Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-17 / 142. szám

1996 JÜNIUS 17.

TOLNAI NAPLÓ

5

A TANÁCSOK ELETEBOL

á bürokrácia csökkentésének, a helyi tanács tömegkapcsolata megjavításának legjobb módszere

Beszélgetés Varga István simontornyai tanácselnökkel

A simontornyai tanács elnöke, Varga István elvtárs min- •den szépítgetés nélkül „bevallja,“ hogy a községben nem mondható jónak a tanács tömegkapcsolata. Ezt Varga elvtárs a postások megnövekedett feladatával hozza kapcsolatba. Szerinte nem jó jel, hogy olyan sok falubeli lakos levelet ír a járási, megyei, sőt a központi szervekhez. Ez csak a postások feladatát növeli, s a lakosságnak bosszúságot okoz, csökkenti a tanácsba vetett bizalmát a falu népének.

— Nem bíznak a helyi tanácsban a dolgozók. Ezért ügyükkel mindjárt a Megyei Tanácshoz, a Szabad Néphez, sőt egyenesen a pártközponthoz fordulnak.

— Mit gondol, helyesen te- szik-e? — kérdeztük.

— Semmi esetre sem, sőt egyszerűen káros, mert rontja a községi tanács tekintélyét, akadályozza a tanács tömeg- szervezeti szerepének betöltését.

— És lehetne ezen segíteni?

— Lehet és kell is. Mégpedig a bürokráciát szülő okok felszámolása lenne ennek a legha tásosabb módszere...

őszintén szólva nem olyan egyszerű dolog a bürokráciát szülő okokat máról holnapra megszüntetni. De igaza van a tanácselnöknek abban, hogy ezt valahol el kell kezdeni, méghozzá a lehető leggyorsabban. Hogy hol kell kezdeni? íme egy példa:

Simontomyán az egyik ház- tulajdonosnak vihar következtében tönkrement háza tete jén 100 cserép. Erre bemegy a tanácselnökhöz, segítséget kér az említett cserép megvásárlásához. A tanácselnök legjobb tudása szerint is csak annyit mondhat, hogy nincs, ő nem ad hat, nem is javasolhatja, hogy adjanak. Erre az illető panaszával a pártközponthoz fordul. A pártközpontban egy elv- társ foglalkozik ügyével és a panaszos levelet kivizsgálás végett továbbítja a megyei tanácshoz. A megyei tanács ki- küld valakit Simontomyára, aki a helyszínen megállapítja, hogy valóban szükség van-e a cserépre. A kiküldött, miután megállapította, hogy szükség van, jelentést tesz erről felettesének, aki, ha éppen nincs fontosabb dolga, megírja a járási tanácsnak az említett esetet, s javasolja: „megállapításom szerint a cserép jogos, de a biztonság kedvéért ön is győ ződjön meg erről a helyszínen.“ Ezután a járási tanácstól is kiküldenek egy embert a cserép ügyben Simontor nyára. A járási küldött is meg állapítja ugyanazt, amit a megyei megállapított, s élőiről kezdődik az egész. Végülis a panaszos vásárlási kérelmet nyújt be a Tüzép-telephez a

100 cserépre, melynek jogosságát a községi tanács elnökével kell igazoltatnia. Nem lett volna helyesebb, ha a községi tanács elnökének áll elsősorban módjában, hogy eldöntse, jogos-e a 100 cserép, s mindjárt javaslatot tegyen annak kiutalására? De helyesebb lett volna, sőt így kellene, hogy legyen. S ha eddig ez nem így volt, az illetékesek gondoskodjanak, hogy ezután így legyen.

Egy másik hasonló esetet is elmondok, ami a pénzgazdái kodással függ össze. A simontornyai tanácsnál kitörik két ablak. Ennek a megcsinálta- tása 80 forintba kerül. De mivel ez a 80 forint nem szerepel a községi tanács költségvetésében, kezdődnek az ülések és a határozatok. Elsősorban a helyi tanács végrehajtó bizottsága hoz határozatot az ablak megcsináltatására. Ezt továbbítja a községi tanács a járáshoz, a járási végrehajtó bizottság a kérelmet megvizsgálja, illetve megvizsgáltatja, s határozatot hoz az ablak megcsináltatására, s utasítja a pénzügyi osztályt, hogy „emeljenek be“ a simontornyai tanácshoz póthitelt. Itt is többe kerül a leves, mint a hús. De csak azért, mert a községi tanácsnak nincs joga a helyes és ésszerű pénzgazdálkodáshoz.

— A községi tanácsok jogkörét más irányban is ki kellene szélesíteni. Például a helyi bírságolások megejtését kizáró lag a helyi tanácsokra kellene bízni. Semmiesetre sem helyes, hogy a fentiekhez hasonló huza-vona után a járási tanács dönt például olyan ügyek ben, hogy, köteles-e X. Y. kártérí

tést fizetni gazdatársának, akinek kárt okozott. És ahhoz is kellene jogot adni a községi tanácselnököknek, hogy a helyi kereskedelmi szervek munkáját ellenőrizzék, és adott eset ben utasíthassák a helyi kereskedelem vezetőjét. Előfordul-! hat olyan eset — erre már volt is példa —, hogy nagy ünnep előtt nincs egy községben élesztő. Ekkor a lakosság elsősorban a községi tanácshoz, a tanácselnökhöz fordul a panasszal, s kéri, hogy intézked jen. Erre a tanácselnök nem tehet mást, mint megkéri a boltvezetőt, vagy telefonon keresztül felkéri a járási tanács, illetve a megyei tanács kereskedelmi osztályát, hogy inté kedjék az élesztő ügyében. Sok kai helyesebb és egyszerűbb lenne, ha a községi tanács el nőkének ez esetben is joga 'enne a helyszínen intézkedni.

— Hasonló esetet tudnánk el mondani egész sort. De azt hiszem ezzel most nem vin-; nénk előrébb az ügyet. Szerintem arra van szükség, hogy a fentiekhez hasonló javaslatot terjesszen elő minden községi tanácsi vezető és az illetékesek döntsék el, helyes-e a javaslat és intézkedjenek a megvalósi tás ügyében. Ez lenne napjaink ban a bürokrácia csökkentésének , a helyi tanács tömegkap csolata megjavításának a legjobb módszere — mondotta a beszélgetés végén Varga v lv- társ.

Megérdemelte a bizalmat...

Másfél évvel ezelőtt választásra készültek a községek la kói. Körzetenként tanácstagot választottak maguk közül, akiknek elmondhatják a hivatalos idő előtt, de utána is kérelmeiket, panaszaikat. Ezek az ügyek soha nem porosodtak valamelyik íróasztal fiókjában, hanem napokon keresztül megfelelő elintézésben részesültek. Tanácstag jaink az elmúlt hónapok alatt derekasan megállták helyűiket. Nem csalódtak a körzet lakói, mert akikben bíztak az továbbította, elintézte panaszaikat.

H. Kovács Ferenc az ozorai Termelőszövetkezet tagja községi és járási tanácstag. Körzetének nem egy lakója kopogtatott már ajtaján a fogadóórák alatt. De nemcsak ott és akkor hallott az emberek panaszáról, kéréséről, ha nem az utcán is vagy a határban, kint a földeken.

Ozorára látogattunk el a napokban és átlapozgattuk azt a füzetet, ahova feljegyezte azok panaszát, akik felkeresték a fogadóórán. A sok név között olvastuk Eper jesi Ferencné nevét, aki a következő panaszt tette:

Tagosítottak az ősszel Ozorán és ő véletlenül nem azt a darab földet munkálta meg, ami telekkönyvileg való ban az övé.

A füzet másik oldalán arról olvashattunk, hogy B. Végh Istvánná adókedvezményt kér, mivel munkaképtelen és több mint 5 hold föld je van. És így tovább. A tanácstag H. Kovács Ferenc elvtárs türelmesen meghall- . gáttá az embereket, kérésüket pedig továbbította a községi tanács végrehajtóbizottsága, vagy az illetékes felsőbb szerv felé, aszerint, hogy a panasz élintézése végett hova kellett fordulni.

A már említett két panasz a végrehajtóbizottság elé került. És pár nap múlva Eperjesi Ferencné hivatalosan megkapta a választ. Kiderült, hogy ebben az esetben a mulasztásért a gazdát terheli a felelősség. Ugyanis a tagosításkor ottlévő földrendező bizottság behívatta, hogy megmutatja a földet, de ő nem je lent meg. így történt a csere. De közölték azt is, hogy a tér més a vetőmag tulajdonosát illeti.

Ugyanezen a napon kapta meg a választ B. Végh Istvánná is, amely szerint a VB. javasolja az adókedvezmény megadását, függetlenül attól, hogy nem érte el azt a bizonyos kort, amelynek betöltése után adókedvezményben részesülhet.

A panaszok, kérelmek elintéződtek. Mindenki megkapta a kielégítő választ. II. Kovács Ferenc jól dolgozott féléves tanácstagi működése alatt, amelyet bizonyít az elintézett panaszok sokasága és a körzet lakóinak bizalma.

A tolnanémedi tanács jobban foglalkozzon a dolgozók versenyével

Megyénk számos községében komoly vetélkedés, verseny folyik a dolgozó parasztok között. Község községgel, utca utcával versenyez, de sok helyen párosversenyben is állanak egymással az egyénigazdák. Sajnos vannak azonban olyan községek is, ahol ver senyről nem lehet beszélni, nem törődik a tanács szervezésével, népszerűsítésével. E községek egyike Tolnanémedi.

— Nagyon nehéz a verseny szervezése nálunk — mondotta Jankó János VB elnök. — Közömbösek a gazdák, és azt mondják, hogy dolgoznak ők verseny nélkül is. Tavaly megpróbáltuk a versenyszervezést, de nem sok eredménnyel járt. Tavasszal még körülbelül 50 gazda tett vállalást, de azóta egy sem.

Érdemes Jankó elvtárs szavait mélyebben elemezni és boncolgatni azt, miért közömbösek a versennyel szemben a tolnanémedi gazdák.

Részben érthető a közömbösség, hiszen senki nem törődik a versennyel, a vállalások értékelésével. Az egyetlen

n tanács intézkedjen, hogy legyen idénybölcséde Cikén

A cikói Alkotmány Termelőszövetkezetben nagy lemaradás mutatkozik a növény- ápolásban. Sajnos, van olyan kukoricatábla ahol messzebbre virít a repce, mint a kukorica. Ezt a termelőszövetkezet ben azzal magyarázzák, hogy kevés a munkaerő, az asszonyok nem tudnak dolgozni a közösben. Mégpedig azért nem tudnak rendszeren eljárni a termelőszövetkezetbe kapálni a családos anyák, mert nincs hová vigyék gyermekeiket. A községi tanács, illetve a járási tanács már két év óta ígéri, hogy lesz idénybölcsőde, de

még ma sincs. A községi tanács a járásra, a járási pedig nem lehet tudni kire hárítja e tekintetben a felelősséget. Mi nem mélyedünk most bele, hogy valójában kit is terhel a felelősség, mert ez most nem lényeges. Annyi biztos, hogy a cikói községi tanácsnak, közösen a járási tanács erre illetékes megbízottjával, intézkedni kell egy idénybölcsöde létesítésére. Ez fontos napjainkban azért, hogy a termelőszövetkezetben utolórjék magukat a munkával s ne gazt teremjenek a földek;

M. J.

dicsőségtáblára egy héten ke resztül a begyűjtésben élenjárók, a másik héten a jó adófizetők kerülnek. Csak arról feledkeznek el, hogy a mezőgazdaságban is vannak szép eredmények, amelyekkel lehetne büszkélkedni. Begyűjtésben még vannak vállalások, de az is azt a látszatot kelti, hogy azért szervezték, mert hivatalból kellett. Később már nem törődnek vele, amit bizonyít az is, hogy a vállalást tartalmazó papírokat (amely mindössze 10) hosszú keresés után találták csak meg.

Többet törődhetne a versennyel Jankó elvtárs, a VB. elnök, de a VB titkár, Baranyai, Józsefné elvtársnő is. Az állandó adminisztrációs munka mellett kellene Baranyai elvtársnőnek időt szakítani arra, hogy foglalkozzon a verseny - nyel.

Tolnanémedi községben nagyon sok jól dolgozó egyéni gazda van, akik versenyezve többet tudnának termelni, többszörösen túlszárnyalhatnák eddigi eredményeiket. Fontos a verseny megszervezése, a jó eredmények népszerűsítése különösen most, amikor a második ötéves terv során egyéni gazdáinknak is mindenből jobb átlagtermést kellene elérni.

Nem közömbösek, érzéketlenek a versennyel szembe a tolnanémedi gazdák sem csak az szükséges, hogy a tanács vezetői ne hivatkozzanak arra, hogy ami tavaly sem sikerült, így az idén sem fog sikerülni.

— „Nagy jelentősége van a versenynek“ — ismerte be Jankó elvtárs. Ez az őszinte beismerés azonban nagyon kevés. Valamennyiőjüknek mind a 25 dolgozó paraszt tanácstag nak segíteni kell, hogy községükben gyökeres változás következzen be.

Tehén,

vagy tengeri kígyó ?

Talán valami csodaszörny került a megyébe és itt a szak- vélemény milétéről? Nem. A termelőszövetkezeti tagok háztáji tehénke álmáról van szó és a rendeletről, amely azt tengeri kígyóvá szabályozza. Ugyan kinek kellene külön elmagyarázni, mit jelent egy jól tejelő piros-tarka a ház körül. Különösen termelőszövetkezeti tagnál, aki zárszámadáskor bőven kap takarmányt és legelő jár neki a közösből. Alapszabályszerinti joga a tehén tartás, jólétét, munkakedvét és a közös gazdálkodásba vetett hitét növeli. Ezért érthető örömmel fogadták az OTP Főigazgatóságának rendeletét, mely állam- kölcsönt biztosít a termelőszövetkezeti tagok tehénvásárlásához. De lássuk csak, milyen könnyen válik az öröm ürömmé, sok esetben gonddá.

Az OTP rendelete kiköti: A hiteligénylés a vételár 50 százaléka, de legfeljebb 2000 forint lehet. Világos, az alanyt jó előre ki keli szemelni (országos állatvásár nem jöhet szóba) és nehogy 4000 forintnál többet érjen, de azért jó tehén legyen, kecskére viszont nem vonatkozik a rendelet. Ha üsző felé hajlik az óhaj, fedeztetési cédula kell, vagy állatorvosi bizonyítvány az eljövendő borjú jelenlétéről. Tehénvásárlásnál sem maradhat ki az állatorvosi tudomány az akcióból. Igazolni kell, alkalmas-e az állat továbbtenyésztésre. De szóljunk a kezesekrőlt ez is nagyszerű fejezet. A termelőszövetkezet nem állhat jót, úgylátszik nincs mibőlf?!). Olyan kezes kell, akinek háza van, mert a községi tanács igazolása szükséges a ház értékéről.

Nem akarom elaprózni a dolgot egy ilyen nagyvonalú rendeletnél, de adóznunk kell az OTP-intézkedés papírgyűjtést mániájának, mert az eddig felsoroltak csak a kezdet. Nélkülözhetetlen a termelőszövetkezet javaslata a hitel folyósítására, pontosan ecsetelve a vakmerő kölcsöntkérő politikai, közösségi magatartását és, hogy „ritkán” hallott szólással is éljünk „munkához való viszonyát’’. Ugyanez szükséges a járási tanácstól, mert ami biztos, az biztos, egy termelőszövetkezeti tagra, lám nagyon kell „vigyázniÚjra a községi tanács követ.: kezik. Igazolja, hogy a kérelmezőnek nincs-e adó-, vagy beadási hátraléka és a hatodik békekölcsönnel nem tartozik-e. Hogy terebélyesedjen a mozgalom, nem jár a kölcsön akkor sem, ha az illetékes termelőszövetkezet bármelyik tagjának hasonló hátraléka van. Milyen körültekintő „ösztönzés” ez a népnevelő munka kiszélesítéséhez.

Lassan végére érünk a bürokrácia) eme jólsikerült tortúrájának. Átírt járlatlevéllel kell dokumentálni kitőlt menynyiért vette az illető a jószágot. Az összegyűlt papírhalmazt a járási fiók felküldi az OTP megyei központjába, ahol aztán ítélkeznek. Ez történt Szili Józseffel is Szabályban. Még jó hogy rokonától vette a tehenet és most rokoni alapon együtt álmodoznak a kölcsön megérkezéséről, persze érkezésről szó sincs, személyesen kell kötelezvényt aláírni a járási fióknál; Erre is kitért a precíz rendelet, meg is tennék, csak már ott tartanának. Ismerjük el, nehéz, de alapos munkát végzett az OTP rendeletszüléskor.

íme az összeredmény. A tamási járásban az elmúlt évben egy termelőszövetkezeti tag nyerte el a pálmát (félig feketén), s az idén számtalan kérelmező közül még egy sem. De se szerit se száma azoknak, akik oly szívesen fejnék már tehénkéiket, ha nem riadnának vissza e precessziótól. Keret pedig van rá, csupán a tamási járásban 50 tsz tag örülhetne egy-egy „jóképű?’ piros-tarkának.

A fenti esetben a kölcsön rendeltetésének helyessége nem vitás. Népgazdasági, tehát közös érdekünk, hogy minden forint hovafordítására őrködjünk. De helytelen feleslegesen terhelni a tanácsszerveket, állatorvosokat és az OTP-fiókokat, ahol naponta kell foglalkozni ilyen huzavonás ügyekkel. És kár a termelőszövetkezeti tagok idegeit is kikezdeni. Keressen az OTP e kölcsön lebonyolításához sokkal egyszerűbb megoldást — bizonyosan módjában áll. Be kell látnia: ebből a tehénügyből tengeri kígyó lett, már pedig a tengeri kígyót csak nyújtani lehet, — fejni nem.

HAVASHAZI LÁSZLÓ tamási járás tsz-csoport vezetője.

A pincehelyi tanács jól gazdálkodik a nép forintjaival

A pincehelyi dolgozó parasztok már régóta panaszkodtak azért, hogy a belső-délő és a délő határrészben minden évben elvisz a víz 180—200 kocsi szénát. A tanácstagok javaslatára a végrehajtó bizottság ebben az évben a községfejlesztési tervbe bevette az említett két határrészben a réteken lévő vizek levezetését. A tervet már végre is hajtották. Mintegy 28 000 forint költséggel vízlevezető árkokat csináltatott a tanács. így vált lehetővé, hogy a pincehelyi dolgozó parasztok ebben az évben közel 200 kocsi szénát takarítottak be a belső-délő és délő határrészről.

Régi és jogos kérése volt a lakosságnak az is, hogy létesítsenek a községben parkot. A tanácstagok javaslatára a Zsiba téren megkezdték, s még ebben az évben befejezik egy park létesítését. A kerítést mintegy 20 000 forint költséggel már megcsináltatta a tanács, rövidesen megkezdik egy szökőkút építését, a fásítást, a füvesítést és a park virágokkal való beültetését.

A pincehelyi dolgozók annak idején méltóan vették ki részüket a békekölcsönjegyzésből. Annyit jegyeztek és fizettek be, hogy a község részére mint egy 20 000 forint visszamaradt a befizetett összegekből. Ebből a falu lakóinak kérésére a tanács a vasútállomástól be a kórházig egy betonjárdát építtet, amelyet még ebben az évben el is készítenek.

A községfejlesztési tervben szerepel Pincehelyen az is, hogy bővítik a közvilágítást, lehetővé teszik, hogy több házban, viszonylag kevés költséggel bevezethessék a villanyt, így 5 kilométer hosszú szakaszon, 13 utcába vezetik be újabban a villanyt. A villany- hálózat bővítése 238 házat érint. Ezt a tervet még ugyancsak ebben az évben megvalósítják Pincehelyen.