Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-10 / 109. szám

1956 MÁJUS 10. TOLNAI NAPLÓ 3, Hozzászólások a második ötéves terv irányelv-tervezetékez Gépállomásaink lehetőségei, feladatai az új ötéves terv irányelveinek tükrében Aki az új ötéves terv irány­elv-tervezetét végigolvasta, az ország életének hatalmas előre­haladására következtethet. Ami engem legjobban megkapott — a mezőgazdasági termelés nagy arányú fokozása, a termelé­kenység növelése, s a nagy­arányú gépesítés. Az öt év alatt egyre jobban előtérbe ke­rül a mezőgazdaság komplex gépesítése, főleg — mivel Tolna megye kukoricatermelő megye — a kukoricatermelés munka- folyamatainak gépesítése. A termelőszövetkezetek az eddigi tapasztalatok alapján megszerették a négyzetes ve­tést, mert gépi erővel, kulti- vá torral el lehet végezni a háromszori kapálást. Ebben az évben már 600 silókombájnt ál­lít elő az ipar sorozatgyártás­ban — ezzel lehetőség nyílik a kukoricatermés gépi betaka­rítására, egy elég nehéz és fá­radságos munka megkönnyíté­sére. Ha csak a kukoricaterme­lésnél vizsgáljuk a gépesítést, akkor is tapasztalhatjuk, mi­lyen nagvarányúak az irány­elvek a termelőszövetkezetek fejlesztése szempontjából, ugyanis nagyobb lehetősége­ket teremthetünk a takarmány­termesztéshez, ezen keresztül az állattenyésztés fokozásához. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az univerzál-gépek ará­nya 13-ról 48 százalékra emel­kedik. így gépállomásaink a megyében nagyobb segítséget tudnak nyújtani a takarmány- növények betakarításához. A kaszálás, rendsodrás, betakarí­tás gépesítése rendkívül nagy segítséget jelent a takarmány­félék termésátlagának növelé­séhez a veszteségnélküli beta­karításon keresztül. Rendkívül érdekes számunk­ra az, hogy a termelőszövet­kezetekben a kalászosok 70 szá­zalékát géppel kell betakaríta­ni. Nem kell mondani, milyen nehéz munka az aratás. Éppen ezért számunkra is rendkívül fontos ez. Megyénkben, a he­gyes-dombos vidékeken, ha kombájnnal nem is, de arató­géppel el tudjuk végezni a ga­bonabetakarítást. A gépi ara­tás előnyös lesz azért is, mert például a kombájnnal learatott területeken azonnal el lehet végezni a tarlóhántást és a má­sodvetést. Gépállomásaink most már a kombájn után a szalmaletakarítást is meg tud. ják oldani. Ebben az évben minden gépállomáson el kell készíteni a bölcskei gépállomás által készített szalmalehúzót. Az irányelvek megszabják azt, hogy a mezőgazdaságban is emelni kell a termelékenysé­get — amely a terméseredmé­nyek növelésének egyik feltéte­lét teremti meg. Ezért a gépál­lomásokat is egyre inkább nagy teljesítményű gépekkel látják el. Ebben az évben már 15 darab DT. 413-as lánctalpas traktort kaptak gépállomásaink — eddig mindössze három volt. Ezekkel a gépekkel nagyobb mértékben lehet talajművelést végezni olyan hegyes-dombos vidékeken is, mint a bonyhádi, vagy a gyönki járásban. Vagy például, a dalmandi gépállomás körzetében 300 hold kender Ahogy elolvastam a második ötéves terv irányelvterveze­tét, az első megállapításom az volt, hogy nem kis célokat kell megvalósítanunk az elkö­vetkezendő öt év alatt. Végig- olvasása után mindjárt azon kezdtem tűnődni, hogy járá­sunkra milyen feladatok há­rulnak és azok megvalósítá­sához milyen lehetőségek vannak. Reánk elsősorban a mezőgazdasági rész vonatko­zik, mivei járásunk mező- gazdasági jellegű. Az első ötéves tervhez vi­szonyítva 27 százalékkal kell több mezőgazdasági terméket előállítanunk. Ez nem kis fel­adat, de nem is haladja meg a lehetőségeket. Ezt főkép­pen a terméshozam növelésé­vel keli elérnünk de nekünk még más lehetőségeink is van nak: ha valaki végigmegy a járáson, szinte mindenfelé láthat olyan területeket, ame­lyeket nem művelnek. Ilyen területek főleg a domboldala­kon vannak és valamikor mű­velés alatt álltak, amiről ta­núskodnak a szétszórt, meg­öregedett szőlőtőkék, gyü­mölcsfák. Az ilyen terület a becslések szerint meghaladja az ezer holdat. Az idősebb emberek emlékeznek arra, amikor ezekről a területekről bő termést takarítottak le és köztudomású, hogy a gyönki járás területén lévő dombol­dalak kiválóan alkalmasak szőlő- és gyümölcstermesztés­re. így tehát feltétlenül szük­séges ezeknek a területeknek van, olyan mélyen fekvő terü­leten, ahol kerekes gépekkel nem lehett volna elvégezni a letakarítást. Hemyótalpas trak­torokkal viszont ezt is meg le­het oldani. Ezekkel a trakto­rokkal a talajművelés is gyor­sabbá válik, mivel a G. 35-ös- nél lényegesen nagyobb a telje­sítménye. Rendkívül fontos még Tolna megyében gépállomási szem­pontból, hogy az állattenyész­tés munkafolyamatait is gépe­síteni kell, amely eddig még nem nagyon terjedt el. Az új ötéves tervben viszont nagyobb lehetőségek lesznek takarmány előkészítő gépek, fejőgépek al­kalmazására — ezek felszere­lésében, üzembentartásában ad hatnak segítséget gépállomása­a művelés alá vétele, mert ezen is múlik, hogy teljesíteni tudjuk a termelési feladatain­kat. Amikor arról beszélünk, hogy minden lehetőséget ki kell használni a termelés fo­kozása érdekében akkor nem nézhetjük, hogy művelésre al­kalmas parlagterületek van­nak járásunkban. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ez nem éppen új elgon­dolás, mert már régen is esett szó róla — csak éppen nem cselekedtünk. Szórványosan volt példa arra, hogy művelés alá vettek egy-egy hold ilyen elhanyagolt területet, de ez alapjában véve nem változ­tatta meg a helyzetet, leg­feljebb arra volt példa, hogy érdemes megművelni. Az egész feladat megoldása csak a termelőszövetkezeti mozga­lom szélesítésével lehetséges. A tsz-ek nagyszerű gyümöl­csösöket tudnának kialakítani ezeken a domboldalakon, ame lyekből igen sokat pénzelhet­nének. Jelenleg a gyenge munkaszervezés és a viszony­lag kevés munkaerő miatt ez még több termelőszövetkezet­nél nem lehetséges. A szám­szerű fejlesztés és a gazdasági megerősítés — ez az alapja annak, hogy a népgazdaság és a járás lakossága részére hasznosítani tudjuk ezeket a parlagterületeket. Elmondotta: GYURICA ISTVÁN a gyönki járási párt- bizottság másod­titkára. ink a termelőszövetkezeteknek. Ezeken kívül a burgonyaültető és szedő, valamint a cukorrépa­kombájnok nagyobbmérvű al­kalmazása jelent fokozottabb segítséget a termelőszövetkeze­tek részére. A gépállomások bővítése, kor szerűsítése megyénkben is so­kat jelent, gépállomásaink ugyanis eddig eléggé el voltak hanyagolva. Az új ötéves terv számunkra is változást hoz. Gyönkön épül már a korszerű, új gépállomás. Ebben az évben befejeződik a várdombi és a ta­mási gépállomás építése. A jövő évben pedig a dalmandi és a bonyhádi gépállomás kor­szerűsítésére kerül sor. Az épülő új gépállomásokon a dol­gozók egészségügyi, kulturális, sport, szórakozási igényei is kielégítődnek, tehát meglesz a feltétel ahhoz is, hogy állandó munkásgárdánk legyen, hogy megfelelően képzett traktoro­sok dolgozzanak, s ezzel bizto­sítsák gépállomásaink a na­gyobb terméseredmények felté­telét. Nagy jelentőséget kell tulaj­donítani annak is, hogy az egyéni gazdáknál 70 százalék­kal kell növelni az 1 holdra eső gépi munkát. Ebben az év­ben, tavalyhoz képest, jóval több munkát végeztünk az egyéni gazdáknál. Ennek rend­kívül nagy jelentősége van. A gazda megismeri a gépet, lát­ja, mennyivel könnyebbé teszi munkáját, közelebb kerül a nagyüzemi gazdálkodáshoz, meggyőződik annak előnyeiről, maga is azt választja. Ezért újabban például a földműves­szövetkezetek is bekapcsolód­nak a szerződéskötésbe, hogy a gépállomások minél több mun­kát végezhessenek az egyéni gazdáknak. Mindent egybevetve, a gépe­sítésnek nagy jelentősége lesz a következő ötéves terv során. A komplex gépesítés, a terme­lékenység emelése, nagyobb teljesítményű és univerzális gépek alkalmazása megteremti a lehetőségeket a terméshoza­mok növeléséhez, segíti a ter­melőszövetkezetek eredménye­sebb gazdálkodását, ezen ke­resztül a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését. Végered­ményben pedig, a gépállomá­sok valóban betölthetik hiva­tásukat. Elmondotta:. Papp Lajos a gépállomások megyei igazgatója. Hasznosítanunk kell a parlagterületeket is... Bürokrácia, vagy pártmunka ? A Megyei Pártbizottság VB párt- és tömegszervezeti osz­tálya értékelő jelentést kért a Szekszárd Városi Pártbizottság­tól. A jelentésnek az áprilisi alapszervezeti taggyűléseket kel­lett, azaz kellett volna értékelnie röviden. Így aztán csak­hamar meg is szövegeztek egy jelentést, ami szószerint így hangzik: „A taggyűlések napirendi pontjában a pártértekezlet érté­kelése, a tavaszi mezőgazdasági munkák időbeni befejezése és tagjelöltfelvételek szerepeltek. A beszámolókban a titkár elvtársak helyesen értékelték a pártértekezletet, amely a XX. kongresszus szellemében rá­mutatott eredményeinkre, de bőségesen kihozta azokat a hiá­nyosságokat is, amelyek gátolták iparunk tervteljesítését, de rámutatott azokra a hibákra is, amelyek a kollektív vezetés és a személyi kultusz terén megnyilvánulnak. A pártértekezlet beszámolója, de ennek alapján az alapszervi beszámolók is rámutattak azokra a feladatokra, amelyeket végre kell hajta­nunk, hogy a fennálló hiányosságok megszűnjenek és a párt­munka a továbbiakban programmunknak megfelelően haladjon. A hozzászólásokban az elvtársak kihozták, illetve kibőví­tették a beszámolókból kimaradt hiányosságokat és felhívták a pártvezetőség figyelmét arra, hogy hogyan segíthetik elő a pártmunka további sikeres végrehajtását. Ezután még néhány hasonló mondat következik és az aláírás: „Lakos István pto. vez.” Távol áll tőlünk, hogy valakinek, vagy valamelyik szerv­nek a munkáját a jelentések minősége alapján ítéljük meg, de sajnos, ez esetben hiányzott a városi pártbizottság ellen­őrző és irányító munkája. A jelentés csupa frázisos, globális meghatározás, amit minden további nélkül megírhatott volna a paksi, vagy a dombóvári JB is, ha semmi konkrét fogal­muk nincs arról, hogy hogyan zajlottak le területükön a tag­gyűlések, másszóval: ha nem ellenőrzik és segítik e taggyű­léseket. De hát ne az előítéletekre építsünk, mert hátha... Az MPVB párt és tömegszervezeti osztálya is azt mondotta: hátha éppen nem volt idő „szabályos” jelentés összeállítására és így személyesen ellenőrizték a való helyzetet. A jelentés azt ismeri be hogy két helyen nem volt meg­tartva a taggyűlés. Kiderült azonban, hogy nem két, hanem az alapszervezetek felénél nem tartották meg. A fontos pro­blémák megtárgyalásánál pedig az a helyzet — amit a jelentés nem idézett része is beismeri —, hogy a postai, terményfor­galmi, tatarozó vállalati, dédászi alapszervezetek tárgyalták meg a mezőgazdasági problémákat. Szószerint: „Javaslatot tettek arra, hogy a mezőgazdasági munkák és a növényápolás helyes végrehajtása szempontjából agitációt kell folytatni a dolgozó parasztság felé...” Azok az alapszervezetek, amelyi­keknek különösen kellett volna foglalkozni az ilyen problé­mákkal^ mint a kát paraszti jellegű területen lévő alapszer­vezet, még ennyire sem foglalkoztak a mezőgazdasági mun­kákkal, mert meg sem tartották a taggyűlést. Hogy még érdekesebb legyen a dolog, a jelentés megcá­folja saját magát is: az első bekezdésben „beismeri”, hogy a belvárosi alapszervezetnél nem volt meg a taggyűlés, de a végén azt írja, hogy a belvárosi alapszervezet megtárgyalta a mezőgazdasági munkákat... Ezt pedig legfeljebb csak a jelentésben lehet megtenni — 0 valóságban nem. Természetesen megkérdezték azt a városi párt-végrehajtó­bizottságtól, hogy miért nem tudnak tiszta képet adni a tag­gyűlésekről, tehát miért nem ellenőriztek? — Miért — válaszolták. — Mert nem tudtuk, hogy jelen­tést kell róluk küldeni. Miért nem szóltak előbb az elvtársak? Vagyis, ha tudják, hogy jelentést kell készíteni a mun­káról, akkor megteszik „még azt is”, ami minden körülmé­nyek között elemi kötelességük ... Azt persze „tárgyilagosan” el kell ismerni, hogy a „nehéz­ségek” ellenére is sokkal könnyebb „hasra ütni” az irodában és megírni egy semmitmondó jelentést, ami mindent rózsa­színben tüntet fel, mint meglátogatni és segíteni néhány alap­szervezetet. Előkészületek a szakszervezeti választásra a Tatarozó Vállalatnál ' A magyar szakszervezetek alapszabálya kimondja, hogy az üzemi szervezetek vezetősé­gét évenként, a szakszervezetek összes többi vezetőszerveit pe­dig kétévenként újjá kell vá­lasztani. Az építő-, fa- és építő­anyagipar területén a választá. sokat 1956 május 15 és szeptem­ber 15-e között kell megtartani. Olyan időszakban tartjuk a szakszervezeti választásokat, amikor hazánk dolgozói — köz tűk az építőipar dolgozói is — lelkesen harcolnak pártunk út­mutatása nyomán a tervek tel­jesítéséért, a technikai fejlesz­tésért. Olyan időszakban, ami­kor az egész országban meg­vitatják a dolgozók népünk fel- emelkedését célzó ötéves ter­vünk irányelveit. A választás — nem egyszerű­en a régi vezetőség újjáválasz- tása. Úgy akarjuk lebonyolítani, hogy közben fellendüljön a szocialista munkaverseny, az újitómozgalom, megjavuljon a technológiai fegyelem, jobban, olcsóbban termel­jünk. Eddiginél többet foglalkozunk a munkavezetőkkel, műszaki­akkal, hogy a versenyfeltétele­ket — a munkaterületet, anya­got, stb. — az eddiginél jobban biztosítsák a dogozók részére. Küzdünk ama helytelen nézet ellen, hogy az árvízkárok okoz­ta nehézségek következtében nem lehet biztosítani a folya­matos munkát. Igen is, jó mun­kaszervezéssel, helyes gazdál­kodással lehet jól dolgozni. A sióagárdi óvoda építésénél — amelyet a vállalat minta­munkahellyé akar fejleszteni — biztosítjuk elsősorban a jó, gyors versennyilvánosságot, hogy az ottani tapasztalatok alapján máshol is be tudjuk vezetni a jó módszereket. Sok hibának volt a forrása a múltban, hogy a vállalati kol lektív szerződés betartásán nem őrködtünk megfelelően. Pedig ez a szakszervezet első­rendű feladata. Most, az új kol­lektív szerződés érvénybelépése után gondosan ügyelünk arra, hogy a kollektív szerződés mindkét oldalról be legyen tartva. A választások ideje alatt az üzemi bizottság közleményei ben, valamint a bizalmiakon keresztül tájékoztatást adunk dolgozóinknak, hogyan áll a vál lalások végrehajtása. Az eddiginél fokozottabban kívánunk gondoskodni a dol­gozók szociális ellátásáról. A dolgozók szakmai képzését műszaki könyvek biztosításá­val, tapasztalt szakmunkások bevonásával akarjuk elősegí­teni. Feladatunk az is, hogy a választások ideje alatt meg- |i erősítsük a kollektív vezetést, ennek eredményeként erősödik a szakszervezeti demokrácia, szakszervezetünk tömegkapcso lata. A jelenlegi helyzet az, hogy az üzemi bizottságban a vezetés egy-két elvtárs kezé­ben van, több reszortfelelős nem dolgozik. Azt akarjuk el­érni, hogy minden üb. tag el­végezze a maga feladatát. A választások alatt el akar­juk érni — és fentiek megváló- sításával el is tudjuk érni —, hogy a dolgozók érdeklődése megnövekedjék a szakszervezet iránt. így a meglévő 78 száza­lékos szervezettségünket 85 százalékra akarjuk emelni és biztosítani minden tagnak az osztályos tagbélyeg besorolás­nak megfelelő tagdíjfizetést. Kiss Ferenc a Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat ü. b. elnöke.' A bogyiszlói határban . • Lassan elmaradoztak mögöt­tünk a fehér kilométerjelző kövek és egy-kettőre sze­münkbe tűnik egy tábla: Bo- gyisZló. Hiába, beszélgetve gyorsabban múlik az idő ha­marabb célhoz jut az ember. Igaz, Juli néni, aki ezen a nyárias meleg délelőttön uti- társam volt, szóval tartott. — Juli néni mindenről tud, min­denkit ismer. Elmesélte azt az éjszakát, amikor a csónakon csak puszta életüket tudták megmenteni, almikor egy éj­szakán keresztül a „tengeren” voltak és csak másnap dél­előtt kötöttek ki Tolnán. Köz­ben az út melletti földön dol­gozó, vagy az úton szembejö­vő kocsik utasaitól sorban megkérdezte: — Kukoricát mentek vetni? Én elvetettem már, de az egyik darabon még víz van. Azt hiszem abba muhar ke­rül, előbb nem tudjuk a föl­det megmunkálni. Beértünk a faluba. Juli néni mielőtt elbúcsúzott volna, még gyorsan elmesélte: — Édes testvérem kisfia, Jancsika, Iregszemcsén van több bogyiszlói gyerekkel együtt. Ott is járnak iskolába. Nagyon jó helyen van a lel­kem, úgy szereti az a Jolánka néni, mint édes gyermekét, de ő is ragaszkodik. Azért hazajönne már, fájdítja a szí­vét a honvágy. Hiába, a mi iskolánkban még nem lehet tanítani. Not de majd elkészül ám az is. Felépítjük a háza­kat, szebb, szélesebb utcáink is lesznek, már a mérnökem­berek ki is jelölték... És később, amikor Fekete Jenő elvtárs, a tanács, elnök arról beszélt, hogy a magasabb fekvésű területen lesz az új település, a tanács- háza mellett az új művelődési otthon, a mozi, a bölcsőde, napközi otthon, egy 8 tanter­mes iskola, szélesebb utcák, ismét Juli néni kedves arca jutott eszembe, aki olyan lel­kesedéssel beszélt az újjáépí­tésről, a szebb otthonról, Jan­csika boldogabb életéről. Nagyon, de nagyon sok ilyen lelkes ember van Bo- gyiszlón, akik a mérhetetlen nagy kár után újult erővel láttak a munkához. A közel 14.000 holdas határ jegestengervolt, ma már alig 1500—1800 holdon van víz, a többit újra birtokába vette az ember, hogy elkezdje rajta az életet. A gazdák munkaéhe­sen várták azt a pillanatot, amikor földjükbe vághatják a kapát, amikor elvethetik a kukoricát, burgonyát. Eddig mintegy 400 gazda végzett a kukoricavetéssel, de igyekez­nek az Uj Élet Termelőszö­vetkezet tagjai is. Valameny- nyiőket segíti a szedrest gép­állomás 12 traktorosa, akik a szántást végzik azon a terüle­ten, ahonnan lement a víz és felszáradt a talaj. Élénk, szorgalmas munka folyik a határban, szinte va­lamennyi földdarabban dol­gozik egy-két ember. Ez a szorgos, igyekvő munka lát­ható a községben is, ahol fo­lyik a helyreállítási munka. A Duna felől kisvasúti síne­ket raktak le, ezen szállítják majd az építkezéshez szüksé­ges terméskövet, téglát és egyebeket. Szorgalmas népek, szorgal­mas emberek lakják ezt a vi. déket és bármennyire is ne­héz most az életük, erős aka­rattal el tudják készíteni azt a szilárd alapot, amelyre bát­ran építhetnek. —Y—A.

Next

/
Thumbnails
Contents