Nasszer, Kim Ir Szén és Sihanuk Wilhelm Pieck fogadása a jemeni trónörökös tiszteletére Megtartotta egyesülő ülését a szekszárdi Hazafias Népfrontbizottság, az MNDSZ és a békebizottság Ssamos Rudolf t Amerikából jöttem... Kalandos történet

Next

/
Thumbnails
Contents