Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-25 / 122. szám

2 TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 25. Jugoszláv kommentárok a Kínai Népköztársaság ENSZ-képviseletének kérdéséről Belgrad (MTI). A Tanjug jugoszláv hírügynökség és a noviszádi rádió kommentárban foglalkozott a Kínai Népköz- társaság ENSZ-képviseletének kérdésével. Az utóbbi időben több nem­zetközi problémát az ENSZ azért nem oldhat meg a világ- szervezet tagállamai többsége kívánságának megfelelően, mert a Kínai Népköztársaságot még nem vették fel az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe — írja többi között kommen­tárjában a Tanjug newyorki tudósítója. Valószínűnek lát­szik, hogy az ENSZ szervei ép. pen ebből kifolyólag júniusban nem foglalkoznak a leszerelés kérdésével, amely a mai nem­zetközi helyzet legfontosabb kérdéseinek egyike. Az ENSZ leszerelési bizottsá­gának júniusban össze kellett volna ülnie, hogy megvitassa a leszerelési albizottság jelen­tését. Mackay kanadai küldött a bizottság májusi elnöke ta­nácskozott az illetékes küldött­ségekkel a júniusi ülés időpont­járól, majd sajtóközleményt hozott nyilvánosságra, amely­ben megállapítja: „A küldött­ségek többsége július előtt nem óhajtja a leszerelési bizottság összehívását.“ Ez a május 21-én kiadott közlemény azzal indokolja meg a bizottság ülésének elhalasz­tását, hogy az albizottsági je­lentéseket alaposabban át kell tanulmányozni, különös tekin­tettel a szovjet fegyveres erők létszámának egymilliókétszáz­ezer fővel való csökkentésére. Nem hivatalosan azonban — mutat rá a tudósító — a leg­több küldöttség nem titkolja, hogy az ülés elhalasztásának tulajdonképpeni oka az, hogy a bizottság júniusi elnöke Csang Kaj-sek képviselője lesz. E küldöttségek véleménye szerint képtelenség lenne egy olyan személy elnökletével meg vitatni a leszerelés rendkívül fontos kérdését, aki lényegében senkit sem képvisel. A leszerelési bizottság pél­dája csak egyike az olyan pél­dák egész sorozatának, ame­lyek azt bizonyítják, hogy az ENSZ zavartalan működését mennyire megnehezíti a népi Kína képviselőjének távolléte. A noviszádi rádió kommen­tátora hangsúlyozza: — Az ENSZ közgyűlésének 11. ülésszakát nagy érdeklő­déssel várják, mert kétségte­len, hogy a népi Kína ENSZ-képvise­letének kérdése ismét fel­merül majd. Az ülésszakon jelentősebb vál­tozások várhatók az ázsiai és arab országok magatartásában. A diplomaták többsége úgy hiszi, hogy némelyek, akik ta­valy tartózkodtak, a népi Kína javára fognak szavazni s követeli majd a kérdés megoldását a világszervezet néhány új ke­leteurópai, valamint ázsiai-af­rikai területekről való tagja is. Elutazott Budapestről az MDF küldöttsége amely résztvesz az Albán Mun­kapárt május 25-én kezdődő III. kongresszusán. A küldött­ség vezetője Bata Istváni az MDP Politikai Bizottsága pót­tagja, honvédelmi miniszter, a küldöttség tagja Suhajda József a Központi Vezetőség tagja. Piccard professzor új tengerkutató hajót épít Az AFP jelenti, hogy Augus­te Piccard svájci professzor, a mély tengerek kutatója kis ha­jót épít, amely lehetővé teszi, hogy a tengerben kétezer méter mélységre leszálljon. A hajó két méter átmérőjű és két sze­mély számára lesz hely benne. Mint Piccard professzor mon­dotta, a hajó „tengeri helikop­ter” lesz. Az MDP Központi Vezetőségének üdvözlete az Izraeli Kommunista Párt 13. kongresszusának A Politikai Bizottság több tagja munkásgyülést tartott budapesti és vidéki üzemekben Az Izraeli Kommunista Párt 13. kongresszusának, Tel-aviv Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége forró, test véri üdvözletét küldi az Izraeli Kommunista Párt 13. kongresz- szusának. Őszintén kívánjuk kedves Elvtársak, hogy a kongresz­Hírügynökségi és rádiójelen­tések szerint az angol atomerő- hivatal bejelentette, hogy szer­dán este üzembe helyezték a Calder—Hall-i hatalmas atom­erőtelep atommáglyáját. Az atomerőhivatal szóvivője közölte, hogy most a fizikai mé szus minden célkitűzését si­ker koronázza és pártjuk ered. ményesen harcoljon a dolgozó nép helyzetének javításáért, hazájuk felvirágoztatásáért és a népek közötti barátság erő­sítéséért. Testvéri kommunista üdvöz­lettel: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége rések és a műszerekkel végzett ellenőrzések folynak, amit majd az atomerőtelep fokoza­tos üzembeállítása követ. Az atomerőtelep hivatalos megnyitására ezév október 17-én kerül sor. A napokban a Politikai Bi­zottság több tagja ellátogatott budapesti és vidéki üzemekbe, ahol munkásgyűléseken tájé­koztatták a dolgozókat az ak­tuális politikai és gazdasági kérdésekről. Mekis József elv­Phenjan (TASZSZ). Az utób. bi időben gyakoribbá vált, hogy délkoreai hajók behatoltak a Korai Népi Demokratikus Köz­társaság területi vizeire. — A Koreai Központi Távirati Iroda ezzel kapcsolatban megjelent közleményében megcáfolja a délkoreai hatóságok hazug ál­lításait. A délkoreai hatóságok — mutat rá a közlemény — fel­használják azt a körülményt, hogy a délkoreai halászoknak engedélyezik a halászatot az társ Sztálinvárosban, Szalai Béla elvtárs a MÁVAG-ban, Bata István elvtárs a Politikai Bizottság póttagja az Óbudai Hajógyárban tartott munkás­gyűlést. északkoreai vizeken. A dél­koreai hatóságok ilymódon rendszeresen megsértik a Korai Népi Demokratikus Köz­társaság területi vizeinek ha­tárait, hogy kikémleljék a partvidéket, kémeket tesznek partra, provokációs fegyver- tüzet nyitnak stb. A Koreai Központi Távirati Iroda megcáfolja a délkoreai hatóságoknak azt az állítását, hogy a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság partvédő osz­tagai kárt okoznak a délkoreai halászhajóknak Üzembehelyezték a Calder-Haíl-i atomerőtelep első két atommáglyáját A Koreai Központi Távirati Iroda közleménye Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (20. folytatás.) Ebédért álltunk sorba, jeges szél sodort tűhegyű havat. — Hányinger fojtogatott és egy- szercsak azt éreztem, hogy uj- jaim elemyednek. Kétségbe­esett erőfeszítéssel szorítottam a csajka fülét, már nyújtani kellene, mert én következem. Tompa koppanás, a csajka a kondér betontalpához ütődött. Valaki elkapott, a többire nem emlékezem — ájultan rogytam a hóra. Amikor magamhoz tértem, zavarosan pislogtam az idegen világra. Mocskos foltokkal te­lefröccsent fehérkabátos ember hajolt fölém... — Fiú, ne hagyd magad ... Igyál egy kis feketekávét... — és balkarjával alátámasztot­ta a fejemet, míg a jobbjával a bögrét tartotta a számhoz. Ne­hezen kortyoltam az erős kávé­ból és mintha lobogó tűz járná ereim útját — végleg magam­hoz tértem. Akkor ismertem meg a konyha főnököt. Áldott ember, ma is azt mondom, ha ő akkor nem sajnál meg nyo­morúságomban, már halottan fekszem az egyik jeszenyicai jeltelen sírgödörben. Az öreg Milos bácsi — negy­ven éves lehetett —, elintézte a táborparancsnokkal, hogy a konyhára kerüljek. Az 1952-es év elején a jesze­nyicai táborban álmodni sem mertem arról, hogy Milos bácsi jóvoltából olyan új szakmát tanulok a tábor konyháján, amelyből később megélhetek. Az öreg tervszerűen állított talpra. Az első napokban nem engedte, hogy jól lakjam... — Ugyanazt kaptam, amit a többi fogoly emigráns. Az én felada­tom lett kétszázötven ember kenyerének felszeletelése. Nem tehettem róla, a szeletelés után az asztalon maradt mor­zsát tenyerembe összekotortam — lopva körülnéztem — látja-e valaki és gyorsan bekaptam a kenyérmorzsát. Úgy voltam ez­zel, mint a bibliai kenyérszapo- rítók — ha nem is jutott tizen­két kosár morzsa, mégis jóllak­tam. Lassan a kapzsiság ördöge költözött belém — a kenyér- szeleteléshez a legtompább kést kerestem, mert minél tompább a kés ,annál több morzsa jut nekem. Fokozatosan erősödtem, három hónap alatt tizenkét ki­lót híztam ... A konyhán igye­keztem készségesen segíteni mindenkinek, így egyre több élelemhez jutottam. Én mon­dom — az ember a legigényte­lenebb állat, ha a nagyon rossz után, kisebb rossz jön, már elégedett a sorsával. Szabad időmben azzal szóra­koztam, hogy az embereket figyeltem. Furcsa gondolataim támadtak — érdekes lenne egy­szer megírni az ilyen emigráns táborok lélektanát. Hány re­gény, hány félre sikeredett élet, mennyi tövestül tépett szép álom? ..; Egy ügyestollú író egy életre való témát írhatna innét. Kulturális igényeink nem voltak... A táborparancsnok­ság többször kísérletezett, hogy a különböző nemzetiségű emig­ráns csoportokból valamilyen kultúregyüttest farag... Hang­szert is adtak. A kultúrából semmi sem lett, helyette éne­keltünk esténként. Az is na­gyon megható, a tábor egyik szegletéből panaszosan sír a magyar nóta, ötven méterrel arrébb a románok rikatják a hegedűt és a sok bánatos dal között egyedül a bolgárok éne­keltek valami vidám nótát... Sok új dalt tanultam Jesze- nyicán... — és talán ott szó­lalt meg bennem először a ha­zaszeretet. Nem is tudom. — Olyan messze estem én a ha­zámtól, hogy a múló évekkel egyre inkább a szépre emlé­keztem és amikor valamelyik magyar fiú száján kibuggyant a dal... —... Hazámba vá­gyom, Duna, Tisza partja vár, Szebb ott az álom, Szebben da­lol a madár... — összeszorult a szívem, sírni kellett. Nem akartam, hisz annyiszor elát­koztam a hazámat és mégis majd leszakadt a mellem, ela­kadt a hangom és potyogtak a könnyeim. A szlovén hegyek tövében ez a sokat próbált, mindenre képes csavargó nép­ség a hazáról énekelt. Emberek voltunk — magya­rok. Egy-egy percre felsírt ben­nünk a haza, utána a dallal együtt elszállt a sóvárgás, még mindig közel voltunk Magyar- országhoz. Ahhoz, hogy az em­ber igazán tudja, mit jelent a szülőhaza, messzire kell menni, túl a poklokon. Jött a tavasz. Jó sósvízszagú szél olvasztotta a havat. Két nap múlva bömbölve harsogott a Száva. Elöntötte a völgyet, hatalmas sziklákat görgetett játszva, mint a labdázó gyerek. A második tavasz idegenben — távol a Dunától. Furcsa ér­zés, de így lehet ezzel az erdei vad is. Ahogy virágba harsan- tak a fák, és talpunk alatt va­lósággal hersegett a kikelő fű, egyre nyugtalanabbak lettünk. Ezt érzik a hajósok, ha a hosz- szú téli szállás után újra neki­indulnak a nagy vizeknek, ezt éreztük mi is, senkinek szá­mító emberek. A barakkok előtt titokban a csillagokat bámultuk féléjsza­káig. Panaszos, lánytkérő kí­nunkban a szeretőről, a szabad betyáréletről danoltunk ... nagyokat sóhajtoztunk és za­varos, karikás szemekkel búj­tunk a pokróc alá. (Folytatjuk.) Az Országos Béketanács egyesül a Hazafias Népfront mozgalommal Az Országos Béketanács szer dán délután rendkívüli ülést tartott a Parlamentben. Az ülés elnökségében helyet fog­lalt Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke, Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnö­ke, a Béke-Világtanács tagja, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Mihályfi Ernő, az Országos Béketanács alelnöke, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Nánási László az Országos Béketanács alel­nöke, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, Döbrentei Károly, a SZOT titkára, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács tit­kára. Az ülést Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke nyitotta meg. Megemlékezett a békemozgalom két halottja, Czapik Gyula egri érsek és A. Fagyejev, a nagy szovjet író elhúnytáról. Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára beszámoló­jában visszapillantott arra a jelentős fejlődésre, amelyet az Országos Béketanács az elmúlt I 5 év során megtett. A béke- | mozgalom további fejlődését azonban már gátolják a jelen­legi szervezeti formák. Ezért üdvözli örömmel az MDP Köz­ponti Vezetőségének javaslatát, hogy az Országos Béketanács a békeharc tömegmozgalmi tö­rekvéseit a jövőben a Népfront keretei között végezze. A Népfront egyik legfonto­sabb feladata lesz hazánk egész dolgozó lakosságát moz­gósítani a béke védelmére. Üzemekben a szakszervezetek­re hárul ez a feladat. Ök fog­lalkozzanak a békebizottságok­kal, növeljék a békemozgalom erőit és vonják be őket a má­sodik ötéves terv célkitűzései­nek megvalósításába. Az Országos Béketanács, ^ mint választott szerv, továbbra is megmarad, s a nemzetközi békemozgalommal titkársága tartja majd a kapcsolatot. A beszámolót vita követte, majd az országos Béketanács elnöksége egyhangúlag elfogad ta a Hazafias Népfronttal tör­ténő, egyesülésről szóló javas­latot. Huszonkét ország fizikusainak találkozója a Szovjet Tudományos Dkadémián Moszkva (TASZSZ). A nagy- energiájú részecskék fizikájá­val foglalkozó értekezlet befe­jezése alkalmából az értekezlet külföldi résztvevői május 23-án a Szovjet Tudományos Akadé­mián találkoztak a szovjet fizi­kusokkal és az Akadémia veze­tőivel. A huszonkét országból összesereglett vendégeket A. N. Nyeszmejanov, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöke üd­vözölte. Az Egyesült Államokból ér­kezett tudóscsoport sajtónyilat­kozatot tett, amelyben többek^ között ezt mondja: Nagy hatással volt ránk a szovjet tudósok munkálatai a nagyenergiájú részecskék fizi­kájában, az elméleti és az al­kalmazott fizika magas szín­vonala a Szovjetunióban. A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Épül a moszkvai uj stadion A szovjet fővárosban gyors ütemben halad az új, hatalmas stadion építése. A százezer nézőt befogadó sportteleptől nem messze nyitott versenyuszoda építkezése folyik: két nagy me­dence épül, az egyik az úszószá mok, a másik a műugrás lebo­nyolítására. A képen: Előtérben a ver­senyuszoda, háttérben a nagy­stadion építkezése látható. Hering-halászat Az Atlanti-óceánon, távol a szovjet partoktól dolgoznak a murmanszki halászhajók. A si­keres halászat után a heringet átszállítják a feldolgozó hajóra, ott lesózzák, s hordókban tá­rolják. A képen: M. Melnyicsuk mester vezetésével a halak le- sózásán dolgoznak a „Zabiják“ halászhajón. (Foto: A. Szavin)

Next

/
Thumbnails
Contents