Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-19 / 143. szám
1956 JÚNIUS 19. TOLNAI NAPLÓ 3, PART ÉS PARTÉPÍTÉS « „Kollektív vezetés" Pakson „Nálunk a kollektív vezetés "egyenlő Bekő Imrével.“ Pakson, a községi pártbizottságon hallani ilyen véleményt és ezzel Bekő Imre párt-végrehajtóbizottsági titkár azt igyek szik érzékeltetni, hogy milyen állapotban van náluk a kollektív vezetés helyzete. Sajnos, a kijelentésnek van is alapja. Ha csak a kollektív vezetés néhány elemi kérdését nézzük a pártbizottság életében, már ott is problémákat találunk. Noha ez csak a kollektív vezetés egyik oldala, de addig már szinte mindenütt eljutottak, hogy megtartják az üléseket, ott megvitatják a pro blémákat és a közös álláspont alapján határozatot hoznak. Pakson még ez is „sántít.“ A VB-ÜLÉSEK ELÉGGÉ FORMÁLISAK. Ha valakit beszámoltatnak, meghallgatják az illető elvtárs beszámolóját, és mint aki jól végezte dolgát, „befejezettnek tekintik á napirendet.“ A múlt kor megtörtént, hogy a konzervgyár párttitkárát számoltat ták be, de a párttitkáron, Bekő elvtárson kívül senkinek sem volt hozzászólása ehhez. Ez azonban nem egyedülálló eset. Ilyen formában pedig nem sok értelme van egy beszámoltatásnak, mert nem adnak segítséget: a beszámoltatott elvtársnak arra volna szüksége, hogy felhívják a figyelmét az olyan fogyatékossá gokra, amelyeket ő nem vett észre, konkrét tanácsokat, javaslatokat adjanak neki, mert különben a beszámolás felesleges munka. Az nyilván nem segíti a Konzervgyárban a párt munka javulását, ha a párttitkár a községi vb-tágok előtt fel olvas egy beszámolót és azok azt kritikátlanul elfogadják. Hogy ilyen eset megtörténhetett, az arra vall, hogy a vb-ta- gok nem ismerik a konzervgyári problémákat és így még arról sem voltak meggyőződve, hogy a valóságnak megfelelnek-e azok a dolgok, amelyek a beszámolóban szerepeltek. Amikor a kollektív vezetés másik oldaláról van szó, A kollektív munkáról, akkor is hasonló a válasz: „Igen, majd a végrehajtóbizottság, vagyis Bekő Imre megcsinálja.“ Tehát itt sem különb a helyzet. Ha valamit meg kell tenni, akkor vagy megteszi a vb-titkár, vagy bizonytalan lesz a sorsa. Nincs tehát megfelelő előrehaladás Pakson a kollektív "e- zetés terén és ennek az egyik fő oka az, hogy nem is építettek megfelelően a vb-tagokr». Meghatározták ugyan, hogy me lyik alapszervezettel ki foglalkozik, de ennél tovább nem jutottak: a különféle napi feladatok megoldásánál már nincs elosztva a munka. Egyes vezetőket például beszámoltattak anélkül, hogy előkészítésben a párttitkáron kívül más is részt vett volna. Határozatokat nem szoktak hozni a vb. üléseken, legfeljebb szóban megállapodtak hogy ezt, vagy azt kellene megtenni. AZ ILYEN „HATÁROZATNAK“ pedig nyilván nincs kellő súlya, nem fokozza a felelősség- érzetet. Nem arról van szó, hogy oldalas határozatokat sző végezzenek és ezért éjfélekig ülésezzennek, de a közös álláspont egy-két mondatba való összefoglalása s papírra rögzítése elengedhetetlenül szükséges, mert ez az egyik előfeltétele a számonkérésnek. Itt áll az a mondás, hogy „A szó elröppen, az írás megmarad.“ Ezeknek a problémáknak saj nos MÉLY GYÖKEREI vannak Pakson és nyilván nem is lehet máról-holnapra felszámolni azokat, de hozzá kell fogni és erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy gyökeres változás álljon be e téren. A minI» 0 «I dennapi élet során felmerülő* [ problémák helyes megoldásé-J, val lehet és kell aktivizálni a(i vb.- és a pártbizottsági tago-,1 kát. Ha például egy beszámol- tatást úgy készítették elő, hogyi1 elosztják a vb-tagökinaguk kö-*' zött a feladatokat:1 megszabják*| hogy ki melyik területen végez ellenőrző munkát és felelős sé teszik azért is, hogy javaslatokat tegyen az adott terület munkájának javításához, akkor nyilván nem fog előfordulni, hogy mély hallgatás követi a beszámolót, legfeljebb csak aj vb-titkár mond véleményt. ígyJ meglesz az alapja annak, hogy! kollektív határozatot hozzanak J és egy lépéssel előrejutottak a<l vb-tagok aktivizálása terén is. # Vagy például itt van mostf PARTCSOPORT BIZALMIAK j újjáválasztása. Ha a vb-ülésenJ megbeszélik, hogy ki, melyiki1 területen felelős ezért a munkál1 ért és a vb-titkár segíti a fel-1 adatok végrehajtását, akkor ismét tovább tudnak menni a kollektív munka bevezetése terén. Ugyanígy kell eljámiok a(i többi feladatoknál is ahhoz, i> hogy megoldhassák a fő problémát, a kollektív vezetés hiányát és ezzel megteremtsék az alapját a pártmunka javulásának. „Új vezetési módszerekre van szükség...“ Egy hozzászólás margójára ~ SZAKSZERVEZETI ^küldöttértekezletet tartottak a múlt hét péntekjén a Tatarozó Vállalatnál. A küldöttértekezlet feladata az volt, hogy mérlegre tegye az üzemi bizottság kétéves munkáját, meghatároz za az új üzemi bizottság feladatait, megválassza a vállalat új üzemi bizottságát. A küldött értekezlet értékes útmutatást adott a szakszervezeti aktíváknak, az új üzemi bizottság tagjainak, hogyan kell az elkövetkezendő időkben dolgozniok, hogy a vállalat sikeresn teljesítse a második ötéves tervben reáháruló feladatokat, hogyan segítsék elő a vállalt kötelezett ségek kétoldali betartását, hogyan javuljon a szakszervezeti k munka. Mind a küldöttek, [ mind a felsőbb szervek kiküldöttei részéről elhangzott hozzászólások ezt segítették elő. Volt azonban egy felszólalás, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Varga György elvtársnak, a szakszervezet kaposvári területi bizottsága elnökének hozzászólása megmutatta, hogyan lehet nagy szavakkal, a „XX. kongresszus szellemében“ — semmit sem mondani. ELMONDTA, hogy a régi üzemi bizottság ért el eredményeket, azonban voltak hibák is munkájában Kiss elvtárs, az üb. elnöke még mindig nem tudta megváltoztatni kapkodó munkamódszerét, „beragad az íróasztalhoz.“ „Az üzemi bizottság még nem veszi figyelembe, hogy mások a követelmények a vezetésnél, mint eddig... Baj van a termelési értekezletekkel, sablonosak, nem sikerül felkelteni a dolgozók érdeklődését. Ezeket az értekezleteket nem a központban, hanem a helyszínen kell előkészíteni. Mindig azt kell a figyelem központjába állítani, ami ott, az építésvezetőségen a legfontosabb kérdés, mert mások a problémák Tamásiban, mint Tolnán vagy Pakson stb., stb... Javítani kell a versennyilvánosságon, fokozni a dolgozók magabiztosságát, egyszóval kimenni a tömegek közé...“ Arról egy szóval sem beszélt Varga elvtárs, hogy a területi bizottság hogyan áll az új vezetési módszerekkel, hogyan dolgozott eddig és méginkább hogyan akar dolgozni ezután. PEDIG LEHETETT VOLNA beszélni róla. íme egy mondat az üb. elnök beszámolójából: „Kevés segítséget kapunk a területi bizottságtól, ha kijönnek, legfeljebb csak az irodában beszélnek velünk.“ Joósz elvtárs, az üzemi bizottság tagja: „...A területi bizottságtól eddig még nem láttunk senkit az építkezésen.“ Többen kifogá solták, hogy a területi bizottság kevés gyakorlati segítséget ad. Amit Varga elvtárs felszólalásában elmondott, bizonyára mindannyiszor elmondta az üb. irodákban tett látogatásai alkalmával is. Ugyanis hozzászólásában nem lehetett ráismerni Tolna megyére, az elmondott „igazságok“ mindenütt érvényesek. Csak arra lehetett következtetni, hogy egyáltalán nem ismeri a vállalat helyzetét. Irodában adott „szempontból“ pedig már elegük van az üzemi bizottságoknak. Ilyen „szempontok“ hangzottak el a hozzászólásban is. ÜJ VEZETÉSI MÓDSZEREKRE van szükség. Ki kell menni a tömegek közé. Ez igaz, azonban ez mindenekelőtt a területi bizottságra vonatkozik. A küldöttértekezlet részvevői szívesebben vették volna, ha a területi bizottság elnöke elmondja, hogy egyetért a bírálatokkal (a területi bizottságot ért- bírálatra egyáltalán nem is válaszolt, mintha azok el sem hangzottak volna), a bizottság elnöke, munkatársai ezután a helyszínen, a gyakorlatban fog - ják megmutatni, hogyan kell dolgoznia az új üzemi bizottságnak, például segítenek majd előkészíteni egy-egy termelési értekezletet, gyakrabban mutatják meg a jó munkamódsze • reket, elbeszélgetnek a szak- szervezeti aktivistákkal, dolgozókkal. Ilyen „új vezetési módszer“-re van szükség és a szavaknak tettekkel való alátámasztását joggal várják el a területi bizottságtól az építő- munkások. Jantner János Á begyűjtés tapasztalatai Decsen Az utóbbi időben javult Decsen a begyűjtési munka, amellyel bizony sok baj volt azelőtt. A begyűjtési megbízottak nem nagyon melegedtek meg helyükön, egyik jött, másik ment. A gazdák nem voltak tisztában azzal, mikorra kell teljesíteni a sertés, a tojás vagy a baromfibeadást. így aztán nem is nagyon igyekeztek a beadással, a tojást is elsősorban szabadon értékesítették. — Volt olyan időszak, amikor a begyüjtőhelyre 5000 darab tojást vittek be a beadás teljesítésére, ugyanakkor 30.000 darabot szabadon adtak el. Mindez azért történt meg, mert nem szorgalmazta senki a begyűjtést a gazdák között. Az is aka_ dályozta a begyűjtést, hogy a baromfibeadást nem lehetett kakassal teljesítenL A begyűjtési munka javulásának egyik oka most az, hogy a begyűjtési apparátus megállapodott egyelőre, az egyik megbízott, T. Bencze József községbeli, ismeri a gazdákat, és azt is, melyiknek milyen jó- szágja van — az eredményt mutatja az, hogy a félévi sertés beadás túlhaladta a száz százalékot. Rendezték a nyilvántartásokat, ami eddig valóságos labirintus volt, pontosan tudják, melyik gazda hogyan áll a beadással. A decsi tanács begyűjtési munkájánál meg kell állni egy észrevételnél, mivel most igen sok szó esik a hivatali munka egyszerűsítéséről. Miről is van szó tulajdonképpen? A tanácselnök a begyűjtéstől rendszeresen megkapja az értékelést, miből hány százalékra áll a község. Egy papírlapról olvassa' fel az adatokat alkalomadtán. „A legutóbbi tíznapos értékelés szerint a sertésbeadást 111.5, a marhabeadást 136> a tojásbeadást 68.7, a baromfibeadást 87.5, a tejbeadást 107.3 százalékra teljesítettük.’’ Történetesen éppen a tíz nap végén történt ez, mondjuk, délelőtt 10 órakor. Délután a begyűjtés átadja a legújabb értékelést. „A sertésbeadást 100.7, a marhabeadást 60.6 százalékra, a tojásbeadást 67 százalék-1 ra, a baromfibeadást 78.5, a tej-1 beadást 89.8 százalékra teljesí-! tette eddig a község.” Hát ezi hogyan lehet? — csodálkozik a' tanácselnök. — Nemhogy nö-i1 vekedne, inkább csökken a teljesítés? i i — Igen, mert a múltkori ér-} tékelés május végéig szólt, a} mostani pedig a második fél-1 éves terv alapján lett értékelve.1 Május végéig 7 vágómarhát1 kellett leadni, június végéig vi-1 szont 14 darabot kell a féléves terv szerint. így van ez a többi cikkéfeleségnél is. Eddig május végéig kellett értékelni, most pedig a második félév szerint. Nem lett volna egyszerűbb már április elejétől kezdve a második féléves terv alapján értékelni a begyűjtést? Nyilvánvalóan helyesebb lett volna. De itt a következő láncszem Az április 4-i begyűjtési versenyszakasz április 30-ig tart. Ha már április 4-i versenyről van szó, akkor az tartson április elejéig. A felajánlások akkor valóban a felszabadulás tiszteletére szólnának, nem sikkadnának el április 4. után. így keletkezik aztán a begyűjtési labirintus. — A begyűjtési eredményeket értékelik egyszer az első negyedévi teljesítés, egyszer pedig a felszabadulási verseny (az első négy hónap) alapján. Nem lenne egyszerűbb, ha az első negyedévi teljesítés lenne egyúttal a felszabadulási verseny is? Ezután az értékelés szól május végéig, majd a második félév — június 30 — alapján. Ne is folytassuk tovább, mert a második félév még hátra van. 4 SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Zűrzavar az adókivetésben Szorgalmas emberek a hőgyésziek. Évről-évre becsülettel teljesítik a. beadási kötelezettségeket és pontosan fizetik az adót is. Nem volt itt semmi baj — amíg az adókivetés nem okozott zavart a községbeli gazdák között. A következőképpen szól a történet: Március közepe óta új adóügyi megbízott, Unger János tevékenykedik a tanácsnál. Nem lehet mondani, hogy teljesem új ember a közigazgatásban, azelőtt ugyanis a begyűjtési apparátusban dolgozott. Mivel az adóügyi teendők ellátása igen komoly munkát, hozzáértést kíván. Unger elvtársnak is segítségre volt szüksége. A járási tanács pénzügyi osztálya igyekezett is segítséget adni, legutóbb egy többtagú brigád segített rendbehozni az adókivetési nyelvántartást. Volt is mit rendbehozni, mert egy összezavart, rosszi adókivetés rendezése sok fejtörést okoz az illetékeseknek — főleg az adófizetőknek. Minkért Ádám például háromszor kapott adókivetési ívet. Mindhárom különbözik egymástól, s most ő is, meg a tanács is azon töri a fejét, melyik az igazi. Kult Antáléknál a férj is, a feleség is külön, külön meg lett adóztatva. Berlinger József nemlétező vagyona után lett megadóztatva 2500 forint erejéig] A hibát még tavaly észrevették, persze a| 75 éves Berlinger bácsi nak jónéhányszor meg kellett emiatt fordulni Gyönkön. A tartozást törölték ugyan, de a törlést a szaporulati rovatba írták be — s a 2500 forint követelés újból életbe lépett. Kiss Ferenc 1953-ban 200 forintot fizetett adóba. Ezt az összeget annakidején más tételre könyvelték, s habár Kiss Ferenc számtalan fellebbezést nyújtott be, ebben az évben újból kivetették a 200 forintot, mint hátralékot. Szeltner Jánosné a napokban kapott felszólítást, hogy 400 forintos adóhátralékát fizesse be. Szeltnerné a befizetési csekkel igazolta. Mégis felszólítást kapott a fizetésre, mert „ellenkező esetben az udvarában lévő rönkfát lefoglalják”, Pekk Ferenc 600 forint befizetésére lett felszólítva. Miután igazolta, hogy nem tartozik, kiváncsiak vagyunk, ki lesz az újabb „áldozat”, akit az akták halmazából félnapon keresztül keresnek a pénzügyi szakemberek. Sorolhatnánk fei tovább azokat a neveket, akik a bürokratikus, lélektelenül végzett munka miatt meg lettek sértve. • A járási tanács kezdte belátni, hogy hibák vannakt kiküldte tehát dr. Zobai Ferencet az adókivetési hibák rendbehozására. Zobai Ferencet komoly feladat elé állították, nem is tudta hirtelenében, hogyan fogjon munkához. Megérkezése után nyomban beült a vendéglőbe iszogatni. Úgy kellett onnan szép szóval elcsalogatni. Délután Bács Ottó, o járási tanács pénzügyi osztályának vezetője telefonon érdeklődött, mit csinál az öreg. A kapott válasz, úgy látszik, nem volt kielégítő, megkérte hát Unger elvtársat, menjen érte motorral, mert „beszélni kell az öreggel”. Ez meg is történt, de nem használt sokat, mer dr. Zobai Ferenc másnap ott folytatta, ahol abbahagyta. Aznap háromszor kellett értemenni a vendéglőbe. Igazuk van azoknak, akik felháborodottan tiltakoznak az ellen, hogy olyan emberek intézzék ügyeiket, akik munkaidejük nagyrészét a vendéglőben töltik. A hőgyészi adókivetési zűrzavarban végre rendet kell teremteni. Joggal követeljük a pénzügyi szervektől, hogy e munkaterületen oda megfelelő emberek dolgozzanak, akik nem ingatják meg felületesen vég- zeit munkájukkal a dolgozó parasztságban az államunk iránti bizalmat. BLENESI KÁLMÁNHa már az igazgatási, a hivatali munka egyszerűsítéséről van szó, akkor lenne mit egyszerűsíteni a begyűjtés és a begyűjtési szervek munkájában is. A felsorolt tapasztalatok ugyanis nemcsak helyi specialitások, ugyanezt tapasztalhatjuk a megye, vagy az ország bármelyik községében. BOGNÁR ISTVÁN. Uj szerződéses sertéshizlalási akció A Minisztertanács az állat- tenyésztés továbbfejlesztése érdekében új szerződéses sertéshizlalási akciók beindítását rendelte el. Az 1956—57. év sertéshizlalási akció keretében 1956 június 15-től szerződés köthető minden meglevő, hizlalásra alkalmas, 20 kilónál nagyobb súlyú süldőre, melyet a szerződéskötéstől számított legkevesebb két hónap tartás után legalább 126 kilós súlyban kell átadni, Termelőszövetkezetek és beadásra kötelezett egyéni termelők kukoricabeadási kedvezményt igényelhetnek. Átvételi árak takarmánybeadási kedvezmény nélkül termelőszövetkezeteknek és egyéni termelőknek egyaránt, tenyésztésbe nem fogott sertéseknél: 126—140 kg-ig 18 Ft, 141—160 kg-ig 20 forint, 161 kilón felül 22 forint. A tenyésztésbe fogott sertések nél 161 kilón felül az átvételi ár 21 forint kilogrammonként. Átvételi árak takarmánybeadási kedvezménnyel egyéni termelőknek: 126—140 kilós sertés után 16 forint és 100 kiló termény, 141—160 kilós sertés után 17,50 forint és 150 kiló, 161 kilón felüli sertés után 19 forint és 180 kiló termény, a tenyésztésbe fogott 161 kilón felüli sertés után 18 forint és 180 kiló termény. A termelőszövetkezetek részére az árak ugyanazok, mint az egyéni termelőknél, a takar - mánybeadási kedvezmény a súlycsoportoknak megfelelően 130, 180, illetve 230 kilogramm. A fenti árokan felül termelő szövetkezeti, egyéni vagy társas hizlalások esetén 5—20 darab sertés átadásakor 80 fil- lér/kg, 20 darabon felüli sertés átadása esetén í forint/kg. mennyiségi prémiumot kapnak azok a termelők, vagy termelő szövetkezetek, akik kötelezettségüket pontosan teljesítették. Az 1956/57. évi baconnevelési akció keretében leköthető 20 kilón felüli súlyú fehér hússertés, melyet 90—110 kg közötti súlyban és baconminőségben kell átadni 18 forintos kilónkénti vételár ellenében. 5—20 darab sertés átadása után 80 fillér, 20 darabon felüli sertés átadása után 1 forint kilónkénti mennyiségi prémium fizetendő a pontosan teljesítő szerződőknek. Mindkét akcióban az egyéni termelők 400 forint, a termelő- szövetkezetek 600 forint nevelési előleget kapnak. A szerződéskötést a Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat járási ki- rendeltségeinek felvásárlói vég zik.
