Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

1956 JÚNIUS 24.

TOLNAI NAPLÓ

5

A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL

Türelmes, felvilágosító szóval...

Arról beszélgettünk a napokban Varga József elvtárs- sal, Kalaznó község begyűjtési megbízottjával, hogyan lehet egy községen belül a begyűjtés terén jó eredményeket elérni.

— Nekem az a véleményem — mondotta Varga elvtárs —, hogy legfontosabb először is az emberekkel való foglalkozás és ügyes-bajos dolgaikkal való törődés. A községben két év óta vagyok begyűjtési megbízott, és ez alatt az idő alatt azt tapasztaltam, hogy lehet jó eredményt elérni, csak meg kell találni az emberekkel azt a közvetlen hangot, amely végül is a célhoz vezet.

— Természetesen nem minden emberrel lehet jó szóval eredményt elérni. Beszéltem már olyan gazdával, aki utána pár napra már teljesített is. Nem egy esetben erélyes hangon kellett megmondani, hogy a beadás teljesítése törvény, az pedig mindenkire kötelező.

— Milyen időközönként szo- kptt a gazdákhoz ellátogatni?

— Rendszerint délutánonként kopogtatok be a gazdák ajtaján. Ezeknek a látogatásoknak megvan az eredménye, mert a mi községünk dolgozó parasztjai nem azok az emberek, akik nem akarnának eleget tenni állampolgári kötele- zetségüknek. Az az egy azonban megvan bennük hogy ha például a III. negyedévre van ütemezve a baromfi, vagy tojás teljesítése, akkor megvárják a határidőt, pedig tudnának teljesítem. De azért szép szóval sokra lehet menni.

— Jól emlékszem a következő esetre is. Körülbelül másfél héttel ezelőtt történt estefelé. Előtte való nap, de még akkor délután is esett az eső, sőt jeget is hozott. Ezen a délutánon többek között Kajtár T itusz 9 holdas egyéni gazdához látogattam el.

— Jónapot Titusz bátyám, mi jót munkálkodik ebben az esős időben?

— Há, a jóból is megárt a sok — válaszolta, amikor kezet fogott velem. Elég lenne az

esőből, gazba marad a kukorica, mert nem lehet a földre menni. Igaz, nem lenne baj, ha szép, csendesen esne, de olyan szélviharral, meg jéggel jön, hogy tönkre ver mindent. Nekem is van víz és jégkárom is. Hiába, ez ellen nem lehet tenni.

— De lehet segíteni, ha beje lenti a tanácsnál, hogy milyen kára volt, mert ha a bizottság megállapítja a kárt, akkor a terület után mérséklődik a beadás. Na, nem akarom sokáig fenntartani, erre jártam, aztán gondoltam bejövök, megkérdezem, hogy tojnak-e a tyú kok?

— Már megint tojás kellene, hiszen én nem vagyok hátralékos, őszig kell leadnom a még visszalévő 9 kiló tojást, tehát...

— Nem is arról van szó, tudom én, hogy Titusz bátyáméi; nem hátralékosok, csak...

— Hát megmondhatom, tojnak a tyúkok, de lesz ám tojás az őszre is, így nem félek attól, hogy hátralékkal kezdem az új évet.

— Ennyire már ismerem Titusz bátyámékat, tudom, hogy itt nem lesz hiba. De hát ha egyszer van, akkor miért íe rendezze az ember az adóssá gát. Nem lesz vele gond, aztán ami nem kell a konyhára, el lehet adni a piacon.

Ezután még beszélgettünk egy-két percig, majd elbúcsúztam. Titusz bátyámban most stm csalódtam, pár nap múlva eleget tett egész évi tojásbeadási kötelezettségének.

Egy rövid kis történetet hallottunk arról, hogyan lehet türelmes és szép szóval eredményt elérni. Kalaznó község dolgozó parasztjai teljesítik kötelezettségüket, amit bizonyít az is, hogy félévi sertésbeadásukat 108.5, illetve 109.8 százalékra teljesítették. Szép eredmények ezek, amelyek elérésében nagy része van Varga József begyűjtési megbízottnak.

B. R.

Á jó munka jutalmat érdemel

A versenyben elért jó teljesítményeket mindig megbecsülik, oklevél, versenyzászló, vagy kisebb, nagyobb pénzösz- szeg a nyertesek jutalma. A begyűjtésben ugyanígy van ez, s a tanácsoknál rendszerint ráakad az ember a jó begyűjtési munkának ezekre a nyomaira. A szekszárdi begyűjtési hivatalban azonban nincs versenyzászló, vagy oklevél, így azt lehetne hinni, hogy valahol a rangsorok végén ballagnak, rendetlen, hanyag munkájuk miatt. Pedig nem így van.

Az már régen, évekkel ezelőtt volt, amikor rendszertelenül, pontatlanul dolgozott a szekszárdi begyűjtés. Most körülbelül 20 százalékkal megelőzték a megye legjobbját, a paksi járást. Sertésből 128.8, baromfiból 132, tojásból 114 és még tejből is — ami mindig kényes pontja volt a szekszárdi begyűjtésnek — 100 százalékra teljesítették félévi begyűjtési tervüket. Csak a vágómarhánál

van egy kis lemaradás. A múlt évben ugyancsak szép eredményt ért el a város. A hasonló kategóriájú városok országos versenyében csak kél tized választotta el az elsőségtől, s ha ezt időben meg tudják — még telt volna az erejükből egy-két tizedre. A szekszárdiak mindig elsők a megyében, jobbak, mint a járások, de ez nem számíthat, mert Szekszárd nem járás, jobbak mint a legnagyobb községek, de ez megint érvénytelen, mert Szekszárd nem község. Ezért aztán a megyében nem számíthatnak komoly elismerésre. Az országos verseny értékelései, meg olyan „fenemód gyorsan“ érnek ide, hogy nem tudhatni, ki, mikor első, vagy valami szerényebb helyezéssel kénytelen-e megelégedni, s így adódott a tavalyi eset is. így aztán furcsa helyzetben van Szék szárd, jók az eredményei, de szerényen mindig a háttérben marad.

Itt látszik meg igazán, hogy a begyűjtés alapja nem utolsó sorban a begyűjtési dolgozói: rendszeres munkája. Kistakácr József, a hivatal vezetője jói összefogja a megbízottakat és munkájában nagy segítségére van Vendégh Lajosné, a helyet tese. A naprakész, pontos adminisztráció lehetővé teszi, hogy a termelők bármilyen problémájára gyors választ tudnak adni, azonnal segíthetnek. Az adminisztráció azonban nem köti a megbízottakat az íróasztalhoz — mint ahogy ők mondják — nem a hivatalban hanem odakint dolgoznak. Állandóan járják a területüket, különösen Doroszi János, az I. kerület megbízottja dolgozik jól.

Ezért ért el a Szekszárd városi begyű.tési hivatal évről évre jobb eredményeket, ezért került ta/aly olyan közel az országos elsőséghez, s ezért hagyta most is messze maga mögött a járásokat. Hozzá kell

mindehhez tenni azt, hogy a városi tanács megtalálta azt a módot, ahogyan a legjobban segíthet a begyűjtés munkájában. Ha begyűjtési ügyekben bárki a tanácshoz fordul, előbb megkérdezik a begyűjtési hivatalt, s csak azután válaszolnak, vagy határoznak. A jól összehangolt munka, így lehető vé teszi, hogy a hivatal minden zavaró és kétirányú intézkedés nélkül önállóan dolgozhasson, l

Eddigi eredményeik a biztosíték arra, hogy jó munkájuk tovább fokozódik, csak egy valamit kell elintézni a város, illetve a megye vezetőinek. Vagy küldjék rendszeresen az országos értékelést, vagy sorolják be Szekszárdot a megyei versenybe, mert szeretnék a szekszárdi begyűjtési dolgozók, ha jó munkájukért őket is meglepnék egy versenyzászlóval, ami még magasabb eredmények elérésére ösztönözné őket.

Szélesebb hatáskört a helyi tanácsoknak

Az elmúlt napokban Alsó- nánán jártunk. Farkas István elvtárssal, a tanács végrehajtóbizottságának titkárával beszélgettünk a Minisztertanácsnak arról a határozatáról, — amely az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről és megjavításáról szól. — Örömmel vettük tudomásul mi is a Minisztertanács határozatát — mondotta Farkas elvtárs. — Különösen az érint bennünket, amely a tanácsok hatáskörének növelésére utal.

Ezután arról beszélt, hogy a dolgozók jogos panaszait is könnyebben, gyorsabban el tudnák intézni ha például az adózás terén is a főkönyvek nem a járásnál, hanem ott hely ben, a faluban lennének. — Jobban kellene a tanács apparátusában is bízni az egyes vállalatok, intézmények részéről is — folytatja tovább; — Néhány példát mondok csak el a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban. A helytelen, büro kratikus, az élettől elszakadt intézkedésekkel valósággal

kényszerítenek bennünket, hogy ne igaz úton járjunk.

— Úgy gondolom, valameny- nyi tanács problémája az alábbi, ahol csak bölcsőde és napközi elltásáról kell a tanácsnak gondoskodnia. Általában azoknak az áruknak a bevásárlásával van hiba, amelyeket a földművesszövetkezettől, vagy a piacon vesznek. A Nemzeti Bank ugyanis nem veszi figyelembe az árak alakulását, vagy legalább is mindig utána kullog. E hó 11-én például a bank limitje a tojás felvásárlására 90 fillér volt. Hol lehet kapni ma 90 fillérért tojást, mikor a földi szöv. felvásárlója is 1 forintért veszi, s nekünk 10 százalékkal többért adja tovább. Ha megvesszük 1.10 forintért, a bank nem utalja ki a pénzt. Ha nem vesszük meg, akkor viszont a napközit kellene becsukni. így aztán manipulálni vagyunk kénytelenek. Ugyanez a helyzet az élő baromfinál, vagy még inkább a burgonyánál, amelynek limitje 1.50 forint, de a piacon csak 2.50 forintért lehet venni.

Példamutató tanácstag

Ezerkilencszáznegyvenhétben települt Felvidékről Szakadat községbe Szetey Zoltán, aki azóta 8 hold földjén gazdálkodik példamutatóan. A község lakóinak megbecsülését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy két évvel ezelőtt I-es körzet tanácstagjává választották.

Szetey Zoltán azelőtt, de ma is példát mutat gazdatársainak. Másfél hold kukoricáját kétszer kapálta kézzel és fogattal. Befejezte 600 négyszögöl napraforgó háromszori kapálását és 500 négyszögöl burgonya kétszeri kapálását és töltögetését. De nemcsak azért illeti dicséret, mert a jó gazda gondosságával kezeli a földjét, hanem azért is, mert mint a begyűjtési állandó bizottság elnöke szívügyének tekinti községük begyűjtési tervteljesítését. Rendszeresen megtartja az állandóbizottsági üléseket, ahol elbeszélgetnek a begyűjtési problémákról. Erről tanúskodik a legutóbbi gyűlésről felvett jegyzőkönyv is. Ezen az állandóbizottsági ülésen Szetey Zoltán arról beszélt, hogy „rövid pár hét múlva elérkezik az aratás és ezt követően a cséplés ideje. Nagyon fontos, hogy gazdáink azonnal a cséplő géptől teljesítsék gabonabeadási kötelezettségüket. Ennek elérése érdekében elsősorban nekünk kell példát mutatnunk és beszélgetnünk kell a gazdákkal a mielőbbi beadásról. Természetesen a teljesítések csak akkor lehetnek zökkenőmentesek, ha elegendő és megfelelő raktárhelyiséggel rendelkezünk. Ezekben a helyiségekben megtörtént a fertőtlenítés és tatarozás. Beállítottunk egy hiteles mérleget és gondoskodtunk faj- sűlymérőről is”.

A jegyzőkönyvből kivett néhány sor mondat híven tükrözi azt, hogy nemcsak a tanács vezetői, hanem az egyéni gazdákat is foglalkoztatja az aratás, cséplés időbeni elvégzésének gondolata, amely biztosítéka annak, hogy a szakadáti gazdák elsők között lesznek a kenyérgabona beadásban.

fl szakályi gazdák versenye

Szakály községben nem isme rétién fogalom a verseny. A község dolgozó parasztjai az elmúlt évben is versenyben végezték a munkát, de versenyre hívták egymást a beadási tervek mielőbbi teljesítésére is. A gazdák vállalásai természetesen nemcsak papíron vannak meg, a tanács törődik a verseny népszerűsítésével, a dicsőségtáblán és a hangoshíradón keresztül: A

példamutató, jól dolgozó gazdákat nótával is köszöntik.

A szakályi példa azt igazolja hogy amelyik községben foglalkoznak a versennyel, annak népszerűsítésével, ott a gazdák nem zárkóznak el, bátran hívják ki gazdatársaikat, például a háromszori kapálás elvégzésére, a nagyobb átlagtermés elérésére. Az idén több mint 60 egyéni gazda tett Szakály községben versenyvállalást nemcsak a begyűjtés és adófizetés vonalán, hanem a mezőgazdasági munkák elvégzésére is.

Lehőcz Lőrinc, Bognár Márton 14, Szőke Géza 9 holdas egyéni gazdák többek között kukoricájuk háromszori kézi és fogatos kapálását vállalták. Ezek a gazdák, de a szakályi- ak közül nagyon sokan befejezték a kukorica kétszeri fogatos és kézi kapálását, a harmadik kapálást pedig még aratásig el akarják végezni;

A gazdák nemcsak azért hívják versenyre egymást, hogy melyikük tud jobban gaz dálkodni, hanem törekednek ar ra is, hogy a nagyobb átlagter mésen keresztül hozzájáruljanak a második ötéves terv célkitűzéseinek valóraváltásához. Ezért gazdálkodik példamutatóan Lehőcz Lőrinc, Müller István és a többi dolgozó paraszt. Lehőcz gazda például az elmúlt évben 16 mázsa búza és 40 mázsa kukoricatermést takarított be holdanként. Pedig ő is csak azokat a munkákat adta meg a földnek, amit a

többi gazdák is megadhatnak. A búzája például háromszori szántásba, jó elővetemény után került, de jelentősen segítette a 16 mázsás búza átlagtermés elérését a minőségi vetőmag is. Nem sajnálja a fáradságot Lehőcz Lőrinc, négyzetesen vette kukoricáját és lelkiismeretesen végzi a növényápolást. Az elmúlt évben Tamásiban megtartott mezőgazdasági kiállításon is bemutatta terményeit, az idén pedig résztvesz az Országos Mezőgazdasági Kiállításon.

Érdemes versenyre kelni a magas terméseredményekért, érdemes a Lehőcz Lőrinceket párosversenyre hívni, hiszen a lelkiismeretes, törekvő munkájuk többszörösen meghozza gyümölcsét a szebb átlagtermés ben. Nemcsak a kukorica kapálását, hanem a szénabetakarítást, a burgonyatöltögetést is versenyben végzik. Valameny- nyien arra törekednek, hogy mire elérkezik az aratás, befejezzék a növényápolás legnagyobb részét.

Lezsák Béla elvtárs, a község mezőgazdasági előadója azt mondotta, hogy az aratás, be- hordás és cséplés időszakára is megszervezik a gazdák között a versenyt, összesen 12 dűlőfelelőst jelölnek ki a legjobb gazdák között. Megszervezik a behordás meggyorsítását, segítenek egymásnak a gazdák, s ezzel elérik, hogy a cséplőgép megállás nélkül dolgozni tud. Természetesen ebben az időszakban sem hanyagolják el a jól dolgozó gazdák népszerűsítését. A dicsőségtáblára mindig felírják, hogy melyik gazda fejezte már be az aratást, de kiírják a késlekedőket is.

Igyekeznek a szakályi gazdák, mert a nyári munkák során is le akarják győzni versenytársaikat, a regölyi gazdákat. A tavaszi határszemlekor a szakályiak voltak az elsők és ezt az elsőséget egész évben meg akarják tartani.

Jobban be kell osztani a munkát

Reggel 8 órakor bement a tanácsházára és elkezdett dolgozni. Negyedóra múlva nyílott az ajtó, s jött az első panaszos. Alighogy sikerült elintézni az egyik ügyet, máris jött valaki a másikkal. Adó, házkiutalás, lakásproblémák, mindenféle aláírások, burgonyabogárirtás és számtalan mindennapos tennivaló, de a legtöbb volt az apró panasz és vitás ügy. így dolgozott Dunakömlődön Valuska Lajosné tanácstitkár.

Van-e más dolga is, ráér-e azokkal foglalkozni? Van még sok dolga, de bizony kevés az idő. Míg békíti a szomszédokat akik az elveszett csirkék miatt veszekednek, míg eldönti, ki- nejj kell megjavítani a rossz kerítést, hogy a malacok ne járjanak át mások udvarába, értékes félórák múlnak el, különösen, akkor, ha a helyszínre is kimegy. Mert a kömlődi tanács lelkiismeretesen foglalkozik a panaszokkal, azért is

mennek a falu dolgozói any- nyiszor a legkisebb nézeteltéréssel a tanácshoz, mert tudják, hogy megéri a fáradságot, a tanács segíteni fog.

Ugyanakkor a község 30 tanácstagja nyugodtan ül „babér, jain’’. Nekik kellene ezekkel a panaszokkal foglalkozni, hiszen ők jobban ismerik az embereket, többet vannak köztük és a panaszokat harmincfelé elosztva meg sem éreznék a munkát. A tanácsházán dolgozóknak pedig és különösen a titkárnak, akinek amúgyis elég a tennivalója, nem kellene százfelé aprózni az idejét. Ehhez természetesen az kell, hogy — nem úgy, mint eddig — személyenként beszéljék meg ezt a tanácstagokkal, s azok, ha nem is kivétel nélkül, de a legnagyobb részük segíteni fog. — így lesz idő mindenre, alaposabban lehet dolgozni, csak be kell osztani a munkát;

Ártalmas a kukorica töltögetése

A kukorica gyors fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges az aratás előtti gondos kapálás, hogy az esők által letömött talajt levegőssé változtassuk, a gyomokat pedig kiirtsuk. A kultivátor, illetve az ekekapa után járjuk végig kézi kapával a sorokat, s a kukorica tövénél, illetve a sorok között elevenen maradt gazt távolítsuk el. Helytelen és sok kárt okoz az a régi rossz szokás,

hogy egyes helyeken a kukoricát még épp úgy töltögetik, akárcsak a burgonyát. A kukorica minden esetben megsínyli a töltögetést, mert a tő mellé húzott földbe új gyökerek kapaszkodnak és ezek száraz idő esetén porba kerülnek és nem tudják táplálni a növényt. Éppen ezért a községi agronómusok világosítsák fel a kukoricát töltögető gazdákat, hogy ez a munka helytelen és káros.