Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-19 / 117. szám
2 TOLNAI NAPLÓ 1958 MÄJUS 19. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktivaülésén (Folytatás az 1. oldalról.) krácia és az állami demokrácia fejlődése ezen a téren is kezdi meghozni gyümölcseit s az az egészséges türelmetlenség, mely most a hibákkal és bürokratikus módszerekkel szemben életünk minden területén megnyilvánul, feltételenül megköveteli, hogy gazdasági vezetőink változtassanak eddigi módszereiken, dolgozzanak szervezettebben, előrelátód ban, tervszerűbben biztosítsák a termelés ütemességét és folyamatosságát, s számolják fel a meglévő szervezetlenséget, ha nyagságot. A mezőgazdasági termelés emelkedésének kérdése — A második ötéves terv célkitűzései között ott szerepel a mezőgazdaság szocialista átszer vezésének és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelkedésének nehéz feladata. Ennek minden előfeltétele megvan. A magyar termőföld egyharmadán szocialista gazdálkodás folyik. — A termelőszövetkezetek jelentékeny része egyre erősödik és termelési eredményeik tagjaiknak növekvő anyagi jóléte egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol az egyéni leg dolgozó parasztságra. Türelmes, szívós, meggyőző munkával, különösen ha az agitá- cióban a már meglévő termelő- szövetkezetek tagjai és főleg a volt középparasztok járnak az élen, bizton meg tudjuk oldani ezt a feladatot is. Rendkívül fontos a szövetkezeti demokrácia és a szövetkezeti fegyelem erősítése. A középparasztok belépésének nem egy helyen az a hátráltatója, hogy látják, egyes tsz-elnök nem hallgat a tagságra, hogy önkényeskedik, hogy a tsz ügyeiben önhatalmúlag kívülről intézkednek, hogy a bank a tsz pénzével nem egyszer tetszése szerint rendelkezik hogy néhcj Csáky szalmája a tsz vagyona s végül, de nem utolsósorban, sokhelyütt háttérbe szorítják a tsz-ben a középparasztot. Amilyen gyorsan kiküszöböljük e hibákat, úgy fog erősödni a középparasztok belépése a termelőszövetkezetekbe. A termelőszövetkezetek fejlesztése a párt és kormány- szervek állandó feladata, melyen szakadatlanul dolgozni kell. Ugyanakkor élesen kell küzdeni az önkéntesség elvének megőrzéséért, nem szabad tűrni a tsz-szervezés folyamán semmi erőszakoskodást, s ahol ilyen mégis előfordul, gyorsan és erélyesen meg kell torolni és nyilvánosan meg kell bélyegezni. A mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelése a termelő- szövetkezetek fejlesztése közben nem könnyű feladat. Végre hajtásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mellett megfelelő támogatásban részesüljenek az egyénileg dolgozó parasztok is, akik mindjobban eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Minden módon lehetővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tartalékok mozgósítását, termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelését. Végül, de nem utolsó sorban, már az idén is tervszerűen fokozni kell a mezőgazdaság termelését. és gondosan elő kell készíteni az aratást, begyűjtést. A legközelebbi öt évben a traktorállomány 19 ezer darab bal szaporodik, több mint öt- ven százalékkal nő az öntözött terület, megötszöröződik a vegyszeres gyomirtás, fokozódik a műtrágya használata, a hibrid vetőmag alkalmazása tovább terjed a gép>ek használata mindezek összessége lehetővé teszi a mezőgazdasági tér. melőirányzat minden célkitűzésének végrehajtását. A második ötéves terv idősza kában az ipari és mezőgazda- sági termelés növelése, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése alapján rendszeresen növekedik a mun kások és alkalmazottak jövedelme, jelentősen fejlődik egészségügyi ellátása és kulturális színvonala. A XX. pártkongresszus szakadatlan figyelmet fordított a népjólét emelésének kérdésére, a szociális kérdésekre, a munkavédelemre, a dolgozók helyzetének megjavítására, s arra, hogy a párt, állami és tanács szervek törődjenek jobban a dolgozókkal, használják ki jobban, észszerűbben a helyi lehetőségeket és a rendelkezésükre álló eszközöket. Az egész második ötéves terv irányelveit is áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Ezért a terv az eddigieknél sokkal részletesebben szabja meg a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedésének, a tudomány, a kultúra fejlesztésének feladatait és módjait. Meg vagyunk győződve róla, hogy a terv hatalmas célkitűzéseit, ha zánk további felvirágoztatásának e programját egyforma lel kesedéssel fogja támogatni az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és mindenekelőtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók százezrei (Nagy taps.) Ez a második ötéves terv valóraváltásának záloga! A második ötéves tervünk meg kezdésére a szokatlanul hideg tél zavarólag hatott, de az ezévi első négy hónap célkitűzéseit egészében 101.5 százalékra teljesítette. Még jobb a teljesítés a budapesti üzemekben, amelyek május 1-re 102 százalékra teljesítették tervüket. Most minden lehetőség megvan arra, hogy pótolják a kiesést azokban az iparágakban, amelyek a rossz időjárás miatt az első negyedévi tervüket nem teljesítették. A mező- gazdaságban a bő májusi esők hatására megjavultak a termés kilátásai. Minden oldalról azt látjuk, hogy a munkásosztály az egész dolgozó nép optimista, lelkes, hogy a munkafegyelem javul, már pedig ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy az 1956-os tervet minden mutatójában teljesítsük, sőt túlteljesítsük. A második ötéves terv irány elveinek célkitűzései reálisak, de ez nem jelenti azt, hogy teljesítésük könnyű, hogy nem követeli meg az összes erők megfeszítését. Az első ötéves tervhez képest a második minőségi változást jelent. Elég rámutatni arra, hogv a termelés emelkedését ezúttal kétharmad részben a munka termelékenysége biztosítja, míg az első ötéves tervben ez a forrás csak az emelkedés egyharmadát adta. A második ötéves terv irányelvei igen je lentős fajlagos anyagmegtakarítást, komoly műszaki fejlesz tést, a termelés korszerűsítését követelik meg. Azt se felejtsük el, hogy az új ötéves terv irányelveiben minden százalék 50 százalékkal több ter- melvényt jelent, mint az előző ötéves tervben. Nagy megelégedéssel fogadták a dolgozók az árleszállítást, mely évi kihatásban 900 millió forinttal növeli reáljöve delmüket. Sokan szerették volna, hogyha a hús és a zsír ára is jelentékenyen csökkenne, de erre még nem voltak meg az előfeltételek. Arról is gondoskodunk, hogy a leszállított cikkekben ne álljon be hiány. Őrködni fogunk azon is, hogy a leszállított árucikkekben ne forduljon elő burkolt áremelés. — (Nagy tape.) Az árleszállítást elsősorban az tette lehetővé, hogy az ipari termelés tavaly óta újra egészséges, emelkedő irányzatot mutat. Á személyi kultusz kérdése Elvtórsak! A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának legfontosabb tette, hogy minden területen érvényre juttatta a pártvezetés lenini normáit: a kollektív vezetést, a kritikákat és önkritikát, a párt és állami demokráciát, a demokratikus centralizmust és kérlelhetetlenül hadat üzent a személyi kultusz minden megnyil vánulásának. Ez utóbbival kap csolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Vezetősége nem felejti el Sztálin nagy érdemeit, melyeket a pártban, a Szovjetunió létrehozásában és az egész nemzetközi munkásmozgalomban szerzett. Sztálin kiemelkedő marxista volt, akinek műveiből tovább is fel lehet használni azt, ami érté kés és maradandó és kritikusan el kelj választani tőlük a helytelen tételeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja, miközben józanul értékelte és elismerte Sztálin érdemeit, élesen rámutatott azokra a súlyos hibákra, melyek a vele kapcsolatos személyi kultuszból eredtek, s azokra a nagy károkra is, melyeket Sztálin különösen élete utolsó két évtizedében okozott azzal, hogy gyakran megsértette a pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elvét, hogy fontos párt- és állami kérdésekben gyakran egyedül döntött, amiből komoly hibák, a p>árt_ és államvezetés lenini elveinek elferdítése, a szocialista törvényesség súlyos megsértése származott. Azt a bátorságot és határozottságot, mellyel a Szovjetunió Kommunista Pártja minden téren felvette a harcot a személyi kultusz ellen, helyen- kint egyesek félremagyarázták, s azt hitték, hogy a személyi kultusz elítélése egyben a vezetők szerepének tagadását, a gazdaságban az egyszemélyi vezetés elvetését jelenti. Ez a nézet téves. Lenin szakadatlanul aláhúzta a vezetés és vezetők jelentőségét. — A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban és sajnos, nálunk is. — Káros hatásai a párt és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi helyes határozatai óta felvetette, igazi jelentősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának nyomán kezd kibontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek megszilárdításával s ezzel kapcsolatban a személyi kultusszal is felülről, önbírálóan kelj e téren példát mutatni. Eddig mi a nagy nyilvánosság előtt legtöbbször általánosságban beszéltünk a nálunk eluralkodott személyi kultuszról. Ez nem elég. A valóság az, hogy ezt a személyi kultuszt én magam is eltűrtem, sőt, nem egyszer támogattam. Ezt azért is kereken ki kell mondani, mert különben az elvtársakban az az érzés keletkezhetne, hogy kerülgetjük a dolgot, mint macska a forró kását. Hasonló a helyzet a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy abban, hogy nálunk ilyen súlyos törvénytelenségek előfordulhattak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam de hibás bizonyos fokig az ak kori vezetés is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — és különösen én sajnálom és fájlalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő. Az akkori pártvezetés nem dolgozta ki és nem valósította meg az állam- védelmi hatóság párt és állami ellenőrzésének olyan rendszerét, mely lehetetlenné tette volna a törvénysértéseket. Ez volt a fő hiba s ebben hibás vagyok magam is. Ez tette lehetővé Berija ügynökeinek, Péter Gábor és bandájának garázdálkodását. Pártunk Központi Vezetősége levonta ebbőj a szükséges tanulságokat s mindent megtesz, hogy hasonló esetek soha többé meg ne ismétlődhessenek. (Hosszantartó nagy tap>s.) Elvtársak! Meg kell vallani, hogy a rehabilitáció mely kezdetben nem folyt elég gyorsan és konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a legközelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igazságérzetét és erejét bizonyítja. 1953. júniusa óta a Központi Vezetőség és a kormány jól átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganatosított arra. hogy biztosítsa a szocialista törvényességet. E rendszabályokhoz tartozott az internálótáborok megszüntetése, széleskörű amnesztia, a rendőrbíráskodás el törlése egy sor politikai p>er felülvizsgálása, melynek elítéltjeit, amennyiben ártatlanok voltak, rehabilitáltak, mások pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesültek. Elvtársak! A pártélet lenini normái érvényrejuttatásának kérdését, mint említettem, a maga teljességében csak a XX. kongresszus határozatai után vetettük fel. A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biztosítani, ha bátran rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek a kibontakozását nálunk gátolják. Rákosi elvtárs ezután a szék. taszellem káros hatásáról beszélt, majd így folytatta: Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkri tikát, amely építő, segítő szándékú, s amelyet a szocializmus erősítésének szelleme hat át. Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyelmesek velük szemben. Ugyanakkor informáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást foglalni. A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat (Nagy taps), akik az illegalitás nehéz éveiben, a spanyol szabadságharc füzében, a a második világháború idején a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.) Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja fojtani a szabad kritikát. Ha a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, a pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljésen érvényesül a demokrácia szelleme úgy ez fokozza a párttagok és pár- tonkívüliek politikai aktivitását, és egyben megnöveli tömegbefolyásunkat. Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen. A mi munkánknak, különösen gazdasági téren, a bürokratizmus a legnagyobb ellensége. Lenin kíméletlenül harcolt a bürokratizmus ellen. „Minden gazda sági szerv egész munkája nálunk legtöbbet a bürokratizmustól szenved“, — mondotta annak idején. A bürokrácia nálunk is kezd olyan méreteket ölteni, hogy ha nem vesz- szük fel vele szemben erőteljesen a harcot, nagyon komoly veszéllyé válhat. Nálunk rengeteg a felesleges ülés, papírosmunka, a felületes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás, a bürokratizmust tenyésztő rendelettel. Rákosi elvtárs ezzel kapcsolatban néhány példát mondott el, majd így folytatta: A bürokratizmus elleni határozott, rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártszerű bírálat és önbírálat mellett, elkerülhetetlenül előfordul nálunk az is, más országokban is, hogy kispolgári, vagy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat látnak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen kispolgári, vagy ingatag elemek a XX. kongresszus határozatait is — nem egyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szellemben próbálják kommentálni. Világosan látnunk kell a jobboldali elhajlás és a baloldali szektáns hibák kérdésében. A pártnak két fronton kell vívni a harcot s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni. A jobboldali elhajlás és a szele taszellem ellen egyszerre, akkor és ott kell a jobboldali, illetve a szektaszellem ellen fokozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadályozza a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szaka datlanul őrködni kell azon, hogy e harcok közepette a párt helyes irányvonala jusson érvényre. Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azonban változatlanul teljes erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden megnyilvánulását. Küzdeni kell a bírálat elfojtása, az utasítgatás, a parancsolgatás, a dogmatizmus, a bü rokratikus maradiság ellen. A kritika mellett nem sza- / bad megfeledkeznünk az önkri I tikáról sem. A kritika és önkritika egymást gyakran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt kiegészítse a helyes önbírálat. Erre annál inkább is szükség van, mert az önbírálatról mostanában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a pártélet lenini elveihez tartozik a demokratizmus mellett a centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszervek határozatainak kötelező végrehajtása. Mindezt együtt nevezte Lenin demokratikus centralizmusnak. És hozzá tartozik a szigorú pártfegyelem, a pártegység megvédése és a párt vezető szerepének biztosítása. A lenini munkás- A pártot változatlanul az akarat egysége jellemzi. Nekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén, hogy lazítsuk a párt vasfegyelmét, hanem arra, hogy nagy dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntudato- sabbá, még egységesebbé, még cselekvőképesebbé a tömegekkel még összefor- rottabbá tegyük. Most, hogy a széles tömegek közti munka kérdése újra előtérbe kerül, azt halljuk, hogy a pártfunkcionáriusok helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz, úgy az ilyen funkcionáriusok elszakadtak a tömegektől és bürokratákká , váltak. Mi a felszabadulás utá-^ ni nehéz esztendőktől kezdve amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött, állandóan örömmel és szívósan dolgoztunk a tömegek sűrűjében. A tömeg a mi elemünk. Úgy érezzük magunkat benne .mint a hal a vízben. Ma, amikor több, mint 11 esztendő szocialista építésének tapasztalatai és sikerei állnak mögöttünk, bátran megyünk a tömegek közé, hirdetjük pártunk helyes célkitűzéseit és verjük vissza mindenütt az ellenséges nézeteket. A mi pártunk mindig a Horthy-terror idején csakúgy, mint a felszabadulás utáni esztendőkben, a nagy tömegek, az egész nép pártja volt és az is marad. (Nagy taps.) Rákosi elvtárs ezután arról ] beszélt, hogy a XX. kongresz- szus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dolgozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti eredményei. Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rájukbízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért a bürokratizmus elleni harcért. Hogyan állunk a XX. kongresszus után az osztályokkal? Szocialista fejlődésünk motorja a munkásosztály Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fogadta a kongresszus határozatait, lelkesen veszi ki részét a termelésből a második ötéves terv irányelveinek megvitatásából és mint mindig, most is egységesen felzárkózva követi pártunkat. A mi hősi munkásosztályunk, pártunk vezetésével, változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. A május elsejei fevonulás megmutatta, hogy szelleme bátor, harcos, optimista, s hogy pártunk mindenkor bizton számíthat hősi munkás- osztályunkra, elsősorban a harcokban edzett, példamutató budapesti munkásságra! (Hosz- szantartó nagy taps.) Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének egyik mutatója annak, hogy a falu dolgozó népe is egyre fokozódó mértékben érti meg az idők szavát és követi pártunk vezetését. A tavaszi munkák jó elvégzése, a begyűjtés, az adófizetés meneté mutatja hogy úgy az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti parasztság állampolgári fegyelme erősödik. Az olyan rendkívüli esemény, mint az idei árvíz, ahol a falu és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, azt bizonyította, hogy a munkásparaszt szövetség eleven és aktív. Ugyanezt mutatta az az áldozatkészség, mellyel országszerte a dolgozó nép az árvíz- károsultak segítségére sietett. A munkás-paraszt szövetség erős és a második ötéves terv, mely annyit tesz a falu fejlesztéséért, ezt még csak szilárdabbá teszi. (Rákosi elvtárs beszédének befejező részét lapunk vasárnapi számában közöljük!)
