Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-24 / 148. szám
Irodalom * Iflüvéé^ei* HÍREK—ESEMÉNYEK VITA Szabadtéri színpad épül Dombóváron, a járási művelődési ház udvarán ebben az évben megkezdték a szabadtéri színpad építését. A művelődési ház vezetősége erre a célra 54.000 forintot kapott. Az építési munkák gyors ütemben haladnak: a színpad már készen van és a mögötte lévő öltöző is napokon belül elkészül. A színpad megépítésében tevékeny szerepet vállalt a kuli, túrház vezetősége, a népművelési osztály és a járási pártbizottság másodtitkára. Szabadi István elvtárs már három hete egyfolytában segít az építkezésnél. Rajtuk kívül Dombóvár lakosai is közresegítenek esténként. A közös munka eredményeként július 15-én sor kerülhet a szabadtéri színpad megnyitására, mely alkalomból budapesti művészefc vendégszerepeinek Dombóvárott. Fellép többek között Svéd Sándor és Orosz Julia, valamint a Magyar Rádió kisegyüttese. Montmartrei ibolya Ezt a Kálmán operettet játszotta immáron tizennegyedszer is nagy sikerrel a Tamási Épületkarbantartó KTSZ kul- túrcsoportja Tamásiban és a járás községeiben. A darab lejátszására helyben tizenkétszer és a járás községeiben eddig két alkalommal került sor. Az operett betanítását Cser József elvtárs, a népművelési osztály munkatársa végezte. Hétheti fáradságos munkájának megvan az eredménye, mert a darabot óriási sikerrel adták elő. A darab színjátszóin kívül dicséret illeti a KTSZ vala-> mennyi dolgozóját, az ő érdemük a nagyszerű díszlet, amely versenyre kelhet akármelyik pesti színház díszletével. Ezt a a munkát, melynek értéke 15.000 forintra tehető, a KTSZ dolgozói végezték társadalmi munkaként. A zenei kíséret tökéletessége Mester József és nyolctagú együttesének köszönhető. Sej-haj Rossi, nem less mosi Ha ilyen, a Luca-szék készítéséhez hasonlóan halad továbbra is a tamási új mozi építése, akkor valójában még jó-* ideig nem élvezhetik a mozikedvelők a tágas és az igényeket kielégítő mozihelyiséget. Közel másfél esztendeje épül-készül már a tamási új mozihelyiség, melynek befogadóképessége 350 személy lesz a régi 170 befogadóképességű mozihelyiséggel szemben. Minden munkát elvégzett már a Tatarozó Vállalat tamási kirendeltsége, csupán a helyiség padlózásai van hátra, amit még a mai napig sem voltak képesek elkészíteni. Nincs anyag? Nem érnek rá? Nem hisszük, hogy egy és fél esztendő alatt ne lehetett volna annyi deszkát beszerezni, amennyi elég lenne a mozihelyiség padlózására. Csak egy kis akarat kellene, a/mi úgy látszik, teljesen hiányzik a Tatarozó Vállalatnál. Az április 4-i, a május 1-i, de még a június 20-i határidő is letelt már és tamásiaknak még mindig nincs új mozijuk. A pénz a bankban hever, a tamásiak mérgelődnek, a Tatarozó Vállalat meg kényelmeskedik. De vajon meddig még? Illatos előadások Nem mindenkinek lehet benne része, de a tamásiaknak éj a Tamásiban szereplő kultúrcsoportoknak igen. Arról van ugyanis szó, hogy van a községi művelődési ház udvarán egy szabadtéri színpad és van még valami, ami mar annyira megtelt és annyira bűzlik így nyáron, hogy szinte kibírhat at-: lan a közelsége. Használni nem lehet, a szereplők kénytelenek felkeresni a szomszéd házakat, Érthető az, hogy a művelődési háznak nincs rá pénze, mert valójában nincs, hogy kitisztíttassa és megcsináltassa, de miért nem segíti a községi tanács. Hiszen a művelődési ház a községé, a község kebelébe is tartozik. Vagy talán attól félnek, hogy „elkárhoznak", ha illatmentesítik az előadásokat? I j I» <» \ t 9 \ ) * é * BECK ANDRÁS: TESTAMENTUM Fiam! Az én időm lejárt. Munkám, pályám — érzem — itthagyom. Az idő elmúlt, az óra közéig, Megírom hát a testamentumom. Anyai örököd, a derűs kék szemed, A magas, s nemes homlokod. Tiszta lelkedben, jószívedben is Anyád emlékét hordozod. Tiszteld őt, kit megismerhetni Néked meg nem adatott, Mert ki, hogy Te megszülethess, Élte tavaszán mindent itthagyotl! A nagy világban tenger a bánat, Tenger a könny, a sírás, a szenvedés. Enyhítésén évszázadok óta küzd Ezer kar, szív és ész. fin is ott voltam a küzdők sorában, De tudásom, erőm csekély nagyon. A nagyvilág ezer baját Apai örökül hát reád hagyom! BORBÉLY TIBOR: Vihar előtt Vihar készül, igazi, Megázik ma valaki. Dördül az ég nagyokat, Tüzes villám hasogat, Fél az, aki gyáva. Egyre jobban fú a szél, Egész erdő táncra kél. A sok felhő feketén Ül a házak tetején, Esik nemsokára. Űr „\| \ekd^ŰÁdiíőéjt£4ÍűrftőJ^‘-iM Néhány őszinte szó Köszönet a Tolnai Naplónak a „Szekszárdi képeslapok”-ért. amely tartalmában és szándékában — néhány vitatható meg állapítása ellenére is — az utóbbi évejj legjelentősebb segítségét nyújtotta a városban folyó kulturális munka megjavításához. Külön örvendetes és ez a cikksorozat sikerének egyik legdöntőbb előidézője, hogy végre őszinte hang, őszinte légkör kapott teret ezek nek a kérdéseknek a tárgyalásánál. Ahelyett, hogy vitatkoznék, hadd mondjam el néhány őszinte megjegyzésemet, amely ről eddig, részben azért, mert ilyen kérdésekről nem illett beszélni, részben azért, mert ilyen kérdések feszegetése elképzelhetetlen volt, bizony nem sok szó -esett. És szükségesnek tartom azt is elmondani, hogy a városi kultúrház vezetősége mit tett eddig a cikksorozatban feltárt hibák kijavítása és a városban folyó kulturális munka megjavítása érdekében. — Nem akarok most a kultúrház és a magam nevében mellet- döngető meaculpázással önkri. tikát gyákorolni, beszéljenek ehelyett a tények, hiszen az- önbírálat amúgyis csak akkor őszinte és becsületes, ha mindjárt azt is elmondom, hogyan kezdtük és kezdjük meg a hibák kijavítását. Beszéljenek tehát a tények és a tettek. 1. A műsorellátottság Reméljük, hogy a Faluszínház körül folyó vita eredményeket szül és legközelebb a Faluszínház kellő tervszerűséggel, időben közölve szándékát, olyan darabokat hoz Szekszárdra, amelyeknél közönségsikerre is lehet számítani; A Kecskeméti Katona József Színházzal sikerült szoros, jó kapcsolatot teremteni, úgyhogy a színház minden tájdarabjával ellátogat Szekszárdra. Ugyan- ez, sajnos, nem mondható el a i Pécsi Nemzeti Színházról; Eb- i ben azonban sem a színház, # sem a kultúrház nem hibás. — f Hanem, van egy rendelet, ame- f lyet a Népművelési Miniszté- f rium adott ki és annak értel- Jmében vidéki színházak Tolna J megyében csak a Faluszínház i előzetes hozzájárulásával ven- ídégszerepelhetnek. Ezt a ren- ^deletet nem a kultúrház hozta, J tehát megszegni sincs joga. — ?Hogy a Kecskeméti Katona Jó- lzsef Színház esetében megszeg, /tűk, az legfeljebb bátorság kér- Jdése, de mindenesetre szabálytalanság, amelyért a színházat, fa kultúrházat is minden pilla- f natban fenyegeti a felelősségre- fvonás veszélye. Tudtommal a f Pécsi Nemzeti Színház rendsze- ires vendégszerepléséhez a Falu- i színház központja nem járult ihozzá. Ez is az igazsághoz tar- Jtozik. 2. !> A táncmulatságok ] (Nem oly könnyű ezt a kérdést , (megoldani, mint azt sokan hi- I (szik, akik még soha nem szer- dveztek ilyen társas összejöve- < 'telt; A táncmulatságokon mi • már készen kapunk egy, saj- 1 (nos, számottevő hányadában, ^neveletlen, vagy rosszul nevelt ((fiatal tömeget, amely azt már ((megtanulta, hogy mihez van ►joga, de a kötelességekről annál kevésbé akar tudni. — Azt minden fiatal tudja, hogy a kultúrház az övé is, de hogy éppen ezért vigyázni is kellene rá, már kevésbé akarják megérteni. Két héttel ezelőtt történt a következő eset, amelyet azért mondok el, mert nagyon tanulságos: egy fiatalt nem engedtünk be a táncmulatságra, mert nem volt rendesen felöltözve. Miután azzal sem tudott jobb belátásra bírni, hogy a Szabad Nép-pel és a Ludas Matyival fenyegetőzött, egyszerűen megállapította rólam, — hogy hazaáruló vagyok. — És nekem még ekkor is nyugodt- nak, udvariasnak kellett maradnom. Próbálják utánam, milyen kellemes érzés. Hogy az ifúság nevelésében hol van a hiba, azt nem tudom, de hogy valahol baj van, azt a saját bőrömön tapasztalom. Talán érdemes lenne, ha ezzel a kérdéssel szakemberek is behatóbban foglalkoznának. Táncmulatságainkon bevezettünk néhány rendszabályt. Ezek a következők: A táncmulatságokon csak ünneplő ruhában lehet résztvenni. Húsz éven aluli lányok kísérő nélkül nem jelenhetnek meg. Tizenhat éven aluli lányok és fiúk csak este tíz óráig maradhatnak. Tömény szeszesital árusítását táncmulat Ságok alkalmával nem engedé. lyezünk. önkéntes jelentkezőkből felállítunk egy hat-nyolctagú rendezőgárdát, amely segít a rend fenntartásában. És végül, a rendetlenkedőket, — amennyiben a szép szó nem használ, a tett mértékének meg felelően, bizonyos időre kitiltjuk a táncmulatságokról. Természetesen ezek az adminisztratív rendszabályok nem oldják meg egyszeriben a kérdést, de ha ezek rendszeres nevelőmunkával párosulnak, feltétlenül meg lesz az eredményük. És talán akkor engem sem fog egy fiatal sem hazaárulónak nevezni. Ez is az igazsághoz tartozik. 3; A szervezés Nagyon sok múlik a szervezésen. Ezen állhat, vagy bukhat rendezvények sorsa. De persze ezt a fogadalmat sem lehet — szentté avatni. A közönségnek van egy ösztöne, amely megérezteti vele, melyik előadást érdemes megnézni és melyiket nem. És a gyakorlat azt igazolja, hogy ez az ösztön az esetek túlnyomó többségében nem csal. Nem akarok konkrét példákra hivatkozni, hiszen mindenki tudja, hogy az egyik előadásra miért váltott már jó- előre jegyet és miért nem jött el a másikra. Szorosan ehhez a kérdéshez tartozik a saját együttesek előadásaira a közönségszervezés. Bár javuló tendencia tapasztalható, hadd mondjam azért el azt a tapsztalatomat, amely szerint, ami helybeli, attól a közönség egy része már eleve rosszat vár, de minden jó, ami máshonnan, főleg a fővárosból jön. Ebben nagy adag igényesség is van, de tegyük a szívünk re a kezünket és valljuk be, — mellette jó adag sznobság. A jobb szervezés érdekében megkezdtük az üzemekben és hivatalokban a közönségszervező hálózat kiépítését, megjavítjuk a propagandamunkánkat azzal is, hogy az üzemeket és hivatalokat jóelőre tájékoztatjuk a kultúrház havi programjáról. 4. A Babits Társaságot is érte bírálat a cikksorozatban. Ezzel kapcsolatban nem mint a kultúrház dolgozója, hanem mint a társaság egyik tagja szeretném elmondani, hogy egyetértek a bírálatnak azzai részével, amely hibának rója fel, hogy a társaság működése alatt úgyszólván semmit sem tett irodalmi estek, viták rendezése érdekében. Ezzel kapcsolatban egyelőre még csak tervek vannak, de a mun. ka szélesebb alapokra helyezése érdekében már létrejött a társaság mellett a fiatal írók csoportja, amely rövidesen hallatni fogja a hangját. A „Szekszárdi képeslapok’’ kifogásolta a Sárköz első számának kis terjedelmét. Jogosan. De ha már erről van szó, beszéljünk arról is, amiről senki sem tud. Sokan talán el sem hiszik, annyira hihetetlen, egyben szomorú, hogy a társaság a folyóirat megjelentetéséhez a TTIT negyedévi 200 (kettőszáz) forintján kívül, semilyen szervtől sem kap egy fillér anyagi támogatást sem. Hogy a folyóirat mégis megjelent és meg fog jelenni a jövő. ben is, a szerkesztők leleményességének és bátorságának köszönhető, no, meg annak, hogy megyénk dolgozói nem hagyták cserben az irodalomnak ez az új hajtását. És ha szükséges lesz, a folyóirat néhány lelkes megalapítója arra is hajlandó, hogy olyan szervektől próbáljon meg támogatást kérni, akiknek az irodalom egyáltalán nem tartozik „profiljukba”. Mert az ígéreteket — abból van bőven — és a mindenki által megígért és meg is adott erkölcsi támogatást, sajnos, nem lehet aprópénzre váltani. Ez is az igazsághoz tartozik, amiről hallgatni legalább akkora hiba lenne, mint amekkora hiba, hogy ez az áldatlan helyzet létrejöhetett. 5. Perspektíva Az egyik hozzászólás, amely zömében helyesen bírlája a kul túrház vezetőinek munkáját, — többek között azt is hibánkul rója fel, hogy a „munkatársak nem .érzik a távolabbi perspektívára beállított munka lehetőségeiből adódó biztonságot”. Én ezt így ,ilyen kategorikusan nem merném állítani, ellenben szabadjon megjegyezni, hogy a közvetlen események tekintetében valóban nem teljes a biztonságérzetünk. A művészetben, a kulturális tevékenységek területén — légióként az irodalomban — napjainkban igen éles vita folyik és ebben a szerteágazó és sokszor belát, hatatlanul szövevényes vitában egyelőre még a Népművelési Minisztérium sem foglalt állást — vagy szabadjon feltételezni, nem tudott állást foglalni. Nem túlzás-e hát néhány vidéki kultúrmunkástól követelni olyan éleslátást, amilyent jelen pillanatban talán országos koponyák sem mernének magukénak vallani. 6. A Művészeti Tanács Tény, hogy a Művészeti Tanács megalakult. Az is tény, hogy ez a szervezet eddigi működése során erre a munkára teljességgel képtelennek bizonyult. Helytelen lenne ezt a tehetetlenséget jórészben annak betudni, hogy a városi kultúrház vezetősége nem szólt hozzá az alapokmánytervezet vitájához. Vállalva a megrökönyödést, — Hadd mondjam el, hogy és az alapokmánytervezetet ilyen for mában feleslegesnek tartom. Mégpedig azért, mert nem egy jogilag tökéletesen kidolgozott alapokmánnyal rendelkező, önmagát mindenekfölé helyező, értekező szerve van szükség amely elvben megállapít feladatokat, — elvben hozzájárul, vagy elvet javaslatokat, általában mindent „elvben” tesz, hanem olyan emberek társulására, akik mindannyian a gyakorlatban is segítene^ végrehajtani kultúrá- lis célkitűzéseinket. Értekezleteken csak terveket lehet készíteni, a feladatokat megoldani azonban az emberek között kell, a kultúrcsoportokban, abban a zenekarban, színjátszócsoportban és tánccsoportban, amely nem egy kis köré, hanem az egész városé. Mindannyiunk és az egész kultúra érdeke, hogy a Művészeti Tanács munkáját életre keltsük és tartalommal töltsük meg. És ezt elsőrendű kötelességüknek tartják a kultúrház vezetői is. 7. A kultúrmunkások megbecsülése Nem akarom elismételni azt, amit előttem már többen elmondtak, beszéljünk inkább a hivatásos kultúrmunkásokról. Nagyon kevesen tudják, hogy a kultúrház három státusbeli dől gozója közül az egyiknek alig több a fizetése, mint egy hivatalsegédnek. Pontosan 726 forint. Ezért végzi a gazdasági feladatokat, pénzt kezel, általában kötelessége biztosítani az anyagi feltételeket a kultúrális feladatok megoldásához. A művészeti előadó fizetése 848 forint. Ha azt számítjuk, hogy ezért irányítja a művészeti cső portok munkáját, átlagos napi munkaideje 14 óra körül mozog és időt kell még szakítania a szervezési munkákra is, nem hiszem, hogy akad, aki méltányosnak tartaná ezt a fizetést. Nem sokkal rózsásabb a helyzet az igazgató esetében sem, akinek fizetése 1016 forint. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy ez nem késztet bennünket gyengébb munkára, csupán azért beszélek róla, mert ez is a megbecsülés problémakörébe tartozik. Befejezésül még annyit: A városi kultúrház dolgozói levonták a tanulságot a „Szekszárdi képeslapokéból és megkezdték a hibák kijavítását, a hiányok pótlását. És ha ehhez a munkához a vezetőktől és az egyszerű dolgozóktól megkap, juk a támogatást, akkor a szekszárdi kultúrház biztosan be fog jutni a kultúra „NB II-jébe”. LETENYEI GYÖRGY.
