Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

1956 .JÚNIUS 28.

TOLNAI NAPLÓ

3.

Sokezeríorintos bürokrácia

Néhány tanulság a gyönki járásból

I! gyönki járási Hazafias Népfront, az MKDSZ és a Békakizattság megtartotta egyesülő ülését

Sok bosszúságot okoz az embereknek a bürokrácia: a konkrét, hasznos intézkedések helyett az aktatologatás, a parag rafusokon való rágódás, a vég- nélküli értekezések, futóellenőr zések sorozata. S csak fokozódik az emberek bosszúsága, amikor emiatt a nép pénzéből ezresek „folynak“ el „láthatatlan“ módon és ugyanakkor az egyes gazdasági, kulturális feladatok megoldása terén nem, vagy csak alig jutnak előre. A minap csak rövid ideig beszélgettünk a Gyönki Járási Tanács tervcsoportján néhány elv társsal és a sok közül csak néhány esetet mondtak el, de bebizonyosott: sok pénz tűnik

el a bürokrácia telhetetlen gyomrában.

' Az egyik probléma a kisipari termelőszövetkezetekkel kapcsolatos dolgoztatás terén vetődik fel. Kétségtelen, hogy a kisiparosok szövetkezése helyes mozgalom és éppen ezért sokrétű támogatást érdemel. Semmi esetre sem lenne helyes, ha olyan lehetőségeket adnánk a magán-kisiparosoknak, ami a ktsz-ek rovására menne. Nyilván nem lehetne egyetérteni azzal, ha egyes nagyvállalkozásokat magánembereknek adnánk ki. Jobban figyelembe kellene azonban venni a helyi körülményeket is, a kifizetődés kérdését és azt, hogy milyen formában lehet gyorsabban, jobban megoldani az egyes helyi problémákat. Ez természetesen szükségessé tenné az idevonatkozó rendelkezések megfelelő módosítását, mert jelenleg vajmi kevés lehetőség van arra, hogy például egy községi tanács önállóan intézkedjen a gazdaságossági követelmények figyelembevételével.

Nézzük meg ezt egy község, Keszőhidegkút példáján kérész tül. — Itt régi probléma a kul- túrház hiánya — mondja Farkas Henrik, a járási tanács tervcsoportvezetője. — Az idén 25 000 forintos beruházási

keretet kaptak azzal, hogy egy ^épületet átalakíthassanak

kultúrotthonná. Erre gondolkodni kezdtek a keszőhidegkú- tiak: egy átalakított épület küMegyénk egyik távoli községe Iregszemcse, lakói arról ismeretesek, hogy minden erejükkel igyekeznek földjeiken sokat termelni és becsületesen teljesíteni állampolgári kötelezettségüket. A gazdák határtalan szorgalmának élő példája a helyi Űj Élet Termelőszövetkezet, amelynek tagjai évről-évre szebb eredményeket érnek el.

Lassan elbúcsúzik a nap a földeken szorgalmasan dolgozó emberektől. A határ lassan elnéptelenedik, ki kocsin, ki gyalogosan indul haza. Később, úgy 9 óra felé egy-egy udvar hangos a beszélgetők zajától. Ezeken az esti gyűléseken 20, sőt 30 ember is részt vesz, ahoj a dolgozó nép igazságot tesz jó néhány ember ügyében.

Bán Miklós elvtárs, a községi pártbizottság titkára és Magyar János eívtárs, a tanács elnöke egyenként kérdezik meg az emberektől, hogy kuláknak tartják-e Szántó Györgyöt, Torma Gézát. És az emberek, akiknek szavától nagyon sok függ, fenntartás nélkül, őszintén elmondják, hogy nem kulák Szántó György.

Molnámé, N. Eke Jánosné és a többiek szavai nyomán

lönben sem hosszúéletű és nem is felelhet meg a követelményeknek, jobb lenne egy újonnan épített kultúrotthon. Ezután számolgatni kezdtek: ha ehhez az összeghez hozzátennék a saját erejüket, a helyi lakosság segítőkészségét, mert mindenki új kultúrotthont szeretne, megtoldanák az összeget a községfejlesztési hozzájárulással, feltárnák az összes helyi lehetőségeket, fel tudnának épí teni egy új kultúrotthont. Az építési tervet például elkészítené a községi tanács titkára, Savanya János elvtárs, mert neki kőműves a szakmája, helyileg meg tudnák oldani a szakember-problémát is, így az építkezésnél, a társadalmi munkások irányításával sem lenne baj és új kultúrotthon lenne. De csak lenne, mert itt közbelép a bürokrácia: felújítási keretet nem lehet felhasználni beruházásra, márpedig ez beruházás lenne, országosan megszabták, hogy községi tanács „maszekkal“ hány forint erejéig dolgoztathat, de még ezt sem nagyon kellene túllépni, ha több szakembernek kiadhatnák az egyes részfeladatok megoldását, de ezt sem tehetik, mert az előírások szerint; „Egy beruházási feladatot csak egy kivitelező oldhat meg“ és ami szabály az szabály... Hiába a jó helyi kezdeményezés, a különböző „szabályok“ úgy megkötik a helyi tanács kezét, hogy az a szép, új kultúrotthon helyett kénytelenek lesznek megelégedni egy épületátalakítással.

Kalaznón közúti hidat akarnak építeni, kaptak is rá 24 000 forintos!!) keretet és ami „szabály az szabály“, írtak a hő- gyészi KTSZ-nek, hogy végezze el a hídépítést, de három hónapig még választ sem kaptak, mert állítólag nem győzi a sok „nagymunkát“ s mivel mással nem csináltathatják meg a hidat, március óta bosztesíteni. Kaptak is erre a célra 11 000 forintot. Először úgy kalkuláltak, hogy kiadják több szakembernek a munkát és 4000 forintból megoldják az üzemi konyha problémáját, s megtakarítanak hétezer forintot. Igen ám, de a szabályok... „Egy beruházási feladatot, csak egy kivitelező oldhat meg.“ így aztán több mint 11 000 forintba került a konyha. Tehát nem volt érdekes a megtakarítás, lényeg az, hogy jóllakjon a bürokrácia — igaz, hogy több mint hétezer forintba került a „vacsora“, de „ami szabál, az szabál.“

A különböző helyi építkezések anyagellátása központilag történik. Természetesen szükség is van bizonyos centralizált irányításra ezen a téren, de nem ér semmit az olyan „központi irányítás“, amikor a helyi adottságok figyelembevétele nélkül döntenek, mert ennek szintén csak a dolgozók károso dása lesz a következménye. Egy két példa: Hőgyész község nek kiutaltak kérésére 10 000 darab téglát. Meg is kapták a kiutalást, de úgy, hogy a si- montornyai TÜZÉP telepen ve hetik át, ami körülbelül 35— 40 kilométerre van tőlük. így tehát ha kocsikkal, teherautókkal szállítják a téglát, az is nagy költségbe kerül és ha vonaton szállítják, akkor is sokba kerül a berakás, kirakás és a vasúttól való beszállítás. Mindez körülbelül megkétszerezi a tégla árát és ezt el lehetne kerülni, mivel helyben is van a földművesszövetkezetnek tüzelő és építőanyag lera- kata, sőt még téglagyár is van a községben.

Az egész járás területére 5 mázsa meszet igényelt a járási tervcsoport. Erre kiutaltak 10 tonnát(!), ugyanakkor más anyagféleségeket nem biztosítottak. Ez szintén egy fejetlen, de főleg drága központi „intézkedés“ következménye.

iktatószámát egy úgynevezett iktatókönyvbe és a számok sor rendjébe rakták azokat. Pillanatok alatt megtalálták bármelyik iratot. Ezt azonban „ész szerűsítették...“ bevezettek egy új iktatási rendszert, amely sze rint majdnem minden iratról külön kartont kell „felfektetni“ és „előnye“ még az, hogy ha egy ügydarabot nem a megfelelő kartonra iktatnak, . azt aztán kereshetik egészen az „ítéletnapig“, ha csak egyen- kint meg nem nézik azt a sok tízezer ügydarabot, ami a járási Tanácsnál van. Nem tudom mennyi újítási díjat fizethettek ki ezért az „ésszerűsítésért“.

Nem különb a helyzet az adóügyeknél. Az adókönyveket a járások kezelik, nem a községek. Itt vetik ki névreszóló- an az adót azok, akik nem ismerik a községek lakóit, a helyi körülményeket és csak mechanikusan tudnak dolgozni. Következménye: a tévedések sorozatát követik el, tömegével járnak a reklamálók a járási tanácshoz, napokat töltenek el, a legnagyobb munkák idején is reklamálásokkal. Az egyiknek nem írták jóvá a befizetett adóját, a másiknak túlfizetése van, a harmadiknak nem a reális állapot szerint ve tették ki az adót és így tovább. Két éve olyan eset is megtörtént, hogy olyan kölesdi embernek vetettek ki lóadót, akinek soha életében sem volt lova. Lassan külön hivatalt kell felállítani a reklamálások felülvizsgálására, és ami a leg érdekesebb, a községi szervek csak annyit tudnak mondani a panaszosnak, hogy menjen el a járáshoz. Szükséges volt ez a központosítás? Szükséges volt elvenni ezen a téren a községi szervek ellenőrzött önállóságát? Nyilván nem, mert semmi jó nem származott belőle,

íme néhány példa a bürokA nőmunka túlnőtt az MNDSZ keretein és el kell érni, hogy az az egész társadalom ügye legyen. Azzal, hogy a békemozgalom és MNDSZ a Hazafias Népfrontban egyesül, növekszik, erősödik a békemoz galom ereje is. Ebben a szellemben fogadták el a gyönki járás Hazafias Népfront elnökei, az MNDSZ járási elnöksége és a járási Békebizottság tagjai Szabó János járási nép frontelnök beszámolóját és jelentették be csatlakozásukat a Hazafias Népfronthoz.

Zsigmond Endréné azt mondotta: „Szocializmust építeni, a második ötéves tervünket maradéktalanul megvalósítani csak úgy lehet, ha minden erőt összefogunk és ebben a munká ban nem hiányozhatnak a nők sem.“ Beszélt arról, milyen nehéz, göröngyös volt a nők útja Clara Zetkintől napjainkig, arról az időről, amikor a nők előtt még csak, mint álom volt az egyenjogúság, a munka lehetőség, majd a nők megváltozott szép életéről, 11 éves fejlődésünkről beszélt.

A rendkívül sok eső ugyancsak megnehezítette a szénabetakarítást. Igen sok helyen és nagy területeken került víz alá a renden levő széna. Ezt a takarmányt azonban meg lehetne és meg is kell menteni, a tél folyamán szüksége lesz rá az állatállománynak.

A vízből szedjük ki a renden fekvő szénát, hordjuk magasabban fekvő helyekre és ott szárogassuk meg. A be- iszapolódott, sáros szénát felesleges megszárogatni, a jószág úgysem eszi meg.

Amikor a széna megszáradt, kazalba rakhatjuk, mégpedig úgy, hogy a kazalban hagyunk

Farkas Henrik a járási békebizottság titkára arról beszélt, hogy a békemozgalom nem választható el sem a népfrontmozgalomtól, sem a nők munkájától. „Mindanyiunk közös ügye a béke“ — mondotta. Erről beszélnek ma az egész világon és mindinkább megvan a lehetőség a vitás kérdések békés úton való elintézésére.

Gregorné a gyönki Vörös Csillag Tsz tagja , amint mondotta, munkával akarja bebizonyítani, hogy a nők érdemesek pártunk bizalmára. — Számít ránk a párt és nagy fel adatok végrehajtásában hív harcra bennünket. A jövő évi kenyerünk biztosítása, takarmánybetakarítás, növényféleségek gondos ápolása nem kis részben a mi munkánktól függ. Igyekszünk bebizonyítani, hogy nem hiába bíznak bennünk.

Az ülést a legnagyobb biza kodás és érdeklődés kísérte végig, ami biztosítéka annak, hogy a gyönki járásban is eredményes lesz a munka.

szellőztetőket, s a kazlat is rakjuk rőzsekévékre, vagy farönkökre, hogy alulról is jól levegőzhessen. Szénánk így kevésbé lesz kitéve a penészedésnek, a befülledésnek.

Előfordulhat, hogy a megtöltött silók beáznak, megülepednek. Ilyen esetben töltsük fel földdel a silógödröt, nehogy víz gyűljön benne össze s beázzon, mert ilyen esetben sok jó silótakarmány kárbaveszhet. Az időjárásokozta nehézségek ellenére is kövessünk el mindent, hogy a jó takarmánytermésből minél kevesebb menjen kárba, hogy télre legyen elég takarmány jószágállományunk nak,

Takács Mihályné

Mentsük meg az elázott szénát

szánkódnak — természetesen nem alaptalanul.

A Gyönki Járási Tanács saját bőrén is tapasztalta, hogy mit jelent pénzben kifejezve ez a túlzott megkötés és a rendeletek mechanikus alkalmazása. Üzemi konyhát akartak léA járás ügyintézéséről is néz zünk néhány bürokratikus pél dát, ami szintén „felsőbb“ intézkedésekre született meg. Egyszerű, könnyen áttekinthető iktatási rendszer volt pár évvel ezelőtt: minden ügydarabnak beírták a tárgyát,

rácia csokrából: mind pénzbe kerül, gátolja előrehaladásunkat, csorbítja rendszerünk tekintélyét és ez szükségessé teszi az olyan körülmények megteremtését, amelyben ilyen dolgok nem fordulhatnak elő.

Boda Ferenc

Igazságot szolgáltatnak

újra megelevenedik a történet:

det örökölt, mert valamikor az apósa cselédet tartott.

Szántó György édesapja és édesanyja körülbelül 15—20 évvel ezelőtt kivándoroltak, több társukkal együtt, hogy az „új világban” keressék boldogulásukat. A gyerekek itthon maradtak és Szántó György, Nagy József 40 holdas gazdához került cselédnek, ahol többedmagával ette a cselédek keserves kenyerét. Később csak az édesanyja került haza, aki aztán összetakarított pénzén 12 hold földet vásárolt. És a terület hamar 36 holdra növekedett, mivel Szántó György feleségül vette a gazda lányát és így örökölt földet.

Mégis hogyan lett kulák Szántó György, amikor cselédet nem tartott. Földjét 1951- ben leadta az államnak és azóta 15 hold földjén gazdálkodik becsületesen. Eleget tett mindig beadási kötelezettségének, nem tartozott soha egy fillérrel sem. Mégis kulák lett Szántó György, mert fölNagyon sok becsületes középparaszt lett kulákká nyilvánítva, csak azért, mert nem kérdezték meg a falut, a velük dolgozó és körülöttük élő embereket. Nem egy példa van arra, hogy kulák lett egy középparaszt azért, mert bár egy-két holddal több földje volt, mint amennyit a kulák- rendelet említ, de a föld aranykorona értéke nem volt 350. Előfordult ennek a fordítottja is. Kulák lett Simon Gyula, akinek valamivel több volt 350-nél földjének aranykorona értéke, de négy holddal kevesebb volt a föld annál, amennyit a kulákrende- let említ.

A lélektelenül végzett munka sok iregszemcsei gazdát kuláknak bélyegzett és akkor hiába próbálták igazukat keresni, nem állt velük szóba, nem hallgatta meg őket senki.

— Alapos körültekintő munkával keressük az emberek igazát — mondotta Bán elvtárs. — Nemcsak a község

párttagjainak véleményét kérjük ki, hanem beszélünk nagyon sok emberrel. Ezeknek az esti gyűléseknek is az a célja, hogy mindenki érzése és szíve szerint határozza, döntse el, hogy ki volt kulák és ki a becsületes ember.

Józanul ítélkeznek az emberek, védik azt a társukat, akit már gyermekkorától kezdve ismernek,aki eddig és azután is becsületesen akar dolgozni ,de tisztán látják azt a végletet is, amelyben a kulák, kulák marad. Tudják jól az iregszemcseiek, hogy hiába kér, könyörög Kiss József 30 holdas kulák, aki azzal érvel, hogy ő nem tartott cselédet, csak az apja. Szavai azonban nem tudják félrevezetni az embereket és ezt az állítást azok cáfolják meg, akik nála dolgoztak, mint cselédek. Jól emlékeznek még arra, hogy Kiss József a 2.5 hold lucerna levágásáért kialkudott járandóságot nem akarta megadni azért, mert rövidebb idő alatt lekaszálták a lucernát, mint ahogy ő számította.

Igazságos minden esetben a döntés. Elégtételt kapnak az iregszemcsei középparasztok, akik ezután még nagyobb akarással dolgoznak földjeiken.

Dr. Páli Zoltán orvostanár előadása

A Tolna megyei Népbolt női dolgozóinak kívánságára a szakszervezeti bizottság társadalombiztosító tanácsa felkérte dr. Páli Zoltán nőgyógyász orvostanárt, hogy tartson előadást a vállalat női dolgozói számára a nőket érdeklő és érintő problémákról. A meghívást dr. Páli Zoltán elfogadta és 26-án szép számú

Sok bosszúságot okozott már az embereknek az a felületesség, ahogyan a tanácsok a dolgozók kérését intézik. Jelen esetben a Megyei Tanácsról van szó, ahova hetekkel ezelőtt érkezett meg Regöly község egész lakosságának régi óhajának teljesítését kérő levele. Mit kémek a regö- lyiek?

Tanácsülésen, ahol a község lakóinak ügyes, bajos dolgairól szoktak beszélni és dönteni, vetődött fel, — és nem először — hogy lehet-e megoldást találni arra, hogy a tamási autóbuszjárat Regölybe is bemenjen. Ugyanis eddigi aki autóbusszal akart utazni, annak a községtől 5 kilométerre lévő megállóhoz kellett kimenni, vagy vonattal át Sza- kály községbe és onnan autóbuszai, — ha felvették őket. Egyszóval erre szerettek volna feleletet kapni. Marosi elvtárs, az igazgatósági osztály egyik előadója értesítette is a

női közönség előtt igen nívós és népszerű nyelven előadott előadást tartott, melyet a megjelentek igen nagy érdeklődései fogadtak. Az előadás után a megjelent asszonyok és leányok több kérdést intéztek az orvostanárhoz, aki válaszában részletes felvilágosítást adott a felmerült problémákra.

regölyi tanácsot arról, hogy pillanatnyilag nem lehet a kérést teljesíteni, de felveszik a kapcsolatot a 25. számú Autó- közlekedési Vállalattal és ha előbb nem is, de a nyári autóbusz menetrend változáskor megpróbálják a kérést teljesíteni.

Azóta hetek múltak el, a re- gölyiek várnak türelmesen, de már nem egy-két nap, hanem pár hét is eltelt, június 3-a óta (ekkor lépett életbe a nyári autóbusz menetrend) és a többszöri telefonbeszélgetésre sem kapták meg még a választ. Beszéltek már az Autóbuszközlekedési Vállalattal is, ahonnan azt a meglepő választ kapták, hogy a Megyei Tanács illetékes osztálya ez ügyben még nem kereste őket.

Nagyon türelmes emberek a regölyiek és éppen ezért ismét arra kérik az illetékeseket, ha egy mód van rá, intézzék el kérésüket.

B. R.

Tollhegyre kívánkozik