Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

195« JÚNIUS t TOLNAI NAPLÓ 3 Időszerű most is a tsz-fejlesztési agitáció — Decsi tapasztalatok — Hozzászólás a második ötéves terv irányelveihez Az új szakorvosok munkába állítása a dolgozók jobb egészségügyi ellátását eredményezi Tolna megye egészségügyi ellátottságát, a dolgozók egész­ségügyi ellátásának minőségi emelését fogja jelenteni az a körülmény, hogy a II. ötéves terv folyamán csaknem vala­mennyi egészségügyi intéz­ménynél és szervezettnél folya­matosan létszámemelkedést haj tunk végre. A szekszárdi megyei kórház­ban véradóállomást létesítünk. Jelenleg havi 60 liter vér a ter­melése, ezt fogjuk felemelni mintegy 100 literre. Ehhez egy főfoglalkozású sebész szakor­vost állítunk be. A fertőző osz­tály élére belgyógyász főorvosi állást szervezünk. Az urológiai osztályra másodorvost állítunk. Ugyancsak a szekszárdi megyei kórházban még ez év folyamán két munkahelyes, modern fel­szerelésű új röntgengépet he­lyezünk, hogy a röntgen igény- bevétellel kapcsolatos állandó mennyiségi növekedést is ki tudjuk elégíteni. Éppen ezért kívánjuk emelni a röntgen szak orvosoknak a számát és pedig azáltal, hogy a szekszárdi ren­delőintézetben még egy főfog­lalkozású röntgenszakos főor­vosi állást szervezünk. Szek- szárdon a kórház-rendelőinté­zeti egység elvben már meg­valósult, gyakorlatilag azonban még éppen az orvos-káderhiány pniatt kevésbé megoldott. A kórház-rendelőintézeti egység élővé tételét szolgálja a már fenti röntgen beszerzés és to­vábbiak folyamán a főorvos beállítása, de további intézke­déseink is, mint például az új rendelőintézetben 3 munkahe­lyes fogászati rendelő létesítése, ezzel kapcsolatosan harmadik fogszakorvos főorvosi állás szer­vezése, párhuzamod belgyógyá­szati és sebészeti szakrendelések beállítása, ortopédiai szakellátás kiterjesztése és az iskolákba való levitele, ez utóbbiakkal kapcsolatosan egy-egy bel­gyógyász és sebész rendelőin­tézeti orvosi állás megszer">- vezése, valamint az orthopé- diai orvosi óraszám emelése. Megyénk az orthopédiai ellátás területén már a jelenlegi kö­rülmények között is országos viszonylatban a legjobbak közé tartozik, de ezzel a szervezés­sel elérni kívánjuk azt, hogy első helyre emelkedjék. Beve­zetjük a kórház-rendelőinté­zeti egység keretében a mozgás szervi betegségek kezelésére a rehabilitációs részleget, így a vízgyógykezelések és tornázta- tások bevezetését. Megyénk a csecsemőhalálo­zás területén a felszabadulás utáni években már országos viszonylatban a legjobbak közé tartozott, néhány év óta állan­dóan erősen az országos átlag alatt vagyunk. Mégis szükséges nek tartjuk, hogy a gyermek- ellátás további javítása érdeké­ben az újonnan létesítendő szekszárdi rendelőintézetben — párhuzamos gyermekszakren­delést vezessünk be, továbbá biztosítsuk a csecsemő- és gyermek-szaktanácsadó részére is az egészséges ég beteg gyer­mekek szakszerű ellátására gyermek tbc-s szakorvosi ál­lást szervezünk. „Arra alkalmas helyen 1500 vagon évi termelésű tésztagyá­rat kell létesíteni.“ Szekszárdon az ipari övezet­ben a gyapotegrenáló nagymé­retű üzemépületei, a raktár­részt leszámítva, jelenleg ki­használatlanul állnak. Ezeket az üzemeket kisköltségű átala­kítással egyrészben alkalmassá tehetnénk nagyüzemi tészta- gyártásra. A négy különálló épület alapterülete 2800 négy­zetméter, a beépített térfogat 45 000 légköbméter. Az épüle­tek újak. A tésztagyár létesí­tése így kapcsolódó beruházási nem igényel. Ez az ipartelep szállításilag is centrális helyen fekszik, tekintve, hogy innét, mintegy 6 kilométer hosszú makadámút vezet a Duna—Sió torkolat kö­zelében lévő hajókikötőhöz. A telep saját vasúti rakodóval rendelkezik, az üzemek elé be­állhatnak a vasúti kocsik, ugyanakkor a megye három irányából elsőosztályú beton­úton megközelíthető. A tésztagyár gondolata nem újkeletű Szekszárdon. Tekintet­tel, hogy már a felszabadulás előtt egy svájci cég tervezett itt egy tészta és gyermektáp- szergyárat, mert a helyet kiima tikusan, gazdaságilag egyaránt középeurópai viszonylatban igen alkalmasnak és a legked­vezőbbnek találta, tekintve a Gyönkön és Tamásiban egy- egy gyermekgyógyász szak­orvost, Dombóváron és Bony- hádon egy-egy főfoglalkozású belgyógyász szakorvost állítunk munkába. Gyönkön valószínű­leg még ez év folyamán rende­lőintézeti fogszakorvost tudunk beállítani, aki egyidejűleg az iskolai fogorvosi feladatokat is ellátja. Simontornya községben is szervezünk egy fogszakorvosi állást. Iskolai orvosokat állí­tunk munkába Tolna, Dombó­vár, Paks, Dunaföldvár köz­ségekben. Paks járási székhe­lyen főfoglalkozású laborató­riumi főorvosi állást szerve­zünk. Javítjuk Gyönk, Tamási és Tolna községekben a sport­orvosi ellátást is. Ellátjuk me­gyei szinten a reumás betegek nyersanyag olcsó szállítási és mezőgazdasági adottságai mi­att. Akkor a gyár a háború miatt nem épült meg. A telep­hely közvetlen közelében már a felszabadulás előtt működött egy kisebb tésztagyár, de ennek tulajdonosa külföldre távozott. Ez a kezdetileg kis üzem már akkor gazdaságosan tudott termelni. A közvetlen környe­zet és a megközelíthető tá­volabbi tájak kizárólag mező- gazdasági jellegűek igen jómi­nőségű földekkel, gazdag ter­méshozammal. Húsz kilométe­res körzeten belül napi 22 va­gon termelésű közellátási ma­lom kapacitás áll rendelkezé­sére a vámőrlő malmokon kí­vül. E malmok közül három teljesen új, egyet pedig még ebben az évben szerelnek át pneomatikus nagyteljesítményű malommá, három másik pedig igen jó állapotú. így tehát a tésztagyárhoz szükséges malom kapacitás biztosítva van és a tésztagyár építése új malom épí tését nem teszi szükségessé. Mindezeket figyelembevéve javasolnánk, hogy a kisköltség- gel felszerelhető tésztagyárat vegyék fel a második ötéves terv programjába. Dudás Antal MT Élelmiszeripari oszt. vezető. Szabiár Béla mérnök. szakellátását és ezért reuma­szakos főorvosi állást szer­vezünk. A pincehelyi kórházban az újonnan megépítendő pavi­lonban 20 ágyas gyermekosz­tályt létesítünk, továbbá 10— 10 ággyal fejlesztjük a sebésze­tet, nőgyógyászatot és belgyó­gyászatot. Természetesen az új pavilon és rendelőintézet egyes osztályaira új főorvosi álláso­kat, másodorvosokat és közép­kádereket is szervezünk. ,A körzeti orvosi hálózat to­vábbi javítására hat új kör­zeti orvosi állást szervezünk Tolna megye területén. Szek- szárd, Fadd és Szedres közsé­geken kívül, Tamási, Gyönk és Bonyhád járásokban szerve­zünk egy-egy körzeti orvosi állást. Az egészségügyi dolgozók és orvosok munkakörülményei­nek megjavítására lakások épí­tését is tervezzük, éspedig Szék szárdon hétlakásos bérházat építünk. A szekszárdi újonnan épülő rendelőintézetben, a kö­zépkáderek részére egyszobás, lakásokat, a pincehelyi kór­ház-rendelőintézetben 1—2 szo­bás lakásokat. Gyönkön és Ta­másiban 3 szoba, váró, rende­lővel ellátott összkomfortos körzeti orvosi lakásokat fo­gunk építeni, valamint Bony- hádon ugyanilyen körzeti or­vosi lakást. A gyógyszerészek lakás körülményeinek megja­vítására Szekszárdon 2 lakást és a gyógyszertári hálózat fej­lesztésére Németkéren új gyógyszertár felállítását ter­vezzük gyógyszerész-lakás épí­téssel együtt. Már jelenleg folyamatban van Nagydorogon, Simontor- nyán és Tolnanémedin körzeti orvosi lakások megszerzése ég felújítása. Természetesen a II. ötéves terv folyamán még to­vábbi körzeti orvosi lakások nagymértékű megóvását, helyre állítását is beállítottuk. Kormányzatunk a II. ötéves terv első évétől, tehát már eb­ben az évben, felemelte az egészségügyi intézményekben fekvő betegek ellátására fordí­tott költségeket, amelyek első. sorban az élelmezést, másod­sorban pedig a textilellátást javítja. DR. GUJÁS JÁNOS megyei főorvos. Nem kis feladatok állnak napjainkban falusi pártszerve­zeteink előtt. A második ötéves terv irányelvei ugyanis vilá­gosan megállapítják, hogy egy­idejűleg kettős feladatot kell a mezőgazdaságban öt év alatt megoldani: A termelés nagy­mértékű fellendítését, és a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének sikeres előrevitelét. A decsi községi pártvezetőség is tisztában van azzal, hogy a falun élő és dolgozó párttagok­nak ezek az irányelvek szab­ják meg agitációs tevékenysé­gük tartalmát és célját. Ennek szellemében igyekeznek dol­gozni, mozgósítani a kommu­nistákon keresztül az egész köz ség dolgozóit a soronlévő fel­adatok, a növényápolás, a be­gyűjtési tervek sikeres végre­hajtására. Van is ezen a terü­leten eredmény, hiszen a falu dolgozó parasztjai lendületesen végzik a tavaszi munkálatokat, s a begyűjtés területén is, a tojás kivételével, jól áll a köz­ség. A növényápolás elvégzésére, a begyűjtési tervek teljesítésé­re való mozgósítás mellett a pártvezetőség nem feledkezik el az irányelv által megszabott másik feladatról sem, ez pedig a termelőszövetkezetek megeró sítéséért és számszerű fejlesz­téséért folyó agitáció szervezé­se, segítése. Kettős meggondolás vezeti a községi pártvezetősé­get ebben a munkában. Egy­részt az, hogy nem minden dolgozó paraszt halasztotta a nagy munkára való tekintettel, a termelőszövetkezetekbe való lépést őszre, másrészt, az őszi nagyobbarányú fejlesztés alap­jait is most kell lerakni. Mind­kettő tehát azt követeli, hogy a pártvezetőség gondoljon a dől gozó parasztok felvilágosításá­ra, szervezze a közöttük folyó politikai munkát, és segítse, hogy az minél hatékonyabb, minél meggyőzőbb legyen. Ennek érdekében a községi pártvezetőség elsősorban a ter­melőszövetkezetek vezetőivel megbeszélte a tennivalókat, s ebbe belevonta a tanács veze­tőit is. Egyrészt azt beszélték meg, hogy a két termelőszö­vetkezet kommunistái saját munkaterületükön dolgozzanak úgy, hogy termelőszövetkeze­tüket egyre vonzóbbá tegyék a még egyénileg dolgozó parasz­tok előtt. E területen nincs is hiba. Az Alkotmány és a Búza­kalász Termelőszövetkezetek igyekeznek jól dolgozni, s már eddig is szinte mindenben élen­járnak. Megvan tehát az alap ahhoz, hogy az idén az elmúlt évinél még jobb eredményt ér­hessenek el. Másrészt azt határozták el, hogy a termelőszövetkezetek legképzettebb kommunistáiból és pártonkívüli tagjaiból két agitációs brigádot állítanak össze, amelyek rendszeresen lá­togatják a dolgozó parasztokat, s beszélgetnek velük a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeiről. Olyanokat bíztak meg, mint az Alkotmány Termelőszövetkezet bői Kiss Antal és Luspai József elvtársakat s a pártonkívüliek közül például Szép Istvánt és Fásztor Antalt. A Búzakalász Termelőszövetkezetből Mészá­ros János elvtársat és Németh Györgyöt, a tsz egyik alapító tagját, valamint Szelestyei Mi­hályt, aki nemrég kérte tagje­lölt felvételét. A községi pártvezetőség ter­mészetesen nemcsak megalakí­totta e népnevelő csoportokat, hanem igyekezett megfelelő se­gítséget is adni számukra. En­nek egyik része abban mutat­kozott meg, hogy közösen fel­mérték a falu lehetőségeit, s elsősorban az agitációs munkát azokra irányították, akik már barátkoznak a nagyüzemi gaz­dálkodás gondolatával, mert vannak ilyenek többen. Ehhez járult az is, hogy nemrégiben az Alkotmány Termelőszövetke zetbe a kívülálló dolgozó parasz tok egy csoportját látogatásra hívták meg. A nagy eső miatt a határba nem tudtak kimenni, de a megbeszélés során bent is meglátszott, hogy a nagyüzemi g< zdálkodás a dolgozó paraszt­ság felemelkedésének egyetlen járható útja. Az érvek mellett a párt­vezetőség olyan segítséget is ad a népnevelőknek, hogy egy-egy egyénileg dolgozó pa­raszt jövedelmét kiszámítva összehasonlításképpen kiszá­mítja. De elmondják a népne­velők azt is, hogy az Alkot­mány Termelőszövetkezetben például az idén már kétszer osztottak a tagoknak munka­egységenként 6—6 forintot. A Búzakalászban 8 forintot osztot tak munkaegységenként. így segíti a községi pártve­zetőség, hogy a szorgos mun­kák közben is eleven, meggyő­ző erejű felvilágosító munka folyjon és mint ahogy a nap a gabonát, úgy érlelje a dolgozó parasztok elhatározását. Tésztagyár Szekszárdon Ha tudtam volna ••• TA VA SZÍ MESE... Döbröközön találkoztunk egy közös ebéden Kovács Lajossal, s mivel egymásmelleit ültünk •ég jó bor csillogott előttünk a poharakban, beszélgettünk, s fél óra leforgása alatt régi is­merősök lettünk. Szóbahoztunk mindent, az esős időt, a sok munkát, a nemzetközi politi­kát, míg végül rátértünk arra a témára, ami szomszédomat legtöbbet foglalkoztatta az utób bi időben. — Bizony nagy utat megjár az ember, míg kiköt valahol, megtalálja a helyét, —• bólogat elgondolkozva Kovács Lajos. — Igaz, engem nem kötött hely hez semmi, a háború előtt ura­dalomban dolgoztam, azt igyek szem elfelejteni, úgy kiuzsoráz- ták az embert. Megpróbálkoz­tam a nagygazdáknál, de be­csaptak. Dolgoztam már Pes­ten, állami gazdaságban, bor­pincében, de sehol sem tudtam megmelegedni. Most mégis azt hiszem, megtaláltam a helyem. Furcsán van ám az ember ezekkel a termelőszövetkeze­tekkel. Egyik jót mond róluk, a másik rosszat, így bizonyta­lankodik mindenki és inkább küszködik maga. Nekem is az volt a bajom, hogy nem néztem meg, nem győződtem meg saját szemeimmel, milyen élet is van a csoportokban. — Még egy bökkenő azért van itt, — szólok közbe. — Maga csak egy-két holddal lé­pett be a Harc a békéért Tsz-be — azt is úgy kapta —, de sok­kal nehezebb a választás an­nak, aki egész életében 10—20 hold földön gazdálkodott. So­kat töperng az, míg beviszi a csoportba. — Tudom, mondták azt már nekem, hogy én könnyebben vagyok, nem veszíthetek so­kat, de éppen itt a tévedés. Azt hiszik veszítenek, ha belépnek, mert éppen úgy nem ismerik a közös gazdálkodást, mint én annakidején. Március óta va­gyok tag, beválasztottak az intézőbizottságba is, meg jól körülnéztem már és a sokat- járt ember egy-kettőre tisztá­ba jön a dologgal. Itt nincs hu- za-vona, úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Jó elnö­künk van, de ha mégis nem tetszik valami, én másként gondoltam el, nyugodtan meg­mondom és talán nekem lesz igazam. összehasonlítottam már az uradalmat, meg ezt a termelőszövetkezetet. Nem mondom, ott is kerestem, de amit dolgozni kellett érte, azt köszönöm szépen mégegyszer. Ráadásul nem tudtam soha olyan jól értékesíteni amit ke­restem, mint most. — És gondolja, ez a sok munkahely között a végső állo­más? Mielőtt újra szólna, a boros­poharat is megkérdezi, aztán elkezdi az elején. — Mikor még én is egyéni voltam, azt gon­doltam, nehéz ügy ez a közös, gazdálkodás, kevés embernek fülik a foga ehhez. De mióta is­merem, tudja mit mondok? Én bent maradok és nagyon sokan leszünk már az ősszel. Ha tud­tam volna, hogy megy az ilyen helyen, már régi tag lennék a csoportban. Ha tudtam volna... csak nem tudtam, mert nem is nagyon akartam. Ez volt a baj. Egészségünkre — és újra koc­cintottunk. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy termelőszövetke­zet, úgy hívták, hogy zombai Szabadság. Ennek a termelő- szövetkezetnek, mivel a ta­vaszi munkák közeledtét érez te, szüksége lett volna kapáló­ekéhez való ekékre, mivel a régiek elkoptak. Mit volt mit tenni, az egyik szövetkezeti tag vándorútra indult, hogy a kapákat meg­vásárolja. Nyakába akasztotta tarisznyáját, búcsút vett a kapufélfától és elindult Bony- hádra, szerencsét próbálni. — Meg sem állt, amíg a mező- gazdasági kisgépeket árusító üzlethez nem ért. Köszönt, ahogy illett és előadta jövetele célját. A jólelkű boltos azon­ban sajnálkozva tárta szét karjait. — Nagyon sajnálom, kapával nem szolgálhatunk. De vannak új kapálóekék, venni keli azokból. — Hát a régiekkel mit csináljunk — kérdezte a vásárló. Mivel a jólelkű boltos nem tudott ta­nácsot adni, a tsz-tag tovább indult szerencsét próbálni. — Ezúttal Szekszárd felé vette az irányt. Majd bokáig koptatta a lá­bát, annyit mászkált kapáló­ekéhez való kapa után, de sikertelenül. A boltosok mél­tányolni tudták a vásárló igyekezetét, — de nem tudtak segíteni. — Hát akkor megyek tovább szerencsét próbálni — köszönt el a ván­dor s elindult Tolna felé. Meg sem állt a Mezőgazda- sági Gépalkatrészellátó Válla­latig. Hát ott tetszés szerint válogathatott különböző traktoralkaltrészekben, eke­fejekben, miegymásban, csak éppen kapálóekéhez való ka­pákban nem. — Azt, sajnos, nem kaptunk. Próbálja meg talán Pesten. — Mit volt mit tenni, a vándor elindult Bu­dapestre. — Talán szeren­csém lesz, — gondolta magá­ban, miközben Budapest felé bandukolt — remélem, az ot­taniak már ellátták magukat kapálóekékhez való kapával és talán nekem is kerül még a maradékból. i Majd térdig koptak már a lábai, amikor Pesten az első mezőgazdasági kisgépeket — árusító üzlethez érkezetth Amint belépett, nem akart hinni szemének. Mit látott? Kapálóekékhez való kapáltait egész garmadában. — Végre megtaláltam, amit kerestem — kiáltott fel nagy örömmel — Ebből lehet is vásárolni? — Amennyit csak tetszik — válaszolta a jólelkű boltos. — Nosza, teletömte a vándor a tarisznyáját kapálóekéhez való kapákkal és elindult hazafelé. Otthon nagy öröm­mel ölelték keblükre a töb­biek a rég elveszettnek hitt társukat. Itt a vége, fuss el véle. * Eddig tartott a mese. Vi­szont az illetékesek tanulhat­nak belőle. Kapálóekéhez való kapákkal nem a budapesti, hanem a vidéki üzleteket kel­lene ellátni. Vidéken ugyanis az ilyesmire valamivel na­gyobb szükség van, azonkívül nem kellene napokat eltölteni az utána való járással, mert most már lehet valamivel hasznosabb időtöltést is ta­lálni. BOGNÁR ISTVÁN-.

Next

/
Thumbnails
Contents