Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-12 / 111. szám
2 TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 12. Fogadás a francia külügyminisztériumban Tito tiszteletére Párizs (MTI). Pineau francia külügyminiszter csütörtökön este a francia külügyminisztériumba vacsorát adott Tito jugoszláv elnök és felesége tiszteletére. A vacsorán francia részről megjelent René Coty köztársasági elnök, Guy Mollet miniszterelnök, a francia parlament két házának elnökei, a kormány valamennyi tagja, továbbá számos más politikai és katonai vezető. Jugoszláv részről jelen volt Kocsa Popovics külügyminiszter és dr. Ales Bebler, Jugoszlávia párizsi nagykövete. A vacsorán Pineau és Tito pohárköszöntőt mondott. Pineau külügyminiszter pohárköszöntőjében örömét fejezte ki, hogy Franciaország vendégül láthatja Tito elnököt. A német fasizmus ellen vívott harcról szólva a külügyminiszter ki jelentette: A francia ellenállás résztvevői számára nagy bátorítást jelentettek az Önök harcairól és sikereiről kapott hírek. Tudom, hogy a szabadság győzelme Franciaországban nagy visszhangra talált az Önök országában is. Pineau ezután elmondotta, hogy Franciaországban nagy érdeklődéssel kísérik figyelemmel a Jugoszláviában folyó építőmunkát, majd végül nemzetközi kérdésekről szólva ál- lástfoglalt az ENSZ tevékenységének fokozása és a gazdaságilag elmaradott országok megsegítése mellett. Tito elnök válaszul mondott pohárköszöntőjében többi között ezeket mondotta: — A konstruktív politika következtetései és teljesebb alkalmazása az országok, de elsősorban az egyes nagyhatalmak viszonylatában csak akkor lesz lehetséges, ha a világon még fennálló bizalmatlanság enyhül. Párizs (Tanjug). A francia— jugoszláv politikai tárgyalások május 11-én 12 óra 35 perckor kezdődtek. A jugoszláv és a francia küldöttség szakértői hozzáláttak a hivatalos közlemény megszövegezéséhez. A jugoszláv—francia politikai tárgyalások utolsó találkozóján jelen volt Tito elnök, Mély meggyőződésünk szerint ezt egyedül úgy lehet elérni, ha fokozzuk az egymás közötti eszmecseréket és érintkezéseket, tárgyalások és kölcsönös kapcsolatok élénkítése útján, különösen gazdasági és kulturális téren, azoknak az akadályoknak elhárítása révén, amelyek még mindig korlátozzák a javak szabad cseréjét. Tito elnök megállapította, hogy franciaországi látogatása az eddigi tapasztalatok alapján hasznosnak bizonyult, és továbbra is szükség van arra, hogy közös erőfeszítéseket tegyenek a megértés és a barátság elmélyítése érdekében. Kocsa Popovics külügyminiszter, Jozsa Vilfan, a köztársasági elnök főtitkára és Ales Bebler párizsi jugoszláv nagykövet. Francia részről ott volt Guy Mollet miniszterelnök, Pineau külügyminiszter, René Massigli, a Quai d’ Orsay főtitkára és Baelon belgrádi francia nagykövet. Elkobozták az Humanitét Párizs (MTI). A párizsi rendőrfőnök, félhivatalos jelentések szerint, éjszaka három órakor a belügyminiszterrel egyetértésben elkoboztatta az Huma- nité pénteki és az Humanité Dimanche vasárnapra készülő példányait azzal az indokolással, hogy vezércikkük kimeríti az állam külső és belső biztonsága elleni támadás ismérvét. (Szerk.: A vezércikkek az algériai helyzetről íródtak.) A rendőrség azonnal elkobozta a már kinyomott példányokat a terjesztővállalatoknál, a pályaudvarokon stb. Az Humanité elkobzásával összefüggésben meg kell említeni, hogy a párizsi jobboldali sajtó napok óta éles támadásokat folytat az Humanité és általában a kommunista lapok ellen. Az Aurore pénteki száma „bűnös mesterkedések, amelyeknek véget kell vetni“ címmel „erélyre“ buzdítja a hatóságokat a kommunistákkal szemben. Hivatalos közlemény a francia—jugoszláv tárgyalásokról II Szovjetunió ratifikálta a férfiak és nők munkájának egyenlő díjazásáról szóló konvenciót 9 Jugoszláv Szövetségi Hemzetgyölés ülésszaka Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1956 április 4-én ratifikálta a férfiak és a nők egyenlő értékű munkája egyenlő díjazására vonatkozó nemzetközi konvenciót. Ez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik konvenciója, amelyet azért kötöttek, mert több országban mindmáig megkülönböztetés tapasztalható a férfi és női munka díjazásában. A konvenció értelmében az államoknak biztosítaniok kell minden dolgozónál azt az elvet, hogy a férfiakat és a nőket egyenlő értékű végzett munkáért egynlő díjazás illeti meg. P. I. Jersov, a Szovjetunió svájci nagykövete a napokban átnyújtotta a konvenció ratifikálásáról szóló okmányokat D. Morsenak, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatójának D. Morse május 5. keltezésű levelében nyugtázta a ratifikációs okmányok átvételét és ezt írta a Szovjetunió nagykövetének: — Hálás lennék, ha volna szíves tolmácsolni kormányának legmélyebb köszönetemet azért az érdeklődésért, amelyet a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkája iránt tanúsít.“ Belgrád (TASZSZ). A Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés most megnyílt ülésszakán megvitatták a szövetségi végrehajtó tanács 1955. évi beszámoló jelentését. A jelentést Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese terjesztette elő. Jugoszláviának a nemzetközi életben kifejtett tevékenysége, az állam anyagi alapjainak megszilárdulása és a szocialista viszonyok továbbfejlődése a társadalmi élet minden területén — hangzik a nemzetgyűlési képviselők között szétosztott jelentésben — elősegítette a törvényesség és a belső rend még fokozottabb megszilárdulását. Ezért Jugoszlávia dolgozói teljes mértékben és minden tekintetben támogatják a szövetségi végrehajtó tanács e politikáját. A jelentés külpolitikai része tág teret szentel a Szovjetunió, val való kapcsolatok megjavu- lásának. A jelentésnek az ország gazdasági helyzetéről szóló fejezete kiemeli, hogy Jugoszlávia tavalyi gazdasági fejlődését jellemezte az iparcikkek növekvő kivitele és különböző nyersanyagok és műszaki eszközök nagy mennyiségének behozatala. Jugoszlávia külföldi kapcsolataiban igen fontos esemény volt — emeli ki a beszámoló jelentés — a gazdasági kapcsolatok rendezése a keleteurópai országokkal. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (12. folytatás.) Az is gyanú« lett nekem, hogy minden vasútállomás tetején ötágú vörös csillag díszlett. Ilyet láttam én odahaza is;.. hátha mindegyik ezt akarja, akkor a harag se lehet olyan nagy, mint egyesek híresz telték; ; i De ez már politika — és én annyit sem értettem a politikához, mint tyúk az ábécéhez. — Különben sem a politika miatt csúsztam le Bezdán fölött a hajó faráról; Tegnap még ott. ma már itt. Ilyen az élet. Az enyém úgylátszik, elég viharosnak ígérkezik ... Zomborban a megyei rendőrfőnökségre vittek, ott szépen nyugta ellenében átadott egyik rendőr a másiknak, annak rendje-módja szerint, mint a darabárut. Azután leültettek a várószobában, néhány, nem a legjobb megjelenésű „úriember” társaságában. Türelmesen várakoztunk. Én a magam részéről a kopott mennyezet mállóvakolatát — szemléltem igen behatóan. A várakozók közül néha szólítottak egyet. Szerettem volna meg kérdezni az orrát elmélyülten piszkáló rendőrtől, hogy erre felé mi a szokás, amikor megkon- dul a déli harangszó, mert az én gyomrom ugyancsak erősen kongatta már a delet. De a legény semmi hajlandóságot sem mutatott a válaszolásra ... Azt a ronda rendőrségi ho- dályt még a magyarok építették Ferenc Jóska alatt — hej, Ádám, te sem gondoltál rá, míg Faddon a tehenek fölött volt főbérleti deszkaágyad, hogy egyszer vendégségben jársz itt a kincstárnál. Unalmában sok mindent össze gondol az ember, hogy szórakoztassa saját magát. Ki tudja, mi minden eszembe nem jutott volna még, ha nem szólítanak ... Egy másik rendőrtiszt elé kerültem. Furcsa, sovány, szemüveges emberke volt és valahányszor rámnézett, a szemüveget mindig feltolta a homlokára. Harminckettőig szg moltam ezt a tologatást, mert hol a jegyzőkönyvet nézte, hol meg engem. Aztán szépen sorban végigkérdezte mindazt, amire már Bezdánban már vá- szoltam. Különösen egy kérdés Izgatta — miért szöktem Magyarországról? Mit mondhat, tam neki. — Barátságból... a barátom hívott, hogy itt próbáljunk szerencsét, helyesebben innét menjünk az amerikai kereskedelmi flottához ... Csak a fejét csóválta. — Miért pont az amerikai flottához? — Mert ott a pénz... Ott lehet keresni. A válaszaimat azután lediktálta egy almaarcú fekete kislánynak, aki a beszélgetés végén újabb gépelt jegyzőkönyvet tett elém. — Itt írja alá — mutatott a szemüveges a papír jobb alsó sarkára. Készségesen aláírtam és amikor letettem a tollat ezt kérdeztem: — Most erre megkapom az igazolványomat, amivel Beo. grádba vagy Fiúméba utazhatok? — Majd értesítjük — mondta kurtán. Ebből megértettem, hogy a kihallgatásnak vége. Félóra múlva Dragéval együtt már a börtönben elmélkedhettünk sorsunk állapotán. A börtön. Én addig sosem láttam belülről egy ilyen komoly társadalmi intézményt. — Ami azt illeti, egyáltalán nem hasonlít a szanatóriumokhoz, bár üdülni itt is lehet, attól függően, kinek mennyi időre szól a beutalója. Gondolom, minden börtön egyforma lehet. Még a hajón olvastam a Monte Christót, hát az a börtön, If- szigetón valamivel cifrább lehetett ennél, viszont ott egy cellában egy ember lakott, itt meg egy odúban társbéreltünk vagy öten. Kedélyes fickók gyülekeztek itt össze. Nagyvonalú, merész emberek. Akadt köztük egy magyar is, két helybeli zsebmetsző és mi ketten. Az első napokban meglehetősen szokatlan volt az új környezet. A sorokba állított kübli bűze fojtogatott... Tizenhétéves koromban kerültem először börtönbe, de isten látja lelkem, még a haragosomnak sem kívánom, hogy ott töltse idejét. Valaha, amikor még kegyetlenebb emberek éltek a földön — akkor nagyon régen épült ez a műintézet — ezt is a magyar kormány építette... A meszeletlen cellák csupasz kövén tanyát vert a nyirkos penész ha az ember véletlenül hozzáért, összeborzadt minden idegszála, mert olyan volt, mintha nyálkás kígyó csúszna a bőrén... A romantikus kalandregényírók hálámnál szebben cifrázhatnák a börtön nyomorúságát, de oda azután nem kellett fantázia. A sarokban két vödör, az egyikben az ivóvíz a másik a kübli.;. A fal mellett kétoldalt a priccsek, két lakónak jut egy ágy... egyedül az egyik zsebmetsző játszhatta az urat, mert neki egymagának külön prices jutott. (Folytatjuk.) Hazatért Moszkvából Belgrád város küldöttsége Belgrád (Tanjug). Belgrád város küldöttsége, amely 15 napig tartózkodott a Szovjetunióban, csütörtökön visszatért Belgrádba. Milos Minies a városi népbizottság elnöke, a küldöttség vezetője megérkezésekor az újság írók előtt hangoztatta: Megállapítottuk, hogy szükség van az ilyen baráti találkozásokra és az együttműködésre s ezért szakemberek és más személyek kölcsönös láto-ji gatása útján fokozni kell az együttműködést, mert az igen hasznos mindkét fél számára. Minies végül bejelentette, hogy Moszkva város küldöttsége még. ebben az évben Jugoszláviába látogat. Moszkva város ezenkívül küldöttséget meneszt a városoknak rövidesen Ljubljanában megtartandó konferenciájára is. Amerikai farmerek érkeztek a Szovjetunióba Leningrad (TASZSZ). Május 10-én turistacsoport érkezett az Egyesült Államokból a Szovjetunióba. A turistacsoport 29 amerikai állattenyésztő és földművelő farmerből áll. A turisták Leningrádban megismerkednek a város műemlékeivel és ellátogatnak az Eremitage-ba. Befejezte ülésszakát a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön délután folytatta és befejezte ülésszakát. A csütörtök délutáni ülésen Waldock Rochet elnökölt. Az ülésen széleskörű vitára került sor, amelyet Maurice Thoreznek, a párt főtitkárának beszéde zárt be. A 'Központi Bizottság elfogadta a közelgő XIV. pártkongresszus téziseinek tervét és felhívta a Politikai Bizottságot, hogy már a jövő héten kezdje meg megvitatásukat a tézisek tervének az Humanitéban való közzétételével. A Központi Bizottság ülésén megvitatták Francois Billoux referátumát az algériai békét szolgáló egységfront kialakításáról. Mint a tézisek tervét, mind pedig az Algériára vonatkozó határozatot egyhangúlag elfogadták. A A szovjet emberek ismerkednek a magyar irodalommal Moszkvában számos könyvkiadóvállalat működik. Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó, az Állami Gyermekkönyv Kiadó, az „Ifjú Gárda”, a „Szovjet író", a „Külföldi Irodalmi Könyvkiadó” nyomdáiból éven te sokmillió könyv kerül ki, nemcsak szovjet, de külföldi szerzők alkotásaiból is. Különösen nagy számban jelennek meg a népi demokratikus országok Íróinak művei. A magyar könyvek orosz fordításait nagyobbrészt az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó jelenteti meg. Ez az ország legnagyobb kiadóvállalata. Itt dolgoznak a legképzettebb szerkesztők és fordítók, akik különös gonddal ügyelnek a fordítások színvonalára. Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában már megjelent Petőfi összes költeményei, a Magyar Költők Antológiája, amelyben a leghaladóbb, legkiválóbb költők legjobb műveit gyűjtötték össze és amely visszatükrözi a magyar költészet történetét. A szovjet olvasók megismerkednek a magyar próza- irodalommal is. Megjelentek Móricz Zsigmond és Mikszáth Kálmán egyes művei, különböző írók elbeszélései, regényei. A „Külföldi Irodalmi Könyvkiadó” ebben az évben a magyar nép történelmét ismertető könyveket jelentet meg. Többek között Nemes Dezső: „Magyarország felszabadulása’’, — Acsády Ignác: „A magyar jobbágyság története” című művét és a „Magyar nép történelme" című gyűjteményes kiadványt, amely a legrégibb időktől 1918-ig világítja meg az eseményeket. A múlt esztendőkhöz hasonlóan idén is megjelenik egy gyűjteményes kiadvány, — amely összegezi a népi demokratikus országok köztük Magyarország népgazdasági tervei teljesítésének eredményeit. — Ezenkívül számos könyv jelenik meg a tudomány legkülönbözőbb ágaiból. De térjünk vissza a szépirodalomra. Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadóban érdeklődtünk 1956. évi terveikről. Jelena Mihalina szerkesztő elmondotta, hogy több évig élt Magyarországon, szereti a magyar népet, ismeri a magyar . nyelvet. — Feladatunk — mondotta, — hogy, a szovjet olvasót megismertessük a magyar irodalommal. A magyar irodalom gazdag és változatos. A klasz- szikusok egyes alkotásait és a mai írók legjobb műveit jelentetjük meg orosz nyel ven. A magyar klasszikusok összes műveinek kiadását vettük most tervbe. Nemrég jelent meg Vörösmarty Mihály Válogatott Művei, kiadásra kész Jókai „Sárgarózsa" és Veres Péter „Rossz asszony’ című műve. Most dolgozunk Móricz Zsigmond kétkötetes művén és Tömörkényi novellás kötetén. A kiadóvállalat távlati terve széleskörű. Móricz, Mikszáth és Jókai összes műveinek kiadására készül. Ezenkívül már dolgoznak Eötvös: „Magyar- ország 1514-ben” című művének, Arany, Ady, valamint sok más mai költő és író műveinek kiadásán. E nagy munkában sok tehetséges fiatal fordító vesz részt. Meg keli említeni hogy a többi kiadóvállalatban is készülnek magyar írók könyveinek megjelentetésére. Évről-- évre több olyan alkotás jelenik meg, amelyek a szovjet olvasókat megismertetik az új, boldog és szabad életet építő baráti magyar nép ii odalmával és tudományával, mindennapi életével. J. TUMARKINA.
