Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-15 / 113. szám
1956 MÁJUS 15. TOLNAI NAPLÓ 3 Jelentős határkő a szakszervezetek életében Az SZMT küldöttértekezlete Mintegy 150 szakszervezeti funkcionárius vett rész a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának választó küldött értekezletén, hogy meghallgassa a tanács beszámolóját, részt vegyen a vitában, javaslataival, bírálatával segítse a szakszervezeti munka megjavítását és újjáválassza a szakszervezet legfelső megyei szervét. Az igen jelentős értekezleten részt vett és felszólat Rév András elvtárs, a Megyei Pártbizottág másodtitkára, Döbrentei Károly elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára is. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa beszámolóját Hucker Ferenc elvtárs elnök mondotta el. * A BESZÁMOLÓBÓL ► A beszámoló ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a szakszervezeti munka terén az elmúlt választás óta elértek. Az eredmények megmutatkoznak abban is, többek kö zött, hogy javult a versenyszervező munka, a szakszervezet egyre inkább segíti az üzemek, gazdaságok több és gazdaságosabb termelését. Érdek- védelmi tevékenységével javította a dolgozók munka- és életkörülményeit. A beszámoló alaposan elemezte az SZKP XX. kongresz szusa tanításaiból a szakszervezetekre háruló feladatokat. — Az SZKP XX. kongresszusa útmutatása alapjá népgazdaságunk számára is igen fontos feladat a szocializmus felépítésének sikeres megoldása — mondotta Hucker elvtárs. — A jelszónk „minden erőt a tér melésre.“ Ez a jelszó ma a XX. kongresszus után —, amikor a marxizmus—leninizmus gazdasági oldala kerül előtérbe — még fokozottabb mértékben szükséges. Amikor a beszámolási időszakban értékeljük és számot adunk az elv társaknak a termelésben kifejtett tevékenységükről, meg kell mondani, hogy a Központi Vezetőség 1955. márciusi határozata előtt hibákat követtünk el. Elhanyagoltuk az életszínvonal emelésének reális feltételei megteremtésével való foglalkozást. Nem egy esetben elnéztünk fegyelmezetlenségeket, melynek következtében nőttek a hibák. A márciusi határozat és a SZOT VII—VIII. teljes ülése után a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is feltárta a termelésben mutatkozó hibákat és hozzálátott azok megszüntetéséhez. Ennek következtében szélesedett megyénkben a szocialista munkaverseny, nagyobb lendületet kapott a termelékenység emeléséért, az önköltség csők kentéséért folyó munka. Javult üzemeinkben a minőség, bár e téren még mindig számos fogyatékosság van. A beszámoló ezután elemezte a jó termelési módszerek elterjesztéséért folytatott munkát, majd a mezőgazdasági üzemek termelésének alakulásáról beszélt. Az iparhoz hasonlóan a mezőgazdasági üzemeknél is kedvezően alakult az elmúlt évben a gazdaságos termelés. Egy mázsa búza előállításának költsége 79 forinttal, a kukoricáé 97 forinttal csökkent. Több mint kétharmaddal csökkent 1954-hez viszonyítva a deficit a helyes termelés, az egyre javuló pártpolitikai és szakszervezeti munka következtében. — A beszámoló a továbbiakban ismertette, hogy a második ötéves terv megvalósítása érdekében mit kell tenni helyileg, hogy segíthetnek ebben a szakszervezetek. A beszámoló ezután a társadalombiztosítási munkát, a szakszervezet nevelő munkáját elemezte, majd a sport terén kifejtett tevékenységet ismertette. Megállapította, hogy ezen a területen is — bár még számos hibát kell felszámolni — szembeötlő a fejlődés. Javult a szakszervezet tömegkapcsolata is, amely a szervezettség emelkedésében is megmutatkozik. Az elmúlt években elért eredményekhez nagyban hozzájárult a Megyei Pártbizottság ellenőrző és irányító munkája, a többi tömegszervezettel való jó együttműködés. Eredményeinket még jobban tudnánk fokozni, ha az egész megyét érintő iparági és szakmai kérdések megvitatásában jobban támaszkodna a Párt Végrehajtóbizottság a területi bizottságokra és figyelembe venné azok véleményét. Nagyobb segítséget várunk a Megyei Párt. bizottság egyes osztályaitól is. A beszámoló végezetül ösz- szegezte azokat a tennivalókat, amelyeknek végrehajtásában a szakszervezeteknek is jelentős szerepük van. A jó szakszervezeti munkától is függ a második ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása, a technika fejlesztéséért folyó munka sikere, az újító-mozgalom szélesedése. A küldöttértekezlet ezután meg hallgatta Kelemen János elvtárs a számvizsgáló bizottság el nőkének beszámolóját. ALKOTÓ VITA, BÁTOR BlRALAT. Mindkét beszámolót élénk vita követte. Tizennégy elvtárs fejtette ki véleményét, segítette hasznos javaslataival, bírálatával az értekezlet munkáját. Elsőnek Friedrich Gyula elvtárs, a Tolnai Selyemgyár műszaki vezetője szólalt fel. Felszólalásában ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket az üzem vezetői és dolgozói a termelékenység emeléséért tesznek. Uj eljárásokat vezetnek be, újításokat alkalmaznak, melyeknek jelentős gazdasági kihatásai vannak és többmillió forintos megtakarítást eredményeznek. Ünnep György elvtárs, a Simontornyai Bőrgyár Ü. B. elnöke a szakmai képzés fontosságát hangsúlyozta felszólalásában, majd a bírálat szerepéről, jelentőségéről beszélt. — Még gyakran előfordul üzemünkben, hogy a bíráló mert fel mert vetni hibákat, más munkakörbe kerül, a gazdasági vezetés megtorlásként más munkakörbe helyezi. Nekünk, szakszervezeti funkcionáriusoknak is fel kell vennünk a harcot a bírálat elfoj- tói ellen. Zoltán Nándor elvtárs, a Selyemtermeltető Szövetkezeti Vállalat szekszárdi kirendeltségének vezetője, a szakszervezet veteránja felszólalását nagy tapssal fogadták az értekezlet résztvevői. Elmondotta, hogy 1919-ben és azt követő években milyen nehézségek közepette végezték munkájukat. Ünnep ez a mai nap nekem — mondotta — szabadon fejthetem ki véleményemet. Ezt csak az tudja értékelni igazán, akinek része volt az üldözésben a múlt-' ban. Felvetette, milyen munkát kell ma kifejteni, hogy nagyszerű célkitűzéseink megvalósuljanak. Czéh Lajos elvtárs, az OTP. szekszárdi fiókjának vezetője a dolgozók nevelésével foglalkozott felszólalásában. — A takarékosságra való nevelés igen fontos — mondotta többek között — majd bejelentette, hogy Tolna megye az elmúlt évben országosan első lett a takarékossági versenyben. Komáromi Sándor elvtárs, a Juhépusztai Állami Gazdaság üB. elnöke felszólalásában elmondotta, hogy a gazdaság dolgozói eredményes munkája nyomán hatodszor nyerték el az Élüzem címet. Számos dolgozót tüntettek ki. Legfontosabb feladatuknak tartják a deficitmentes termelést, olcsóbban, minél több élelmiszert előállítani. — Ránk, a gazdaság dolgozóira, számíthat a párt — mondotta. Rév András elvtárs, a Megyei . Pártbizottság másodtitkára köszönetét mondott a szakszervezet funkcionáriusainak eredményes munkájukért. — Az utóbbi időben jelentősen javult a pártszerve zetek munkája a szakszervezetek felé — mondotta többek között — és ez megmutatkozik számos eredményben. Javult a szakszervezet versenyszervező munkája, és elmondhatjuk, hogy az ipari üzemekben a szakszervezet gazdája a versenynek. Néhány fogyatékosságra is felhívta a figyelmet Rév elvtárs. Többek között arra, hogy bár megyénk mezőgazdasági jellegű, ezt nem vette eléggé figyelembe az SZMT munkájában. Nagyobb súllyal kell kezelni a mezőgazdasági üzemeket, amelyek — beleértve a termelőszövetkezeteket is — a szántóterület közel ötven százalékán gazdálkodnak. — Nagyon fontos, hogy a szakszervezet a kollektív szerződés kétoldalú betartását állandóan napirenden tartsa, ellenőrizze. Mi is hibát követtünk el, amikor az ezzel kapcsolatos munkát nem kértük számon. — — Többet kell foglalkozni a kisüzemek problémájával is — mondotta továbbiakban. A XX. kongresszus tanításait a szak- szervezeti munkában is érvényesíteni kell és szélesíteni szükséges a bírálatot, önbírálatot. — Utána az MDP-cso- portok munkáját, azok helyes működésének fontosságát elemezte. Döbrentei Károly elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára, miután üdvözölte a küldöttértekezlet résztvevőit, azokat a feladatokat ismertette, amelyek a második ötéves terv végrehajtása során a szakszervezetek előtt állnak. — Nagyobb figyelmet kell fordítani a dolgozók problémáira és javítani kell a baleset és megbetegedést megelőző munkát. Igen értékes elemzését adta a műszaki fejlesztés munkájának és felhívta a figyelmet a kollektív szerződés betartásának ellenőrzésére a vállalatok vezetői részéről is. Gere István elvtárs, a MEDOSZ elnöke igen értékes hozzászólásában elemezte a szakszervezet tevékenységét a munkásvédelemmel és munkás ellátással kapcsolatban és bírálta az SZMT vezetési munkáját. — A kollektív vezetés terén nincs minden rendben, mert még mindig nem ismerik el egyenjogú tagoknak az SZMT minden tagját. Az SZMT munkája hiányos, a szakszervezeti elvtársak nevelése terén is — mondotta. A továbbiakban javaslatot tett a határozati javaslat egyes pontjainak átdolgozására. Az értekezleten felszólalt még: Szigetvári Ernő elvtárs, a közalkalmazottak területi bizottsága elnöke, dr. Gulyás János elvtárs, a megyei tanács egészségügyi osztálya vezetője, Weisz Andor, Kajári Miklós, Rugási Endre és Dulai Károly, a DISZ megyei bizottságának titkára. Második napirendként megválasztották az SZMT tagjait és póttagjait, valamint a szám- vizsgáló bizottság tagjait, póttagjait. A tartalmában és külsőségében is igen jó értekezlet megteremtette a feltételét, hogy Tolna megyében tovább javuljon a szakszervezeti munka, hogy szélesedjen a szakszervezet tömegkapcsolata, hogy eredményes munka folyjék a második ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Az elfogadott határozat is ezt a célt szolgálta. Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez II főváros műemlékeinek helyreállításához A második ötéves terv irányelvtervezete szerint „folytatni kell a főváros történelmi és műemlékeinek helyreállítását. A Vigadó részleges újjáépítése révén jelentős kulturális létesítménnyel kell a fővárost gazdagítani. Folytatni kell a Vár helyreállításának munkálatait.” Nagyon helyesnek tartom, hogy az ötéves terv során — mint eddig is — gondoskodás történik fővárosunk műemlékeinek helyreállításáról. Két szempontból is fontos ez. Az egyik: évről évre fokozatosan eltüntetjük a háború okozta pusztításokat, s fővárosunk újból a régi szépségében tündökölhet. A másik: évről évre több külföldi látogató, turista látogat el Budapestre akik rendszerint nem mulasztják el a Vár, a Halászbástya megnézését, élvezni akarják az onnan nyíló gyönyörű kilátást. Sajnos, külföldi látogatóinknak még most is romos épületeket, üresen meredező falakat kell látni várbeli látogatásuk során. A felszabadulás óta eltelt idő alatt nagyon sok romot kellett eltüntetnünk. Most, a második ötéves terv ideje alatt tüntessük el az utolsó romokat is. Ezért javaslom, hogy ezalatt az idő alatt fejezzék be teljesen a helyreállítási munkákat a Várban, s a helyreállított épületekben, létesítsenek múzeumot — vagy ami még jobb megoldás lenne — több kormányhivatalt el lehetne helyezni, ezzel jelentős mennyiségű lakás szabadulhatna fel a fővárosban. Ugyanakkor a külföldi látogatók nemcsak a Halászbástyában és a Mátyás templomban gyönyörködhetnének, hanem az egész Várban, — fővárosunk legnagyobb építészeti műemlékében. A Várhoz hasonlóan, az öt- ^yes terv ideje alatt a Vigadót is teljes egészében helyre kellene állítani — ezzel a duna- parti palotasort nem szakítanák meg egy kiégett épület puszta falai. A szocialista építésben elért előrehaladásunk mutatkozzon meg abban is, hogy a második ötéves terv során tüntessünk el minden romot, amely még a 11 évvel ezelőtt dúló háborúra emlékeztetne bennünBOGNÁR ISTVÁN. PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS + Több türelemre és segítségre van szükség Amikor január elején Évinger Sándor a kistormási Dózsa Termelőszövetkezetbe került a tagság bizalommal fogadta. — Tudták róla, hogy nagy elméleti felkészültsége van, az üzem ben sok gyakorlati tapasztalatot szerzett a pártmunkában, és azt mondták, hogy egy ilyen elvtársra nagy szükség van a tsz-ben. A párttagság meg is választotta párttitkárnak.. A bizalom jele azonban nemcsak itt, hanem más téren is megmutatkozott: a tsz tagsága segítette Évinger elvtársat a különféle anyagi problémáinak a megoldásában. Tüzelőanyagot juttattak neki, hogy családja e téren ne szenvedjen hiányt, megszavazták neki a háztáji területet is, hogy ott megtermelhesse a háztartáshoz szükséges zöldségféléket. A helyi tanács pedig Évinger elvtárs lakásproblémájának a megfelelő megodását segítette. Mindezt nyilván abban a reményben tették a kistormási elvtársak, hogy Évinger elvtárs tevékenységével fogja majd viszonozni. Évinger elvtársban volt is és van is igyekezet, érzi a felelősséget ami reá ja hárul, de módszerei, amelyekkel igyekezett tevékenykedni, nem megfelelőek és így munkája eddig nem is volt olyan eredményes, amilyennek kellett volna. Az alapvető hiba az, hogy eddig nem élt a termelőszövetkezet tagsága között, nem igyekezett széleskörűen megismerkedni az emberekkel és munkája főként az irodai tevékenységre korlátozódott. Ezt kifogásolják munkájában a tsz kommunistái, tagjai, vezetői akik mind konkrét segítséget várnának tőle napi munkájukhoz. Több falura jött pártmunkásnál az volt a kezdeti hiba, hogy egyik napról a másikra valóságos „forradalmat” akart csinálni területén, anélkül, hogy megismerte volna a valóságos problémákat és épített volna a már régebben ott dolgozó elvtársak munkájára. — Évinger elvtársnál egészen más a helyzet: visszahúzódó, tartózkodó életet él a tsz-ben és ebből következik, hogy nem is igyekszik kellően bekapcsolódni a tsz különböző problémáinak a megoldásában. A pártmunkásnál — és általában min den vezetőnél — feltétlenül szükséges a szerénység, mert az csak segíti népszerűségének a megalapozását de ez nem vezethet az olyan gyakorlathoz, mint, ami Évinger elvtársnál eluralkodott: Hónapok múltak el, mióta a tsz-ben van, azóta több közgyűlést tartottak, amelyeken a közproblémák tömegét vitatták meg és döntöttek felettük, de a tsz függetlenített párttitkára még egyetlen egy esetben sem nyilvánított véleményt. Az pedig még a gyengébb tsz pártszervezeteknél is kezd meghonosodni, hogy a páttagok, mindenekelőtt a vezetőségi tagok és személy szerint a titkár, kiállnak a tsz-ve- zetőség jó indítványai mellett, véleményt mondanak róla javaslatot tesznek a tsz tagságának. De nemcsak gyűlésen, hanem azon kívüj sem ment Évinger elvtárs a tsz vezetőségéhez egy alkalommal sem valamilyen javaslattal, tanáccsal — az ilyen túlzott szerénység pedig már a másik véglet és nyilván nem segíti a tsz erősödését. Az igaz, hogy Évinger elvtárs még nem ismerhette meg úgy a termelőszövetkezetet, mint aki, már évek óta tsz-tag, de éppen ezért kellene szorosabb kapcsolatot teremtenie az emberekkel, többet lenni köztük, tanulni tőlük, az egyes problémákhoz kikérni a véleményüket és az ilyen rövid ottlét után is elősegítené, hogy önálló véleménye alakuljon ki. Meg kelj mondani azt is, hogy ezek a dolgok nem valami „véletlen” szüleményei, — mert Évinger elvtársnak igen furcsa nézetei vannak ezekről, amit néhány „véletlenül” elejtett mondata tükröz: „Nekem is feltűnt, hogy a tagoknak nem olyan bizalmas a viszonyuk velem szemben, mint kellene lenni.’’ A valóság viszont az, hogy Évinger elvtársnak nem megfelelő a viszonya a tsz tagságához ... A napi munkájáról azt mond ja Évinger elvtárs: „Az a probléma, hogyha délelőtt kint járok a határban az emberek között, mint ahogyan azt mostanában tettem is néhány alkalommal, akkor csak délután tudom bent elvégezni a tulajdonképpeni pártmunkát.’’ A „tulajdonképpeni” pártmunkát nem „bent” kell elvégezni, hanem éppen kint a határban a dolgozók között, ott, ahol a termelési feladatok megoldásán fáradoznak. Nem arról van szó, hogy nincsenek bizonyos feladatok, amelyeket „bent” kell megoldani, — előadás^ készülődés, határozatok tanulmányozása stb., — de idejének túlnyomó részét az emberek között kell töltenie ahhoz, hogy eredményes munkát tudjon végezni. Természetesen meg kell nézni azt is. hogy milyen segítséget kapott az anyagi támogatáson kívül a tsz-ben dolgozó és a járási elvtársaktól. Amikor a járáshoz eljutott annak a híre, hogy milyen problémák vannak Évinger elvtárs módszereinél, Gyurica elvtárs, a pártbizottság másodtitkára azonnal elment Kistormásra, igyekezett meggyőződni a probléma okairól és tanácsokat adott Évinger elvtársnak. Ezen túlmenően szükséges azonban, hogy egy elvtárs hosszabb időt is töltsön a tsz-ben Évinger elvtárs mellett és a tanácsok mellett a gyakorlatban is igyekezzen meg tanítani őt a legjobb módszerekre. Erre annál is inkább szükség van, mert Évinger elv- tánsat tudása képessé teszi arra, hogy a kellő segítség mellett jól ellásjsa munkakörét. A tsz-ben levő elvtáarsak se- gítstége, sajnos, alig volt több, mint az anyagi támogatás. Amikor látták hogy Évinger elvtárs jobbára csak irodai munkát végez, megbírálták egy vezetőségi ülésén. Ezután nem tör tént nyomban gyökeres változás és ebből kifolyólag bizonyos mértékig lemondtak róla, úgy gondolták, hogy nem is lesz képes ellátni kellően a teendőit. Mindebből a tanulság: a tsz- ben lévő elvtársak részéről is sokkal nagyobb türelemre van szükség és a türelemnek a megfelelő támogatással kell párosulnia, segíteniük kell Évinger elvtársat, hogy megtalálja helyét a tsz-ben ég jó módszerekkel tudjon dolgozni. B. F.
