Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

1956 JÚNIUS 24.

TOLNAI NAPLÓ

7

Munkában az új borsó-vonal

A tavalyinál kétszerié magasabb termelékenységgel dolgozik

a Paksi Konzervgyár

Már kívülről is meglátszik, hogy teljes üzemben dolgozik a gyár. Mutatja ezt nemcsak a kémény füstje, hanem a nagy forgalom is.

Teherautók hordják a gyárba a zöldborsót, ugyanakkor üveges borsókonzervvel megrakodva jönnek ki a kapun, a raktárba szállítják a készárut.

Ami az üzemben a legjobban meglepi a látogatókat az, hogy kevés az ember, alig látni itt- ott egy-egy munkást, csak a gépek zúgnak. Pedig a gyárban valamikor megszokott látvány volt, hogy néha többszázan is ültek egy-egy munkateremben (vagy félszer alatt) hagymát, zöldbabot tisztítottak, vagy hordták a ládákat, tolták a kocsikat. Igaz, még most is vannak egyes munkahelyek, mint a töltőgép, vagy az üvegek, zárófedelek előkészítése, ahol vagy hatan-nyolcan is dolgoznak, itt még nem sikerült teljesen gépesíteni. De a tervek arról beszélnek, hogy a következő években még tovább gépesítik az üzemet, még kevesebb munkaerővel, még többet fognak termelni.

Tavaly még csak 16 vagon zöldborsót dolgoztak fel — tíz vagon volt a terv. Az idén harminc vagont terveztek, de ezt már teljesítették is, előreláthatólag a tavalyinak több mint háromszorosát termelik, ötven vagont. A gyár napi teljesítménye mintegy háromszorosa a tavalyinak. Ugyanakkor a borsófeldolgozásnál foglalkoztatott munkások létszáma csak másfélszerese a tavalyinak, tehát egy munkás ma kétszer- annyít termel, mint a múlt évben.

Ezt a gyárban korszerű gépek beállításával és a gépek úgynevezett „vonalbaállításá- val“ érték el. Az egyes gépek úgy következnek egymás után, ahogy az egyes munkaműveletek, így nagymértékben ki lehetett küszöbölni a gyártásköz beni szállítást. A gépek, szállítószalagok jelentős részét a gyár műhelyében állították elő, mint az úsztatót, — amely a hűtőkádakból továbbítja az

Cránként ezerkétszáz üveget töltenek meg az új töltőgéppel.

ugyancsak házilag elkészített elevátorhoz a borsószemeket — a szelektálógépet, a válogató.

szalagot. Szederkényi Ferenc műszaki osztályvezető nemcsak megszerkesztette ezeket a

gépeket, hanem amikor az épít kezés elhúzódása miatt megkéstek a beszereléssel, maga is hegesztett, szerelt, hogy mire a borsó beérik, üzemképes le gyen a vonal.

Tavaly még hét munkás végezte a borsó előfőzését. Most, a folyamatos blanchirozó gépet öten szolgálják ki, akik nemcsak könnyebb munkát végeznek, hanem háromszorannyit termelnek, mint tavaly a hét dolgozó. A múlt évben az üvegek töltésénél hat mérleg volt beállítva, most a töltőgép beállításával kiküszöbölték a mérlegeket, gyorsabban megy a munka.

Az első napokban még csak néhányezer üveges borsó készült egy műszakban, de a hét

Weisz Erzsébet minőségi ellenőr a raktárba kerülő üveges borsó minőségét vizsgálja.

végére már mindegyik műszak elérte a célul kitűzött nyolcezer üveget, azóta műszakonként megközelítik a tízezer üve get is. Verseny folyik az egyes műszakok között, a verseny győztesének szép jutalmat tűzött ki a gyár vezetősége. Az a művezető, akinek a műszakja a legtöbb és legjobb minőségű borsót gyártja, ezer forint céljutalmat kap, a csoportvezető jutalma ötszáz forint lesz, a csoport dolgozóit pedig ingyenes balatoni kirándulásra viszi a gyár.

így aztán harc folyik szinte minden percért, másodpercért, mert főkép az állásidő csökkentésével lehet a termelést fo kozni. Úgy szervezni a munkát, hogy például, amikor „szemváltás“ van (hatféle szem

nagyság szerint osztályozzák a borsót, hogy egy-egy üvegbe ugyanolyan szemnagyságú kerüljön) megfelelő tartalék álljon rendelkezésre azoknál a gé péknél, ahol a legszűkebb a keresztmetszet, a légtelenítés- nél, a töltőgépnél. Úgy osztani be a munkát, hogy minél kevesebb legyen a szemváltás, mert akkor tíz—tizenöt percet kell állni egy-egy gépnek, hogy a vonal kiürüljön.

A Paksi Konzervgyár dolgozói sikerrel birkóznak meg egyre növekvő feladataikkal. Elsajátítják és alkalmazzák az új technikát, az új gépeket nemcsak felülről várják, hanem maguk is elkészítik. Munkájuk eredményeként egyre több, jobbminőségű konzerv jut a dolgozóknak és exportra is.

Ezer vagon szerves komposztrágyával segitl a mezőgazdaságot

a Tolna megyei Tanács Bánya és Építőanyagipari Egyesülés szervestrágya részlege

A tervek szerint kétszáz vagon szerves trágyát kellene gyűjteni, komposztálni és a mezőgazdasági üzemek részére leszállítani a Bánya és Építőanyagipari Egyesülés szervestrágya részlegének ebben az évben. A félévi terv 70 vagon volt. Azonban a vállalat már régen túlteljesítette ezt a tervet, 436 vagont szállított le ed dig. Többek közt két irányvonattal 140 súly vagon szerves komposztrágyát szállított az Izsáki Állami Gazdaságnak, több vagonnal Helvéciára, Kun bajára, Hosszúheténybe, a villányi szőlészetnek, a nagytormási és a kajmádi állami gazdaságnak.

Az Egyesülés dolgozói, elsősorban Szénás Gyula főmérnök és Mónus József részleg- vezető sok olyan „nyersanyag- forrást“ kutattak már fel, ahol hosszú évek óta halmozódott fel a komposztrágyához szükséges alapanyag, amelynek elszál lításával, komposztálásával

nem csak a mezőgazdaság nyer, hanem az az üzem, község is, ahol az elfekszik. így például elszállítják a furkói és az őcsényi kendergyárból a kenderiszapot, most folyik a szekszárdi szennyvízderítőtelep és a lecsapoló árkok tisztítása, összegyűjtik a szeszgyárak hulladékát.

Úgy tervezik, hogy az éves tervet ötszörösére teljesítik, ez évben ezer vagon komposztrágyát szállítanak a mezőgazdaságnak.

Újfajta rádiók, nylon karórák a szekszárdi villany-rádióüzletben

Uj árucikkek érkeztek az elmúlt napokban a szekszárdi villany—rádió üzletbe. A magyar rádióipar új gyártmányai az Orion gyár AR 201-es és AR 302-es rádiója, valamint a Székesfehérvári Vadásztöltény gyár R. 545-ös készüléke. Külö nősen az utóbbit várta nagy érdeklődéssel a közönség, hiszen az újságok már többször hírt adtak arról, hogy a Vadásztölténygyár ezt a jól bevált típust ébresztőórával felszerelve fogja gyártani. A készülékbe beépített ébresztőóra nem csengetéssel, hanem a rádió bekapcsolásával ébreszt. Ahogy az új rádiók megérkeztek, az egyik R. 545-ös már az

első órákban gazdát talált. Horváth Antal decsi tejüzem vezető személyében. Az AR 201-es kéthullámsávos rádió 980, az AR 302-es háromhul- lámsávos készülék pedig 1300 forintba kerül. Az újdonság mindegyiken, hogy a hullámváltás nem forgatógombbal, hanem billentyűvel történik.

Sok karóra is érkezett az üzletbe, amelyet a Szovjetunió ból, a Német Demokratikus Köztársaságból és Svájcból importálunk. Közülük bizonyára a legnagyobb érdeklődést a nylon karóra fogja kiváltani, amelynek váza nylonból készült, ára mindössze 500 forint.

Felhívás

A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség mellett működő szekszárdi Tartalékos Tisztek Önkéntes Tagozata közli a szekszárdi tartalékos tiszt elvtársakkal, hogy 1956 június 25-én hétfőn este 19 órai kezdettel a Pártoktatók Házában a tartalékos tiszt elvtársak részére előadást tart.

Az előadás tárgya: a már korábban megkezdett témakör

további folytatása. Az előadás fontosságára való tekintet tel a tartalékos tiszt elvtársak megjelenésére feltétlenül számítunk.

MÖHOSZ Szekszárdi Tartalékos Tiszti Tagozatának Vezetősége.

X. Y. nem szokott álmodni. Ö a város és községgazdálkodási osztály vezetője N. vidéki városban, és nyugodtan, álom- talanul aludt mindig, ahogy egy tisztalelkiismeretű emberhez illik. Éjszakánként sohasem gyötörték látomások, fejét, kezét, vagy lábát egyszer sem verte az ágydeszkába, kínzó álomból felriadva.

Ezekután kissé meglepő, — hogy X. Y. egy éjszakán álmot látott. Furcsa, sőt mi több, hátborzongató álmot. Az álom okát nehéz lenne megtalálni, tudniillik X. Y. közérzetét a kritikus éjszakát megelőző napon is remeknek lehetett mondani. Hazafelé menet még dudol gatott, fütyörészgetett s nem tér helfe meg gyomrát vacsorával sem. Igaz, délelőtt ismét háborgatta a VKG osztály nyugalmát, ki tudja már hányadszor egy türelmetlen fiatalember, ez azonban nem adhatott különösebb okot nyugtalankodásra. — Egy szennyvízlevezető csatornáról volt szó, amely már régen megrekedt, s a fiatalember há- zatáján sok kellemetlenséget okoz. Az ügy egyébként már ponciustól-pilátusig megjárta a hivatalos ügyintézés kálváriáját, s végül a megyei tanács úgy döntött — megfellebbezhetetlenül —, hogy a városi tanácsnak kell a csatornát helyreállítania. Azóta idestova egy félév elmúlt, s a csatornát nem csinálták meg. A megyei tanács már nyilván elfelejtette az ügyet, az pedig, hogy a fiatalember okvetetlenkedik, nem számít. Nem is izgatta magát X. Y. ezzel az üggyel, délutánra el is felejtette volna az egészet, ha a fiatalember nem emlegeti

a patkányokat, amelyek állítólag a csatorna környékén izmosodnak és szaporodnak, a VKG nagyobb dicsőségére. Ez később is fel-felvillant X. Y. emlékezetében, ugyanis világéletében irtózott a patkányoktól.

Máskülönben ez az éjszaka is úgy indult, mint a többi. Az osztályvezető megvacsorázott, másfél órát szórakozott, majd derűsen, elégedetten hazaballagott és lefeküdt. Amint magára húzta a takarót, már aludt is, mélyen, egészségesen. Nem tudni mennyi ideig pihenhetett, egyszerre mindenesetre azt vette észre, hogy ébren van. Igen érdekes környezetben találta magát. A várost kettészelő patakocska partján ült, s a ragyogó holdfényben jól látta, hogy körülötte ezer, meg ezer patkány nyüzsög. Felemelkedett, s borzadva menekülni akart, de lábai nem engedelmeskedtek. Visszaroskadt, s megadta magát sorsának. Hátán a hideg futkosott.

Néhány percnyi vakrémület íjtán mégis lecsillapodott any- nyira, hogy megállapíthassa, hogy hol van. Ahogy körülnézett, azonnal látta, hogy a vele szemben lévő ház azé a kellemetlenkedő fiatalemberé, a szennycsatorna pedig épp itt hozná a patakba szennyvizet, ha nem lenne eldugulva. Miközben ő terepszemlét tartott, a zsivajgó patkányhad elcsendesült. Az osztályvezető figyelme ismét az állatokra irányult. Vele átellenben, a patak másik partján egy kisebb társaság ült. E társaságban voltak a legkövérebb, a legtekintélyesebb külsejű patkányok. Egyikük,

FURCSA ALOM

Meseféle felnőtteknek

egy nagy darab, öreg patkány két lábra emelkedett s szónokolni kezdett.

— Ez lehet a nemzetségfő — suhant át X. Y. agyán a gondolat — a körülöttelévők pedig alkalmasint az arisztokrácia tagjai.

— Tisztelt patkánynemzetség — kezdte a szónok, s az osztályvezető megdöbbenve — konstatálta, hogy a nemzetségfőnek minden szavát érti, habár sohasem tanulta a patkányok nyelvét.

— Most azért jöttünk össze, folytatta a nemzetségfő — hogy félévi gyűlésünket megtartsuk. Ebből az alkalomból meleg barátsággal üdvözlöm körünkben X. Y.-t, a VKG osztály vezető jét, aki jelenlétével megtisztelte nemzetségünket.

— Hurrá! Éljen! — visongta^ a patkányok, az osztályvezető pedig egyik ámulatból a másikba esett. Csodálkozott, mert a természetrajzban nem tanult patkánygyűlésről és csodálkozott azon is, hogy ezek őt ismerik, sőt, úgylátszik számítottak megjelenésére.

Míg ő magában morfondírozott, a szónok tovább beszélt:

— Örömmel állapítom meg, hogy az elmúlt félévben élet- színvonalunk soha nem látott mértékben emelkedett. Nem kell sokat beszélnem róla, hisz mindenki tudja, hogy ma az utolsó közpatkány is nagyobb bőségben él, mint néhány évvel

ezelőtt egy nemzetségfő. Nem emlékszem hosszú életemnek egyetlen olyan időszakára sem, amelyben ilyen nagy lett volna a szaporulat, mint most. A pat- kányság átlagos testsúlyáról is csak hasonló jót mondhatok. — Úgy tűnik, hogy sokat vándorolt, jobb életkörülményeket kereső nemzetségünkre végre felvirradt a bőséges, boldog élet hajnala.

Ilyen formán beszélt a nemzetségfő, majd néhány mutatószámmai érzékeltette az élet- színvonal emelkedését. Utána a patak fölé hajolt, magába- szürcsölt néhány korty vizet és beszélni kezdett ismét:

— Hibát követnénk el, ha jelenlegi körülményeink kialakulását pusztán saját érdemünknek tüntetnénk fel. Bizonyos, hogy áldozatos munkánk és az ember ellen folytatott szívós küzdelmünk sok szép eredményt hozott, nem szabad azonban megfeledkeznünk jólétünk, elégedett, nyugodt életünk másik fontos, mondhatnám, legdöntőbb tényezőjéről sem. Arról az önzetlen barátságról és kölcsönös jó viszony, ról beszélek, amely bennünket a városi tanács VKG osztályával összefűz. Tisztelt patkányok! Közismert, hogy nemzetségünk jelenlegi fészke ez a szennycsatorna, eldugult. Nos, erre ádáz ellenségünk — itt a szónok a fiatalember háza felé mutatott — szaladgálni kezdett, fűtől fához, mondván,

hogy hozzák rendbe a csatornát, mert a szennyvíz elmál- lasztja a szomszédos BELSPED falát, s az a végén az ő házára dől. A sok huzavonára és fellebbezésre a megyei tanács arra kötelezte a városi tanácsot, hogy 1956 január 15-ig tegyen pontot az ügy végére. Úgy tervezték, hogy a csatornát betoncsövekből újjáépítik. Patkányok! Tudjátok mit jelentett volna ez számunkra? Megfosztottak volna bennünket a minimális életfeltételektől is, vándorolhattunk volna tovább új otthont keresve. Szerencsénkre a VKG-osztály máskép gondolkodott és gondolkodik. Tisztei- letben tartja érdekeinket és minden jel arra vall, hogy a jövőben is kölcsönös barátságban és egyetértésben élünk a VKG osztállyal.

— Éljen — süvített a patkánysereg — éljen a VKG! Éljen a kölcsönös barátság és egyetértés! — A lelkes sivalko- dás szinte az eget hasogatta. X. Y. pedig egyre nyomorultabbal érezte magát. Úgy vélte, soha senki nem árulta még el ilyen hitványul az emberi nemet, mint ő. Közben a lelkesedés' hangjai csillapultak és a szőnöm emelt hangon folytatta beszédét:

— Tisztelt patkánynemzetség! Végezetül szeretném néhány rövid szóban megcsillogtatni előttetek perspektíváin kát. Bár nem vagyok látnok, biztosra veszem, hogy eljön az idő, amikor a szennyvíz elmossa a BELSPED falát, úgyhogy az leomlik s maga alá temeti gyűlölt ellenségünket is házával együtt. Akkor majd a romok alatt igazi Kánaánt rendezünk be magunknak '

Itt a szónok rövid szünetet tartott, majd kihúzta magát, s pocakjára ütve éles hangon visította:

— Kövérek vagyunk, de még tovább fogunk hízni! Biztosít erről bennünket a VKG-osztály jóindulata és velünk való jó viszonya.

— Hurrá! — A patkány had ismét nagy ovációban tört ki.- Magasra csaptak a lelkesedés hullámai. De a szónok intésére ismét csend támadt, s ő zavartalanul folytathatta:

— Most pedig hálánk és barátságunk jeléül, s további egyetértésünk reményében átnyújtjuk X. Y.-nak nemzetségünk ajándékát.

A nemzetség erre ismét éljenezni kezdte a VKG-t, néhány fiatalabb patkány pedig az egészen magába roskadt, elkeseredetten ülő osztályvezető felé indult az ajándékkal.

X. Y-ban erre a fordulatra meghűlt a vér. Az ajándékozók egyre közeledtek, s ő remegett közelségüktől, mint a nyárfalevél. Menekülni szeretett volna, vagy kiáltani, de hang nem jött ki a torkán. A patkányok pedig már az orra előtt voltak, sőt, az egyik a térdén villogtatta kerek, barna szemét. Az osztályvezető áj üldözött a borzalomtól, már az őrület környékezte, s egyszerre :.. felébredt.

Vacogott. Testét hideg veríték lepte. Agyában még mindig kavarogtak a rettenetes álom részletei. Reszketve nézett körül s pillantása a nyitott ablakra esett. Becsukta, majd nagyot sóhajtva magára húzta a takarót. Félt, hogy megfázik;

BODÓ ISTVÁN.