Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-16 / 114. szám
2 TOLNAI NAPLC 1956 MÁJUS 16. Kincs leküzdhetetlen akadály a szovjet—francia barátság fejlesztése előtt Bulganyin elvtárs válaszai a Monde című francia lap kérdéseire A Monde című francia lap azzal a kéréssel fordult N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez, hogy Guy Mollet francia miniszterelnök és Christian Pineau külügyminiszter küszöbönálló moszkvai látogatásával kapcsolatban válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük a Monde című lap kérdéseit és N. A. Bulganyin válaszait. KÉRDÉS: A francia miniszterelnök és külügyminiszter szovjetunióbeli utazásának előestéjén, az ön véleménye szerint, milyenek a két ország közti kapcsolatok megjavításának távlatai? VÁLASZ: A szovjet kormány véleménye szerint a Szovjetunió és Franciaország közti kapcsolatok megjavításának távlatai teljes mértékben kedvezők. Ennek biztosítékául népeink hagyományos barátsága szolgál, amelyet a két világháborúban a közös ellenség ellen vívott együttes harc szilárdított meg. Franciaország és a Szovjetunió alapvető nemzeti érdekeinek közössége pa- rancsoióan diktálja, hogy a béke megszilárdításáért vívott harcban szüntelenül együttműködjünk. Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy jelenleg egyetlen olyan nemzetközi kérdés sincs, amely leküzdhetetlen akadály lenne az országaink közti barátság és együttműködés fejlesztésének útján. Anélkül, hogy elébevágnék a küszöbönálló tárgyalások kimenetelének, azon meggyőződésnek adhatok mégis hangot, hogy a francia miniszterelnök és külügyminiszter moszkvai utazása előmozdítja a két ország kölcsönös megértését és közeledését, és elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhítését. KÉRDÉS: A leszerelés kérdésében, milyen pontokban maradtak még fenn eltérések, és az ön véleménye szerint, milyen kapcsolat áll fenn e kérdés és a német kérdés között? VÁLASZ: Véleményünk szerint most nem az eltérések megállapítására kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy a nyugati hatalmaknak és a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz. Ami a Szovjetuniót illeti, ezen irányelvet követve mindent megtesz, hogy elérje e kérdés megoldását. Amint ön is tudja, mi többízben eléje mentünk a nyugati hatalmaknak, partnereink azonban minden alkalommal sietősen vissza utasították saját javaslataikat, mihelyt mi elfogadtuk azokat. Mindazonáltal, mi a jövőben is állhatatosan küzdeni szándékozunk a fegyverzet csökkentéséért, az atomfegyver eltiltásáért és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséért. A leszerelés kérdése és a német kérdés különböző problémák. A leszerelés kérdése a legsürgősebb, a jelenkori világ- politika halasztást nem tűrő kérdése. E kérdés lehető leggyorsabb megoldása minden nép érdekében áll. Nem helyes, ha az amúgyis bonyolult leszerelés kérdésének megoldását más megoldatlan nemzetközi kérdések, köztük a német kérdés rendezésétől teszik függővé. Ha ilyen módon járnának el, ez azt jelentené, hogy további nehézségeket támasztanának mind a leszerelés kérdésének megoldása, mind pedig más nemzetközi kérdések megoldása szempontjából. KÉRDÉS: Néha azt mondják, hogy az egymás mellett élés politikáját, amelyet a szovjet kormány támogat, csupán taktikai meggondolások diktálják, és ez a politika nem szól hosszú időszakra. Mit lehetne mondani ezekről az állításokról? VÁLASZ: Azok, akik úgy próbálják feltüntetni, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élésének politikája nem hosz- szú életű, és ezt a politikát csupán taktikai meggondolások diktálják, azok vagy tudatosan félrevezetik a közvéleményt, vagy maguk tévednek. A békés egymás mellett élés nem elvont absztrakt fogalom, hanem eleven valóság. Ez az elv alkotja a Szovjetunió és egész sereg más európai és ázsiai állam külpolitikájának alapját. Ez pedig törvényszerű, mert a mai körülmények között nincs más kivezető út. Csak két út van: vagy a békés egymás mellett élés vagy a tör ténelem legpusztítóbb háborúja. Harmadik út nincs. így tehát minden népnek, akár a szocializmus, akár a kapitalizmus viszonyai között él, érdeke, hogy az egymás mellett élés tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva mi feltételezzük, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak nem egyszerűen egymás mellett kell létezniök, hanem tovább kell menniök kapcsolataik megjavítása, a kölcsönös bizalom megszilárdítása, az együttműködés felé. Azok az elvek, amelyek a területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartását, a meg nem támadást, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúságot és a kölcsönös előnyöket, a békés egymás mellett élést és a gazdasági együttműködést mondják ki, a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak a jelen körülmények között legjobb formáját határozzák meg. Ha minden ország csatlakoznék ehhez az öt alapelvhez, ez összhangban állna a népek életbevágó érdekeivel és követeléseivel. KÉRDÉS: Mint ön is tudja, Észak-Afrika problémája Franciaország legfőbb gondja. Egyes nehézségeink már rendeződtek, a többi még hátra van. Mit tudna ön mondani ezekről a problémákról? VÁLASZ: Mi őszintén üdvözöltük a tuniszi és a marokkói kérdés megoldását, amely tárgyalások útján jött létre. Tunisz és Marokkó függetlenségének kikiáltásával kapcsolatban a szovjet kormány kedvezően értékelte a francia kormánynak ezt a lépését, amelyet a béke, valamint a Franciaország, Tunisz és Marokkó népei közötti barátság szelleme hatott át. Ami az algériai kérdést illeti, mi jól ismerjük e kérdés bonyolultságát. Meggyőződésünk azonban, hogy ezt a kérdést is rendezni lehet békés úton és erre a kérdésre is megtalálják majd a megoldást. KÉRDÉS: Hogyan látja ön Franciaország és a Szovjetunió kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak távlatait? VÁLASZ: Az országok keres kedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése a béke fenntartásának és megszilárdításának fontos feltétele. A Szovjetuniónak és Franciaországnak nagy lehetőségei vannak arra, hogy kereskedelmi és kulturális kapcsolatai erősödjenek és bővüljenek. Ezeket a lehetőségeket valósággá kell változtatni. A szovjet kormány hajlandó lenne a francia—szovjet kereskedelmi kapcsolatok jelentős bővítésére hosszúlejáratú egyezmények alapján, az egyen jogúság és a kölcsönös előnyök feltételének betartásával, mindennemű megkülönböztetés kizárásával. Véleményünk szerint a kereskedelemre nagy sze rep vár a nemzetközi együttműködés kiszélesítésében. Ami a kulturális kapcsolatokat illeti, ezek fejlesztéséhez francia—szovjet vonatkozásban különösen kedvező a talaj. A szovjet dolgozók ismerik és becsülik a francia nép gazdag kultúráját. Amennyire én isme rém, a franciák szintén nagy érdeklődést tanúsítanak a mi kultúránk iránt. így tehát a feladat az, hogy minden vonalon elősegítsük a kulturális kapcsolatok kölcsönös fejlődését. Ez egyaránt szolgálja Franciaország és a Szovjetunió érdekeit. Otto Grotewohl fogadta a szudáni miniszterelnökhelyettesfi Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke hétfőn fogadta a kormány meghívására Berlinbe érkezett Ibrahim El Mufti szudáni miniszterelnökhelyettest és kereskedelmi minisztert. A szívélyes baráti légkörben folytatott megbeszélésen dr. Lothar Bolz miniszterelnökhelyettes ég külügyminiszter, valamint Kurt Gregor ügyvezető külkereskedelmi miniszter is résztvett. A megbeszélésen — a hivatalos közlemény szavai szerint — teljes nézetazonosság alakult ki arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a szudáni köztársaság kapcsolatait még szorosabbra lehet és kell fűzni. Megérkezett Moszkvába Guy Mollet francia kormányfő és Pineau külügyminiszter Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormány meghívására május 15-én Moszkvába érkezett Guy Mollet francia kormányfő, Christian Pineau külügyminisz tér, kísérőik és egy csoport francia újságíró. Velük együtt érkezett Sz. A. Vinogradov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott franciaországi — nagykövete. A Francia Köztársaság és a Szovjetunió állami zászlaiva] feldíszített vnukovói repülőtéren Guy Mollet miniszterelnököt és Christian Pineau külügyminisztert N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei, V. A. Kucserenko, V. V. Macke- vics, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettesei és más hivatalos személyiségek a szovjet és külföldi sajtó képviselői fogadták. Guy Mollet és Christian Pineau fogadására megjelent Maurice Dejean, a Francia Köz társaságnak a Szovjetunióban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a nagy- követség munkatársai, a Moszkvában működő diplomáciai képviseletek vezetői. Az érkezéskor díszszázad sorakozott fel, elhangzott Franciaország és a Szovjetunió állami himnusza. Guy Mollet a repülőtéren, a mikrofon előtt beszédet mondott. Árzuhanás a newyorki tőzsdén a szovjet leszerelési hírek hallatára A szovjet határozat első nyugati sajtóvisszhangja NEWYORK Az Associated Press amerikai hírügynökség jelenti, hogy a newyorki tőzsdén nagy feltűnést keltett a szovjet fegyveres erők csökkentéséről szóló határozat, s a leszerelésről szóló hírek árzuhanást váltottak ki. fl Szovjetunió vezetőinek táviratai az Osztrák Köztársaság vezetőihez Moszkva (TASZSZ). K. J. Vorosilov a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöke Theodor Körnerhez, az Osztrák Köztársaság elnökéhez N. A. Bulganyin Julius Raab- hoz az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjához, V. M. Molotov Leopold Figlhez, az Osztrák Köztársaság külügyminiszteréhez üdvözlő táviratot intézett a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés aláírásának évfordulója alkalmából. 436 nagynyeremény a pécsi sorsoláson Az 1. békekölcsön Pécsett lezajló tizedik sorsolásán 94.600 egész kötvény számát nyereménnyel, 127.500 kötvényt bedig névértékben húznak ki. A négynapos sorsoláson a főnyereményen kívül 18 ötvenezer forintos, 39 huszonötezer forintos, 95 tízezer forintos és 281 ötezer forintos nagynyeremény kerül ki a szerencsekerékből. Ezenkívül 4700 ezerforintos, 14.100 ötszázforintos és 75.363 háromszáz forintos nyereményt sorsolnak ki a pécsi sorsoláson, tehát csupán nagy nyereménnyel 436 kötvényt sor sóinak ki. Az árak részvényenként egy —öt dollárral estek és az eladási árak a legalacsonyabb szinten mozogtak. A fegyverzet csökkentési hír a newyorki tőzsdén hirtelen nagy eladási hullámot keltett. A piac igen magas és szilárd árfolyamokkal kezdett, azonban a harmadik órában már nagyon mérsékelt volt az irány zat. Értesülések szerint hétfőn a legalacsonyabb árfolyammal zárt a tőzsde. Az alkuszok megjegyezték, hogy rendkívül sok kis részvényes igyekezett megszabadulni részvényeitől. BERLIN A Süddeutsche Zeitung című müncheni polgári lap első hírmagyarázatában megállapítja, hogy a szovjet haderők létszámának további nagy arányú csökkentése mély benyomást keltett a német közvéleményben. „A szovjet kormány új határozata után még értelmetlenebbé és még ártalmasabbá vált a bonni kormány görcsös felfegyverzési erőfeszítése“ — írja a nyugatnémet lap. PÁRIZS A francia sajtó hatalmas címekkel jelenti be és terjedelmesen kommentálja a Szovjetunió fegyveres erőinek csökkentéséről szóló hírt. A jobboldali lapok természetesen igye keznek csökkenteni a lépés jelentőségét és hátsógondolatokat keresnek a szovjet határozat mögött. A Liberation a többi között így ír: „E hír bombaként robbant, de vajon ki ne kívánná inkább az ilyesfajta bombarobbanások gyakoriságát, mint az olyanokét, amilyenre e héte^ a Csendes-oceánon kerül sor. Most már nem lehet tagadni az igazságot: a Szovjetunió nem akar háborút és a nyugat, ha továbbra is tönkre akarja tenni magát a fegyverkezés költségeivel, elveszti a versenyt. Jó lenne, ha ezt megértenék.“ — Franciaország felelhet és felelnie is kell a Szovjetunió béketetteire — emeli ki az Humanité. — A Szovjetunióban elhatározott leszerelési intézkedések másnapján Guy Mollet és Pineau utazása kivételes alkalmat nyújt konkrét francia kezdeményezésekre a béke érdekében. A minisztereinktől függ, hogy ismét beigazolódjék az elkövetkező napok ban Jaures jóslása, amely sz^ rint a népi Oroszország hatalomra kerülése a béke szempontjából csodálatos szavatosság lesz. (15. folytatás.) Mi voltunk a megbízhatatlan emberek. A mi szavunkra senki sem adott, nekünk hinni nem lehetett, mert mi „emigránsok” voltunk. Ha elveszett egy lószerszám, a rendőrség minden megkérdezés nélkül az emigránscsoportot csukta börtönbe. Ha megvertek valakit, az emigránsokat faggatták ,ha elhagytuk a tanyát ,négy napra bezártak ... A szerbek nem hittek az emigránsok politikai sirámainak ... Végül mégis beköszöntött a tavasz. Igyekeztem jól dolgozni, mert az a hír terjedt el a tanyán, hogy aki jól dolgozik, az kap egy olyan igazolványt, amellyel szabadon mászkálhat Szerém megye területén ... — Augusztusig kellett erre az igazolványra várnom és a papírral egyidöben beosztottak kocsisnak. A gazdaságtól nyolc kilométerre levő vasútállomásra szállítottuk a gabonát. A kolozsvári fiú és még két másik magyar is a fogatosokhoz került. Elérkezett a tizenegy hónapja sóvárogva várt nagy alkalom. — Szökni... — ez zakatolt a gödrös dűlőúton döc- cenő kerekek ritmusában. — Szökni — ezt nyikorogta a keSzamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet netlen kerék... Szökni — villant össze a tekintetünk. A kolozsvári fiú volt újból a kezdeményező. Ö mondta ki először a bűvös szót. amit már napok óta forgattuk magunkban. Abban állapodtunk meg, hogy a brigádvezetőt leitatjuk és utána felrakjuk a kocsira, mi pedig — széles az országút, elballagunk azon Zágráb felé. Ha az iskolában többet tanultam volna a földrajzból, akkor eleve nem vállalkoztam volna erre az útra. Elég csak a térképre nézni és mindenki látja milyen esztelen dologra vállalkoztunk. Valahonnét Beo- grád magasságából elindulni, végig Horvátországon, végig Karintián — Ausztriába... és gyalog. Mindegy, olyan helyzetben nem lehet sokat válogatni, okos kodni nem lehet, mert a tett halála az okoskodás. Úgy is lett, ahogy elterveztük. Másnap a kocsira csempésztük apró vackainkat, megtakarított pénzünket, a hetek óta gyűjtött és már kőkemény- nyé száradt kenyereinket. Tőlem északnak, talán húszhuszonöt kilométerre folyt a Duna. Ki tudja, látom-e még? Az állomáson rendben leraktuk a gabonát és a brigádvezetőt meghívtuk egy pohárka pálinkára. Fizettem én, fizettek a többiek is. Immel, ámmal mi is ittunk. A derék brigádvezető viszont alaposan becsiccsentett. Külön megölelt mindegyikünket — drága magyar testvéreinek becézett. Éppen időszerű volt, hogy berúgott, mert elfogyott a pénzünk. Drágán mérték ott a pálinkát — az a liter elegendő volt ahhoz, hogy mi pénz nélkül induljunk az útra. A brigádvezetőt föltámogattuk az első szekérre, mi is felültünk és néhány száz méter után végleg elbúcsúztunk a kocsiderékban fekvő embertől. — Szerencsés utazást, öreg úr — intett búcsút az egymás nyomában kocogó szekerek után a kolozsvári fiú. Mi pedig toronyiránt nekiindultunk a Beográd—Zagrebi nemzetközi betonútnak. Se taskicánk, se bonnunk nem volt, de még dinárunk sem. Arra elkészültünk hogj jegyek nélkül, üres zsebbel semmit sem kapunk... Élünk ahogy tudunk, majd amit a2 isten ad. Elég könnyelműség volt a; égre bízni az élelem gondját mert bizony elmúlott már az világ, amikor a menekedő vándoroknak manna hullott az égből. Ilyen szerencséje csak Mózesnek volt, nem Bakker Ádán nak és három társának. Hegynek föl, völgynek le kanyargóit az út szürke szalagja Az első napokban kedélyesei ballagtunk egymás mellett. — Még a falukat sem kerülgettük mentünk bátran. Ha megéhez tünk, gyümölcsöt, zsenge ku koricát, sóskát ettünk. A széna boglyákban aludtunk ... Gépié sen tapostuk egyik kilométert; másik után. A tizedik napon el értük Zágrebot. Közel ötszá: kilométert gyalogoltunk... na ponta átlagosan ötvenet. Szé] kis távgyalogló túra. (Folytatjuk.)
