Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-24 / 121. szám

1956 MÁJUS 24.

TOLNAI NAPLÓ

3

Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez

Hasznosítsuk az eddig parlagon fekvő földeket

Mint a megyében annyi községben, nálunk Bölcskén is nagy érdeklődéssel tanulmányozták a második ötéves terv irányelvtervezetét. Községünkben összesen 34 helyen tartottunk vitaestet, ahol mintegy 750—800 dolgozó paraszt vett részt. Ezután május 18-án tanácsülésen vitattuk meg még- egyszer dolgozó parasztjaink javaslatát.

Bölcske határában körűibe, lül 360 holdra terjedő rét van, amely víz alatt áll. Dolgozó parasztjainknak az volt a javaslata, hogy erről a területről ti vizet könnyen le lehete engedni, csak a főcsatornát kellene meghosszabbítani és az eliszaposodott mellék csatornaágakat kitisztítani. Hatalmas terület ez a 360 hold, és ha sikerül a már említett módszer alapján a vizet leengedni, akkor községünk állattenyésztési szempontból is jelentős előnyhöz jut. Dolgozó parasztjaink kiszámították azt is, hogy ezen a réten mintegy 360 darab szarvasmarhát tudnának egy éven át legeltetni.

Az irányelv-tervezet megvita tása során dolgozó parasztjaink is helyeselték, hogy a mező gazdaságban az átlagtermések terén az eddiginél szebb eredményeket kell felmutatni. Gondoltak ők arra is, hogy a nagyobb átlagtermést el tudják érni a jobb talajmunkával, a talajerő visszapótlásával, de azzal is, hogy az évek óta parlagon hagyott földeket, amelye ken eddig csak gyomnövény termett, újra használatba veszik. így született meg az a javaslat, hogy a bölcskei határban lévő közel 120 hold parlagon heverő földet újra termővé tegyék. Ezeken a kissé lejtős területeken 10 évvel ezelőtt búza és kukorica termett. Később, amikor — sajnos a gazdák közül sokan igyekeztek megszabadulni a földtől, nem művelték, parlagon hagyták. Ez a terület nem használhatatlan, ezért a dolgozó parasztság

joggal javasolta, hogy újra vegyék művelés alá.

Országos viszonylatban talán jelentéktelen ez a 120 hold, de ha figyelembe vesszük azt, hogy hazánkban nagyon sok község van, ahol majdnem min den esetben lehet elhagyott, gazdátlan földeket találni, végeredményben sokszáz, sőt tízezer holdakat tesz ki. Ha ezek a területek újra gazdára találnak, akár csak Bölcskén, akkor biztosan az eddigieknél sokkal szebb búza, kukorica, burgonya átlagtermést érhetünk el.

I

Fülöp Lajos

VB titkár.

A dunaszentgyörgyi gazdák problémája

Mi, Dunaszentgyörgy dolgozó parasztjai nagy figyelemmel tanulmányozzuk pártunk Köz. ponti Vezetősége által vitára bocsájtott — második ötéves tervünk irányelvtervezetét. Annál is inkább, mert tudjuk, érezzük, hogy ez a terv a mi tervünk is és nekünk dolgozó parasztoknak, többet és jobban kell termelni, még lelkiismeretesebben kell teljesíteni államunkkal szembeni kötelezettségünket.

Községünk dolgozó paraszt*

ága ennek szellemében az első fegyedéves, illetve négyhónapos begyűjtési tervét, adófizetési tervét nagy igyekezettel hajtotta végre úgy, hogy minden cikkféleségből 100 százalékig, de a legtöbből 100 százalékon felül teljesítette tervét. Bár a tojásbeadásban az utolsó hónapban komoly lemaradás

mutatkozott nálunk, amit az idézett elő, hogy községünkbe nem érkeztek meg a kért naposcsibék — mégis dolgozó parasztságunk, a pártszervezet, a tanács és a begyűjtési szervek dolgozóinak felvilágosító munkája után szinte napokon belül rendezte adósságát államunkkal szemben, bízva abban, hogy a naposcsibék és napos kacsák hamarosan meg fognak érkezni, mert hisz erre az ígéret meg volt.

Az ígéretet tett is követte, hamarosan érkezett községünkbe naposcsibe, bár megkö. zelítőleg sem jött annyi, mint amit ígértek, de jött. Nem sokkal később a dolgozók nagy örömére (később annál nagyobb bosszúságára) tűzként terjedt a hír, hogy napos kacsák is érkeznek. Akiknek nem

jutott, bosszúsan távozott, de később annál szomorúbbak lettek azok, akik még előző nap részesei voltak a nagy örömnek. Ugyanis az történt, hogy az előző délutáni napon átvett kacsák megmakacsolták magukat és sem enni, sem inni nem akartak, aminek az lett a következménye, hogy például aki előző délután vett 30 darabot, annak már másnap délután nem volt belőle csak 10, esetleg 15. Két nappal később már mutatóban is nehéz volt találni a községben a makacs kis kacsákból, mind elköltöztek a másvilágra, sajnos magukkal vive darabonként 7 forint 30 fillért is. Asszonyaink sietve keresték fel a pártszervezetet és földművesszövetke- zetet, hogy mitévők legyenek, mert hisz sok-sok ezer forintot nem lehet csak így az ablakon kidobni. A földművesszövetkezet felvéve az összes panaszt, azonnal levélben a szekszárdi Értékesítési Központhoz fordult. Ennek már körülbelül 3—4 hete, de a mai napig még válaszra sem méltattak bennünket. Tudjuk, hogy vannak kötelezettségeink államunkkal szemben, ezt igyekszünk is teljesíteni. De úgy gondoljuk, hogy pénzünkért jogosan elvárjuk azt, hogy a keltető állomások olyan napos baromfit bocsássanak rendelkezésünkre, ami életképes. Éppen ezért szeretnénk, ha végre válaszolnának kérelmünkre és a károsodottak ezért elégtételt várnak.

A dunaszentgyörgyi dolgozó parasztok nevében:

Szabó István

párttitkár.

Szebb lesz a réginél • . .

Ki mert volna csak egy percig is arra gondolni_ hogy a Sárviz, a csendesen folydogáló folyó egyszer kilép a medréből és telhetetlen hatalmába veszi a földeket. Két hónappal ezelőtt megtörtént, s ma már itt- ott csillogó víztócsák árulják csak el, hogy nem olyan régen közel 1600 holdon tenger volt minden Míg a Sárvíz a barna hantokat s a szépen zöldelő őszi vetéseket, az árulkodó, vágatlan kukoricaszárt teljesen elborította jiddig a Sió egyesülve a Dunával, a község, Sióagárd több utcáját fenyegette. Nem szűnt meg a veszély és a megfeszített munka ellenére, először lassan, majd gyorsabban utat tört magának az ár, ledönt ve, elpusztítva az útjába akadó vályog és vertfalu házakat.

A két folyó ismét nyugodtan folydogál, a határban megindult az élet. A gazdák elvégezték az őszi gabonák ápolását befejezték közel 1100 holdon a kukorica vetésétt sőt, nagyobbrészt a kikelt kukorica fogaso- 'ását is. Ezekben és az elkövetkezendő napokban a sió- igárdi gazdákra nem kis 'eladat hárul, mert kettőzött irővel kell dolgozni kint a ha- árban és az újjáépítésnél a községben.

Hatalmas erejével szörnyű .usztításokat vitt véghez a Hz, de az ember szorgalmas nunkával mégis uralkodik fe- ette, nem csügged hanem új, zebb, erősebb házakat épít a égi helyébe. A széles országút nellett változatos, élénk kép árul szemünk elé. Megkezdő- lőtt, teljes erővel folyik az új- áépítés. Az egyik telken az ■lapot ássák, kicsit arrébb már

felhúzták a falakat, a harmadik szomszéd új téglaházára pedig már a cserepeket is felrakják.

Fekete Pista bácsiék még csak az alapozásnál tartanak, de olyan sziklaszilárd alapot raknak, hogyha netalán a Sió mégegyszer honfoglalásra vetemedne, kénytelen legyen megtorpanni és visszavonulni.

I

Szorgalmasan dolgoznak, szin te percről-percre emelkednek a falak és már terveznek az emberek, hogy melyik szobát hogyan rendezik be, ki melyiket foglalja el.

Mocsári Mihály 14 holdas egyéni gazda új, féligkész házának portája is nagyon népes. Sógor, koma, jóbarát segít az új fészek felépítésében.

—i Hát ha már új, legyen szebb a réginél — mondotta Mocsári néni és örökké mosoly gós arcával örömmel magyarázza:

— Az utcára néző részen két szobánk leszt majd a konyha és mellette még egy helyiség, amelyet kamrának lehet használni. A konyhából a folyosóra juthatunk ki, amely egy üveges verandára torkollik. A falakat fehúzták már, a napokban jönnek az ácsok és elkészítik a tetőszerkezetet a jövő héten már felkerül a piros cserép is az új ház tetejére. Míg Mocsári néni a házról beszél, azalatt állandóan többen serényebben dolgoznak.

— Bevesznek-e ebbe a bandába — mondotta mosolyogva Horváth Jóska bácsi, a vő

édesapja, majd a kedves, marasztaló szó után szorgalmasan dolgozni kezd. Később a sógor Barsi Mihály is betársul. Csakhamar nyolc ember dolgozott, ásta az alapot, hordta a termés köveket.

Hétfőn délelőtt volt, a kőművesek, a mesterek Czirják József és társa még nem érkeztek vissza. Ugyanis ők Budapestről jöttek több társukkal, hogy segítsenek a romok helyébe új otthonokat építeni. A hét végén hazautaztak, de délutánra már ők is munkába állnak. Eddigi munkájukkal elégedett a gazda, a ház népe, mert látják, hogy tudásuk legjavát nyújtják.

— Nagy kár ért bennünket, — mondja a gazda —, de tudom, hogy nem hagynak magunkra, segít államunk, ahogyan segített két évvel ezelőtt Szigetköz felépítésében. Nemsokára valamennyien beköltözhetünk, igaz, sokat kell addig dolgoznunk> sokat kell segíteni egymáson.

Igaza van Mocsári Mihálynak, a következő két hónap próbára teszi erejüket. Ebben a nagy munkában azonban nincsenek egyedül, újabb segítő kezek, kőművesek jönnek.

— összesen 45 kőművesmester végzi, irányítja a 79 új ház építését, a több, mint 100 erősen megrongálódott ház helyre- állítását, — mondotta Fejes István elvtárs, VB elnök. Reméljük, hogy szorgalmas munkával az újjáépítést határidő előtt 20 nappai augusztus 1-re be tudjuk fejezni.

—y —a.

Felvételek

az általános és középiskolák

esti és levelező tagozatára.

Az 1956—57-es tanévre is

megszervezi a megyei tanács oktatási osztálya a felvételeket az általános iskolák és általános gimnáziumok esti és levelező tagozatára. A jelentkezési határidő 1956 május 15 és

június 30 között.

Az általános iskolák esti tagozatára jelentkezni lehet: a

nagymányoki, a mázai, a sárpilisi, a teveli, a dalmandi, a naki, a dunaföldvári Il-es

számú, a gerjeni, a mőcsényi, a dunaföldvári fiú, a szekszárdi leány és a tolnai I-es, Il-es számú általános iskolákban.

A dolgozók általános iskoláinak tanfolyamára a 15. életévüket betöltötték vehetők fel, amennyiben az általános iskolának, illetve az elemi, vagy népiskolának legalább négy ősz tályát sikerrel elvégezték. (V.,

VI. osztály.) A hat osztályt vég zett dolgozók a VII., a hét osztályt végzett dolgozók pedig a VIII. osztályba vehetők fel.

Az általános iskola levelező tagozatára jelentkezni lehet a dombóvári, a tamási, a gyönki, a paksi I-es számú, a tolnai I-es számú, a nagydorogi fiú és a szekszárdi leányiskolában.

A dolgozók általános gimnáziumának első évfolyamára azok jelentkezhetnek, akik már az általános iskola VIII. osztályát elvégezték, vagy ennek megfelelő iskolai végzettséggel rendelkeznek. Esti tagozatra jelentkezni lehet: a tolnai a dombóvári és a dunaföld vári gimnáziumokban.

Levelező oktatás történik a szekszárdi, a dombóvári a tamási, a paksi és a gyönki gimnáziumokban.

Bővebb felvilágosítást a kijelölt iskolák igazgatósága és a megyei tanács oktatási osztálya nyújt;

PART ÉS PÁRTÉPlTÉS «

fi kollektív vezetés nem merülhet ki a kollektív határozathozatalban

Mostanában, különösen a XX. kongresszus óta igen sok szó esik á pártban a kollektív munka jelentőségéről. A tapasztalat az, hogy minden egyes párttag helyesli a pártélet lenini normáinak fokozottabb betartását. Alig van taggyűlés vagy vezetőségi ülés, vagy bármilyen pártrendezvény, ahol ne beszélnének a kollektív vezetés fontosságáról és szinte minden határozat foglalkozik ezzel a feladattal. Ez eddig rendjén is lenne, csak az a baj, hogy a gyakorlatban közel sincs ennyi változás. így tehát az is általános tapasztalat, hogy szinte mindenütt helyeslik elvileg a kollektív vezetés kiszélesítését, de a gyakorlatban már annál kevesebbet tesznek e téren.

Nézzük meg ezeket a problémákat egy község, Iregszemcse példáján keresztül.

Itt is újjáválasztották a községi pártbizottságot, mint az egész község legfőbb irányító szervét. Községi viszonylatban nyilván innen kellene szétáradni az alapszervezetekhez a kollektív vezetés éltető erejének: az irányító szerv példája nyomán kellene meghonosodni az alapszervezetekben is ennek a vezetési módszernek. Történt is némi előrehaladás: a

községi pártbizottság és a pártbizottsági tagok által megválasztott végrehajtóbizottság rendszeresen megtartja üléseit, ott közösen megvitatják a problémákat, a kollektíva dönt szinte minden egyes kérdésben. Sőt, nem egyszer élénk vita alakult ki az egyes kérdéseknél, a határozatok tehát nem mechanikus kézfelemelés, szavazás útján születnek meg, hanem alapos megvitatás és kollektív döntés alapján. Ez nem lebecsülendő eredmény, mert azelőtt sok esetben még ezt sem tették meg.

A kollektív vezetésnek azonban csak a kezdő lépése a közös határozathozatal és ebben közel sem merülhet ki a kollektív vezetés lenini elvének gyakorlati végrehajtása. Ireg- szemcsén azonban még nem igen jutottak tovább a kollektív határozathozatalnál: a kollektíván meghozott határozatokat ugyanis lényegében a titkár, Bán elvtárs „egyszemély- ben“ hajtja végre. Tevékenykedik még Tóth Mihály és még néhány elvtárs, de a pártbizottsági tagok jelentős részének a munkája csak a pártbizottsági ülésekre, a határozatok meghozatalára korlátozódik. Ennek aztán az a következménye, hogy amit a titkár és a még tevékenykedő egykét elvtárs végre tud hajtani, azt a problémát megoldják, a többi pedig határozat marad. A tsz-fejlesztéssel kapcsolatban például kisgyűlések megtartására hozott határozatot a VB, de csak egy részét tartották meg. Ez is annak a következménye, hogy nincs kollektív munka.

A pártbizottság tagjainak egy része nem végez rendszeres pártmunkát, és ez főleg onnan indul ki, hogy nincsenek megfelelően tájékozódva azokról a napi feladatokról, amelye két a VB célul tűz ki. Ezen a téren eléggé fejetetejére állított helyzet van Iregszem- csén: a legfőbb irányító szerv nem szerez tudomást azokról a határozatokról, amelyeket a VB. hoz. Legfeljebb az alapszervi titkárok és esetleg a vezetőségi tagok ismerik a határozatokat, mert a szöveget megküldik minden egyes alapszervezetnek, de a többi VB- tagok — minha nem is tartoznának a község legfőbb irányító szervéhez. Nyilván sokkal helyesebb lenne, ha a VB határozatokról rendszeresen tájékoztatnának minden egyes pártbizottsági tagot és így igye keznének elérni, hogy valamennyien bekapcsolódjanak a pártmunka szervezésébe, irányításába.

Az alapszervezeteknél még ennél is rosszabb a helyzet a kollektív vezetés terén: még

odáig sem jutottak el, hogy a taggyűlési beszámolókat közösen készítsék el, mert például a pártbizottság titkára, Bán elvtárs készíti el azokat a beszámolókat is, amelyeket az alapszervi taggyűlésen olvasnak fel.

A községben az elmúlt év őszén szép eredményeket értek el a tsz-fejlesztés terén, egyéb téren is van előrehaladás, de egyre inkább kezdi gátolni a további előrehaladást az, hogy nincs a kollektív határozathozatal mellett kollektív munka.

Vera gondos, rendszerető háziasszony és minden zsör- tölődés nélkül rakja össze férje szétdobált holmiját.

— Ez mi? — emel fel az asztal sarkáról egy géppel írt paksamétál.

— Szemináriumi jegyzet, anyukám — vágja rá Pista villámgyors kapcsolással és jóízűt mosolyog saját találékonyságán. Közben megpróbálja kivenni felesége kezéből a politikai fejlődését előmozdítani készült irományt.

Elkésett. Vera szeme ekkor, már mintegy horog akadt bele az egyik címbe: „Dadogó Elemér levele barátjához...’’ Olvasni kezdi egyik lapot is, a másikat is, de végére nem jut egyiknek sem. Gyomra szinte az öklendezésig háborog a kín-rímekbe összehordott trágárságoktól.

— Nahát! B\z neked szemináriumi jegyzet?!

— Mondtam, hogy ne olvasd ej — mentegetőzik Pista és mindjárt magyarázkodni is kezd.

— Tudod' van nálunk a hivatalban egy csuda jópofa asszony, ő sokszorosította ezeket és mindenkinek adott egy-egy példányt. így került hozzám, de nem akartam neked megmutatni mert tudtam, hogy nem értékeled az ilyen jópofa dolgokat.

Pistának pedig nincs igaza, mert Vera sem szentfazék —

ahogy mondani szokták —, megérti a tréfát, értékeli a szellemességet, a jóízlés határáig, de amit a kezében tart az valóban förtelmes és undorító.

— Ez az asszony nálunk a hivatalban rengeteg viccet is tud, — magasztalja tovább Pista a kolleginát —, de milyen stramm vicceket. És milyen remekül adja elő. A főnök is nagyon szereti a társaságát. Mindig együtt kávéznak.

Vera másnap találkozik férje kolléganőjével. Neki nem csillogtatja ragyogó szellemességét (úgy látszik, ezt csak a hosszú és unalmas hivatali órák sivárságának enyhítésére teszi), ellenkezőleg, panaszkodik.

— Tudod, drágám, annyi munkám van, majd beleőrülök. Már teljesen ki vagyok.

— Igazán? — vág résztvevő arcot Vera.

— Most is csak egy percre rohantam el meginni egy feketét, mert ma is túlórázom. Hiába, nem elég a nyolc óra. Az a kis prémiumamit kaptam elsején, az igazán semmi ezért az őrült kulizásért. No, de egy hét múlva megyek Mátraházára üdülni ott majd kipihenem magam. No, de rohanok is, pá, kedvesem!

KÁDÁR KATA.

A hivatal üdvöskéje