Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-12 / 111. szám

2 TOLNAI NAPLÓ 1956 MÁJUS 12. Fogadás a francia külügyminisztériumban Tito tiszteletére Párizs (MTI). Pineau francia külügyminiszter csütörtökön este a francia külügyminiszté­riumba vacsorát adott Tito jugoszláv elnök és felesége tiszteletére. A vacsorán francia részről megjelent René Coty köztársasági elnök, Guy Mollet miniszterelnök, a francia parla­ment két házának elnökei, a kormány valamennyi tagja, továbbá számos más politikai és katonai vezető. Jugoszláv részről jelen volt Kocsa Popovics külügyminisz­ter és dr. Ales Bebler, Ju­goszlávia párizsi nagykövete. A vacsorán Pineau és Tito pohárköszöntőt mondott. Pineau külügyminiszter pohár­köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy Franciaország vendé­gül láthatja Tito elnököt. A né­met fasizmus ellen vívott harc­ról szólva a külügyminiszter ki jelentette: A francia ellenállás résztve­vői számára nagy bátorítást jelentettek az Önök harcai­ról és sikereiről kapott hírek. Tudom, hogy a szabadság győ­zelme Franciaországban nagy visszhangra talált az Önök or­szágában is. Pineau ezután elmondotta, hogy Franciaországban nagy érdeklődéssel kísérik figyelem­mel a Jugoszláviában folyó építőmunkát, majd végül nem­zetközi kérdésekről szólva ál- lástfoglalt az ENSZ tevékeny­ségének fokozása és a gazdasá­gilag elmaradott országok meg­segítése mellett. Tito elnök válaszul mondott pohárköszöntőjében többi kö­zött ezeket mondotta: — A konstruktív politika kö­vetkeztetései és teljesebb alkal­mazása az országok, de elsősor­ban az egyes nagyhatalmak vi­szonylatában csak akkor lesz lehetséges, ha a világon még fennálló bi­zalmatlanság enyhül. Párizs (Tanjug). A francia— jugoszláv politikai tárgyalá­sok május 11-én 12 óra 35 perckor kezdődtek. A jugoszláv és a francia küldöttség szakér­tői hozzáláttak a hivatalos köz­lemény megszövegezéséhez. A jugoszláv—francia politi­kai tárgyalások utolsó találko­zóján jelen volt Tito elnök, Mély meggyőződésünk szerint ezt egyedül úgy lehet elérni, ha fokozzuk az egymás kö­zötti eszmecseréket és érintkezéseket, tárgyalások és kölcsönös kapcsolatok élén­kítése útján, különösen gazda­sági és kulturális téren, azok­nak az akadályoknak elhárí­tása révén, amelyek még min­dig korlátozzák a javak szabad cseréjét. Tito elnök megállapította, hogy franciaországi látogatása az eddigi tapasztalatok alapján hasznosnak bizonyult, és továbbra is szükség van arra, hogy közös erőfeszítéseket tegyenek a megértés és a barát­ság elmélyítése érdekében. Kocsa Popovics külügyminisz­ter, Jozsa Vilfan, a köztársa­sági elnök főtitkára és Ales Bebler párizsi jugoszláv nagy­követ. Francia részről ott volt Guy Mollet miniszterelnök, Pineau külügyminiszter, René Massigli, a Quai d’ Orsay főtit­kára és Baelon belgrádi francia nagykövet. Elkobozták az Humanitét Párizs (MTI). A párizsi rend­őrfőnök, félhivatalos jelentések szerint, éjszaka három órakor a belügyminiszterrel egyetér­tésben elkoboztatta az Huma- nité pénteki és az Humanité Dimanche vasárnapra készülő példányait azzal az indokolás­sal, hogy vezércikkük kimeríti az állam külső és belső bizton­sága elleni támadás ismérvét. (Szerk.: A vezércikkek az algé­riai helyzetről íródtak.) A rendőrség azonnal elkoboz­ta a már kinyomott példányo­kat a terjesztővállalatoknál, a pályaudvarokon stb. Az Humanité elkobzásával összefüggésben meg kell emlí­teni, hogy a párizsi jobboldali sajtó napok óta éles támadá­sokat folytat az Humanité és általában a kommunista lapok ellen. Az Aurore pénteki száma „bűnös mesterkedések, ame­lyeknek véget kell vetni“ cím­mel „erélyre“ buzdítja a ható­ságokat a kommunistákkal szemben. Hivatalos közlemény a francia—jugoszláv tárgyalásokról II Szovjetunió ratifikálta a férfiak és nők munkájának egyenlő díjazásáról szóló konvenciót 9 Jugoszláv Szövetségi Hemzetgyölés ülésszaka Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1956 április 4-én ra­tifikálta a férfiak és a nők egyenlő értékű munkája egyenlő díjazására vonatkozó nemzetközi konvenciót. Ez a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik konvenciója, amelyet azért kötöttek, mert több országban mindmáig meg­különböztetés tapasztalható a férfi és női munka díjazásá­ban. A konvenció értelmében az államoknak biztosítaniok kell minden dolgozónál azt az elvet, hogy a férfiakat és a nő­ket egyenlő értékű végzett munkáért egynlő díjazás illeti meg. P. I. Jersov, a Szovjetunió svájci nagykövete a napokban átnyújtotta a konvenció ratifi­kálásáról szóló okmányokat D. Morsenak, a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet főigazgatójá­nak D. Morse május 5. keltezésű levelében nyugtázta a ratifiká­ciós okmányok átvételét és ezt írta a Szovjetunió nagyköveté­nek: — Hálás lennék, ha volna szíves tolmácsolni kormányá­nak legmélyebb köszönetemet azért az érdeklődésért, amelyet a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkája iránt tanúsít.“ Belgrád (TASZSZ). A Ju­goszláv Szövetségi Nemzetgyű­lés most megnyílt ülésszakán megvitatták a szövetségi végre­hajtó tanács 1955. évi beszá­moló jelentését. A jelentést Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyet­tese terjesztette elő. Jugoszláviának a nemzetközi életben kifejtett tevékenysége, az állam anyagi alapjainak megszilárdulása és a szocialista viszonyok továbbfejlődése a társadalmi élet minden terüle­tén — hangzik a nemzetgyű­lési képviselők között szétosz­tott jelentésben — elősegítette a törvényesség és a belső rend még fokozottabb megszilárdulá­sát. Ezért Jugoszlávia dolgozói teljes mértékben és minden te­kintetben támogatják a szövet­ségi végrehajtó tanács e poli­tikáját. A jelentés külpolitikai része tág teret szentel a Szovjetunió, val való kapcsolatok megjavu- lásának. A jelentésnek az ország gaz­dasági helyzetéről szóló feje­zete kiemeli, hogy Jugoszlávia tavalyi gazdasági fejlődését jel­lemezte az iparcikkek növekvő kivitele és különböző nyers­anyagok és műszaki eszközök nagy mennyiségének behoza­tala. Jugoszlávia külföldi kapcso­lataiban igen fontos esemény volt — emeli ki a beszámoló jelentés — a gazdasági kapcso­latok rendezése a keleteurópai országokkal. Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (12. folytatás.) Az is gyanú« lett nekem, hogy minden vasútállomás te­tején ötágú vörös csillag dísz­lett. Ilyet láttam én odahaza is;.. hátha mindegyik ezt akarja, akkor a harag se lehet olyan nagy, mint egyesek híresz telték; ; i De ez már politika — és én annyit sem értettem a politiká­hoz, mint tyúk az ábécéhez. — Különben sem a politika miatt csúsztam le Bezdán fölött a hajó faráról; Tegnap még ott. ma már itt. Ilyen az élet. Az enyém úgy­látszik, elég viharosnak ígérke­zik ... Zomborban a megyei rendőrfőnökségre vittek, ott szépen nyugta ellenében át­adott egyik rendőr a másik­nak, annak rendje-módja sze­rint, mint a darabárut. Az­után leültettek a várószobában, néhány, nem a legjobb megje­lenésű „úriember” társaságá­ban. Türelmesen várakoztunk. Én a magam részéről a kopott mennyezet mállóvakolatát — szemléltem igen behatóan. A várakozók közül néha szólítot­tak egyet. Szerettem volna meg kérdezni az orrát elmélyülten piszkáló rendőrtől, hogy erre felé mi a szokás, amikor megkon- dul a déli harangszó, mert az én gyomrom ugyancsak erősen kongatta már a delet. De a legény semmi hajlandóságot sem mutatott a válaszolásra ... Azt a ronda rendőrségi ho- dályt még a magyarok építet­ték Ferenc Jóska alatt — hej, Ádám, te sem gondoltál rá, míg Faddon a tehenek fölött volt főbérleti deszkaágyad, hogy egyszer vendégségben jársz itt a kincstárnál. Unalmában sok mindent össze gondol az ember, hogy szóra­koztassa saját magát. Ki tudja, mi minden eszembe nem jutott volna még, ha nem szólíta­nak ... Egy másik rendőrtiszt elé kerültem. Furcsa, sovány, szemüveges emberke volt és valahányszor rámnézett, a szemüveget mindig feltolta a homlokára. Harminckettőig szg moltam ezt a tologatást, mert hol a jegyzőkönyvet nézte, hol meg engem. Aztán szépen sor­ban végigkérdezte mindazt, amire már Bezdánban már vá- szoltam. Különösen egy kérdés Izgatta — miért szöktem Ma­gyarországról? Mit mondhat, tam neki. — Barátságból... a barátom hívott, hogy itt pró­báljunk szerencsét, helyeseb­ben innét menjünk az amerikai kereskedelmi flottához ... Csak a fejét csóválta. — Mi­ért pont az amerikai flottához? — Mert ott a pénz... Ott le­het keresni. A válaszaimat azután ledik­tálta egy almaarcú fekete kis­lánynak, aki a beszélgetés vé­gén újabb gépelt jegyzőköny­vet tett elém. — Itt írja alá — mutatott a szemüveges a papír jobb alsó sarkára. Készségesen aláírtam és amikor letettem a tollat ezt kérdeztem: — Most erre megkapom az igazolványomat, amivel Beo. grádba vagy Fiúméba utazha­tok? — Majd értesítjük — mond­ta kurtán. Ebből megértettem, hogy a kihallgatásnak vége. Félóra múlva Dragéval együtt már a börtönben elmélkedhettünk sorsunk állapotán. A börtön. Én addig sosem láttam belülről egy ilyen ko­moly társadalmi intézményt. — Ami azt illeti, egyáltalán nem hasonlít a szanatóriumokhoz, bár üdülni itt is lehet, attól függően, kinek mennyi időre szól a beutalója. Gondolom, minden börtön egyforma lehet. Még a hajón olvastam a Monte Christót, hát az a börtön, If- szigetón valamivel cifrább le­hetett ennél, viszont ott egy cellában egy ember lakott, itt meg egy odúban társbéreltünk vagy öten. Kedélyes fickók gyülekeztek itt össze. Nagyvo­nalú, merész emberek. Akadt köztük egy magyar is, két hely­beli zsebmetsző és mi ketten. Az első napokban meglehe­tősen szokatlan volt az új kör­nyezet. A sorokba állított kübli bűze fojtogatott... Tizenhétéves koromban ke­rültem először börtönbe, de isten látja lelkem, még a hara­gosomnak sem kívánom, hogy ott töltse idejét. Valaha, ami­kor még kegyetlenebb emberek éltek a földön — akkor na­gyon régen épült ez a műinté­zet — ezt is a magyar kormány építette... A meszeletlen cel­lák csupasz kövén tanyát vert a nyirkos penész ha az ember véletlenül hozzáért, összebor­zadt minden idegszála, mert olyan volt, mintha nyálkás kí­gyó csúszna a bőrén... A ro­mantikus kalandregényírók há­lámnál szebben cifrázhatnák a börtön nyomorúságát, de oda azután nem kellett fan­tázia. A sarokban két vödör, az egyikben az ivóvíz a másik a kübli.;. A fal mellett kétoldalt a priccsek, két lakónak jut egy ágy... egyedül az egyik zsebmetsző játszhatta az urat, mert neki egymagának külön prices jutott. (Folytatjuk.) Hazatért Moszkvából Belgrád város küldöttsége Belgrád (Tanjug). Belgrád város küldöttsége, amely 15 na­pig tartózkodott a Szovjet­unióban, csütörtökön visszatért Belgrádba. Milos Minies a városi népbi­zottság elnöke, a küldöttség ve­zetője megérkezésekor az újság írók előtt hangoztatta: Megállapítottuk, hogy szük­ség van az ilyen baráti talál­kozásokra és az együttműkö­désre s ezért szakemberek és más személyek kölcsönös láto-ji gatása útján fokozni kell az együttműködést, mert az igen hasznos mindkét fél számára. Minies végül bejelentette, hogy Moszkva város küldöttsé­ge még. ebben az évben Jugosz­láviába látogat. Moszkva város ezenkívül küldöttséget meneszt a városoknak rövidesen Ljubl­janában megtartandó konferen­ciájára is. Amerikai farmerek érkeztek a Szovjetunióba Leningrad (TASZSZ). Május 10-én turistacsoport érkezett az Egyesült Államokból a Szovjetunióba. A turistacsoport 29 amerikai állattenyésztő és földművelő farmerből áll. A turisták Leningrádban megismerkednek a város mű­emlékeivel és ellátogatnak az Eremitage-ba. Befejezte ülésszakát a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt Központi Bi­zottsága csütörtökön délután folytatta és befejezte üléssza­kát. A csütörtök délutáni ülésen Waldock Rochet elnökölt. Az ülésen széleskörű vitára ke­rült sor, amelyet Maurice Thoreznek, a párt főtitkárának beszéde zárt be. A 'Központi Bizottság elfo­gadta a közelgő XIV. pártkon­gresszus téziseinek tervét és felhívta a Politikai Bizottságot, hogy már a jövő héten kezdje meg megvitatásukat a tézisek tervének az Humanitéban való közzétételével. A Központi Bizottság ülésén megvitatták Francois Billoux referátumát az algériai békét szolgáló egységfront kialakítá­sáról. Mint a tézisek tervét, mind pedig az Algériára vonatkozó határozatot egyhangúlag elfo­gadták. A A szovjet emberek ismerkednek a magyar irodalommal Moszkvában számos könyvki­adóvállalat működik. Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó, az Állami Gyermekkönyv Kiadó, az „Ifjú Gárda”, a „Szovjet író", a „Külföldi Irodalmi Könyvkiadó” nyomdáiból éven te sokmillió könyv kerül ki, nemcsak szovjet, de külföldi szerzők alkotásaiból is. Különö­sen nagy számban jelennek meg a népi demokratikus or­szágok Íróinak művei. A magyar könyvek orosz fordításait nagyobbrészt az Ál­lami Szépirodalmi Könyvkiadó jelenteti meg. Ez az ország leg­nagyobb kiadóvállalata. Itt dolgoznak a legképzettebb szerkesztők és fordítók, akik különös gonddal ügyelnek a fordítások színvonalára. Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában már megjelent Petőfi összes költe­ményei, a Magyar Költők An­tológiája, amelyben a leghala­dóbb, legkiválóbb költők leg­jobb műveit gyűjtöt­ték össze és amely visszatük­rözi a magyar költészet törté­netét. A szovjet olvasók meg­ismerkednek a magyar próza- irodalommal is. Megjelentek Móricz Zsigmond és Mikszáth Kálmán egyes művei, külön­böző írók elbeszélései, regé­nyei. A „Külföldi Irodalmi Könyv­kiadó” ebben az évben a ma­gyar nép történelmét ismertető könyveket jelentet meg. Töb­bek között Nemes Dezső: „Ma­gyarország felszabadulása’’, — Acsády Ignác: „A magyar job­bágyság története” című művét és a „Magyar nép történelme" című gyűjteményes kiadványt, amely a legrégibb időktől 1918-ig világítja meg az esemé­nyeket. A múlt esztendőkhöz ha­sonlóan idén is megjelenik egy gyűjteményes kiadvány, — amely összegezi a népi demo­kratikus országok köztük Ma­gyarország népgazdasági tervei teljesítésének eredményeit. — Ezenkívül számos könyv jele­nik meg a tudomány legkülön­bözőbb ágaiból. De térjünk vissza a szépiro­dalomra. Az Állami Szépirodal­mi Könyvkiadóban érdeklőd­tünk 1956. évi terveikről. Jelena Mihalina szerkesztő elmondotta, hogy több évig élt Magyarországon, szereti a ma­gyar népet, ismeri a magyar . nyelvet. — Feladatunk — mondotta, — hogy, a szovjet olvasót meg­ismertessük a magyar iroda­lommal. A magyar irodalom gazdag és változatos. A klasz- szikusok egyes alkotásait és a mai írók legjobb mű­veit jelentetjük meg orosz nyel ven. A magyar klasszikusok összes műveinek kiadását vet­tük most tervbe. Nemrég jelent meg Vörös­marty Mihály Válogatott Mű­vei, kiadásra kész Jókai „Sár­garózsa" és Veres Péter „Rossz asszony’ című műve. Most dol­gozunk Móricz Zsigmond két­kötetes művén és Tömörkényi novellás kötetén. A kiadóvállalat távlati terve széleskörű. Móricz, Mikszáth és Jókai összes műveinek kiadá­sára készül. Ezenkívül már dolgoznak Eötvös: „Magyar- ország 1514-ben” című művé­nek, Arany, Ady, valamint sok más mai költő és író művei­nek kiadásán. E nagy munká­ban sok tehetséges fiatal for­dító vesz részt. Meg keli említeni hogy a többi kiadóvállalatban is ké­szülnek magyar írók könyvei­nek megjelentetésére. Évről-- évre több olyan alkotás jelenik meg, amelyek a szovjet olva­sókat megismertetik az új, bol­dog és szabad életet építő ba­ráti magyar nép ii odalmával és tudományával, mindennapi éle­tével. J. TUMARKINA.

Next

/
Thumbnails
Contents